Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
Szombat, 1963. szeptember 1 ESZAKMAGYARORSZAG s Az irányelvek és a világszínvonal Beszélgetés a Miskolci Könnyűgépgyár igazgatójával A Miskolci Könnyűgépgyár igazgatójának íróasztalán — a különféle kimutatások, tervek között — tekintélyes- helyet foglal el a kongresszusi irányelvekről szóló ismertetés. Ez egy kicsit szimbolizál is. Az igazgató — Lipovszki Gyula elvtárs — nem megszokásból, illemből tartja kezeügyé- ben az irányelveket ismertető lappéldányt. A vastagon aláhúzott részek jelzik, hogy a párt célki tűzései nagyonis szoros összefüggésben vannak a gyár munkájával, a dolgozók jövőjével. És nemcsak az igazgató, hanem a gyár többi vezetői, dolgozói is sokat olvasgatják, beszélnek, vitatkoznak róla. Szerdán is például aktivaülésen beszélték meg az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Sok tennivalónk van még — A gyár dolgozói nagy érdeklődéssel olvasgatják, tanulmányozzák a. kongresszusi irányelveket — mondja Lipovszki elvtárs. — Minden pontja érdekel bennünket, de különösen azokkal a részekkel foglalkozunk behatóan, amelyek összefüggésben állnak tennivalóinkkal, gépgyártásunk jövőjével. Az irányelvek azt mutatják: sok tennivalónk van még a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, a minőség javításában. — Kezdjük talán a termelékenység növelésével. — A termelékenység növelése — és az önköltség csökkentése — termelésünkben nemcsak az iparra, hanem a mezőgazdaságra is hat. A Minisztertanács éppen a napokban jelölt ki bennünket az öntözéses szivattyúk „főgyártójának”. Nos, ha termelékenyebben, olcsóbban dolgozunk, az nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság fejlődését is jobban elősegíti. Mindenekelőtt igyekszünk automata, félautomata és célgépeket alkalmazni. Ezzel ugyan már 1960 óta foglalkozunk, azonban az irányelvek most arra ösztönöznek bennünket, hogy még merészebben szabaduljunk meg az elavult gépektől, s még bátrabban alkalmazzunk korszerűbb eszterga- és célgépeket. Az új, modem gépek, berendezések elősegítik, hogy ugyanazon a területen nagyobb termelést végezhessünk. Ezzel eddig sem volt nagy baj, hiszen jelenleg ugyanazon a területen négyszer annyit termelünk, mint például 1958-ban. A műszaki-technikai fejlesztés mellett fontosnak tartjuk az emberek tudásának növelését is. Gyárunk dolgozóinak mintegy 70 százaiéira vesz részt külön- u féle szakmai tanfolyamokon, i tanul iskolákon, technikumokban, egyetemeken. Hogy állunk az önköltséggel? — Milyen eredményeket értek el, s milyen gondjaik vannak az önköltség csökkentésében? — Két gyártmányról — a targoncáról és a szivattyúról szeretnék beszélni. Gyártmányainkkal eddig is szép sikereket érjünk el mind hazai, mind a külföldi megrendelőknél. Exporttermékeink keresettek, a termékek önköltsége is megtérül, hiszen a kapitalista piacon értékesített termékeinket dolláronkint 20 forintért állítjuk elő, ami országosan is jó eredménynek számít. A gyár fizikai és mű szálú dolgozói mindent megteszünk, hogy i tartsuk, illetve növeljük ezt a Q színvonalat. A dolgozók kéz-1 deményezésére — a szükség-* leteknek megfelelően — termékeinket állandóan korszerűsítjük, modernizáljuk. Hadd említsem példaként az öntözőszivattyúkat. Pár éve még importáltuk őket Nyugat-Német- országból, Belgiumból, Olaszországból. Gyárunk dolgozói J mélyreható tanulmányokat folytattak, állandóan 'fejlesztették, kors zenisí tették a mi szivattyúinkat. Ma ott tartunk — nemzetközi szakmai értékelés szerint.—, hogy elértük, sőt: túlszárnyaltuk az említett országok szivattyúgyártásának színvonalát. Jövőre már 1200 öntözőszivat'tyú gyártására kaptunk megrendelést. Természetesen ez nem volt köny- nyű dolog. A gyár pártszervezete, szakszervezete, vállalat- vezetősége, fizikai és műszaki gárdája nagyon nagy eröfeszí-í léssel, nevelő munkával érhette ezt el. — Vannak-e kívánnivalók? — Az irányelvek arra ösztönöznek, hogy még nagyobb figyelmet fordítsunk a gyártmányok súlyának csökkentésére. Arra törekszünk, minél kevesebb anyagot kelljen felhasználni készítéséhez. Igyekszünk alkalmazni az új technológiát, mint például zárt- süllyesztóket, precíziós öntést. Ez nagy megtakarítást jelent. Kevesebb anyagot kell felhasználni, kevesebb forgácsot kell „termelnünk.” Tízszer annyit termelni — Milyen célkitűzések megvalósításán dolgoznak? — A gyár műszaki gárdája most dolgozik az 1963—64—65- ös terveken. A minisztériumtól megkaptuk a harmadik ötéves tervre vonatkozó irányelveket is. Az előzetes terveket természetesen a kongresszus téziseinek, irányelveinek figyelembevételével készítjük el. Az az elképzelésünk, hogy a harmadik ötéves terv végére gyárunkban pontosan tízszerany- nyit termelünk, mint 1958-ban termeltünk. Átszervezzük termelésünket. Jelenleg ugyanis 25—30 féle terméket gyártunk. Ez nem gazdaságos. Csak egy példát. Nem mindegy, hogy valamiből 10, vagy ötszáz darabot kell készíteni. Az utóbbi gazdaságosabb — ez köztudomású. Nos, a gazdaságosság érdekében a különféle termékek gyártását átadjuk más vállalatoknak, üzemeknek, s mi kizárólag a Beta—1 típusú targoncák és a szivattyúk gyártásával foglalkozunk. A KGST elismeréssel nyilatkozott szivattyúgyártásunkról. Nagyon, szeretnénk, ha e szerv bennünket bízna meg a népi demokráciák szivattyúkkal való ellátásával. Nagyobb tömegben gyárthatnánk, s a termelés koncentrálásának pedig az az előnye, hogy a nagyobb tömegű termelésnél még olcsóbban lehet az egyes gépeket elkészitend. Terveinkben szerepel a gépcsaládok kialakítása, targoncák, szivattyúk további korszerűsítése. Egy mondatban kifejezve, a gyár dolgozóinak egyöntetű elhatározása: a kongresszusi irányelvek segítségével elérni, túlhaladni a világszínvonalat. — Csorba —------ooo-----T ájolni akarnak a szerencsi színjátszók Ma, szombaton mutatják be Tabi László Esküvő című darabját Bekecsen, a szerencsi művelődési otthon színjátszói. A szerencsi öntevékeny együttes az elmúlt évadban is gyakran felkereste a környező községeket, és szereplésükön kívül mindenütt hasznos útmutatásokkal, módszertani tanácsokkal is szolgáltak. Ügy tervezik, hogy az új évadban is sokat tájolnak, és amennyire erejükből, tudásukból telik, segítik a gyengébb csoportokat. Tizenhét esztendő a község élén A népfront-bizottságok napirendjén a könyvbarát-mozgaiom Ä mintegy kéthónapos nyári szünet után ezekben a hetekben ismét helyet kapott a népfront-bizottság munkájában a múlt év őszén meghirdetett könyvbarát-mozgaiom további feladatainak megoldása. A népfront-bizottságok és segítőtársaik rendbehozzák az elhanyagolt helyiséget, másutt a kölcsönző mellett olvasótermeket is berendeznek. Ezzel egyidejűleg nagy gondot fordítanak a könyvtárak választékának bővítésére is. Az állam hozzájárulásán kívül jelentős összegekkel segít a tár- sadalom. A földművesszövetkezetek évi tiszta nyereségük egy részét ajánlották fel erre a célra Az ország számos községében pedig a tanácstagok lakosonként 1,50 forintot szavaztak meg a községfejlesztési alapból a könyvtárak támogatására. Sokhelyütt hozzá járulnak az új könyvek vásárlásához — még hozzá jelentős ösz- szegekkel — ahol tehetik a termelőszövetkezetek is. Az őszi-téli hónapokban ezenkívül sokhelyütt úgynevezett könyvbálokat tartanak majd, ahol a vendégek belépőjegy fejében könyvet ajándékoznak a kölcsönzőknek; Mindez azt ígéri, hogy megkétszereződik a tanácsi könyvtárak állománya, s Magyar- ország minden ezer lakosára átlagosan 1200 könyvtári kötet jut; Még dúlt a háború. Messze a Dunántúlon, az osztrák határ mentén még haláltüzüket ontották a német tüzérségi ágyúk. A fasiszta hordák eszeveszett dühükben végigperzselték, végigpusztították az országot. Bódvaszilason is, ebben a kis határmenti községben 1945 márciusában a tavasz kettős kikeletet hozott. Üjjáéledt a természet, de felfrissültek az emberek, pezsdült az élet, munkához kezdtek. A község vezetői, a Horthy-rendszer hűséges bérencei a nép haragja elől elmenekültek. Senki sem bánta, hogy vezető bíró nélkül maradt a falu. Majd választunk mi bírót magunknak, olyat, aki a mi emberünk, aki velünk izzadott. küszködött, ette a szolgaság kesení kenyerét — mondogatták akkor. Egyh a ng fsán... 1945. március elején összegyűlt a falu bíróválasztásra. Két párt jelentette be, hogy a választásra jelöltet állít. A kisgazdák jelöltje volt a várományosa a bírói széknek, hiszen a másik párt: a Szociáldemokrata Párt alig néhány tagot számlált. A főjegyző, akt a választás lebonyolítására volt hivatva, már jó előre megállapította, hogy a kisgazdák adják a bírót, á szociáldemokraták pedig a ‘törvénybírót. A szociáldemokraták jelöltje Arday István volt. Ismerte a falu népe, hisz évtizedeken keresztül együtt küszködtek. — Jófejű ember, igazságos — mondották a szociáldemokraták. Elkövetkezett a választás. Szavazással kívánta eldönteni a főjegyző, hogy ki legyen a község bírája. A kisgazdapárt' emberek, de a szociáldemokraták is egyhangúlag Arday István jelölték és választották bírónak. A Magyar Kommunista Párt munkájának élénkülése felkeltette Arday István érdeklődését. Felvételét kérte a Magyar Kommunista Pártba. Megkapta tagsági könyvét. Ezzel együtt a Magyar Kommunista Párt sok új tagra tett szert, hisz azt mondották az emberek: Arday a kommunistákat pártolja, az az igaz cél, nekünk is oda kell állnunk. 1948-ban ismét biróválasztást írtak ki a községben. Osztatlan szavazattal ismét Arday Istvánnak adtak bizalmat a községbeliek. A bizalom titlsa Két esztendővel később, a tanácsok megalakulásánál a község listáján ismét elsőként szerepelt Arday István neve. Tanácselnökké választották. Négy esztendővel később újra csak ő kapta a legtöbb szavazatot. A legutóbbi tanácsválasztáskor, 1953-ban — mondanunk sem kell — ismét bizalmat szavaztak a bódvaszilasiak a község legkipróbáltabb, Icg- odaadóbb vezetőjének, Arday Istvánnak. Miért volt e hihetetlen bizalom, miért szeretik annyira a faluban Arday Istvánt, miért tisztelik annyira az emberek a községi tanácsot? Tréfásan istenhátamögötti falunak becézik városon Bód- vaszilast. Ritkán porzik itt el a vezetőszervek gépkocsija. A segítségnyújtás sokszor hónapokig, vagy évekig várat magára, valamilyen ügyes-bajos dologban. — Azért vagyunk mi itt, hogy mindent kiverekedjünk, hogy segítsünk a falu népén, hogy gyarapítsuk a falut — szokta volt mondani Arday j bácsi. Nem sajnálta a fáradsá- ! got, ha kellett, hetenként több- S szőr is beutazott a járási székhelyre, hogy a község dolgait intézze. A tanácsapparátus segítsége eredményes volt, hiszen oly sokat fejlődött a falu 1948 óta, hogy azelőtt talán egy félévszázad alatt sem ennyit. Egészségház kellett a falunak. Korszerű, olyan, amilyenben sokféle vizsgálatot elvégezhet az orvos. 450 ezer forintba került volria a község új egészségügyi centrumának megépítése. A felsőbb szervek segítségéből azonban csak 106 ezer forintra telt. A többit összeadta a falu. Akadt egy kis községfejlesztési alap, de találtak helyi anyagot is. Társadalmi munkának sem voltak szűki- ben. Emlékezetes a villanyavatás i is. 1955. december 17-én a környéken először itt gyulladt ki a villany. Nem vonakodott a falu népe akkor sem, amikor a művelődési otthon felépítéséhez kért segítséget a helyi tanács. Tizenkétezer forint értékű társadalmi munka segítette a népművelés otthonának bővítését. A bódvaszilasiak szinte büszkék lelletnek önmagukra. — Ha már ilyen sok segítséget kapunk a községi tanácstól, legyen még nagyobb dicsősége a falunak: a tisztaság. Húszezer forint jutalmat kapott a község, mert első lett a tisztasági versenyben. A tanács bölcsességét még ma is emlegetik a községben, hisz a jutalmat nem kótyavetyélték el, hanem az egészségház orvosi műszereinek ‘ beszerzésére fordították; Nyugdíjasként sem tétlenkedik Ahogy nőtt a falu, úgy gyarapodott az emberek bizalma a községi tanács, és a községi tanács vezetője, Arday István iránt. Szerették, megbecsülték Arday bácsit. De, mint minden idős embert, őt is utolérte a betegség. Nyugdíjba kellett vonulnia. 1962. január 1-én, 17 esztendő után átadta községvezető tisztét egy fiatalabb elvtársnak. És ki ma a bódvaszilasi községi tanács végrehajtó bizottságának legaktívabb, legcselekvőképesebb tagja? Mindenki ezt feleli: Arday István; Bár az idő eljárt felette, de a kemény harcok, a küzdelmek megfiatalították, ö a községnek szentelte életét. Gazdag, becsületes életét mindenki becsüli, tiszteli. Apjuknak szólítják ma sokan Bódvaszilason Arday bácsit. S megérdemli e becenevet, mert úgy tekint mindenkit, mint békés családjának egy-egy tagját. Pásztory Alajos Novajidrányi híradás Encsi pillanatkép A novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben még mindig teljes kapacitással csépelnek. Kissé elhúzódott az előre tervezett határidő, ám ennek nem a tagság lustasága, vagy éppenséggel a rossz szervezés az oka. Éppen ellenkezőleg, hiszen a tagok szinte éjjel nappal kint dolgoznak a földeken. Hogy mégsem tüdták idejére befejezni a cséplést, annak mindössze az az oka, hogy idén a kalászosok nemvárt bő termést hoztak a novajidrányi földeken. Árpából mintegy 12 vagonnal, búzából is 5—6 vagonnal többet takaríthatnak be, mint amennyire számítottak. A tarlóhántást már befejezték, a napokban véget ér a cséplés is. Felszabadul a munkaerő, s Novajidrányban a tsz-tagok hozzákezdenek az őszi szántáshoz. * Novajidrány kulturális életének vezetői a következő évad egyik legfontosabb feladatának tartják a felnőttoktatást. A pedagógusok az elmúlt népművelést évadban szép eredményt értek el a dolgozók iskolájában, és most is szervezik a hetedik—nyolcadik osztályt. A múlt évben analfabéta tanfolyamot akartak alakítani a cigányok részére, de az akkor nem sikerült. Most újra próbálkoznak vele. Az arra rá- szorelókkal szeretnék az írásolvasás tudományát megtanítani. Remélik, hogy az új évadban sikerül bizonyos eredményt elérni ebben a nehéz, sok türelmet igénylő munkában is. Több mint kétszáz szakmai célú társasutazást rendez az IBUSZ Az IBUSZ a „menetrend- 1 szerű” kirándulásokon kívül í különleges szakmai jellegű kül- I földi társasutazásokat is szer- Jvez a szocialista országokba \ egyes üzemek, hivatalok és in- | tézmények dolgozói számára. Az idén előreláthatólag 55 i szakmai csoport utazik el a [ Szovjetunióba. Csehszlovákiába minden va- j lószinűség szerint legalább 30 szakkirándulást indítanak [majd. Elutaznak Csehszlová- ikiába többek közt a magyar- tóvári íöldművesszövetkezet 1 dolgozói, valamint a hajbodorí- I tás körülbelül kétszáz magyar J mestere is, akik a prágai fodrászversenyre köszörülik ollójukat. A szolnoki járműjavító dolgozói Drezdában, Görlitzben, Prágában és Plzenbén tanulmányozzák a rokonszakmabeliek munkáját. A Német Demokratikus Köztársaságba ösz- szcsen mintegy harminc szakmai csoport látogat el még az idén. Mindezeken kívül a hátralévő négy hónapban Lengyel- országba várhatólag 35, Romániába pedig — kezdet gyanánt — 2. összesen tehát több mint kétszáz hasonló célú társasutazást rendez az IBUSZ. .. ó. s • ' ' O-f ' '‘v éu' ■; * I Iliig 1 : ' ti lipÉlii 1 iilliii • ‘\Vií V,. e ■ smSm ,\ vj V - ■■ ‘,4 ■ ......' . . . . -■Ü-Xv Mezőgazdasági gépekhez szervizkocsi mintapéldánya készül el Miskolcon A nyári betakarítási munkák befejezésekor nagy a forgalom a TcrményforgalmS vállalat encsi te- - — lepnelyen. A környék tsz-ei fogatokon és vontatókkal hordják a szemcsterményt Foto; Szabados György A Miskolci Mezőgazdasági 1 Gépjavító Vállalatnál a külön- | böző mezőgazdasági gépekhez i új szervizkocsi mintapéldánya ! készült el. A kétkerekű, lemez- I burkolatú, nem nagy súlyú, és ' teherautó, illettre más jármű i után kapcsolható szervizkocsit 1 motoros működtetési vízszi- [ vattyúval, fecskendővel, ola- < jozóval, légsűrítővel, s ezen ' kívül különböző ellenőrző mű- | szerekkel látták el. Szakvéle- ( meny szerint igen alkalmas 1 a gépállomások, “állami gazda- c súgok; termelőszövetkezetek gépeinek a munkahelyen való kezelésére, karbantartására. A szervizkocsi mintapéldánya — az előzetes bemutatón — megnyerte a szakemberek tetszését és azt bemutatják a mezőgazdasági kiállításon is. A miskolci vállalat egyébként ezen kívül bemutatja még a kiállításon a talaj megmunkálásnál jól bevált, gyártmányát, a háromtagú gyürüshengert is, amelyből az idén már több mint ezret adtak a mezőgazdasági üzemeltnek.
