Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

ESZAKMAGTAKÖRSZÄG Péntek, 1362. szeptember 31. UJ ÉVAD - Uj ELKEPZELESEK Olyan embernek, aki már több mint húsz éve dolgozik Zádorfalván — ott is született — nem szükséges papírt ven­nie kezébe, ha a község kul­turális életének gondjairól, problémáiról akar beszélni. Oláh László, az általános is­kola igazgatója is „kapásból” sorolja a feladatokat, de a tennivaló mikéntje sem isme­retlen. Egy-egy évad feladata ugyan nem sokban különbözik az előzőétől, mégis találunk új elképzeléseket a most kezdődő évadban is. A megvalósításra váró új elképzelések, gondolatok közül talán a leg­lényegesebb: egyesíteni a falu kulturális munkára mozgatható erejét, és közösen dolgozni az eredményekért. Igaz, hogy ez természetesnek, magától érte­tődőnek tűnik, de a legtöbb faluban a helyes felismerésen túl, még nem nagyon jutottak előbbre. A községekben általá­ban az a kialakult forma, hogy a művelődési otthon, a KISZ, a földművesszövetkezet stb. is megpróbálja kialakítani a maga kultúrcsoportját. Fenn­áll annak a veszélye is, hogy a különböző csoportok tagjait, vezetőit nem a nemes vetéíke­V.dski várcsofiíisfi is ísemutaSlsk iöbij lőtárosi múzeum egy-egy iárlst anyagát A vidéki múzeumok új ki­állításokkal készülnek az idén első ízben megrendezésre ke­rülő országos múzeumi hónap­ra. Októberben több időszaki és állandó kiállítás nyílik, to­vábbá néhány budapesti mú­zeum a fővárosi közönség ré­széről már jól ismert tárlatok anyagát vidéken is bemutatja.' így a Magyar Nemzeti Múze­um aranykulcsait egy hétig Pé­csett, a szilágysomlyói arany­leleteket egy hétig Veszprém­ben, a Rákóczi- és Erdödy- kincseket pedig Sárospatakon állítják ki. A Néprajzi Múze­um egzotikus ékszerei a pápai múzeumban, a Maszkok és ál­arcok cimű tárlat pedig a gyulai Erkel Ferenc Múzeum­ban talál otthonra néhány hé­tig. Ezzel egyidőben muzeoló­gusok, történészek és tudomá­nyos szakemberek járják az országot, akik ismeretterjesz­tő, tudományos, illetve szak­mai előadásokat tartanak. Az országos múzeumi hóna­pot október 2-án, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermé­ben nyitják meg. dés, hanem az egészségtelen versengés szelleme hatja át, esetleg a „kasszapoliti ka”-el­mélet játssza a döntő szerepet, és előrehaladásról bizony ilyen esetekben nem beszélhetünk. De ahol sikerül is megőrizni az egymást támogató, a másik munkáját segítő szellemet, az erő elaprózódása miatt nem alakulhat. ki olyan ütőképes kultúrcsoport, amelyre min­den alkalommal számítani le­het. Hiszen az egyik legna­gyobb gondot éppen az okozza, hogy kevés a fiatalok száma. Márpedig ennek a kevés fia­talnak olyasmit kell produ­kálni, amely megállja a helyét a televízióból, a hivatásos szí­nészek tájolásából sokat ta­nult, megnőtt igényű falusi kö­zönség előtt; is. Zádorfalván most próbálják egyesíteni a művelődési otthon, a KISZ, a föld m ü vés szövetkezet erejét. Eddig három felé hívták a fiatalokat. Ha most egyesítik erejüket, akkor kétségtelen nagyobb eredményekkel, kér csegtető, nagyobb lehetőséget teremtenek maguknak. Az új elképzelések valóra- váltásának másik fontos mi­kéntje, a munkamegosztás A pedagógusok arányosan igyekeznek kivenni' részüket a népművelési munkából is, rész­ben, hogy így elkerüljék a túl­terhelést, részben pedig ezt kívánja az. eredményesebb munka is. Ebben az évadban a KISZ politikai körét is egy fiatal pedagógus vezeti. Ter­mészetes, hogy csak a peda­gógusok munkája nem lenne elégséges az új évad feladatai­hoz. Szükség van a tanács, a tömegszervezetek és a fiatalok segítségére is. A tanács dolgo­zói eddig is segítettek, való­színűleg ezután sem idegen­kednek ettől. Az elmúlt évad­ban néhány járási előadó örömmel tapasztalta, hogy az ismeretterjesztő estéken nem­csak a „széksortöltő” általános iskolások, hanem egyre több fiatalember és idősebb dolgo­zó foglal helyet. Ez nagyobb­részt azoknak a fiataloknak az eredménye, akik Öléül igaz­gatóra hallgatva barátaikat, ismerőseiket, köztük sok fel­nőttet is „rábeszéltek” ezek­nek az estéknek a hasznossá­gára. Ilyen közös munkával, egyetértésben sikerült a múlt év júliusában azt a nagysza­bású dolgozók találkozóját is létrehozni, ahol a környező községeknek mintegy 600 la­kója — fiatalok, idősebbek — töltötték együtt idejüket Zá­dorfalván. A fiatalok munká­jára most is számítanak, Néhány dolog azonban jogo­san bosszantja a zádorfalvia- kat. Szeretnek moziba járni, annyira azonban mégsem, hogy minden filmet kétszer nézzenek meg. Ugyanis min­den héten két előadás van; csütörtökön-és vasárnap. Va­sárnap azonban ugyanazt a filmet vetítik, amit csütörtö­kön. A fiatalok gyakran meg­nézik ugyan másodszor is a filmet, de csak jobbhíján. Ter­mészetesen szívesebben nézné­nek valami mást Talán a moziüzemi vállalat tudna segíteni a bajon, és valószínűleg meg is érné. A másik gond inkább csak a művelődési otthon igazgató­jának nyomja a vállát. A tele­víziót is sokan nézik — külö­nösen a fölöslegesen prolon­gált mozi ideje alatt — a ké­szülék költségeit azonban a művelődési otthonnak kell fe­deznie. Mivel a nézőktől ter­mészetesen nem szednek be­lépődíjat, a televízió üzemel­tetéséhez valamilyen költség- vetésre lenne szükség, hogy ne terhelje ez is a művelődési otthon amúgyis eléggé gyenge anyagi ellátottságát. Az új évad feladataihoz tar­tozik még a dolgozók iskolá­jának szervezése és az analfa­bétizmus felszámolása is. Analfabéta tanfolyamot az el­múlt évadban is szerveztek és 17 emberrel sikerrel be is fe­jezték. Hogy mit sikerül az elkép­zelésekből megvalósítani? Ez már azokon múlik, akik mind­ezért tehetnek valamit: együtt az egész falu. Prlska Tibor A cigány lakosság kulturális felemeléséért A sátoraljaújhelyi művelő­dési ház terveiben nagy helyet kapnak a cigány lakosság kul­turális felemelését szolgáló el­képzeléseié. Egészségügyi elő­adásokat, pedagógiai elöadáso- kat tartanak részükre. Az ál­talános iskolából „kiöregedett” fiatalok számára túlkoros osz­tályt szerveznek, hogy itt be­fejezhessék tanulmányaikat. Az analfabétizmus fel számo­lására is tanfolyamot létesíte­nek. Q egjjzeízk Elkészültek a lövő évi naptárok A Belkereskedelmi Miniszté­rium kultúrcíkk főigazgatósá­gán kapott tájékoztatás sze­rint, hamarosan kaphatók lesz­nek az üzletekben a jövő évi naptárok. A jövő éyi naptárokban már az űrhajózás fejlődéséről is ta­lálhatók felvilágosítások. To­vább fejlesztik a múlt eszten­dőben már megkedvelt tájké­pes és reprodukciós képekkel díszített naptárokat. A tájké­pes naptárok hazánk legszebb vidékeit mutatják be. Ismét ké­szülnek kosaras naptárok, el­sősorban a vidék számára. A zsebnaptárokból több mint harminc féle készült. Újdonság a levéltárcát helyettesítő zseb­naptár, amely egyúttal pénz­tárcának is alkalmas. Az idei esztendő másik újdonsága a diáknaptár. Gondol a szülői ériekesdofelire 27 százalék! — Miért? JVemrég zajlottak le országszerte a sorozások, Egy-egJ ’ ilyen alkalommal sok érdekes adat kerül felszínre! Busznyák Andrástól, az ózdi járási tanács elnökétől tudluii meg például a következő elgondolkoztató „apróságot”. Az ózdi járásban a legutóbbi sorozáson megjelent búsí éves fiatalok 27 százalékának iskolai végzettsége csupán !—( osztály. Elgondolkoztató adat. Önkéntelenül is sok mindéi) eszünkbe jut ezzel kapcsolatban. Ezek a fiatalok már a felszabadulás után kerültek a! iskolák padjaiba. Olyankor, amikor már mindenkinek meg­volt a lehetősége arra, hogy szálfádon tanulhasson. Es kü­lönben is. Ezek a fiatalok munkás- és parasztszülők gyer­mekei, akik számára most nyitották ki kapuikat teljes szó lességükben az iskolák. Mindenki tanulni vágyott. Érdekes lelkesítő jelenség az-általános tanulási láz, az a hatalmai tudásszomj, amely egyszerre a felszínre tört. Mindenki szint« habzsolni akarta az eddig nem ismert, de most már meg­ismerhető dolgokat, és ez a „tanulási kampány” állandóan szélesedik. Ma már az általános iskolát elvégző fiataloknak körül­belül fele tanul tovább a középiskolákban. Lassan szűknek bizonyulnak a gimnáziumok, a technikumok tantermei a tanulni vágyó fiatalok számára. S nemcsak a fiatalok!.^. Nézzünk csak végig az esti iskolákban! Deresedé .fejű, idős szakmunkások, gondoktól ráncos arcú családapák görnyed­nek a tankönyvek fölé. Nem hivatkoznak éveikre. Nem mondják azt, hogy most már késő. Hegy most már úgy sem érdemes. Igenis érdemes! Nézzünk csak végig az iskolák le­velező tagozatain. Hány harminc éven felüli ember van kö­zöttük? Sok! Tanulnak mert többet akarnak tudni, s mert — nem szólam — tanulni sohasem késő. Tanulnak, mert o tudás erőssé, határozottá tesz, és mert nem akarnak „lema­radni” gyermekeik mögött. Lehet, hogy a 27 százalékba tartozó fiatalok szülei most képezik magukat tovább technikusoknak, ismerkednek az eddig elmulasztott .dolgokkal, vagy éppen egy esti egyetem előadásán hallottak jegyzetét lapozgatják munka után. Nem gondol akkpr arra az a fiatalember, hogy neki még inkább ezt kellene tennie? Nem ötlött fel benne, hogy ezzel tartozik önmagának, sőt másnak is? Nem gondol arra, hogy adósa marad a társadalomnak, mely lehetőséget adott arra, hogy tanulhasson. Annak a társadalomnak, amely világos, egész­séges tantermeivel, kényelmes diákotthonaival mindenkinek felkínálta és biztosította a tanulást, a tudást. Az ifjúság helyes nevelése, tanítása elsősorban a KISZ feladata. Nem árt felhívni KISZ-szervezeteink figyelmét, hogy az említett 27 százaiéi; fiataljainak nagy része »'árak­ban, üzemekben, tsz-ekben dolgozik. Sok emlékezetes tett­nek’vállalkozásnak volt már mozgató rugója a KISZ. Lehet­séges, hogy az ózdi járás KlSZ-szervczetei nem figyeltek fel arra hogy ezek a fiatalok még mindig tartoznak valamivel? Igaz’ előfordulhatott, hogy egy-egy munkahelyen, vagy köz- ségben kevesen vannak olyanok, akik még az általános is­kola nyolcadik osztályát sem végezték el. De a sorozáson be­bizonyosodott, hogy a járásban sokan vannak. Érdemes lenne megvizsgálni máshol is, és aztán megkérdezni: mikor akarnak tanulni ezek a fiatalok? Mikor akarják pótolni az elmulasztottakat? Akkor, ha már nekik is íchéredni kezd a haj halántékukon? í gaz, tanulni sohasem késő, de később már nehezebb, -* Most még- fiatalok, s ha arra gondolnak, hogy nem­sokára talán a középiskola elvégzése lesz a kötelező és mi­nimális igény ifjúságunkkal szemben, akkor bizony időszerű arra gondolniok, hogy minél előbb pótolják a mulasztotta­kat. Arra is gondolatok kell, hogy nem is olyan sokára a fiatalság soraiból kerülnek ki az ország vezető emberei, gyárigazgatók, tanárok, mérnökölt, technikusok — korszerű üzemeink dolgozói — ehhez pedig tanulni kell! Tanulni* minél előbb és minél többet! Forgó Edit Alkoholizmusról - józan embereknek — Megjegyzések egy időszerű kérdéshez — — Ma fizetésnap volt Özdon. Reggel óta hangosak az ital­boltok. Az üzemben most is­mét felugrik az- igazolatlan mulasztások görbéje. — Így panaszkodott Csuhán Béla, a szakszervezeti bizottság egész­ségügyi albizottságának veze-\ tője, az alkoholizmus- elleni mozgalom egyik szenvedélyes harcosa. Űzd, az alkoholisták számát tekintve, megdöbbentő képet mutat. Ijesztőek az alkoholiz­mus következményei is. „A balesetek nagy százalékát az ital okozza. Az üzem területén verekedéseket robbant ki. Volt rá eset, hogy egy egész brigád­dal abba kellett hagyatni a. munkát, mert részegek voltak” — mondta dr. Ignácz István üzemorvos. A városi rendőr­kapitányság bűnügyi alosztá­lyának vezetője pedig így nyi­latkozott: „Az ember szemé­lye elleni bűntetteket legin- lcább az alkohol idézi elő. De a betöréses lopások is sok eset­ben amiatt keletkeznek.”' Botrányok, családi 3;on~ fliktusok — melyek sokszol' tragikus kimenetelűek — gát­lást nem ismerő erkölcsi té­velygések érik egymást. Csu­hán Béla fiókjában egyre- másra gyűlnek az akták és- se­gítségért kiáltó levelek. „Alul­írott — Zs. I.-né — azzal a kéréssel fordulok a T. Szak- szervezeti Bizottsághoz, szí­veskedjen hozzájárulni, hogy fiam alkoholelvonó Itezelés- ben részesüljön. Ha ittas, go­romba. A gyerekei úgyszólván rettegnek tőle. Verekszik. És amikor kijózanodik, nem em­lékszik semmire. Ha nem iszik, rendesen viselkedik.” A mámor elszálltával elis­merik az alkoholisták vétkük súlyát. Egy Gyöngyösre, el­vonókúrára küldött családapa így írt haza a múltkorában: „Most, a gyógyulás útján gyakran beszélünk arról, ki mit csinált odahaza részegen. Nem elvonót érdemelnénk, ha­nem golyószórót. Ráadásul lel kötjük az orvosokat, akik he­lyettünk rendes embereket gyógyíthatnának.. Józan állapotban lelki isme- retfurdalás és kétségbeesés- gyölri a leromlott: Idegzetű, gyenge akaratú embereket. A szenvedély nagy úr! Néha még az elvonókúra sem hasz­nál. Sz. Gy. segédmunkás re­ményvesztetten panaszkodik: „Iszom rendszeresen, mint az­előtt. Ittas állapotban teljesen kivetkőzöm emberi voltom­ból. ölnék, gyilkolnék, olyan­kor nem számit senki és sem­mi. Nem tudok uralkodni magamon!” • A témához nem szándéko­san választottam példaként Ózdot. Sem megyei, sem orszá­gos viszonylatban, sajnos, nem egyedülálló jelenséggel állunk szemben. Ózd csak egy a többi között. Közismert baj, ami társadalmi gonddá nőtt. Oly­annyira, hogy az Elnöki Ta­nács egy nemrégiben kibocsá­tott rendelettel igyekszik út­ját állni az alkoholizmusnak. A végrehajtó bizottsági szerve­ket most szervezik, amelyek várják a végrehajtási utasítást. Sokat várunk a bizottságok munkájától, De most nemcsak erről van szó. Egyébként is, s bizottságok sikeres ténykedést sok más körülménytől függ. Sokan azt mondják, egyetlen erélyes intézkedéssel véget vethetnénk az alkoholizmus­nak. Zárják be a kocsmákat! Zárják be, mert — ismerve a közmondást — „alkalom szüli a tolvajt.” 1-Ia nincs rá alka­lom, nem ihatnak az iszáko­sok. De vajon ez megoldás volna? Aligha! Az alkoholiz­mus _ tulajdonképpen betegség, a káros szenvedélyek egyik súlyos válfaja. A nikotinista, a morfinista képes az inget odaadni magáról, hogy kielé­gíthesse szenvedélyét. Nincs rá garancia, hogy az alkohol­ista nem így cselekedne. A kufárok pedig, kihasználva a lehetőséget, megkezdenék a zugúrusítást, borsos árakon feketéinek el a dugárut. Fogjunk össze ellene Ne az alkohol ellen küzd- jünk, hanem az alkoholizmus eJlen! Ezrek és ezrek vannak, akik megisznak egy-két pohár bort vagy sört, s nem válnak az ital rabjaivá. Sokkal in­kább a józan, a társadalmi harmóniát féltő, egészséges gondolkodású emberek össze­fogására van szükség. A ta­pasztalatok szerint, sajnos, ép­pen e tekintetben eshet a leg­több kifogás. Rendelet van pél­dául arra, hogy tilos az ittas emberek kiszolgálása. Magam is láttam, hogy a felszolgálók — tisztelet a kivételnek — nem mindig e rendelet szerint járnak cl. A gavalléros jx>r­ravaló reményében — mert a részegnek nem számít a pénz — hordják az italt. Meg az­után a felszolgálónak érdeke is, hogy az étterem teljesítse a tervét. De ha már itt tar­tunk, hadd jegyezzem meg: egy kicsit sántít a mi alkoholiz­mus-ellenes propagandánk. A kereskedelem fogyasztásra bo­csátotta — á Hírős és az Al- muska kivételével — a való­ban ízletes, egészséges, gyü­mölcsléből készült üdítő Italo­kat. Reklámként ott állnak a kis- üvegek, szinte valamennyi vendéglátóipaiT egység aszta­lán. De kinek kell a meggylé, amikor drágább egy pohár sörnél! A tisztességet is embere vá­logatja. Némelyik ember azon­ban nem nagyon válogatós. Sokan szemtanúi voltunk olyan esetnek, amikor valaki a részeg ember nyakába varr­ta magát és fizettetett vele, amit szeme, szája kívánt. Az első pohár után kebelbarátja lett, osztozott örömén, bána­tán, még pénzt is kért tőle kölcsön. Amit soha vissza nem adott. Egy rmmkásasz- ozony panaszolta: ha a fia iszik, olyan jámbor lélek, hogy még a kabátot is odaadja ma­gáról. Sokszor vándorolt már így a keresete a mások zse­bébe. A részeg ember felelőt­len, gátlásnélküli, ítélőképes­sége fogyatékos. A harmadik, negyedik pohár után aggályai' megszűnnek s többé nem gon­dol vele, hogy a családja szá­jából veszi ki a falatot. S hány ilyen ember lehet, ha meggon­doljuk — idézve Tarján pro­fesszort, a Népélelmezési Inté­zet vezetőjét —, hogy Magyar- országon 1061-ben 6 milliárd forintot költöttek alkoholra. Az átlagos évi szeszfogyasz- tás eléri a 70 litert! Ugyanúk­& ^ : SZÍNHÁZ ; .... ■ N EMZETI SZÍNHÁZ ! Szeptember 21-én: Sybill (7). Bér- jletszünet. | Szeptember 22-én? Az aranyéra# :ber t7). Egressy-bérlet. Szeptember 23-án: Sybill (3). Bér­letszünet. Szeptember 23-án! A néma Ifevente (7) Bérletszünet. Szeptember 24-én: A Filharmónia hangversenye, este fél 6 órakor. Szeptember 25-én* Az aranyéra- bér (7). Bérielsztlnet. Szeptember 26-án* Az aranyéra« bér (7). Bérlelszünét Szeptember 27-én: Az aranyem­ber (7). Bérletszünet. Szeptember 23-án: A néma leven­te (7), Bérletszünet. Szeptember 2’9-én; Az aranyfera- ber (7) Madách-bérlet. Szeptember 30-án: A néma leven­te (3) Bérlet szünet. Szeptember 30-án: Az aranyem­ber (7). Shakespearé-béiiel. KAMARASZÍNHÁZ Szeptember 26-án c Nyilvános fő­próba (7) Jegyek nem válthatók. Szeptember 27-én: Lyuk az élet­rajzon (7). Bemutató. szeptember 28-án.? Az ellopott város (7). Szeptember 2Ö-én: Lyuk az élet-, rajzon (7). Szeptember 30-án: Az ellopott város (3). A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon Ifi—19 óráig) Börsóöi. ban gos V» j ná g. Néhány héttel a tanév kéfcdete után. Szép emlékek . .. Könnyűzene. Érdemes megnézni, elolvasni, meghallgatni. Kulturális jegyzetek. Széphalmi látogatás. Táncoljunk! A hétvége megyei sportműsora. -------O-----­I DŐJÁRÁS Várható időjárát* ma estig: fcl- hőátvonUlá.Hok, legfeljebb néhány helyen kévé« esővel. Mérsékelt; előbb , változó irányú, azután dél­keletire, délire forduló szél. Az éjszakai lehűlés kissé gyengül. Né­hány helyen reggeli köd. A nappali felmelegedés valamivel erősebl* lesz, mint tegnap. Várható legina- *asabb nappali hőmérséklet 16—20 Cok között. kor csak 1 liter üdítőital jüti egy lakosra. Megelőzni a bajt Bizottságok létrehozásával s; rendeletek kiadásával. — csak! ezekkel nem állhatjuk el a baj; útját! Ezek mellett követke-j zetes intézkedésekre, az ern-i béri közösség lelki ismeretére; van. szükség. Tudom, senkii nem száll szívesen vitába az; ittas emberrel, hogy menjen! haza, gondoljon a családjára.: Magam is így vagyok vele. De; ne találjon cinkosra se a ré-í szeg! Fenyegetőzzön vagy; dühöngjön bár — ne szolgál-! ják ki. És ne akadjon „jászt-: vü” ember, aki „megsajnálja”: és rendel neki. És mindenekelőtt találjuk! meg a módját annak, bogy: megelőzzük az alkoholizmus; terjedését. Az eddiginél isi több ismeretterjesztés kellene.; Azt mondják, divatos beteg-! ség az idegesség. De, hogy en-: nek mennyire az ital az olco-! zója — még a leszármazottá-: kát illetően is — azt csak az; idegorvosok mondhatják meg.- igazán. = Ismerjük a tényeket. Az al-: kohol izmus elleni küzdelem; társadalmi gonddá nőtt. S a. gondot a társadalomnak kell * megoldania. Szép szóval, eré-í lyes intézkedésekkel — ahogy; éppen a helyzet kívánja. De! gyorsan és hatékonyan! Azt ózdi példa nem egyedülálló.; És ez azt bizonyítja, hogy az. Elnöki Tanács -rendeleté na-? gyón 5s időszerű. Embereké százezreinek, az egész társa-3 dalomnak érdeke, hogy a jó-5 érzés diktálta kötelességből 3 valamennyien — túl az egyet-j értésen — segítsünk az alko-3 hólizmus megfékezésében. Csala László 4-' 1 így majd elhiszi a mamád, ho gy milyen tanuló vagy!

Next

/
Oldalképek
Tartalom