Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

6

®SZAKMAGTARORSZÄG

Vasárnap, 1962. szeptember 9.

Képek

a mezőgazdasági kiállításról

A Német Demokratikus Köztársaság impozáns pavilonja.

—IHM

* s tmmm

' :• • & A

' .2 -.... •• ,• .

Magyar gyártmányú kukorica-kombájn.

Díjnyertes szarvasmarhák felvonulása, élen a Csepregi Állami Gazdaság nagydijas bikájával.

MACHADÖ DE ASSIS:

Költemény Cecilia Meireles-hez

Még nem volt arcom sohasem ilyen, mint ma; ily nyugtalan, vádlón szomorú, révedé, sem ajkam ennyire keserű, a két szemem ködbevesző.

Még karom nem hagyta el így az erő, még nem volt ily halottian hideg, így szívem nem dobogott még, mint ma; mikor érted ég.

Nem bírtam úgy ezt a változást, hogy szívem maradt volna rideg, hisz.láttad te is e tükörben;

, kitártam reszkető lényemét:

Portugálból fordította: Major László (Miskolc)

Húszmilliószoros

nagyítás

A columbiai egyetemen elkészítették a húszmilliószorosra nagyító, ionmikroszkóp első kereskedelmi példányát. Nagyító hatása 5—10-szer akkora, mint a világ leghatalmasabb elktronikus mikroszkópjáé. Dr. Machlín kohászati szakértő a fémek kristályokhoz hasonló felszíni atomjait vizsgálja a csodálatos műszerrel. A mikroszkóp nem a szerves anyagokat mutatja, hanem csakis a fémelemeket, lonizálással működik: kivonja az elektronokat a fém felületén lévő hélium- atomokból (két proton, két neutron, két elektron); ezeket fluoreszkáló képernyőre vetíti és egyidejűleg mágneses térbe löki. „Menetközben” az ionok (az elektronjaiktól megfosztott atomok) szétszóródnak, mint a sörét: a képernyőn jóval nagyobb felületet foglalnak el, mint kiindulópontjukon, a fém felszínén. Az ionok becsapódása megvilágítja a fluoreszkáló képernyőt, s a fém felülete úgy látható, mint a televízióban.

Télen, nyáron...

. napsütésben, zord időben őrzi a jószágot Gulyás Lajos, a mczőnagymikályi Aranykalász Tsz

csordása. Sz. Gy.

122 képzőművész több mint 500 alkotása

Az idén hetedik alkalommal nyitják meg az Országos Miskolci Képzőművészeti Kiállítást a másfélmillió forintos költséggel helyreállított Herman Ottó Múzeumban. A magyar képzőművészeti élet nagy seregszemléjére eddig 122 képzőművész jelentette be részvételét több mint ötszáz alkotással, grafikával, olajfestménv- nyel, szoborművel, kisplasztikával.

A november elején nyíló ki-5 állításra Miskolc város Taná-<

Koszorúzás! ünnepség a bolgár hősök harkányi; emlékművénél

Bulgária nemzeti ünnepe, az ország felszabadításának 18. évfordulója alkalmából szombaton Jancso Georgiev nagykövettel az élen, a budapesti Bolgár Nagykövetség tagjai és a Baranya megyei bolgár kolónia képviselői megkoszorúz- ; ták a harkányi bolgár hősi emlékművet.

csának 8 ezer forintos nagydiján kívül a borsodi nagyüzemek is alapítottak jutalmakat. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek, a Borsodi és Ózdvidé- ki Szénbányászati Tröszt, a DXMÁVAG, a Miskolci Pamutfonoda csaknem 40 ezer forintot juttatott a kiállításon legjobban szereplő képzőművészek díjazására.

Három földrész tíz országának dolgozóival leveleznek a diósgyőri eszperantisták

A Szinvavölgyi Művelődési Otthon tizenhárom szakkörében csaknem négyszáz tag tevékenykedik, közöttük az esz- perantisták, akik igen hasznos munkát végeznek a népek közötti barátság ápolásában, egymás megismerésében. Amerika, Európa, Ázsia tíz orszáERNYEY GYULA:

Est

Gyakorta rossz vagyok anyám, mint vásott gyermek — kit értelme ver meg szöges dróttal.

Arcomon nézd a bánat vére isikokban csorog az esti kékre,

rácsa! mögött roskadva ülök, . s hegedülök az idegeimen.

gának dolgozóival tartanak fenn kapcsolatot. Rendszeresen leveleznek többek között svéd, spanyol, chilei és japán eszpe- rantistákkal. A külföldről érkező levelek nemcsak sok érdekességről, de az illető országok békemozgalmának fontosabb eseményeiről, mozzanatairól is beszámolnak. Ezeket a leveleket magyarra fordítva rendszeresen kifüggesztik a művelődési otthon Béke-híradó elnevezésű faliújságján.

Az utóbbi hetekben az egyik japán eszperantista — Miskó Adati i— levelei keltették és.' keltenek különösen érdeklő- . dést. A japán eszperantista ugyanis vógigélle a liirosima}'^ atomtámadást, s annak ma is - súlyosan sérült áldozata. Levélsorozatában részletesen leírja az ördög villámának — így nevezi az atombombát — rettentő pusztítását és a maga betegségét A rendkívül tanulságos, de megrázó beszámoló mindennél hatásosabb propaganda és útmutató a békeharcosok számára.

Sunyi és barátai

„A szocialista brigádok mozgalma, amelyet a munkáso-z- táJy kezdeményezett, több* mint egyszerű termelési mozgalom: kifejezi a munkásosztály szocialista tudatosságát, vezetőszerepét a szocialista munka, a szocialista életforma és erkölcs kialakításában.'*

(A kongresszusi irányelvekből.)

A kiállítás egyik „sztárja" a D 4 K. 70 lóerős, négykerék meghajtású. magyar gyártmányú traktor.

, . Foto: Németh Imre

A pusztaságon állványerdők i magasodnak, falak emelkedőnek, kémények törnek az ég feszié. Gépek, daruk mozognak, *autók loccsantják szét az út- Jszéli tócsákat, kordélyok nyi- jkorognak. A falakon és az áll- Jványerdőkön emberek dolgozónak. Emberek irányítják a ígépeket, emberek vezetik az ^■autókat és emberek hajtják a lovakat.

Emberek és sorsok.,

I

Se

i

L

„Harangozó már az első na- tpon bemutatkozott. Kereken \egy órát késett és amikor felelősségre vontam, éreztem, hogy ‘messzire árad leheletéből a ji„keritésszaggató” törkölypá- '(■ Unka illata.

S' Illata? Ez a kifejezés nem íhelytálló. Illata van a szesznek, *a rózsaolajnak, a parfőmnek ij-és a finom hegyaljai bornak.

* Magam is szeretem. Szívesen Őmegiszom például a szamorod- *nit. De ennek a pálinkának Xszaga volt, bűze. Undorító. Dü- I-.hőmben káromkodtam magam- Iban. A brigádért én felelek: ho- $pyan engedjem az állványra? YjLeszédül, összetöri magát. pSzép kis bemutatkozás mondathatom.

* — Hol az istenbe járt maga, ^Harangozol,

Kerekre nyitotta szemét, úgy nézett rám, csodálkozva. S bambán, hogy nem szántam volna jelképeim.

— Utam. No. Küldjön el, ha nem tetszik.

így. Ilyen pimaszul. Kőműves vagyok. Ha én ezekkel a mancsokkal megcsapom, háromszor megfordul saját tengelye körül. Már elnézést! Nem vagyok én ilyen kötekedő, de akkor valahogy majdnem kihúzta nálam a lutrit ez a Harangozó. A legjobban az bosz- szantott, ahogy beállított: Se adjisten, se jóreggelt, csak be- szédült a kis iroda ajtaján, mint valami füstös csárdába. Rátenyerelt az asztalra, s belehajolt egyenesen az arcomba. Kellemetlen az ilyesmi.

— Most mit csináljak magával?

— Felmegyek, nagyfőnök.

— Oda ugyan nem! Tyúkketrec az, mit gondol? Leszédül a harmadik szintről.

— Az égből se, főnök! Van rá egy fogadásom.

— Menjen a segédmunkásokhoz.

— É... én? A jézus krisztusnak se! Kőműves vagyok. Nesze, kisapám! — S az asztalra csapta gyűrött, koszos iratait. — Mit gondolsz?

II.

Jaj, de hát ezt maga így nem érti meg! A dolognak ugyanis elöztnénye van. Ez a Harango-. zó olyan —, hogy is mondjam — lelencféle volt. Nem ismeri ez se az apját, se az anyját.

Nincs senkije a világon, vagy ha van is, ki tudja, hol? Megtanulta a szakmát és dolgozott már az égvilágon mindenütt. A mi vállalatunkhoz három éve került. Tudja, hogy kezdte? Felvette a munkaruhát és dolgozott vagy két hétig. Kilcö- nyörgött négyszáz forint OMB- elöleget és eltűnt. Köröztük, de nem találtuk. Aztán egy félév múlva visszajött, magától. Azóta valahogy... itt ragadt. Életében ez az első munkahely, ahol ennyi időt eltöltött. De ivott, mint a kefekötő. Nem állt meg ennél a pénz, valósággal elfolyt a kezén. Viszont, amikor nem ivott, kegyetlenül jól dolgozott. Látja, így van ez. Nem tudom, hogy fért meg benne a. két tulajdonság együtt. Magunk között leginkább csak nevettük. Ha pénze volt és fizetett. akadtak barátai. Máskor nem törődött vele a, kutya sem..

Egyszer aztán, emlékszem, éppen április 4-e előtt volt, hivatott az építésvezető.

—• Kebelka elvtárs — azt mondja — vegyék be a brigádba Harangozót:

Tiltakoztam.

— Szó sem lehet róla. Adjanak bármilyen feladatot. Soltész elvtárs. elvégezzük, de Harangozót ne! Az én brigádomban jó a szellem ...

— Hiszen éppen azért!

Nem.. Nem és nem. Egy órán

át ■vitatkoztunk. Mindenáron akarta. Kifakadtam:

— Kije magának ez a Harangozó?

Az építésvezető rám. nézett:

— Senkim.. Érti. Kebelka! Polgártársam, honfitársam.

Ember! Menjen vissza és beszélje meg a brigáddal.

Aznap nem szóltam nekik, de az ünnepek alatt folyton ezen gondolkodtam. S — látja! — otthon, amikor az asztalon maradt a sok étel, azt mondja h feleségem:

— Éhezik valakink.

Megint eszembe jutott Harangozó.

— A patracba is! Bajnak jött

ez vissza.

Másnap mégis csak szóltam a brigáditak.

— Te még nem józanodtól ki! — nevettek.

De én erősködtem.

így került hozzánk Harangozó.

III.

Ránéztem, s megint arra gondoltam, hogy képen törülöm. En elrontom miatta az ünnepemet, csak vele foglalkozom, amíg ez “züllik valahol; harcolok érte a brigádban, ez meg ilyen szemtelenül visszaél a bizalommal. Felkaptam egy fanglit.

— Ide figyelj, Harangozó: ha most azonnal ki nem■ takarodsz, ezzel csapom szép a részeg fejedet. Disznó!

Riadtan hátrált ki az irodából. Leült egy cementes zsákra. Mérhetetlenül felbosszantott. Egész testemben reszkettem és ha akkor ki nem megy, valóban megkeresztelem.

Később magam is indultam fel a harmadik szintre. Még mindig ott ült. A tenyerébe temette arcát, azt hittem, sír. Visszafordultam.. Táskámban kalács, szalonna, sonka volt. Kivittem neki. Lökdösöm, rázó gatnm, hát — aludt!

— Az isten. ..ne bocsássa! meg!