Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
Péntek, 1962. december 14. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Hruscsov elvtárs beszéde a nemzetközi problémákról (Folytatás a 2. oldalról.) t t > r Meg kell mondanunk, hogy azok a lépések, amelyeket a ju- i goszláv kommunisták és vezetőik az utóbbi időben mind belpolitikai, mind külpolitikai téren tettek, sokat megszüntettek abból, amit mi hibásnak és a szocializmus Jugoszláviában történő felépítése szempontjából károsnak tartottunk. Megmutatkozott ez a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egész sor határozatában, Tito, Rankovics és más jugoszláv vezető elvtársak megnyilatkozásaiban. Ha azonban bizonyos kérdésekben még mindig nem egyezik a véleményünk, ez egyáltalán nem jelenti, hogy kapcsolatainkat a nézeteltérések maradványaiból kiindulva kell építenünk, hogy nem kell tudomást venni azokról a lépésekről, amelyeket a jugoszláv kommunisták tettek az egész kommunista világmozgalommal való közeledés és egység felé. Ez olyan politika lenne, amely nem az egységet, hanem a széthúzást szolgálná. Még helytelenebb dolog lenne a még fennálló nézeteltéréseket átvinni az államok közöli i kapcsolatokra. Ellenkezőleg, a gazdasági kapcsolatok, az állami és társadalmi kapcsolatok megszilárdítása és fejlesztése a két ország között, megteremtik az alapot az álláspontok közeledésére ideológiai kérdésekben is. Az albán szektások és dogmatikusok minden erővel igyekeznek megakadályozni a szocialista országok és Jugoszlávia viszonyának javulását. Különösen nagy ricsajt csaptak most, amikor Tito, Rankovics, Veszelinov elvtársak és más jugoszláv államférfiak a Szovjetunióba érkeztek. Az albán szakadároknak nyilván . nem tetszik, hogy mi testvérként fogadjuk a jugoszláv elvtársakat. Azt magyarázgatják nekünk, hogy elitélendő dolog jó kap- Csokitokat tartani Jugoszláviá- ' Val állami vonalon, s gazdasági téren mindaddig, amíg véglegesen nem küszöböltük ki a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével fennálló egyes ideológiai nézeteltéréseinket. Ezt olyan emberek mondják, akik marxistáknak—leninistáknak tartják magukat. Ám ez merő ostobaság. Hiszen még az imperialisták is igyekeznek leküzdeni és elsimítani ellentéteiket, hogy állni tudják a harcot a kommunista, a munkás- és a nemzeti felszabadító mozgalom támadó erőivel szemben. Az imperialisták most lázasan erősítik és bővítik a Közös Piachoz tartozó országok egyesülését, annak ellenére, hogy a Közös i Piac tagállamai között ellentétek vannak. Nálunk még, a mi táborunkban akadnak olyan emberek, akik meg akarják osztani erőinket. Ez nem a mi politikánk, ez nem mai'xista—leninista politika. Egyesek azt állítják, hogy Jugoszlávia nem szocialista ország. Szabad legyen megkérdeznem, hát akkor miféle ország? E kérdésre válaszolva a marxista—leninista tanításból, az ország társadalmi rendszerének objektiv elemzéséből, az ország t irsád almi-poli ti kai rendszerének jellegéből kell kiindulni. Itt tűrhetetlen a szubjektivizmus — állapította meg Hruscsov elvtárs, s kijelentette: Ismeretes, hogy Jugoszláviában már régóta nincsenek nagybirtokosok és kapitalisták, nincs magántőke, nincsenek magánvállalatok, vagy nagybirtokok és magánbankok. Azt is látjuk, hogy a jugoszláv kommunisták és vezetőik a gazdaság fejlesztése, a szocializmus vívmányainak megszilárdítása érdekében vetik latba erőfeszítéseiket. Ennélfogva, ha az objektiv törvényekből, a marxizmus—Icninizmus tanításából indulunk ki, akkor lehetetlen letagadni, hogy Jugoszlávia szocialista ország. Mi éppen ebből indulunk ki politikánkban, s kapcsolatainkat Jugoszláviával, mint szocialista országgal építjük ki. Most megvan az alap a két ország közti kapcsolatok további fejlesztésére. A Szovjetunió — a valameny- nyi nép iránti barátság politikájához híven — mindent megtesz és meg fog tenni, hogy erősítse a békéért és a társadalmi haladásért küzdő erők egységét. S ha ezt a politikánkat egyesek részéről támadás éri, ez csak azt bizonyítja, hogy az ilyen embereknek valójában nem érdekük a kommunista mozgalom sorainak megszilárdítása, összes erőink tömörítése. Az albán vezetők Sztálin legelvelendöbb hibáiba estek Az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetői, az SZKP «álén, az egész kommunista világmozgalom ellen intézett dühödt kirohanásaikban minden határt átléptek. Az albán vezetők azon igyekezetükben, hogy Pártunk XX. kongresszusának lenini irányvonalát megrágalmazzák, ismét megpróbálják Pajzsra emelni a sztálini személyi kultuszt. Azon egészségtelen légkör visszaállítása mellett szállnak síkra, amely a kommunista mozgalomban a személyi kultusz idején volt. Pártunk határozott és kemény bírálattal illette Sztálin hibáit és visszaéléseit, bár nem tagadja meg azokat a szolgálatokat, amelyeket Sztálin a Pártnak és a kommunista mozgalomnak tett. Ezt nemcsak a történelmi igazság kedvéért tesszük, hanem azért is, hogy minden biztosítékot megteremtsünk, valami hasonló dolognak a jövőben való megismétlődése, olyan, a leninizmus- tól idegen jelenségek megismétlődése ellen, amelyek veszélyére annak idején V. I. Leóin rámutatott. Mi nemcsak pártunk, népünk érdekében cselekedtünk így, hanem a kommunista világ- Jhozgalom érdekében, a szocia- ‘ lizmus világméretű győzelméért folyó harc érdekében is. {’áriunk biztos volt benne, hogy a többi marxista—leninista is levonja a szükséges tanul- ságot azon küzdelem tapasztalataiból, amelyet a személyi kultusz és annak káros következményei ellen vívott. És nem is tévedtünk. Pár- tünk XX. kongresszusának lenini irányvonalát valamennyi marxista—leninista párt jóváhagyta. Ez az irányvonal segített abban, hogy kidolgozzák a kommunista világmozgalom azon általános irányvonalát, amely megfelel a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc mai feladatainak. Most az albán vezetők éppen abba kapaszkodnak bele, ami Sztálin tevékenységében a leg- clvetendőbb volt, ami a marxizmus—leninizmustól való eltávolodását jellemezte. Az albán vezetők számára az üldözésnek, a durva adminisztratív nyomásnak Sztálin által alkalmazott, a szocialista állam szellemétől idegen módszerei a legvonzóbbak. S lóm, ők akarnak a nemzetközi kommunista mozgalom oszlopai, a marxizmus—leninizmus csalhatatlan védelmezői lenni — jelentette ki Hruscsov, majd rámutatott: Az albán vezetők jelenlegi egész bűnös irányvonala a személyi kultusz antileninista ideológiáján nyugszik. Minden erejükkel azon vannak, hogy Albániában fenntartsák azt a helyzetet, amelyben személyi érdekeiktől vezettetve, ellenőrzés nélkül és büntetlenül megszeghetik a párt- és állami élet minden normáját. .Hodzsa és Shehu tudja, hogy nem maradhatnának hatalmon, ha gyengítenék a megtorlások és üldözések rendszerét. A nép nem tűrné meg őket a vezetésben, mert kezüket vörösre festi az Albán Munkapárt legjobb fiainak kiontott vére. Az albán vezetők szakítottak a marxizmus—leninizmussal, mind mélyebbre süllyednek a balos opportunizmus, az egységbontás és a szektarianizmus ingoványába. Az Albán Munkapárt vezetői antileninista koncepcióikat hazájukban az állaVni politika rangjára emelték. Elkülönült, kalandor külpolitikát folytatnak, lemondanak a többi szocialista országgal való együttműködésről, a nemzetközi küzdőtéren minden lehető módon akadályozzák a szocialista országoknak a béke megszilárdítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseit. Hruscsov elvtárs ezután arról a harcról szólt, amelyet a párt vívott mind a revizioniz- mus, mind pedig a dogmatiz- mus és a szektásság ellen. A testvérpártok értekezlete figyelmeztetett rá, hogy a szektásság és a dogmatizmus egyes pártok fejlődésének adott szakaszában a főveszély- lyé válhat, ha nem folyik ellene következetes harc — mondotta. A testvérpártok nyilatkozatának elfogadása után a kommunista mozgalomban végbement események bebizonyították, mekkora tisztánlátás rejlik e következtetésben. ISgycsck, a kommunista és munkáspártok értekezletén elfogadott nyilatkozat helyes tételeit hajtogatva, egyoldalúan csupán a revizlonizmus oldaláról fennálló veszélyt hangsúlyozzák és okkal, ok nélkül a jugoszláv revizionizmust emlegetik. Ám a dolgokat konkrétan kell vizsgálni. Abban a válságban, amelyet Kubával kapcsolatban átéltünk, a jugoszláv kommunisták helyes álláspontot képviseltek, de a dogmatikusok, akik igazi marxista—leninistáknak adják ki magukat, provokációs állásponton voltak. Ezért nem lehet marxista elemzés nélkül ismételgetni egy tételt, nem lehet egyoldalúan értelmezni azt. A Kuba körüli válság éppen azt is megmutatta, hogy azok jelentették a fő veszélyt, akik a dogmatizmus pozícióján álltak és állnak. A jelenlegi baloldali opportunisták és szektások, akiknek legnyíltabb képviselői az albán vezetők, hangoskodó, álforradalmi frázisokkal leplezik a lenini békcpolitika és a békés együttélés elleni harcukat. Mint már erről szó esett, e vezetők troclcista álláspontra helyezkedtek. Nem nehéz meglátni, hogy az ilyen politika aláássa az imperializmus ellen harcoló erők egységét és a nyugati hatalmak legagresszivebb imperialista köreinek játszik kezére, elősegíti azok antikom- munista terveit. Az ilyen balos, dogmatikus politikát helyesen értékelték a bolgár, a magyar-, a csehszlovák és az olasz kommunista és munkáspártok kongresszusai. A testvérpártok képviselői ezeken a kongresszusokon leleplezték és élesen elítélték ezt a provokációs politikát. Ha jobban megpiszkáljuk ezeket az álbaloldali szájhősöket, dogmatikusokat, akkor könnyen észrevehető, hogy fennen mutogatott barátságuk alapja semmi egyéb, mint éppen az imperializmustól való félelem, a hitetlenség abban, hogy a kapitalista rendszer legyőzhető a békés gazdasági verseny révén. Pontosan ez a polgári ingadozásnak és állha- tatlanságnak az a jellemző vonása, amelyet, olyan könyörtelenül leleplezett és kicsúfolt Lenin. Negyven évvel ezelőtt Lenin rámutatott arra a komoly veszélyre, amelyet a baloldali opportunizmus jelent a kommunista mozgalomra. Sztálin személyi kultuszának egyik negativ következménye a nemzetközi kommunista mozgalomban az volt, hogy elterjedtek a baloldali szektás, dogmatikus nézetek, s ez komoly károkat okozott a szocializmusért vívott küzdelem nagy ügyének, gyengítette a marxizmus—leninizmus befolyását a neptömegek széles rétegeire. Mint Lenin annak idején figyelmeztetett rá, a baloldali opportunizmus elleni harc lebecsülése oda vezetett, hogy a betegség idültté vált és már rég megszűnt gyermekbetegség lenni. A kommunista mozgalom jelenlegi fejlődésének — amikor a szocializmus útjára a legkülönbözőbb gazdasági és szociális színvonalon álló országok lépnek — sajátosságai kedvező feltételeket teremtenek a «'aloldali kommunizmus terjedéséhez. Ez mindig talajra lelt a kispolgárság képviselőinek álll-atatlansáeában, egyik végletből a másik végletbe való csaponeásában. A baloldali szektás betegséget a nacionalizmus táplálja, az maga viszont táplálja a nacionalizmust. E betegség tűrhetetlenné válik, amikor teret nyer egy hatalmon lévő párt tevékenységében, olyan pártéban. amelynek politikájától sok tekintetben a nép sorsa is függ. E betegség veszélyessé válik, mivel a kommunista mozgalom irányvonala ellen támad olyan létfontosságú kérdésekben, mint a háború és béke ügye, amely az egész emberiséget érinti. Lehetetlenség tagadni, hogy mindezen okok folytán a baloldali opportunizmus, dogmatizmus és szektarianizmus egyre inkább úgy jelentkezik, mint komoly veszély a koniniuA békés együttélés lenini elve — ez külpolitikánk vezérfonala, ez minden szocialista állam zászlaja, ez minden nép áhított célja. Diadalmaskodjék a józan ész az esztclenség felett! A nemzetközi élet vitás kérdéseinek megoldásánál a tárgyalások módszere váltsa fel mindörökre az „erőpróba” veszedelmes módszerét! A földön élő emberek megtalálhatják és nista világmozgalomban. Ezt nem észrevenni azt jelenti, hogy félünk szembenézni a tényekkel, elfordítjuk fejünket a reális valóságtól, nem érezzük át annak a felelősségnek a teljességét, amely korunkban a marxista—leninistákon nyugszik. A szovjet kommunisták, akik számára a kommunista világmozgalom sorainak egysége mindenekíölött való, erélyes harcot fognak vívni mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus ellen, amely utóbbi jelenleg . nem kevésbé veszélyes, mint a revizioniz- mus. meg kell, hogy találják végre a nyugalmat, amikor nem kell többé félniük, hogy a holnapi nap termonukleáris konfliktust hozhat. Az emberiség nem romokra, füstölgő omladékokra akarja építeni jövőjét, hanem arra az anyagi alapra, amelyet már sok nemzedék munkája teremtett. Ezért fordulunk felhívással a népekhez, hogy növeljék aktivitásukat a béke védelmében, fokozzák a harcot az imperialista háborús gyújtogatok ellen. A népek, amelyek nagy erőt képviselnek a békéért vívott harcban, hallatják és kell is, hogy hallassák döntő szavukat. A Szovjetuniónak természetesen számolnia kell a dolgok reális állásával és különösen katonai téren azzal a konkrét politikával, amelyet a nyugati hatalmak folytatnak. Míg a Nyugat harcias körei kitartóan akadályokat gördítenek az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérésének útjába, míg Nyugaton csörtetik a kardot és folytatják a fegyverkezési hajszát. nekünk, szovjet embereknek szárazon kell tartanunk a puskaport. Gondoskodnunk kell véderőnk fokozásáról és készen kell állattunk arra, hogy megsemmisítő csapást mérjünk bármely agresszorra, aki békés munkánkra merészel törni. Mindenünk megvan ahhoz, hogy meg- védjük magunkat és barátainkat az imperialisták agresszív merényletei ellen. A népek segítsenek megvédeni a békét TSío és Gromiko beszéde a Legfelsőbb Tanács ülésén Csütörtökön délelőtt a Kremlben együttes ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két kamarája: a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács. Megvitatták Hruscsov kormányfő szerdán elhangzott külpolitikai beszámolóját. Gromiko szovjet külügyminiszter beszédében rámutatott arra, hogy Hruscsov kormányfő szerdai beszámolójában kifejezésre jutott „a párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak széleslátókörü pülpoltikai irányvonala, amely következetesen hangsúlyozza, hogy a nemzetközi helyzet megjavítása szempontjából milyen fontos következetesen alkalmazni a békés együttélés elvét, mint olyan elvet, amely az államok, elsősorban a két legnagyobb világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapja”. — A Karib-tengeri válság újabb bizonyíték arra — állapította meg a továbbiakban Gromiko —, milyen szorosan összefügg ma is a világ sopsa a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyával. „A szovjet kormány szeretné remélni, hogy az Egyesült Államok politikájában irányadóvá lesz a józan ész és az a törekvés, hogy a vitás kérdéseket tárgyalásokkal oldják meg.” Gromiko hangsúlyozta: a Szovjetunió mindig arra törekedett, hogy békében és barátságban éljen az Egyesült Államokkal. Gromiko rámutatott arra, hogy a szovjet kormány most sem lát leküzdhetetlen akadályokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésének megteremtése és fejlesztése előtt, ha az amerikaiak is ezt akarják. „Teljes meggyőződéssel mondhatjuk; Ha együttműködés és bizalom lesz a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, akkor béke lesz; ha megegyezés jön létre Hruscsov szovjet kormányfő és Kennedy amerikai elnök között, akkor megoldódnak azok a nemzetközi problémák is, amelyektől az emberiség sorsa 1'ügg.” Gromiko közölte, hogy az Egyesült Államokkal a német békerendezés kérdéséről folytatott eszmecserék során a felek álláspontja közelebb került sok olyan megvitatott kérdésben, amely azzal függ össze, hogy pontot kell tenni a második világháború után. „Nem kívánok részletekbe bocsátkozni, mert az eszmecsere még nem fejeződött be, hanem tovább folyik, de annyit elmondhatok, hogy az említett kérdések közé számíthatjuk a fennálló német határok kialakításának és megerősítésének kérdését, a Német Demokratikus Köztársaság szuverénitása tiszteletben tartásának kérdését, továbbá azt a kérdést, hogy a két német állam ne kapjon atomfegyvereket, s hogy valamilyen formában meg nem támadási egyezmény jöjjön létre a NATO és a Varsói Szerződés szervezete között.” — A Szovjetunió hajlandó folytatni az eszmecserét az Egyesült Államokkal és a többi nyugati hatalommal a német békeszerződés kérdéséről — hangsúlyozta Gromiko. „Nem fogjuk számolni a naptár lapjait, hogy mikorra kell befejeződnie ennek az eszmecserének, de keresni kell a megoldást.” A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyi bizottságának nevében Makszim Riljszkij határozat-tervezetet terjesztett elő, amely szerint a Legfelsőbb Tanács jóváhagyja a szovjet kormány külpolitikáját, és a forradalmi Kuba körül támadt válság leküzdésére irányuló intézkedéseit. A Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadta a határozatot. Utána Tito jugoszláv elnök emelkedett szólásra; „Mi lényegében egyetértünk azzal, amit Nyikita Szergejevics elvtárs beszámolójában mondott az országaink közötti kapcsolatokról” — jelentette ki Jugoszlávia elnöke. A múltról nem szeretnék beszélni — fűzte hozzá, majd hangsúlyozta. hogy „vannak ugyan még bizonyos nézeteltérések, de ezeket konstruktiv együttműködés útján, közösen meg fogjuk szüntetni”. Tito megjegyezte, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia nézetei „valamennyi nagy nemzetközi kérdést tekintve megegyeznek, vagy egymáshoz közelállnak. A háború és a béke, a békés együttélés, a leszerelés, a gyarmati rendszer felszámolása, a német kérdés és több más, a mai világot érintő probléma tekintetében nézőpontjaink azonosak, vágj’ egymáshoz közel állnak”. Ezzel kapcsolatban kifejezte a maga és Jugoszlávia népei megelégedését a Karib-tenger térségében előállott válság felszámolásával kapcsolatban, amely a szovjet kormány békeiszerető és konstruktív döntésének, s az ENSZ lépéseinek köszönhető. Jugoszlávia elnöke köszönetét mondott a szovjet kormánynak és személy szerint Nyikita Hruscsovnak azért, hogy „határozottan jártak el a legválságosabb pillanatban, tekintetbe véve az egész emberiség érdekeit és igazi államférfiakhoz illő messze- tekintésről tettek tanúbizonyságot”. Tito ezután megjegyezte, hogy a béke érdekében tett lépéseket a gyengeség jelének értelmezni — rövidlátásra vall. A Karib-tenger térségében lefolyt válság kimenetele megmutatta, hogy a világ közvéleményének túlnyomó többsége helyeselte a békés megoldást. Ezután a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának második- ülésszaka befejezte munkáját. Magyar—dahoiney-egyezményt írtak alá A magyar kormányküldöttség Act'rába érkezett A Kállai Gyula miniszterel- nökhelyettes vezetésével Afrikában járó kormányküldöttség csütörtökön reggel közös nyilatkozatot írt alá a daho- meyi Cotonou-ban. A delegáció munkabizottságai szerdán délelőtt fejezték be tárgyalásaikat, s megállapodtak a dahomeyi jószolgálati küldöttség júniusi látogatása idején kötött kereskedelmi, kulturális, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezmények végleges szövegében. A magyar kormányküldöttség Cotonou-ból csütörtökön délután Accrába érkezett. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján megtárgyalta és elfogadta az 1963. évi nép- gazdasági tervet, s utasította a Tervhivatal elnökét, illetve a minisztereket, hogy december 31-ig közöljék a vállalatokkal és intézményekkel tervfeladataikat. A kormány a pénzügyminiszter előterjesztésére megvitatta és jóváhagyta az 1963. évi ál- ■lami költségvetés tervezetét, s úgy határozott, hogy az ország- gyűlés elé terjeszti. Az élelmezésügyi miniszter jelentést tett a felvásárlás helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beszámolt arról a vizsgálatról, amelyet a nem kereskedelmi jellegű külföldi kiküldetések tapasztalatainak hasznosításával kapcsolatban folytatott. A kormány a jelentést megvitatta és megfelelő határozatokat hozott. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt.
