Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

Szombat, 1962. december I.

ESZAKMAGYARORSZÄG

s"'

itfc

bt.

urí

•/rC'

Iff

bH

TŐk

Fel'

Vf'

gcí

30t

in'1

og;

i » ná*•

iraüi

né'

[ló>tá‘-árf

3

Ed*

él'

jött-be

e > \eV>

y£

óltideiül

Miiho>

őbf

izs? , 1° trá- le- naí be" lt> ik»" r í5

tíéP

kir

íeK

vit00'

iei"

t,

z"1,

b>'

•éi"

a"'

#

okn£>1

ge1

K

ii í»' d- 30 fél >K*

*8'

|8'

50*

|0*

28ék

bl>

ií*

rf"

if'

r

íe

S'

S'

sí

i"

s

jNyilatkozatok, vélemények a nagy tanácskozásról

................................ ——yr------------—............■-................

K

orunk technikai fejlődése megköveteli a rendszeres önképzést

Soha nem érdekelte annyira a külpolitika az embereket, mint manapság. így volt ez nálunk is, a Sátoraljaújhelyi Szabó Ktsz-ben — mondja Szabó József elvtárs, személyügyi előadó. — Érthető volt tehát, hogy a kongresszus ideje alatt, s azóta is számtalan munkahelyen a nemzetközi eseményekről, a kongresszus külpolitikai állásfoglalásáról beszélgetnek a munkások, munkásnők.

Nagyon fontos kérdés, amely mindennap beszélgetés tárgya: a tanulás. Ma már világosan látják a legegyszerűbb emberek is, hogy korunk technikai fejlődése megköveteli a rendszeres önképzést. Vonatkozik ez természetesen a politikai munkásokra is. Úgy vélem, nemsokára eljön az idő, amikor az üzemben dolgozó politikai munkatársak ugyanolyan szakmai felkészültséggel rendelkeznek majd, mint az üzem-, nagy a műhelyrész művezetője, vagy bármilyen más gazdasági szakember.

Nálunk nem volt különösebb íProbléma a tanulással. De azt hiszem, a kongresszus újabb kedvet és lendületet adott az állandó politikai és gazdasági felkészültség növeléséhez. Sokat segített tehát a mi munkánkban a párt VIII. kongresz- szusa — mondotta Szabó József elvtárs.

Még

nagyobb összefogásra

van szükség

Gyűri Józseffel, Cigand község helyettes tanácselnökével beszélgetünk a kongresszusról. Győri elvtárs ezt mondja: — Nagy figyelemmel olvasgattam a sajtóból a kongresz- szusról szóló tudósításokat. Elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatos megállapítások érdekeltek. Ez érthető is, hiszen községünk lakosságának zöme mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, és a termelőszövetkezetek munkája, fejlődése döntően befolyásolja a község lakóinak életét. Jóleső érzés volt olvasni, hogy a mező- gazdaság fejlődése jó irányban halad. Akaratlanul is összehasonlítást tettem, a kongresz- szus megállapításai, célkitűzései mennyiben vonatkoznak a mi községünkre is. Egy mondat különösen megragadta a figyelmem. „A mezőgazdaságban is egyre több területen kell elérni a világszínvonalat.” Ez ránk is vonatkozik. Valóban, ha azt akarjuk, hogy jobban éljünk, ha azt akarjuk, hogy lépést tartsunk a többi országok mezőgazdaságának fejlődésével, itt, a cigándi tsz- ekben is erősen kell növelnünk a termelést. Több búzát, kukoricát, több húst kell termelnünk. De hogyan? Ezt nem lehet egyszerű utasítással megoldani. Ehhez sokat kell töprengnünk, keresni kell a helyi

Befutott a/ első (léligyüniölcs-szállítmány

Gyümölcshegyek a Nagy vásárt cl cp hatalmas csarnokában: alma. narancs, mandarin és citrom — szállítás előtt.

H nagy talicskázás legfiatalalsb küldötte

N

emcsak megyénk, de az egész ország kommunistáinak legfiatalabb küldötte volt a párt VIII. kongresszusán Szabó Gyula, a Borsodi Vegyikombinát 25 éves KISZ- titkára. A kongresszuson eltöltött gazdag tapasztalatokkal teli napokra, a számára különösen felejthetetlen élményekbe emlékezve megjegyzi, hogy ögy érzi, szavakkal nem is *Ren tudja elmondani, mit jelentettek neki azok a nagy tanácskozáson töltött napok. Hazatérte után munkatársai elsősorban a fiatalok szinte {hegrohanták kérdéseikkel, n°gy „mit láttál, mit hallottál, hát mondott neked Kádár elvtárs?” — mert gyorsan híre hient, hogy mint a kongresszus hzgifjabb küldöttét, Kádár, 'najd Münnich elvtárs is maflához kérette Szabó Gyulát.

■— Amikor láttam, hogy Mennyire érdekli munkatársaidat mindaz, ami a kongresz- h^uson történt, elhatároztam “■ meséli —, hogy üzemi híradónkban egészen részletesen *eírom mindazt, amit láttam, nnllottam.

Arról a néhány perces beszélgetésről, amelyre igen so-! káig elevenen fog emlékezni a dgifjabb küldött, ezt mondja:! , '— Nem vagyok félénk em-] n°r, de amikor Kádár elvtárs-!

beszélgettem, kicsit zavar-1 öan voltam, talán meg is ille-! t°dtem, de valahogy olyan köz-' Vétlenül, olyan egyszerű sza-] Vakkal szólt hozzám arról,< h°gy milyen munkára kötelez] ehgem fiatal korom, s a bor-! ?°di_ kommunistáknak irántam1 ^hiúsított bizalma, hogy egy-. ®ol elillant a zavarom, s arra] a°ndoltam magamban: „Na! ".yuszi, ezután kell csak iga-1 an heíytállnod”. !

A vegyikombinát. 290 KISZ-! fiataljának titkára, aki* ■dlönben mint műszaki titkár] ö°lgozik az üzemben, ezután.

beszél, hogy fejében már] alóságos munkatervet dolgo-! j ki a kongresszus tapaszta-1 ataínak, útmutatásainak hasz-! {hasítására. Persze nincsenek' □ben a munkatervben szoros] atumok, nincsenek benne tét-. szftös pontokba foglalások,] hblonok. Sok probléma szere-, fhl benne, amit előbb-utóbb' !gag kell oldani, őszintén el-! n°ndja, hogy egy-két ilyen* •obléma megoldásához még] j^ak el sem tudja képzelni,! ^08yan kellene hozzákezdeni.] ~ > de nem is egyedül akarja!

orvosolni a bajokat, hanem]

l. . kollektíva erejével. Mert! *aba ő a KISZ-titkár, számos1 .Van dolog van, amit azok a! jatalok. akik ott dolgoznak a* zjünkahelyen, jobban látnak.] valahol szőrit a cipő, az! ^'rtosan előbb jön rá, hogy mi] °aj, mit kellene tenni, mint'

az, aki csak látja, hogy a másik sántikál.

— Hogy jól menjen a munka, ahhoz nálunk is szükség van arra, hogy az emberek még bátrabban tárják fel a problémákat., elmondják véleményüket. Itt az üzemben is olyan légkört kell teremteni, mint a kongresszuson volt. Ahhoz pedig, hogy olyan legyen, elsősorban az szükséges, hogy kivétel nélkül mindönki, aki vezető beosztásban van, meghallgassa a dolgozók véleményét, s ne csak meghallgassa, hanem hasznosítsa is azt, amit mondanak.

A BVK fiataljainak, nemcsak a 290 KISZ-tegnak, hanem valamennyiüknek egyik problémája a kulturális munka területén tapasztalható pangás. Nemcsak az öntevékeny kul- túrmunka kérdéseiről, nemcsak a komolyabb fajsúlyú művelődésről, hanem a könnyed, mindennapos szórakozási lehetőségekről is szó van.

Decemberben befejezik Sátoraljaújhely legnagyobb üzemének építését

November 22-én készült el a csarnok (a savas helyiségek kivételével), s így már megkezdhették a gépek beállítását. Jelenleg a gyár öt helyisége van próbaüzemeltetés alatt.

A lemezgyár a város legjelentősebb üzeme lesz. Körülbelül 4—500 dolgozónak nyújt munkalehet őséget.

Néhány napja kezdődött el a kazán próbafűtése. A régi gyár kéményét nem bontották le, ez „szolgálja” az új üzemet is. Mikor ott jártunk, örömmel újságolták az újhelyiek, hogy tíz év óta most füstöl először a gyárkémény.

Felújítják

Herman Ottó házát

Sokan és sokszor panaszolták már, hogy tarthatatlan, valósággal siralmas állapotban van Herman Ottó háza Lillafüreden. Ez a nagy magyar természettudós emlékének elhanyagolását is jelenthette — egyesek szemében. Sokan pedig azért is sürgették c ház restaurálását, mert köztudomású, hogy Lillafüreden nagy az idegen- forgalom, s a külföldi vendégek bizony gyakran érdeklődtek Herman Ottóról, s a romos épületről.

A Miskolc Városi Tanács felfigyelt Herman Ottó házának tarthatatlan állapotára, s 1983. évi költségvetésében 150 ezer forintot engedélyezett az épület restaurálására. Jövőre tehát fclűjul Herman Ottó háza, amelyben a tervek szerint a nagy magyar botanikus életéről és munkásságáról rendeznek kiállítást.

Új cipőholt létesül Sátorai jaúj helyen

A Sátoraljaújhelyi Városi Tanács nemes törekvése: üdülővárossá fejlesztik a Hegy alja e történelmi és kulturális nevezetességekben bővelkedő városát. Az üdülővárossá való nyilvánítás természetszerűleg igen sok gondot okoz. Többek között meg kell változtatni a kereskedelem struktúráját, szebb, reprezentatívabb üzlet- helyiségeket kell a fogyasztók szolgálatába állítani.

A Borsodi Ruházati Kislce- * reskedelmi Vállalat elsőnek

sietett a városi tanács gondjainak enyhítésére. Már eddig is létesített egy modem rövid-, kötöttáru szaküzletet és egy konfekcióipari áruházát. Még ebben az esztendőben átadják a város központjában a mintegy 300 000 forintos költséggel átalakított önkiválasztó cipő- üzletet. A vállalat vezetői jö- elöre gondoskodnak, hogy az új szaküzletben mindenkor megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áru várja a vásárlókat.

GELLERI ANDOR ENDRE: 1

BESZÉLQETÉS

c

gépész felesége, aki elhagyta ösztövér nőjét Reimsért és Madridért és Manchesterért. Elhagyom Shakespeare-ért Siegmundot, Racine-ért Myrát és Ortegáért Lizát, Schopenhauerért Mariskát és Magdát, Lenkét, Olgát, Annát és Izabellát! Zokogjatok, némberek!

— Olvasd a Kalevalát — mondtam, és potyogtak a könnyeim.

— Ráérünk arra — mondta Attila, és aktatáskájából elővett egy folyóiratot. A folyóiratnak nemcsak a belseje, hanem a külső fele is piros volt. Csodálom, hogy a betűk nem voltak ebben a folyóiratban pirossal nyomva.

— Ez fontosabb mint minden más művem — mondta Attila —, figyelj!

S olvasni kezdte mindennél fontosabb cikkét, egy közgazdasági cikket, tele egyenlővel és egyenlőtlen tételekkel. Már hajnalodott, amikor még mindig magyarázta nekem azt, amit a cikk nem tudott eléggé megmagyarázni. Én pedig a szemeimet ki meresztve, fejemmel helyeslőén bólogatva, egészen átadtam magam a tőke, a bér és a profit kérdéseinek. De a lelkem a csillagjaimra kacsingatott a szobám falán, s a fülem titokban a hegedülő ajtónk hangját figyelte. S e kettős kacsintás alatt szavak siettek rejlekükböl, s a kezem

akaratlanul is á toliam után kapott. Már láttam bizonyos részeg legényeket, akik csillagoknak képzelik magukat, meg éjszakáknak és nappaloknak, és már indulnak is, hogy agyonöntsenek egy leányt, a húsvéti kútnál, aki holtan fekszik a kút káváján, míg kibontott, nedves hajából, mint csillagok szép szeptemberi éjszakán, úgy hullanak a vízesep- pek.

— S most foglald össze a hallottakat — mondta Attila, ráncosán és tanárosan.

Én pedig, mint iskolapadból diákkoromban, úgy riadtam rá. Néma tudatlansággal riadtam rá, összefoglalásra és értelmes mondatra képtelenül. Megmondjam-e neki, hogy Húsvét lesz az új novellám címe, s elmondjam-e neki a halott lány hajából hulló csillagok gyönyörű képét?

De a tanáraimnak, a tanítóimnak se mondtam el soha azt, amire gondoltam, s neki se, hanem dadogva hazudni kezdtem a tárgyról, arról, amiről kérdeztek.

— Az élet rövid — mondtam —, háború, szerencsétlenség, influenza még időnek előtte is végét vetheti. Az emberi élet olyan rövid — és sóhajtottam —, hogy pusztán ezen az alapon is (biológiai alapon is) mindenben igaza van a szocializmusnak.

Attila megfenyegetett az ujjá- val és felállt: — Ez így nem mehet tovább! A szív kevés arra, hogy író maradhass, a fantázia is kevés! Már látlak az egyik szegen, amire felakasztod magad, s csak a túlvilágon tudod meg, hogy miért? Nos, azért, mert ezen a földön nem voltál tiszta és dialektikában is jártas marxista! Te és a többiek, ti azt hiszitek, hogy a művészet betegség, idegbaj, téboly. Ellenkezőleg — s az arca kipirult —, ha van valami, ami egészséges, hát a művészet az. Senki se egészségesebb az igazi, marxi művésznél! Mert az épít, mint az orvos, mint az építészi Egy világot épít fel! S egyetlen világ se lehet tudás, tervszerűség és közgazdaság nélkül!

— Tanulj! — mondta még a vaskapuban is, s ma is látom, felemelte mutatóujját, mint egy roppant bunkót, agyam, s mivoltom felett.

Hogyan tanuljak én? — gondoltam belső sírással, amikor mindent tudtam, kivéve ezt az egyet: tanulni!

Visszatérve kuckómba, pedig már előttem álltak a csillaggá változott parasztok, szinte fehér fényben fürdőit az egész szoba; arra balra pedig, ahol a villanyóra állt, falusi lányok álltak már fehér és színes kötényben. A templomba indultak, élükön a megölésre kiszemelt szűzzel, míg fölöttük a hegyen, mint a kürt, úgv szólt és búgott az áprilisi szél.

— Hová illesszem én ide be a profitot? — szorongtam, s

Attila után akartam futni, hogy megkérdezzem tőle: mely marxi törvény szerint vezessem le ezt a tébolyi látomást, amely világos képekkel és lázakkal a téntatartóm, s az üres papírom felé tódult.

De Attilát e dialektikus hajnal után óvatosan elkerültem. Csak a mutatóujja maradt velem. Ott állt, amikor a szegény Schmidtről írtam, aki a tenyerébe fogta fel a könnyeit, s ezek a könnyek belefagytak a tenyerébe, mint Ids házikók, mint kis hegyecskék és utcácskák. mint éjjeliőrök és kutyák. Éppen hogy munkások is voltak köztük, könnyből faragott munkások, és ezek a Marseil- laise-t énekelték, amint melózni mentek a fagyott könnyekből elöragyogó fúrók, esztergák és satuk közé. A Marseil- laise-t énekelték József Attila szigorú mutatóujja felé, hogy eltűnjön felőlem.

S e makacs mutatóujj kedvéért vágta bele az én Schmid- tem könnyes tenyerét egy cégtábla kövér disznójának pofájába. Mintha a burzsoáziát ütöttem volna nyakon e szimbolikus mozdulattal.

De a mutatóujj kérlelhetetlenül és szigorúan mégiscsak előttem maradt. A szívem sohasem látta, de az értelmem nem tudta soha elfelejteni.

S másnap filozófusokat hoztam a szobámba, az összes fi- ' izóíusokat és csillagászokat és fizikusokat, és írtam Attilának csak ennyit: — Már tanulok!

| Lobogózzuk fel í a várost!

B

» Miskolc Város Tanácsának ] Végrehajtó Bizottsága felkéri

• a város lakosságát, továbbá »az üzemek, vállalatok, intéz- ! menyek vezetőit, hogy a lakó• házakat, hivatalokat a város

• felszabadulásának évfordulója i tiszteletére lobogózzák fel. ♦Miskolc felszabadulásának elő- \ napján, december 3-án déli »12 óráig öltsön zászlódíszt a ° város.

» °

»

M űjégpá lya

J Diósgyőrben

0

J A diósgyőri fiataloknak és a

• sportbarátoknak régi vágyuk, J hogy létesítsenek Diósgyőrben ■ egy műjégpályát. A nagyüze• mek vezetői felfigyeltek erre a > kívánságra és elhatározták a l műjégpálya építését. A városi [ tanács a jövő évi költségvetés 8 szerint 450 ezer forinttal segíti i a műjégpálya létrehozását. A s IV. kerületi tanacs is biztosit 5 {ezer forintot a sportkörök cél- { jaira.

w

! A Sátoraljaújhelyi Lemez- i gyár építését 1959-ben kezdték [ el. Azóta eltolódott egyszer> kétszer az átadás időpontja, 1 de a legújabbal, amelyet december 12-re tűztek ki. nagyon

> biztosra mondja az építkezés [vezetője, Právicz Béla.

> Néhány üzemrészleget már [ átadtak. A TMK épületet a i tervezettnél korábban, szep- [ temberben adták át, hogy ! meg tudják oldani a gyár ipa- i ri tanulóinak beiskolázását.

i

> ,

>

18 vájjon sava nyílott ] káposzta

! A Szövetkezetek Borsod Me. 1 gyei Értékesítő Központjának [ sátoraljaújhelyi tartósító üze- i mében jó előre felkészültek a [ disznótoros hónapokra. Június i közepétől a megye termelö- ] szövetkezeteiben szerződési leg i vásárolt termékekből: 18 va- ] gon káposztát savanyítottak, | 6 vagon ecetes és sós uborkát, 'valamint 102 mázsa savanyú [paprikát készítettek. Ezenkívül tmintegy 400 mázsa vegyes sa- [ vanyúságot tároltak ötliteres [üvegekben. A különböző savanyúságok kiszállítását az elmúlt napokban kezdték meg az üzletekbe.

sajátosságoknak legjobban megfelelő módszereket. A község — a párt, a tanács, a tsz- ek — vezetői közös megbeszélésre jöttünk össze, hogy mit is kell tennünk. Gondolkozunk azon, hogy táblásítással átszervezzük a brigádokat, pontosabban az eddigi 50 helyett 100 tagú brigádokat hozunk létre. Gondoskodunk róla, segítjük, hogy a brigádvezetők, a tsz-ek vezetői minél nagyobb szakmai tudást szerezzenek, az eddiginél magasabb színvonalon szervezzék, irányítsák a munkát. Van olyan elképzelés is, hogy az erők összefogása, a gazdaságosabb termelés érdekében helyes lenne a három Isz-ből kettőt szervezni. A szervezeti elképzelések, intézkedések önma-! gukban keveset érnek. Az egészet a neveléssel, az emberekkel való beszélgetéssel kell kezdenünk. Az kell, hogy a faluban minden ember értse, meg a kongresszuson elhangzottak lényegét, minden ember céltudatosan végezze a munkáját, minden ember tudja, mit miért kell tenni. Végeredményben a több búza, kukorica, hús termeléséhez, fokról-fokra — a szervezési intézkedések mellett — át kell formálni az emberek gondol-! kozását is, ]

— És még valami, ami nagyon fontos most a mi üzemünk életében — mondja búcsúzáskor. — Különböző objektív körülmények miatt az idén nem fogjuk tudni teljesíteni éves tervünket Ez azonban nem veszi el munkakedvünket. Lesz idő, amikor majd pótolni tudjuk adósságunkat. Sajnos, az egyik fővárosi újság munkatársa — nem tudom, hogy miért, talán biztatásul, ösztönzésül dolgozóink felé — olyan nyilatkozatot adott a számba, hogy teljesíteni fogjuk vállalásunkat, tervünket. Ez szépen hangzik, de sajnos nem mondhattam, mert nem felel meg a valóságnak. Dolgozóink, fiataljaink meg is mondták nekem, hogy nem tetszett nekik a „nyilatkozat”.

I gazuk volt, mert nincsen

■ semmi szükség az ilyen ígérgető, szépítgető nyilatkozatokra. Mert csak azt szabad megígérnünk, amit valóra is tudunk váltani.

(ps.)

«

] —• Milyen szépen hegedül

!nálatok az egyik ajtó! — mondata József Attila, amikor a szo- [bácskámban ült, petőfis bajszát ■simogatva.

] S csakugyan volt egy aj- .tónk fából, vasveretekkel, és .hegedült, lengetve a széltől. S ■melyik hölgyem figyelt fel erre ] ilyen andalodva, mint az én József Attilám, aki szobám ] kékre festett falát nézte, és e .falra rámázolt, sajátkezű csillagjaimat, s holdvilágaimat. ! — Hát ez melyik csillag itt? ■Mi a neve? — kérdezte Attila, !s már ráncolta is ráncképző- désre különösen alkalmas [homlokát.

■ — Egyik a sok közül — felleltem, de Attila dühbe gurult: — A nevét akarom hallani és nem általánosságokat. Nem • halálfej kell a jobbkezed melllé — célzott a téntatartóm mellett őgyelgő koponyára —, hanem tudomány és tudás! Az Iember nem marad mindig fiatal — mondta —, a líra elszáll. |a pacsirták elrepülnek, s a néma mező nem tud dallal felel- ]ni a magas égnek!

. — Barátom — tört ki a szá|mon, s könnyes lett a szemem.

■ — Barátom, Attila, s ti, ösz- |szes barátaim, ígérem, eskii- . szöm, hogy sírásba borítom Budapest összes zugolyait, .hogy sírni fognak szerteszét e ]városban, összes hölgyeim, 'mint a lengyel vasmunkás és