Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1962. szeptember 1, Heti külpolitikai összefoglalónk A nemzetközi események a bét első telében a politikai bi- zetlság hívei és ellenfelei kö­zött fegyveres összetűzéssé éle­ződött algériai helyzet, vala­mint az Adenauer—Macmillan kiszivárgott levélváltása nyo­mán a nyugati szövetségesei! táborában kialakult csete-paté körül hullámzottak. Változat­lanul az érdeklődés középpont­jában áll a nyugat-berlini kér­dés és a nukleáris fegyverkí­sérletek betiltásáról folyó genfi tanácskozás, melynek érdeke­sebb fázisait Kuznyecov szov­jet külügyminiszterhelyettes javaslatai és ellenpólusként Kennedy elnök sajtóértekezle­tén elhangzott bejelentése je­lentik. Argentina „megkapta” új hadügyminiszterét, Adolfo Lanus 70 éves újságíró szemé­lyében, de még meg sem mele­gedett alatta a bársonyszék, már is újabb katonai zendülés fenyeget Guevara ezredes ré­széről, aki a legutóbbi argen­tin események idején még a kormány mellett állt, csütör tökön azonban bejelentette lá­zadását és kiáltványban hívta fel az argentin népet: „Vesse­nek véget a hazugságok és ál­lamcsínyek sorozatának”. Testvérharc és neokoloniatizmus veszélyének felhői tornyosulnak a szabad­ságát hét és fél éves vérhul- iatás után kivívott Algériában. Erre figyelmeztet megfontolt, mély felelősségtudattól átha­tott szavakkal az Nigériai Kommunista Párt nyilatko­zata. A párt sajnálkozással ál­lapította meg, hogy a felpa­rázsló válság következtében el kellett halasztani a válasz­tásokat. Elítéli a testvérhar­cot, a terméketlen vitákat és az algíri utcákat véresre festő incidensek után felhívja az al­gériaiakat: akadályozzák meg a testvérgyilkos összetűzéseket, szenteljék minden erejüket a nép egysége megteremtésének, a neokolonializmus és szövet­ségesei ellen folytatandó küz­delemnek, a gazdasági helyzet javításának. Az a komoly felelősségtudat és mélységes aggodalom, mely kicsendül az Algériai Kommu­nista Párt felhívásából, egyál­talán nem túlozza el a polgár­háború és idegen katonai be­avatkozás veszélyét. Ugyanis, amíg a francia demokratikus közvélemény növekvő aggoda­lommal figyeli az algériai hely­zet alakulását, addig a szélső­jobboldali körök alig titkolt elégtétellel lesik azt és hevesen sürgetik az európai telepesek „fegyveres védelmét”. Hogy ez az óhaj nyitott kapukat dön­get a francia kormánynál, azt jelzi Peyrefitte francia tájé­koztatásügyi államtitkárnak a kormány szerdai ülése után elhangzott kijelentése, mely hangsúlyozta, „a jelenlegi zűr­zavaros helyzetben lehetetlen Franciaország és Algéria kö­zött az együttműködés politi­káját folytatni” és hozzáfűzte: a francia kormány határozott utasításokat adott a francia katonai erők főparancsnokának a francia állampolgárok védel­mére vonatkozóan. Ezek a „ha­tározott utasítások” újabb vé- res összetűzésekre vezethetnek. Az algériai KP felhívása, amikor óva int a testvérharc- íól, az erőszak alkalmazásától: utat mutat a kibontakozásra, a választások mielőbbi megtar­tására, a nép egységének meg­teremtésére s az országot fe­nyegető neokolonializmus ve­szélyének leküzdésére. A Macmillan—Adenauer levélváltás Párizs szívesebben látj: NATO-szöyetségesét — a kéri tésen kívül. Ez az álláspont viszont röntgenfénnyel vilá­gítja meg a NATO falán mu­tatkozó repedéseket. nyomán kirobbant angol—nyu­gatnémet viszály egyaránt le­leplezte a nyugati táboron be­lüli mély ellentéteket és Aden­auer tekintélyének hanyatlá­sát. A heves és kaotikus vita hangzavara után a nyugat­német kancellárnak abból a mondatából, hogy „mi már a lavasszal készek voltunk létre­hozni a politikai uniót, amikor Spaak és Luns urak váratlanul kijelentették, hogy nem haj­landók ebbe belemenni mind­addig, amíg Anglia nincs a közös piacbán” — egyszerre fény derült a heves mellé­beszélésekkel tele „szövetségi vita” igazi hátterére és valódi rúgóira. Adenauer nyilván­valóan attól tart, hogy Anglia, Hollandia és Belgium az eset­leg hozzájuk csatlakozó Olasz­ország támogatásával olyan po­litikai uniót hozna létre, amelyben a vezetés többé nem állna szilárdan -Bonn—Párizs kezében. Angliát tehát csak akkor hajlandók felvenni, amikor már nélküle megterem­tették az uniót ép meghatároz­ták annak politikai vonalveze­tését — Adenauer és De Gaulle tetszése szerint. Mindaddig, amíg Anglia nem hajlandó tu­domásul venni, hogy nemcsak jelentős gazdasági, hanem ko­moly politikai engedményeket is kell tennie hatalmi pozíció­jának rovására — Bonn és A nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról folyó tárgyalások egy újabb nyugati manővert indítottak el. A részleges szer­ződéstervezet megkötését fel­ajánló amerikai—angol javas­lat nem bizonyult egyébnek üres propagandaíogásnál, amely az igazi atomleszerelést célzó szovjet javaslatoknak makacsul ellenszegülő két nyu­gati nagyhatalommal szemben a világ népeinek egyre nö­vekvő felháborodását akarta eloszlatni, azt szerette volna bizonyítani, hogy a nyugati hatalmak keresik a megegye­zés útját. De az újabb javaslat viszont nem vonatkozna a föld­alatti robbantások kísérletének tilalmára. Kennedy elnök pe­dig, annak kijelentése mellett, hogy kész elfogadni 1963. ja­nuár elsejét a nukleáris fegy- .(verkfsérlelek megszüntetésé­nek időpontjaként — továbbra is kitart a nyugati kémháló­zatnak annyira kedvező nem­zetközi ellenőrzés álláspontja mellett és ezzel valójában útját állja a megegyezésnek. Ugyanakkor Genfben Kuz­nyecov külügyminiszterhelyet­tes, a szovjet küldöttség ve­zetője hangsúlyozta: a Szovjet­unió szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul kössenek egyez­ményt, kivétel nélkül minden nukleáris fegyverkísérlet betil­tásáról. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannja képviselője azzal, hogy elutasította a szov­jet javaslatot, leleplezte ön­magát, hogy az Egyesült Álla­mok, miután elvégezte légköri atomrobbantásait, most föld­alatti kísérletsorozatra készül. A nemzetközi közvélemény által kínos helyzetbe került nyugati hatalmak propaganda­célokat szolgáló mesterkedései azonban nem tévesztenek meg senkit, mint ez az el nem kö­telezett országok küldötteinek állásfoglalásából is kiderül. Az Egyesült Államok és Angija' nem háríthatja el a felelőssé­get, amiért átlátszó mesterke­désekkel megakadályozza az atomcseod-egyezmény megkö­tését, az atomfegvverkezési hajsza megszüntetését. Ma nyílik a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás kaórát igényel. Bizonyára sok látogatója lesz a dísznövény- termesztési bemutatónak is, ahol a kertészeti vállalatok* állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek sokféle vágott virága és többezer cserép zöld­növénye látható. A kiállítás jelentőségét nö­veli, hogy ezen több külföldi látogatót üdvözölhetünk, mint az előző mezőgazdasági kiállí­tások bármelyikén. A szocia­lista országok közül a Bolgár-, a Lengyel- és a Mongol Nép­köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió mutatja be mezőgazdasága főbb eredményeit, termékeit és módszereit. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság — a nem­zetközi komizálési bemutatón vesz részt. Az említett testvéri országokon kívül sok más kül­földi résztvevő is szerepel a kiállítók között, így például a Gutbrodwerke, a Bayer, a Mannesmann, az R. W. Gun- son, a Seitz Werke, a Theo Seitz, az Unilait és több más cég. Az említetteken kívül termé­szetesen sok-sok egyéb látni­való szolgál hasznos tanulság­gal, egyben szórakoztatja és gyönyörködteti is a közönséget a következő 23 nap alatt. Kepe» Imre a Ttuenas Asrea-i köretünk A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kepes Imrét rendkívüli követté és megha­talmazott miniszterré nevezte ki és megbízta a Buenos Aires-i magyar követség vezetésével. Kádár János, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke fogadta Kepes Imrét, a Magyar Népköztársa­ság új Buenos Aires-i követét* aki a közeljövőben utazik állo­máshelyére. Nyugaí-Némeíországban amerikai szaboíázs-cgységek gyakorlatoznak Heilbronn (ADN) Az amerikai hadsereg Ba- den-Württembergben állomá­sozó különleges egységei az utóbbi napokban szabotázs- és kémakciókat gyakoroltak „az ellenséges hátországban” felté­telezéssel. Nyugatnémet lapok jelenté­se szerint amerikai helikopte­rek kedden ezeknek az egysé­geknek 32 tagját dobták le az ószak-württembergi erdőségek­be. Az volt a feladatuk, hogy J----------------------------------------------­kettes-hármas csoportokban el­jussanak megadott időpontban Heilbronnba. A DP A jelentése szerint azo­kat a katonákat, akiket az ül­döző csapatoknak sikerült elfog- niok, kíméletlenül megverték* A nyugatnémet hadseregben is már hosszabb idő óta képez­nek ki szabotázs- és kémtevé­kenységre különleges egysége­ket, hogy majd „X-napon” az NDK-ban és más szocialista országokban bevessék őket. VIMIUIIK TRINIDAD» m TOBAGO ‘■—JSí T0 • - .Á t;tie ■f cv . V 'Quayaguauü [\ köohjmeií ^\koola/finoinító kastfs/t ^cukornád ^kakid ■x^kíiohjmeték fakitermelés (t/Sk tered » oi>m Mexikói- US^ ' 6 b öl IDZOhm «V C3 » 1962. augusztus 31-én Trini­dad cs Tobago, amely eddig Brit Nyugat-India szövetségi része volt, a szövetség felbom­lásával a független államok sorába lépett a Brit Nemzet­közösség keretén belül. Trinidad és Tobago a Kis- Antillák szigetcsoportjához tartozik, területe 5130 négyzet­kilométer — közel azonos nagyságú Veszprém megyével, »- lakóinak száma 826 000 fő. ^Gazdasági életére jellemző a «zönökultarális mezőgazdaság. ■ kedvező éghajlati adottságok O • <r» . «*=?;• 6 Ou « ■«J mi, és a termékeny talaj következ­tében magas terméshozammal. A termékek közül első helyen a cukornád áll. Iparában egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a kőolajkitermclés és kőolaj­finomítás. 1959-ben 5,9 millió tonna olajat hoztak felszínre. Az olajtelepek az amerikai Texas Oil vállalat tulajdonát képezik. A szigeten működő olajfinomítók évi kapacitása 5 millió tonna, melyek a hazai termelés mellett Venezuelából és Kolumbiából importált ola­jat is feldolgoznak. Nagy Lajosnál, képek között Olyan sokan emlegetik ma­napság a „Ki mit tud?”-ot, hogy lassan elcsépelt szólam­nak tűnik, há ezzel kapcsolat­ban hivatkozunk valamire. Most mégis ez jutott eszembe. Mert bármennyire is megszo­kottá válik az emlegetése, ha egy fel nem fedezett, vagy bi­zonyos szempontból nem is­mert tehetségről van szó, ez ötlik fel előttünk, ha ilyesmi­ről hallunk. Nagy Lajos vasúti menetirá- nyító. A maga körében nem ismeretlen. Festegetni, rajzolni szokott. Kiállításokon min­dig részt vesz, sőt nem ..egy­szer jelentős helyezést is ért el. At, ilyen emberekre azt mondják: műkedvelő. Nem lekicsinylő értelemben. De­hogy! Az ő munkájáról' ezt csakugyan nem lehetne mon­dani, mert valóban tehetsé­ges. De mikor arról lett volna szó, hogy tovább képezze ma­gát, akadémiára járjon — nem volt rá lehetősége. Az apja is vasutas volt, pályaőr — s abból a fizetésből pern tel­lett arra, hogy a fiát taníttat­hassa. Kicsit szomorkásán mo­solyogd meséli ezt, miközben átmegyünk a „műtermébe.” Kis Zsúfolt szoba, tele képek­kel. De a sok kép lendületet, változatosságot varázsol ide. — Hogy miért kezdtem el festeni? — teszi fel magának a kérdést. — Talán a színek miatt. Még iskolába se jár­tam, mikor észrevettem azt a sok nagyszerűséget, amit a színek összhangja ad, e ki­mondhatatlan vágyat éreztem, hogy visszaadjam festékkel, ecsettel, ami hatást tett rám. Később már ez lett a minde­nem. Elemista koromban vas- csavarokért, üveggolyókért, s ki tudja, még miért — ami az ilyen korú gyerekeknek kin­cset jelent — cserélgettem viz- festéket, szinesceruzákat, hogy festhessek. Aztán Mezőkö­vesdre kerültem gimnáziumba. A matyó minták színessége, Még néhány nap és Lipcse várja a világ kereskedőit (Tudósítónktól.) Ügy tűnik, mintha tegnap lett volna, hogy a lipcsei tavaszi vásáron meglátogattam a magyar pavi­lont. Pedig hónapok múltak el azóta. De észre sem vettem. Most azonban mégis eszembe jut, mert az utcákon újra megjelenik a lipcsei vásár pla­kátja és figyelmeztet arra, hogy szeptember 2—9-ig ismét szerencséltetik a vásárairól is­mert várost, a világ minden részéből érkező kereskedők. Az idei őszi vásárra már most majd ötven államból jelentkeztek a kiállítók és vendégek legalább hetvenből. Idén a szocialista államok egységesen mutatják be könnyű, élelmiszer és hasz­nálati cikkeket gyártó iparuk termékeit. Hetven külkeres­kedelmi vállalat (valamennyi a szocialista tábor országaiból) képviselteti magát és ezek kö­zül mindegyik többszáz üze­met jelent, 21 különböző szak­mából A NATO-állainok üzletem­berei is eljönnek újra Lip­csébe, minden közöspiac-poli- tika ellenére. Az ő területük a kiállításon ugyancsak növeke­dett tavaly óta. Idén már 6000 négyzetmétert foglalnak el a kiállításból. Nyugatnémet, francia, angol, belga és olasz cégek állítanak ki többek kö­zött, de megjelennek a semle­ges Ausztria, Finnország. Svédország és Svájc vállalatai is, szokásos áruikkal. Újdonság lesz az idén, hogy kiállít Dél-Rhodézia és Ciprusz is, valamint Brazília, Indiával együtt. Maga a vendéglátó az NDK, mintegy 7800 könnyű, élel­miszert és használati cikket gyártó vállalat árucikkeit mu­tatja be ezen az őszi pásáron. Rolf Lemser, a vásár igazga­tója kijelentette, hogy abban az időben, amikor a NATO államok kormányai állandóan több kereskedelmet korlátozó intézkedést hoznak és mindig újabb kizáró rendelkezéseket léptetnek életbe az úgynevezett „kívülesokkéi’’ szemben, Lipcse egyesíti a világ összes ke­reskedőit, mindazokat, akik hajlandóak minden korlátozó rendszabály nélkül részt venni a. világkereskedelemben. Már jóelőre megmondhat­juk, hogy a bonni kormány ezen a vásáron is úgy szere­pel majd, mint akadályozója és ellensége a különböző or­szágok kereskedői között létre­jövő megértésnek, A nyugat­német kiállítók azonban már most méltó választ adtak erre: az 1962. évi őszi vásárra 20 százalékkal több kiállító ér­kezik közülük Lipcsébe, köz­tük számos jelentős cég em­bere. Ha megengedik olvasóim — miután én is most Lipcsébe utazom — tudósítani fogom magyar olvasóimat erről a rendkívül érdekes vásárról. Addig is minden jót kíván: Erich-Petei Trog elevensége új világot tárt fél előttem, de igazán nem ezt akartam. Valami mást. Nem a táj volt az, ami elsősorban hatott rám, hanem a munka ábrázolása, vagy a régi és az új ellentétének megelevenité- se egy képen. Míg szavait hallgatom, te­kintetem elkalandozik a falra aggatott képeken. Akvarellek, szénrajzok, pár olajfestmény. Mind más jellegű. Egy-egy képnél tovább időzök. A sa­rokban megakad a szemem egy kis olajfestményen. Határozot­tan felfedezhetők rajta a ku­bista vonások. A gimnázium elvégzése után nem próbált bejutni a Képző­művészeti Főiskolára? — Nem volt rá anyagi fede­zetem. Elmentem dolgozni a vasútihoz. így tovább festeget- tem, tanultam egy műkedvelő körben Bőd László és Váradi Sándor vezetésével, később Döbröczöni Kálmántól. 1953- tól szerepelek kiállításokon... Okleveleket, kitüntetéseket szed elő: 1958. München, vasutas kiállítás — TV. díj. 1962. Budapest — I. díj... és így tovább. — Melyik a legkedvesebb képe? Oldalra, mutat. A falon egy impresszionista női arckép. — Talán ez. Ez volt ugyanis az első olyan képem, ami je­lentés változást hozott a mun­kámban. Aztán előkerülnek egymás után a többi képek is. Kicsit szakadozottan beszél róluk. Az a vágya talán, hogy magyará­zat nélkül is megértsem... Búcsúzóul elővesz egy képet. A miskolci országos kiállításra szeretné benyújtani. Munka­ábrázolás. — Kovácsolok, — Szeretném, ha úgy tud­nám visszaadni a témát, mint ahogy bennem él — mondja* s visszaállítja a képet a többi közé. , F orgó Edit szült különféle berendezések, eszközök és felszerelések hasz­nálatának legújabb eredmé­nyeit és tapasztalatait. Hasonló fontosságú a mező- gazdasági gépek nemzetközi bemutatója. Figyelmet érdemel a magyar D—1-k jelű univer- zál-traktor. 64 lóerős, de vonó­ereje csaknem kétszer akkora, mint más, hasonló motorú gépé. Hasonló érdeklődésre tarthat számot a legújabb tí­pusú szovjet gabona- • és bur­gonyakombájnok, a lengyel és román traktorok, a takarmány- feldolgozó gépek, az NDK-beli univerzális vetőgép, a külön­böző komlóművelő eszközök, a növényvédő gépek és számos más külföldi cég kitűnő alko­tása. A kiállítás egyik új témája az üzemszervezési bemutató. Ennek pavilonjában az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben a múlt évek­ben sikerrel alkalmazott és ál­talános felhasználásra javasolt üzem- és munkaszervezési el­járásokat, módszereket ismer­tetik. Az állattenyésztési bemuta­tón igen jelentős az 5000 férő­helyes nagyüzemi tojóház, a 12 000 férőhelyes csibenevelő és a gépesített sertéshizlalda, amelyben az 500 állat gondo- r'-a naponta csupán 4—5 mun­Pénteken délelőtt az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás területén 20Ü újságíró részvé­telével sajtótájékoztatót tar­tottak, ahol Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője ismer­tette a ma nyíló kiállítás je­lentőségét és anyagát. A legutóbbi, 1959-ben meg­rendezett kiállítás időszakában a magyar mezőgazdaságban még a kisárutermelő gazda­ságok voltak túlsúlyban. Azóta megvalósult mezőgazdaságunk szocialista átszervezése, a szo­cializmus erői győzedelmesked­tek hazánk mezőgazdaságában is. A kiállítás ezt a változást meggyőzően szemlélteti, s meg­mutatja, hogy az átszervezés időszakából jól ismert kettős feladat hogyan volt együttesen végrehajtható. Az idei kiállítás legfőbb gya­korlati célja, hogy eluraozuttsa a leözös gazdaságok további szilárdulását, termelésük, s ezzel jövedelmük növelését; hogy szemléltető módon nyújt­son a termelésben jól haszno­sítható ismereteket a látoga­tóknak, főképpen a szövetke­zeti gazdáknak, a szakmunká­soknak és a mezőgazdasági ter­melésben dolgozó szakemb reknek. A kiállítás területe a régebb: 300 000 négyzetméterről 320 000 négyzetméterre bővült. Felújí­tották a kiállítás valamennyi korábban épült pavilonját, azonkívül mintegy 5000 négy­zetméter alapterülettel új pa­vilonokat építettek. Az idei kiállításra 134 állami gazdaság és 559 termelőszövet­kezet — azaz a szövetkezetek 13 százaléka — jelentkezett termelési és tenyésztési ered­ménnyel. A gazdaságok össze­sen 1102 növénytermelési ered­ményüket mutatják be. Rendkívül érdekes és tanul­ságos a nemzetközi kemizálási bemutató, amelyet a Szovjet­unióval, a Bolgár Népköztársa­sággal, Csehszlovákiával, Len­gyelországgal, Romániával és a Néfnet 'Demokratikus Köztár­sasággal közösén' rendezünk. A látogatók megismerhetik ce vegyszeres gyomirtás, a nö­vényvédelem, a műtrágyázás. i takarmánykiegészítőszerek j 7yártása és a műanyagból ké-l

Next

/
Oldalképek
Tartalom