Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-19 / 15. szám

2

ESZAKMAGYARORSZÄG

Szombat, 1063. Jannát 19..

Hat/ külpolitikai összefoglalónk

Hruscsov beszéde — a hét eseménye

A hét kiemelkedő jelentőségű nemzetközi eseménye a Német Szocialista Egységpárl VI. kongresszusa és Nyikita Hruscsov ott elhangzott beszéde volt. Napok óta ez áll nem- . csak a szocialista országok, hanem a tőkés világ sajtója figyelmének központjában is.

Hruscsov beszéde a jelenlegi nemzetközi helyzet, s a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom mélyreható marxista—leninista elemzését tartalmazza: Joggal mondhatjuk róla, hogy a józan észre apellálva, újabb ösztönzést ad a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásához, köztük a németországi békés rendezéshez.

Több mint 80 hírügynökségi, újság, rádió- és televízió tudósító emelte ki a kongresz- szusról küldött jelentésében a Szovjet államfő szavait: „a német békeszerződés megkötése nem jelent nyereséget egyeseknek és veszteséget másoknak. Sem most, sem azelőtt, soha sem kértük,- hogy javunkra vizsgálják felül az Európában •meglévő' határokat," soha - sem kívántunk semmi más előnyhöz jutni”. A német békeszerződés aláírása elősegítené a többi égető probléma megoldását, így a leszerelésben való megegyezést is. Nyilvánvalóan nehéz ugyanis arra számítani, hogy békeszerződés nélkül komoly haladás mutatkozzék a leszerelési egyezmény megkötésében. Ami . Nyugat-Berlint illeti, Hruscsov rámutatott, hogy a „frontvárosra” nincs szüksége a szocialista országoknak, de nem kell a nyugati hatalmaknak sem. „Éppen ezért — mondotta — Nyugat-Berlin- nek a szabad város státuszát kell biztosítani.”

A két világrendszer harca az erőviszonyoknak az utóbbi időben a nemzetközi küzdőtéren végbement megváltozása eredményeként újabb szakaszába . lépett. Az Egyesült Államok elvesztette földrajzi helyzetéből adódó előnyét, a visszacsa- pás szempontjából sebezhetővé vált.! A tőkés országok legjózanabb képviselői mind gyakrabban kénytelenek elismerni, hogy a vitás kérdéseket a szocialista országokkal nem háború, hanem tárgyalások útján kell rendezni. Ez vitathatatlanul új vonás. Az erőviszonyok a világon a szocializmus javára változtak meg.

A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számára napjaink legfőbb tanulsága az, hogy a békeharc a szocializmusért vívott harc legfonto■Pdl-fííi'fö.lci lű-f'f A. mnnL’íic:osztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem vizsgálható a békéért az atomvilágháború elhárításáért vívott harccal való ösz- szefüggésén kívül. Nem háborúkkal törekszünk a kapitalizmus legyőzésére. A kapitalizmus fejlődése során, maga teremti meg sírásóját a munkás- osztályban, amely a kizsákmányolok elleni osztályharcban törekszik a kapitalizmus feletti győzelemre. A szocializmus győzelméhez tehát nem az államok közötti háborún, romboláson, embermilliók vérén és halálán keresztül vezet az út!

A békéért és a szocializmusért íolylátott harc sikereinek fontos feltétele a kommunista világmozgalom egységének erősítése. Természetesen előadódhat, hogy a különböző országok kommunistái eltérően értelmeznek egyes, esetleg igen fontos kérdéseket. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kommunisták nézeteltérései csupán ideiglenesek, hiszen fel- _ adatuk, célkitűzésül: közös. Ez- i ért. ha nézeteltérések keletkeznek, nem szabad szabadjára engedni A szenvedélyeket. Az SZKP Központi Bizottsága — hangoztatta Hruscsov — hasznosnak tartaná, ha megszűnne a kommunista pártok között jelenleg folyó vita, egvmás bírálata és bizonyos időt adnának a szenvedélyek lecsillapodására. Közben gondos, alapos munkával elő lehet készíteni az összes kommunista testvérpárt tanácskozásának' összehívását.

Az atomkisér'etek betiltásának kérdése

Kisebb-nagyobb megszakítással négy év óta folynak a tárgyalások az atomrobbantási kísérletek betiltásáról. A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői szovjet kezdeményezésre most új, az eddiginél kevésbé hivatalos formában ismét elkezdték a megbeszéléseket, ezúttal New Yorkban. Míg Géniben 3, New Yorkban 2 hatalom tárgyal. A kétoldalú eszmecsere tervéről azonban értesítették Angliát, s állandóan tájékoztatják az értekezlet eseményeiről is. Újak a tárgyalás vezetői, újak a szempontok. Amióta Hruscsov miniszterelnök a kubai válság sorsdöntő hetében azt mondta, hogy a két fél álláspontja nagyon közel áll egymáshoz és valamit mégis csak kellene tenni az aggódó emberiség megnyugtatására, a bctiltási egyezmény megkötésének reménye megnövekedett.

Helyes, hogy a megegyezés módozatainak az előkészítéséről a két atomnagyhatalom tárgyal előzetesen egymással, hiszen a leszerelési értekezlet legközelebbi ülésszakán az ő képviselőik lesznek a társelnökök, s mostani találkozójuk megkönnyítheti annak munkáját.

Anglia és a Közös Piac

Brüsszelben a Közös Piac tagországainak illetékes miniszterei immár tizenhatodszor ültek össze, hogy Anglia csatlakozásáról tanácskozzanak. Az angol közös piaci tagság hívei pesszimista hangulatban vannak. Úgy érzik, a mezőgazdasággal kapcsolatos nehézségeket, amelyek miatt a tárgyalások eddig mindig zsákutcába jutottak, aligha Hhet egyhamar megoldani. Másfelől mély megrökönyödést váltott ki körükben De Gaulle francia elnök lesutóbbi nyilatkozata, amelyből kitűnt, hogy Párizs ellenzi Anglia csatlakozását. Közben a többi partner Nasy-Bntannia felvétele mellett foglal állást.

Az angol sajtótudósítók többsége a mostani tárgyalásokat döntőnek minősíti. Ha e héten nem születik döntés, a tárgyalások elhúzódhatnak, s ez esetben Macmillan kormánya kénytelen lenne bejelenteni a csatlakozás meghiúsulását, ami szinte biztosan politikái válságot eredményezne. Macmillan mindent a csatlakozás kártyájára tett fel, ezzel szeretné biztosítani a közelgő általános választásokon a konzervatív párt győzelmét. •

Egyelőre, nem látni világosan mikor lesz véee a másfél éve tartó tanácskozó-sorozatnak. Az angol kormány álláspontja mindenesetre változatlanul az, hogy folytatni kell az értekezletet, s ha az nem vezetne eredményre, a tárgyalások meghiúsulásáért kizárólag De Gaullet terheli a felelősség.-----ooo----E Ml'/ vezérigszgatósía

értesíti az utazóközönséget, hogy január 20-án, vasárnap 0.01 perctől a személyszállító vor átok közlekedésében korlátozásokat léptet életbe.

A naponta munkába járó dolgozók és a hétvégi munkás- vonatok közlekedésénél nincs, korlátozás, ez az Intézkedés csak egyes belföldi gyors- és távolsági személyvonatra, valamint néhány helyi vonalra terjed ki.

Az elmaradó személyszállító vonatokról részletes felvilágosítást a pályaudvarok adnak. A vezérigazgatóság kéri az utazóközönséget, hogy utazásának megkezdése előtt az állomásokon érdeklődjék.

“ «* !£. JÓL. JS/. .*A JjLJJL'K JJ- -V. JAJA-V, AA ML

A szocialista forradalom-krónikása

Gondolatok A> Sz. Szerafimovics születésének századik évfordu'ójan

lította szabadra, a váltót, s a

következményektől való félelmében a vonat alá veti magák

Szerafimovics első elbeszélései kiváltották Korolenko* Leo Tolsztoj és Gorkij elismeréseit.

A NAGY SZOVJET író méltó krónikása lett az 1905-ös proletárforradalom napjainak is. Ezidőtájt írott elbeszélései, a forradalom vérbefojtása elv lenére is az elején felismerő munkásosztály győzelmébe vetett hitet sugározták. Ezt a hitét Szerafimovics töretlenül megőrizte a megtorlás sötét éveiben is. Nagyszerű „Város a sztyeppén” című regénye, meg- ragadóan szép önéletrajzi vonásokkal is tarkított írói vallomás, a harcok tüzében edződő proletárforradalmárokrólGorkij hatására tovább gazdagodott Szerafimovics alkotó művészete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az intervenciós háborúk idején. A Pravda haditudósítójaként írta meg a polgárháború krónikáját, cikkekben, tanulmányokban „Forradalom, front és hátország” címmel.

Légjelentősebb, „Vasáradat’ című művének a polgárháború eposzának megírására a frontokon szerzett élmények és Lenin személyes levele ihlették. Ebben a szocialista realizmus szellemében írott műben méltó emléket állít Szerafimovics annak az élet-halál harc. nak, amelyet a fiatal szovjet állam külső és belső ellenségé' ellen folytatott. Az eposz főhőse maga az öntudatlan embertömegből öntudatos vasáradattá váló nép, amely a bolsevikek vezetésével képes volt megvédeni a szabaddá vált hazát és a szocialista forradalom vívmányait.

Szerafimovics életművéhez hozzátartozik a gazdag kritika.’ és elméleti tevékenység is. Gorkijról, Furmanovról, Solo- hovról és Gladkovról írt cikkei, a szocialista realizmusról vallott nézetei ma is figyelemreméltóak. Solohov és Furmanov tanítómesterükként tisztelték,.

Szerafimovics nem érte el azt a művészeti magaslatot, világirodalmi rangot, amelyet kortársai közül Gorkij, A. Tolsztoj vagy Solohov, alkotóművészete azonban a szovjet irodalom fejlődésének, a szocialista realista ábrázolásért kifejtett küzdelemnek jelentős állomása ma is.

gazdag Életművén eb

pontos foglalata tanítványának, Furmanovnak tollából származik: „Ez a vasakarati; ember nem hajolt meg, nem adta meg magát sem a megpróbáltatásokban, sem a mindennapos kísértésekben.. Nem tért le a harcos útról, sohasem képmutatóskodott sem az életben, sem pedig irodalmi műveiben.”

A Szerafimovics műveit ismerő magyar olvasók ilyen gondolatok jegyében idézik 3 szocialista forradalmár, a proletáríró és a példamutató ember emlékét Gárdus János

SIPOS GVUIA

Nevetnek.

— Ez az. Erre az egyre nem emlékszem, hogy milyen bor volt az utolsó. Csak azt tudom, hogy Kis-Tóth Jóska bátyám kitette a demizsont az asztalra,

— az ő présházában voltunk

— meglotyogtatta; ebben még van, aztán mellé tette a présházkulcsot, hogy nekik menniük kell, én csak pihenjem ki magamat. Le is dőltem, talán aludtam is, de nem sokat, mert kopogtak. Azt hittem, visszajöttek Jóska bátyámék, örültem is, mert fogytán volt a cigarettám, de ismeretlen emberek jöttek hárman. Ott álltam előttük borotválatlanul, álmosan, kérdik: merre van a Var- ju-ház, magyarázom, közben leülnek, töltök nekik, de se bemutatkozás, se semmi, _ csak beszélgetünk. — Maga már belépett? — kérdi az egyik. Akkorát nyerítettem, hogy csak néztek: — Hogy én? — Mért?

— kérdi'a legöregebb. — Olyan rossz az? — Rossznak nem rossz — mondom —, de én azért nem lépek be. — Szóval akkor mégsem tartja jónak?

— Nem nekem találták ki. — Fölemeli a poharat, böki felém:. — Ezt magának találták ki? — Mondom: — Ezt nekem.

— Aztán jövőre mit iszunk? —

Hát, amit az isten ad. — Az

29.

Díszlövés

Pestre ért a. híre,, hogy ti durván dolgoztok. Ez. már ^ a ■harmadik utam, hogy úgy mondjam: e tárgyban. Az első ajz volt, hogy itt á közeletek- ben bekényszerítettek egy gazdát a szövetkezetbe, már nem bírt ellenállni, aláírt, aztán hazament és baltával ’evágta jobb kezéről azt az ujját, nme- lyikkel a tollat fogta, Ótesta- mentumi történet. Csak éppen •nem igaz. Se orvos, se levágótt ujj, se gazda, pedig három napig jártam utána. Aztán jött a társasutazás, hogy be az autóba, visszük — és mire visszajönnek, megvan, az aláírás. Hát ebből is csak az autó volt az igaz a kocsmáig, présházig, rokonig. Most jöttök ti!

. _ a durva módszereinkkel?— Pontosan. Talán tagadod?

— Dehogy tagadom.

__Vigyázz, mert ez megírja!

— évődött Csekő.

, — Meg is írom, meg én! Na, Idenézzetek.

Elővett egy belépési nyilatkozatot,, melynek alján ott állt tulajdon . aláírása, eléggé bizonytalan betűkkel, hogy Seres István.

— Beléptem! — szusszan és emelj poharát.

Húsz centinél vastagabb jégréteg borítja a borsodi tavakat

tavat. A hidegben egyre job- ban „hízik" az ország legna- gyobb mesterséges víztárolóiában, a Rakacai tóban a jég. December közepétől a 10 centis jégréteg 25 centiméter vastagságúra „hízott". A mintegy 200 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területről a mesterséges tóba vizet szállító Rakaca pa tak a kemény hidegben beta- gyott, s így most mintegy 4,5 millió köbméter via „pihen" é jégtükör alatt,

Képzőművészeti kiállítás nyílik ma Mezőkövesden

A mezőkövesdi járási művelődési otthon rendezésében ma délután újabb képzőművészeti kiállítás nyílik. Ezalkalommal 14 miskolci, borsodi festőmű' vész akvarellje, rajza, metszete kerül a tárlátlátogató kő* zönség elé. A kiállító művészek között szerepel többek között Csabai Kálmán, Cs- Nagy András, Feledy Gyula, Vati József is. A tárlatot Galambos Lajos, a községi tanács elnöke nyitja meg.

f A KPM Miskolci Közúti '■.Igazgatósága az elmúlt 24 órá- 1 ban megszakítás nélkül járatta ,a borsodi utálton a több mint ■20 motoros hómarót és hóekét, hogy az akadályoktól megtisztítsa az utakat. Ennek eredmé- {nyeként szerda reggelre a Me- zöcsát—Gelej és a Mezőcsát— ,T iszakeszi közötti útszakasz kivételével valamennyi út jár- Iható Borsodban.

‘ Az utóbbi napok szeles, hó- fúvásos időjárása nem egy he- ,lyen méternél magasabb hótorlaszokat épített. így például \a Sátoraljaújhelyre Révleányvárról vezető útvonalon, Pácin ,és Dámóc határában a gépko■ esik .^saknem két méter magas • „hófal” között haladnak.

\ A mínusz 10 foknál hidegebb

■ időjárás során nemcsak a fo- t lyók és patakok, hanem Borsod megye két, legnagyobb víztükrű tava is befagyott. A Hámori-tó egész felületét mintegy 20 centi vastag jégréteg borítja. A legidősebb hámori lakosok sem emlékeznek, hogy az utóbbi fél évszázadban ilyen vastag jégtükör fedte volna a

istent- hagyjuk ki a játékból

— mondja. — Aztán, ha nem akar kimaradni? — Úgy látom, maga akar kimaradni. — Én igen. — És miért? — Mondom, hogy nem nekem találták ki.

— így kerülgettük egymást, közben ittunk. — Barátságból se írod alá? — kérdi az öreg, amikor már énekeltünk egykét nótát. — Barátságból igen;

— mondom. — De nem sokhasznotok lesz belőle. — Azt; látjuk — mondja —, mert! te ugyancsak megiszod a jőve-; delmet. !

Amikor aztán fogtam a tol-: lat, előkapja az öreg a riasztó-; pisztolyát, azt mondja: — Dísz-! lövés! És elsüti kétszer a fü-i lem mellett. i

— Álmodtad az egészet! :

— Itt a papír! A bizonyíték:

— és már gyűri is a zsebébe.:

— Miért ndtátok vissza neki?!

— Hallod: meginná a jőve-!

delmet! ;

— De te legalább beléptél —! mondja Kosa és néz Jánosra.:

— Van, akin a bor se fog, se a!

pisztoly. ;

Ez volt az első célzás és Ka-! ti megijedt: jön utána a többi,' a vita, a számonkérés, vagy! veszekedés, de János csak mo-- solygott i

— Van — mondta csöndé-: sen. — Van, akin csak más fog :

És Kati ettől a csöndes mon-: dattól jobban megrémült,: mintha valóban veszekedés! kezdődött volna. Az előbb: még olyan egyszerű, olyan vi-j lágos volt minden. Mi történik itt tulajdonképpen? Végül is mit döntött János?

(Folytatjuk.) !

— Éljen! — vágja rá Szőke

István.

— Csak nem ette meg a fene — hüledezik az öreg Lovas —, éppen az újságíróban van hiányunk.

— Legalább megtanul dolgozni — kajánkodik Csekő.

— Vissza a papírt — hangoskodik Seres —, nehogy a végén felhasználjátok ellenem. Beléptem, na, de ez maradjon köztünk.

— Erőltettek? — kérdi Kósa.

— Hajjaj! — sóhajt jelentőségteljesen az újságíró. — Fegyverrel.

— Ne marháskodj.

— Megmutassam a golyók nyomát? — Már mókázik, érzi, hogy az asszonyok is odafigyelnek. — Sitty! — elhúzza kezét a füle mellett. — Itt a golyók nyoma.

— Mondanék én valamit azokról a golyókról, ha asszonyok nem lennének a társaságban.

— Mondtál te már asszonyok előtt különbeket is.

— Hogy volt?

— Ne lódíts!

— Mért ne lódítson* az a legjobb az egészben.

— Újságíró!

— Halljuk, halljuk!

— Milyen bor volt? — kérdi Csekő.

]ev művészi vívmányai neiKui nem érhették volna el napjaink szovjet írói és költői a világközvéleményt is elismerésre méltó, nagyszerű eredményeiket.

Érthető tehát, hogy a mai szovjet irodalom képviselői és az olvasó közönség is kegyelettel ápolja annak a nagy nemzedéknek irodalmi hagyatékát, amelynek művészete méltón örökítette meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat győzelmesen megvívó munkásosztályt és szövetségeseit, az intervenciós hábbrúk éveinek minden áldozatrakész harcosait, majd a szocializmus építésének példátlanul hősi korszakát.

Ennek a világtörténelmi jelentőségű korszaknak volt hű krónikása a szovjet irodalom kiemelkedő alakja, A. Sz. Szerafimovics is, akinek példamutató életművét, születése századik évfordulója alkalmából most újra felidézzük. Szerafimovics életművében elválaszthatatlanul eggyéforrott a dolgozó nép harcával, a szovjet nép és állam érdekeivel. Már ifjú korában igazságra, szabadságra és tudományos ismeretekre szomjazott. Az orosz forradalmi demokraták: Bje- linszkij, Csernisevszkij. Dob- roljubov könyvein érlelődött, gyakran vállalva a karcerba zárást is a tiltott olvasmányokért.

Pétervárott, „a forradalom bölcsőjében”, az egyetem matematika-fizika fakultásán a tudományos szocializmust tanulmányozta, a titkos forradalmi körökben pedig Marxot olvasta. Személyes barátja volt Lenin bátyjának, akit később a III. Sándor cár ellen szervezett merénylet miatt kivégeztek. Szerafimovicsnak ugyanebben az időben írt forradalmi felhívásáért három éven át a száműzetés szörnyűségeit kellett elszenvednie.

A száműzetés kemény napjaiban formálódott rettenthetetlen forradalmárrá és mint író, népe harcos tollú szószólójává.

A századforduló táján írt elbeszélései a jogfosztott, éhező, tűrhetetlen elnyomásban élő, szegénységben és tudatlanságban sínylődő proletár és parasztmilliók életének nagy művészi hitelességgel ábrázolt dokumentumai. Borzadva látjuk elpusztulni „A jégtáblán” című novellájában az állandó veszélyek között élő szerencsétlen fókavadászt, akit mérhetetlenül kizsákmányol rab- taríója, a kulák, vagy a „Sze- miskura” című elbeszélésében a harminc évet bányában robotoló bányászt, akit a bánya- tulajdonos könyörtelenül az utcára taszít, biztos éhhalálnak dobva a magatehetetlen emberroncsot. Szívbemarkoló egy harmadik elbeszélésében a nyomorult váltókezelő sorsának beteljesedése is. Ez az agyongyötört ember a pihenésnélküli munkától elcsigázottan úgy véli, a közeledő vonat ro- bogását hallva, hogy nem álNAPJAINKBAN az olvasó- közönség mohó érdeklődéssel kíséri a szovjet irodalom új jelenségeit. Solohov filmváltozatban is ismert Emberi sors-a, Tvardovszkij Egyre messzebb című költemény-ciklusa, Nyi- kolajeva Útközben című, hazánkban is népszerű alkotása képezik a szovjet irodalom friss jelenségeinek első határköveit.

Örömmel nyugtázzák az. olvasók a „nagy nemzedék” alkotó kedvének új fellángolását is. Ehrenburg és Pauszt.ovszkij terjedelmében is impozáns, monumentális önéletrajzi ciklusa, az „Emberek, évek — életem”, valamint a „Nyugtalan ifjúság” és a ..Nagy várakozások kora”, Bergholo „Nappali csillagok” című memoárja mind ékes bizonyítéka a XX— XXII. kongresszus szellemében fogant irodalmi élet megújulásának, felfrissülésének.

Hatalmas érdeklődés központjában állnak a szovjet irodalom fiataljai és legfíatalabb- jai is, akik közül nem egyet már nemzetközi szinten ért a rangos elismerés. Nyekraszov „Fordul a kerék”, Bondarev „Az utolsó ágyúlövések”, Tyendrjakov „Gödrök”, „A csodatevő”, Szölouhin „Har- matesepp”, Ajtmatov „Dzsami- la szerelme”, „A Teveszem vidéke”, Akszjonov „A kollegák”, Kazakov „Égszínkék történet”, Kuznyecov „A legenda folytatása” vagy a közelmúlt új nagy tehetségo Szoi- zsenyicíh „Iván Gyenvíszovics egy napja” című, többnyire hazánkban is megjelent kisregények novellák szerzői sok új színfolttal gazdagították a szovjet irodalmat bátor, egyéni hangjukkal, igénves művészi ábrázolásokkal. Viharos sikert vált ki a fiatal szovjet költő: Vinokurov, Jevtusenko, Voz- nyeszenszki). Szluckij Szesztá- lov, Rozsgyesztvenszkij szenvedélyes közéleti lírája is.

Ez a pezsgő, irodalmi felfrissülés tartalmi mondanivalójánál és művészi erejénél fogva nagy ígéretek hordozója. Táp- erejét a XX—-XXII. kongresz- szus után kialakult új szellemből, a kommunizmus építésérnek munkás hétköznapjaiból meríti, elénk tárva a kommunista társadalmat építő, egyszerű, dolgozó emberek sajátos probléma és erkölcsi, érzelmi világát, az újtípusú ember formálódását.

A MAI SZOVJET irodalom másik kiapadhatatlan erőforrása a szovjet irodalom klasz- szikusainak halhatatlan eszmei és művészi öröksége. Gorkij, Majakovszkij, A. Tolsztoj, Osztrovszkij, Solohov, Fagye-