Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-12 / 239. szám

kenteit, 1962, október 12, ESZAKMAGYAROESZAG A heicegkútiák munkát kémek A nyár késői hattyúdala le- ktvánfcozjtaiDtia a kabátot Stumpf Jánosról. Fehér ing jó­ról már messziről megismerik a falubeliek, de hogy köny- hyebb legyen a dolgom, egy B^öáfatkész asszonyka még utána is kiállt. — Hainai! — Az elnök bevár, 8 ezután együtt indulunk a htajor falé, ahová tulajdon- "óppon eredetiliieg is igyekezett oz út két oüidalllán takaros csa- l'adi hajlékok frissen meszelve, 8 mind jó állapotban, Csak az a furcsa, hogy igen kicsik, a bábádon maradt telkek 2—3 méternyiek. Kevés voillt a főid, htiinit megtudom — s így a iroá- ^difc nemzedék is a szülői h°rtán építkezett Bizony so­kat kellett dolgozniulc, mégis ott segédkezik a község apraja, nagyja, S az összefogásnak ez a fája, most új virágokat ho­zott. A követ is magúit termel­ték ki a helyi kőbányából. Az alakuláskor jártam itt először. Akkor még csak ter­vezgették a jövőt. Tél volt, s nem tudták hogyan bontako­zik a hólmaip. Csak a remé­nyük, az elképzelésük volt maigy. S most alig győzöm el­rendezni tapasztalataimat a jegyzetfüzetben. A közösben egymásra talált emberek di­cséretéről szól valamennyi kép. Mozgás, igyekezet tapasz­talható mindenütt. Szárítják, rostálják a napraforgót, töltik a nagy siilógödröt, burgonyát vermélinsk, s ki-ki a jószágok­kal togiatatosfcodik. Az ava­jg| m 111 i| y- p^pp V öpplife A hcrcegkútiali minden alkalmat megragadnak, hogy könnyebbí, Eredményesebbé tegyék munkájukat Egy régi gépalkatrészek- "6i áttételt szerkesztettek, amit lovak forgatnak. Ezzel hajtják a kazlazót. Most a kazlazó éppen abban segit, hogy a kukorica a góréba kerüljön. f! kevés voflit a pénzük. Lassan ^faiaradozmak mellőlünk a há- ?ak. Feljebb, a hegy aljáin fel- mnik a mozgalmas major. Köves út vezet a tanyára is, ?mit már az alakulás óta épí- mfcték, maguk a tse-togoík. Ar- *=ub, girbe-guiba villttanyka- mjk sorakoznak, mátnitha ven- uégoMaülból ámították volna l(te őket No, gondolom, Vpancsalk szűk miairokfcail jött az ÉMÁSZ. Az elnök siejt- 'vetii min. tűnődöm, mert ne- k^mvalóain szók Két év óta — Házilag csiináliluk. Külün- “ein. nem is naigyon beszélünk tóla, mert még a fejünkre üt- uak értté... A „mű” az agronőmus taláfl.- í^únya, aki úgy féült a petró- ^mpától, minit ördög a töm- JeníüsttőL Volt is óka, mert U* a lámpa egyszer beteka- ^JPát a lievegöbe, hát odaég pW tehén istállója, s ki tudja h°vá kapja a szél a zsarálno- Götz István állatgondo- “ónaik került talán a legtöbbe, ugyanis 10 liter1 bort ígért az Jípv>nórnusintaik, ha beváltja üSoroúét. az beváltotta... ' >.nban már hány­. p;;i£ a föktet az ÉMÁSZ ernbe- . áirnavos in. elkészül a vég- .;1 vez-viék, meg a tnansz- jft> ,, így; úgy vélem, * megy majd a her- ^ ökúttak önállósága, ami bár ,i',' ..kicsit szabálytalan volt, az élet. Villainy "y.ia Mv.jd a kalapácsos da- ", a ; i .-icsk&vágót, s a iám- 1 v csaík Gölz István Jr''*ksziiV: majd legtovább, l * tójlott abban ie-gtöb- ° A t-Mégob v^?. yun ;ti láitnlvaló ezerféle. a Rérnónység nevet ad- ér i- /k Sv-tóaságnak, azóta az | ^uöhrdgád tagjainak kezé­ig, ‘ KCán állt meg a kőműves- hon?'^' Annyit építettek, Ví,.ví éisorotad is sok: nö~ ú <v1.:-riü'á-stt, szabadtantásos • "■ ■ 1 rnes csilbenevelőt, iulihodiáflyit, motoros í'-v,’1 • • - s •’■s idén. nőtt ki a :■ 8 S(( vaigonos magtár,-s uodáíy. A terveket -Ar.v icapnák, de az épí- h-f'-^kiStóak váltatták < ebben nagy a jár- ■ -.Ja " valaki családi ; enníi magának a falu- 1' • ">v függetlenül attól, ; on,, vagy nem rokon, '-ooo-----­!; \i< lek az arlői íialalof: I 1 ' 1 ,KISZ-fiatalok még ' rió ' . ;; év elején szerző­\ 1; K'AÖ1Í k a termelőszövet* ' . amelyben öt hold ku­^ ” 'f' nűvelésót vállalták, | ij.j ’tö\ a betakarításig.' A I . I' ' > lapokban törték le | • / ’> • .t. Úgy tervezik, . M kukoricaföldön vég- j íj_. 1 - 'kékért járó pénzből | i.», .1 ‘:!i*P;;zervezet hiányos " v.'szcielését egészítik ki. tatfan azt hinné, alig győzik, mert hisz ilyenkor az ősz ezer­nyi munikát zúdít a falusi em­ber nyakába. S most már a kukonicaítöréssel is jól előre­haladtak. Segíteni kell ezt az igyekvő népet! Egy új épület fundamen­tuma nyújt ülőalkalmatossá­got a további beszélgetéshez. Mellénk telepszik az agronó- mus ie, Stumpf Miklós. (Sokan viselik ezt az elönevet) A tsz vezetőit is megörven­dezteti a tapasztalt igyekvés. S ekkor derült ki; nem az a baj, hogy alig győzik a mun­kát, hanem inkább az; nem tudnak mindenkinek naponta elfoglaltságot biztosítani. Be­osztják: ki, mikor megy dol­gozni. Mindössze három hold szántó jut egy emberre. Ez bizony kevés, különösen ha azt számoljuk, hogy a hercegkú- tiafcnafc nyolc község határá­ban van földjük. Naponta Ti- szalcarád, Györgytarló, Sátor­aljaújhely, Makikosihotyka, Bodrogolaszi, Sárospatak, Olaszliszka, Komlóska felé in­dulnak fogattal, vontatóval az emberek.. Ez az egyik gond. S nem újkeletű. Már az alaku­láskor kértek a községbeliek segítséget, valamilyen átszer­vezést, vagy rendezést. Hatá­rozott. választ azonban nem kaptak. Három hóldnyú földterület jut egy-egy tagra, s ez ezer­nyi tennivalót rak a vezetőség vállára. Erősen a belterjesség irányába Ítéli fejlődni. Az a- sor épület, amiről már szó volt. ennek a jele. Ehhez tar­tozik a tavaly telem'tett, 15 holdnyi szőlő, s az a 20 hold, amihez most kezdenek hozzá. Nagyobb gyümölcsös kelle­ne, s az öntözésre is gondol­tak már. Mindezek a gazdaság -üzemszervezésének problémái. Stumpf János részt vett a zs’ámbáiki elnökképző iskolán. Még a mérlegképes- könyvelői vizsgát is lététté. Örömmel gondol vissza az iskolára, amely segítette eligazodni a növekvő nagyüzemben. Egye­dül azonban, illetve a tagság, a vezetőség többi tagjainak se­gítségével, nehezen, találnak kiutalt A járás és a hozzáértő szakemberek dolga lenne, hogy távlataiban is Iddoligoz- zák a gazdaság szakosítását, meg ke^llene honosítani számos intenzív kultúrát, hogy ez a swvpísllmne nép elsősorban is a földben, a miezőgaizdas-ágbnn fássá jövőjét. 337 család dol­gozik a tsz-ben, de azt mond­ja az elnök, ha etegendő gép­pel rend-elfcezniének. negyven család is el. tudná lálni a munkát. Elsősorban ebből kö­vetkeznek a feladatok Herceg­in! lom. Garami Ernő Szüret Borsod,geszten Ax UJ Elet Tsz ingja! manka közben« A puttonyosok. JeSentőség és lele-©sség ízlik az édes csemege. E gy térkép fekszik előttem, Borsod me­gyét ábrázolja. Alig pár évvel ezelőtt készítette a Kartográfiai Vállalat. Azóta ez a térkép is elavult, „kiöregedett”. Hiányoznak róla az új színfoltok, új gyárak, üzemek, léte­sítmények, amelyek az utóbbi években készül­tek és épülnek ma is megyeszerte. Új megyei térképet kell tehát készíteni. De mire majd az új térkép is elhagyja a nyomdát, tovább fej­lődik megyénk, s ismét új térképre lesz szük­ség. Az elkövetkezendő évtizedekben nem lesznek hosszúéletűek a térképek. Valamikor? Egy térképet használt egy egész nemzedék. Pár évvel ezelőtt még ezt írtuk és így írták mások is hivatalosan: Borsod megye az ország egyik legfontosabb ipari bázisa. Tudtuk, mit jelent ez, milyen szerepet és milyen felelőssé­get a népgazdaság életében. Most, alig egy esztendő leforgása alatt ez a mondat is módo­sult, éppenúgy, mint a térképet is módosítani kellett. Pedig csak az történi, hogy egy szócs­kával rövidebb lett a megye jelentőségét meg­határozó mondat, amely most így lát napvilá­got a különféle kiadványokban, sajtótermé­kekben: Borsod megye az ország legfontosabb ipari bázisa. Rövidebb lett a mondat és mégis nőtt. a jelentősége. Mert megyénk elnyerte a „legfontosabb ipari bázis” jelzőt. Senki se vá­doljon lokálpatriotizmussal, hiszen tudom, hogy megyénk bármily szép és gazdag, bár­mennyire is fejlett iparilag, mégiscsak egy része hazánknak. Egy rendkívül fontos, szá­mottevő része, amely ipari tekintetben befo­lyást gyakorol az ország szinte valamennyi iparára, a népgazdaság egészére. Büszkék le­hetünk, hogy az egyesített, nagymúltú és ter­mészeti szépségekben és kincsekben oly gazdag borsodi, abauji és zempléni föld oly nagy szerepet kapott napjainkban. Csak hasz­nos lehet, ha publikáljuk megyénk gazdasági fejlődését, különösen a fiatalabb nemzedék számára. Mert vannak — és nem kis szám­mal —, akik még nem hallottak arról, hogy me­gyénkben fellelhető a fa, a papír, a cukor, az olaj. a dohány, a vas és acél. a gép, a drót. a lemez, a festék, a cement és téglaipar s ez még nem is minden. Erőművek, szén, kő. érc és bentonit. kovaföld. mé-zkő. dolomitbánva, s épülő vegyiúzemek, PVC-gyár gazdagítja a felsorolást. D e nem elég ezt ismerni. Ma szembe is kell nézni a megnövekedett követelmé­nyekkel. A legfontosabb jelző azt jelenti: a jelentőség mellett megnövekedett és mindjob­ban növekszik a felelősség. Mert jobb acélt, tökéletesebb gépet, öntvényeket kell adnunk az országnak. Az eddigieknél pontosabban kell teljesíteni kooperációs kötelességünket, mert ez érzékeny hatást gyakorol a népgazdaság exporttevékenységére. Jobb szenet kell ter­melni az erőművek, gyárak részére, több mű­trágyát kell adnunk a mezőgazdaságnak. Meg­annyi fontos feladat, különösen a vegyipar fejlesztésében. A második ötéves tervben Bor­sod kapta a legnagyobb beruházási összeget: közel 20 milliárd forintot Ez pedig tovább növeli a megye szerepét, jelentőségét, és fele­lősségét. Mindenekelőtt azt a követelményt állítja a fizikai és műszaki dolgozók elé, hogy teljes odaadással és tudásuk legjavával végez­zék a műszaki fejlesztést., munkálkodjanak a termelékenység növelése és a gazdaságosabb termelés megteremtése érdekében. Igaz, me­gyénk dolgozói eddig is jól szerepeltek, nem egy gyártmány vált már versenyképessé a vi­lágpiacon, de ez még kevés. A második ötéves terv minden eddigi népgazdasági tervnél na­gyobb és fontosabb, és tegyük hozzá: reáli­sabb. Olyan terv, amelynek megvalósítása ki- fejezhetetlenül jelentős a további fejlődés szempontjából. A szocializmus alapjainak le­rakásán túl azt jelenti, hogy 10—15—20 évre előre megteremtjük a gazdasági alapot az or­szág további fejlődéséhez, az életszínvonal gyorsabb ütemű emeléséhez. Ez a terv a jövőt hordozza magában. Éppen ezért kemény mun­kát követel. Tervszerű, magasszínvonalú. ter­melékeny és gazdaságos munkát az iparban és a mezőgazdaságban is. 1965-re az iparban el kell érnünk, hogy a termelés növekedésé­nek legalább 70 százalékát a munka termelé­kenységével érjük el. S ezt minimális ráfordí­tással kell elérnünk, a maximális nyereség érdekében. Az energia hordozók között, az el­következendő években csökken a szén aránya, széntermelésünket mégis fokozni kell, mert nem tudunk minden kazánt olajjal, iölcigázzal fűteni. A korszerű bányászat kialakítása mel­lett az ötéves terv végére évi 5,69 millió, vagyis napi 18 500 tonna jóminőségű szenet kell termelni. De nem akárhogyan, a legkor­szerűbb módszerekkel és gazdaságosan. így nő a feladat a már termelő és az elkövetkezendő hónapokban üzembelépő kazincbarcikai és tiszaszederkényi vegyigyárakban is. Ezekre a területekre különösen nagy gond és szorgalom szükséges, hiszen a vegyipar gyors fejlesztése a többi iparágak fejlesztését is magában hordja. A második ötéves tervben már ter­melni kezd hazánk legnagyobb és legkorsze­rűbb vegyikombinátja Tiszapalkonyán, és a legnagyobb PVC- és műanyaggyár Berentén. S átható tehát, mily nagy a feladat és a “ felelősség. Pedig még nem beszéltünk megyénk -kohászati üzemeiről, amelyeknek együttes termelése a második ötéves terv vé­gére például acélnyersvasból meghaladja az 1 millió tonnát. Aztán a gépipar munkája, az új gépek előállítása, a munkaigényesebb gé­pek és gépegységek gyártása, és az építőipar, amelytől csupán megyénkben 12 ezer új lakást vár a lakosság. Jobb. korszerűbb lakást, mint az eddigiek. E téren bizony még van feladat bőven. Az építőipar műszaki színvonalának javítása, az építőipar szerelőiparrá történő át­alakítása rendkívül nagy erőfeszítést tesz szükségessé. S e sokirányú és nagy munka közben ' arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy nevelnünk leéli az új szakmunkások, mérnökök, technikusok, az új műszaki káde­rek egész seregét. E téren még több a tenni­valónk. Azon, is munkálkodnunk kell, hogy a kezdő szakemberek megfelelő támogatás mel­lett foglalják el a fontos posztokat. ti z ózdi vasgyárban most jól mennek a *• dolgok. Színvonalas, gazdaságos munka folyik a nagy tradíciókkal rendelkező gyár­óriásban. Most az a fontos, hogy még szoro­sabb kontaktus jöjjön létre a műszaki veze­tőség és a fizikai dolgozók között. Borsod- nádasdon példás termelőmunkát folytat a százéves lemezgyár. Gazdaságosan termel, az egész üzem egy nagy család, jó harmóniában élő közösség. A Lenin Kohászati Müvekben is sok szép eredmény fémjelzi a javuló munkát. így a Könnyű- és Nehézszerszámgépgyárban is. Az építőiparban is megindult a gyorsabb fejlődés, a minőséggel van még probléma épít­kezéseinken. A szénbányászatban az eredmé­nyek mellett még nem vált rendszeressé a gazdaságos termelés. Megannyi közös gond és tennivaló. Ezt jelenti, ezeket jelenti a „legfontosabb” szócska. Ezt jelenti Borsod felelőssége. S te­gyük hozzá: érezzük is a felelősséget. Nem­csak egyszerűen elkönyveljük megyénk jelen­tőségét a népgazdaságban, de mint azt az első félévi eredmények is bizonyítják: megyénk ipari üzemeinek, vállalatainak fizikai és szel­lemi dolgozói becsülettel veszik ki részüket az országépítő munkából, megyénk első félévi ipari bizonyítványa: jeles. És ennek köszön­hető, hogy mindig újabb és újabb térképre van szükség Borsodban is. És ez a helyes és jő dolog. Móricz Zsigmond Rokonok című regé­nyének egyik alakja ezt mondja: „A magyar nem gazda az országban, csak adófizető alanya” Ma minden becsületes ember gazda lett, az ország gazdája. És minden becsületes ember érzi is a felelősséget a gépek, szénfalak, íróasztalok mellett. Mert nagy tervről, a szo­cialista építés gigászi tervéről van szó. A jó gazda, a gondos és szigoré gazda munkáját igényli az ország, a jövendő. Ilyen feladat, ilyen szép és a nép felemelkedéséért történő feladatvégzés még nem volt eddig. Az urak országában, az urak voltak a gazdák és a gaz­dagok. A történelem megváltoztatta folvását, és új térképeket hoz létre. S jó tudni azt is, hogy Borsod nemcsak gazdag és fejlődő me­gyét, de mindenekelőtt és mindenki számára felelősséget jelent. * C ha valóban mindent megteszünk s nem­csak érezzük a felelősséget, hanem szo­cialista öntudattal dolgozunk, akkor nemcsalc gazdák, de gazdagok is leszünk. Szegedi László Űjibb szövetkezeti lakásokat adtak át Özdon A napokban megalakult Óz- don a harmadik lakásépítési szövetkezet. A város második kerületében, az úgynevezett Béke-telepen három tömbben 168 lakást adnak majd át a szövetkezet tagjainak. Októ­ber 9-én, kedden két háztömb ünnepélyes átadása már meg is történt. Huszonhárom la­kásba a városi tanács hatás­körébe tartozó üzemek, válla­latok és intézmények dolgozói költöztek, a lakások nagyobb részét pedig az Ózdi Kohásza­ti Üzemek munkásai és alkal­mazottai kapták. Az új lakástulajdonosok rendkívül kedvező körülmé- nyek között juthattak az egy- és kétszobás, összkomfortos lakásokhoz, hiszen egy bizo­nyos összeg lefizetése után har­minc évig kamatmentesen tör­leszthetik a részleteket. Sok család eleinte idegenke­dett az egy’szobás lakásoktól. Ám a mostani egyszobás la­kások alapterülete nagyebb, mint az Özdon régebben át­adott lakótelepek kétszobás la­kásai, s ezekben már minde­nütt van fürdőszoba is. A lakásépítési szövetkezeti akcióban lakáshoz jutó csalá­dok tehát mindenképpen jól járnak. íljfipusű mikro-busz Befejeződtek a niiski autó- buszgyár újtipusú mikro­busz gyártási munkálatainak kísérleted. Az újtipusú mikro­busz az N—63 nevet'kapta. Az új mikro-busz. minden tekin­tetben jobb az eddigieíknél. A gázgenerátorrai ellátott motor kevesebb benzint fogyaszt és nagyobb óránkénti sebességet ér el. Az N—63 ttpusú mikro­busz!; üvegtetejű, különleges karosszériával, korszerű szel­lőző berendezéssel és fűtőtest­tel, valamint sokkal jobb in­dító és fékező berendezéssel látták el. A mikro-busz szerke­zetéből kiküszöbölték a fa­anyagot., amelyet színes lami- niátanyiaggial helyettesítettek. A lengyel lakásépítés eredményei A Lengyel Statisztikai Hiva­tal adatai szelént Lengyelor­szágban 1960-bam a lakások száma elérte a 7 milliót, ezen belül a városokban több mint 3 500 000, a falvakban csafcnesn 3,5 millió lakás volt.' A lakások struktúrája a kö­vetkezőképpen alakult: az egyszobásoké 17,5 százalékot, a kétszobásoké 40,6 százalékot, a háromszobásaké 26,9 száza­lékot, a négyszobásoké 10,8 százalékot, atz öt és ennél több- szobásoké 4,2 százalékot tett lei. Átlagban 2,45 szobások a lengyel lakások. A fenti ada­tok egyaránt vonatkoznak a városi és falusi lakásokra az­zal, hogy a falvakban több a kétszobás és .háromszobás la­kások sízáma, mint a városok­ban, A lengyel lakosság 38,6 szá­zaléka kétszobás lakásban, 29,1 százaléka háromszöbás lakás­ban, 13,4 százaléka négy szobás lakásban lakik. 1960-ban egy­szobás lakásra átlagban 1,67 fő jutott. Városokban ez az arány 1,53 főt, falvakban 1,81 főt tett ki. Varsóban egy sao- bára átlagban 1,58 fő esik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom