Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-20 / 16. szám
ßSZAKMAGTARÖRSZAG Taafenmp, 1963. január 20. A diósgyőri kohászok Rónai Sándor eivtársaí jclöiték képviselői üknek Megkapó képek tárulnak a látogató elé napjainkban a Lenin Kohászati Művekben. Pénteken különösen erős volt a fagy, s különösen érdekes és — mondhatni — hősies volt a kohászat munkája. Gőzfelhők, jégcsapok, a kemencék szájából kicsapó lángnyelvek, nehezen, csikorogva tolató szerelvények, máshol a munka ütemes zaja, homályos csarnokokban cikázó tüzes csíkok — ezek tűnnek a felületes szemlélő elé. Ha azonban alaposabban megnézzük a munkát, láthatjuk, hogy a tél okozta nehézségek ellenére programszerűen, jó ütemben folyik a kohászok munkája, és apróbb és ■nagyobb munlcahösiettek szülik a jó eredményeket. Ide, a magyar acél egyik fellegvárába látogatott el pénteken Rónai Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, hogy érdeklődjék, tájékozódjék az üzem munkájáról, problémáiról. Rónai elvtársat Vallcó Márton, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Lenin Kohászati Művek igazgatója, Varga Zoltán, a miskolci városi pártbizottság titkára, Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottságának titkára, Solti András, a Lenin Kohászati Müvek szakszervezeti bizottságának titkára, Gácsi Miklós, a Lenin Kohászati Müvek főmérnöke, Járdán Ferenc, a Lenin Kohászati Művek KlSZ-bizottságának titkára, valamint Kállai László, a Hazafias Népfront megyei titkára fogadta. Rónai elvtárs, valamint a kíséretében levő Dojcsák János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, és a megye más vezetői hosszasan elbeszélgettek a gyár vezetőivel a termelési és egyéb problémákról, a gyár rekonstrukciójáról. Lelkes hangulatú jelölőgyűlés a Bartók Béia Művelődési Máskán Délután fél három órai kezdettel jelölőgyűlést tartottak a diósgyőri dolgozók a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában. Nagy taps köszöntötte a jelülőgyűlésen a terembe lépő Rónai elvtársat és kíséretét, dául Somodi Béla, az acélmű dolgozója, aki az acélmű gyárrészleg jó munkájáról beszámolva elmondta, hogy nyugodtan dolgoznak, mert bíznak választott vezetőikben. A jelölőgyűlés további folyamán Kállai László elvRónai elvtárs felszólal a jelölögyülÉsen. Foto: Szabados . majd Kállai László elvtárs röviden megemlékezve a választások közelségéről, megnyitotta a jelölőgyűlést. A gyűlés előadója Dojcsák János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára volt. Dojcsák elvtárs bevezetőjében arról szólt, hogy a Hazafias Népfront választási felhívásának közzététele után megkezdődtek a jelölőgyűlések, amelyeken a dolgozók legjobbjaira tettek javaslatokat, hogy az országgyűlésben, a tanácsban képviseljék dolgozótársaik vágyát, akaratát. A választások a VIII. pártkongresszus után következnek és ez a tény megszabja a megválasztandó képviselők feladatait. Röviden visszapillantott Doj- esák elvtárs a régi, horthysta Parlamentre, majd a felszabadult nép országgyűléséről szólt, amelyben a nép igazi képviselői a legutóbbi ülésszak folyamán például 21 jelentős törvényt hoztak, többek között a második ötéves tervünk törvényét, az iskolareformot, és más jelentős törvényeket, állást- foglaltak honvédelmünk, a béke megvédésének kérdésében. Szólott Dojcsák elvtárs az elmúlt négy év eredményeiről, kiemelve, hogy ebben az időszakban fejeztük be a szocializmus alapjainak a lerakását, mezőgazdaságunkban is győzedelmeskedtek a mező- gazdasági termelési viszonyok, általában tervszerűen fejlődött népgazdaságunk. Elemezte a Lenin Kohászati Művek fejlődését is, amelynek során a vállalat teljes termelési értéke 1958-hoz viszonyítva 41 százalékkal emelkedett 1962-es árszinten számítva. Elmondotta, hogy a Vin. kongresszus szabja meg további feladatainkat, és ezért ez a most következő Választás állásfoglalás lesz a Vili. kongresszus, a szocializmus felépítése és a béke mellett. Olyanok fogják a népet képviselni, akik kivívták dolgozótársaik megbecsülését, mindenkor készek a haza és a nép szolgálatára — fejezte be előadását Dojcsák elvtárs. Az előadást több hozzászólás követte. Felszólalt péltárs, a Hazafias Népfront nevében javasolta, hogy jelöljék országgyűlési képviselőnek Rónai Sándor elv társat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Miskolc akit ötévtizedes munkásmozgalmi tevékenysége fűz városunkhoz, még akkor is, ha az utóbbi években már nem lakik közöltünk. Rónai elvtárs a Horlhy-ellen- forradalom 25 éve alatt kiemelkedő harcosa volt a munkásmozgalomnak. 1945 óta képviseli Miskolcot a parlamentben, most újra ót jelöli a Hazafias Népfront a megyei lista vezetőjének. Lelkes hozzászólások követték ezt a javaslatot. Az egyik felszólaló elmondotta, hogy 1919 óta ismeri Rónai Sándor elvtársat és kérte öt, hogy segítse a Lenin Kohászati Műveket a gyár elé kitűzött programok jó megvalósításában. Egy másik felszólaló, Kosdi Károly acélöntő arról beszélt, hogy Rónai elvtársat több mint négy évtizede ismerik a miskolci munkások, és ő — bar fiatalabb — szintén az illegalitás idejéből ismeri, s mindenkor tisztelettel és bizalommal tekintett fel rá, és ezért tartja különösen jónak a gyűlésterem dekorációjában olvasható jelmondatot: „Jelöljük társadalmunk legjobbjait a nép parlamentjébe!” A felszólalások után egyhangú lelkesedéssel jelölték képviselőjüknek Rónai elvtársat a gyűlés résztvevői. w Úgy tekintem a bizalmat, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája iránt megnyilvánuló bizalmat és egyetértést... Az ózdi dolgozók Cseterki Latos elvtársat jelölték országgyűlési képviselőnek szülöttjét, Római Sándor elvtárs felszólalása Rónai elvtárs meghatott hangon mondott köszönetét a bizalomért, amellyel ismét a Lenin Kohászati Művek dolgozói jelölték képviselőnek. A bizalom arra kötelezi — mondotta —, hogy továbbra is a párt megjelölte úton haladjon, azon az úton, amelyen életét a munkásosztály és a szakszervezet irányította, formálta, nevelte. Boldog, hogy így élhetett és továbbra is a munkásosztályt, a népet akarja szolgálni. A továbbiakban arról szólt, hogy az országgyűlés, amely most befejezte munkáját, a VII. párt- kongresszus szabta feladatokat hajtotta végre. Azt a célt szolgálta, hogy a dolgozók élete jobb, szebb legyen. A képviselők feladatairól szólott ezután. Elmondotta: a képviselőnek feladata a nép szolgálata, a szoros kapcsolat tartása a tömegekkel, hogy azokkal együtt valósíthassa meg a nép nevében hozott törvényeket. Ezt a munkát végezni a képviselőnek magasztos, nagy feladata. Az országgyűlésnek pedig feladata, hogy pártunk és népünk akaratának megfelelően foglaljon állást például nemzetközi kérdésekben. A magyar országgyűlés nemzetközi kapcsolatai az elmúlt időszakban is fejlődtek. Huszonkét ország parlamenti küldöttsége járt nálunk, a mi parlamentünk küldöttsége pedig 9 országban járt. Hetvenkilenc nemzetközi egyezményt erősített meg az országgyűlés, 18 új diplomáciai kapcsolatot létesített. Azok a külföldiek, akik nálunk jártak — emelte ki Rónai elvtárs —. mind úgy térhettek vissza hazájukba, hogy meggyőződtek a Magyar- ország ellen folyó propagandamunka állításainak valótlanságáról. Érdekes példaként egy japán gazdasági szakemberrel történt beszélgetését említette. Szólt Rónai elvtárs az 1958 óta eszközölt 163 milliárd forintnyi beruházásról, amelyből jelentős összeggel részesült a Lenin Kohászati Művek is. Örömmel emlékezett meg a gyárban folyó szocialista brigádmozgalomról, amelynek keretében 730 brigád versenyez e megtisztelő címért. Beszédét azzal fejezte be, hogy a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak bizalma újabb erőt ad további munkájához. Felhívta a gyűlés résztvevőinek figyelmét, hogy amikor szocialista népgazdaságunk eredményeiről, sikereiről beszélünk, soha ne feledkezzünk meg 1945-ről, ne feledkezzünk meg a Szovjetunió segítségéről, ápoljuk, erősítsük népeink barátságát, s az így elért, eredmények ösztönözzenek újabb és újabb munkasikerekre. Ózd. 1963. január 17. Csütörtök. A dolgos hétköznapok egyike. A tizenháromezer főt foglalkoztató kohászati üzemek, s a harmincötezer lakosú város éli a maga megszokott életét. Benn a gyárban is, a megszokott kép. A nagyolvasztóműnél éppen csapolnak, s a folyékony nyersvas lávaként ömlik a szállítóüstbe: az új Marz-lcemencékben fortyogva izzik az acél: a hengerművekben tüzes kígyóként csörömpölve száguld tova a hengerelt- áru. Csak a „külső” munkások fáznak a közel 20 fokos szokatlan hidegben, de ők is — melegedve közben — helytállnak és serényen végzik munkájukat. Itt-ott közben beszélgetnek is a legkülönbözőbb kérdésekről. Sok helyütt a délutáni jelölőgyűlésről, s a jelöltről folyik a szó. — Személyesen még sokan nem ismerik Cseterki elvtársat, szeretnék így is megismerni — mondja Bárdos István, az energia gyárrészlegnél. — Megszoktuk már, hogy képviselőink gyakran megfordulnak közlünk, ismerik örömeinket, gondjainkat és segítenek problémáink megoldásában. Ezt, várjuk jelöltjeinktől is. Az ózdi kohászok, acélgyártók és minden ózdi dolgozó bízik abban, hogy Cseterki Lajos, Csergő János és Nagy Zoltán képviselő jelöltjeink — Hauer Dezsőné pótképviselő jelöltünkkel együtt méltóképpen képviselik majd az ózdi dolgozók érdekeit az ország- gyűlésben. — Buella Gyula elvtárs vélekedik így az acélműnél. Nagyon soli ózdi dolgozó véleménye ez. * A délutáni müszakváltás felé közeledik az idő. A gyári han- goshiradó — mint ilyenkor általában — zenét sugároz és közben felolvassa még a Hazafias Népfront városi bizottságának közleményét is, amely szerint délután félháromkor jelölőgyűlés lesz a Liszt Ferenc Művelődési Ház színháztermében ... Majd felzúg a gyári gőzduda ismert búgó hangja, és délután negyedhárom felé munkások, mérnökök, technikusok, férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak igyekeznek a művelődési húz bejárata felé. Jönnek a város többi üzemeitől, vállalataitól, intézményeitől — sokan a háziasszonyok közül is. Lassan megtelnek a színházterem széksorai, s fél 3-kor kezdetét veszi a jelölőgyűlés. Az elnökség tagjai — Ózd város és a kohászati üzemek vezetői elfoglalják helyüket. Veress István, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke nyitja meg a gyűlést, köszönti a megjelenteket, majd Pethes András elvtárs, a városi-üzemi pártbizottság titkára ismerteti a Hazafias Népfront beszámolóját a legutóbbi országgyűlési választások óta eltelt négy esztendő munkájáról. eredményeiről, Ózd jelenlegi helyzetéről és az ózdi dolgozók problémáiról. Majd újra Veress István, népfront-elnök emelkedik szólásra. — A Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslatára a Hazafias Népfront Ózd városi és üzemi bizottsága úgy találja jónak, hogy jelölőgyülósiink Cseterki Lajos elvtársat, a. Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagját, a megyei pártbizottság első titkárát javasolja országgyűlési képviselő jelöltnek. Ezt követően Veress István bemutatta Cseterki Lajos elv- tátsat a gyűlés résztvevőinek, majd a hozzászólásokra került sor. Elsőnek Mihali Pál, a központi karbantartó gyárrészleg helyettes vezetője, volt országgyűlési pótképviselő kért szót — Őszinte szívből örülök, hogy városunk és a kohászati üzemek dolgozói Cseterki Lajos elvtársat jelölik országgyűlési képviselőnek. Alkalmam volt megismerni őt és tudom róla, hogy már eddig is — mint a megyei pártbizottság első titkára — sokat segített az ózdi problémák megoldásában. Két kérésem volna csupán — mondotta a felszólaló. — Jelöltünk, ha megválasztották, legyen segítségünkre abban, hogy a kohászvárosban minél előbb felépüljön az új közgazdasági technikum; továbbá, hogy láto- gasson el gyakrabban Özdra, ismerje meg még jobban városunk, gyárunk problémáit, örömeinket, gon djainka t, Temesszentandrássy Gvidővé, ár. Döbrögi András, Návoly János, Baranyai Zoltánná és Pakocs Ferenc felszólalása után az elnök szavazásra tette fel a kérdést. Egyöntetű volt a vélemény: az ózdi dolgozók egyik képviselőjelöltje Cseterki Lajos elvtárs. * A szavazás után Cseterki elvtárs kért szót, s felszólalása során többel, között a következőket mondotta: — Kedves ózdi Elvtársak! Mindenkinek, nekem is nagyon jól esik a bizalom. Ügy tekintem- ezt, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája iránt megnyilvánuló bizalmat és egyetértést. Annál is inkább, mert rövid ideje dolgozom Borsod megyében, s a jelenlévők többsége is legfeljebb mint a megyei pártbizottság első titkárát ismer. Igaz, néhányszor jártam már Ózdon is, általában ismerem az ózdi dolgozók örömeit — gondjait. De az, amit Mihali elvtárs fogalmazott meg, — hogy látogassak el gyakrabban Özdra, sokoldalúan és tüzetesebben ismerkedjem meg az ózdi dolgozók gondjaival, bajaival — másoknak is jogos igénye. Természetesen erre a jövőben sor is kerül. Mielőtt erre a gyűlésre eljöttem volna, egy feljegyző.;, kértem Pethes elvtárstól az ózdi helyzetről. Elolvasása után elgondolkoztam azon, hogy csupán egy városban is mi minden történik két választás között. S a választási előkészületek jó alkalmat is nyújtanak arra, hogy összegezzük eredményeinket, amelyeket — mer: újabb és újabb problémáinkkal vagyunk elfoglalva — sokszor már észre sem veszünk. Természetesnek tartjuk mindazt, ami egykori terveinkből valóra vált. Az említett feljegyzésben — a konkrét eredményeken túl — két le nem írt gondolat is benne volt. Az egyik az, hogy államunk az elmúlt négy esztendő során mily nagy anyagi erőfeszítést tett azért, hogy megfiatalodjon a régi gyár, s vele együtt a város is, amely még nagyobb fejlődés elé néz. A másik pedig az — és ez talán még nagyobb figyelmet érdemel —, hogy államunk erőfeszítései találkoztak az ózdi dolgozók — munkások, mérnökök, technikusok és az egész értelmiség — szorgalmával, tehetségével, alkotó erejével. Eredményeink kiapadhatatlan forrása az, hogy ma pártunk, államunk és népünk valóban együtt dolgozik, együtt munkálkodik a szocializmus teljes felépítéséért. S ha ma eredményeinkről beszélünk, már maga az a tény is nagy eredmény, hogy az elmúlt hat esztendő során pártunk az egész országban mindenütt a nyugodt, alkotó munka legfontosabb feltételét, az őszinteség és a bizalom légkörét teremtette meg. — A VIII. kongresszus után mindenki előtt világos, hogy az eddig kipróbált jó úton akarunk tovább haladni, és megoldani a még megoldásra váró problémáinkat. Az itt felszólaló élvtársak mindegyikétől kaptam valamit űtravalóul. A feladatokat, közös gondunknak tekintem és bízom abban, hogy azokat közös erőfeszítéssel meg is fogjuk oldani. A képviselők csak akkor tudjak teljesíteni feladatukat, ha választóikkal együttdolgoznak. Már eddig is tettünk egyet, s mást azért, hogy a város gondja az üzem gondja is legyen Ózdon — és megfordítva. Ennek politikai feltételeit igyekeztünk megteremteni a két pártbizottság összevonásával. Most a tanácsok megerősítésével a helyi állami vezetést erősítjük meg és még jobb feltételeket hozunk létre a gyár és a város gyümölcsöző együttműködéséhez. Reméljük — mondotta befejezésül Cseterki elvtárs az ózdi jelölőgyűlésen —, ez a jó levegő, az őszinteség és a bizalom légköre alkalmas is less arra, hogy közös gondjainkat sorra megoldjuk. Csépányi Lajos tagok vállalásaiban is szerepelni fog. Ez a munka már folyamatban is van, a szakkönyvek írói pedig rendszeresen előadásokat fognak tartani a szocialista brigádok részére. Rónai elvtárs igen nagy érdeklődéssel hallgatta meg a kohászati szocialista brigádok problémáit és értékes tanácsokkal segítette az egyes problémák megoldásával kapcsolatban elhangzott javaslatokat. Pénteken az esti órákban az újdiósgyőri Oprendek Sándor pártszervezet klubjában gyűltek össze Miskolc és Diósgyőr munkásmozgalmi veterán harcosai. A meleg hangulatú találkozón Rónai elvtárs és az idős miskolci kommunisták iel-felidézgették a múltat, a múlt harcait, de a beszélgetés tengelyében a ma és a holnap feladatai állottak — azé a holnapé, amelynek még szebbé tételében Rónai elvtárs és veterán harcostársai korukat, meghazudtoló fiatalos lendülettel dolgoznak ma is. Ressel frei és a szocialista brigádok tagjaival és a veteránokkal Ipari tanulók és építőrnunkiísok között A jelölőgyűlés után Rónai elvtárs a művelődési ház könyvtárának olvasótermében szocialista brigád vezetőkkel találkozott. A kötetlen, baráti beszélgetés során szóba került számos kérdés; amely a szocialista brigádtagok munkáját és életét érinti. A baráti hangú megbeszélés legkiemelkedőbb kérdése a szocialista brigádtagok szakmai továbbképzése, illetve a továbbképzés lehetőségének biztosítása volt. Az egyik résztvevő a moszkvai Sarló és Kalapács Gyárban folyó továbbképzésről szólt, majd arról számoltak be a résztvevők, hogy az ott tapasztalt: módszer, a modelleken történő oktatás módszerét a gyárban is bevezetik. Szóba került, hogy a szocialista brigádtagok részére szakköny- veket adjanak ki a gyárban és azoknak tanulmányozása, illetve azok anyagának elsajátítása a szocialista brigádTegnap, szombaton Rónai Sándor elv társ a 100-as Ipari- tanuló Intézetbe és az építők selyemréti munkásszállójába látogatott el. Ami mindkét látogatás hangulatát jellemzi: őszinte, baráti hangú beszélgetés, melynek célja a fennálló problémák megoldása, az ember életkörülményeinek javítása, rendezése. Jó érzés volt hallani, hogy Rónai elvtárs, vezetőjük egyike, milyen részletes, milyen sokoldalú tájékoztatást kér mindenütt az emberek munkájáról, életéről. Elsőnek a 100-as Iparitanuló Intézetet kereste fel. Hosszú ideig beszélgetett az intézet vezetőivel, szakembereivel. A beszélgetésnél — ahol jelen volt Dojcsák János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Varga Zoltán elvtárs, a városi pártbizottság titkára, Fekete László elvtárs, a városi tanács elnöke is — Rónai elvtársat az intézet tanulóinak munkájáról, körülményeiről tájékoztatták. Rónai elvtárs minden iránt érdeklődött, ami kapcsolatban áll az iskolával, az iskola tanulóinak, pedagógusainak, szakembereinek életével. Megnézte a műhelyeket, elbeszélgetett a munkavezetőkkel, megtekintette a nemrég átadott, teljes egészében társadalmi munkával épült klubot, és nagy elismeréssel szólt a látottakról. Rónai Sándor elvtársat, a selyemréti munkásszállóban is igen nagy szeretettel fogadták. A szálló könyvtártermében — ahol jelen volt Vincze Géza elvtárs, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Szomolya Pál elvtárs, a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat igazgatója, és több mérnök szakember is — spontán, egészséges szellemű vita alakult ki. A jelenlévők tájékoztatták Rónai elvtársat rau n káju król, eredményei kröl, problémáikról. Nemcsak a vállalatok igazgatói, hanem mérnökei, szakemberei is elmondták gondjaikat, a munka megjavítását szolgáló elképzeléseiket és több kérdésben kérték Rónai elvtárs véleményét, segítségét. Benedek Mikin«— Priska Tibor
