Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

Csütörtök, 1962. július 5. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Határőrök és szocialista-brigád vezetők találkozója a i>! MA VAG-ban Pénteken délután szokatlan vendégek látogatták meg a DIMAVAG szocialista brigád­jait. A határőrség honvédéi munkahelyükön keresték tel a gyár dolgozóit. Nem véletlen, hogy a szocialista brigádok vezetőivel és tagjaival beszél­gettek, hiszen közülük is a leg­jobbak, a „kiváló határőr” mozgalom résztvevői jöttek el a baráti látogatásra. A katonák elmondották, ho­gyan élnek és dolgoznak azért, z l­>­k r. i­s t, í­s­n, .S ri­tz e­á­ik in itt ir­á­ni az 61, ■fi­ú­im. :0- té- vi- /e- ni, őt, > ez 7 a in­tő, ez- :el- so- :re, ne or- a ne or­RZ Al­gé­; jó ité. ne­rál­nép kát lé.R­üfi­riá­Vasutasnap előtt hogy az országban megvalósul­jon a békés építőmunka. A szocialista brigádtagok be­mutatták üzemeiket, gépeiket és gyártmányaikat. A honvé­dek nagy érdeklődéssel hall­atták a tájékoztatást, szemlél­ték a gépek működését, hiszen közülük sokan még nem láttak gyárat. A látogatás hasznos volt, kölcsönös barátság alakult ki határőrök és a szocialista brigádok között A Tiszai Pályaudvaron a i:(»/.mozdonyok melleit már feltűntek diesel-vontatók is. A pályacpítök is jó munkával akarják köszöntem a XII. Magyar Vasutasnapot, Foto« Paulovits leány — st Hala ton • •• tudó tőke én kéS­SZO­LCiÓ­llése ŐSZ* ijra­szer­lőcse éld lelő' írás' ügyel szia' lg* Az ütközők összecsendültek, s a hosszú kocsisor méltóság- teljes gördüléssel megindult. Az ablakokból sok száz gyer­mekkar lendült a magasba, ap­rócska zsebkendők lebbentek, s a mosolygós arcú, szőke, bar­na fejecskék vidáman bólogat­tak a peronon maradtak felé. — Aztán vigyázzatok maga­tokra! Jók legyetek! — hamis- kás mosollyal kiáltott szülei felé egy bájos bakíis. Azok meg visszaintettek, kicsit meg- illetődve is talán, mert hiszen most két hétig üres lesz a ház, hiányzik majd a gyerekcsivite- lés. — Péterke, ha leszakad a gombod, ott a varrókészlet Ne várj vele másra. Nagy fiú vagy már, fel tudod varrni magad is. Tudod, ahogy tanítottalak! — hangzik távolabbról egy anyai intelem a zsúfolásig megtelt vonatablak felé. Az ember jószerével azt sem tudja, a sok-sok kisfiú közül melyik is az a „nagyfiú Pé­terke”. — Ha ilyen hűvös lesz, min­dig melegen öltözz. Nyugodtan felveheted a kabátot is. A víz mellett hidegebb ... — Ezt már egy pesszimistább mama taná­csolja. Mert, hátha nem fogna! ki jó időt a gyerekek. De a gyerekek nemigen gon­dolnak most erre. Az utazási láz mindannyiójuknak rózsásra festette arcát, s a vidámságon kívül csak valamilyen nagy- nagy várakozás tükröződik csillogó szemeiken. S ahogy tá­volodik a vonat, mind keve sebben integetnek már, hisz gondolatban napok óta a Ba­laton partját látják. A vonat bájos „rakományá­val a Magyar Tenger felé za- . Az első gyermek-turnust indította a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsa. Mint­egy ezer gyermeket üdültetnek egyszerre a Balaton partján ^-,rs?5|kól. A hosszú kocsisor­om allo vonat az - rendelke_ imUk,re ,álL Átszállás nélkül í,_ n,a^ el a Balaton különböző P otjara, Balatonszabadiba, fazantodkőröshegyre, Balaton- ere, a Szabadság üdülőte­lepre es Máriafürdőre. Persze a vonat az utazás alatt kiegészül. Mezőkövesden és Füzesabonyban egy-egy vo­natrésszel szaporodik. Füzes­abonyban „veszik fel” az Eger­ből érkező 320, a Nyíregyházá­ról indított 232 gyermeket, akikhez később még 210 salgó tarjáni gyerek is csatlakozik A vonaton tehát több min másfélezer gyermek utazik Balatonhoz, hogy ott két hétig jól érezze magát, fürödjön, na­pozzon. A Balaton partján már minden készen várja őket. Most már csupán a jó idő, meleg, a napsugár hiányzik ah hoz, hogy nyaralásuk teljes le gyem (x) Legfőbb érték az ember Megelőzni a tüzeseteket Megkezdődött az aratás. Ezekben a hetekben a mezőgaz­dasági terményekben fokozódik a tűzveszély. A lábon álló vagy már keresztekbe, asztagokba rakott gabonákban a gondatla­nul eldobott égő gyufaszál, ci­garettavég, traktor- vagy moz­donyszikra súlyos károkat okozhat. A tűzesetek megelőzése ér­dekében az érdekelt szervek, valamint az állami és önkén­tes tűzoltóság idén is megtet­te a szükséges óvintézkedéseket betakarításra váró vagy már learatott gabona tűzkár elleni védelmére. Mindez azonban csak a lakosság tevékeny tá­mogatásával válik hatékonnyá. A tűzoltóság ezért felhívással fórul a parasztsághoz, hogy a tűzrendészeti hatóság előírásait mindenkor és mindenütt tart­sák meg. Különösen fontos, hogy a tűzrendészeti szabályoknak megfelelően az aratást mindig vasútvonal mentén kezdjék. Rendkívül fontos ez ott, ahol a vonat emelkedésen, kanyaron halad, mivel a mozdony a ren­desnél nagyobb erőt fejt ki és ilyen esetben sűrűn pattan ki szikra a kéményből. Fokozott gondot kell fordítani a termé­nyek megfelelő őrzésére, a vé dőszántásokra és arra, hogy a vasútvonaltól számítva, 60 mé­teren belül keresztet, 100 mé­teren belül asztagot, kazlat ne rakjanak. A gazdaságok az aratást úgy szervezzék meg, hogy a vasútvonaltól számítva, 40 méteren belül rendben ga­bona, illetve kombájn-szalma ne maradjon. A gépállomások és a trakto­rosok fordítsanak gondot arra, hogy a mezőgazdasági munká­latokban részt vevő erőgépek szikrafogói megfeleljenek a követelményeknek és állandó­an üzembiztos állapotban le­gyenek. Az aratás megkezdésé­vel egyidejűleg részesítsék a dolgozókat tűzrendészeti okta­tásban. Biztosítsák az asztagok mellett az előírt 200 liter vizet és vedret. Tűz esetén — a tűz oltásával egyidejűleg — a tü­zet azonnal jelezzék az önkén­tes, illetve az állami tűzoltó­ságnak. Az aratással és a gabona asz- tagolásával kapcsolatos tüz- rendészeti kérdéseikkel a dol­gozó parasztok forduljanak az állami, illetve az önkéntes tűz oltósághoz. A balesetelhárítás nem kam­pányfeladat. Nap, mint nap gondolni kell rá, minden terü­leten egyre fontosabb a felvi­lágosító propaganda és az agi- tációs munka. Az üzemek és az intézmények vezetőit, a bal­esetelhárítási felelősöket arra inti a statisztika, hogy bár so­kat javítottak a munkavédelmi körülményeken, még nem tet­tek meg mindent. A párt és a kormány hatá­rozatai, amelyek az emberrel való gondoskodás jegyében születtek, világosan mutatják a tennivalókat. A munkavéde­lemben megnövekedtek a szak- szervezetek feladatai: népi ál­lamunk széleskörű jogokat biz­tosít ahhoz, hogy megkövetelje a hozott határozatok végrehaj­tását, elmarasztalja, s ha szük­séges, megbüntesse a mulasz­tókat. A cél: minimumra csökkenteni, illetve megszüntetni a baleseteket Ezért tehát következetesen kell harcolni a munkakörülmények további javításáért, a bizton­ságtechnika és az üzemegész­ségügy fejlesztéséért, a bal­esetelhárítással szembeni ká­ros szemléletek felszámolásá­ért. Mert ilyen szemléletek ma még dolgozókban, vezetőkben egyaránt fellelhetők. Ezért is fontos tehát a felvilágosító nropaganda és agitációs mun­ka. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint több üzemben és vál­lalatnál eredményesen vitatták meg a munkavédelemmel ösz- szefüggő témákat, munkavé­delmi ankétokat, konferenciá­kat tartottak. A Lenin Kohá­szati Művekben gyáregységen- kint cs vállalati szinten is tar­tottak munkavédelmi konfe­renciát, ezen alapos elemzéssel tárták fel a hibákat és hatá rozták meg a feladatokat. Ez tapasztalható a gépállomások igazgatóságánál is, ahol fél évenként értékelik a helyzetet. Az értékelésekre általában meghívják a termelőszövetke­zetek vezetőit és a tanács me­zőgazdasági osztályának kép­viselőit is. Helyes módszernek bizonyult a 3. sz. AKÖV-nél, hogy fényképes kérdezz-fele- lek és keresztrejtvény verseny formájában igyekeztek a dol­gozóit: figyelmét a munkavéde­lemre irányítani. Ehhez a munkához hozzája rult. a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának munkavé­delmi csoportja is, amely rend­szeres ellenőrzéseivel vizsgálta és vizsgálja napjainkban is helyzetet. Az írásos propagan­daanyagon kívül filmvetítéseket is tartanak, előadásokat rendeznek, kiállí­tásokat szerveznek. Ugyancsak a megelőzést szolgálja az az intézkedés, hogy az LKM-böl például 30 személy ment Ózdra tapasztalatcserére, a Nehéz­szerszámgépgyárból és a Mis­kolci Sütőipari Vállalattól pe­dig a Szerencsi Csokoládé­gyárba mentek el a munkavé­delmi őrség tagjai. Jó mód­szerrel védekeznek a balesetek ellen a Mályi Téglagyárban. Erre az építőipari vállalatok figyelmét hívta fel a szakszer­vezet. Mint azt az SZMT legutóbbi felmérése igazolja, a munka- védelmi őrségek megszerve­zése a vállalatoknál megtör­tént. A Miskolci Pamutfonó­ban, a Sátoraljaújhelyi Do­hánygyárban, a Zsolcai Gépál­lomáson, a Mezőnagymihályi és a Bodrogközi Állami Gaz­daságban, továbbá a Lenin Ko­hászati Műveknél kedvező a kép. Özdon azonban visszaesés tapasztalható és a DIMÄVAG- ban sem fejlődött kellőképpen ez a mozgalom. A SZOT X. teljes ülésének határozata alapján elkészültek a munkavédelmi intézkedési tervek. Ezek végrehajtását a vállalatok szakszervezeti bi­zottságai időközönkint ellen­őrzik és üb-üléseken, értekez­leteken beszélik meg a tapasz­talatokat. Jellemző a helyzet javulására, hogy a korábbi ál­lapotokhoz képest ma már bátran bírálnak, mondják el véleményüket a munkavédelmi felügyelők és a vállalatvezetés — megszívlelve az észrevétele­ket — intézkedik is. Az egész­ségügyi előírások betartása kö­rül még ma is problémák van­nak. Különösen azokon a gép állomásokon, amelyek 4—5 év­vel ezelőtti, típustervek alap­ján készültek, s az így kivite­lezett mosdók és fürdők nem üzemeltethetők, mert nincs vízvételi lehetőség, továbbá nincs szennyvízelvezetés és de­rítő sem. Az Ózdi és Putnoki Gépállomáson már van némi javulás, mivel az SZMT ki­írása alapján a Gépállomások Igazgatósága pénzügyi fedeze­tet biztosított, a dolgozók pe­dig társadalmi munkával já­rultak hozzá az építkezéshez. A KPVDSZ-hez tartozó vidéki üzletek zöménél azonban még mindig nincsenek biztosítva az egészségügyi követelmények. A vizsgálatok több olyan hi­bára is fényt derítettek, ame­lyeket sürgősen meg kell szün­tetni. Így például sok helyütt nem használnak védőberende­zést a körfűrészeknél, az LKM és a D1MÄVAG egyes üzemei­ben, úgyszintén a termelőszö­vetkezeti üzemekben még nem megfelelő a rend, a tisztaság. A pótkocsiknál és a vontatók­nál nem tartják be az előírá­sokat, a pincegazdaságokban a nedves levegő miatt sok helyen rosszak az elektromos berendezések Másfelé a technológiák általá­ban figyelembe veszik a biz­tonságos munkavégzési körül­Rendezőpályaudvar — Miskolc Két értized a „vagonok birodalmában“ — Mit csinál a tolatásvezető — 70 vonat a gurítón menyeket, de sok esetben a rossz szerszám és a nem. meg­felelő minőségű anyag miatt nem sikerül azt biztosítani. Esetenként hivatkoznak az időre és a gazdaságosságra is. Ezért építenek számos helyen, például az építőiparban szab- ványellenes állványokat. A szervezési hiba és az ebből adódó kapkodás is jellemző még egyes vállalatokra. Ez kü­lönösen a gépgyárak szerelvé­nyében tapasztalható, valamint az új építkezéseken és a re­konstrukcióknál. Zömmel emiatt történik a technológiai változás is, s ez baleseti ve­szélyt jelentett már nem egy­szer. Az SZMT munkavédelmi csoportja az elmúlt évben 34 halálos baleset kivizsgálásán vett részt. A vizsgálatok sze­rint a legtöbb súlyos, vagy ha­lálos baleset a munkafegyelem megszegéséből, a technológiai előírások be nem tartásából és a gépi felszerelések, védőbe­rendezések hiányosságából adódott Egyes helyeken — mint például a mezőgazdaság­ban és az építőiparban — a szakmunkásképzés elmaradott­sága is oka a baleseteknek. Jóllehet, az iparban a munka- védelmi őrségek tevékenysége nyomán mind kisebb lesz a baleseti veszély, a mezőgazda­ságban, illetőleg a termelőszö­vetkezetekben ma még igen sok szabálytalansággal, bűnös hanyagsággal találkozhatunk és eddig még sem a megyei ta­nács, sem a járási tanácsok nem hoztak határozott intézkedést Helyes volna, ha a patronáló vállalatok időnkint a baleset- elhárításra is kioktatnák a ter­melőszövetkezetek vezetőit és tagjait. Tavaly a vállalatoknál 30 esetben kellett bírságot ki­szabni szabálysértőkkel szem­ben, 14 esetben pedig üzem, illetve gépleállításra került sor. mert ott az. alapvető óvó rendszabályokat sem tartották be. mint például az LKM sa­lakgranuláló üzemében, a mal­moknál és az építőiparban. Az 1962-es év első negyedévében 6 alkalommal került sor bírsá­golásra. A szakszervezet fel­adata többek között a balese­tek megelőzése is. Ezért havi szemléket tartanak, a legilleté­kesebb vállalati vezetők azon­ban — elfoglaltságukra való hivatkozással — ezeken ritkán vesznek részt, végeredményben tehát nem is ismerik fel a hi­bákat. Ezt tapasztalták például a Keletbükki Erdőgazdaságnál, egyes gépállomásokon, a DI­MA VAG-ban, a TVK-ban. Az új üzemeknél is tapasz­talhatók gondok, amelyek megoldása sok problémát okoz. Ez különösen fennáll a Beren- tei Vegyiműveknél, ahol több vállalat szerel, épít és így sok­szor van vita. A szakszervezeti ' szervek jelen vannak minden új létesítmény átvételénél és ha hibát tapasztalnak a mun­kavédelemmel kapcsolatosan, szocialista brigád címet, hanem kiváló dolgozók is. Gyorsan rendezik az elegyet, csökken a kocsiállás-idő a rendezőben, meg a mozdonyok sem veszte­gelnek fölöslegesen a vágányo­kon: — És mikor megy jobban a munka, télen vagy nyáron? — kérdezem, mert látom, hogy a melegtől, meg a sok szaladgálástól kövér verejték- cseppek gördülnek le a homlo­kokon. összenéznek. Meggondolják, mit: mondanak. Pedig vála­szuktól nem szalad össze két vonat.: : — A nyár azért jobb. Külö­nösen az ilyen hűvös, amilyen az idei. Télen nehezen gurul­nak a fagyos kerekű kocsik. A mozdony meg csupa jég. ösz- szefagy minden rajta. Néha a mi kezünk is „odatapad” a hi­deg vonathoz ..: Nyáron meg legfeljebb izzad egy kicsit az ember — s utána jól megfür­dik — így a tolatásvezető. A többiek helyeselnek, Még az irányító is; „Szemük van“ a vagonoknak Sokat hallottam rnár a gu- rítóról — de most láttam — Á 9379-es kijár a 47-es vágányról Diósgyőr felé. Vette Soltész, a VI-os őrhely vonat- menesztője — visszhangzik a kis őrbódéban. És a következő percben mozdonysíp hangja hallatszik a 47-es vágány fe­löl, s a 96 tengelyes vonat el­indul Diósgyőr felé. A Lenin Kohászati Művekben várják az ércet, a kokszot és a huliadék- fémet, Munkahely a vágányok között — Ez a mi birodalmunk — mutat az egymás mellett kí­gyózó sínpárokra Czifrus Fe­renc tolatásvezető. — Itt dol­gozunk mi négyen. Munka­helyünk a 18-as számú vá­gánynál kezdődik és a 31-esig tart. Másfél kilométer hossz­ban tologatjuk a vagonokat. Naponta 12 vonatot állítunk össze, miközben vagy 700 ko­csit megmozgatunk: Elindulunk a „munkahe­lyen”; A brigádvezető elma­gyarázza, hogyan is állítják össze a vonatokat. Immár két évtizede serénykedik az örök­ké mozgó vagonok furcsa biro­dalmában — jól ismer min­dent. Megkapja az irányítótól, „üzem közben” először. Fel­húzzák a tetejére a vonatot, aztán szélnek eresztik a vago­nokat. Egyesével, kettesével, de néha öt is fut egyszerre. Ügy mennek, mintha szemük volna. Mindegyik a saját cso­portja felé. Ember jóformán nem is nyúl hozzá. Nem hiába mondogatják a vasutasok, hogy ez az ország legmodernebb gurítója. Van ebben valami. Automatikus irányítók moz­gatják a váltókat. Négy darab hidraulikus fék vigyázza a tovagördülő kocsik sebességét, miközben a gurító 40 irány­vágatra „osztályoz”. A leg­több probléma a kohászati ter­mékekkel van. Sok jön belő­lük — és mindig sürgősek; Nem is csoda hát. hogy eb­ben a „műhelyben” minden mozog'. Szinte egy pillanatra sincs nyugta sem a kocsiknak, sem a tolatósoknak. Egymást sürgetik. Huszonnégy óra alatt 2600—2700 vagon fut be a miskolci rendezőpályaudvarra. Ez 70—75 vonatot is kitesz. De volt már rá eset, amikor 3100 vagon érkezett. Akkor aztán „termelt” a guritó: Közben ismét visszaérünk a VI-os őrhelyre. Alig tudunk elköszönni a térfelvilágosító- tól. Türelmetlenül csörögnek a telefonok. Nem győzi szedni .őket. Egyszer fogadja, máskor megint meneszti a vonatokat. Paulovits Ágoston megteszik észrevételüket így történt ez az ózdi rekon­strukciónál is, ahol például megállapították, hogy az eme­lőgépek óvórendszabályai nem felelnek meg a követelmények­nek, a villamos kapcsolóházak­ban nincs az üzemi világítás­tól független világítás, a korlá­tok, a lépcsők, a műszerházak meg vannak rongálva, egyes berendezéseket engedély nél­kül működtetnek. Mindezek megszüntetésére azonban sem a KGM, sem a Vaskohászati Igazgatóság nem tett még eré­lyes intézkedést. Tennivaló van tehát bőven. Az természetes, hogy vállala­tainknál, üzemeinknél nagyon fontos a termelékenység eme­lése, a gazdaságosság, s ami ezzel összefügg: a nehéz testi munka gépesítése, az üzem korszerűsítése. Azonban soha. egy pillanatra sem tévesztheti szem elől egyetlen vállalati ve­zető, főmérnök és technikus sem, hogy minden eszközzel védje dolgozóinak testi épsé­gét, egészségét, hiszen: legíőhb érték az ember! Ónodvári Miklós vágj' a kocsfmestertöl a fel­adatot — azután munkához lát a négytagú szocialista brigád. Ha neki van valami fontos dolga, akkor Rádai Béla állít­ja össze a kocsikat, ö négy esztendeje dolgozik Czifrus Ferenccel. Rajtuk kívül Len­gyel János és Paczák Ferenc van a brigádban. „Szerszá­muk” egy éleshangú síp — és a jellegzetes kis zászlócska, éjszaka meg a lámpa. Ezekkel azután tökéletesen megértetik magukat a mozdonyvezetők­kel, a váltóőrökkel. Minden füttynek, minden intésnek ér­telme van. Ez a tolatást végző vasutas dolgozók sajátos nyel­ve. Mások nem értik, de ők „perfekt” tudják. Minden nap gyakorolnak. Van aki 4 éve — más viszont 20 esztendeje,­A nyár az mégiscsak jobb... Ha valaki ezek után meg­kérdezné, mit csinálnak a to­latásvezetők? — azt felelném: ők állítják össze az ország különböző városai, üzemei felé száguldó tehervona- tokat. Vasutas nyelven; rende­zik az elegyet. A Czifrus-brigád jól végezheti ezt a munkát, hiszen nemcsak elnyerték a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom