Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÄQ Péntek, 1962, december 14. Hruscsov elvtárs beszéde a nemzetközi problémákról (Folytatás az 1. oldalról.) alól, felemelte szavát Kuba védelmében. Engedjék meg, Küldött Elv- társak, hogy az önök és saját magam nevében hálás köszönetét mondjak mindazoknak, akik támogatták a szovjet kormánynak a béke megőrzésére, a forradalmi Kuba megsegítésére irányuló lépéseit. Nem kétséges hogy az a sikeres harc, amelyet Kuba függetlenségének megőrzéséért folytattunk, s az a tény, hogy a béke erői vitathatatlanul megnyelték ezt az ütközetet, sok embert arra késztet, hogy változtassa meg a nemzetközi helyzet fejlődésére és a nemzetközi erőviszonyokra vonatkozó nézeteit. » Azok között a levelek és táviratok között, amely ek a kubai válság napjaiban különböző országokból a szovjet kormány címére érkeztek, sok távirat és levél volt az Egyesült Államok polgáraitól. E le- I 1 vélírók aggodalmukat nyilvánították a béke sorsa felett, elismeréssel adóztak a szovjet kormánynak, helyeselték azokat a lépéseket., amelyeket a Karib-tengeri válság megszüntetésére tettünk, és ezzel megakadályoztuk a termonukleáris háborút. Az amerikai nép hangulatáról, a Kuba körüli eseményekkel kapcsolatos felfogásról tanúskodik az a tény is, hogy a választásokon, amelyek már a válság legkiélezettebb fokának megszüntetése után zajlottak le, az amerikai nép — mint mondani szokás — „eltemetett” néhány rendkívül agresszív politikust, mindenekelőtt olyant, mint Nixont. Mi nem siratjuk, hogy megbuktak azok az urak, akik gyűlölik a békét és a népek szabadságát. A béke politikája nagy erkölcsi és politikai győzelmet aratott. Ugyanakkor továbbra is fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tennünk. JVár fid Se at at!« its na $ ha rea> Ij un k a tartós békéért A szovjet kormány úgy véli, bogy a világ minden kormányának és népének, minden felelős államférfiénak és politikusnak le kell vonnia a .szükséges következtetéseket a Kari b-tenger térségében lefolyt válságból. Több tanújelét kell adnunk a józan észnek. Hruscsov ezután elmondotta: A szovjet kormány egész külpolitikai tevékenységével aktívan törekszik arra, hogy megszabadítsa a nemzetközi kapcsolatokat a vitás, megoldatlan kérdésektől. Ezzel kapcsolatban tekintetbe veszi a különböző államok előtt álló problémák bonyolultságát és sokrétűségét, kellő önuralmat tanúsít, konstruktív nézeteket vall. De nyomatékosan hangsúlyozta, hogy vannak olyan elsőrendű problémák, amelyek megoldása nem tűi' halasztást, mert megoldatlanságuk a végsőkig kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ezeknek a feladatoknak a sorába tartozik az általános és teljes leszerelés kérdése. Ismételten ünnepélyesen kijelentjük, minden külpolitikai tevékenységünk arra irányul, hogy elérjük az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Felhívjuk a nyugati hatalmakat, távolítsák el az utolsó akadályokat is az összes nukleáris kísérletek végérvényes megszüntetéséről szóló egyezmény útjából. Felhívjuk őket, írják alá a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, általános és telies leszerelésről szóló szerződést. Haladéktalanul meg kell kötni u.,„, a német békeszerződést A jelen körülmények között még világosabbá vált, hogy”...haladéktalanul meg kell kötni a német békeszerződést és ennek alapján rendezni kell a nyugat-berlini helyzetet. Amikor a Karib-tenger térségében kiéleződött a válság, az európaiak milliói nem ok nélkül gondoltak aggódva arra. bógy a német kérdés rendezetlensége. inég szörnyűbb megpróbáltatásokat hozhat az emberiségre. Az emberek világosabban látták» hogy nem szabad kitérni a német kérdés megoldás^ elöl, mert különben az egy ik nemzetközi válságot könnyen követheti egy másik, még ve- azélyes^ib válság. S jtt: jg, mint a? általános és teljes leszerelés kérdésében, a Szovjetunió igyekszik tekintetbe venni' tárgyalófeleinek álláspontjait, Mi akadályozza mégis a második világháború európai maradványainak felszámolására megindított munka befejezését? ’’ Továbbra is vitás főként a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok kérdése, illetve pontosabban az, hogy milyen minőségben, milyen zászló alatt fognak szerepelni ezek a csapatok és mennyi időre maradnak ott9 A szovjet kormány javasolja, hogy a NyugatHerlinben tartózkodó csapatok ne képviseljék a NATO-országokai, hogy a NATO zászlaját Nyugat- Berlinben váltsa fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja és, hogy az ENSZ Nyugat- fterünben vállaljon magára meghatározott nemzetközi kötelezettségeket és funkciókat. Reméljük, hogy’ tárgyaló, partnereink józan figyelemmel foglalkoznak majd a szovjet kormánynak ezzel a javaslatával. Csak azt szeretném hangsúlyozni: Ha valaki Nyugaton azt reméli, hogy a Szovjetunió lemond a német békeszerződés megkötésére és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezésére vonatkozó elhatározásáról, akkor aki így gondolkodik, az téved. Mi tárgyalni akarunk a nyugati hatalmakkal, de a tartós türelemnek is van határa. Ezt a szerződést mi aláírjuk még altkor is, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók azt aláírni. Minden eszközzel támogatni a szabadságukért, nemzeti függetlenségük megerősítéséért szent harcot vívó népeket •— ez volt és ez is marad a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik alapvető iránya. Am Indiai - kínai kútárban fliktu* Ezután Hruscsov elvtárs ismertette a nemzeti felszabadító mozgalom sikereit, ugyanakkor rámutatott: a gyarmatosítók azonban nem tették le a fegyvert. A szuverén államok belügyeibo való beavatkozással, nem ritkán erőszakkal igyr-Teznek aláásni ezeknek az országoknak a függetlenségét és szuverén jogait, akadályokat állítanak a népek forradalmi felszabadító mozgalmának útjába. Az imperialista gyarmatosítók a népek felszabadító harcába való beavatkozással a világ sók táján létrehozták a feszült",^9, a konfliktusok és a háborús összetűzések fészkeit. A továbbiakban Hruscsov példaként leleplezte a Jemeni Arab Köztársaság ellen irányuló imperialista mesterkedéseket. Az indiai—kínai határkonfliktussal foglalkozva ; hangsúlyozta: A Szovjetunió mélységes sajnálkozását fejezte ki az incidens miatt. Ószintén reméltük, hogy mindkét ország kormánya gyorsan megtalálja a vita békés rendezéséhez vezető utat. Most is sajnáljuk, hogy a felek idejében nem használtak ki minden lehetőséget arra, hogy a kezdet kezdetén elsimítsák a közöttük támadt határkonfliktust Különösen fájlaljuk, hogy a testvéri Kínai Népköztársaság fiai és a baráti Indiai Köztársaság fiai vérüket hullatták — mondotta. Elemezve a kilobbant határvita körülményeit. hangsúlyozta: A határviták kérdésében mi a lenini nézeteket valljuk. A Szovjetunió 45 esztendő során felhalmozott tapasztalat: i azt sugallják nekünk, hogy nincsenek olyan határkérdések, amelyeket fegyver ’ bevetése nélkül meg ne tehetne oldani, ha megvan erre a kölcsönös óhaj. A szovjet emberek errpt az álláspontról értékelik a kínai—indiai határon lejátszódó eseményeket. A világon olyan erők is vannak — ,a nemzetközi imperialista körök ---, amelyek örülnek az indiai—kínai konfliktus kiéleződésének. Messzemenő provokációs terveket fűznek hozzá. Sietnek fegyverszállításokra vonatkozó javaslatokat tenni, csakhogy az indiaiak és a kínaiak egymást gyilkolták. Az imperialista hatalmak készek erszényükbe nyúlni és „nagylelkűséget” tanúsítani, hajlandók ‘ „térítésmentesen”, „ajándékba” is küldeni fegyvert. Az imperialisták számára ez a konfliktus — tiszta nyereség. A kínai—indiai határon végbement, fegyveres összetűzések táptalajt teremtettek a nacionalizmus és a háborús mámor ártalmas bacillusai számára. Szélnek eresztették a soviniszta jelszót; ..Vérrel mosni le a kiontott vért”. Re hiszem ez voltaképpen evőzMmes befejezésig tartó háborút jeleni! A háborúnak nediaz a leni kam hogv mennél több vér ömlik annál több vérre van szükség a kiöntött Vér feme^p púhoz Hol jtt a határ? A háború moloch- ja nanról napra ervre több és több áldozatot fal fel. A háború moloehia telhetetlen. S csakis az értelem mondhat „megállít” a vérontásnak ezzel az értelemmel az államférfiaknak rendelkezniük kell. Ezért mi ésszerűnek tartjuk a Kínai Ménköztársaság kormányának léncsét, amikor belelett tette. hogy egyoldalúan beszünteti a tüzet és december elsejével elkezdi csapatainak visszavonását. Nagyon örülünk ennek, és üdvözöljük kínai elvtársainknak ezt a cselekedetét. Azt mondhatják, hogyan állíthatják önök azt, hogy ez ésszerű lépég, hiszen . azutáó' került rá sor, miután annyi életet kioltottak és annyi vér kiömlött. Nem Jett vplna-e jobb, ha a felek egyáltalán nem folyamodtak volna hadműveletekhez? Igen, természetesen ez jobb lett volna. Erről mi több ízben szóltunk és megismételjük ezt most, is. De ha nem sikerült megakadályozni az események ilyen alakulását, mégis csak jobb most bátorságot venni a konfliktus beszüntetésére. Talán ez nem állami vezetőkhöz méltó bölcsesség? Természetesén akadhatnak emberek, akik azt mondják: íme, a Kínai Népköztársaság most arra a vonalra vonja vissza csapatait, amelyen ez a konfliktus keletkezett; nem lett volna-e jobb. ha nem mozdulnak ki ezekből az állásokból, amelyekben a csapatok annakidején álltak? Az ilyen kérdésfeltevés érthető; ez azt bizonyítja, hogy az emberek mind aggódnak és sajnálják azt. ami történt. Csakhogy, elvtársak, vannak emberek, akik másként magyarázzák a Kínai Nénköztár- saság kormánvának döntését- Ezek azt mondják: nem visszavonulás-e ez? Aztán felteszik a következő kérdést is: Nem engedménv-e ez a kínai elvtársak részéről? II ven kérdéseket természetesen feltesznek a különböző paragrafus-csavarok. hogy a meg- bántottság érzését keltsék egvik. vaev rré'ik félben, hoev fo-Űiailrődést szítsanak Tnrlia és Kína kf7ött és enn»v tüzénél melengessék a kezüket. Mi hiszünk Kína és India vezetőinek bölcsességében és neméi lük, nem törődnek az ’Íven provnkár*ú!>k-»| és biztosít iák a konfliktus ésszerű meonldását. Egyesek máris azt mondják honv Kína nvih’ánva1óan azért szüntette meg a hadműveleteket. mert Indiát támogatni kezdték az amerikai és angol imperialisták akik fegvvert adnak neki. Következésképpen mondják ezek az emberek, a Kínai Népköztársaság megérezte. hogv ámennviben a háborús konfliktus tovább bonyolódik nagy háborúvá válhat, amely még több áldozatot követel. Igen. kínai barátaink nyilvánvalóan számításba vették a helyzetet, és ez újra csak az ő bölcsességükről, s annak megértéséről beszél, hogy amikor háború tör ki baráti, szomszédos népek között, akkor az imperialisták mindig megkísérelnek hasznot húzni ebből. Az Egyesült Államok és Anglia fegyvert ölöslegekkel rendel kc- zik, és ha a háború kezdődik, örömmel adják át ezeket a fegyvereket más országoknak, olyanoknak, amelyek készek lemondani saját nemzeti szuverenitásukról, hogy hozzájussanak az ilyen fegyverekhez, s nem értik meg, hogy ezzel maguk dugják a nyakukat a hurokba és függőségbe kerülnek. A halálgyárosok így gondolkodnak: Miért ne nyerjünk mi a konfliktuson, amikor magunk semmit sem veszítünk, amikor az indiai és a kínai nép vére folyik, s amikor ráadásul profitra is szert teszünk. Ezenkívül az ilyen akció azzal is hasznot hajt az imperialistáknak, hogy visszaveti India demokratikus fejlődését, megteremti a reakciós körök megerősödésének feltételeit. Nem véletlen, hogy Indiában az utóbbi időben kommunistákat és más haladó személyeket tartóztattak le Holnap pedig, ha a háború folytatódik, mindenkit kommunistának tekintenek, aki szót emel a háború ellen. Következésképpen ebbe a kategóriába kerülnek a pacifisták is. íme, a reakciós erők, a legádázabb militaristák és reakciósok tobzódása. Nyilván ezt is figyelembe vették kínai elvtársaink, amikor úgy döntöttek, hogy megszüntetik a tüzet és visszavonják csapataikat. Elvitathatatlan, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának tevékenységét méltóképpen fogják értékelni a békeszerelő népek. Valóban: miért kellene háborút folytatni? Vajon Kína valamikor is célul tűzte ki, hogy behatoljon Indiába? Nem, az ilyen állítást, mint rágalmat;, visszautasítjuk. És természetesen teljesen megengedhetetlennek tartjuk azt a gondolatot is, hogy India háborút akar kezdeni Kínával. Éppen ezért őszintén üdvözöljük azokat a lépéseket, amelyeket a Kínai Népköztársaság kormánya tett és semmiképpen sem az a véleményünk, hogy valamilyen visszavonulást hajtott végre. Nem, a népi Kína kormánya ésszerűséget tanúsított, helyesen értékelte a helyzetet, erőfeszítéseket tett arra, hogy útját állja a katonai összeütközéseknek és normalizálja a helyzetet. A továbbiakban Hruscsov elvtárs arról beszélt, hogyan alakulnak a »Szovjetuniónak a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatai. Már beszéltem a szocialista tábor országaihoz fűződő baráti, testvéri viszonyról — mondotta. Magától értetődik, hogy a Szovjetunió jó viszonyban akar élnf a többi szomszédos állammal is. Jók a kapcsolataink Finnországgal. ' A szovjet Jrormány sokra értékeli a Muhammed Davud miniszterelnök vezette afgán tynrnány barátságos politikáját... Történtek bizonyos lépések az Iránhoz fűződő kapcsolataink megjavításának irányában is. Barátságban akarunk élni a török néppel és mindent elkövetünk avégett, hogy a Fekete-tenger összekössön, és ne elválasszon bennünket. Ez hasznos volna mind a Szovjetunió, mind Törökország számára — jelentette ki, s rámutatott: Nem fejlődnek rosszul kereskedelmi kapcsolataink Japánnal, de nincs megoldva az alapvető kérdés: a békeszerződés megkötése. Norvégia ugyancsak szomszédunk. A közös határ kicsiny, de szeretnénk, ha országaink kapcsolatai fordított arányban állanának a határ hosszúságával. Meg kell mondani, a NATO főkolomposai mindent elkövetnek, hogy mégakadályozzák a szovjet— norvég kapcsolatok javulását. A szovjet—jugoszláv viszony A továbbiakban részletesen foglalkozott a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kölcsönös kapcsolatainak kérdésévé). Ismertette a két nép barátságának múltját, majd így folytatta: Sajnos, a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonya a második világháború befejezése után hamarosan megromlott. Nem fogok beszélni e kapcsolatok megromlásának Okairól. Mint ismeretes, a jugoszláv elvtársak úgy vélik, hogy ezért Sztálint terheli a teljes felelősség. Sztálin annakidején • mindenért a jugoszlávokat vádolta. Nekünk erről megvan a határozott véleményünk. Mi már elmondottuk és megint csak megismételjük, hogy a szovjet»—jugoszláv kapcsolatok megromlásáért a fő vétkes kétségtelenül Sztálin, aki durva és sem» mivel sem igazolható önkényt tanúsított Jugoszlávia irányában — mondotta Hruscsov elvtárs. — Nem vojnánk azonban teljesen őszinték, ha nem mondanánk meg, hogy a jmrosz'áv elvtársakat is terheli a felelősség egy része azért, ami abban az időszakban történt országaink és pártjaink viszonyában. így állt a dolog a múltban. De nekünk, kommunistáknak, előre kell néznünk, népeink jövőjét' kell latnunk. Ma jók a kapcsolataink Jugoszláviával. Hazánkban üdül Tito elvtárs és az őt elkísérő Rankovics, Veszelinov elvtársak és más államférfiak, akik a mi meghívásunkra jöttek a Szovjetunióba. Barátokként fogadtuk őket és már sor került számos hasznos beszélgetésre, amelyek igen sokat adtak a jobb, kölcsönös megértéshez. Látjuk, hogy a jugoszláv vezetők, csakúgy, mint mi, erőfeszítéseket tesznek a fennálló nézeteltérések kiküszöbölése érdekében, törekszenek a. kapcsolatok megjavítására hazánkkal. Meg kell mondanom, boí! isméi beigazolódott: sok ncnf zelközi problémát, az állal" közi és gazdasági kapcsolat«1 kérdéseit illetően azonos a fő fogásunk, azonosak a nézet« ink. A jugoszláv vezetőknek # leltünk mély meggyőződésűié hogy a Szovjetunió és .lugoszlt via kapcsolatainak továbbiéi lesztése nemcsak a két orszíl érdekeinek felel meg, bane? szolgálja a békéért, a demokr®' ciáért, a szocializmusért kommunizmusért küzdő mi", den tényező megerősödésért* érdekeit is. Ami a Jugoszláv Konimuui5' ták Szövetségéhez fűződő kai csőlátók fejlesztésének kérdi seben elfoglalt álláspontunk« illeti, az teljes egészében K« vetkezik abból az irányvonal bői, amelyet meghatározott *! SZKP XX. és XXII. kongrcssaP. sa. Ez az irányvonal az SZIy és minden testvérpárt egységé nck megerősítésére, az antik" pcrialista front minden crejf nck összekovácsolására ifi' nyúl. A múltban a jugoszláv«* szidtak bennünket, mi pedíf nem maradtunk adósaik. 5** mi is, a jugoszláv kommun'? ták is kapcsolataink megjad tásának útján haladunk. NC* lehet azt mondani, hogy eltii"' tek mindama nehézségek J* akadályok, amelyek felmerül' tek az SZKP és a Jugos/13' Kommunisták Szövetségén*? kölcsönös kapcsolataiban. V«' lak, és ma is vannak kon»«*í eltérések egy sor idcológ^ kérdésben, ezek tükröződtek’ Jugoszláv Kommunisták * S"“ vétségének programjában, iBk ahogy azt megállapította a tó**' vérpártok értekezletén eltolj dőlt nyilatkozat. Ml azonban magunk részéről készek ** gyünk niindent elkövetni » - zeteltérések leküzdése érád1’' ben. Ez nemcsak tőlünk ftt» függ ez a Jugoszláv Komnnu’l* ták Szövetségének és veze^ «égének álláspontjától is. Meggyőződésünk, hogy goszláv Kommunisták SzÖví* sége, valamennyi testvérpár tál való egységének helyreáll; lása és megszilárdítása id col* giai kérdésekben, a mar$* mus—leninizmus elvei alapja megfelelne mindkét párt, egész nemzetközi kommun!« mozgalom érdekeinek. Wem élezni, hanem megszüntetni ke$ a nézeteltéréseket Nekünk. kommunistáknak tekintetbe kell vennünk azt, hogyan megy végbe a történelmi folyamat a gyakoriéit ban, hogyan alakul a szocializmusért vívott harc a kü lonböző országokban. Ma már számos európai és ázsiai ország lépett » szocializmus útjára. Természetes, hogy ezekben az országokban minden egyes kommunista párt igyekszik alkotó módón alkalmazni a marxizmus—leninizmus elveit hazája konkrét történelmi, földrajzi és egyéb viszonyaira, s ezen az alapon vezeti a népet a szocializmus és ft kommunizmus építésében. Természetes, hogy nézeteink nem egyeznek meg tökéletesen minden olyan kérdésben, amely az egyes kommunista, vagy munkáspártok előtt felmerül az új társadalom felépítéséért vívott harcban. Nem kizárt a szocialista építés konkrét kérdéseinek különböző értelmezése, egyes kérdéseknek különböző megítélése. így van ez a gyakorlatban is, és nyilvánvalóan még inkább így lesz akkor, amikor más népek is a szocializmus útjára lépnek. Helytelen dolog lenne tehát kidolgozni valamiféle sablont és ezt alkalmazni a többi szocialista országokkal fennálló kölcsönös kapcsolatokban. Hiba lenne az is, eretnekként elitélni mindazokat, akik nem illenek bele ebbe a sablonba, hát még az, ha ki akarnánk teljesen zárni egy ilyen kommunista pártot mozgalmunk soraiból? Vagy talán figyelmen kívül lehet hagyni azt a tényt, hogy az illető ország népe a szocializmust építi? Vagy be keltene hánynunk szemünket, tudomásul sem véve annak a népnek a létezését, vagy harcolni. kellene ellene? Ha így fednénk, akkor kölcsön^ nénk a tőkés világ vadálte törvényeit és a kommun^ pártok és a szocialista páí*JJ közötti kölcsönös kapcsolatom alkalmaznánk azokat. Az albán szektások és kádárok azonban éppen *• szeretnék, ha mi ehhez a állati erkölcshöz tartanig magunkat Jugoszláviához ződő kapcsolatainkban, ök K, szerint készek lennének S"" tépni a jugoszláv kommUrt' Iákat hibáikért, bár ők öjj, guk ma már sokkal inkább ", távolodnak a marxizmus—T ninizmustól, mint azok, akii" vádolnák. Tőlünk, kornrt. nistáktól teljesen idegen ilyen erkölcs. Mi az ember- . jobb jövőjéért, a kommUK, musért harcolunk, amelyK, megvalósul az egész Föld 0 peinek igazi testvériség Mélységes meggyőződésű0, hogy a kommunizmus tem győzelme után, mint V. I- K nin tanította, nem les®n többé államhatárok, amely1 ma elválasztják egymástól I , népeket, teljesen elhal a.n*A-, zetj sajátosság és a népA testvérekként, egy családot * kotnak. ^ E ragyogó cél felé hala“» mindent meg kell tennőr, hogy megszüntessük a né*?., eltéréseket, ha ilyenek kÜ*Hi böző országok komrauni5^, között felmerülnek. Köt,el®*> günk segíteni annak a PjV nak, amely hibákat kövein el, vagy eltért a nemzeti*0, forradalmi munkásinozg8*"/ szabályaitól, a inarxiznrt.H leninizmustól, kötelességük segíteni, hogy megértse hib"j és kijavíthassa azokat, elfoglalhassa az őt meg}!*6',- helyet az összes testvérpár*0 családjában. (Folytatás a 3. oldalon^ V Kapcsolataink a szomszéd államokkal