Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
4 eSZAfOffAGTAKORSZAO Szerda, 1962. augusztus 1. A képernyő előtt ki „Autókaland“, az „Ordasok között“ és mások e •j r ' \ ' ? 1 r wjj -'s ■ 1 1 ■ I* . > i a Az elmúlt hét televízió-műsora szándékában mindenképpen felülmúlta az. előző, több hetes átlagot. Szerencsére hiányoztak a heti műsorból az olasz neorealizmus kezdeti korszakának, meg más olasz filmművészek sok-sok év előtti próbálkozásainak selejtes gyártmányai, melyekből az elmúlt hetekben oly bőven volt módunk Ízelítőt kapni. (A fehér sejk, A séta stb.) Több útifűmen, más jellegű kisfilmen, riportműsoron kívül helyet kapott a heti műsorban egy operaközvetítés — Leoncavallo Bajazzok-ja —, ha nem is a legjobb interpretálásban. Láttunk balesetelhárítási esztrád- műsort — Van szabály, hogy így ... címmel —, amelyet felesleges felidézgetnünk, mert sem színvonala, sem „mondanivalója” nem volt képes emlékezetessé tenni. Hallgattunk komoly és könnyű zenei hangversenyt, láttunk vihartól elmosott ifjúsági vetélkedőt a Balaton partjáról. Üjra élveztük Kellér Dezső sziporltázóan szellemes összeállítását, a Kedves közönség-et, élveztük a vasárnap délelőtti ifjúsági műsort, a csütörtöki kedves csehszlovák bábfilmet — Nándi és Funtik házatépit —r, jónak találtuk a Lányok a kirakatban című kisfilmet, amelyben egy tavaly érettségizett leánygimnáziumi osztály huszonnyolc tagjának sorsát követhettük. (Nagy kár, hogy az osztály és a személyek költött figurák és az egyes történeteken is érződött a mindenáron tanmesét alkotni akarás.) Megpróbáltuk élvezni a VIT megnyitásának ■ünnepségeit és láttunk két új magvar televízió-játékot: az Autókaland-ot és az Ordasok között-et, ez utóbbit két. folytatásban. Ezekről kívánunk bővebben szólni. Az Autókaland című televízió-filmet Balázs Anna irta, Benedek Katalin volt a dramaturgja és Mancse- rov Frigyes rendezte. Egyes alakjait ismert, jónevű színészek és kevésbé ismert leendő színészek, főiskolai hallgatók keltették életre. Az Autókaland megalkotásával ismét szaporodott azoknak a magyar műveknek a száma, amelyek mindenáron be akarják bizonyítani, hogy a fiatalságunk körében helyenként felbukkanó cinizmus és gátlástalanság tulajdonképpen — és kizárólagos — oka a szülők, felnőttek meg nem értése és ebből következően az ifjúság „elkeseredettsége”, amely annyira „elkeseríti” szegény dühöngő ifjakat, hogy huligánkodnak egy kicsit, de az első jó szóra szépen, illedelmesen ülnek vissza az iskolapadba és hátratett kézzel, bizakodva, derűsen néznek a szebb holnap elé. így volt ez az Autókaland fiataljaival is. Volt néhány érettségi előtt álló fiatal, köztük a már sematikussá vált re- cepet szerint egy szerény és szegénysorsú fiú, akit baráti köre, amelynek „vezére”, a jómódú szülők elkényeztetett csemetéje, a lejtőre visz. Volt benne valami diákszerelem- féle, volt egy disszidálásból hazatért, teljesen kiábrándult fiatal, aki a történet közepe táján olyan nyomtalanul el is tűnt, mint amilyen oktalanul belecsöppent a játékba, volt egy aggódó mama, volt egv nagyvilági dáma és volt egy megértő osztályfőnök, aki any- nyira rendbehozott mindent, hogy a játék végén nemcsak a lopott autóval végbevitt ran- dalírozás (lásd a közelmúltban: Pesti háztetők, Húsz évre egymástól és néhány külföldi film) ment feledésbe, hanem a sérült hős betegágya körül — a szent giccs jegyében — hatalmas kézfogások pecsételik meg a jó útra térést és — úgy véljük ideillő kifejezés —: minden el van boronáivá. Igencsak innen-onnan összehordott, előregyártott elemekből épült fel. ez a játék, amely sem eszmeileg, sem művészileg nem mondott többet fiatalságunkról, mint a fentebb vázolt elgondolások jegyében született többi, kevésbé sikerült, ifjúsági témájú film. Nem elégíthette ki az igényes nézőt Dőld—Mihajlik ismert regényének, az Ordasok közöttnek televízió-változata sem. A regényt százezrek olvasták, ugyancsak százezrek hallották a rádióban hosszú heteken át folytatásokban közölt változatot is, tehát fokozott várakozással tekintettek a tv-változat elé. Kétszer egy-egy órát szánt a televízió a regény feldolgozására és — mint gyakori eset a népszerű regények megfilmesítésénél — nem tudta a történet hatalmas anyagát kielégítően átültetni a kép nyelvére. A hatalmas méretű, ezernyi fordulattal, izgalommal tárlatot regénynek két órába történő sűrítése igen kemény feladat volt és nem is járhatott sikerrel. A regényben is felfelbukkan bizonyos irrealitás helyenként, de az olvasva nem annyira feltűnő, nem annyira illúzióromboló, mint azt az összesűrített képi feldolgozásban láttuk. A film sokszor any- nyira üresfejűeknek tüntette fel a német katonatiszteket, hogy szinte azt gondoltuk: eny- nyire korlátoltan ostoba emberekkel szemben nem is olvan nagy hősiesség, amit Goldring végbevisz. Csak egy példát említsünk: Ewers ezredes inkább valami öreg, csak a nyugdíjáért remegő katonai hivatali iktató volt, mintsem francia földen állomásozó hadosztály- parancsnok Hitler ármádiájában és igazán nem lepett meg, hogy kiteríti Goldring előtt a titkos tervrajzokat, aki azt az ezredes vállára hajolva meglehetősen feltűnően lefényképezi. Meglehetős naivitás érződik a Goldring és összekötője, a kegyszerárus találkozásain is, amint a fogadó ebédlőjében, mások jelenlétében beszélgetnek megbízatásukról a. legna-1 gyobb nyíltsággal és elvtársnak szólítják egymást a náci tisztek közelében. Az Ordasok között tv-válto- zatát Radó György írta, dramaturgja Deme Gábor, rendezője Pauló Lajos volt. A színészgárda a lehetőségeken belül a legjobbat nyújtotta; D. Kiss Ferencet, Szakács Miklóst, Inke Lászlót. Kállai Ferencet, Kállai Ilonát, Rajz Jánost kell kiemelnünk a népes együttesből. de elismerést érdemelnek alakításaikért a többi szereplők is. © Bevezetőben azt mondottuk, hogy az elmúlt hét műsora szándékában mindenképpen felülmúlta a kox-ábbi heteket. Nagy kár, hogy a gzép és jó szándékot nem követte teljés és következetes megvalósulás, de már maga a szándék jelentkezése is örvendetes. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy az e heti műsorban szombat estére ismét valamilven filmet: jeleznek. A műsor diszkrétem csak ennvit árul el: „Játékfilm". Vajon ez mi lesz?) Benedek Miklós Úttörők a zempléni hegyeikben Messze szálló daloktól, vidám játékoktól visszhangzik ezekben a hetekben mindenütt a Zemplén-hegység erdörengetege. Valósággal birtokukba vették az úttörők, akik Borsod, Szabolcs, Hajdú megyéből, Nyíregyházáról, Debrecenből, de m,ég Budapestről is százával érkeznek ide nyári táborozásra. Felverik sátraikat a számukra kijelölt tisztásokon, aztán kezdődik a kéthetes kellemes, gondtalan élet. Táborhelyükről gyakran járnak kirándulni. Ellátogatnak Füzérradványra, Kőkapura, Hollóházára, Kékedre, Telkibányára, Üjhutára. s felkapaszkodnak az 560 mátei magasban épült, festői szépségű fiizéri várba,, ahol a mohácsi vész után egy ideig a. királyi koronát is őrizték. Azt azonban szomorúan kell tapasztalniok a kirándulóknak, hogy a hatalmas fiizéri fenyvest eddig ismeretlen gombabetegség támadt meg, s a Zemplénliegységi Erdőgazdaság szál emberei hiába próbálkoztak a legkülönbözöb védekezési móddal, a fertőzést nem sikerű megakadályozniuk, így kénytelenek voltak e rendelni a fenyves kiirtását. A pajtások egyél ként Sátoraljaújhelyt és Sárospatakot is fa keresik, s megtekintik a két nagymúltú vár( történelmi emlékeit, majd a fárasztó út utó frissülést keresnek a sárospataki termálfürc. medencéjében. A megyei tanács művelődésügyi asztali Sárospatakon üdülést szervezett általános i kólái tanulók számára. Kéthetenként 10(1—?( kisdiákot üdültet a megye, olyan gyermekeke akik az elmúlt tanévben jó tanulásukkal i példás közösségi magatartásukkal lcitünté társaik közül. a gönci hordó alapanyaga terem A Telkibánya környéki tölgyerdőkből évszázadok óta termelnek fát a híres gönci hordók készítéséhez. A 136 literes hordókban érlelik a világhírű tokaj-hegyaljai bort. A telkibányai erdőkből termelt tölgyfa, különleges adottságai miatt a legjobb erre a célra, mert egyenletes, szál mentén jól hasad, megfelelő levegőzést biztosít a hegyaljai borok érleléséhez és a belőle készült hordók több évtizedig használhatók. Sem ízt, sem színt 'nem adnak át a benne tárolt bornak, így az megőrzi különleges zamatét. A Zemplén-Hegyvidéki Állami Erdőgazdaság a több évszáMeg jelent a Napjaink legújabb száma Szép kivitelezéssel, áttekinthető szerkesztéssel, változatos tartalommal jelent meg a Napjaink legújabb száma. Több publicisztikai írás, elbeszélés, vers, könyvrecenzió, jegyzetanyag teszi színessé, olvasmányossá. Az első oldalon Szekrónyesi Lajos Egyetlen élet című írását olvashatjuk. A publicisztikai anyagot gazdagítja Zsidai József Olvasó és irodalom- tudomány című, hosszabb lélegzetű írása, és Sz. Kováts Lajos Változatok a képernyőn című cikke, melyben a televízió műsorairól mond kritikát. H. Szabó Béla a lillafüredi író-találkozókra emlékezik vissza. Cikkét azzal a fényképpel illusztrálja, mely az 1933. június 10—18 közötti lillafüredi írótalálkozó részvevőiről készült. A képen József Attila is látható; Gergely Mihály Dőli magyarból, Sipos Tamás Éjfél után, Tóth Lajos Hídon című elbeszélésével szerepel. A lap értékét több, szép költemény növelj. Elsősorban Niklaí Adám Szabad ég alatt című versciklusát kell megemlítenünk,, melyben a költő egy termelőszövetkezeti faluról fest képet. Ezenkívül Akác István, Bényei József, Bihari Sándor, Ladányi Mihály, Serfőző Simon, valamint Nicolas Guillen kubai költő verseit olvashatjuk. A lap sok könyvről közöl recenziót, és jegyzetanyaga is gazdag. A Napjaink legújabb számát is több, művészi illusztráció díszíti. Az illusztrációk Feledy Gyula, Barczi Pál, Szalaj Pál, Tenkács Tibor, valamint Kon- rád Srzednicki munkái, zados tapasztalatok alapjs most is erre a célra termeli ! itt a fát. Különös gonddal ki zeli a Telkibánya környéki tÖ gyeseket.. Rendszeres és gondí erdőműveléssel nevelik a fi kát, hogy minél többet felhas1 nálhassanak hordókészítésr A szakszerű erdőgazdálkodi eredményeként az évszázadi erdőkből egyre több alkalmi fát termelnek ki, s szinte telji sen ellátják a hegyaljai köísl gekben hordókészítéssel fo; lalkozó ktsz-eket. Az idén 5( köbméter, hordókészítéshez á kalmas anyagot termeltek ki, jövőre gondolva pedig csal nem ezer hold új tölgyerdi telepítetlek. — NEGYVENEZER perc mi gyár zenét sugároznak évenJ a külföldi rádióadók. A Magyt Rádió nemzetközi zenei ka\ csolaiai szinte az egész világi kiterjednek: hetven külföl rádióállomás sugározza reni szeresen a magyar zenei fe vételeket. R Legfelsőbb Bíróság is halálra ítélt a sósavas Mint ismeretes, a Fővárosi Bíróság idén júniusban tárgyalta Szabó Imréné, született Simon Teréz, 36 éves budapesti lakos ügyét, alá ez év tavaszán szerelmi bosszúból összekötözte, fojtogatta, sósavval leöntötte és megitatta volt szeretője két gyermekét; a 9 éves Makkó Évát és 11 éves Fer&rte 4. ft. 33. USA-lobogó a koporsón Lám, megéreztem a felénk settenkedő veszedelmet. Lecsapott ránk. A hangfogós revolver csendben végzett Vándor Pityuval, Civilbe öltözött, sötét ruhába, fehér ingének gallérját kihajtotta a zakójára. így láttuk őt egyszer, máycius tizenötödikén, amikor verset olvasott fel nekünk a hálóteremben. Akkor még hatan voltunk. Most ketten vagyunk, Katona Sándorral. Csak nézzük egymást, nem beszélünk. Nem beszélünk Vándorról. Széttárt karokkal feküdt a betonút szélén, illedelmesen, hogy a forgalmat ne zavarja, s meredt szemei az eget nézték. Reggel bukkant rá a járőr, időbe telt, amíg kiderítették, hogy katona, s a ml alakulatunkhoz tartozik. Leragasztott levél volt a zsebében, az édesanyjának címezte Brooklynba, .a tizenhatodik avenuere. Ezt átvette a parancsnokság, s a könyveit, füzeteit is. Segítettem összecsomagolni Donlannak, azt kérdezte: ez mi? Egy kihullott papírlapot emelt fel a padlóról. Zilahy Lajos Üzenet című verse volt rajta. Elolvastam néhány sorát: Ó, vizek vize, Csöndes Óceán, Nevetnem kell: Anyád egyetlen könnye több, Mert minden ml Volt s azóta Létrejött Te vagy. Ha szól a telefon, mindig te vagy Amíg nem tudjuk, ki beszél, Te vagy az utcán mindegyik diák, Mert ez a sorsa minden halandónak, Ki elvesztette egyetlen fiát. Megpróbáltam angolra fordítani. Nem ment könnyen. Don- lan legyintett és káromkodott. Fényes rohamsisakban, szolgálati egyenruhában, ketten lépdeltünk közvetlenül az ágyútalpra helyezett koporsó után. Fekete karszalaggal fedtük el a trójai falóval díszített szárnyas pajzsot, melynek értelmét Vándor Pityu magyarázta nekünk néhány hónappal ezelőtt. A Váradi névre már nincs szüksége. Sírjára kopjafa kerül, és egy amerikai katonatemetőben, idegen világban, a Föld másik felén, egymás közelében nyugszik majd Berci, a csendőr fia, és Pityu, akinek apját csendőrök hajszolták kínhalálba. Közös magyar sors? Kiegyenlítődés? Zsoldos sors: hiábavaló halál. Zsidó rabbi ment előttünk — egyenruhás tábori lelkész —, fiatal, magas férfi. Inkább színésznek látszott, mint papnak. Mögöttünk dobpergés ütemére a tengerész-gyalogosok szakasza lépdelt. A sírnál imát mondott a pap. Keresztény fiúk kórusa a Lord oh Lord!-ot énekelte. A főnök szigorúságot és közönyt mutató arccal nézett maga. elé, összeszorította a száját. Robert bambán bámult a katafalkra, amelyen az USA csillagos zászlaja takarta a koporsót. Frank Pollack törzsőrmester nem jött még vissza Seres András kíséretéből. Messzire mehettek. Egyedül Merrick kapitány látszott szomorúnak. Talán ő fogta fel leginkább a veszteséget. Gyászbeszédében ezt mondta: „Ez a kitűnő katona nemcsak fegyverével, eszével és szívével is a szabad nemzetek ügyét, az igazi demokráciát szolgálta. Rendkívüli feladatokra *. vállalkozott. Ifjúkori megpróbáltatásai, családjának a vörösök részéről elszenvedett sérelmei korán próbára tették idegrendszerét. Bizonyára ezzel a körülménnyel magyarázható végzetes tette, amellyel kiszakította magát sorainkból, hogy önmaga feláldozásával tiltakozzék az embertelenség, az erőszak uralma ellen. Dicsőség emlékének!” Azt hiszem, csak az én szememből csordult ki a könny. Katona Sándor tekintete a messzeséget követté. Úgy tűnt, gondolatai másutt időztek. Talán csak én éreztem captain Merrick szavainak terhét. Torkom szorították, szivemet nyomták, mint mázsás, otromba kövek. Nem ismertem Pityu életét, de amennyire ismertem* annyira tudom; hogy hazugsággal búcsúztatták. Mi lesz velem? Négy ágy üres a hálótermünkben. Kísérteties pontossággal emlékszem az éjszakára, amikor Sinkó Gabi felidézte nagyapja meséjét a vashordóba zárt patkányokról. Nyár volt, némán hallgattuk. Borzongtam. Elképzeltem, ahogy az éhes patkányok egymás testébe vájtak: szorító vasbörtönükből nem menekülhettek. Azóta két fiú meghalt, kettő nem bírta az iramot, a test, a lélek, az izmok és idegek birkózását, az idegenséget, a magányt, a kilátástalanságot... Katonazene szólt, vezényszavak hangzottak, dísztűz dördült. A fegyverek csattanása visszaverődött, a kőhegyek oldaláról. Tisztelgő sorok álltak félkörben a sír körül. Halott menedéke, vagy élők sírja, mi vagy, Okinawa? Kerülgetjük egymást Katonával, kerüljük a beszélgetést. Kézfogásunk a temetés után szavak nélkül is sokat mondott: kettőnk között most már ne legyen széthúzás. De én nem maradok. Ezt elhatároztam, véghezviszem. Temetek magamban is. Levél jött anyámtól: „Ne írj Erzsikének, asszony már jóideje, maholnap megszületik a gyerekük. Talán zavarná őket a leveled, az ura félreértheti.” Úgy éreztem, kifordult sarkaiból a Föld. Pedig semmi sem történt: tudhattam, hogy így lesz. De az ember mindig remél. Akkor is, amikor tudja, hogy igy lesz, hogy hiábavaló. Képzelődik, álmodozik, míg torkon nem ragadja, s nem rázza meg a kegyetlen bizonyosság. Mire várt volna? Tudta, hogy rám hiába vár. Én is tudtam, hogy nem megyek haza. Csak a szívem ment, csak a sóhajtár saim, a gondolataim repültek haza. Maradtam. Miért? Mert becstelen vagyok, gyáva, semmire se való. 'Se élni, se halni nem tudok. Pityu ember volt. Rendelkezett a sorsával, döntött róla. Én kisértet vagyok. Sokszor úgy érzem magam, mintha lebegnék, mintha nem is a földön járnék. Pedig minden a földön történik, mijjdenről ott határoznak. Hidegség! kicsi falu, ósdi parasztviskó: olyan távol van, mintha csak mesében találkoztam volna veled. Pedig ma is látom még az ablakát, amelynek függönye mögül félénken sápadt napsugár settenkedett a szobába. „Ne menj, ezt nem teheted. Maradj, ne félj!” A győri városháza előtt: egy Somogyvári nevű lázító bosz- szúról szónokölt. Én elhagytam a fegyveremet,. Nagyon féltem. Elhatároztam, véghezviszem: nem maradok itt. Egyformán undorító a vereség és a győzelem. Lehet, hogy a vereség az igazi győzelem. Négyen elszenvedték. Ketten belehaltak, kelten megsebesültek. De győztek azok fölött, akik pénzt Ígérnek vérünkért, győztek önmaguk Jölött. Elevenen akarok megszabadulni a Special Warfare Divisiontól. Ketten vagyunk a vashordóban. Captain Merrick rosszkedvű: nagy az elhullás: arány. Deficites a befektetés. Nem a pénzért kár, abból van elég. Az idő, az idő nagy úr. Az előkészítés végső időszakában, az ötéves idegenlégiós szerződés utolsó esztendejében \ hatból kettő. Hatból kettő? (Következik a befejező rész: A malompatkány.) Tibor bátyját; A két kisgyel mek hosszú ideig életveszély! állapotban volt, s ma is gondí kórházi ápolásra szorulnak; Az elsőfokú bíróság korát ban halálra ítélte a merénylő Fellebbezés folytán az üé hétfőn került a Legfelsőbb B róság elé, amely a délutál órákban hozta meg döntésé az elvetemült asszony hálák ítéletét jóváhagyta; Az ítéli indokolása hangsúlyozta, hoí a különös kegyetlenséggel, a jas indokkal, előre megfonto' tan elkövetett kétrendbe gyilkossági kísérlet lehető' Jette a legsúlyosabb bünteti . kiszabását. A vádlott megbí nást színlelő magatartása te jesen ellentétben állt szömj' tettével, amire a gondosan k terveit embertelen módszí volt a jellemző. A bünteti célja elsősorban a társadaloi védelmét, érdekeit szolgaijai A jogerős ítélet kihirdeté: után a vádlott kegyelemért fő lyamodott; Egymillió 300 ezer forintos újítás Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művi elektróacélművében az cgyí öntecsfajták jó ideig nem vo talc megfelelő minőségűek, belőlük készült hengerelt ért — főként a gömbacélok ; gyakran selejtesek lettek. Ezé az üzem egy műszaki csopor jának indítványára új mó< szert vezettek be, az úgynev' zett vaköntést. Eszerint a f< lyékony acélt alulról ereszd a kokillába. A kokilla felső rí szére kis lyukkal ellátott V mezt helyeznek, s azon keresi tül gázfejlesztő anyagot engeí nek az acélra, miáltal anns felületén csökken az oxldáci Ezzel az eljárással megszűnte tele a folyékony acél-kav< rást, amely a selejtesség ok! zója volt. Az új módszer bf vált és ezáltal egy évben 1 mi. lió 300 ezer forintot takarító1 tak meg. Az újítóknak 26 ezt forint dijat állapítottak meg.
