Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-04 / 232. szám

4 ßSZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1962. október 9. ülést tarioli a ÜT megyei elnökségének operatív bizottsága A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Borsod megyei szervezete elnökségének opera­tív bizottsága október 2-án, kedden, dr. Csókás János me­gyei elnök elnökletével ülést tartott. Az operatív bizottság Szmola Imre, megyei titkár előterjesztése alapján foglal­kozott a Borsodi Szemle Könyvtára sorozatával kapcso­latos egyes kérdésekkel. Bene­dek Imre társadalomtudományi szaktitkár tájékoztató referá­tuma alapján megvitatta a társadalomtudományi szak­osztályok helyzetét és időszerű feladatait. Az operatív bizott­ság intézkedett a megyei el­nökség legközelebbi ülésének összehívásáról. Divatbemutató — Bogácson Bogácson még soha nem volt divatbemutató. Érthető tehát, hogy vasárnap délután zsúfo­lásig megtelt érdeklődőkkel a bogácsi művelődési otthon, ahol a Mezőkövesdi Föld­művesszövetkezet tartott divatbemutatót. A bogácsiak tetszését igen megnyerték a praktikus munkaruhák — melyeket ott­hon is, a termelőszövetkezetben is viselhetnek — és a divatos szövetruhák, kabátok, melye­ket szép táskákkal, kalapokkal együtt mutattak be. A divatbemutatón sikeres kultúrműsort is adtak a mező­kövesdiek. Különösen sok tapsot kapott a zenekar és a matyó táncegyüttes. )) Ugyanolyan emberek vagyunk“ Távoli ország lakójában önkéntelenül is az eltérőt, a szokatlant, magyarán: az egzo­tikumot keresi az ember. Két­szeresen is indokoltnak látszik ez a hajlam, ha a messze föld­ről érkezett idegen kubai, és a neve időben is messzire utal, történelmi és regényhősökpt juttat eszünkbe: Alfredo M. Grimón y Hernandez. Karcsú, bamabőrű fiatalem­ber, a sablon kedvéért azt is hozzátehetnénk: égő szemű. A barátja, Lionel Gordon Cintra, zöld, milicista egyenruhát vi­sel. Csöndes mosollyal vállal­ják a beszélgetést — jól tud­nak magyarul. — Pedig nagyon nehéz a magyar nyelv — panaszkodik Alfredo. — A legnehezebb a világon. Mint a kínai. Mi két dologtól félünk: a magyar nyelvtől, meg a magyar téltől. Otthon csak moziban láttunk havat. — Mikor jöttek el Kubából? — Tavaly szeptemberben. A miskolci egyetemre egy hónap­ja érkeztünk meg, addig a nyelvet tanultuk Budapesten. ... Aki itt jól tanul, az a kö­vetkező évben hazalátogathat. Van közöttünk olyan, akinek felesége van Kubában. Termé­szetesen szeretne hazamenni — a tanulással bizonyára nem lesz baj. — Hogy tetszik Magyar- ország? ... Persze, udvarias ember erre csak azt mondhat­ja: nagyon. Alfredo nevet. . — Pedig igazán tetszik. Jól érezzük magunkat Magyaror­szágon. Nem reméltük, hogy ennyire kedvesek lesznek hoz­zánk az emberek. Ez nagyon jó ... Csak azt nem értik so­kan, hogy lehet az, hogy vala­ki néger és kubai. Magyaráz­zuk nekik: Kubában minden­féle színű ember van. Én mu­latt vagyok, Lionel néger, An­tonio Trujillo fehér, vannak sárgák is — mind kubai. — Bizony, a forradalomig nem sokat tudtunk Kubáról. „Mikor Havannában hajóra szálltam pn..Talán a leg­többen Hemingway-től kezd­tük megismerni Kubát. — Hemingway? Nálunk is sokan olvassák. „Az öreg és a tenger’. Spanyolul ez a címe a regénynek. Szeretjük He- mingwayt, mert igazán ír a népről, és érthetően. És ismer bennünket. A többi amerikai csak nyaralni jött Kubába, vagy meggazdagodni. — Nem voltak hatással a kubaiakra? A szokásokra, az életmódra gondolok, mert a gazdasági és politikai befolyá­sukat jói ismerjük. Tagadólag rázza fejét. — Nem. Az amerikaiak má­sok, mint mi. Más a tempera­mentumuk. De a magyarok'ha- sonlítanak hozzánk. Csak ki­csit kevesebbet kiabálnak, mint mi — teszi hozzá nevet­ve. — De azért ugyanolyan em­berek vagyunk. Ami lényeges, az ugyanaz nálunk is. — Csak az amerikaiak szerint va­gyunk mások — szólal meg a koromfekete Lionel. — Isme­rem őket, guantanamói va­gyok. A városunk közelében amerikai támaszpont van. Egyenruhájára pillantok. — Részt vett a forradalom­ban? Bólint. Alfredo beszél he­lyette is. APRÓSÁGOK... Iskolás gyerekek és — kultúra s m,7 fal,, gyermekéit a mai taiu nem lehet egy napon említeni a régi pa­rasztgyerekekkel. Okosabbak, tágabb a látókörük, és ami a legnagyobb haladás, bátrab­bak. A napokban gépkocsink az egyik községi iskola előtt állt meg. Szép őszi délelőtt volt. Az ablakokat hamarosan ellep­te a gyereksereg. Kedvesek, mosolygósak, nótás ajkúak. Igen, nótás ajkúak. Daloltak vígan, nagy magamutogatással, hogy; „Oh szerenella, szinyorina bella, te elragadó...” Eleinte csak egy, aztán szin­te kórus alakult. — Hol tanultátok ezt? — próbáltam szóbaelegyedni ve­lük. — A televízióba. — Mit tudtok még? — A Marinát. Nem nagyon tetszett ez a vá­lasz. Mást szeretnék. Keresem bennük a népit, a ha csak egy kicsit is magyarost. Mire meg­értik, mit akarok, egyszeriben némák lesznek. Lesunyják fe­jüket, megsértődnek. Szinte vádol a szemük, amiért nem voltam elragadtatva nagy tu­dományuktól. — Azért csak ismertek né­hány népdalt is azon kívül, amit iskolában tanultatok. Édesanya is a Mar-inát énekli otthon? Kuncogó vihogás volt a vá­lasz, s innen-onnan elhangzott, hogy — nem. — Hát mit énekel? Fölényesen legyintettek. Egy­szerre szégyenlősek, félszegek lettek, s az előbb szereplő kis primadonnák közül egy sem akadt, aki elénekelte volna azt a dalocskát, amelyik otthon járja. Ezt szégyelltek. ' Más alkalommal másik fa-! luban jártam. Egy igen szép, új művelődési otthont mute-: tott be a tanácstitkár. Gyere-; kék gyülekeztek. Délután volt.; A tánctanárnőt várták. Fiúk, lányok, az általános iskola fel-; ső tagozatából valók. i Mig beszélgettünk, megjött a tanárnő és egy tangóharmóni-: kás. Feltűnt, hogy a gyerekek olyan ünnepélyesen, szabály-; szerűen ültek a terem szélén' elhelyezett székeken. Nem ját-; szottak, nem rendetlenkedtek.: A kislányok ölberakott kezek-; kel, a pöttöm fiúcskák komoly: ábrázattal. : Hű, micsoda fegyelem van; itt — gondoltam. — Ezt a tánc-! próbát megvárom. ; Aztán rázendített a tangó-! harmonikás, — fox. •; Igen. fox. A tanárnő közé-: pen- állt, s diktálta az ütemet:: jobb, bah oldalt... ! Ni Ttom a s2;nes forgata-; «ezrem got A {iúlc alacso_; nyabbak voltak, mint a lányok.5 Nyakkendőbe szorított nyak­kal néztek fel táncosnőjükre. És a lányok? Nylon-ruha, tu- pírozott haj, s vékony gyer­meklábuk tűsarkú, hegyesorrú cipőben botladozott. A legna­gyobb sem volt több mipt ti­zenöt éves. Azóta is próbálom rendsze­rezni gondolataimat. Maradi vagyok, kerékkötője a fejlődés­nek, hogy ez bennem olyan nagy visszahatását kelt? Miért nem tudok örülni annak, hogy a falusi gyerekek utói akarják érni a városiakat, vagy nem is tudom, kiket. Mert ez már több mint utol­érés. Mi szükség van arra, hogy egy tizennégy éves fiú tangózzon, swinget járjon? Mii­ért kell egy általános iskolás kislány lábát tűsarkú cipőbe szorítani? Ettől lesznek kultú- ráltabbak? Nem valószínű. A falu népében mindig volt valami kedves egyszerűség, — s ez kezd kiveszni. Legyenek ők is műveltek, okosak, de ne akarjanak válogatás nélkül minden, úgynevezett újat át­venni. Ott az iskolaablak alatt és a művelődési házban úgy érez­tem, hogy lepergett a gyere­kekről az a meghatározhatat­lan hamvasság, amit úgy sze­retek rajtuk. Mondják, hogy nincs iga­zam. Bizonyítsák be a pedagó­gusok, hogy a modem táncok tanításával növekszik iskolá­jukban a kultúráltság. Magya­rázzák meg, miért kell afelé haladnunk, hogy egy falusi gyerek már szégyelli a nép­dalt, csak slágert hajlandó éne­kelni? Sajnos, a gyerekek amúgy is nagyon sok rossz hatásnak vannak kitéve. Uton-útfélen szembekerülnek olyan dolgok­kal, amelyek koravénné teszik. Túljutottunk szerencsére azon, hogy a népet gyermekként ke­zeljük, ugyanakkor veszedel­mesen közeledünk ahhoz, hogy a gyermekeket felnőtté tegyük idő előtt a gyer­mekkor. Nem hiszem, hogy kedvesebb emlék egy korai tánciskolái bukdácsolás, mint a szabad já­ték a réten. Hagyják egy kicsit tovább játszani legalább a fa­lu apróságát. Adamovics Ilona Hamar elillan — Közülünk hárman harcol-* tak Battista ellen. Mikor azj ellenforradairnárok megtá-* madták az országot, még töb-J ben. __Különben mind a két-* t en Oriente tartományból va-* lók vagyunk, a Sierra Maestra* vidékéről. • — A családja most is ott? lakik? • — Igen. J — Mivel foglalkozik az édes-e apja? • — Cipész. Az anyám... hogy? is mondják__ háztartásbeli.® A származásunk érdekli? —JJ Mosolyog. — Nincs köztünk® gazdag ember. J .. .Országunk viszont gazdag.® Vagy inkább: gazdag lesz. Ku-* bábán most hatalmas munkaj folyik, minden átalakul, min-e denütt reformok... Mire haza-“ megyünk, ezer... ltilencszáz...» hatvanhetesben — ez kissé ne-® hezen ment —, új országot ta-u lálunk otthon. De azért nem“ leszünk idegenek — teszi hoz-| zá, és kivillantja gyönyörű fog-o sorát. J — Még valamit meg kell® kérdeznem, ha már a kubaiak-* kai beszélek. Látták Castrot? ® — Természetesen. Az nem® különös dolog. Castrót min-J denki ismeri nálunk. a — Persze, a nagy tömeg-® gyűlések... “ — Nemcsak a gyűlésekről,® hanem például az eszpresszó-^ ból. Beül egy kávéházba, és ha® valaki beszélni akar vele, oda-® megy hozzá. % — Maga is beszélt inár vele?® — Igen. Egy csoporttal vol-J tunk nála, és elbeszélgettünk® Fidellel. J Bólogatnak. Lionel feje fö-® lőtt, az ágy fejénél, Fidel kéz-® detleges, de felismerhető arc-® képe. • ® Búcsúzunk. Szegényebb let-J tem egy kétes értékű illúzió- a val. Mert Kuba már nem egzo­tikum. Nemcsak a nagy voná­sokban közismert politikai, gazdasági változások, hanem a mindennapi, emberi aprósá­gok is azt bizonyítják: „Ugyan­olyan emberek vagyunk". És ez izgalmasabb, tanulságo­sabb, mint az egzotikum. B. Nagy Ernő A napokban betértem az egyik miskolci dohányüzletbt Kossuth cigarettát vásárolni. Ott a következő párbeszédnek voltam fültanúja: — Kérek egy doboz lágymányosi Kossuthot! — szólt t vepö. Az elárusító széttárta karjait. — Sajnos, nincs... — Az ördög vigye el — bosszankodott a vevő. — Jó ciga­rettát soha nem kapok Miskolcon. Hiába, a jó árut, mint ti lágymányosi is, csak a főváros kapja. Elvétve lehet csak Mis­kolcon kapni, azt is pult alól. A vita közben eszembe jutott egy másik párbeszéd, me­lyet viszont néhány nappal korábban Budapesten, egy Tanács körúti trajikban hallottam. Olt így szólt a vevő: — Kérek egy doboz sátoraljaújhelyi Kossuthot — és kacsintott hozzá egyet. Az elárusítónö széttárta karjait. — Sajnos, nincs ... — Az ördög vigye el — bosszankodott ez a vevő is. — Itt soha sem lehet jó sátoraljaújhelyi Kossuthot kapni. Vajon hová viszik, hogy nekünk örökké csak ez a vacak lágymá­nyosi jut? S mi ebből a két kis beszélgetésből a tanulság? Mindig az a jó — ami nincs! © Lillafüreden — van annak már másfél éve is — felsze­reltek 10—15 darab ostornyeles kandelábert. Vajon míértl Az ember totózik. Két cél vezethette e nemes cselekedet el­követőit: Az egyik az, hogy a sötétben megvilágítsa az amúgy U, sötét lillafüredi utcákat. A másik pedig, hogy díszítse a széf! környezetet, ha egyáltalán beleilleszthető a romantikus kör­nyezet hangulatába. A legvalószínűbb azonban, hogy a kirándulókat és üdülő-’ két akarják áltatni azzal, hogy: lám, ilyen is van Lillafüreden A lámpákat a mai napig sem kötötték be. Aki tehát nert\ akar este eltévedni, vigyen magával zseblámpát... © Ha már a fényről beszélünk, nem ártana, ha ugyancsak zseblámpákkal látnák el a szülök a Kilián-lakótelepen isko­lába járó nebulókat is. Itt is jó régen felszerelték már eí\ égöt tartó oszlopokat, köröttük a. virágágyakat többször is felásták, de fény csak annyi van némelyik utcában, amennyi, az ablakokon át kiszűrődik. Itt az ősz és már elég korán sötétedik. A gyerekek tanító! után ki vannak téve a közlekedés nyaktörő veszélyeinek. Egyéb javaslat híján azt ajánljuk a szülői munkaközösségj tagjainak, esténként felváltva, lámpással kezükben vezessék] haza gyerekeiket. Bár véleményünk szerint sokkal jobb lenne, ha a Till kerületi tanács intézkedne. (tréba) „Az ember egészségéért“ :smereiterieszlö mozik..műsora a Borsod megyei KÖJÁL rendezésében Sátoraljaújhelyen, a Kossuth Lajos Művelődési Házban: ok­tóber 5-én, pénteken. 1. Házi­tündér, 2. Melyik úton? (Ne idegeskedj!) Az idegesség okai, következményei és megelőzése. 3. Gombapör. Színes film a gombamérgezések megelőzésé­ről. Kezdés: 6 órakor. Belépő­díj nincs! Kazincbarcikán, a Béke Filmszínházban: október 10-én, szerdán: 1. A szív. 2. Nem gye­rekjáték. 3. Egér és oroszlán. Színes, rajzos mesefilm a fog­ápolásról. Kezdés 6 órakor. Be­lépődíj nincs! SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ Október 4-én: NyUvános főpróba (7). Jegyek nem válthatók. Október 5-én: Bál a Savoyban Cl). Bemutató előadás. . Október 6-án: Bál a Savoyban (7). Gorkij-bérlet. Október 7-én: A néma levente (3). Bérletszünet. Október 7-én: Bál a Savoyban (7). Bérletszünet. KAMARASZÍNHÁZ Október 4-én: Lyuk az életrajzon (7). október 5-én: Lyuk az életrajzon (7). Október 6-án: Lyuk az életrajzon (7). Október 7-én: Az ellopott város (3). Október 7-én: Lyuk az életrajzon CD­A tudományos ismeretterjesztés hírei 2 órakor a sárospataki egészség­ügy! akadémián: Az élővilág fejlő­dése. Előadó: Tóth Kálmán tanár. 6 órakor a Táncsics pártszerve­zetben: A szovjet űrkutatás 'újabb diadala. (; órakor a sajópálfalvi általános iskolában: Ember a világűrben. 7 órakor az építők Békeszállójá­ban: A Föld kialakulása. Előadó: Benedek lnne. MOZIV/ZEM! VÄLLALA ríj, . ,.x MŰSORA 1 7. A z anyád, a papád, kurjantottam föl, ” mikor az üzemi atlétikai bajnok­ság 2000 méteres síkfutásának rajtjánál megpillantottam Bumburit, a főmérnö­köt, most megvagy! Mióta üldöztem, hogy előadjam a műhelyrész panaszait, kívánságait — a nudli-vágógép hetek óta metéltre vágja a nudlit, a gombóc-, automata kíeszi a gombócból a szilvát Sajnos az indító már készítette piszto­lyát, de amint Bumburi meglátott, ki­ugrott, mint a nyúl a bokorból, még jól emlékezett a barátfüle vitára, ahol ala­posan megadtam neki. A második rajt jól sikerűit, a főmér­nök sebesen szedte lábait. Bumburi kar­társ! — kajátoztam, — álljon meg, volna egy-két szavam! Tovább növelte az iramot No, meg­állj, s bár eredetileg csak a fogyókúra miatt indultam, utána vetettem magam, csökkent, csökkent a távolság, csökkent a pocak. Bumburi lúdtalpai egyre las­sabban mozogtak. — Erőt. egészséget! — fújtattam mel­léje. — Hogy s mint? — Va-a-va. hát csak vagyogatok — lihegte, és bekapott egy szem savanvú- cukrot, motalkó-gvanánt hogy elszelel- hessen tőlem. A többiek messze lema­radtak, Sarabác meg éppen ki is állt. hason feküdt a zöld füvön és egy lassú ult'>artiról álmodott. öt deka promencli-cukrot vágtam be, újult erővel suhantam ellenfelem után, Bumburi mesadóan lassított, fújtatva mondtam: A Gepidák szállította nudli­gép bakelit kése kettémetszi a vizet, a krumniit megsüti magának, s aztán hús­levesbe való metélt lesz a nudliból. Sú­lyos szerkezeti hiba. A főmérnök lihegve tiltakozott — Mert rosszul állítják be a perem­orsót. Két milliméterre kiállnak a gyufa­szálak. — Látta? Látta? — akaszkodtam dü­hösen a klottgatyájába, mert ismét el akart szelelni. — Mikor volt utoljára nálunk? A tömeg újjongott. hajrá Siriga, bőg­tek a munkatársak, az értelmiségiek nyápicán cincogták Bumburi nevét. Szandál, az újítási felelőst éppen lekö­Jlu-------------------------------------------------dJj| M ost megvagy... reztük, tétován, utcai lépésben totyo­gott, mint aki nem tudja, hogy került ide, mikor napirendre került a palacsinta kérdés. Majdnem kilöktem a pályáról, úgy gesztikuláltam, de csak a balkezem­mel, a jobbom energikusan markolta Bumburi lilapettyes dresszét. — Helytelen volta lekváros-palacsinta technológiája! Két rész bodzalekvár, né­hány szem pemetefűvel? Mi melósok jobban tudjuk, mi kell a magyaroknak. Egy darab sültkolt ászt bele' vagy vad­kan-szívet erős paprikával. A főmérnökben még volt élet, ma­kacsul vinnyogta! — Ez export palacsinta, Hollywoodba megy, vékonybélű filmcsillagok eszik és keserűvízzel öntözik. — Ehe — lódultam utána, mert az inge kicsúszott a kezemből —, helyes, szükséges az export, de tudomásom van róla, hogy tíz láda palacsinta visszajött az USA-ból, s most az alkalmi áruház­ban, leértékelt pecsétviaszként árulják. • Alig ballagott már, fújtatva, sirán­kozva mondta: — Majd megnézzük, tudja, vannak még hibák. De most áttérünk a sós­pogácsára, az rentábilis lesz! — Majd meglátjuk — borongtam, csak ez kellett neki, a megbocsátó má- lészkodás. Bekapott három almacsutkát, elimbolygott mellőlem, ingét ereklye gyanánt kezemben hagyva. — Utána! Mindig csak ígérgettek. Még az elmaradt prémiumról nem is beszél­tem! Hogy eliramodott! Hiába kérlel­tem, hogy Bécsben meghallották! — Főmérnök úr! A munkaruhák! Mi lesz a munkaruhákkal? A gumicsiz­mába meg befolyik a tésztalé. s a mák egészen össze-eszi a szánkat — Erősí­tőül bekaptam gyorsan egy citromot, de sajnos pocakomba szúrás állt be, lábam megmerevedett, mint a cövek alig tud­tam a célba bevánszoreeni. A főmérnök megvolt, ott feküdt a földön, óriási aka­rattal hason csúsztam feléje. — A pókhálók — nyöszörögtem ma­gam elé — a túrós bukta felett, vári csak az elsózntt dobostorták. — Nem engedtek közelébe az üzemi orvosok sürögtek körülötte. Esrvik a szívét masz.í. rozta, másik a fejével vesződött. Kisebb idegösszeroppanás, mondták. valami súlyos megrázkódtatás érte! A főmérnök meglátott, örömében az öklét rázva üvöltötte: — Siriga! Siriga! Jól van, megyek már főmérnök úr, megvek! Maid mindjárt észhez tér ez, ..ha megmondom, hogy mindent meg­írtam az újságnak is”! Nagy S. József BEKE. 4—10: Pillantás a hídról. Magyar i-ul beszélő olasz-francia. Széles! K: naponta f 4, hn. 6 és 8 M f. 10 és f. 12: Déryné. KOSSUTH filmszínház délelőtti mflsora 4—5: Elcserélt randevú. Szovj®*1 6 és 8: Pillantás a hídról Magya- rul beszélő olasz-francia. Széles' 8: A kétéltű ember. Színes szovjet; 10: Halászlegény frakkban. Színei amerikai. Széles! K: vasárnap kivé­telével naponta de. 11-kor KOSSUTH filmszínház délutáni műsora 4—8: Elcserélt randevú. Szövi®*1 9—10: A kétéltű ember. Színesszovj jet. K: naponta f. 4, hn. 6 és 8. tA] 7. 10 és f. 12: Szegény gazdagok. FÁKLYA 4—5: Amíg holnap lesz. Magyar­Széles! 6—7: Betörő az albérlőnk Színes angol. 8—0: A kapu nyitvíf marad. Jugoszláv. 10; Halászlééért frakkban. Színes amerikai. Széles1; K: naponta f. 6, f. 8, vasárnap í;| 4-kor is. 10-én rendkívüli kezdés'* f. 4, f 6 és f. 8-kor. M. 7. 10 éé, f 12: kővirág. " PETŐFI FILMSZÍNHÁZ. 4—5: Túl fiatal a szerelem!*; Magyarul beszélő angol. 6—7: Le­genda a vonaton. Magyar. 8—9j Darázsfészek. Magyarul beszélő! hétfő, csütörtöki! vasárnap 5. 7. kedd, péntek, szom-í Lat. csak 7-kor. M. 7. 10-kor- Darf- *-r né * SAGVARI. * 4—5; Pedró kapitány vidám had' iparata. Színes nyugatnémet. 6: lárt 3! katona, meg egy fél. Magyarul bO'j ttszélő színes olasz. 7—9: Pirosbetű0 ^hétköznapok. Magyar. K: naponta 4:5, 7, vasárnap 3-kor Is * SZIKRA. tj: 4—5: Szombat esti tánc. Magva' *rul beszélő NDK. 6—7: Túl fiatal 3 ^szerelemre. Magyarul beszélő ab 2!gok Széles! 8—9: A nagy mértté1 Í£zés. NDK. K: kedd, csütörtök, pén* jftek, szombat, vasárnap 5, 7.' hétfői* 4! csak 7-kor. M. 7. 10-kor* Én és 11 * nagyapám. j. apv "vi -Tapolcai. 4* 4: Betörő az albérlőm. Színei: J-nngel. 5: Egy katona, meg egy fél. 2Magyarul beszélő színes olasz. 6—7' ÍA nagy mérkőzés. NDK. 8—9: T.e- Igendá a vonaton. Magyar. K: hét' 4!fő. csütörtök, vasárnap 5. 7, kedd-, ^péntek, szorr’bat csak 6-kor M. íj ^10-kor: Bambi. 4e Oi APAI. ái 6—7: Éva aludni akar. Lengyel-1 2.9—10: Súlyos döntés. Lengyel. Kj Tkedd. vasárnap f. 5, f 7, szerdáé J szombat csak t. 7-kor M 7. f. W iákor- t.- z: ki- jegesmedve J ERKEL s|: 4: Útra egyedül. Eranela. 7: Sű1 4* 1vng döntés. Lengyel. K: rsütörtö” if: kön és vasárnap 7-kor. -M. 7. 1 O’ Jj-'kor: Diadalmas olimpia. MrvET ODES HAZA $ Október 4—6-án: Az utolsó tartű; *}• Nyugatnémet film. 14 éven "rt- tjinem ajánlott. sM Október 7—0-én: Kilencedik kör- 4-Jugoszláv film. 14 éven alul ncn1 ri'ajánlolt. Kezdés; 5, 7 órakor. * Matiné vasárnap délelőtt 10 óra' T kor. sit KPVDSZ ADY ENDRE * MŰVELŐDÉSI OTTHON :|c október 7-én: Serdülő lányon! f Angol film. 14 éven alul neH> ♦ajánlott. Kezdés; 4j 6 órakor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom