Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1352. november ti KaE*ssyee©v.. „ (Folytatás az 1. oldalról.) feltételes megállapodást elérni annak a kérdésnek a részletei­ben, hogy a Vöröskereszt el­lenőrizze a Kuba felé tartó szovjet hajókat. ü Thantot megkérdezték, hogy valamennyi érdekelt fél, a nemzetközi bizottság, Kuba, a Szovjetunió és az Egyesült Államok jóváhagyta-e a megál­lapodást. A főtitkár hangoztat­ta, bizonyos feltételekkel va­lamennyien hozzájárultak a megállapodáshoz. A megbízott főtitkár kijelen­tette, hogy a megállapodás va­lószínűleg jövő hét keddjén ölt végleges formát. Egyre tovább gyűrűznek a Spiegel-ügy áltai felvert hullámok Bonnban I Megjelent „A lsét óriás«, Arag©ffl és Manrois közös történelmi művi „Bonnban az összetört cse­repek és a bizalmatlanság hegye tomyosodott fel” — ír­ja szombaton a Neue Rhein- Zeitung. „A szövetségi köztársaság­nak nevezett állami test­ben régóta felhalmozódott politikai genny kitöréséről van szó” — így jellemzi a Frankfurter Rundschau főszerkesztője az elmúlt napok eseményeit, azt a tényt, hogy Strauss hadügy­Töiibet nem lesz alkalmuk rugdosni engem* EZZEL a mondattal öntöt­te ki magából egész keserűsé­gét az újságíróknak Nixon volt alelnök, később sikerte­len elnökjelölt, aki Califor­nia kormányzói székét akarta elhódítani a mostani „fél­idős választáson” az Egyesült Államokban. Meg kell hagy­ni, nem csekély energiát fek­tetett a küzdelembe, hogy a demokratapárti Edmund „Pat” Browne kiütése árán egyedül legyen a győztes a ringben. „Célja érdekében Nixon alapos jobbrafordulást hajtott végre. Világosan csat­lakozott Goldwater szenátor szélsőségeseihez, akiket külö­nösebb túlzás nélkül fasisz­táknak nevezhetünk” — írta róla még a választási kam­pány idején az Avanti című olasz lap és megemlítette, hogy legkedvesebb jelszavai olyanok voltak, mint „a kom­munisták vannak. hatalmon”, vagy „legalább 35 kommu­nista ül magas állami hivata­lokban”. Nem átallott a győ­zelem érdekében at ördögben boldogult McCarthy lejárt, kommunistaellenes jelszavai­val operálni, s nem habozott „olyan fasiszta jellegű tár­saságok segítségét és támoga­tását igénybevenni, mint pél­dául a John Birrch Society.” A kísérlet megbukott és Nixon kudarca mutatja leg­tisztábban, mennyire idegen az amerikai néptől az a szél­sőséges szovjctcllenes uszítás, ■fasiszta demagógia, amelyet többek között a volt elnökje­lölt igyekezett a győzelem érdekében felhasználni. A ve­reség után tett és címünkben idézett keserű kijelentéséhez még azt is hozzátette, amikór az újságírókat okolta a ku­darcért, hogy „visszavonulok a közélettől”. MEGTARTJA-E SZAVÁT, vagy sem — nem tudni. Any- nyi azonban' bizonyos, hogy veresége annak az amerikai népnek döntését bizonyítja, amelynek elege van a hábo­rús uszításból, az idejétmúlta szovjet ellenes szlogenekből és a népek közötti békés együtt­élés szimpatikusabb számára minden háborús kalandnál. Egyben az is bebizonyosodott, hogy a demokraták győzelme és Nixon, valamint a többi nixonok bukása arra mutat: a kubai kérdésben végül is a józan észre hallgató Kennedy legyőzte a köztársaságiak há­borús uszításának előbb en­gedő, sőt azt túllicitáló Ken- nedyt. Mert ha New York állam kormányzói székébe ismét a multimilliomos Nelson Rocke­feller került, aki köztársa­ságpárti, akkor csak annak köszönheti győzelmét Robert Morgenthau-al, Roosevelt egykori minisztere fiával szemben, hogy hajlamos lát­ványos szociális akciókra. Könnyen teheti, hiszen szá­mos ház tulajdonosaként ol­csóbb lakbért, olcsóbb köz­szolgáltatási díjakat szabhat meg. Ezt meg is teszi és az sem jelentéktelen dolog, hogy ellenfele, Morgenthau ugyan­csak milliomos csemete. És sokan szavaztak a már meg­szokott milliomosra szíveseb­ben, mint az ismeretlenre. Elvégre hátha az rosszabb lesz. AZ UJ SZENÁTUS és kép­viselőház a megmaradt de­mokrata többséggel termé­szetesen még mindig megaka­dályozhatja azoknak a szo­ciális törvényeknek megsza­vazását, amelyeket Kennedy hatalmának és népszerűségé­nek növelésére akar keresz­tülhajszolni, hiszen a demok­raták jobbszámya ezek el­len mindig hajlandó akció­egységre lépni a köztársasá­giakkal. Az a tény azonban, hogy a szélsőjobboldal meg­bukott, és olyan liberális de­mokraták, mint Wayne Mor­se oregoni, valamint Joseph Clark pennsylvániai szenáto­rok győztek, azt mutatja, hogy az Egyesült. Államok népe a béke és a szociális re­formok vágyával szívében választott ezen a választáson. Es ezt Kennedynek is tu­domásul kell vennie. Máté Iván miniszter hosszas tagadás, majd pedig gyanútlanságot színlelő köntörfalazás után, végül is kénytelen volt beval­lani — korábbi nyilatkozatai­val ellentétben —, hogy igenis köze van a Spiegel-ügyhöz, hi­szen személy szerint ő adott te­lefonutasítást — a törvé­nyes formák megsértésével — Ahler szerkesztő spa­nyolországi letartóztatásá­ra. Strauss pénteken a Bundes­tagban még mentegetőzni pró­bált, illetve azzal igyekezett csökkenteni a tény beismerésé­nek jelentőségét, hogy azt állí­totta, ő csupán „tájékoztatta” a madridi katonai attasét arról, hogy Ahler ellen elfogató pa­rancsot adtak ki. Szombaton reggelre azonban Straussnak ez a mentegetőzése is összeom­lott, kiderült ugyanis, hogy nem csupán „tájékoztatásról” volt szó. A spanyol belügymi­nisztérium ugyanis hivatalo­san közölte, hogy a nyugatnémet katonai at­tasé Strauss-szal folytatott telefonbeszélgetése után azonnal érintkezésbe lépett az illetékes spanyol ható­ságokkal és felkérte őket Ahler letartóztatására. Bonnban szombaton feltű­nést keltett, hogy Schröder külügyminiszter váratlanul Bonnba rendelte a madridi nyugatnémet nagykövetet, mégpedig — mint a külügymi­nisztérium szóvivője közölte — azért, hogy tisztázzák: Hogyan volt lehetséges az, hogy a madridi katonai at­tasé a nagykövetség meg­kerülésével kapott utasí­tást a Spiegel-ügyben való eljárásra. A szolgálati szabályok értelmé­ben ugyanis a hadügyminiszté­rium is csak a külügyminiszté­rium útján adhat utasításokat a katonai attasénak. Schröder e lépésével — hangoztatják po­litikai megfigyelők Bonnban — tüntetőén igyekszik magát el­határolni a Spiegel-ügytől, il­letve még inkább előtérbe ál­lítani régi vetélytársának, Straussnak „szabálytalan ma­gatartását” ez ügyben. \ Miután Straussnak a Spiegel­ügyben játszott szerepe az egész világ közvéleménye előtt lelepleződött, politikai körök­ben egyre jobban hangsúlyoz­zák, hogy a hadügyminiszter helyzete „erkölcsileg tartha­tatlanná vált”. Az SPD sajtószolgálata Strauss azonnali lemondá­sát követelte, néhány lap szerint CDU-körökben is szaporodnak a célzások ar­ra, hogy Strauss személye kezd kényelmetlenné vál­ni a párt számára. A Spiegel-ügy által felvert hullámok és különösen az a tény, hogy a belügyminiszter és hadügyminiszter olyan té­nyek beismerésére kényszerül­tek, amelyeket egy héttel ez­előtt még körömszakadtáig ta­gadtak, rendkívül súlyos bizalmi válságot idézett elő Nyu- gat-Németországban, olyan válságot, amilyenre az NSZK fennállása óta nem volt példa. Tükröződik ez a tény a pol­gári sajtóban is, még olyan ve­zető sajtóorgánumok is, ame­lyek egyébként messzemenően támogatják a bonni kormány politikáját, most sopánkodva hangoztatják, hogy „jóvátehe­tetlen kár történt”. Louis Aragonnak és Andre Mauroisnak, a francia irodalom két kimagasló alakjának „A két óriás” című közös történelmi műve elkészült. A kommunis­ta Aragon a Szovjetunió fejlő­dését, a polgári szemléletű Maurois pedig az Egyesült Ál­lamok történetét írta meg, A szerzők pénteken mutatták a sajtó képviselőinek közös kotásuk első bibliofil pé' nyait, ötéves munkájuk eí menyét. „A két óriás”-nak videsen nagy példányszá népszerű kiadása is meg) nik. Nyugatnémet „sajtószabadság* &'x~~ Szólj Igazat, betörik a Spiegelt!.. (Toncz Tibor raj# Mérlegen az 1962. évi A MM vezérigazgatósága közli, hogy az egér—putnoki vona­lon Nagyvisnyó—Dédcs—Csok- vaomány állomások között a vasúti pályát veszélyeztető sziklák robbantással történő eltávolítása miatt november 12-cn 8 órától december I-én 14 óráig valamennyi személy­szállító vonat forgalmát át­szállással, autóbuszjáratokkal bonyolítják le. Bővebb felvilá­gosítást az illetékes állomások adnak. Mire fordítottunk 102 millió forintot Borsod mezőgazdasá­gában? A minap erről beszél­gettünk Angyal András elv­társsai, a megyei tanács tsz beruházási irodájának vezető­jével. Ennek az összegnek a felhasználása még nem oldja meg megyénk termelőszövet­kezeteinek építkezési beruhá­zási feladatait, mégis jelentős előrehaladást tesz lehetővé. Mi épül az említett összeg­ből? — Nem könnyű a felsorolás, hiszen a megye legkülönbö­zőbb területein kerül sor az összeg felhasználására. így in­kább csak egyesített adatokat említek. Épülnek: 3800 szarvas- marhának istállók, 600 borjú­nak itasásos nevelők, 2500 ser­tésnek fiaztatók, 33 ezer ser­tésnek hizlaldák, 9300 juhnak hodályok, 25 ezer csibének fé­rőhelyek, dohánypajták, ame­lyek 78 katasztrális hold ter­mését fogadják be. Villamosí­tunk 35 majort. Készültek ön­tözőtelepek, több helyen köz- művesítenek. Ezekre a munká­latokra a 102-ből 16 millió fo­rintot használunk fel. A beru­házási összeg lehetővé teszi azt, hogy lényegében kielégít­sük a sertésférőhelyek iránt jelentkező igényt s a jövőben már csak néhány helyen kerül sor sertésszállások építésére. A tervezésben érvényesülnek a korszerű elvek, gazdaságosabb megoldások. A korábban épí­tett 20 férőhelyes hizlaldák helyett ma már 30 férőhelyese­ket építünk, tekintve, hogy egy gondozó így is elegendő a munkálatok ellátásához. — Kik az építők? — Tíz létesítményt — mon­dotta a továbbiakban Angyal elvtárs — a Borsod Megyei Ta­tarozó Vállalat, tizennégyet a ktsz-ek, kettőt a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat valósít meg. Az említett építők mintegy 8 millió forintot használnak fel, ami szembetűnően mutatja azt;, hogy az építkezések legna­gyobb részét, dandárját a ter­melőszövetkezeti tagok végzik el. Űj vonás a beruházások so­rán az is, hogy tizenöt agronó- musnak, illetve azok családjá­nak házat építünk, s ezzel nagymértékben elősegítjük a tsz-ek megszilárdítását, s ké­nyelmet biztosítunk a falu egyik legaktívabb értelmiségi munkásának. Ezzel kapcsolat­ban azonban azt is meg kell említenem, hogy az agronó- muslakások építése kissé von­tatottan halad. Pálházán, Har­sányban, Tibolddarócon. Mező- csáton és Szögligeten még hoz­zá sem kezdtek. A családi há­zak építését a ktsz-ek vállal­ták. ezért arra kérjük a KISZÖV-öt, mint felsőbb szer­vet, hogy segítse elő ezefcn0 munkálatoknak a meggy0 tását. Néhány helyen, Cigándo- Ricsén, Szendrőn, Bódvas* son és Saj ókazán mutatkoí kisebb anyagellátási goi11. Ez főleg abból követik hogy rossz az építőanyag* tés, vagyis nem jut -min1' hová elegendő. Itt • a se# get az építkező termel ősz6' kezetek a TÜZÉP-től & MESZÖV-től várják. Megkívánom említeni hogy a tervezett építkezés0 készültségi foka 71 százai61 Idég 29 millió forint vár használásra, ez sajnos nem ölt testet az idén. & ként abból adódott, augusztusban 20 millió fori( pótkeretet kaptunk, e ezt összeget már nem tudjuk használni ebben az esztc* ben. Ebből adódóan a terD'í szövetkezeteknek — akii' munkálatok nagyobb m végzik — az a feladatúié, t most, az őszi munkák, a karítás végeztével mind i gyobb ütemben lássanak kjj kához, biztosítsanak szá^j eszközöket az anyagok fuV^ zásához. Milyen feladatok még megoldásra? — Azokon a nelyekan, a termelőszövetkezetek ét brigádokat alakítottak, K6 nyen és jól halad a munka példával szolgálnak ebbe*1 mezőkövesdi tsz-ek. Közös* sülősként négy brigádot hoi létre és ezek a brigádok 0 zik a járás községeiben a, több építkezést. A többi j# ban is biztosítani kell az * tőbrigádok megalakulása* feltételeit. Rendezni keÜ SZTK s a bérezés probléír A brigádok többnyire jól vetik a tervek előírásait, S. az elkészült objektumok * tósságot, minőségeit ilWjí jók. Megszűntek a kori egyénieslcedések, ahol szw gesnek látszik a terv mód* tása, ott a tsz vezetői & délyt kémek a tervektől ’ eltérésre. Mi várható jövőre? ^ — Előreláthatólag I963j mintegy 105 millió forir' használunk fel beruházási Lókra. A munkálatok zök mintegy 60 százalékát íxfJ\ ra is a termelöszövetkeZA végzik, házilagosan épív lek. Jövőre nagyobb figyel0 tanúsítunk a járulékos beb1, sások megvalósításának. Tj majorba vezetik be a vilEk illetve közművesítik az°, Arra törekszünk, hogy a if. lázási összeg ne aprózó^*, el, így például 10 termelő^ vetkezet rendezkedik be ,, »yobbmérvű barom fiten)'0;' (ősre és ezeken a helyek^ ;s 10 ezres férőhelyek, illfj »jóházak épülnek. Tov»^ lejlődik az itatásos borjún^ lés is — fejezte be Angyal elviárs. fgaxr fuV*j váu, hogy felocsúdjon a hír ütésé­ből, s csak azután szólt: — Nincs nekem apósom. Szí­vesen venném, ha lenne, de ki­tagadta fiát. Mi meg nem fu­tunk utána. — De a tisztesség pártfogásra intette, felébredt benne a részvét, ha akarta, ha nem. — Miért bántják?... Faragó egy tintaceruzát tán­coltatott az ujjai között. — Nem bántják. Csali más­hol kell laknia. Gorombul a politika. Olyan adjonistent kö­szöntek nekünk, hogy arra más fogadjistent nem válaszolha­tunk. A kulák — osztályellen­ség. Ha nincs a határövezet­ben, ennyivel is kevesebb a gondunk. Erről van szó. Ne nyugtalankodjon. És a férjének se szóljon egyelőre. Dolgoz­zunk becsülettel, aztán majd­csak jobbra fordul ez a mér­ges állapot. Maga kommunis­ta. Úgy tudóm, az édesapja ré­gi forradalmár. Akkor meg mi a fenének magyarázzak?... Klári figyelme éber volt, át­látta, hogy a parttitkár nehe­zen alakítgatja szavait, vias­kodik benne az emberi közvet­lenség és a hivatalos tartózko­dás. Az utóbbit megértette, az előbbiért hálás volt, örült, hogy együttéreznek vele. De nyugtalansága nem tágított szí­véből. Sajnálta is a párttitkárt, megértette, hogy neki se köny- nyű. — Megfogadom tanácsát, Fa­ragó elvtárs — mondta. — 23. Arcfrissítő, tavaszias szellőn érkezett az alkony. Hamvas ködöt sodort a völgyekbe, hogy puha párnákra leljen a közelgő éjszaka. Klári ünneplőbe öl­tözve várakozott a kolomp mellett. Itt adtak találkát egy­másnak, moziba készülődtek. Ha férfi haladt el az oszlopra függesztett kolomp közelében, szívesen a fiatalasszonyon fe­lejtette szemét. Klári türelmet­lenkedett, dé nem haraggal, hanem a hétköznapokat meg­édesítő szórakozás vágyától. Végre kilépett Dani az ala­csony barakkból. Passzos csiz­mát húzott, fölvette új, nyúl­szőrgalléros bekecsét, kackiás kalapja félrecsapottan, kissé a szemére hajlítva legénykedett a fején. Nekilódult ruga­nyos szökelléssel, Klári elgyö- nyörködött jókötésű alakjában, tlig várta, hogy hozzá érjen. — Siess! — sürgette, mintha kalami útját állhatta volna a közeledésnek. golópapírral borított, tintafol­tos asztalra, sokáig turkált a hajában tömpe ujjaival. Sze­rette a fiatal párt, aranyat ért a munkájuk, nem válogattak a tennivalóban, Klári emellett talpraesetten segített a politi­kában is. Félt megmondani a hírt, hogy az öreg K.ustánt ki­telepítették. Még jobban félt közölni a járás kívánságát, hóé;/ Klárit zárják ki a párt­ból. Ez utóbbit nem is volt hajlandó komolyan venni, úgy döntött hát — egyetértésben a pártvezetőség többi tagjával —, hogy hallgat róla. Hosszan, együttérzőn nézte a fiatalasszonyt, halogatta a be­szédet, !de érezte, hogy ideje szólni, mert a várakozás növeli az Ijedelmet. Márpedig éppen ezt szerette volna elkerülni. — Az apósát kitelepítették — mondta végül. Klári kék szeme meghök- kentén ragyogott. Fehér se­lyemkendője koszorújában ar­ca is yilágítóbb lett. yárta, c Nem szőlők. De meddig tudom C megállni?... £ A titkár fásult mozdulattal^ ejtette el a ceruzát. ( — Nem tudom.. j Kláriék nagyon várták eztc az estét. Már kedden elhatá-C rozták, hogy pénteken moziba £ mennek. Ma korábban abba-C hagyhatták a munkát, mivel művezető ügyes-bajos dolgaié miatt korábban kezdték. A fia-£ talasszony napközben azt is el-c képzelte sokszor, hogy moziß után elmennek a Pannóniába,c vacsoráznak, bort isznak cim-C kés palackból, cigányzenét^ hallgatnak és ezután még min-C dig marad annyi idejük, hogyg másnapra kipihenjék magukat.c Most egyszerre elfelejtette,^ hogy milyen kislányos rajon-c gással dédelgette magában az£ örömet. c Dani mit sem gyanítva vára-g kozott a kolomp mellett. DcrűsD kedvvel számolgatta, hogyß száz forint elegendő lesz-e ac kiruccanáshoz. Jókedvűnek, fi kacagónak, s egy kicsit megil-ß letődöttnek szerette volna látniD asszonyát. o Klári félve, a bűntudathoz^ hasonló érzéssel közelített fe-o léje. Nem bízott magában.O Nem tudta elhinni, hogy ké-g pes lesz az alakoskodásra. ÉsO amikor párjához érve mégis§ mosolygott, ráborult a szégyenO súlyos hulláma, hogy ime, si-g kerül... O íFolytatjukJ) S Ismerős kiálltás hallatszott á virágos ablakú iroda felől: — Klári! Faragó elvtárs hív! Zsóka, a minden lében kanál kiíutólány volt és Klári értette a szóból, hogy a párttitkár hí­vatta. — Várj, mindjárt jövök —' mondta Daninak hirtelen el­kedvetlenedve és helyet cserél­tek a kolomp oszlopa mellett. Faragó, a párttitkár elgon­dolkodva lógatta fekete, kócos üstökét, amikor Klári belépett. Lassan emelte fel fejét. — Jóestét, Kustánné. Klári bizonytalanul, önkén­telen gyanakvással viszonozta: — Jóestét... Amikor kimondta a szót, ak­kor értette .meg, hogy miért rezzentelte meg az ijedtség. Eddig minden alkalommal így szólították a pártirodán: „Kus- tán elvtársnő” Vagy egyszerű­en: „Elvtársnő”. Azonnal bajt gyanított. A párttitkár borús tétovasága nem sok jót Ígért. Faragó rákönyökölt a csórna-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom