Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
▼asárnap, 1962. augusztus 26. ESZAKMAGYARORSZAG s Politikai oktatás — Irodalmi miisorokkal Közeledik lassan az ősz, mindenütt megkezdték már az előkészületeket a különböző oktatási tormák, politikai előadások, szemináriumok megszervezésére. A KISZ Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya egy újszerű és „merész” tervezetet dolgozott ki: az új oktatási évadtól kezdve a fiataloknak tartandó négy oktatási formához országszerte irodalmi összeállításokat „mellékel”. A műsorok — amelyek hanglemezeken jutnak el a KISZ-szervezetekhez — fejezetenként nyomon követik az oktatási anyagok politikai tartalmát. Az irodalmi ösz- szeállításokban — 45—50 percben — vers, próza, karcolat, regényrészlet szerepel, elsősorban a modern világirodalom alkotásaiból, de természetesen a klasszikusok műveiből is. Mongol jurta, üvegtehén, tuzokkakas Érdekességek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 1-én megnyíló 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításon a sok tanulságos bemutató mellett számos érdekesség is várja a látogatókat. Nemcsak a legértékesebb tenyészállatokat vezetik fel, hanem a kiállítás területén kis állatkertet is létesítenek, ahol a magyar erdők és mezők csaknem valamennyi értékes és jellegzetes vadja helyet kap. A legutóbbi kiállításhoz viszonyítva az idén ezerrel növelik a vendéglők ülőhelyeinek számát. A tíz vendéglőben ösz- szesen hétezer személyt szolgálhatnak ki egyszerre. A termelőszövetkezetek tizenhat borkóstolót üzemeltetnek, s ezekben csak az országos borversenyen díjat nyert italokat árusíthatják. A jellegzetes alföldi ételekből tart kóstolót a tótkomlósi Törekvés Halászati Termelőszövetkezet és a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A kiállítás vadásztanyáján vaddisznópörköltet s más ételkülönlegességeket árusítanak. A halászok azt tervezik, hogy pavilonjuk elé vízmedencét építenek, s a halászszerencsétől függően 30—50 kilós óriásharcsát helyeznek el benne. A külföldi kiállítók is igyekeznek új látványosságokkal örömet szerezni. A mongolok „valódi” jurtát építenek fel, amelyben bemutatják a különböző ősi fegyvereket, népi szőnyegeket és háztartási eszközöket is. A Német Demokratikus Köztársaság pavilonjában üvegtehenet állítanak ki, ame lyik már a Lipcse—Marklee- berg-i kiállításon is nagy sikert aratott. „Kiváló színjátszó együttes" Ez olvasható a színes grafikával díszített, nagyméretű oklevélen, amely annyira új, hogy még be sincs keretezve és azt tanúsítja, hogy a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének miskolci József Attila Művelődési Otthona a „Kiváló színjátszó együttes” büszke cím tulajdonosa néhány nap óta. Hosszú, sokéves, fáradságos, de egyben eredményes munka bizonyságaként emeli ki a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet közös oklevele a művelődési otthon színjátszó együttesét, az erre a kitüntető címre pályázó sokszáz együttes közül. Egy évvel ezelőtt tűzte ki a Művelődésügyi Minisztérium a pályázatot ennek a címnek az elnyerésére és a pályázat a színjátszó csoportok százainak nemes versengését vonta maga után. A „Kiváló színjátszó együttes” cím elnyerése igen nagy vonzerőnek bizonyult. A többszáz pályázó csoport közül — alapos megfontolás és vizsgálódás után — végül is nyolc csoport nyerte el az országban a címet és a kitüntető oklevelet. Köztük a Miskolci József Attila Művelődési Otthon színjátszói. Nem volt pedig könnyű a pályázat. A feltételek között a többéves munka, a . csoport szakvezetőjével való hosszas együttműködés, a termelőszövetkezetek patronálása, a hel- lyes müsorpolitika, a helyi szervek véleményezése és nem utolsó sorban — természetesen — a végzett munka minőségi, művészi színvonala szerepelt. A „Kiváló színjátszó együttes” cím büszke tulajdonosának lenni nem csekély dolog. De nem haszontalan most, mar a kitüntetés birtokában visszapillantani arra, miként érték el ezt a kitüntetést. Az együttes magva valójában 1954-től dolgozik együtt, de a jelenlegi csoportról csak 1957-től beszélhetünk. Azóta van állandó művészeti vezetője az együttesnek: Gyarmathy Ferenc színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Vezetésével jobban összekovácsoló- dott az együttes, szisztematikus művészeti és kultúrpolitikai továbbképzés folyilc, alapos felkészülés előz meg minden produkciót, helyesebb irányba terelődött a műsorpolitika és a munka gerincét a tsz-ek patronálása, a rendszeres falusi vendégszereplés képezi. Jól ismerjük az együttes munkáját. Évről-évre nyomon kísértük fejlődését, több alkalommal hírt is adtunk róla, méltattuk eredményeit, megbíráltuk a munkában felbukkanó fogyatékosságokat. Igen szívesen emlékezünk vissza előadásukban Sásdy Sándor Cseresznyevirág című darabjára és ismét csak nasy érdemként tudjuk regisztrálni az úi magyar darabolt %4karolását. Sokáig emlékezetes lesz az együttes munkájában például Bíró Zoltán miskolci szerző Záróra című drámájának bemutatása, vagy Horváth Dezső ugyancsak helyi szerző Déryné ifiasszony című darabjának ősbemutatója. Sok-sok előadást ért meg és megérdemelten aratott mindenhol sikert Gárdonyi Géza Lámpás című drámája, vagy Gorkijnak A pénz című egy- felvonásosa. Hosszú ideig emlékezetes a Szenteltvíz és kokain című francia szatirikus komédia és jól sikerültek az irodalmi színpad műsorok, amelyek közül az egyiket, a Földönjáró csillagok-at a legutóbbi irodalmi színpad-fesztivál egyik legsikeresebb darabjának kell elkönyvelnünk. Es ha az elmúlt sikerekre emlékezünk, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiknek a sikerekben döntö részük volt Feltétlenül meg kell említenünk az együttest vezető, már említett Gyarmathy Ferencen kívül Körössy Barnánét, a művelődési otthon igazgatóját, aki az otthon sokrétű munkájában a színjátszókkal különösen sokat foglalkozik és az irodalmi színpadi műsorok összeállításában, szerkesztésében igen sokat dolgozik. De meg kell emlékeznünk a csoportnak néhány olyan tagjáról is, akik hosszú, sokéves munkával szinte eggyéváltak az együttessel. Meg kell említenünk Tupler József (lét, Janka Bélát, Tóth Évát, Bíró Pétert, Iski Jolánt, Szilágyi Lajost és azok közül, akik már kiváltak az együttesből, Gyurkó Henriket és Bódvai Andrást. Hogyan tovább 1 — erről beszélgettünk a minap az együttes vezetőivel. Az új évadban ismét helyi szerző új darabjával ismertetik meg a közönséget. Előreláthatóan decemberben mutatják be Erdélyi Lukács: Későn című drámáját, amely napjaink egyik igen érdekes társadalmi kérdését boncolgatja. Készülnek az új irodalmi színpadi műsorra is. Munkájuk tengelyében — a művészeti feladatokon túl — továbbra is a falu istápolása áll: továbbra is rendszeresen kívánnak falura járni, mind többet vendégszerepelni falusi művelődési otthonok színpadain, még akkor is. ha egyes műsorokat — különösen az irodalmi színpadot — nem fogadja minden falu közönsége egyforma megértéssel. Érzik, tudják, hogy a falu kulturális felemelkedésében nagy feladatok várnak rájuk és a most kapott, kitüntetés ezeknek a feladatoknak még jobb ellátására kötelezi őket. Készülnek az együttes bővítésére is: szeretnék, ha részt vehetnének az ország más városaiban tapasztalatcserén, Általában nagy lelkesedéssel és bizakodással készülnek az új évadra. Jó helyre jutott a kitüntető oklevél. A József Attila Művelődési Otthon színjátszói megérdemlik ezt a megtisztelő címet Benedek Miklós Még nem érkezett el a látogatási idő. Az emberek idegesen toporognak a kórház előtt a forró aszfalton. Hivatalok tisztviselői, akik az ebédidőt felhasználva „ugranak” be egy percre kórházban fekvő ismerőseikhez. Órájukat nézik, s a nyakukat nyújtogatva befelé tekintetnek, fiogy könyörülne meg rajtuk a portás .., Fejkendős falusi nénik, akik magukkal hozták az út porát, s a kosárban, szatyorban az új búzából sütött illatos kalácsot, űk várakoznak a legtürelmesebben. A vonat csak este indul. van idő bőven. Odébb, a gesztenyefák hűvösében két, ünneplőbe öltözött, lakkcsizmás parasztbácsi beszélget. Nézik a kórház előtt húzódó Felszabadítók útja építkezését. Mellettük állok, hallom a véleményüket. — Masszív út lesz. Hatalmas egy út, hallja! — így az egyik. — De ha még azt látta volna, hogy mennyi minden van ebbe beleépítve. Én itt jártam akkor is. Láttam: csatornák, kábelek; némelyik csatorna akkora, hallja, hogy nyugodtan sétálhatna benne egy nyolcéves gyerek. — Kell is az. Egy ilyen nagy városnak. Biztosan a vizet vezetik el benne. — Érdekes lehet, látja: az ember nem is gondolná, mennyi minden kell egy ilyen városnak. Micsoda csatornahálózat húzódhatik itt a föld alatt, hiszen külön cső kell például n gáznak, a tiszta víznek, a szennyvíznek, meg az a sok mindenféle kábel. Némelyik olyan vastag, mint a labamszara ,.. — Haladnak vele, szaporán. — Én mondom magának! Látom, hogy csak például a múlt hét óta menynyit mentek. Mikoris? Szerdán voltam látogatni, az öcsém fekszik itt bent, megrúgta a ló. Szerencséje van, hogy ki nem vitte a szemét. Fene azt a rongy gebét, már a második embert rúgja meg. Jöttem hát látogatni. Főzettem egy kis jó cseresznyepálinkát, abból hoztam neki. Itt ácsorogtam ezen a helyen, hát láttam, hogy még csak ottfele tartottak, annál a sárga háznál. Mára meg? Egy tptr Várakozók ■o hét alatt annyit építettek, mint mink annak idején egy hónap alatt se.., — Maga is volt útépítő? — Bizony voltam. Harmincötben. A felvidéken építettünk, annyi földet el- kubikoltam, ha azt rhost egy halomba hordanák, maga ki tenne egy hegyet. Jaj. dehát, az- más munka volt! Tönkretette az embert. Ilyen gépeket, mint itt vannak, álmunkban sem láttunk. Némelyikről azt sem tudnám, hogy mit kell vele csinálni. Nekünk volt egy baggerunk, a nagvját -azzal hordták el, majd jöttünk mi, a kubikosok. Ménkű rossz hely volt, egy nagy vőgyet hordtunk tele. Átereszeket raktak bele a mérnökök, de spóroltak valahogy, kicsire sikerültek. Másik esztendőben felhőszakadás volt a hegyek között, leömlött az a rengeteg víz, s elvitte az egészet. Mehettünk visz- sza megcsinálni. Kettőt, a mérnökök közül a dutyiba is vágtak miatta ... — Ha megérdemelték! — Meg. Mert ők voltak a hibásak. Elsikkasztották a pénzt, abból dorbézol- tak, nekünk semmit nem adtak. Nem azért, mert nekem az ilyen pénz nem kell, de legalább fizettek volna rendesen. — Ismerős nekem ez az eset. Nem ott volt, fent, Zemplényben? — De! Pontosan. Maga is? ... — Dolgoztam ott, kordéllyal, egy évig. — Hallja! — Onnan is nősültem. Liszkai lányt vettem el. Vizhordó volt. — Az a kis szöszi? Várjon csak, mi is volt a neve: Piri? Sári? — Az. Sári. — Hallja! — Régen volt. Lassan harminc éve lesz. Sose hittem volna, hogy így találkozók valakivel. Hiszen mennyit elvitt azokból az emberekből a háborúi — Rémlik nekem valami magáról. Most, hogy jobban megnézem, jut eszembe, persze akkor még fiatal ember volt, nem maga szokott esténként furulyázni? — De, igen. — Maea kövesdi. — Csak voltam. Most Csaton lakunk, a lányommal. — Kvitt! Ott láttam legutóbb, vásáron. — Miért, maga hova való? — Üjabban én is Csátra. Ott lakom a vejemmel. Magam vaevok. Az én asszonyom már meghalt, szegény ... — Nahát! — Hát akkor.... szerusz. cimbora. Együtt kubikoltunk. harmincötben. — Szerusz. Nyitják is a kaput, mehetünk befele. önodvári Miklós nális átteleltetéshez, a kívánt lozamnöveléshez szükséges ;zálas takarmány mennyiséget. 5 e hiányt nem pótolhatja ki- űégítően, az egyre nagyobb- nennyiségben előállított keve- •éktakarmány sem. Feltétlenül szólni kell a még számos közösségben fellelhető szakértelemhiányról is. Az ál- attenyésztés, az állatok szakszerű gondozása, takarmányozása komoly hozzáértést, tapasztalatot igényel. Természetesen elsődleges feltétel, hogy az állatállományt korszerű, tiszta istállókban helyezzük el, s bizony előfordul, hogy egy- Bgy helyen a beruházásoknál nem ügyelnek megfelelően a szakmai követelményekre, a megfelelő helykiválasztásra. Azonban a munkáját szerető, kedvvel és hozzáértéssel dolgozó állatgondozó nélkül a legkorszerűbb istállóban sem érhetünk el megfelelő eredményeket. Mégis, az elmúlt években csak kevés példa akadt arra, hogy a termelőszövetkezetek tagsága, vezetősége elküldte az állattenyésztésben dolgozó tsz-tagokat hosszabb tapasztalatcserére, olyan állami gazdaságokba, vagy már kiválóan dolgozó termelőszövetkezetekbe, ahol elleshetnék » korszerű állattenyésztéshez szükséges tudnivalókat. Hz áilatorvosck segítsége..* A közös gazdaságok állat.te- nyészeteinek fejlesztése, a több haszon, a nagyobb hozam biztosítása érdekében több helyen igen helyesen és eredményesen alkalmazzák a termelő- szövetkezetek vezetői, .vezető szakemberei az anyagi ösztönzést. Természetes dolog, hogy az az állatgondozó, aki anyagilag fokozottan érdekelt, oda- adóbban ügyel a nevelésre,- gondozásra, a tejhozam növelésére. Éppen ezért mindenként .hasznos. szükséges dolog lenne, ha az elkövetkező gazdasági év tervezésénél valameny- nyi közös gazdaságban alaposan fontolóra vennék az állat- tenyésztésben alkalmazható, s mindenként a közösség hasznát és az ország élelmiszerellátását szolgáló premizálás hogyanját, mikéntjét; A nagyüzemi állattenyésztést az egészséges állatállomány biztosítása elképzelhetetlen megfelelő egészségügyi ellenőrzés nélkül. Megyénk állatorvosai már eddig is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek az állatállomány növelése, a nagyüzemi tenyésztés kialakítása érdekében. Azonban állatorvosok ajkáról elhangzott, s elhangzik olyan kijelentés is: .számos helyen tapasztalunk felelőtlenséget, vagy éppen nem szívesen hallgatnak ránk.”- Pedig az ő ellenőrzésükre, tanácsaikra feltétlenül, sőt az eddigieknél fokozottabban szükség vám Ki adhatna elfogadhatóbb,- szakszerűbb tanácsot az állatok egészséges nevelésével, a mesterséges megtermékenyítéssel, az itatásos borjúneveléssel, a helyes takarmányozással, a betegségeik megelőzésével kapcsolatban, ha r.em az állatorvos? Persze, az állatorvosok még odaadóbb felvilágosító, az állattenyésztés fejlesztése, a fejlődést ma még gátló, helytelen nézetek megváltoztatása érdekében végzett munkájuk eredményességéhez szükséges, hogy a termelőszövetkezeti vezetők, tsz-tagok feltétlenül szívleljék is meg tanácsaikat. Csakis így; a szakszerűség, a tervszerűség alkalmazásával érhetjük el, hogy az állattenyésztésben is nagyot lépünk előre, a termelőszövetkezetek további erősödése és az ország jobb élelmiszerellátása érdedé-- ben. Ezek pedig halaszthatatlan, nélkülözhetetlen tennivalók. Barcsa Sándor Fejlettebb állattenyésztést - korszerűbb módszerekkel .. Különösen fontos a mezőgazdasági tervek teljesítése cs túlteljesítése. Legfontosabb tennivalónk:... az állattenyésztés fejlesztése, főként takarmányozási, tartási és állategészségügyi viszonyok javítása ■ útján. -(A MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiből.) * Nem tagadhatja, s nem is tagadja senki, hogy megyénk, — országos viszonylatban komoly jelentőséggel bíró — mezőgazdasága számottevő fejlődésen ment át az elmúlt néhány esztendő, különösen másfél, két év leforgása alatt. Az új termelési, gazdálkodási forma; a termelőszövetkezeti gazdálkodás megnyitotta az utat a nagyüzemi, fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásához. S ez — a kezdeti tapasztalatlanságok, szervezési nehézségek, sőt az elmúlt néhány gazdasági év mostoha időjárása ellenére is — elegendő volt ahhoz, hogy számottevő mértékben növekedjék a kalászosok, kapások, s más növényféleségek terméshozama. A fejlődés útja egyenes, biztos. Megvannak hozzá a megfelelő feltételek. A munka közben szerzett tapasztalatok, a hozzáértés egyre nagyobb biztonsága csak növeli a termelés további, tervezett fokozásának esélyét. A növénytermelés azonban a termelőszövetkezetek gazdálkodásának, illetve az élelmiszerszükséglet kielégítésének csupán egyik oldala. Hiszen az élethez, munkabíráshoz szükséges számos élelmiszerféleség túlnyomó részét az állattenyésztés — húsféleségek, állati termékek — kell, hogy biztosítsa. Es ha a népgazdaság számára fontos élelmiszerexportot is megemlítjük, nem kétséges, hogy az állatok, állati termékek kereslete a nagyobb, exportálása a kifizetőbb. Mégis, ha megyénk viszonylatában egymás mellé állítjuk a növény- termelés és az állattenyésztés helyezető!, fejlődését, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi nem kielégítő, nem megnyugtató. Igaz ugyan, hogy az állattenyésztés mennyiségi, avagy minőségi fejlesztése — különösen a szarvasmarhaállományt tekintve — már jellegénél fogva is lassúbb, nagyobb befektetést, több időt, nagyobb hozzáértést. igényel. Azonban termelőszövetkezeteink, s egészében véve megyénk állatállományának e fejlődése módosított mércével mérve is elmaradt a lehetőségektől, D „íohb minőséget!" szemléletével... Pártunk megyei végrehajtó bizottsága a napokban foglalkozott állattenyésztésünk helyzetével és az elkövetkező fel- i idatokkal. Megállapította, hogy 1 a rendelkezésünkre álló adott- í ságok, a jó lehetőségek ellené- 1 re termelőszövetkezeteinkben, ( s megyénk egész mezőgazda- i ságát tekintve sem kielégítő a , számosállat — elsősorban a szarvasmarha — létszám. Sőt, ( az utóbbi éveket tekintve, , csökkenő tendenciát mutat, s j ami még nagyobb hiba, tér- , melőszövetkezeti szinten nem ; sikerült tervszerűen megváló- ' sítani a tagok által közösbe vitt szarvasmarhaállomány szükséges minőségi cseréjét. Pedig — néhány jól gazdái- . kodó közösséget kivéve (mező- keresztesi Aranykalász, tisza- • karádi Üj Elet, edelényi Al- . kotmány) — termelőszövetkezeteinkben általában alacsony a tehenek tej hozama. S bár a sertéstenyésztést tekintve jobb a helyzet, mégis a nagyüzemi állattenyésztés némi lebecsülésének, a több helyen még korszerűtlen körülményeknek tudható be — általánosságban \ í- ve —, hogy nem kielégítő a 100 hold szántóra jutó számosállatok száma, s az is, hogy az elmúlt években például a termelőszövetkezetek jövedelmének csupán 33,7 százaléka származott az állattenyésztésből. Mindebből sürgős, halaszthatatlan feladatként adódik, hogy az elkövetkező években a legnagyobb gondot az állattenyésztés, — különösen a szarvasmarha-tenyésztés — minőségi javítására kell fordítanunk. Elegendő takarmány — hozzáértő szakemberek! A termelőszövetkezetek állattenyésztésében fellelhető hiányosságok egyik alapvető oka a takarmányhiányban keresendő. Természetes dolog, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány, szálas- takarmány nélkül szó sem lehet az állatlétszám és az állatállomány minőségi és mennyiségi növeléséről. Megyénk területén ma még kevés a pillangósok vetésterülete, s különösen kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a szálastakarmány- és abraktakarmány- mennyiség jelentős részére igényt tart a t.sr.-tagság. a különben igen fontos és jelentős szerepet betöltő háztáji állomány eltartásához, neveléséhez; Termelőszövetkezeteink az elmúlt évben és ez év tavaszán már jelentős területen vetettek pillangósféleségeket. A jelenlegi terület azonban, — tekintettel arra, hogy az újvetésű pillangósok a rossz időjárás miatt gyenge állagúak, — még nem képes biztosítani az opti-
