Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

ESZAKMAGYARORSZAO Szombat, 1962. december 1­Heti külpolitikai összefoglalónk Hírügynökségi jelentések sze­rint az ENSZ politikai bizottsá­ga csütörtökön 50 szavazattal 0 ellenében és 26 tartózkodás­sal elfogadta 21 el nem köte­lezett ország határozati javas­latát,' amely arra szólítja fel U Thant.-ol, az ENSZ ügyveze­tő főtitkárát, hogy szorgalmaz­za a nukleáris fegyverek be­tiltására hivatott értekezlet összehívását. Harmincnégy or­szág képviselője nem volt je­len az ülésteremben. Á nemzetközi életben zajló, vagy lezajlott események kö­zül a mült héten elsősorban Anasztasz Mikojan háromhetes kubai látogatásának befejezése és Egyesült Allamok-beli tár­gyalásai, a francia parlamenti választások, a nyugatnémet kormányválság, a genfi tizen­héthatalmi leszerelési értekez­let tanácskozásainak három­hónapos szünet után sorrake- rült folytatása, a bolgár nem­zetgyűlés időszaka és Todor Zsivkov új kormányának be­mutatkozása, Rapacki lengyel külügyminiszternek az állam­közi kapcsolatok fejlesztéséről folytatott eredményes jugoszlá­viai megbeszélései, a vatikáni zsinat első ülésszaka és Wla- dyslaw Gomulkának a lengyel népgazdaság problémáiról tar­tott beszéde vonta magára a figyelmet Mikojan utazása — A Szovjetunió és Kuba ba­rátsága szilárd és megbontha­tatlan! — ezekkel a szavakkal búcsúzott háromhetes látogatá­sa végén a kubai néptől Miko­jan, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese. Mikojan tanácskozott a kubai államférfiakkal, „találkozott az egyszerű emberekkel, köruta­zást tett az országban”. Azért jöttem Kubába — mondta a többi között —, hogy a kölcsö­nös bizalom, a testvéri együtt­működés szellemében megbe­szélést folytassunk elvtársa­inkkal, barátainkkal, hogy még jobban megerősítsük azt a tu­datot, hogy Kuba ügye az egész szovjet nép ügye is”. Kuba ezekben a hetekben a világpolitika homlokterébe ke­rült. Az Egyesült Államok fegyveres intervenciójának közvetlen veszélye, a katonai blokád nemcsak Kubát sodor­ta súlyos helyzetbe, hanem az egész világot is a nukleáris há­ború küszöbére juttatta. Kuba helyzete kétségkívül nehéz. Mi­kojan azonban joggal emlékez­tetett arra, hogy négy évtized­del ezelőtt az imperialista ál­lamok gyűrűjébe zárt Szovjet­unió helyzete súlyosabb yolt. Ma a hős szigetország mellett áll a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok és az egész haladó emberiség. S a Szovjet­unió, a Hruscsov-vezette szov­jet kormány Kubával vállvet­ve eltávolította az ország fölül a háború rémét, megmentette az emberiséget a termonukle­áris háborútól. Mikojan, útjának legfőbb ér­OOCX300000000000000000000000000000000000000000000000000Coooooooooooooooooooooooooooooooooo végig, hogy miért éppen erre kíváncsi, de azért meg­mondta: — Hat. Dani halkan füttyentelt az elragadtatástól. — Hát magának? — érdeklő­dött bizalmasan a bányász. — Most született az első ... — Lány?... — Az. — Mindjárt gondoltam. A legtöbb bányász elsőre mindig lánygyereket csinál. Nekem is csak a harmadik lett fiú. De attól kezdve csak fiú született egyfolytában. Nevettek, az egymáshoz tar­tozók meghittségével. Búcsú­zóul biztatón biccentett a hat­gyerekes: — Aztán iparkodjon, hogy utolérjen. Jószerencsét!... Dani hálásan viszonozta: •— Jószerencsét!... Most egyszer sem gondolt ar­ra, hogy milyen fárasztó végig­baktatni az üres fővágaton. Le- gényes léptekkel sietett, kíván­ta a munkát, hogy csapongó jó­kedvében munkával, mozgás­sal csillapítsa erejének éhét. Nem idegeskedett, hogy med­dig kell ittmaradnia, még at­tól sem csappant meg a ked­ve, hogy tizedik hónapja el- szakadtan kénytelen élni a családtól. Apa lett, görcsösen síró emberke rángott a marká­ban, befalta a dacos öklöcské- ket, megértette, hogy nincs az a zord élet, amit ne lenne ér­demes elviselni ezért az öröm­ért, amely gyönyörűbb a szere­lemnél is. Apósát ugyancsak boldognak látta, akinek pedig annyi bajt akasztottak a nyakába mosta­nában. Az öreg Kincsest végül mégis csak leváltották, a saját beleegyezésével, a szövetkezet tudta nélkül. Amikor pénzért mentek a bankba, Szekeres ká­téimé, hogy a kubai nép meg­győződött: a Szovjetunió mel­lette áll, nem hagyja magára Hruscsov szavait idézve nem hárítja el magáról a kubai nép sorsáért és előrehaladásáért ér­zett felelősséget. Mikojan Havannából New Yorkba, majd Washingtonba utazott, s miután találkozott többek között U Thant ENSZ ügyvezető főtitkárral, csütörtö­kön több mint háromórás megbeszélést folytatott Kenne­dy elnökkel. Elsősorban a ku­bai kérdésről volt szó, de más, Kelet—Nyugat közti függőben lévő problémák is felmerültek. A tanácskozás — mint a jelen­tésekből Idtünik — „őszinte és gyakorlatias volt”. Mikojan és Kennedy megállapodott, hogy tovább kell folytatnia a meg­beszéléseket a két ország kö­zött mindaddig, amíg a Kubá­val összefüggő kérdéseket meg nem oldották. Az amerikai közvéleményben egyébként most mindinkább megszilárdul az a nézet, hogy építő jellegű tárgyalásokat kell folytatni és kölcsönösen elfogadható komp­romisszumokat kell kötni az égető nemzetközi problémák megoldására. A francia választások után... A parlamenti választásokkal lezárult Franciaországban a harmadik és negyedik köztár­saság tucatnyi pártja politikai küzdelmének vaskos esemény- naplója. A Bourbon-palota tör­ténetében új oldal kezdődik: a parlamentben olyan jobboldal lesz, amilyen fellelhető még jónéhány tőkés országban, vi­szont olyan baloldal, amihez hasonló egyetlen burzsoá ál­lamban sincs, mert a képvi­selői padsorokban a mandátu­mot megnégyszerező kommu­nista pártnak 41 küldötte fog­lal helyet, s mögötte az V. köz­társaság négymillió szavazója áll. Ez az első benyomás a 475 tagú új francia parlamentről, amelyben az UNR-nek, vagyis De Gaullenak 229 képviselője, tehát számottevő többsége lesz, de a baloldal összesen 120 man­dátumával lényegesen megerő­södött.' A reakció , felsorakozott De Gaulle mögé, aki abszolút több­ségét tulajdonképpen a jobb­oldali képviselői mandátumok átcsoportosításának köszönheti. Másfelől hosszú évek óta elő­ször az ország számos körzeté­ben egységfrontot alkottak a baloldali erők. Teljes mérték­ben beigazolódott, hogy helyes a kommunista párt politikája, amely állást foglalt minden de­mokratikus és köztársasági erő akcióegysége mellett. Jellem­ző: a De Gaulle-isták parla­menti többsége annak eredmé­nye, hogy más jobboldali pár­tok eddigi hívei mintegv száz választókörzetben az UNR-re szavaztak, másfelől a szocialis­ták 35, a radikálisok tíz kép­viselői mandátumot a kommu­nistáknak köszönhetnek. A választások szembetűnő jellemzője tehát az erők polari­zációja. A jobboldali összefo­gás magában rejti azt a lehető­séget, hogy ú.jabb támadáso­kat kíséreljenek nieg a dolgo­zó tömegek és a haladó erők érdekei és jogai ellen. A köz­társaság híveinek tömörülniük kell, hogy gátat emelhessenek a személyi hatalom, a reakció terveinek útjába. Ez a válasz­tás legfőbb tanulsága. Kormányválság vagy kancellárválság? A bonni burzsoá lapok gyak­ran bocsátkoznak politikai jós­latokba és nagyritkán valóra is válnak „előrelátásaik”. Ez utóbbi történt az úgynevezett Spiegel-botrány esetében. Egy hónappal ezelőtt, amikor Strauss hadügyminiszter köz­belépésére letartóztatták a Spiegel című lap szerkesztőjét és néhány munkatársát, a nyu­gatnémet újságok többsége úgy vélte, hogy Adenauer kormá­nya nem lesz képes túlélni ezt az ügyet, s a kereszténydemok­raták- koalíciójának felbomlá­sát jósolta. A jóslat talált: a kormányválság bekövetkezett, a koalíció felbomlott. Az elmúlt napokban már ide­ges légkörben folytak a bonni kormányalakítási tárgyalások, A szabaddemokraták, akik a Spiegel-ügy nyomán visszahív­ták minisztereiket a kabinet­ből, változatlanul ragaszkod­nak ahhoz, hogy Strauss sem­miképpen sem foglalhat helyet a’z új kormányban. Megfigyelők a megoldást egyebek között összefüggésbe hozzák a kancellárutódlás kér­désével. „A jelenlegi bizalmi válságot csak akkor lehet le­küzdeni és valóban tartósnak bizonyuló kormányt alakítani — írja a Welt —, ha már most megállapodás történik Aden­auer utódát illetően is. Hírek az ENSZbol A Biztonsági Tanács pénte­ken délelőtt — magyai- idő sze­rint 17,10 órakor — összeült, hogy megvitassa az U Thant ügyvezető főtitkár mandátumá­val kapcsolatos kérdéseket. Mint ismeretes, U Thant man­dátuma 1SJJ13. április 10-én le­jár. A Biztonsági Tanács egyhan­gúlag javasolta, hogy 1961. no­vember 3-áig visszamenő ha­tállyal, ötévi mandátummal nevezzék ki főtitkárrá V Thant ügyvezető főtitkárt. A se éjjeli őr dilemmája Az Elysée palotában. De Gaulle székhelyén új rend lé­pett életbe. Az Intézkedés ér­telmében az éjjeli örök és a titkárság szigorú utasítást kapott, hogy az elnök egész­ségének fokozott védelme ér­dekében csak rendkívül sú­lyos, tragikus események be­következtekor szabad éjjel felkelteni. A rendelkezés értelmezése felett pillanatok alatt bonyo­lult vita alakult ki az illeté­kesek között. Egyesek szerint a definíció úgy értelmezen­dő, hogy De Gaulle éjjeli nyugalmát csak háború ese­tén szabad megzavarni. Má­sok szerint földrengés, sá‘ lyos természeti csapások st& már beleesnek a keretbü Lapzártakor a döntésről nid nem érkezett lnr. Az egyszt' mélyi uralom jellegéhez Ver sze az állana a legközelebb lia esetenként maga az cinül’ határozná meg, boirv a fej' keltés indokolt-e. Ehhez VÜ szont megintesak szükség** lenne az ébrenléti állapot Tekintve, hogy a probiert* megoldhatatlan, lehet, hugi ez marad Franciaországba" az egyetlen terület, ahol ! döntés jogát De Gaulle ni®' sokra bízza. Egy mondatban... A PÁRIZSI Magyar intézet­ben csütörtökön ünnepi hang­verseny volt Kodály Zoltán 80. születésnapja alkalmából. KEDDEN, december 4-én reggel 9 órakor kezdi meg ta­nácskozását a prágai Julius Fucik parkban lévő kongresz­szusi palotában a Csehszlovák Kommunista Párt XII. kong' resszusa. VASÁRNAP nyílik meg R8' mában, a kongresszusi palota' ban az Olasz Kommunista Páf* X. országos kongresszusa. Szembe babám, ha szeretsz — IMRE bátyám, jöjjön a vetőtgéphez, maga lesz a faros. — Ambriskó Imre íogatos elő­ször azt hitte, hogy rosszul hall, de amint, látta Sztankain a határozottságot, kissé fejébe szökött a vér. — De én íogatos vagyok — csattant fel, — Most a kenyérről van szó! — vágott vissza a gazdász. Ambriskó mormogott még va­lamit. A lovakat félrehajtotta, s elindult a vetőgép után. Ne­hezén haladt akkor a munka Hernádvécsén. Sztankai István, a Gagyvendégi Állami Gazda­ságból hívott agronómus már több hónapja volt ekkor hiva­talában. Tudta, hogy határo­zottan kell cselekednie. A kö­rülmények késztették erre. Sej­tette, hogy lesz aki megorrol, talán hangosnak tartja, de ha eltelik az idő, az emberek be­látják, hogy másképpen 'nem lehet Nehéz fába vágta a fej­szét. Már akkor látta, amikor először jött el Hemádvécsére „háztűznézőbe”. Tavaly nyáron még nehezen bontakoztak itt az új élet körvonalai. Az ered­ménytelenség a vezetés gyen­geségéből, hozzánemértéséből fakadt.. A kukorica nagy részét ki kellett szántani, a csikók az almot ették maguk alól, a hízó­marhák legelőn voltak, 9 forin­tot oszlottak, mert többnyire mindenki a maga feje, vagy inkább a maga dolga, után ment. Dióhéjban így lehetne jellemezni az akkori állapoto­kat. Az alapoknál kellett kez­deni. A 30 holdas tábláit he­lyett 50—100 holdasokat jelölt ki, pontosan megtervezte, hol kell elvégezni a mélyszántást, melyik földbe mi kerüljön, mennyi takai-mányra van szük­ség, és így sorban mindent. Ennyi munka láttán Sztankai egy pillanatig sem tudott nyu­godni. Különben is hozzászo­kott a gazdaságban ahhoz, hogy nem voltak nagyobb fennakadások. Az első esztendő nehéz volt. Gyökeret kellett engednie, s erre időre volt szükség. Kez­detben sokan fennakadtak egy- egy intézkedésén. A múlt ősz­szel lecseréltette az összes ve­tőmagot, ami egy kis többlet- költséget jelentett a tsz-nek. Sokan tudták, hogy a fajta le­romlott, de néhányan egyebet is tudni véltek. — Sztankai adósságba kerget bennünket... És adódott még több ilyen kicsinyesség, de ő tudta, mit csinál. Meg kell hagyni, a ve­zetőség mindenben támogatta, 40. A kas, vagyis a bányafel­vonó eszeveszetten suhant alá. Nyolcán szorongtak a szűk, rácsos ketrecben, amelynek minden porcikája zörgött-re­csegett, mint a lejtőről letaszí­tott rozoga szekér. Éles huzat nyesett hidegen az emberek arcába, s ahogy egyre süllyedt a kas száz és száz métereken át, úgy vált mind langyosabbá a fültompító légáramlat. Senki ■nem beszélt. A bányászok nyi­tott szeme sehova se nézett. Gömbölyded bőrsapkájukra nagyra hízott vízcseppek poty- tyantak a felvonó vasmennye- zetéről, ahol a gyertyánál is gyengébb fényű villamoségő világított rozsdás drótkosár­kában. Danit eleven testek növénye fogta közre. Ha. megingott a rándulásoktól, nem engedték kilendülni egyensúlyából. Ezt a reggelenként! átváltozást vi­selte el a legnehezebben, ami­kor a sokszínű, emberi világ­ból aláragadta ez a barátság­talan börtönöcske, a feketeség vértelen, ízetlen honába, amelyre a súlytalan égboltozat helyett iszonyatos tömegű, fe­nyegető köi-engeteg borult, sandán ólálkodva a hangyányi emberek- feje fölött. De most a végtelen mélvsé- ITűnek tűnő függöaknában sem fogta el az a jól ismert lelki tépág. amelyet még egyetlen leszálláskor sem kerülhetett ki, amióta a bányában dolgo­zott. Hasonlított most a spic­ces emberhez, akiből elpárolog a félelem, s jókedvében az ör­dögöt is megpofozná, csupa játékosságból. Álmos volt, hi­szen a vonatról egyenesen fu­tott az öltözőbe, zsebében még azonmód volt a kenyérszeletek közé ragasztott pecsenye, ahogy Klári a Szabad Nép-be csomagolta. Mégis az ő szeme sugározta leginkább a pihent- séget, tekintete nem lelte a helyét, barátkozón keresett valakit, hogy beszélhessen nagy öröméről. Sajnálta, hogy ezeket a bányászokat csak lá­tásból ismeri. Remegve zökkent a kas az akna fenekéhez. Éjszakázástól kótyagos öregember akasztot­ta ki a védőláncot, majd félre­tolta a kas rácsajtaját. — Jószerencsét — köszönt unottan, s nem nézett senkire. Dani rövid ideig együtt ment a másik két bányásszal az iszonyatosan hosszú fővá­gatban. Máskor inkább isme­rősre várt. — sehogy sem aka- ródzott magányosan végig­kullogni a másfél kilométeres folyosón, amely reménytelen egyhangúsággal nyújtózott a föld gyomrában. Itt képtelen­ség volt érzékelni a távolságot, semmihez nem tudott viszo­nyítani, ment, ment, s úgy érezte, hogy egyhelyben ma­rad, elszédítette az ácsolat ge­rendáinak bordázata, mindig ugyanaz a lámpa közeledett feléje, s az egyik mellékvágat sötét torka is szakasztott olyan volt, mint a másik, örült, ha csilléket látott, ezek legalább szabálytalan távolságokra áll­tak egymástól és meg kellett kerülni őket, így leléphetett a talpfák fárasztó soráról, ame­lyek kényszerítették, hogy csak rájuk lépjen, s mire a végére ért ennek a vízszintes létrának, tulajdon lábait is talpfának érezte. Mint ahogy a cigány nem szokta a szántást, úgy ő paraszt létére keserves tűréssel tudott csak a bányá­hoz idomulni, de végül jobban sikerült, mint ahogy legbiza- kodóbb napjaiban is remélni merte volna. Ezúttal nem viszolygott neki­vágni a ködös messzeség felé tartó folyosónak. Egyelőre még mellette lépkedett az utolsó bányász a kas utasaiból. Alacsony, horpadt arcú ember volt, szemegödrén és pofa­csontjai alatt ugyanolyan ti­tokzatos árnyék hallgatott, mint az elhagyott mellékvága­tok bejáratán. Dani megkérte, hadd tarthassa lámpáját a másik karbidlámpájához. — Hány gyereke van? — kérdezte jószándékúan. míg sercegve lobbant lámpáján a fémes fény., Az idősebb furcsállva nézte » 00.0000000000000000000 vánságára Anti írta alá a nyug­tát, ettől kezdve minden papí­ron az ő neve szerepelt, de ott­hon az öreg szavára mozdult a munka, mintha semmi sem tör­tént volna. Vagyis más volt az elnök otthon, és megint más a felsőbb szervek felé. Szekeres vállalta a felelősséget a nyak­törő játékért, mivel belátta, hogy kár volt vesszőfutásra ítélni a fiatalokat. Kockára tet­te ugyan a karrierjét, de in­kább tartotta becsületesnek ezi a megoldást, mint hogy teljesen lehetetlenné tegye az öreget. Csuka Péterre más falvakat bí­zott, ide meg új instruktort küldött. Remélte, bogy a ku­szaságot rövid időn belül kiiga­zíthatja. Daninak minderről fogalma sem volt. Csupán annyit álla­pított meg, hogy az öreg vi­gaszra lelt unokájában és bol­dogabb. mint valaha. Miközben talpfáról talpfára lépett, szülei ötlöttek eszébe. Anyja iránt áhitatos gyengédséget érzett, de apjára sértődötten, megüle­pedett haraggal gondolt. A té­len nyomukra bukkant, fölke­reste őket a távoli Hortobá­gyon. Anyja váltig sírdogált, örege pedig faképnél hagyta, anélkül, hogy fogadta volna a köszöntését. Egyetlen szót sem váltott vele, elkóborolt a tanyá­ból, hogy ne is lássa. Mondo­gatták az idegenek: mindenki­hez ilyen, a végét járja, nincs már egészen az eszénél. Az ifjú apa most megbékélt az öreg Kustánnal. többé nem volt miért haragudni rá. Min­denképpen- kötelességének tar­totta, hogy gondjaiba fogadja.] Elhatározta, a legközelebbi szn-, had szombaton elmegy a szülei-] ért, hiszen a törvény szerinti megváltotta őket. Legyenek] otthon, mire- kitavaszodik. U<‘oly tatjuké az ambiciózus emberben re* ismerte a segíteni akar árt, 8 töprengő guzdászt, alá, hogy 8 szakkörökben ismert szóval éj] jtink, nem kirándulásra jÖ'1 állami támogatással a tsz-k® hanem hogy jó útra vezesse 8 közös szekerét. S az idő n®;3 dolgozott. Később, egy közgy8] lésen Ambriskó Imre így szók' — Belátom, hogy annak id®" jén igaza volt az agronómia nak... ELJÖTT AZ ARATÁS. Mi] csoda? A Gálya-dülön, ah® annak idején az uraság, késők" az egyéniek is csak 4—6 máz]8 búzát termeltek, elérték a 8 mázsát. A mélyszántás, a tf®' gyázás. a gyűrűs hengerrel 1*] zárt talaj, a kicserélt vetőm®» megtette a magáét. 1961-be8 csak 40 vagon terménye volt- 8 tsz-nek, most 90 lett. A kuk]] rica a szárazság ellenére }■ , megadta a 20 mázsát, Rozit)®,1' György brigádvezető, aki kit lönben párttitkára is a tsz-nek így beszélt: — Azelőtt, ha jószágot 'ót] tünk átadásra, elbújtunk, hog! ne lássanak. A. sertés net’’ ütötte meg a kívánt súlyt, f marhákra rossz volt ráné-zT] Most más a helyzet Több k1’ zott marhát adtunk át extréf] minőségben. Az emberek hah] gulata is megváltozott. Előszó 'ebben az évben a kalászosok !a kapások után prémium®] kaptak. Alá otthon jószág®1 nevelt, külön kaszálót is k8] ipott. A tervezett 21 helyett ^ [forintot, mutat idáig a műnk]' egység, s ha hozzáadjuk a szék [osztott prémiumot, eléri a ^ iforintot is. Ez történt a mást8] 'esztendő alatt, mióta magok' [nak való emberre talált®1] ’Sztankai Istvánban. IíolP [mennyire jól választottalt, ®_ már abból is kiderül, hogy r8 [beszélték az agronómusl: m8] irád jón még 2 esztendeig a tS^' [ben. Sztankai ráállt az aj®8' latra, bár nem könnyű a dóig8. Gondok, kisebb nehézség®8 [most is adódnak. [ Vizsolyban ''an a szűkök] pátriája. Antikor a gazdaság] ban dolgozott, véknyán kapk] a lovat és könnyen otthon tef' mett, közel volt. az üzeineffT ség. Most hetenként egysz®*] kétszer vetődik haza es tó8] ként, hajnalban azonban költi a falu embereit. Ö is m®8] képpen beszél most, mint évvel ezelőtt. — Háromszáz nyolcvané*^ forint mérleghiányunk volt, * az idén „kigazdaikodt.uk”. ,.d s így ..tisztán” indulunk a vetkező esztendőnek. SOKSZOR. KELLETT vit#j nia. bizonyítania igazat, tó08 mégis úgy tartja, hogy meg®8] te. Az különösen sokat se*?,, tett neki, hogy a vezetós3| hallgatott ró, bár nem kív®8 egyeduralmat, mindent w®íj beszélt a szakvezetőkkel, airi!| azonban elhatároztak, abk8 nem engedett. Az az ő mond8' sa: szembe babám, ba S*'8]. lelsz! Világéletében székirn®8 dó ember volt, ilyennek isme1] lék meg Hernádvécsén is. .„ most a falubeliek ázom töri fejüket; hogyan lehetne 'r8*] leges „házasságot” kötni 85 agronömussal. . Garami

Next

/
Oldalképek
Tartalom