Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-29 / 303. szám

I M»/- ,»*' wr»' lesf inla" vrf , aV :ny* öslr 'HJf •sail ér,' l ci< in­rác (din1 . s> A»l' me? It l> dr»' .-as on» Ujel' le bal' Szombat, 1062. december 20. eSZAKMAGTAitORSZAO 3 Jó kis kollektíva... A KiSZ-titkár és az előrajzoló — Uj gépek hatvanmillióért Rőderer-eljárással készül a tengely fall» Kohászat.! Müvek — tftesel-forgattyústengely meg­munkáló üzem. A tágas csarno­kokban modern, nagyteljesít­ményű forgácsoló gépek sora­koznak. Közöttük fényesen csillogó forgattyústengelyek. Négy-hat és nyolc „lökéinek”. Többségükben exportra készül­forinlot költött a gyár a mű­hely gépparkjára — felkészül­ve a korszerű tengelygyártásra —, de ez a pénz hamarosan megtérül, hiszen a régi forgá­csoló megmunkálást felváltotta a gazdaságosabb, a tökélete­sebb, az új forgácsolás. Azt mondja a főművezető: gácsoló gépekről, amelyek az utóbbi esztendők során kerül­tek a műhelybe. De ha egyet­len szót sem szóltak volna, akkor is könnyű lenne kita­lálni. hogy mennyire becsülik az új masinákat. Ezek a gépek gondozottak, tiszták, látszik, olyan emberek őrködnek felet­:bef ily1’ izrf •cell Vrät ie6' b$\ tjit* zle síi' .bsf' Mil osr zitl mi' u>r «fű ■sf» rät tä % \etf iV Itfti w Id1 ‘SÍI 1* áS‘ zs' elf sä aft Of :ltt yii' I# dif­IV>‘ tífi if* id' f« a> oV Ül' ti' 1Ö1 >fc' it’ sl' ó ti* jt'l \i sfi 3)' 3J< !6 0 * Oláh Péter, az üzem egyik esztergályosa, forgattyústengelyt rögzít. •nefc, hajókhoz, diesel-mozdo- áyokhoz. A műhely közepén, nem messze az ablaktól, hárman beszélgetnek. Egy idősebb át­tevő, Leskó János és két fiatal. Holtai Sándor, az üzem KISZ- titkára azt mondja Nagy Mik­lós lakatosnak: •— Idei felajánlásainkat már teljesítettük, jó lesz gondolkoz­ni a jövő évi tennivalókon. Most készítjük az üzem KISZ- szer vezetőnek programját, re­mélem te is „beszállsz” a társa­dalmi munkába. — Azután jegyzetfüzetet vesz elő, s máris ttja a lakatos újabb vállalá­sait, amelyekben sok szó van a minőségről. Lesl^ó elvtárs nem Szól közbe, de az arcán látszik: d is meg van elégedve Nagy Miklós vállalásaival. Az elörajzoló asztal hatal­mas lapján négylöketű for- Sattyústengely van. Hidasi Ká- Toly elörajzoló éppen most ál­lította be a vízszintest. Azután beméri a távolságokat és kiraj­zolja az egyik „sonkát”, majd íelém fordul: 1— Láttam, - beszélgettek a KISZ-titkárral? — Igen. — Nagyon rendes fiú. Nem­régen került az üzembe, de mindnyájan szeretjük. Tiszte- lottudó, önzetlen és szorgalmas. Erre neveli a többieket is* —-/És azok? —• Nincs különösebb baj vé­dik1. Jó kis kollektíva ez az c0ész műhely. Pedig ki innen, ki onnan jött. Még csak nem is * kohászatban dolgoztunk. Én a Nehézszerszámból jöttem, az Zz esztergályos meg — mutat ?gy nagy zöld masina mellett, álló kékköpenyes fiatalember­ei _ a DIMÁVAG-ból jött. Mégis úgy vagyunk, mintha Együtt nőttünk volna fel, vagy legalábbis évtizedek óta együtt dolgoznánk. Hidasi Károly véleményét Minte megismételte Bujalos József főművezető. . Közben átfutok a gépparkon. 4 gyűrűsesztergánál Nagy Zsigmond forgattyústengely be­állításával van elfoglalva. Ar­rébb Debreceni József ugyan­iak egy új masina munkáját dfzi. Szembetűnik: sok az új 9ép, s többségük drága, spe­ciális munkafolyamatok elvég­zésére alkalmas. Hatvan millió Amerikai kölcsönnel hőerőmű épül az Egyesült Arab Köztársaságban Az Egyesült Államok nem­zetközi fejlesztési tanácsa be­jelentette, hogy 30,600 000 dol­lár összegű kölcsönt nyújt az Egyesült Arab Köztársaságnak. Az összeget egy hőerőmű fel­építésére használják fel. Az feőmű 1064-ben készül el. Az amerikai kölcsön 40 év Matt. fizetendő vissza, — Azelőtt 3100 kilogrammos anyagból készítettük a nyolc- hengeres tengelyeket, most a Röderer-eljárás bevezetése óta csak 1700 kilóra van szükség. Hasonló mértékben csökkent a négy- és a hathengeres tenge­lyek anyagigényessége is. Ha figyelembe vesszük, hogy éven­te több mint 600 darab tengely kerül ki az üzemből, szembe­tűnő az a hatalmas megtaka­rítás, amely az új technológiai eljárás egyik eredménye. A másik előny: ezzel a géppark­kal pontosabban és gazdaságo­sabban is dolgozunk. Erre egyébként az üzem szakmunkásai is utaltak. Szinte kivétel nélkül megelégedéssel beszéltek azokról a félautoma­tákról, nagyteljesítményű for­Foto: Szabados tűk, akik a holnapra is gondol­nak. És most ismét, az előrajzoló szavai jutnak eszembe: „Jó kis kollektíva ...” — mondta. Va­lóban az. Nemcsak azért, mert a fiatal KISZ-titkár tiszteli az idősebb átvevőt, s a gyűrűsesz­tergán dolgozó Zsiga bácsi meg szereti a műhely fiataljait. Ebben az üzemben helyesen értelmezik a kollektíva szócs­kát. Nem formálisan használ­ják. Tartalma van, amely min­denkit megragad. S ezt a tartalmat éppoly féltő gonddal, nagy óvatosság­gal formálják, akár a tenge­lyek legpontosabb csapjait. Vagy még attól is gondosab­ban ... Paulovits Ágoston Uj automata gépek a levegő tisztítására A Miskolci Pamutfonó üzem­ben fonás közben sok finom pihe keletkezik, amely lerakó­dik a fonógépekre, belekerül a fonálba, s ezen kívül szennyezi a levegőt is. Ezért, a levegő tisztítására, illetve a pille-lera­kódás megakadályozására egy­előre két, automata fúvó-elszí­vó gépet szereltek fel. Az auto­matikusan működő gépek kör­pályán mozogva, tizenkét gyü- rüsfonó gépnél fújják le és szívják el a pilléket. Az úgy­nevezett vándorpihe lefúvó és elszívó gépek, amelyeket né­hány hete már rendszeresen használnak, a gyakorlatban igen jól beváltak. Az új év első felében továb­bi három lefúvó, illetve elszívó berendezést szerelnek fel, ame­lyek hatvan gyürüsfonógépnél tisztítják majd a levegőt. Kegyven „kiváló iíjíi mérnök“ és „kiváló ifjú technikus“ a Lenin Kohászati Müvekben Értékes etjfírást dolgoztak ki A Lenin Kohászati Müvek­ben az idén hatvannégy fiatal műszaki dolgozó jelentkezett a kiváló ifjú mérnök és kiváló ifjú technikus cím megszerzé­séért megkezdett versenybe. Közülük, a napokban megtar­tott értékelés alapján, negyve­net. érdemesítettek a kitüntető cím elnyerésére. A verseny kö­vetelményének eleget tett diós­győri fiatal műszakiak értékes ú.i eljárásokat dolgoztak ki. il­letve olyan tanulmányokat ál­lítottak össze, amelyek jól fel- használhatók az üzemek mun­kájának elősegítésére, a dolgo­zók feladatainak korszerűbb megoldására. A kidolgozott el­járások egyrészét máris alkal­mazzák, a többieket pedig a Határidő előtt túlteljesítette idei exporttervét a Hegyaljai Ásványbánya cs Orlőmíí Vállalat A Hegyaljai Ásványbánya és örlőmű Vállalat termékei iránt évről évre nő a külföldi keres­let. Az idén is több mint 10 or­szágba szállítottak elsősorban az olajfúrásoknál és az öntö­dékben használatos bentonitot, az építőiparban egyre nagyobb felhasználásnak örvendő perli- let, valamint a folyékony mű­trágya • felitatására szolgáló kovaföldet. A külföldi keres­letnek megfelelően az idén mintegy 6000 tonnával többet terveztek exportra, mint ta­valy. Az évközben „terven fe­lül” jelentkező exportigények kielégítésére azonban még a tervezettnél többet termeltek, s így mintegy 30 000 tonna ás­ványt szállítottak külföldi megrendelőknek, és mintegy 4000 tonnával túlteljesítették exporttervüket. A Hegyaljai Ásványbánya és Örlőmű Vállalat üzemeiben exportra termelt ásványok utolsó szállítmányát csütörtö­kön indították útnak, s ezzel határidő előtt teljesítették ex­porttervüket. megvalósításra kerülő műszaki fejlesztési tervbe állítják be. Letek János például a hegesz­tett acélöntőüstök használatá­ra, Kovács Jenő a süllyeszték- acélok élettartamának növelé­sére, Mészáros István — mind­hárman mérnökök — az im­port beszerzésű krómmagnezit formázó anyagnak olcsóbbal, könnyebben beszerezhető anyaggal történő helyettesítésé­re javasolt új megoldást. Mócz Tibor technikus — több társá­val együtt — olyan új mész­égető kemence tervét készítet­te el, amelynek megépítésével előzetes számítás szerint egy évben több mint hatszázezer forint takarítható meg. Dulic- ház Béla és Adamcsik Béla technikusok azacélöntésű hen­gerek kokillában történő gyár­tására hívta fel tanulmányá­ban a figyelmet, illetve az egyes mérőműszerek átalakítá­sával olyan módszert valósított meg, amellyel műszerenként 05—1,5 kilogrammal csökkent­hető a higanyfelhasználás. Dró­tos László technikusnak az érc- előkészítőmü megépítésének gazdaságos megoldására vonat­kozó javaslata népgazdasági szempontból is fontos kérdési vetett fel, amelynek megvaló­sításával a vállalat vezetősége tovább foglalkozik. A jó mun­kát végzett fiatal műszakiak­nak a kitüntetést, illetve pénz­jutalmat a napokban adják át. Egy falu — egy mérnök KÖTETEKRE való iratot tesz elénk Sátoraljaújhelyen Kiss József, a járási tanács műszála csoportjának vezetője. S ahogy belelapozunk, elénk tárul 58 község fejlődésének képe, jövő arculata. A műszaki csoport ugyanis elkészítette a járás községeinek távlati fej­lesztési tervét, ami azt jelenti, hogy mostantól kezdve csakis ezeknek a terveknek a figye­lembevételével lehet bármiféle építkezést, községfejlesztést vé­gezni. Szabálytalan riport egy újítóról Az ózdi gyár kürtje még nem bődült el. A délutános műszak kezdetéig meg van né­hány perc. A villanyszerelők a műhelyben hosszan elnyúló asztal mellett ücsörögve már „bevetésre” készen állnak. A művezető, Galik János elvtárs a kis iroda ablakánál futó pil­lantást vet rájuk, s felém for­dul. — Magával beszéltem telefo­non? — Igen. — Szóval az újításaim ér­deklik ... Még mondana valamit. Egy szemüveges férfi lép hozzá, bocsánatkérően rám mosolyog és mindketten a sarokban lé­vő kicsi asztalhoz ülnek. A szemüveges férfi valamilyen írásokat szed elő, s mindket­ten föléje hajolnak figyelme­sen. Csak félmondatok csa­pódnak ide. — Holnap reggelig..', a ja­vítást. — Át kellene alakítani... — Javasol valamit Galik. A he­lyiség előtt léptek dobognak, emberek jönnek be és mennek ki az irodából, halkan, vagy hangosan beszélgetnek, vitáz­nak. 15 év - 150 újítás — Brr — csendül fel élesen a telefon. — Itt a durvahengermű vil­lamos karbantartás — mondja a hallgatót felemelő fiatalem­ber. Galik közben visszatér. — Azt mondják, maga a gyár legjobb újítója. Mennyi újítást készített el eddig? — Most 150 körül van, 15 éve csinálom. És hogy lettem újító? Mindig érdekelt az üzem problémája és szeretek töprengeni a jó megoldásokon. Az első újításom nagyon érde­kes volt... Bocsánat. Valamit megint el kell intéznem. Egy pillanat. Az interjú megszakad. Nem tudom miért, figyelni kezdem a jövő-menő embereket, a pár­beszédeket. Egy fekete melegí­tés fiatal nő ezt mondja: — Jöjjenek már a pénzért. A szavak ügy peregnek, hogy nem tudom megjegyezni, ki mondja. — Szaniszló Gergely cédulá­ja. — Szóval holnap reggel 8-ig. — Itt hogyhatom a cetlit? — Évvége van. 4 Újból a női hangöl. hallom. — Itt. vannak az ebédjegyek. Felnézek. A művezető áll mellettem és derűsen figyeli, mit jegyezgetek. — Amint látja, itt aligha jut idő újításokkal való töprengés­re. Hol tartottunk? Félmilliós megtakarítás — Az első újításnál. Azt mondja, nagyon érdekes volt-.. — Abban az időben a daru­kon vizesinditólc voltak. Letes- telt az ív, gyakori volt a rob­banás. — Brr. Megint türelmetlen­kedik a telefon az asztalon. A túlsó oldalon álló fiatalember felveszi a hallgatót. — Galikot. Szervusz, adom... A művezető valamit vála­szol, s a hallgató tompán kat­tanva kerül vissza a készülék villájára. — Látja — mosolyog Galik —, képtelen vagyok befejezni egy mondatot... Ott tartottam, hogy 15 évé csináltam egy újí­tást. Tulajdonképpen én nem is tudtam, hogy amit csinál­tam, az nem a mindennapi munkám. Én csak azt akar­tam, hogy a vizesindítónál ne legyen hiba. Csak akkor jöt­tem rá, hogy újítottam, amikor ezért — a legnagyobb meglepe­tésemre — jutalmat kaptam. Hát Ua ez ilyen egyszerű, ak­kor én csinálom ezt sorozat­ban. — Melyik újítását tartja a legjelentősebbnek ? — A jelenlegit. Félmilliós megtakarítás. Módosítottam a mélykemencedaru fogócsúcsát. Régen a fogócsúcsokat pár fo­gás után ki kellett cserélni. A cunderosoknak meg furikszám- ra kellett elhordani az elégett csúcsokat. Most van, amikor 6 műszak után kell egyszer cse­rélni. Hét hónapja használjuk. — Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, a pénzjutalom nem okoz örömet. Dehogynem. Eddig közel 70 ezer forintot kaptam az újításokért. Lehet,,, hogy autó lesz belőle... És* tudja mégis mi nekem a leg- jj nagyobb öröm? A múltkor be-s széliem az együk cunderossal. jj Nem tudta, hogy' én vagyok azí újító, ezt. mondta: áldott kezű] ember, aki újított. Nagyon] megkönnyebbült a munkánk. ] És ez minden elismerésnél] nagyobb nekem. I — Zumzumzum. — Az ablak] alatt nagy zúgással húz el egyjj daru. Galik utána int. jj — A darukkal foglalkozom] a legszívesebben. A darukon] már 14 újítást készítettem. ] Kétszázig akarok elmenni ij — Milyen tervei vannak? * — Most dolgozom egy’ mély-] kemence! újításon, de erről] még korai beszélni. Egyébként,í amint mondtam, a 150-ik újí-] tásnál tartok. Kétszázig akarok] elmenni. Van, akinek a kártya,] van, akinek az ital a szenved é-j lye. Nekem nincs «zenvedé-] lyem, vagy talán az újítás az?] Azt hiszem, nincs olyan kár-] tyás, akinek nagyobb örömet, okozna a nyerés, mint nekem] egy sikeres újítás. ] (Csorba) j Ugyanakkor a Hazafias Nép­front járási bizottsága Bodrog- halmi János titkár irányításá­val „Egy falu, egy mérnök” cí­men mozgalmat indított, hogy a műszaki tervek elkészítésé­ben és kivitelezésében gyakor­lati segítséget nyújtsanak a ta­nácsoknak a községrendezési munkálatoknál. Most készítik a tanácsok is a maguk költség- vetési és fejlesztési terveit az új esztendőre. így különösen ezekben a hetekben veszik igénybe fokozottabban a nép­frontbizottság műszaki segítsé­gét, társadalmi munkáját. A mozgalomban a járási ta­nácson, valamint az egyes üze­mekben, vállalatoknál, állami gazdaságokban, különböző in­tézményeknél dolgozó mérnö­kök, technikusok több mint hú­szán csatlakoztak, s Józsa Mik­lós mérnök vezetésével terve­zői munkaközösséget alakítot­tak. Minden falunak van egy felelős mérnöke, technikusa, és szabad idejükben ki-kiszállnak a Bodrogközbe, Hegyközbe, Hegyaljára, és nemcsak a táv­lati tervek megszerkesztésében segítenek a tanácsoknak, ha­nem teljesen társadalmi mun­kában elkészítik a községfej­lesztési alapból éppen kivite­lezésre kerülő létesítmények terveit. Ezzel jelentősen meggyorsít­ják a sátoraljaújhelyi járás te­rületén az építkezéseket. A me­gyei Tervező Iroda ugyanis a megyénkben folyó nagyarányú építkezések miatt annyira túl van zsúfolva munkával, hogy hosszú hónapokba telne, míg egy-egy község a Tervező Iroda útján kész tervekhez juthatna, így a népfrontbizottság „Egy falu, egy mérnök” mozgalma segítségével egymás után ké­szülhetnek el az utak. járdák, épülhetnek a kultúrházak, or­vosi rendelők, mozik, iskolák, óvodák és más középületek a járás falvaiban. Tarr Zoltán például Tolcsva, Alsóberecki. Sárazsadány; Pásztor Tibor Györgytarló; Józsa Miklós és Szén drei István Sárospatak; Szabó Béla Karos, Karcsa, Kis- rozvágy, Cigánd; Csombók Im­re Füzérkomlós, Hercegkút, Tiszacsermely. Bodrogolaszi; Kenderes Béla Nyíri, Nagy- bózsva, Füzérkajata számára készített eddig terveket, úgy, hogy ezek alapján az építkezé­seket be is fejezhették. A KÖZSÉGEK általában 15 —20 ezer forintot nyernek egy- egy terv díjának megtakarítá­sával a mozgalom révén a sá­toraljaújhelyi járásban, s az így felszabaduló összegeket to­vábbi terveik megvalósítására fordíthatják. (h. j4 „Lotto Ottó“ mór kijavította! * * 4' mellől. Érdekes, még egy ki­csit hiányzott is már a szün­telenül vidor Lottó Ottóval, s azzal a bosszantó kis „i” be­tűjével ... Karácsony előtt aztán va­lósággal meglepetésként éri: újra ott láttuk a táblát! Régi, megkopott színei eltűntek, helyüket élénk, friss színek uralták — s mintha az ünne­pek tiszteletére új ruhát öl­tött volna Lottó Ottó is! És a legnagyobb meglepetés? A táblán a szövetett mondat: „1 szelvényt í-szer t öli ki” ... így. Ma már így ol­vasható. Kijavítva. „Lottó Ottó" kijavította. Kedves „Lottó Ottó”, nem tudnád valahogy elintézni, hogy mindenki ilyen hamar hely­rehozza édes anyanyelvűnk ellen elkövetett vétségeit?... 4HKHt*******íHB;*$Mr*4Mi-*******4»^ Lapunk november 3-i szá­mában felhívtuk „Lottó Ottó” figyelmét egy nyelv­tani hibára. A hiba csupán egyetlen betű volt „Lottó Ottó” egyik hatalmas hirde­tőtábláján (azon, amely a miskolci Ady-hid mellett reklámozza a lottószelvények előnyeit). De ez az egyetlen betű szinte bántotta szemün­ket, valahányszor a hatalmas hirdetőtáblára néztünk „1 szelvényt 1-szer tölt i ki...” — olvashattuk és nem állhattuk, szó nélkül. Meg­írtuk — „édes anyanyelvűnk” védelmében —, hogy ez a mondat helyesen így hang­zana: 1 szelvényt 1-szcr tölt ki! Nem sok idővel észrevéte­lünk megjelenése után eltűnt a hatalmas tábla az Ady-hid

Next

/
Oldalképek
Tartalom