Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
Szerda, 1962. augusztus 1. ESZAKMAGTARORSZAG s Jő és gyors munka volt Az ország legfgfyorsabban dolgozó gépe iz ZÜSÍ Az Augusztus 20 utca. járókelői erős prázszapot óreztek. A Miskolci Gázművek szerelői gázálarccal felszerelve, megkeresték a hibát és i órai megfeszített munkával kijavították. A nehéz munká- 1 foan 10 percenként váltották egymást. Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljuk őket: Poliák Miklós és Ktsfalusi László szerelők, valamint Horkay Dezső és Illés László. Szabados György Manapság sok, különleges teljesítményű, gyorsjáratú gép működik üzemeinkben, a szakkörökben, mégis feltűnést keltett az a nemrég üzembe helyezett textilipari berendezés, amelynek percenkénti fordulatszáma 80 ezer. Ez nemcsak hazánkban, hanem külföldön is ritkaságszámba megy. Ilyen szédületesen gyorsan forgó gép nem is egy, hanem nyolc dolgozik a Magyar Selyemipari Vállalat fonálkészítő gyárában. A nylonfonalat hullámositja, hogy kreppnylon zokni készülhessen belőle. Egy gép 240 sodrófejét mindössze hét és fél-lóerős motor hajtja. A gyorsaság titka azonban nem a motorban, hanem a csapágyakban rejlik. Minden orsóba különleges golyóscsapágyat építettek, amelynek nemcsak magas fordulatszáma, hanem mérete is egyedülálló az országban: átmérője mintegy 20 milliméter. Az orsó naponta több mint százmilliószor fordul meg tengelye körül. Ha a csapágy haladó mozgást végezne, percenként öt kilométert tenne meg, tehát olyan gyorsan haladna, mint a MALÉV belföldi járatainak gépei. A közkézen forgó legújabb svéd katalógusok 25 ezer fordulatszámmal tüntetik fel a legkisebb és leggyorsabb golyóscsapágyakat, s amikor az SKF, a Svéd Golyóscsapágy RT. budapesti kirendeltségén megtudták, hogy a fonálelőkészítő gyár csapágyainak teljesítménye a szokásosnak háromszorosát is meghaladja, hihetetlennek tartották és elmentek a gyárba, hogy megnézzék, megbizonyosodjanak róla. Ekkor azonban kiderült, hogy bár a gép Angliából érkezett, csapágyai mégis svéd gyártmányúak, de olyan különleges készítménynek, amelyeket az egyszerű katalógusok nem tüntetnek fel. Az óriási fordulatszám nagy Tíz baromfitenyésztő központot alakítanak ki megyénkben Borsod megyében több mint 150 termelőszövetkezet foglalkozik nagyüzemi baromfitenyésztéssel. A termelőszövetkezetek elsősorban az iparvidék, mint Miskolc, Kazincbarcika, Özd, valamint a bányász lakótelepek húsellátását javítják. A baromfitenyészetek növelését akadályozza, hogy noha megyénkben több keltetőállomás működik, a csibekeresA PATYOLATNÁL Mezőkövesden és Edelényben, valamint a Kilián lakótelepen új fióküzletük. A harmadik és a negyedik negyedévben új gépeket is kap a vállalat. Ezek legnagyobb része az NDK-ból érkezik. Sokan azért nem mernek a Patyolatban mosatni, mert tudják, ’hogy minden ruhát vegytintával jelölnek meg, s féltik holmijukat. Ezen segít egy úgynevezett polimerk-rendszerü gép, amely megjelöli a ruhát, de mosás után mégsem marad semmiféle nyoma. Újdonság lesz a „gőzölő baba” is, amellyel szinte tökéletesen lei lehet vasalni a felsőruhát. Munkájuk még jobb lenne, ha megfelelő gépkocsival rendelkeznének. A körülményes szállítás ugyanis többször vezetett már a minőség romlásához. De addig is, amíg ez a probléma megoldódik, a vállalat munkásai igyekeznek úgy dolgozni. hogy mindenki megelégedéssel és elismeréssel szóljon róluk. Gyárfás Katalin letet nem tudják kielégíteni, mert nem tudnak elegendő te- nyésztojást keltetni. A keltetőállomások megfelelő tenyésztojással történő ellátására az idén megkezdik a nagyüzemi baromfitenyésztő központok kialakítását. A tervek szerint két év alatt tíz nagyüzemi központot alakítanak ki. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy ellássák a keltetőállomásokat megfelelő meny- nyiségű és tenyészértékű tojással. A négy darab 10 ezer és hat darab ötezer baromfira méretezett tenvésztelepeket a keltetőállomások közelében működő tsz-eknél létesítik, így többek között Mezőkeresztesen, Mezőkövesden, Sárospatakon, Edelényben és másutt. A teljesen zárt, gépesített, etetőkkel ellátott „tojásgyárakban” a gépesítés eredményeként két dolgozó látja majd el 10 ezer tojótyúk gondozását. Az idén kétmillió forint költséggel a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz-nél kezdik meg a 10 ezer férőhelyes tojóház építését, s jövőre megépítik a többit is. Az új tojásgyárak kialakítására összesen 14 millió forintot fordítanak. termelékenységet tesz lehetővé. Az orsón percenként nyolcvanezerszer jobbra-balra fordul a szál, miközben magas hőmérsékleten rögzítődik, s a sok apró tekervénytől szaknyelven szólva, terjedelmesebb a fonál, gyakorlatilag légáteresztőbb a zokni. A nyolc új gép 64 régit helyettesít, mégpedig úgy, hogy a kétszeres teljesítményt nyújtja. Bár hihetetlennek tűnik, ez az érdekes berendezés nem valami drága dolog. Beruházásaira ugyan 16 millió forintot költöttek — ami egyösszegben sok —, de viszonylag mégsem az, mert a gépek nem egészen egy év alatt kifizetik önmagukat. A borsodi képzőművészek kiállításának anyagából nek20 egy ÍZUSÍ svők 800 ve- fel- özü- iedig szer- 'is a fele rmát nnal hely, cím szá- ében Ö'ség Cs. Nagy András: Horgászok. >arag :ét, a adót. t he- Az szét- oma- itnak Kabautó« után Kab- itóan í első óasef? •ég, 8 is E'e- 7 óráit: i 6rá- iberg- óráig; u. S. 5, SOró*se$) óráig. Seres János: Tapolca. ! ere ne, óráig; „Lagzi” meg cséplés SZ..3 taányi Jrban- 5. sz.j megy el az idő — és toronymagas asztagokat álmodott magának, ahol akár egy hétig is van mit csinálni... Négy csühögő is volt a mi kis falunkban, s ilyentájt az egész falut betöltötték csühögésükkel. Hogy fájt a szívem-lelkem, ha a falu fölé magasodó dombra kergetett az anyai szigor az utálatos libákkal, melyeket csak azért talált ki a természet, hogy elvegye tőlem az időt a játéktól, a gépbámulástól. Minden vágyam az volt, hpgy gépésze legyek egykor egy ilyen csodamasinának. Minden szavamra ugrana a gazda. Früstökkor engem kínálna a legvendégszeretőbben a szíverősítő aratópálinkával, és napközben is elsőnek engem találna meg a borocskával, meg az almásbélessel. Ebédkor a főhelyre tessékelne a gazdasszony, az én tányéromba dugdosná a legkövérebb falatokat. Mert én vagyok a „gépész úr”, a cséplés atyaistene. Hűségem azonban elég csapodár hűség volt, mert amikor megláttam azt a kis Fordsont, egyből annak ülésére kapaszkodtak szakmaválasztó vágyaim, aztán meg a körmössel jegyeztem el magam. (A mai gyerekek már erre is a nyelvüket öltögetik, az ebadták, Bjelorusz, Zetor, meg Uhuszonnyolcas pámás kényelme után vágyakoznak, vagy éppen űrhajósok szeretnének lenni... Hat ilyen az élet...) No, de elkalandoztam egy kissé a témától. Ott hagytam abba, hogy egyik ismerősöm fájlalta a magyaros vendéglátás múlását, mely a cséplést szinte ünneppé avatta. Az aratás fárasztó prózáját — melyet szalonnával, vagy ha az se volt, vereshagymával is le lehetett tudni •— a cséplés költészetté magasztosuló hangulata követte. Mi, gyerekek nem sokat éreztünk meg a cséplés rútságából. Nem sajgót! tenyerünk a kéveadogatók tenyerével, nem szívtuk a port fent a kazlon, az elevátor alatt, a gépzakatolás elnyomta a zsákolok nehéz nyögéseit is. Mifelénk nyolcvan-, meg százkilós zsákokat varrtak akkoriban az asszonyok, csak most kímélik annyira fér- jük-urukat, hogy rákaptak az ötven- kilósokra. Ültünk a zsákokon és néztünk, bá- multuhk, aztán megint néztünk. A cselekvés, a munka felszínén maradva ittuk magunkba a cséplés ünnepi hangulatát. Ha megéheztünk, eleség után néztünk. Volt a kertben veresszilva, barack is akadt jobb helyeken, meg savanyú alma. A gazdának nem volt illő hazákergetni a gyerekeket. Csép- léskor „jónak” kellett lenni a gazdának, s a gazdasszonynak is. Ebédkor a konyhaajtó elé settenkedtünk és még módosabb házaknál is löktek nekünk valamit. Nagy tál húslevest, amit aztán körülhasaltunk és egy- ' mással versenyezve bekanalaztunk. Legfeljebb a családhoz egyáltalán nem tartozó nőszemély szólhatott ránk: „Mit tátjátok a szátokat?! Menjetek haza falni!..Ha a gazdasszony fülehallatára mutattak nekünk ajtót, kötelességének érezte megjegyezni: „Mért kergeted őket? Hadd csak Jut is, marad is, egyszer van egy évben cséplés ..Próbálom lefordítani ezt a népszokásfélét az érthetőség materiális nyelvére, de nem nagyon boldogulok vele. Talán azért volt ez a nagy lélek jóság cséplés idején, mert a gyerekekben az ígérgetés, a még bővebb cséplések jövendőjét tiszteltette az emberekkel egy régi-régi babona. Amelyik konyhaajtó elől kutyával ugattatták el a falánk gyerekhadat, bizony megszólták az emberek a gazdát a gazd- asszonyt... Még a szegényebbje is rázta a rongyot ilyenkor. Az utolsó tyúkot is önzetlenül tálalták fel a cséplőknek, hiszen a jó reggeli, ebéd* vacsora volt általában a fizetség a munkáért s az, hogy vissza kellett adni a szomszédoknak a segítséget, és hát a szomszédság, segítő rokonság szemét nem lehetett kiszúrni olcsó bablevessel. A z egészen módosokra, az igazán M jógazdákra már nem vonatko- aott a gyerekjóllakató babona. bérmunkásokat alkalmaztak, a pénz törvényei szerint gazdálkodtak — és a kutyát nem kötötték meg... Kaja, az ott is volt reggelire sült szalonna, rendesebb házaknál még rántotta ki megakadt, ebédre meg töltött tyúk. f: Emlékszem, egyszer... Az úgy volt’ gyefi- hogy hazajön apám úgy tíz óra táj-reékleb ban, és elkezd panaszkodni anyám-leJinlí;f nak. -4"'3 — Hát hallottál már ilyet?! Szerettem az efféle beszélgetésnyitányokat, mindig valami érdeke*, nem mindennapi következett utána, s bár félálomban voltam már, fel-^"’^'* ütöttem fejemet s füleltem bt áttsésr»- konyhába, lélegzetem is visszafojtva.‘-Moku (Még szerencse, hogy nem aludtam,® most nem telne emlékpénzemből az én kedves ismerősöm kifizetésére.) q. sí«. — Egyötvenben egyeztünk meg — folytatta apám haragosan. — A lel-, kére is kötöttem, hogy kazalrakást együtt nem vállalok egyharmincért. Akkor azt mondta:. „Jól van, Jancsi, nem 81'é3 veszünk össze azon a húsz krajcá-J ,,aR. ron ..Raktam is olyan kazlat nekiotszori hogy hetedmagával se löki fel a szél“1* be se ázik. Most meg, amikor odanyújtom a markom, három napért le- ered- számol nekem négy pengőt Azzal'skoial már fordul is be a házba. Art hit®* UJ“ tem, csak pénzért tért be. Várok otL.,,^ magamnak, már mindenki elment de csak nem jön Fogtam magam, oszt " beszólok: „Sietnék, gazduram. fáradj vagyok, meg holnap menni kell to * vább. korán indul a gép.” Hát megrántja a vállát: „Már kifizettelek. Ando* Mehetsz —” Már hogy fizetett voi na ki, hisz mi egyötvenben egyeztünkrovats meg, még ötven . fillérrel tartoznbártro- tetszik .. Erre aztán felesége nekem9-. áll: „Hát a koszt, az semmi?! Lagzi imíg. ban voltatok! Tyúkot tömtem a béletekbe. früstökre rántottét ettetek 8. pájinkát. ittatok... Nektek már semtn se szent?! Akkor laktok csak jóH amikor nálam csépeltek. így legyei jó hozzájuk az ember. i;et — Mit tehettem? Kifordultam. Költ se patikára a vén zsugorija ... Mé < hogj' lagzi, meg. hogy nála lakai csak jól .. Hát ilyen volt az a nagy vendéglátás cséplés idején ... Gulyás MHbfejt Az egyik legfáradságosabb házimunka a mosás. Igaz, ma már a mosógép egyre több háziasszonyt szabadít meg az- ilyesfajta gondoktól, de azért vannak még olyanok is, akik ..félnapokat görnyednek a teknő mellett- A lakosság e részének munkáját próbálja megkönnyíteni a Patyolat. Sokan persze úgy vélekednek: amíg a karomat bírom, kimosok magam is, mert csak az az igazi! Pedig nincs igazuk, hiszen a Patyolat igénybevételével rengeteg időt, pénzt megtakaríthatnának; s a ruha éppen olyan tiszta. mintha otthon küszködnek vele; Vannak még hibák, s ezt tudják a Patyolat dolgozói is. De sok esetben nemcsak rajtuk múlik, hogy például nem sikerül betartaniuk a pontos határidőt. Télen a legtöbb ember nem gondol arra, hogy egyszer tavasz is lesz. Aztán az első enyhe napon szinte egyszerre rohan festetni, tisztíttatni mindenki. Az idén tavasszal például rendkívül nagy divatnak örvendett a fekete szín. A Patyolatban 1—2 nap alatt ballonhegyek tornyosultak festésre várva. Természetes, hogy ezt a rohamot a vállalat nem tudta zökkenőmentesen kiállni. Azok pedig, akiknek ballonjuk nem készült el időre, s az átmeneti kabátban már melegük volt, — mit is tehettek mást —, szidták a Patyolatot. Pedig nem volt egészen igazuk . :. Bartha K. Gyula igazgató és Kiss Béláné mérnök kalauzolásával végigjártam az üzemrészeket. Bizony ráférne már az épületre a tatarozás. Szó is van közeljövőben sorrakerülő rekoristrukcióról. Némelyik he- lyiség — különösen a raktár — zsúfolt. Pedig minden talpalatnyi heljTe szükség lenne, hiszen az egész megyéből ide érkeznek a tisztításra, festésre váró ruhák, Budapest után itt a legnagyobb a lakossági szolgáltatás. Tavaly az összes termelési érték 63.8 százaléka '"ölt. Ez év első felében több, •Hint 60 ezer család részére tisztított és festett a Patyolat. Az ötéves iparpolitikai terv keretén belül a Patyolat Vállalat azt a célt tűzte ki maga e*c hogy egész Borsod me •tjében fiókhálózatot létesít. A Közelmúltban nyílt például _ M égj' az idő és úgy tapos ma- * * gának utat a jövőbe, hogy lába alatt széttöredeznek az avult szokások, hagyományok. Olykor-olykor tiszteletre méltó hagyományokra is rátéved nem éppen válogatós lába. Hát én ilyennek tartom a cséplés magj'aros vendéglátását — bánkódott nemrégiben egyik kedves ismerősöm. Gondoltam, elmondok már neki egy esetet a magyaros vendéglátásról, és hogy hosszúra sikerüljön az írás, mást is elmesélek az alkalom ürügyén. Igen, a cséplés... Én még emlékszem a járgányos cséplőgépre is. Aprócska leheltem akkoriban, amikor a csühögő motor kiszorította az emberek rokonszenvéből a kevésbé praktikus és lassú cséplőalkalmatosságot, mert darabjai úgy kerülnek fel az emlékezés mozivásznára, a hangulat zenekísérete nélkül. A csühögő, az volt az igazi, az már teljességgel megejt testetlenné foszlott múltjával. De hát arra is ráburján- zott az idő. Gyermekkoromban volt a gyermekkora, férfi- és öregkora is. Még csak próbálkoztam a kaszálás nehéz tudományával, amikor bepöfögött falunkba versenytársa, egy szürke kis Fordson-traktor, mely már rnaSa_ vontatta falánk hitvesét, a cséplőgépet az asztagok aranyló dombjai közé. Az emberek meg — óh, a hálátlanok! — egyből elfordultak tőle, a csühögőtől és mentek csodálni, meg behódolni a nálunk késő- re érkezett technikai csudának. De „ót is elérte a végzet. Jött a nagy- hangú kormos, akkora cséplőgépet vonszolva-rángatva végig az úton, hogy két ember is tömhette bele a kévét, de csak a cséplő torka csuklóit meg a gubancos falattól, a trak- • tói eszz’e sem vette, nem dobta le a szíjat, és a gépész nem kiabált fel a dobra, hogy lassan azzal a kévével mert nem birja a masina Nem bi-^ zony, inkább azt rikkantgatta: nyomd bele, ne sajnáld, meddig fogunk itt vackolódni?!... RJ apjában három-négy oljvin gaz” dának is elcsépelt, mint mi voltunk. Mondta is a traktoros, hogy hát ez nem kifizető, vontatással
