Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1962. november 1. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az alkotmány 12. parag­rafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1962. november 5-én délelőtt 11 órára összehív­ta^ Szerdán a budapesti pártér­tekezlet második napján Veres Józsefnek, a fővárosi tanács vb-elnökének megnyitója után folytatták a két referátum és a határozati javaslat feletti vi­tát. Elsőként Készéi Károly, a szakszervezetek budapesti ta­nácsának vezető titkára szólalt fel. Füzesi Lajosné üzemi párt­titkár az üzemi dolgozó nők problémáiról, vezetésben való részvételük arányairól szólott. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára emelkedett szólásra, aki időszerű kül- és •belpolitikai kérdésekről be­szélt. Zorin beszéde az ENSZ-ben a kínai kérdésről New York (TASZSZ) Kedden a közgyűlés szava­zott a Szovjetunió ama javas­latáról, hogy állítsák helyre Kína törvényes jogait az ENSZ-beri. A javaslat elfoga­dására negyvenkelten szavaz­tak, ellene Ötvenhatan, tizen­két küldöttség pedig tartózko­dott. A szavazás után Zorin szov­jet küldött emelkedett szólás­ra. A szovjet küldöttség — mondotta — sajnálja, hogy a közgyűlés ezúttal sem hozott határozatot Kína törvényes ENSZ-jogainak mielőbbi hely­reállításáról. Rámutatott azonban, hogy a javaslat mellett szavazók száma évről évre nő. Zorin ezután arról beszélt, hogy az ellenszavazatuk indo­kolására egyes küldöttségek a kínai—indiai határon végbe­menő eseményekkel érveltek, „A szovjet kormányt — mondotta Zorin — az egész békészerelö világközvéle- ményhez hasonlóan, ag­gasztja ezeknek az esemé­nyeknek alakulása. A szovjet kormány síkra száll azért, hogy India és Kína határvitáját békés eszközökkel, tárgyalások útján oldják meg, *s minél hamarabb, annál jobb. A kínai—indiai határon vég­bemenő eseményeknek nyil­vánvalóan semmi közük Kína törvé­nyes ENSZ-jogai helyreál­lításának kérdéséhez. Az előbbi kérdést azért ránci- gálták elő a közgyűlésen, hogy hátráltassák Kína törvényes ENSZ-jogainak érvényesítését. Az ilyen mesterkedések azon­ban végeredményben nem aka­dályozhatják meg e régen meg­érett probléma rendezését — fejeződik be Zorin nyilatko­zata. Egy mondatban. AZ AP-RE HIVATKOZVA jelenti a TASZSZ, hogy Nehru miniszterelnök vette át az in­diai hadügyminisztérium irá­nyítását. Krisna Menőn volt hadügyminisztert a védelmi ipar miniszterévé nevezték ki: AZ AMERIKAI Atomerő Bizottság kedden bejelentette, hogy kedd estéről, technikai okok miatt, szerdára halasz­tották egy újabb, Csendes-óce­áni magaslégköri atomkísérlet végrehajtását. Közölte egyide­jűleg, hogy november 3-ra, vagy november 4-re további magaslégköri nukleáris kísér­leteket terveznek. SZERDÁN felbocsátották Cape Canaveralban egy geodé­ziai mesterséges holdat, amely­nek feladata a Föld méretei­nek és formájának pontosabb meghatározása. A mesterséges holdat Thor Able-Star rakéta­kombinációval bocsátották pá­lyájára. Szalal a Jemeni Arab Köztársaság ideiglenes elnöke letj hírügynökség Szanaa-ba kiküldött tudósítója. E törzsek sejkjei kötelez­ték magukat, hogy teljes erővei együttműködnek az államhatalommal. Közölték még, hogy készek harcbaszállni az obejdi törzs ellen, amely „támogatja a je­meni forradalom ellenségeit” és szoros kapcsolatot tart fenn Bejhani angol protektorátus emirjével, „a köztársasági rendszer esküdt ellenségével”. Akiket nem lenne szabad a volán mellé engedni kerülnek ki. Nincs ellenük más védekezés, csak könyörtelen megfékezésük. A második veszélyes kategó­riába azokat sorolták, akik csak azért válnak agresszívek­ké, hogy ellensúlyozzák félel- mi szorongásos állapotukat, idegfeszültségüket. Magatartá­suk a baleset után kiszámítha­tatlan. Van, aki lémülten to­vábbhajt, a másik egész testé­ben remegve roska d le az áldo­zat mellé és alig lehet lelket önteni belé. Ezek sem valók a volán mögé. Végül a harmadik csoportba a sebesség mámorának rabjai tartoznak. A közlekedési ve­szély érzete, az a tudat, hogy hatalmas gépezet engedelmes­kedik akaratuknak olyan se­bességgel, ami mór önmagában a halállal való játékot jelenti* furcsa, kéjes mámort ébreszt bennük. Mindenáron be akar­ják bizonyítani ügyességüket, bátorságukat, ég azt, hogy dia­dalmaskodni tudnak a halál és a halálfélelem felett. Ehhez nem kell előttük járó kocsi, nem kell senki más, ez a kü­lönös vívódás önmagukban ját­szódik le. „Betegségüknek” megvan a gyógyszere. Ez pedig a felvilágosító munka, meggyő­zésük arról, hogy nem a gyorshaj fáshoz kell az ügyes­ség, hanem a közlekedési sza­bályoknak megfelelő, preciz vezetésben találhatják meg a bizonyítékát annak, hogy való­ban urai önmaguknak és a gép­nek. S7| segítőtársak A gépkocsiforgalom növeke­dése sajnálatosan tükröződik a közlekedési balesetek számá­nak alakulásában. A szakembe­rek — köztük elsősorban a Közlekedés és Postaügyi Mi­nisztérium alkalmasságvizsgá­ló intézetének munkatársai — azt is tudják, milyen beállított­ságú emberek okozzák a leg­több veszélyt a gépkocsi vo­lánja mellett. Amint az intézet vezetője, dr. Horváth László Gábor, a biológiai tudományok kandidátusa 'elmondotta, á bel­ső alkatuknál fogva „közveszé­lyes” gépkocsivezetőket ponto­san körülhatárolt kategóriák­ba sorolták. Ezekben a kategóriákban ter­mészetesen nem szerepelnek az elme- és idegbetegek, akik. vagy egyszerűen képtelenek: felismerni a kritikus közieke-: dési helyzetet, vagy — jelentő-: ségüket eltúlozva —. olyan mó-: dón próbálják megoldani, ami: balesethez vezethet. Az első kategória az úgyne-: vezett „presztizskeresőké”.: Szinte életszükségletük, hogy: naponta többször bizonyítsák: be „magasabb-rendű ember”: voltukat, pedig sokszor csupán: súlyos jellemhibáikat akarják; ezzel takargatni, vagy cseké-j lyebb értékűségi érzésüket; próbálják ellensúlyozni. Ez a; „ki vagyok én?!” komplexum,; amelyet az alkohol — sajnos —; sok, egyébként önmagán ural-j kodni tudó emberből is kivált.; A presztizskereső nem képes el-; tűrni maga előtt másik kocsit,: rendkívül agresszív, és éppen: ezért kimondhatatlan veszélye-; két jelent a közlekedésben. En-j nek a kategóriának tagjai álta-j Iában a szociális érzék nélküli,: hideg, számító emberek közüli Wa«ilíííi!f*[#onlían, i. n. 2000-ben — Adenauer kancellár úr jött meg Bonnból.. . Bceresszem? . : s (Toncz Tibor rajza) A kik az őszi napok ele­“ jén Mezőkövesd felé járlak, azoknak alkalmuk volt látni a Klementinái Ál­lami Gazdaság földjén azt a két, sárgára festett' repülő­gépet is, amellyel a műtrá­gyát szórták. Volt is annak sok nézője! Autók stoppoltak le a műúton, s utasai órákon át nézték, fényképezték a két masinát. Még nagyobb cso­dálatot keltett ez Bocs köz­ségben, ahová a Haladás Termelőszövetkezet igényelte meg a két gépet. Négy nap alatt hétezer mázsa műtrá­gyát szórtak ki a földekre, „így vált a gép — mint ak­kor Kozma Lajos elnök- helyettes a szerkesztőségünk­nek küldött levelében írta — az ember segítő társává; repülőgépet addig csak a fa­lu felett elszállni, magasan a levegőben láttunk, most a legnehezebb munkák egyikét vette le vállunkról.” De ahhoz; hogy a műtrá­gyát ma már repülőgépről is szórhatjuk, az első lépést is meg kellett tenni: magát a műtrágyát kikísérletezni, lét­rehozni; és a másik lépésre is szükség volt: megismertet­ni az emberekkel előnyét, jó­tékony hatását. Sok helyütt még 8—10 évvel ezelőtt is idegenkedtek tőle. Ma pedig már nem győzünk eleget gyártani. Azért van ez így, mert a gazdálkodó emberek — különösen amióta nagy­üzemi viszonyok közt alkal­mazzák — felismerték óriási jelentőségét. Elegendő csak arra utalnunk, hogy azokon a helyeken, ahol máskor esős esztendőben is csali 8—10 mázsa búza termett egy ka- tasztrális holdon, a rriűtrá- gyafelhasználás után, az idei aszályos esztendő ellenére is 10—12 mázsa volt az átlag­termés, A műtrágya a vegyészet vívmánya, A vegyészeié, mely sok „csodatevő” eszközt adott már a földművelő em­ber kezébe. Egy szovjet aka­démikus szerint a vegyészeti eszközök a legújabb gépek­kel együtt, már nem is a távoli jövőben, megjelennek a földeken. Akkor bizony az embereknek érdekes látvány­ban lesz majd részük; Egy­szerűen estik fogják a talaj összetételét megjavító, folyé­kony vegyi anyagot és hozzá­adják a megfelelő ásványi műtrágyát, a gyomirtószert és a kártevők elleni mérget; Ezt a tartályokba töltött ke­veréket aztán tavasszal repü­lőgépekről, vagy helikopte­rekről egyszerűen a földekre permetezik. Nemsokára eljutunk ide. S így, egyetlen munkafolyamat­tal biztosíthatjuk magunkat a növények betegségei és kártevő^ ellen, de egyúttal megjavíthatjuk a talajban lévő tápanyagok összetételét is. Más,szóval: a növények már az első naptól kezdve a legkedvezőbb feltételek mel­lett fejlődhetnek; fiz sem olyan csodálatos ” már, hogy különböző vegyszerekkel közönséges és jótékony hatású esővé alakít­ható át a jégeső és a vegy­ipar megoldotta már a leve­gőben lévő nitrogén lekötésé­nek módját is, a földgáz­alapanyagból pedig ammóni­át nyernek, Mindez azért is nagyon fontos, mert évről évre töb­bet akarunk termelni, célul tűztük ki. hogy rövid idő alatt elérjük, sőt túl is szár­nyaljuk a legfejlettebb kapi­talista államok termelését. Az MSZMP Központi Bizott­sága a VIII. kongresszus irányelveiben leszögezi, hogy: mezőgazdaságunkban min­denütt alkalmazni kell a Z alapvető termelési eljáráso­kat, és ahol a fejlődés során megteremtették a feltétele-1 két, minél szélesebb körben be kell vezetni a termelés ugrásszerű növelését lehető­vé tevő, fejlett .termelési el­járásokat, A városi ember azonban nem is sejti, hogy mennyi alattomos ellenség pusztítja hasznos növényeinket évről évre, mennyi féreg, rágcsálói pók, darázs, rovar tör kenye­rünkre. Tulajdonképpen nert azt aratjuk, amit elvetünk* hanem amit ezek a kártevők meghagynak. Éppen ezért in­dítunk ellenük a vegyésze* vívmányainak alkalmazásá­val irtóhadjáratot. A kémiai anyagok felhasználásának ismert módszerein kívül megjelentek a tudomány újabb eredményei, az ipar úi termékei is, melyeknek szak­avatott, gazdaságos alkalma­zása több termést, nagyobb jövedelmet biztosít a mező­gazdasági- nagyüzemekhéki Az idei, 64. Országos Mező- gazdasági Kiállításon a be­mutatók közül újszerűségé­ben különösen kiemelkedő} a kemizáláS; A .látogatók százezrei tapasztalhatták 3 bemutatott tablók számada­tai alapján, hogy az egei4 világon növekedik a műtrá­gya használata. De még ennél is nagyobb arányú a növeke­dése a szocialista országok­ban; Hazánkban 1961-be1} hatszor annyi mütrágyá* használtunk fel, mint 1950- ben, 1965-re pedig 190 kilo­grammot tesz ki az egy Rá' tasztrális holdra jutó men)'- nyiség. A kongresszusi irány­elvek is hangsúlyozzák, hogf éppen ezért a tervezettnél gyorsabban növeljük a mez°! gazdaságot szolgáló vegyipa'3 ágazatokat, mert a műtrágya' felhasználás és a vegyi gyom­irtás révén nemcsak fob.1’ lesz a termés, hanem jelentő­sen csökken a termelésbe3 a munkaráfordítás is; A több műtrágya termé­szetesen szakszerűbb haszná' latot követel, mert ha a} egyes növények esetében e4* nem a tudományosan mcí' alapozott szakszerűséggel al­kalmazzák, felesleges pazar­láshoz vezethet* Mint ahog/ a műtrágyahasználat gazda} ságosságának másik fonté* feltétele a szervestrágyázás­sal való jó összehangolása i.51 Amíg azonban a műtrágya; zás jó módszerei már clégii3 ismertek és elterjedtek, 3 növény védősaerek alkalma­zása még nem terjedt el anf' nyira, pedig köztudott, hoí?- a vegyszeres gyomirtás forra­dalmasítja a növényápolás*1 A' közeljövőben például mint a kiállításon is láthat­tuk —■ megoldható lesz 3 napraforgó, a burgonya, , sárgarépa vetések vegyszer®3 gyomirtása, és kísérlet®“ folynak a kukorica, a szól®} a hagyma, a borsó vegyszer®3 gyomtalanítására is; . J ó és biztató tapasztal®! tok vannak mögöttiÁi};| és a szakemberek szüntelen*3 újabb tervek megvalósítás®3 törik fejüket, így kétségtele®} hogy a vegyi növényvédőié®' is hamarosan tért hódít, 3 nemcsak a terméseredm® nyék lesznek magasabba® hanem az ember munkáját könnyebb lesz. Únodvári Miklós Kádár elvtárs felszólalt 4 a budapesti pártértekezleten Bajdani jemeni miniszterel­nökhelyettes kedden rádióbe­szédet mondott, s ebben beje­lentette, hogy ha folytatódik Szaud-Ará- bia agressziója, a jemeni csapatok szükség esetén szaud-arábiai területre ter­jesztik ki a harcot. Bajdani közölte, hogy a kor­mány utasításokat ad minden jemeni katonai parancsnoknak, a nemzeti gárda erői álljanak készenlétben arra, hogy sürgősen a szaud-arábiai határra vonuljanak és meg­kezdjék a felszabadítási háborút. ha ez szükségesnek mutatko­zik”; Az AFP hírügynökség szerint a jemeni kormány maga is ulti­mátumnak tekinti a szanaai rádióban a Szaud-Arábia címé­re elhangzott . figyelmeztetést. Szalal tábornok és Bajdani mi- niszterelnökhelyettes kedden hosszú megbeszélést folytattak. A megbeszélésen, mint közöl­ték, „nagyfontosságú intézke­déseket” határoztak el; Szálát miniszterelnököt ideiglenesen a Jemeni Arab Köztársaság elnökévé neveztek ki. A TASZSZ írja Kairóból: Szanaa és Maarib között élő 12 jemeni törzs hűségnyilatkoza­tot tett a köztársasági kor­mánynak — jelenti a közép-ke­VJ , o gukat, reményeiket, a szíveO kamráiba zárta volna őket,§ hogy senki ne érhessen hozzá-O juk rossz szándékkal. § Klári lerámolta az edénye-o két, sivár lett az asztal. Föl-O jebb csavarta a lámpabelet,o sokáig nézte a mákvirág szir-O mához hasonló lángot. § — Édesapám... — kezdte^ vallomástévő hangon, minthao valamilyen vétkét akarta volnaO felfedni. — Ügy gondoljuk Da-§ nival, hogy tavaszig elme-O gyünk munkára. Mostanában§ télen is építkeznek. Meg ao pénz se jönne rosszul, hiszenQ szegények vagyunk, tudjao édesapám. O Daninak könnyebb Tett aO melle, nagyot szusszantott, a9 lámpában megrezdült a láng. o — Csak tavaszig — magya-§ rázta. — Néhány hónap azO egész. Január, február, aztán§ itt a nyár. Márciusban vissza-O jövünk, addigra meg úgyisQ szövetkezet lesz Beállunk.o Ugye, nem rosszallja így? ..; q Az öreg egyenesre hajlítottak} hátát a roskadt tartásból. Rán-§ cai éledni kezdtek, gödrös arcaO valamivel teltebb lett a mo-9 solytól. q — Legyen szerencsétek —o kapta föl kezét az asztalról.9 Legyintett, keze visszahullt azo asztalra, ujjaival vidám dobo-O lásba kezdett. — Legalább el-§ mondhatjátok, hogy nászútonO is voltatok! S Nevetgélt, s jókedvében aO fiatalok is vele tartottak. De§ különös volt ez a jókedv. Vi-O gvázni kellett rá, mert ha§ abbahagyják, azonnal sírásrao változott volna. g (Folytatjuk.) ® merészebben zakatolt benne, j Tudatni kellene apjával az el­határozást, mert egy-két nap | múlva indulni akartak, szeren- i eset próbálni. Csakhogy az 1 öreg Kincsesnek igen nagy szüksége volt rájuk, testileg- i lelkileg. Ha Klári nem főzött, i senkitől nem remélhetett egy tál meleg ételt, a tisztaságra is ; csak asszony kéz tud igazán vi- , gyázni, továbbá óvni kellett az i apa örömét, nem zúdíthatták ; szívtelenül a nyakába a ma- : gányt Ezekre gondolva, Klári vonakodott előhozakodni a szándékkal. Szebb egyetértést : már nem is kívánhatott. Né- i hány hét alatt annyira meghit­té vált hármuk között a csalá- : diasság, hogy maga is ragasz­kodott az együttmaradáshoz, nem is ment volna el semmi pénzért, ha a körülmények va- 1 lamivel marasztalóbbak. Kincsest meg éppen annyira bántotta a búsongás, hogy a baj tovább tetéződött. Hall­gatnia kellett a baljóslatról és ettől csak jobban kínozta a té- pelődés. Megérezte, hogy a fa- : gyokkal rossz napok érkeznek 1 a falura, féltette a fiatalokat a bántódástóL Szerette boldogság lanul eszegettek. Kincses olyan­formán böködte villára a csu­szát, mint aki hajat látott az ételben, de titkolni igyekszik kellemetlenségét. Ritkán falt, sokáig rágta az ételt és úgy nyelt, mintha fájt volna a tor­ka; Dani se mutatott sokkal na­gyobb étvágyat. Lopva apósát fürkészte, s ehhez nem is kel­lett fölnéznie tányérjáról: elég volt, ha csak az öreg villával babráló kezét figyelte. Ebből is láthatta, hogy Kincses József kedve nem mondható éppen ró­zsásnak, ennélfogva az alkalom is rossz, szándékuk elújságolá- sára; Száraz meleg zsúfolódott a szobába és ettől kivirult a fia­talasszony, maga is meleget su­gárzott. Kerek arcát almapir színesítette, lenvirág színű sze­mére harmat csöppent ég a pa­rányi csillagfények élesen ra­gyogtak elő pillái alól. Figyel­me ugyanolyan friss volt, mint máskor, biztatott a jobb ét­vágyra, kézügyébe adott vizet, sót, s a falatozásra is jó példát mutatott. Pedig az izgatottság egyre 15. Amióta a fiatalok egybekel­tek, Kincses József kint lakott a fazekas műhelyben. Úgyis itt szeretett a legjobban. A búbos­kemencét mär begyújtotta, jó­kedvre derítő melegség járta át a vályogfalakat, a dikót, amelyet cifra háziszőttes ta­kart, s a padlóból, lócákból is eisompolygott az alattomos hi­deg. A szürke agyagliszt finom hamvassággal vonta be az egész ■ szobát, még a fa:f>ennyezetet is, amely alatt papírkönnyűsé- gű, évtizedek szárította desz­kapolcok hidaltak. Most egyet­len darab edény sem száradt a polcokon, a korong is elha­gyatottan unatkozott az ablak­nyílás előtt. Annál nagyobb rangot kapott télire a kecskelábú asztal. Itt vacsoráztak, itt beszélgettek,« gyakran megesett, hogy vendé­gek ülték körbe. Középütt bó­biskolt a petróleumlámpa, az emberek pedig sült tököt maj­szoltak, diót ropogtattak, köz­ben tanakodtak a politikáról, leleményesen faggatva az öreg Kincsest, Klári bablevest, meg túrós­csuszát főzött vacsorára. Szót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom