Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. október 7. Három kép a 13 éyes NDK-ból 6 ..........- . . , ......... E z a német romantikát eszünkbe juttató ház Meissenbcn 500 éves. Vendéglője is több mint 100 esztendős és bel­seje olyan, mint egy középkori kocsma, tele ódon muské­tákkal. Nekünk magyaroknak azért érdekes, mert még ma is őrzik egyik vitrinjében Kossuth Lajos 1849-ből való fényképét, amelyet a vendéglő alapítója, Winczencz Richter hozott magával, amikor a szabadságharc idején hazánkban járt. Rostock látképe. A világ minden tájára indulnak hajók újonnan épült hatalmas kikötőjéből. A Keleti-tenger partján mindig kellemes az üdülés. Hát még ha ilyen bájos partnernője akad a nyaralónak. A bukaresti „George Euescu” filharmonikus zenekar hangversenyt ad Miskolcon Román vendégek szerepel­nek hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban:' a buka­resti „George Enescu” filhar­monikus zenekar mutatkozik be gazdag zenei élményt ígérő hangversennyel. A zenekart Mircea Basarab vezényli, és a műsorban gor­donkán közreműködik Radu Aldulescu. A hangverseny első műsor­számaként a nagy román ze­neszerző, Enescu: I. rapszódiá­ját hallhatjuk. Enescu román népzenei elemekkel átszőtt művei, — szimfóniái, szvitjei, rapszódiái, kitűnő kamarazenéi és hegedűdarabjai — világvi­szonylatban is kiemelkedőek, s első rapszódiájának tolmácso­lásával a zenekar méltán tart­hat nagy érdeklődésre számot. Dvorzsák: Gordonkaverse­nye a következő műsorszám. A H-moll gordonkaversenyt szólaltatják meg. Befejezésül Brahms: IV. (E- moll) szimfóniáját hallhatjuk. A nagy román zeneköitőről elnevezett filharmonikus zene­kar bemutatkozását nagy ér­deklődéssel várja Miskolc ze­nekedvelő közönsége. A „George Enescu” zenekar tag­jai minden bizonnyal nemcsak megfelelnek a várakozásnak, hanem a vártnál is értékesebb, élményszámba menő művészi hangversenyt adnak. Meleg szeretettel köszöntjük a Miskolcra érkező bukaresti zenészeket, s őszintén kíván­juk: olyan sikerük legyen vá­rosunkban, hogy hosszú időre emlékezetes maradjon fellépé­sük. Miskolc zenei életét meg­ismerve, a jövőben is látogas­sanak el hozzánk és tartsanak állandó kapcsolatot hazánk ze­nei életével. AKÁC ISTVÁN: Halászok bölcs nyugalmával.. Halászok bölcs nyugalmával nézem az eget, illat, szökken, dallam szárnyal — s harmat-ajkú nap-leányka ruhát tereget. Halászok bölcs nyugalmával dúdol a szívem s elmerül a csillág-idő ős vizeiben. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt legtöbb bányaüzemé­ben a nyomásos bányamezők- zen kör alakú TH-gyűrűkkel biztosítják a vágatokat. A Somsólyi Bányaüzemben pél­dául az idén már több mint két és fél kilométernyi föld­alatti folyosón szerelték be az ötezernél több acélívet. A korábbi években a már lefejtett széntelepből kiszerelt TH-gyűrűket nem tudták újra felhasználni, azt csak mint ócskavasat értékesíthették. Ma is élnek a szüreti népszokások Tokaj-Hegyalján Tokaj-Hegyalja világhírű szőlővidékén számos szüreti népszokás él még ma is. Egész Tokaj-Hegyalján, Mádon, Tály- lyán, Tokajban és másutt, még ma is csak a szőlőcsősz jár ilyenkor érés idején a szőlők­ben, mert a hagyomány szerint „mikor a szőlő virít, benne még imádkozni sem szabad.” A gyomtalanított, felgereblyé­zett szőlöstáblákon, az állami gazdaságban csák úgy, mint az egyéni szőlőtermelőnél, gondo­san ügyelnek arra, hogy senki a szüretig ne járjon a sorok között. Még a szőlőpásztorok is csak a mezsgyéken közleked­nek. Átlagosan 20—30 holdat őriz egy-egy szőlőpásztor, aki kereplőkkel, és úgynevezett „röhögővel” riogatja a madara­kat. Mád és Tállya határában most is egész rigmusokat ver­nek ki az ügyes szőlőpásztorok kereplőikkel. Hegyalján a szőlőben csak szüretelnek — a szőlő feldol­gozása a községben lévő pin­cében történik. Szokás, hogy az első szőlővel teli szekeret, mikor a faluba ér „megvámol­ják”. Bodrogkeresztúron, Olaszliszkán és másutt legé­nyek „vámolnak” — s fizetsé­gül 2—3 üveg bor. A szüret Tokaj-Hegyalján az országban legkésőbb Simon- Juda napján, október végén kezdődik. Ma is élő szokás, hogy ezen a napon jelpántli­kázott puttonyokkal vonulnak a szőlőbe a szedők és a putto­nyosok. Korábban a szőlőtu­lajdonosnak, most az állami gazdaság, vagy a tsz-ek veze­tőinek karjára kötnek szőlőle­velet és egy fürt szőlőt a szü- retelők, s az első nap a nagy­üzemek vezetői is együtt szü­retelnek a szedőkkel. Hagyo­mányos szüreti étel Tokaj- Hegyalján a szüret első napján a gulyáshús, amihez, évszáza­dos hagyomány szerint, egy- egy üveg bor is jár. A szüret befejezését, a „vég­zést” is színes, vidám felvonu­lással és bállal fejezik be. To­kajban, Erdőbényén lovas sze­kerekkel, traktorokkal vonta­tott pótkocsikkal vonulnak vé­gig a szüretelők a falu főutcá­ján. A kocsikon szalagokkal, szőlőfürtökkel, levelekkel dí­szített hordókat, taposókat, puttonyokat helyeznek el. A szüretelők. énekszóval a kocsik két oldalán mennek. Nem hiá­nyoznak a menetből a nézőket kifigurázó tréfacsinálók sem. Az Özdvidéki Szénbányá­szát! Tröszt Somsályi Bánya­üzemében az év elején szerel­tek fel egy TH-gyűrű' hajlító gépet. Az egyszerű szerkezet segítségével a bányából kike­rült acélíveket kiegyengetik és megfelelőre hajlítják, azokat így a bányában újra fel tud­ják használni. Az idén már a felhagyott bányamezőkből csaknem 1000 TH-gyűrűt szed­tek lej és hajlították újra és ezáltal egy millió forint meg­takarítást értek el. A tapasztalatok alapján még az idén a legtöbb TH-gyűrüt használó Farkaslyuki és Put- noki Bányaüzemnél is felsze­relnek ilyen gépet, amelyet „házilag” a farkaslyuki javító műhely dolgozói készítenek él a pártkongresszus tiszteletére. Hazafelé... , . CSŐ Ütáil. Könyvespolc BÁRDOS PÁL: ZORZAVA R A GYORS SZÜKSÉG, — amely a tudatbeli romeltakarí­táskor gyengébben sikerült írá­sokat is a bátor politikai tett­nek kijáró dicséreten túl je­lentős irodajmi rangokra' emelt — már elmúlt. Az ellen- forradalmi eseményekkel fog­lalkozó írásoktól megkövetel­hetjük az eszmei tisztázottság mellett1 a művészi színvonalat is. A hirtelen eszmélés és esz- méltetés, majd pedig a tisztá­zás és tisztázódás hullámveré­se végétért. 56 problémái népi demokratikus fejlődésünk tanulságos tegnapjává váltak. A fiatal, eddig novelláival kitűnt Bárdos Pál kisregénye ehhez a korszakhoz fordul visz- sza, és — szögezzük le beve­zetőben — koncepciójában semmi újat nem ad az eddigi ábrázolásokhoz képest. Kicsit anakronizmusnak hat a felfe­dezés izgalmával tálalni azt, a ma már köztudott dolgott, hogy 56 ellenforradalom volt. A regény érdeme a határozott politikai állásfoglalás, de ez nem annyira alapvetés, mint JUHÁSZ JÓZSEF: LILLAFÜREDEN A tó vizén már okker ősz lappang. Eszembe juttatja: sietve kell élnem! Ö, én szeretem az okos sietséget, ha kerget a szívet hasogató szemérem. Szeretem a csendes partokat is, hol a mészkövek halántékain megszeppen a vadászgató gyík, helyet cserél az arany ökörlégy és szétrebben a léglökéses szitakötőpár is; Ahogy kimagoslik friss egészséggel a hangfogó fenyves: a Szinva terelő juhásza; Billeg a vizen és megfeneklik a száraz somgyökér; Gyászolja a vadkan és a turistákat borogató cserjés. Szeretem a buzgó magányosságot itt, hová kizavar a gyorsütemű égés; Ahogy idekurjant mókustűző fiam s felsóhajt rá apám: a. békétlen békés. inkább hitvallás formájában izzik át a regényen. Ennyiben kései csatlakozást jelent a Tűz- táncosok harcos-pártos nemze­dékéhez. Anakronizmusa is er­re, a pár év előtti nagyon po­zitív koncepcióra emlékeztet. Cselekményében egy fiatal, proletárszármazású egyetemis­ta, Veres Zoltán vergődéséről olvashatunk- a számára mind­inkább zavaróvá, majd idegen­né váló események idején. E témában is született már ár­nyaltabb, sokkal átfogóbb, mű­vészileg is kiegyensúlyozottabb alkotás, — Mesterházi Pokol­járása. Mégsem árt a művészet eszközeivel is ismételni már is­mert, különösen szocialista lé­tünk szempontjából kulcsfon­tosságú igazságokat. Pláne, ha az író jó krónikás módjára cse­lekményét irodalmilag még fel nem dolgozott területre vi­szi: az ellenforradalom kibon­takozását egy vidéki egyetemi városban, Szegeden vizsgálja. Ezzel az „ott is' így_ volt” igaz- ság-sokszorozó eljárást alkal­mazza. Veres Zoltán igazi konfliktu­sa a külső alakulás és belső meggyőződésének ütközéséből adódik. Bárdos érzi, hogy a modernista divatban ez nem elég hatásos. Erre hősét több­ször' látszólag egy-egy szereplő szemében az ellentétes erők ré­szesévé teszi (főleg az apjával kiélezett ál-ellentétben), és így jellemével ellentétes szituá­ciókba, vitákba sodorja. Mes­terkéltségével ez csak a valódi feszültség fokozódását gátolja. TÖBB SZEREPLŐT pedig nem, ismerünk , meg eléggé. Csak pillanatnyi tetteiket lát­juk —, melyek hatnak a fő­hősre —, de a „honnan és ho­vá” ekkoriban oly fontos kér­désére sokszor nem kapunk ki­elégítő választ. „Zűrzavar”, mondja a cím, a bemutatott esemény ezt dokumentálja. De ennek a zűrzavarnak csak Zol­tán szemében kell annak „len­nie” önmaga számára, és nem az író és olvasó számára. Aki ilyen világosan és határozottan látja az erővi­szonyok, az osztályharc alaku­lását, annak a szereplőket is jobban kellett volna „káderez- nie önmaga számára, és ezt he­lyenként — ez már írói arány­érzék és szerkesztés kérdése — éreztetni az olvasóval. Nem elég az „életben ilyenek vol­tak, és így cselekedtek” króni- kási magatartás. Lehet, hogy mindnek megvan a modellje az életben, hiába tud az író sokmindent róluk, mi ebből csak egy-egy szelvényt kapunk és ez számunkra kevés, sőt sok­szor értelmetlen. Ezesetben az élet kellő művészi feldolgozás nélkül elveszti életszerűségét is. A REGÉNY JELENTŐSÉ­GÉT egy nemzedék önvizsgála­ta adja: a problémátlan opti­mizmus éveiben felnövő ifjúság rádöbbenését a problémákkal teli világra. A kezdeti szárnya- szegett bódultságtól a zavaro­dott értelémkeresésen és a zűr­zavar osztályösztönös elutasí­tásán át a tudatos helytállásig. A gondolatnélküli frázistuda­tosságtól, az elemző és a té­nyeket számbavevő öntudatig. Azt a pillanatot ragadja meg, amikor ez a generáció lényegét tekintve felelősségteljes em­berségre nőtt. Az ábrázolás ki­csit már retrospektív, inkább tanulságtétel jellegű. Az élet megy tovább, és ha egyszer si­került megtanulni a valóság reális felmérését, nem szabad ezen a történelmi fokon meg­maradni. Nem egy. már ki­mondott igazság művészi doku­mentálására, hanem a még ki­mondatlan törvényszerűségek feltárására kell vállalkozni. Fiatal novellistáink, köztük Bárdos Pál is, ezt az utat kez­dik járni, megelőzve ezzel köl­tő kortársaikat is. Bárdos Pált erre a továbblépésre ez a regé­nye is kötelezi. Akkor hisszük csak el a regény hitvallásáról* hogy az egyúttal számára alap­vetés is volt. Kabdebó Lóránt Tű-gyűrűk újrafelhasználásával, egpiiilié forintos mégtúkarifés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom