Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

6 ®SZAKMAGTARORSZÄG Vasárnap, 1962. szeptember 9. Képek a mezőgazdasági kiállításról A Német Demokratikus Köztársaság impozáns pavilonja. —IHM * s tmmm ' :• ­• & A ' .2 -.... •• ,• . Magyar gyártmányú kukorica-kombájn. Díjnyertes szarvasmarhák felvonulása, élen a Csepregi Állami Gazdaság nagydijas bikájával. MACHADÖ DE ASSIS: Költemény Cecilia Meireles-hez Még nem volt arcom sohasem ilyen, mint ma; ily nyugtalan, vádlón szomorú, révedé, sem ajkam ennyire keserű, a két szemem ködbevesző. Még karom nem hagyta el így az erő, még nem volt ily halottian hideg, így szívem nem dobogott még, mint ma; mikor érted ég. Nem bírtam úgy ezt a változást, hogy szívem maradt volna rideg, hisz.láttad te is e tükörben; , kitártam reszkető lényemét: Portugálból fordította: Major László (Miskolc) Húszmilliószoros nagyítás A columbiai egyetemen el­készítették a húszmilliószoros­ra nagyító, ionmikroszkóp első kereskedelmi példányát. Na­gyító hatása 5—10-szer akkora, mint a világ leghatalmasabb elktronikus mikroszkópjáé. Dr. Machlín kohászati szakértő a fémek kristályokhoz hasonló felszíni atomjait vizsgálja a csodálatos műszerrel. A mik­roszkóp nem a szerves anyago­kat mutatja, hanem csakis a fémelemeket, lonizálással mű­ködik: kivonja az elektronokat a fém felületén lévő hélium- atomokból (két proton, két neutron, két elektron); ezeket fluoreszkáló képernyőre vetíti és egyidejűleg mágneses térbe löki. „Menetközben” az ionok (az elektronjaiktól megfosztott atomok) szétszóródnak, mint a sörét: a képernyőn jóval na­gyobb felületet foglalnak el, mint kiindulópontjukon, a fém felszínén. Az ionok becsapó­dása megvilágítja a fluoresz­káló képernyőt, s a fém felüle­te úgy látható, mint a televí­zióban. Télen, nyáron... . napsütésben, zord időben őrzi a jószágot Gulyás Lajos, a mczőnagymikályi Aranykalász Tsz csordása. Sz. Gy. 122 képzőművész több mint 500 alkotása Az idén hetedik alkalommal nyitják meg az Országos Mis­kolci Képzőművészeti Kiállí­tást a másfélmillió forintos költséggel helyreállított Her­man Ottó Múzeumban. A ma­gyar képzőművészeti élet nagy seregszemléjére eddig 122 kép­zőművész jelentette be részvé­telét több mint ötszáz alkotás­sal, grafikával, olajfestménv- nyel, szoborművel, kisplaszti­kával. A november elején nyíló ki-5 állításra Miskolc város Taná-< Koszorúzás! ünnepség a bolgár hősök harkányi; emlékművénél Bulgária nemzeti ünnepe, az ország felszabadításának 18. évfordulója alkalmából szom­baton Jancso Georgiev nagy­követtel az élen, a budapesti Bolgár Nagykövetség tagjai és a Baranya megyei bolgár koló­nia képviselői megkoszorúz- ; ták a harkányi bolgár hősi emlékművet. csának 8 ezer forintos nagydi­ján kívül a borsodi nagyüze­mek is alapítottak jutalmakat. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek, a Borsodi és Ózdvidé- ki Szénbányászati Tröszt, a DXMÁVAG, a Miskolci Pamut­fonoda csaknem 40 ezer forin­tot juttatott a kiállításon leg­jobban szereplő képzőművé­szek díjazására. Három földrész tíz országának dolgozóival leveleznek a diósgyőri eszperantisták A Szinvavölgyi Művelődési Otthon tizenhárom szakköré­ben csaknem négyszáz tag te­vékenykedik, közöttük az esz- perantisták, akik igen hasznos munkát végeznek a népek kö­zötti barátság ápolásában, egymás megismerésében. Ame­rika, Európa, Ázsia tíz orszá­ERNYEY GYULA: Est Gyakorta rossz vagyok anyám, mint vásott gyermek — kit értelme ver meg szöges dróttal. Arcomon nézd a bánat vére isikokban csorog az esti kékre, rácsa! mögött roskadva ülök, . s hegedülök az idegeimen. gának dolgozóival tartanak fenn kapcsolatot. Rendszeresen leveleznek többek között svéd, spanyol, chilei és japán eszpe- rantistákkal. A külföldről ér­kező levelek nemcsak sok ér­dekességről, de az illető orszá­gok békemozgalmának fonto­sabb eseményeiről, mozzana­tairól is beszámolnak. Ezeket a leveleket magyarra fordítva rendszeresen kifüggesztik a művelődési otthon Béke-híradó elnevezésű faliújságján. Az utóbbi hetekben az egyik japán eszperantista — Miskó Adati i— levelei keltették és.' keltenek különösen érdeklő- . dést. A japán eszperantista ugyanis vógigélle a liirosima}'^ atomtámadást, s annak ma is - súlyosan sérült áldozata. Le­vélsorozatában részletesen le­írja az ördög villámának — így nevezi az atombombát — rettentő pusztítását és a maga betegségét A rendkívül tanul­ságos, de megrázó beszámoló mindennél hatásosabb propa­ganda és útmutató a békehar­cosok számára. Sunyi és barátai „A szocialista brigádok moz­galma, amelyet a munkáso-z- táJy kezdeményezett, több* mint egyszerű termelési mozgalom: kifejezi a munkásosztály szo­cialista tudatosságát, vezető­szerepét a szocialista munka, a szocialista életforma és erkölcs kialakításában.'* (A kongresszusi irányelvekből.) A kiállítás egyik „sztárja" a D 4 K. 70 lóerős, négykerék meg­hajtású. magyar gyártmányú traktor. , . Foto: Németh Imre A pusztaságon állványerdők i magasodnak, falak emelked­őnek, kémények törnek az ég fe­szié. Gépek, daruk mozognak, *autók loccsantják szét az út- Jszéli tócsákat, kordélyok nyi- jkorognak. A falakon és az áll- Jványerdőkön emberek dolgoz­ónak. Emberek irányítják a ígépeket, emberek vezetik az ^■autókat és emberek hajtják a lovakat. Emberek és sorsok., I Se i L „Harangozó már az első na- tpon bemutatkozott. Kereken \egy órát késett és amikor fele­lősségre vontam, éreztem, hogy ‘messzire árad leheletéből a ji„keritésszaggató” törkölypá- '(■ Unka illata. S' Illata? Ez a kifejezés nem íhelytálló. Illata van a szesznek, *a rózsaolajnak, a parfőmnek ij-és a finom hegyaljai bornak. * Magam is szeretem. Szívesen Őmegiszom például a szamorod- *nit. De ennek a pálinkának Xszaga volt, bűze. Undorító. Dü- I-.hőmben káromkodtam magam- Iban. A brigádért én felelek: ho- $pyan engedjem az állványra? YjLeszédül, összetöri magát. pSzép kis bemutatkozás mond­athatom. * — Hol az istenbe járt maga, ^Harangozol, Kerekre nyitotta szemét, úgy nézett rám, csodálkozva. S bambán, hogy nem szántam volna jelképeim. — Utam. No. Küldjön el, ha nem tetszik. így. Ilyen pimaszul. Kőmű­ves vagyok. Ha én ezekkel a mancsokkal megcsapom, há­romszor megfordul saját ten­gelye körül. Már elnézést! Nem vagyok én ilyen kötekedő, de akkor valahogy majdnem ki­húzta nálam a lutrit ez a Ha­rangozó. A legjobban az bosz- szantott, ahogy beállított: Se adjisten, se jóreggelt, csak be- szédült a kis iroda ajtaján, mint valami füstös csárdába. Rátenyerelt az asztalra, s be­lehajolt egyenesen az arcomba. Kellemetlen az ilyesmi. — Most mit csináljak magá­val? — Felmegyek, nagyfőnök. — Oda ugyan nem! Tyúk­ketrec az, mit gondol? Leszé­dül a harmadik szintről. — Az égből se, főnök! Van rá egy fogadásom. — Menjen a segédmunkások­hoz. — É... én? A jézus krisz­tusnak se! Kőműves vagyok. Nesze, kisapám! — S az asz­talra csapta gyűrött, koszos ira­tait. — Mit gondolsz? II. Jaj, de hát ezt maga így nem érti meg! A dolognak ugyanis elöztnénye van. Ez a Harango-. zó olyan —, hogy is mondjam — lelencféle volt. Nem ismeri ez se az apját, se az anyját. Nincs senkije a világon, vagy ha van is, ki tudja, hol? Meg­tanulta a szakmát és dolgozott már az égvilágon mindenütt. A mi vállalatunkhoz három éve került. Tudja, hogy kezdte? Felvette a munkaruhát és dol­gozott vagy két hétig. Kilcö- nyörgött négyszáz forint OMB- elöleget és eltűnt. Köröztük, de nem találtuk. Aztán egy félév múlva visszajött, magától. Az­óta valahogy... itt ragadt. Éle­tében ez az első munkahely, ahol ennyi időt eltöltött. De ivott, mint a kefekötő. Nem állt meg ennél a pénz, való­sággal elfolyt a kezén. Viszont, amikor nem ivott, kegyetlenül jól dolgozott. Látja, így van ez. Nem tudom, hogy fért meg benne a. két tulajdonság együtt. Magunk között leginkább csak nevettük. Ha pénze volt és fi­zetett. akadtak barátai. Máskor nem törődött vele a, kutya sem.. Egyszer aztán, emlékszem, éppen április 4-e előtt volt, hi­vatott az építésvezető. —• Kebelka elvtárs — azt mondja — vegyék be a brigád­ba Harangozót: Tiltakoztam. — Szó sem lehet róla. Adja­nak bármilyen feladatot. Sol­tész elvtárs. elvégezzük, de Ha­rangozót ne! Az én brigádom­ban jó a szellem ... — Hiszen éppen azért! Nem.. Nem és nem. Egy órán át ■vitatkoztunk. Mindenáron akarta. Kifakadtam: — Kije magának ez a Haran­gozó? Az építésvezető rám. nézett: — Senkim.. Érti. Kebelka! Polgártársam, honfitársam. Ember! Menjen vissza és be­szélje meg a brigáddal. Aznap nem szóltam nekik, de az ünnepek alatt folyton ezen gondolkodtam. S — látja! — otthon, amikor az asztalon maradt a sok étel, azt mondja h feleségem: — Éhezik valakink. Megint eszembe jutott Ha­rangozó. — A patracba is! Bajnak jött ez vissza. Másnap mégis csak szóltam a brigáditak. — Te még nem józanodtól ki! — nevettek. De én erősködtem. így került hozzánk Harango­zó. III. Ránéztem, s megint arra gon­doltam, hogy képen törülöm. En elrontom miatta az ünnepe­met, csak vele foglalkozom, amíg ez “züllik valahol; harco­lok érte a brigádban, ez meg ilyen szemtelenül visszaél a bizalommal. Felkaptam egy fanglit. — Ide figyelj, Harangozó: ha most azonnal ki nem■ taka­rodsz, ezzel csapom szép a ré­szeg fejedet. Disznó! Riadtan hátrált ki az irodá­ból. Leült egy cementes zsákra. Mérhetetlenül felbosszantott. Egész testemben reszkettem és ha akkor ki nem megy, való­ban megkeresztelem. Később magam is indultam fel a harmadik szintre. Még mindig ott ült. A tenyerébe te­mette arcát, azt hittem, sír. Visszafordultam.. Táskámban kalács, szalonna, sonka volt. Kivittem neki. Lökdösöm, rá­zó gatnm, hát — aludt! — Az isten. ..ne bocsássa! meg!

Next

/
Oldalképek
Tartalom