Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

Vsatfröap, 1962. szeptember % ESZAKMAGYARORSZAG 7 Megkezdték e csemegeszőlő szedését a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetben A Mátra alján lévő nagyré- dei Szőlőskert Termelőszövet­kezet tagsága 660 holdon fog­lalkozik csemege- és borszőlő termesztéssel. A tavaszi fa­gyok, majd a jégesők és a mostani szárazság jelentős ká­rokat okozott a szőlőkben. Így a nagyrédeiek az idei ter­mést holdanként mindössze 17 mázsára becsülik. A szőlősker­tekben ezekben a napokban kezdődött meg az őszi munka. A meleg hatására beérett a csemege saszla szőlő és meg­kezdték szüretelésát. A ter­melőszövetkezet tagjai az idén mintegy 14 vagon édes cse­megeszőlőt szállítanak a hazai piacokra, illetve adnak át exportra. A múzeumi hónapban szellemi vetélkedőket rendeznek a borsodi művelődési otthonokban Borsod megyében október­ben múzeumi hónapot rendez­nek. Ebből az alkalomból új kiállításokat mutatnak be a miskolci Herman Ottó, a sá­rospataki Rákóczi, a monoki Kossuth, a tokaji Templom és a mezőkövesdi Matyó Múze­umban. Az ünnepi hónapban számos tudományos és művé­szettörténeti előadást tartanak és a megye dolgozóinak rész­vételével múzeumi szellemi vetélkedőkre is sor kerül a já­rási művelődési otthonokban. A szellemi vetélkedőkön mint­egy 200 néprajzi, helytörté­neti és régészeti témakört fel­ölelő kérdésekre válaszolnak majd a versenyzők. A járási vetélkedők legjobbjai október utolsó vasárnapján a Miskol­con megrendezésre kerülő döntőn mérik össze erejüket. A múzeumi szellemi vetélke­dők iránt, különösen a fiata­lok körében nagy az érdeklő­dés. Szófiai jegyzetek Aki az új Bulgáriában járt, bizonyára otthonosan érezte magát. Nemcsak a városok, falvak, hanem az emberek is megváltoztak az elmúlt 18 év alatt. A régebbi idők bizalmat­lan, hallgatag emberét felvál­totta a ma vidám, dolgos em­bere, akik feltűnően nyiltszí- vűek és vendégszeretők. A mi népünket különösen szeretik. Még a komoly vámőr is elmo­solyodik, ha meghallja ezt a szót, hogy magyar, a szófiaiak sek érik, — néha nagyobbak is. Talán kevéssé ismert nálunk, hogy Bulgáriában, akárcsak Törökországban is, a fejrázás és bólintás a magyar jellentés ellentéte. Amint a fáma meséli, egy magyar elment a szófiai borbélyhoz. A bolgár „figaró” kézzel-lábbal kérdezte, vajon kopaszra akarja-e nyíratni fe­jét a vendég. A turista leg­alább ilyen hevességgel rázta tagadólag a fejét. — A jóhisze­mű borbély gépe alól néhány Szófia. Universiade sportcsarnok, az 19G1. évi főiskolai világbajnok« Ságok színhelye. pedig büszkén mutatnak egy forgalmas utat: Ulica Sándor Petőfi. Szófia egyik legkedvel­tebb szórakozóhelye a magya­ros konyhájú, cigányzenés Bu­dapest étterem. A magyar tu­rista így teljesen otthon érzi magát * Ami a magyar szem számára kissé szokatlan, az az utcák ra­gyogó tisztasága. Pedig itt nem is hirdetnek tisztasági hónapo­kat, csak egyszerűen nem do­bálják a szemétgyűjtő mellé a cigarettavéget és a villamosje­gyet. Egy helyen mégis csikkel láttam az utcán. Nem restell­tem megnézni rajta a felírást s kissé szégyenkezve olvastam: „Kossuth”... * • Első pillantásra és kóstolás­ra meglepőek a speciális bol­gár ételek és italok. Az ember önkéntelenül a finn-ugor ősök­re gondol, amikor megkóstolja a titokzatos szagú erjesztett bozát. Hallottam magyarokról, akik jóllaktak „skembe csorba” levessel s csak akkor lettek rosszul, amikor megtudták, hogy elkészítéséhez a juhbél nélkülözhetetlen... Persze a gyanútlan túristát nem mindig ilyen meglepelé­perc múlva ragyogó kopasz fej­jel, de elkeseredve kelt fel... * Természetesen a kellemes benyomások hamar elfelejtetik az ilyen „apróbb” bosszúságo­kat. Egy alkalommal örömmel vettem észre, hogy nem kell felmennem a harmadik emele­ten lakó ismerősömhöz, mert a kapu alatt „domofon” van. Ez­zel nyugodtan feltelefonálha­tok neki. Megnyomtam a neve mellett lévő gombot és máris valami ősi nyelvemlékszerű hangfoszlányok jutottak fü­lembe. Zsenge bolgár tudá­sommal és ízes miskolci kiej­téssel én is beszélni kezdtem. — Ö sem értette. A járókelők kíváncsian figyelték reményte­len küzdelmemet. Körülbelül negyedórái „harc” után fenn megadták magukat, letették a kagylót- Viszont a lépcsőház­ban egy perc múlva megjelent egy barátságosan nevető ide­gen férfi. Közölte, hogy' vele beszélgettem idáig, de sajnos az én ismerősöm néhány ház­zal arrébb lakik. Akkor még nem tudtam, hogy a Kocev név Bulgáriában legalább olyan gyakori, mint a magyar Ko-j vács. — A másik házban nemi volt domofon, fel kellett háti mászni, de legalább minden! lépcsőfordulóban volt egy kist szék a fáradt vándornak. < * S Egy ismerősöm, aki nem na-? gyón tudott bolgárul, sürgősen! igyekezett valahová. Mivel is- < meretlen volt Szófiában, oda-í ment egy fiatalemberhez és) törve a bolgárt, kérdezte, ho-S gyan juthat el céljához. A megszólított értelmetlenül ráz-! ta a fejét. Ismerősöm megpró-S bálkozott még németül, fran-> ciául, de semmi eredmény. El- í keseredésében magyarul szó- ( lalt meg: az Isten verje meg! — Ennek volt a legnagyobb! eredménye, a fiatalember fel-! kiáltott: — Mi az, maga is < magyar?!... * Egyoldalú lenne ez a kis jegyzet, ha csak a mosolygós Bulgáriáról szólna és nem em­lítené a pihenő, a szórakozó és az épülő Bulgáriát is. Vasárnap reggel például Szó­fia elnéptelenedik. Ezt úgy tessék érteni, hogy szinte az egész város utrakel. Ki a Vi- tosán, ki Bánkján tölti a hét­végét. Tömött autóbuszok, sze­mélyautók és motorkerékpárok karavánjai viszik utasaikat ki a természetbe. Nem messze Szófiától van a pancsarevói víztároló, egy mi­niatűr tenger. Helyéről falva­kat telepítettek át, s partjai mentén ma ízléses vikendhá- zak egész sora áll. Milyen jól­esik itt plusz 35 foknál meg- fürödni a hűs habokban! Für­dés után pedig a reprezentatív Hattyú étterem várja a jóét­vágyú kirándulókat. Az étte­rem zenekara délután már ját­szani kezd és a modern tánc­dalok között nem egyszer fel­csendülnek a bolgár népi tánc, a hóra dallamai is.*. * Aztán leszájl az est, a gép­kocsik tömött sora ismét elin­dul a főváros felé. Az utcákon csillogó neonreklámok alatt suhannak az autók. A fénycsö­vek transzparenseket és zász­lókat is megvilágítanak — ezek a közelgő ünnepet jelzik... A Georgi Dimitrov mauzóle­umnál ilyenkor megszaporod­nak a rózsakoszorúk, s a dísz­ruhás őrséget külföldiek töme­ge fényképezi. * Az idegen egyre gyakrabban hallja ezekben a napokban e két szót: Deveti Szeptemvri — szeptember 9. Közeledik az ősz, *s a nagy ünnep is. A turisták h hazafelé veszik útjukat, vége a [j nyárnak. A vonat ott suhan [[keresztül Plovdivon, Pleve- fnen ... a Marica völgyén, Eahol a rózsák teremnek, me- £ lyeknek illata elönti az egész Etáját. Rózsák mindenütt. Ró- Fzsa egy fiatal lány kezében — vs ma reggel a felvonulók ró- jízsából irt feliratot visznek: C Éljen a tizennyolcadik szep- ítember kilencediké!;.. E Major László Otthagytam. Az ölébe lök­tem az ennivalót. Elkeseredetten dolgoztam. Szidtam az építésvezetőt, mint a bokrot. Egyszer, dél felé nagy sunyi képpel odajön hoz­zám az egyik brigádtag, Somo­gyi és azt mondja: — No, hogy érzi magát a bé­bi? — Kuss! Leváglak téged is. Délre úgy, ahogy kijózano­dott. Mentünk le ebédelni. Ha­rangozó még mindig ott ült a cementes zsákon, ölében érin­tetlenül az ennivaló. — Miért nem eszel? — Ki adta ezt? — Gábriel arkangyal! Edd már meg. Mit mondjak? Két harapásra bekapta, olyan éhes volt. — Ebéd után feljöhetsz. Mos­tanáig a brigád dolgozott he­lyetted. Ha az eddigiekből azt gon­dolja, hogy Harangozó njindeti­re érzéketlen, hát akkor téved! Ez megfogta. Felállt. Somogyi­ra nézett, rátette vállára kezét és talán életében először mond­ta: — Köszönöm1 IV. Lehet, hogy ez Somogyit is megfogta. Addig ugyanis ö el­lenezte legjobban Harangozol. Tréfásan a kőműves karjára csapott és nevetett: — Jól van, pajtás .. I Jaj, de szerettem volna, ha ezt a két embert valaki titok­ban lefényképezi. Estére mozijegyünk volt. Gondoltuk. Táverűnk. mert az első előadásra szólt. Harangozó Somogyi mellett dolgozott, fi­gyeltem őket: bámulatos, hogy mit műveltek: szemlátomást nőtt a kezük alatt a fal. Egy darab vassal megkocogtattam az üres fanglit: — Fajront! Gyerünk embe­rek: mosdás, borotválkozás, várnak a jányok... Somogyi — mondom: ez egy sunyiképű ember. Magunk közt éppen ezért úgy hívjuk, hogy Sunyi — megint odasomf or­dáit hozzám: — Harangozó is velünk jön? — Nincs jegye. — Nem baj. Belógatjuk . ’.'. Az Álba Regiát vetítették. Prima film volt. Utána meg, uccu brigád: ma Somogyi fizet mindenkinek egy korsó sört. Hát persze, kettő lett belőle, azt én fizettem. Harangozó is velünk volt. Szótlanul itta sö­rét, elgondolkodott, annyira tetszett neki a film. A záróra hajtott haza bennünket. Így ment ez három-négy hó­napon keresztül minden hétfőn. Mozi, sörözés, mert a brigád a szabadnapok miatt hétfőn ta­lálkozott újra. Harangozó min­denütt velünk. Jött magától. Nem kellett hívni. De fizetni, azt nem engedtük. — Vegyél már egy új ruhát, hiszen elvadítod tőlünk a me­nyecskéket! — így vicceltük. Megvette. Inget is, gatyát is, két párat. Majd aztán, mikor látogatóba hívtam magunkhoz, egy szandálra valót is összead­tunk kölcsönképpen neki. Két napig volt nálunk. Csuda jól érezte magát: bekapáltuk együtt azt a kis krumplit, ba­bot. ami a kertben volt. Az asszony süiött-főzöti: belak­tunk, még a szemünk is da­gadt. — Most fizethetsz egy korsó sört. Irány a vendéglő. Néhánttan már voltak ott a barátaim kö­zül. Bemutattam nekik Haran- gozót •i — Kőműves a mi brigádunk-jj ban. Első osztályú. Ha házaljj akartok építeni, szóljatok ... 3 Jól esett neki. S én ... komo-íj lyan, szívből mondtam. Kiig-* liztunk egy keveset, megittunk i fejenkint öt korsó sört és ha-: zámentünk, mert az éjféli vo­nattal indulnunk kellett túsz-J sza. Szép két nap volt. V. Másnap — ez megint a mozi után történt — hallom, ahogyí előttünk haladva beszámol Su-* nyinak a kirándulásról. Min-k dent lefestett: hogy van, mints van nálunk és, hogy vagyoni jól érezte magát: „Valósággal* otthon voltam. Csodálatosan jój volt. Mindenki kedves hozzám:* Géza is, az asszony is. Ügy * éreztem, a testvéreim. Sokszor * a könnyem is majd kicsordult. $ Tudod, hogy senkim sincs...”* — Dehogy nincs! — így ez a% Sunyi és hátbavágta Harango-* zót. — Mindnyájan testvérek* vagyunk te.. .te műfűre! S * í A harmadik cigaretta is kör­münkre égett, mire lejegyez­tem a történetet. Az ebédidő véget ért, a brigádvezető az ácsokhoz indult. — Szép ez, bár — már meg­bocsásson — kissé regényesnek tűnik. Szeretnék beszélni Ha­rangozó val is. — Sajnos, nem tud. A város­ba utazott. Ma van a beiratko-ljj zás a technikum levelező tago-í zatán... ,.í — Hát akkor mondjon már* róla valami rosszat is! í — Mondok — felélte Kebel-$ ka Géza nevetve — nem tud* ultizni ;: ? önodvári Mikló« KALÁSZ LÁSZLÓ: Hősök vagyunk Hírem nem őrzik koszorúk, sem szobortalpazatot nem építek, utam nem világ- s nem is országút, csak megyek föl a hegynek, jövök le a begyről s dombokon vágok át, ballagva csak, általvetőmben sorsom, pihengetve, s nem mint a katonák, s nem hiszem, hogy marsall-botomat hordom. Ám dalolok, s füttyszó is hagyja számat, tanú-hangját hívom a madárnak, hogy hallja ő is, s tudja majd, hogy éltem, hogy itt is jártam, erre-arra léptem: hogy ember voltam. Ember vagyok? Ember. S ez elég lesz, hogy kimúljak nyitott szemmel, mert tettem ezt és tettem azt, mit mások. Barátaim! Magasztosabb rendjel számomra, se számotokra nem lehet, a több már sok: ember legyen mindig csak az ember. Szeptember 15 — 22: VI. Borsodi Földrajzi Hét Indiai, párizsi, varsói egyetemi professzorok előadásai — Amerikai, szovjet és még számos külföldi tudós Miskolcon — Vetítettképes előadások, kirándulások a programban Szeptember 15-től 22-ig vál­tozatos, színes, értékeiben igen gazdag program vár a földrajz­tudományok szakembereire, a földrajz kedvelőire. A TIT Borsod megyei csoportjának rendezésében ekkor tartják a VI. Borsodi Földrajzi Hetet, mely egybeesik a Magyar Földrajzi Társaság XVI. ván­dorgyűlésével. A rendezők kö­rülbelül 250 hazai és mintegy 50—60 külföldi szakemberre, tudósra számítanak. A népi de­mokratikus országokból és a nyugati államokból is számos tudós érkezik. Itt lesznek a Szovjetunió és az USA képvi­selői is. Az ünnepélyes megnyitó szeptember 15-én, este hét óra­kor kezdődik a megyei tanács dísztermében. Megnyitót dr. Szabó Pál Zoltán, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke mond. Utána dr. Udvarhelyi Károly, tanszékvezető főiskolai tanár tart előadást: Mit tanít-, sunk Borsod- Abaúj- Zemplén megyéről címmel, majd J. Kondracki, a Lengyel Földrajzi Társaság elnöke tart színes, vetítettképes előadási Lengyel- ország természeti tájtipusairól. Kedden, 18-án délelőtt föld­rajzi előadói konferencia lesz az Értelmiségi Klubban. Első­ként dr. Futó József, főiskolai docens tart előadást Afrika po­litikai és gazdasági földrajzá­ról, majd vetítettképes előadás következik Indiáról, Indiai tá­jak címmel. Előadó: S. P. Chatterjee professzor, az In­diai Földrajzi Társaság elnöke. Ezt követően a franciaországi földrajzi kutatások szervezeté­ről hallunk Anre Libault egye­temi tanár (Párizs) előadásá­ban. Kedden este ugyancsak az Értelmiségi Klubban kerül sor Iván du Jonchay. a francia Atlasz Larousse szerkesztőjé­nek Szahara című vetítettké­pes előadására. A nagyszabású, gazdag programú földrajzi hétről Fris- nyák Sándor, a TIT Borsod megyei csoportjának munka­társa tájékoztatott bennünket. ■— A Borsodi Földrajzi Hetet 1957-től kezdve minden évben megrendezzük. Célja kettős: a szakemberek továbbképzése előadói' konferenciákkal; viták­kal, és a földrajztudomány népszerűsítése előadásokkal," kirándulásokkal. Ügy gondo­lom, hogy a következő napok erre jó alkalmat biztosítanak. Egy hét alatt Miskolcon és a megyében 45 előadást tartunk és nyolc kirándulást szerve­zünk. — A már ismerteken kívül milyen érdekesebb előadások* kirándulások lesznek a megye területén? — Bizonyára nagy érdeklő­désre tart számot Rádai Ödön tudományos kutató vetített­képes beszámolója Kínáról és Vietnámról. Rádai Ödön Sá­toraljaújhelyen, Sárospatakon, Szerencsen, Tokajban, Mező­kövesden és Szentistvánban tart majd előadást. A kirándu­lások közül a szeptember 16-i ígérkezik nagyon érdekesnek, tanulságosnak, amikor a részt­vevőknek a Zemplén hegység összes nevezetességeit alkal­muk lesz megismerni. Veze­tő; dr. Peja Győző Kossuth- dijas, a földrajztudományok kandidátusa lesz. P. T. Warszava, Wien, Venezia, Róma, Sorrenfó Városunkat is meglátogatta &z Európa-járó lengyel turistacsoport. Autóbuszukra ráfestették leörú*» juK főbb állomásainak neveit* Sas. Gy*

Next

/
Oldalképek
Tartalom