Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

T&sáraap, 19Ö2. október 7. eSEÄKHAQTARORSSAtl 5 * Ma délben nyílik a miskolci Herman Ottó Múzeum fiA a, vasárnap délben nyitja * * meg hivatalosan a bor­sodi múzeumi hónapot — az országos múzeumi hónap he­reiében — dr. Tóth István, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke a miskolci He rman Ottó Múzeumban. Valószínűleg nagy létszámú látogatót vonz majd a meg­nyerő új köntösbe öltöztetett épület — egy kényszerű más­féléves építkezési szünet utón. A több évszázados épület, né­pünk történetében az egyik legkorábban alapított iskola, •— mindig jelentős központja volt a miskolci kulturális élet­nek, mint műemlék pedig — a városnak ma is széles kör­ben ismert jellegzetes város­képi jelensége. Az ismeretlen nevű közép­kori építőmesterek kezemunr kaja nyomán kialakult épület a XV. századtól kezdve áll ezen az Avas-alji térségen és ma megújított külsővel s új tartalommal ad otthont az ott folyó kulturális munkának. A 63 éve alapított Borsod- Miskolci Múzeum, majd az 1950-ben állami kezelésbe veit Herman Ottó Múzeum ebben az évben, július elsejével a megyei tanács kezelésébe ke­rült és magja lett egy új — a Borsod megyei Múzeumok Szervezetének. Eblx> a szerve­zetbe tartozik a mezőkövesdi, tokaji múzeum, valamint a széphalmi Kazinczy Mauzó­leum. A múzeumnak ez az új ha­H tásiköre fokozottabb tudo­mányos és népművelő munká­ban kell, hogy megnyilvánul­jon. Az új szervezetnek az ed­digieknél nagyobb munkát kell végeznie és nagyobb feladatok­kal kell megbirkóznia, mint eddig. Elősegíti a tudományos munka intenzitásának növelé­sét az a tény, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tudományos dolgozók létszá­mát megemeld, — népművelési munkájának kiszélesedését ]>e- dig biztosítja a megyei nép­művelési szervezetbe való be­épülése. A két — egyébként szerve­sen összefüggő feladat nagy­sága fokozott felelősséget ró a múzeumok tudományos munkatársaira, vezetőire de nem utolsó sorban irányítóira is. Az első lépések máris biz­tatóak a megváltozott új hely­zetben és bizakodással töltik el a borsodi múzeumok dolgo­zóit. Minden jel arra mulat, hogy a múzeumi munka új fejlődési szakaszába léptünk. A múzeum és az élet kap­csolatáról lesz fokozottabban szó az eljövökben, s nem két­séges, hogy sok tekintetben akad is javítani való ebben a vonatkozásban. ft múzeumokba járó, tanul­” ni és művelődni vágyó tömegek egyre magasabb szín­vonalat, egyre több — tartal­mi vonatkozásban a mai élet­hez kapcsolódó kállltásolcat kö­vetelnek. A múzeumi munkának ez a korszerűsítése most a soron következő feladat. Elsősorban ennek állandó színvonalemel­kedése és lelkiismeretes végre­hajtása kell, hogy kísérje ezt az utat. . A népművelő munkának ez az újabb tartalmi bővítése, helyes arányban a belső tudo­mányos mu zoológiái munkával — magában foglalja a tömeg­igényt és jelenti ezt az új sza­kaszt, amelybe most léptünk. Nem kétséges, hogy mú­zeumainkban eddig is felbe­csülhetetlen értélcű tudomá­nyos munka folyt — mint azt sokszor megállapították — és múzeumainkban ma is kiváló tudósok, kutatok dolgoznak. Jelentős eredménvek szület­tek eddig is megyénkben és Miskolcon az eddigi, klasszi­kus muzeolóffiad szakágak te­rületén: a régészetben, nép­rajzban. várostörténetben és képzőművészeti vonatkozás­ban. Országosan és világszerte is ismert eredmények ezek, nemcsak helyi viszonylatban. Ezeket tovább kell fokozni. De emellett — és éppen nem utolsósorban — sürgetően és erőteljesen jelentkeznek a leg- újabbkori történeti kutatás feladatai — a munkásmozga­lom történeti adatainak, az agrárforradalmak, a mozgal­mi élet dokumentumai feltá­rásának, összegyűjtésének, ki­állításának, publikálásának fel­adatai. A miskolci múzeum ennek az új feladatnak a megoldá­sára már évekkel előbb meg­tette az első lépéseket és ez a munkája szakkörökben is is­mert. Ennek további fokozá­sára van szükség, hogy az or­szág legnagyobb ipari megyé­je. múltjához méltósn. kellő súllyal tudja megmutatni nagy forradalmi hagyományainak történelmi emlékeit. A múzeumi hónap alkal­mával több kiállítást nyitunk meg, és ezekre szere­tettel hívjuk megyénk közön­ségét. De a múzeumlátogatás után is kérjük megértő támo­gatásukat. Megyénkben nagy építkezések folynak, és nem egy alkalommal kerül elő a földből régészeti tárgy. Ezeket ne hagyják elveszni, ezek te­rületünk őslakosságának em­lékei. Jelentsék ezeket a ta­nácsnak. vagy a múzeumnak. Sublótok alján, padlásokon ré­gi ruhafélék, öreg szerszámok, néprajzi tárgyak rejtőznek, no ítéljék őket pusztulásra. Mun­kásmozgalmi eseményeink köz­vetlen tanúi, résztvevői írják meg nekünk emlékeiket. Vol­tak eddig, akik külföldről is felkeresték múzeumunkat írá­sos beszámolóikkal... Tekint­sék Borsod megye és Miskolc város dolgozói a magukénak múzeumaikat, az emberi mű­veltség múltjának és jelenének megőrzőit, látogassák előadá­sainkat, vásárolják meg kiad­ványainkat. Ezek mind az ál­talános és helyi művelődés kor­szerű eszközei és elősegítői. Erősítsék baráti segítségükkel a múzeumok társadalmi bázi­sát. Szeretnénk elérni, hogy a borsodi múzeumok és a múze­umügy iránt érdeklődők szá­ma megsokszorozódjék és mi­nél többen legyenek á múze­umügynek barátai és támoga­tói. Komáromy József,' a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi szervezet igazgatója Ünnepélyes keretek között jutalmazzák meg a miskolci Vidámpark-akció legjobbjait A megyei és Miskolc városi Üttörő Szövetség javaslatára hia, október 7-én, vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepséget rendeznek a miskolci Űttörőházban. A vidám műsorral és tréfás fejtörővel egybekötött ünnepségen megjutalmazzák azokat az úttörő csapatokat, pedagógusokat és tanuló fiatalo­kat, akik eddig a legtöbbet tették a miskolci Vidámpark létre­hozásáért indított vas-, fém- és hulladékgyűjtésben. Az ünnepélyes jutalomkiosztásra meghívták a városok és községek úttörő csapatainak küldöttségeit is. Új tudományos és népművelő feladatok előtt Borsod megye múzeumai Szendrő község előre megy A középkori vár maradványai­ból semmi sem látszik. Telje­sen elpusztította az idő. Csak a hegy lábánál bukkan ki egy- egy omladékos kőfalszakasz a beépített telkek házai közül. Hosszú, hosszú éveken át úgyszólván mozdulatlan volt itt az élet. Csak az volt. törté­nelem, amit az őrgróf és hoz­zátartozói csináltak. A nép csak dolgozott. A szpáhik lovainak lába nyomát régesrégen belepte már a por, az őrgróf családját és rokonait egy zűrzavaros há­borús nap kivetette kriptájuk­ból. Kalandorok dúlták-e föl a sírt, vagy katonák, nem tu­dom. csali a szanaszét heverő fej elect. csontokat, elfoszlott ruhadarabokat láttam nemsok- bal az eset megtörténte után. Viszolyogva fordultam el a látványtól s ekkor kibontako­zott előttem egy másik látvány, a terjeszkedő, szépfekvésű fa­lu képe. Innen a dombról, melynek egyik csücskében a mészégető üzem akkor már működött, messze ‘el lehetett látni. S ott akkor úgy éreztem, hogy erre a falura különösen szép jövö vár. Természetesen nem csodák­ra gondoltam. Még csak nem is olyan változásra, mint ami­lyenek a mesében vannak, hogy a bagoly megrázza ma­gát és szépséges királyfivá lesz. Csupán csak arra, hogy azok, akik azelőtt' semmit sem szá­mítottak itten, sorsukul irá­nyító emberek lesznek. Es eb­ben nem tévedtem. A község lakói nagyrészt mezőgazdasággal és bányászat­tal foglalkoznak. -A község földterülete kitűnően alkalmas belterjes kertészkedésre. Fő­leg a káposzta termelhető jó haszonnal a Boldva mélyfek­vésű, nedves völgyeiben. A Szabad Föld Termelőszövetke­zet mindamellett: az állatte­nyésztés fejlesztésére is nagy gondot fordít. A jövő legfonto­sabb feladata a szarvasmarha, a sertés és a juhállomány nagyméretű szaporítása. Ennek megfelelően alakul aztán a földterületek művelési tervé­nek kidolgozása is. A búza mellett számos takarmánynö­vény is helyet kap az újabb tervekben. E tekintetben komoly segít­séget nyújt a termelőszövetke­zetnek az állami gazdaság, a földek megművelésében pedig a gépállomás, mely a község határában székel. Sajnos, az erdőterületek nem a legvirágzóbbak. Az erdő- gazdaság most igényelt földte­rületet a községtől csemetekert létesítésére. Régi idők rossz gazdálkodására vall, hogy na­gyobb gondot okoz az erdősí­tés, mint a termelés. A vidék ásványi kincsállo­mánya még nincs teljes mór- lékben íöUérképczvc. Azt azonban beszélik, hogy gaz­dag szénvsgyon húzódik meg a föld alatt, melynek kiterme­léséhez még nem kezdtek hoz­zá. Egyesek szerint olcsóbban lehetne itt szenet termelni, mint bárhol másutt a megyé­ben. Ha ez így van, ugrássze­rű fejlődés bekövetkezése vár­ható a község éleiében. Szendrő kulturális helyzete sajnos, nem valami biztató ké­pet mutat. Pedig a község ve­zetői között olyan aktív kul- túrmunkások is akadnak, akik megírták a község történetét s könyvalakban meg is jelen­tették. Művelődésház, rendes mozi nincs, közgyűléseket nem tudnak hol tartani. Jelentős siker viszont, hogy 11S cigány­gyereket behoztak az iskolába, olyanokat, akik javarészt is- kolakcriilók voltak. Ez évben már rendszeresen látogatják az iskolát s ez jelentős lé­pés előre az analfabétizmus i negszü n tetősében. A török és öl-grófi igából szabadult falu tehát tervezgeti, formázgatja jövőjét. Utak, járdák készülnek a lakosság összefogásával, egy akarattal. Hamarosan szeretnének meg­kezdeni egy megfelelő művelő­dési ház terveinek kidolgozá­sát is. Mindez természetesen nem szenzáció. De Szendrő község lakóinak sem szenzáció kell. Élni akarnak, jól élni s egyre jobban. Ehhez persze maguk­nak kell megteremteni a lehe­tőségeket. Borsodi Gyula Szellemi vetélkedő honismereti kérdésekből Miskolcon A Miskolc városi Tanács vb * művelődést' gyi osztálya a Múzeumi Hónap keretében szellemi vetélkedőt: rendez Mis­kolc varos és Borsod megyével kapcsolatos honismereti kér­désekből. A vetélkedőn szereolö kérdések a helytörténet, néprajz, irodalomtörténet helyi anvagát ölelik fel. A most közölt kérdésekre a válaszokat az SZMT Műve­lődési Otthonba (Miskolc. Kossuth u. 11. sz.) kell beküldeni 1962. október 15-ig. A helves megfejtők névsorát az október 21-i számban fogjuk közölni, s ezek vesznek majd részt október 28-án Miskolc város és Borsod megve szellemi vetél­kedőjének döntőjén, ahol a nyertesek értékes jutalomban részesülnek, Megválaszolandó kérdések: 1. Hol voltak -megyénkben a jelesebb fazeka'központok, s mik voltak ezek jellegzetes készítményei? 2. Mi a ..raccozás"? 3. Kik voltak a summások? 4. Hol született Gvadányi János és melyik legismertebb munkája? 5. Ki volt Herman Ottó? 6. Mikor és milyen csata volt Mezőkeresztesen? Miskolc mi. városi Tanács vb művelődésügyi osztálya De nehéz ügy DE NEHÉZ nem adni erv- szen igazat annak, aki saját igaza hitében végtelen biza­lommal fordul hozzánk. Az alábbi levelet kaptuk: „Tisztelt Szerkesztőség! A gyermekem azzal az üze­nettel jött haza az iskolából, hogy nyirassam meg. Nem volt időm megnyiratni. Más­nap négy helyen bele volt nyírva a hajába. Az osztály előtt nyírták meg, mint a bir­kát. Elmentem az igazgató elv­társhoz, s elmondtam, mit csi­nált a tanító néni. Az igazgató figyelmeztette a tanítónőt, hogy ilyet nem szabad tenni. Tisztelt Szerkesztőség! A gyermeknek nem volt olyan nagy a haja, hogy muszáj lett 1 • • • • volna megnyírni. Ez nagy sére­lem részemre, mi tizenkettőn voltunk testvérek, de ilyen nem történt velünk. Kérem az ügy kivizsgálását. Addig a gyermekemet nem nviratom meg, amíg az ügyem ki nem vizsgálják.’’ A továbbiak érdekében te­kintsünk el attól, ki a szülői melyik iskoláról cs melyik ne­velőről van szó. j Megvizsgáltuk az ügyet. ? Mindjárt az elején leszögez­hetjük azt, amit az igazgató íközölt is a nevelővel, hogy Snincs joga a gyerek hajába be- Slenyírni. Még akkor sem, ha ^kisfiúról van szó, mint jelen íesetben. Joga van viszont ah- 5hoz. hogy megkövetelje a tisz­taságot és a rendet. S A tanitónéni háromszor iüzent a szülőnek, hogy vágjak írnál- le a gyerek haját. Ercd- jmén.vtclen maradt az üzenet, ^hacsak nem tekintjük cred- Sménynek a viszonválaszt, hogy ínem vágatja le. 5 A szerencsétlen eset után Jaztán személyesen is megjelent papa az iskolábnn, s ugyan­csak „kiütötte a tüzet”. 5 — Kiveszem a gyereket az Siskolából. Ha kell. Kádár elv- Starsnak Is írok, hogy segítsen Jelcserélni a lakásomat, hogy Jinás kerületbe tartozzunk! 3 Miután a nevelőt figyelmez­tették, s be is látta, hogy hely­telenül járt el, felmerülő kér­dés még, miért nem a borbély­hoz viszi a szülő gyermekét, Jmiért akarja más iskolába ^ndni? A tisztaságot mindenütt ^megkövetelik. Mert sajnos eb­iben az esetben nemcsak a haj- pról van szó. a kisfiú ápolatla­nul. piszkosan jár az iskolába. 5 Még elképzelni is rossz ad­unak a szegény gyermeknek a ^helyzetét. Iskolában kárhoz* itatják szülei gondatlanságát* íotlhon pedig szidják a tanítót. 5 Sokat beszélünk arról, hogy ^legyen egységes az otthoni és naz iskolai nevelés. Hol va- égyunk attól, ha még ilyen na- 5gyón elemi kérdésben, mint a ^tisztaság is lehetnek összeüt- 2közések? 3 nem Ártana ezen eigon­Sdolkozni, kedves szülő. £ A. L dooooooqooooooooooooooooqooooooooooooooooooodoooooocx)oo>ooooooooooooooooooooocx)ooocxx>ooooooooooooooooooooooooooo — JÓL MEGFOGANTAK — simogatta meg tekintetével az élősövényt, mely térdig éri zöld keretbe ölelte az ősziró 2sák tarkaságát. — Megágyaz­tam porhanyós humusszal a gyökereknek, megöntöztem napjában többször is, hogy erő­re kapjanak. — Ezt meg mi bántja? — torpant meg lassú sétájában az öregúr. Az egyik őszirózsa tó kivált a virágágy haragoszöld Pompájából hervadt szomorú­ságával, elhagyta magát, leve­lei kókadtan csüngtek. — Va­lami féreg lehet — gondolta. Szétnézett, nincs-e kéznél va­lami szerszámíéle. Nem volt. Pár lépésnyire a virágágytól a kis konyhakert zöldellt. Az égyik paradicsombokortól ki­húzta a seprőnyélből hegyezett karót, azzal kezdte oiszkálpat- ni az őszirózsa tő körül a föl­det. — Mondtam, hogy féreg — Pöccintette az udvar megtapo­sott keménységére a kövér pa­jort, mely ijedten vonaglott, hánykolódott a napfényen. — Tvutyú! tyutyú! — hívta o tyúkokat, hogy tort üljenek és egyben bosszút is álljanak a falánk férgen. — No. gyertek már! — türel­metlenkedett. — Gyere, ken- hermagosom. gyere, nem bá­bod nieg. A kendermagos nehézkesen feltápászkodott a sövény alól, megrázta magát a portól, és öreg gazdájához totyogott. — Nesze — mondta és a ka­ró he ivével a lába elé gurította a pajort. A tvúk íéloldalvást ■'«sandított, a felkínált falatra, jóllakott tűnődéssel gondolko­dott. mitévő leeven. maid fel­kapta felét és hangos kárélás- ha fogott. Kántanivaló csirkék I^ASÁPNAPI SZÁMVETÉS surrantak elő a kerítés alól a hívó szóra, és ő nem is látta, melyik torkán szaladt le a kö­vér falat. — Ez aztán önzetlenség! — melegedett meg az öreg szíve tája,— Pedig már nem jár a csirkéivel, de most az alkalom felébresztette benne az anyasá­got. Jól van. kendermagosom, jól van, így kell azt csinálni. Igazi anya vagy. Sok ember példát vehetne rólad. Elmosolyodott az elmés pár­huzamon, és folytatta sétáját. Amikor mindent megnézett az udvaron, ráérősen a gyümöl­csösnek indult. Hát igen, beért a berzenciszilva. ha nem sze­dik le idejében, lepereg, tönk­remegy. pedig olyan lekvár van belőle, hogy no. De hát van belőle vagy tíz fával. Pá­linkát is kéne belőle főzni, de nincs neki arra ideje, meg nem is szereti a pálinkát, még másnap is bűzlik tőle az em­ber, a gyerekek megéreznék rajta. Még ha a fia szeretné, de hát annak sem keli, mindig azt mondja, ha kínálják vele: ilyennel csak az ellenségét itatja az ember, minden csepp- je méreg, sejtméreg. Ő csak tudja, orvos. — ORVOS... — ízlelgette a szó nagytekintélyű zamatát.az Öreg tanító, és a fák hiába ár- nyékolódtak szemébe, nem a fákra gondolt most. A fia, igen, a gyerek felülmúlta az apját, orvos lett. megszakadt a csa­ládban élő ősi hagyomány. Ap­ja. nagyapja mind tanítók vol­tak, a nép lelkét ápolgatták, ő is már negyvennegyedik esz­tendeje szolgálja ezt az ügyet. Majd fél évszázad, és micsoda negyvennégy év ez. Háromszor eskették. Tizennyolcban a ki­rályra, aztán a kormányzóra, mind a kétszer valakire. Tizen­kilencben is hűségesküt kellett volna tennie, de nem került rá sor, jöttek a fehérek, és ő őrült, hogy nem esküdött a kom- münre, baja lett volna belőle. És negyvenöt után megint, de akkor már azokra, akik az ő tanítványaiból szaporodtak néppé. Nincs egy ember sem a faluban, akit ne tanított vol­na. Azokon is ott az ö lelke nyoma, akik nem jártak hoz­zá iskolába. Előadásozott ne­kik, beszélgetett velük, meg­kedveltette sokakkal a köny­vet is. — Tanító úr voltam nekik sokáig, most már az ötven esz­tendős nagymama is tar>!<ó 1 csizik. Kínosnak érzik kimon­dani, hogy „úr”. Bensősége­sebb a. bácsizás, közelebb va­lónak éreznek így magukhoz. A rendszer eltörülte az úrá­zást, aztán kinyilvánította, hogy szabad tanító urazni, de akkorra a nép már átállt, meg­kedvelte az új megszólítást és nem enged belőle. Igaz is, mi­ért lennék én úr? Húsz eszten­dővel még az lehettem, többet kerestem, mint sokan a falu­ban, de most? — és az öreg tanító kesernyésen elmosolyo­dott. — Nem egy tanítványom többet keres, mint én negy­vennégy évi szolgálat után, hát akkor mi a csudának urazza­nak? ... Megfáradt egy kicsit, lete­lepedett az egyik almaía alá, a gyepre. Tépett egy fűszálat, sodorgatta ujjai közt és eresz­tette tovább gondolatainak megindult sorát a vasárnapi számvetés útján. Meggondolt, komoly ember volt a tanító, önmagában is fellelte gondo­latokat érlelő vitapartnerét. — BIZONY, megváltozott körülöttem a világ. Azelőtt a feleségemmel, tanítottunk itt, ketten voltunk, most hatan. Há­romszor annyian, gyerek meg most sincs több, csak annyival, hogy hat helyett nyolc osztályt tanítunk. Demokratizálódtak a jövedelmek. Senkinek sincs túl sok, de éhkoppra se fog senkit a rendszer. Huszonhét eszten­dő alatt tíz ház épült a falu­ban, listát vezettem róla. Most meg, no, szóval abbahagytam a listát, nem győztem, öreg­koromat én is megterveztem már ezelőtt vagy húsz eszten­deje, csak úgy, mint apám ak­koriban. Úgy gondoltam, a fi­am is tanító lesz, ha én kidől­tem, a helyemre áll. Három­szobás a tanítói lakás, az egyik szobában meghúzzuk magun­kat mellettük, Eszembe se ju­tott volna, hogy más legyen, mint tanító. A képzőre még csak futotta a tanítói fizetés­ből, de hogy tovább menjen az egyetemre, főiskolára? Nem, azt nem bírtuk volna. Konzer­válódtak a lehetőségek. Az or­vos fia lehetett orvos, mert meg volt hozzá a kereset. A ta­nítónak csak annyija volt, hogy a képzőt elvégeztesse a gyerekével. Más foglalkozású­ak is így voltak vele. A kepés gyereke kepés lett, a középpa-! rasztté középparaszt, ha csak' tönkre nem ment, a suszter! susztersorsban marasztalta! gyerekét. ] — Nem furcsa, tanító bácsi?1 — kérdezte önmagától az öreg,1 és azt válaszolta rá, hogy na­gyon is az, furcsa. Neki már nem kell a fia nyakára menni öreg napjaiban, itt a háza, sa­ját ház. Hiába győzködte a fia, ne fogjon házépítésbe, orvos, jól keres, lesz neki olyan háza, hogy megszólal, ha már autóra telt, a házravalót is előkeríti. Nevetett a fia érvelésén. „Ko­csid vari, akkor ruccansz haza, amikor akarsz, és neked is jót tesz majd. ha szülőfaludban töltesz majd néhány napot. Én meg már csak itt érzem jól magam, ez az én életközegem, Itt tudják, ki vagyok, mi a nevem. Dehogy megyek én el innen, még valami házsários feleséged lesz, amellett meg pokol az após, anyós élete: így szeretni fogjuk egymást, s az unokáimnak lesz majd hol egy kis arcpirosítót magukra szed­niük. — Apus. ebéd! Hol csava­rogsz már megint?! Gyorsan felállt, csak azután kiáltott vissza. Ha észreveszi az asszony, hogy a földön ücsörgött, nem lesz előtte ma­radása. Kezdi a régi nótát: so­se fog már benőni a fejed, hi­ába beszélek, hogy kíméld ma­gad? Vigyázz az egészségedre! Nem július van már, hideg a föld. NEM SIETETT. Lassan, ko mótosan lépegetett. Nem sza­lad el előle az ebéd. Ment a| vasárnapi számvetésből az öreg tanító nyugodalmas, tiszta ló-' lekkel. Gulyás Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom