Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

4 BSEAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1362. július 5 Ris község kis könyvtara Szalonna község könyvtárát Kalász László pedagógus, az eléggé ismert — és tehetséges­nek ismert — költő vezeti. Természetes, hogy egy olyan ember, aki maga is művelője az irodalomnak, nagy ügybuz­galommal, sok szeretettel fog­lalkozik a rábízott feladat­tal. Milyen elképzelésekkel dolgozik és mit tud ebből meg­valósítani? — Először is: egyedül sem­mit sem tudnék megvalósítani elképzeléseimből, amelyek per­sze egyáltalán nem különlege­sek, nagyon is mindennapiak, de talán éppen ezért szépek. Szeretném, ha minél többen, minél többet olvasnának. Je­lenleg a falu lakosságának mintegy 20 százaléka tagja a könyvtárnak. Ez kétségkívül nagyon szép adat, jól mutat a statisztikában, dicsekedhetünk is vele. De az már nem ilyen mutatós, ha azt mondjuk, hogy a paraszt olvasók száma mind­össze tizenkettő. Amit még az elején akarok elmondani: a ta­nács dolgozói nagyon sokat se­gítenek, a 20 százalékhoz igen sok közük van. A tanács segít­sége nemcsak szólam — és ezt nem csupán a jó hangzás ked­véért mondom —, hanem tény­leges támogatás. Minden év­ben legalább 5—6 ezer forin­tot adnak könyvekre. A végre­hajtó bizottság ülésein gyak­ran szerepel a könyvtár ügye. Mindez nagyon megnyugtató és biztosra veszem, hogy ké­sőbb is segítenek a szép tervek megvalósításában. — Milyen tervekről van szó? — Szeretném növelni a pa­raszt olvasók számát. Igen dé­delgetett tervünk, hogy épít­sünk a könyvtárnak egy he­lyiséget. Egy külön, szép kis helyiséget, ahol olvasószoba is lenne. Mert a könyvtárnak jelenleg nincs külön épülete, pedig nem kell bizonygatni, hogy ez mennyivel vonzóbbá, érdekesebbé, szebbé tenné „a könyvtárat” az olvasók előtt. Egy szép helyiséget akarunk hát, ahová szívesen jönnek az emberek, és ezt a helyiséget úgy akarjuk berendezni, hogy aki eljön ide, annak kedve ke­rekedjék asztal mellé is ülni. Ott meg már úgyis a kezébe veszi valamelyik újságot, vagy folyóiratot és olvasgat. — Hogyan akarják felépíteni az új könyvtárat? — Pénzünk nincs hozzá, ezért csak társadalmi munkára számíthatunk. Remélem, sike­rül. — Milyen módszerekkel igyekszik megszerettetni a könyveket? — Ez nehéz dolog. Az új könyvekről általában plakáto­kon adok tájékoztatást, ismer­tetést, de ez kevés. Az iskolá­sokkal könnyű boldogulni, sze­retik a könyveket és mindent megteszek azért, hogy itt az iskolában még jobban megsze­ressék. így, ha kikerülnek in­nen, akkor sem válnak hűt­lenné az irodalomhoz. A fel­Nag)La* érdeklődés a Szegedi ünnepi Játékok iránt A július 21-én nyíló Szegedi Szabadtéri Játékok iránt országszerte fokozódik az érdeklődés. A játékok igazgatósága arra törekszik, hogy elsősorban ne a helyi, hanem a Szegedtől távol fekvő vidékek dolgozói­nak jegy igényeit elégítsék ki. Ez főként a szombati és a va­sárnapi előadásokra vonatkozik. Negyvenhét vidéki IBUSZ- irodában árusítják a jegyeket. Az elővétel a mindenkori elő­adás előtt tíz nappal zárul. Eddig a kibocsátott jegyek mint­egy negyven százaléka, 45 ezer darab kelt el. Különvonatok és külön-autóbuszok sokasága ontja majd a nagy művészeti produkcióra érkezőket. A salgótarjáni bá­nyászok félezres csoportja augusztus 18-án érkezik Szegedre. Két napot töltenek a Tisza-parti városban, s megnézik az Aidát, valamint az Ember tragédiáját. Szolnok megyéből, a jászberényi és a karcagi termelőszövetkezetből 500 szövetke­zeti gazda érkezik a Háry János előadására. nőttekkel nehezebb szót érteni. Milyen módszereket haszná­lok? Nincsenek módszereim. Spontanitások vannak ... Ta­lán sokan furcsának találják, vagy el sem hiszik, ha elmon­dom, hogy például az italbolt­ban is szoktam könyvekről be­szélni. No, persze, nem elő­adásra kell gondolni. Az egyik ember megkérdi, hogy mikor lesz könyvtári óra. Én meg­mondom és közben megkérde­zem, hogy tetszett-e, amit leg­utóbb olvasott. Mar kialakul egy kis társalgás. Bekapcsoló­dik szomszédja is, mert egye­dül senki sem megy leöblíteni a torkát... Vagy elmondok egy másik esetet. Van egy idős olvasó bácsink, aki csak a me­sés könyveket szereti. Ha vala­melyik fiatalabb olvasónak nem tudok mesét adni, akkor az rendszerint az öreget emle­geti: biztosan őnála van. Egy alkalommal az öregnek sem tudtam ilyen könyvet adni és ajánlottam egy másikat. Rábe­széltem Móricz egyik könyvét. Később már bosszankodtam, hogy mégsem kellett volna rögtön Móriczot adni neki, de most már nem a mesét, hanem Gárd-nyit, Mikszáthot keresi. Hát ilyenek a módszerek, ha ezeket annak lehet nevezni. Talán csak ennyit még: sze­retni kell az embereket is, a könyveket is. Elég? Igen, ennyi elég. Országszerte készülnek a balatonfüredi Anna-bálra A 137. balatonfüredi Anna- bált július 28-án rendezik merj. A balatoni éviad legnagyobb eseményére már hónapok óla készül a. Veszprém menyei Ta­nács Idegenforgalmi Hivatala. Július 21-én a fővárosi Jc'l- mezkölcsönzö Vállalat nagy divatbemutatót tart Balaton- füreden, ahol felvonultatják a 137 év divatját, a legkorábbi Anna-bálok legszebb estélyi ruháit és bemutatják a most kölcsönözhető ruhákat. A bált megelőző két napon régi delizsánsz járja majd Fü­red és Tihany utcáit, mintegy emlékeztetőül a régi bálokra. Az Anna-bálokról szóló tudósí­tásokból kiderült, hogy 1862- ben adták ki az első aranyal­mát a szépségverseny győzte­sének. Ezt a hagyományt most, száz éves szünet után ismét felújítják és a szépségverseny győztesének átadják Eris aranyalmáját. Az Anna-bálon adják elő el­ső ízben Huszka Jenő zeneszer­ző eddig ismeretlen, utolsó mű­vét, a Füredi keringőt. Ezt a. művet Huszka Jenő életének utolsó nyarán a hires üdülőhe­lyen, füredi rajongóinak kéré­Priska Tibor sere írta. Bátor bírálat 10. ' Ti, átkozott patkányok Katona Sanyi halottsápadt lett. A szája remegett, hang nem jött a torkából. Vándor felháborodott: — Ronda, közönséges szád van, Berci! — kiabált és kievic- kelődött az ágyából, a takaró alól. — Ha nem vigyázol ró jobban, megtanítunk ... Árpi­ra nézett, aki az asztalnál ült és levetett bakancsát vizsgál- gatta. Vándornak jó a szeme, a ke­ze se remeg. De az izmai vé­konyak. Egyenesen az iskola­padból jött ide. Sokszor meg­lep, hogy olyan hangosan be­szél, mintha Toldi Miklós ere­je feszülne a karjaiban. Mi bá­torítja? Azt hiszem, valamiféle politikai elmélet. Gyerek még félig-meddig, de élénken leve­lez innen is — a sanfranciscoi postafiókunk közvetítésével — Angliába, Kanadába, Frank­furt am Mainba, Münchenbe és Bécsbe. Mindenhol vannak is­merősei. Berci észrevette Vándor te­kintetűt. Megérezte, hogy Pityu és Árpád egyek ellene. — Megtanítotok? — kérdezte fenyegetően és olyan mozdula­tot tett, mintha rá akarna ro­hanni a fiúra. — Az ávóssal? Árpi felugrott az asztal mel­lől. — Ne félj, a főnök tudja, hogy ki vagy — mondta Berci. — Kémkedni küldtek ide kö­zénk a kommunisták. Engem pem ejtesz át, megnyugtatlak. Ismerem az ilyen okosokat. A végén fellógatnak, öregem. Az­az, pardon... Itt villamosszék dukál. Valentin meglóbálta bakan­csát és egyenesen Sulyok Berci arcába vágta. Kis híja, hogy nem ütötte ki a szemét. Berci megvadult. — Az anyátok jóistenit! — üvöltötte. — Te vörös kutya, te... megállj...! Te is belém akaszkodsz, nyamvadt zsidókö- lyök? Elkapta Pityu torkát. De Se­res András a háta mögött ter­mett és úgy vágta tarkón, hogy rögtön elengedte. Sulyok Berci az ajtóhoz hát­rált. Szék állt ott, megragadta és célba vette Valentint. Elug- roti. a repülő szék elől, amely útjában lesöpörte az asztali lámpát. Berci kezében patentkés vil­lant, hallottuk a kattanását, amint a pengéje kiugrott. A sö­tétben lefogtuk. Mind rámen­tünk, hogy megfékezzük. Fújt, mint a bika. A kését Seres András vette el, Berci lerázott bennünket sorjában. Kiszaba­dult kezével végigsöpört az asztalon. Felkapta az ébresztő­órát. — Te határőr, zöldávós ban­dita! — lihegte. A kintről beszűrődő fényben meglátta Valentint. Áz ébresz­tőóra nagy csörömpöléssel zúz­ta szét az ablaküveget. e Berúgták az ajtót. Kigyúlt a mennyezetlámpa. Donlan őr­mester állt előttünk. Pislogott a fényben és vadul káromko­dott. — Damned rats! — kiáltotta. — Átkozott patkányok! — Pisztolyt szögezett ránk. — Mozdulni ne merjen egyik se! Frank Pollack gondjaira bí­zott bennünket, ö a legharapó- sabb. Mindig tudja, mit kell csinálni, mi a legrosszabb ne­künk. Zuhogott az eső. Álmunkból rázott fel engem is, Serest is a veszekedés. Pollack — furcsa kiejtésével „tencsen”-t, „vi­gyázz”-! ordított. Aztán „pi- henj”-t, majd újra „vigyázz”-!. Tízszer egymás után. Elrendel­te: öltözködjünk. Teljes felsze­relés. Dikciózásba kezdett, de nem nagyon értettük. Annyit csupán, hogy a felesleges ener­giánktól akar megszabadítani bennünket. — Sorakozó a barakk előtt! — adta lei a parancsot. Esett. — Push-up! — vezényelt. — Fekvő támasz. — Föl-le. Fogainkat vicsorgattuk. — Chin in, ehest aut! Állat be, mellkast ki! Több mint egy órát áztunk. — Parade rest! — csattant fel az altiszt hangja. Csapat pihenj! Szép kis parádé volt, éjsza­ka, szakadó esőben. Olyanok lettünk, mint a kiöntött ürgék. Donlan patkányoknak tisz­telt minket... Két óra múltán teát kap­tunk és whiskyt.- Azt hittük, aludni mehetünk. Pollack ki­vitt bennünket a terepre, — Right turn — march’ Még csak ez hiányzott. Da­gasztottuk a sarat. Frank jól megtréfált bennünket- Nagy kedvét lelte benne. Éjfél is elmúlt. Szédültünk a fáradtságtól. Égett a szemünk, a szájunk széle kicserepesedett. „Enne már meg a fene!” — szidtam magamban Pollackot. A többiek is kifáradtak. Cif­rábbnál cifrább jelzőkkel il­lették. Szerencsére nem értet­te. Néhány napja levelet kap­tam szüleimtől. A szentgyörgyi Arany Mező Termelőszövetke­zet tagjai lettek. Krumplit ter­melnek, több mint négyszáz hold homokos területen. Anyám eldicsekedett, hogy szép törzsállományuk van fe­hér húsdisznóból. A keszthelyi akadémia Marietla-pusztai te­lepén annak idején én is lát­tam ilyeneket... Apám azt ír­ta: hatmillió a szövetkezeti va­gyon, negyvenhat forint volt a múlt évi munkaegység, de jö­vőre, ha minden jól megy, en­nél is több lesz... Az öreg kezd belenyugodni. Azt írja nekem, ha otthon ma­radok, kész mezőgazdász va­gyok, állásom, hivatásom van... Érzem, nem hiszi, hogy jól megy sorom. Anyám reszkető betűit köny- nyek áztatták a levélben: — Fiam, nem jöhetnél haza? Otthon vasárnap délután van. Négy óra lehet. Pesten, Kapos­várott, Csurgón moziba men­nek, táncolni indulnak a fiata­lok ... A múltkor megvettem a „Ho­liday”-!. Berenike hozza be a táborba az újságokat, ez a kü­lönös bennszülött lány. Azt mondják: félvér. Arca tejfehér, haja mint az olvasztott arany. Mindenki rajta felejti a szemét. Egyszóval, a Holiday Magyar- országról irt. Egy Pritschett ne­vű újságíró járt ott és szo­katlan hangonj őszintén szá­Qtgjfztt&k Veszélyes túlterheltség E Nemrégiben hallottam a Szakszervezetek Megyei Ta~ ~ nácsa egyik vezetőjétől, hogy van az SZMT-nek egy mun-; — ka társa, aki tizenhét funkciót mondhat magáénak. A ti- E zenhetes szám némi fejtörés és közös erőfeszítés útján kere- 5 kedett ki, amiből elsősorban az látható, hogy még fejben- E tartani sem túlságosan könnyű tizenhét funkciót. E Pontosan tizenhét funkciója talán kevés embernek E van. De tíz, vagy tizenöt, esetleg még húsz is — többeknek ~ lehet. Ezért érdemes végiggondolni, mit is jelent ez tulaj­ul donképpen. z Feltehetőleg minden funkció igénybe vesz havonta egy E n'apot. Átlagban legalábbis, mert ilyen időközönként egy E megbeszélésnek vagy értekezletnek elő kell fordulnia, még E akkor is, ha csak „dísztagságról” van szó. Mindez azt jelen- E ti, hogy a tizenhét funkció tulajdonosa egy hónapból mái ~ csaknem három hetet eltöltött. Maradna egy hét saját, köz- ~ vetlen munkájának ellátására. De ha feltételezzük is, hogy = ez így megoldható, mit ér vajon az a munka, amelyre ha- E vonta csak égy napot fordítanak? Nem sokat; Pedig a kii- E lönféle társadalmi funkciókat és feladatokat nem azért E találták ki, hogy ráakaszthassák egy emberre, mint valami E színes szalagon függő díjat. Ezek a funkciók és feladatot i- arra valók, hogy viselőjük, végrehajtójuk ezen a poszton U s segítsen előbbre mozdítani a társadalom haladásának sze- E kerét. Ennélfogva komolytalansággal, nemtörődömséggel E hátramozdjtással vádolhatnánk azokat, akik meggondoltsáí E nélkül osztogatják, vagy elfogadják a funkciók tömegét. De mégsem vádolhatunk, mert általában nem vonhat’ E juk kétségbe a jóhiszeműséget, egyik fél részéről sem. Csu­E pán helytelen, de mélyen bevésődött gyakorlat rabjai méi ~ sokan, amikor természetesnek veszik, hogy egy-egy újabl z: feladatot annak kell adni, aki sok más feladatot „intelli’ E genciával, mozgékonysággal, széles látókörrel, tapasztalt E Sággal” látott, vagy lát el. Továbbá, sajnos az ilyen fűnk — cióhalmozók sem mindig tiltakoznak eléggé az újabb fel' E adatok ellen, sokféle ok miatt. Egyszóval, rendszerint min E den megy tovább a már, úgy-ahogy kitaposott úton, egy E egy szerv felkér valakit, akit a legegyszerűbb, mert neve E tevékenysége ismert, valószínűleg el fogja vállalni, az illet' E pedig valóban elfogadja, beírja naptárába az új telefonszá E mókát, dátumokat is a régiek mellé, és... És így van a2 ~ hogy egyes arcokat csaknem minden értekezleten, megbe E szélésen, ankéton és gyűlésen ott látunk, így van az, hog E a funkciók száma a képtelenségig megnövekedik, s így vai = az, hogy sok-sok társadalmi feladat végrehajtása döcöí E mozgalmak és kampányok elalusznak, elsekélyesednek, só' 5 így van aztán az is, hogy egyes vezetők, vagy más, agyor E terhelt emberek szellemileg-lelkileg elfáradnak, kiégnél E Végül olykor az „intelligencia, a mozgékonyság, a széles Is E tókör és tapasztaltság” is veszélybe kerül, s azok, akik tel E mészetesnek vélték, hogy X vagy Y az 6 hívó szavukra ' E megjelent és elvállalta, amire kérték — azok meglepődi § és sajnálkozva kérdik: hogy lehet, hogy X vagy Y ennyit “ l€ÜTlcil.*3.Clt^ oá Egy szó mint száz: nagyon veszélyesek ezek a terhet E amelyek lavinaként zúdulnak egyes emberekre. Veszély« 5 sek magára az illetőre, s veszélyesek általában a társadé E lom szempontjából is, a fejlődésre, amelynek ez a gyakoi = lat kerékkötőjévé válhat. A veszélyes terhek elhárításának pedig nagyon égj E szerű módja van. Hogy a tizenhét tisztséget viselő szál E szervezeti funkcionárius példájára térjünk vissza: a bízol' E Ságnak, amelyet vezet — az albizottságokkal együtt — i E tagja van. Negyvenhat felé pedig könnyebb elosztani tizei = hét funkciót, mint valamennyit egy emberre bízni. Csak- E felkérő és hívó szervek, intézmények nyugodjanak bel' — nemcsak egyvalaki képes ellátni valamilyen feladatot jc E S ez esetben a szakszervezetet nemcsak mindig az ille1 E vezető, hanem olykor annak munkatársa, egy társadat! S aktíva is képviselheti. E m. e.) MiiiiiiiiimiimiiiiiinimiiitHimiifiumiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiimiiiitf molt be: ;,Ez á százhuszonkét mérföld hosszú és kétszáz­nyolcvan mérföld széles ország, ahol tízmillió ember él, vidám és jókedvű ... Élénk élet folyik a fővárosban, a Margitszigeten, a Duna-parton, az éttermek­ben fiatalok ezrei táncolnak...” Mintha késsel szabdalták vol­na a szívemet. Sírni, ordítani lett volna kedvem. Frank Pol­lack dönti el, hogy mikor von­szolhatjuk végre fáradt testün­ket a tábori ágyra. Egyelőre — úgy tűnt — eszé­be se jutott, hogy abbahagyja kínzásunkat. Berci förtelmesen szitkozódott. Valentin szakérte­lemmel mondta: „Sehol se kej- utazás az éjszakai gyakorlat, de ez tisztára állatkínzás.” „Damned rats” — így hívott bennünket a sergeant. Nagyapám Csurgón valame­lyik Festetichnél szolgált, haj­dan. Tapasztalt öreg volt. Ami­kor iskolába jártam, az egyik szünidőben elküldték hozzá szüleim. Akkoriban kezdett terjedni a szövetkezet. Nagy­apa a malomban dolgozott, az is szövetkezeti tulajdon lett. A nővéremmel utaztam Csurgóra. Szép a belső-somogyi táj, a Dráva-part, gyakoriak arrafe­lé az erdők. Irén azt mondta: egykor Csokonai is kóborolt ott. Csodák csodájára, végül is hajnali fél háromkor megelé­gelte a dolgot mister Pollack. Elgyötörtén vánszorogtunk be a táborba. A távolban már de­rengett. A bejárat fölötti írás mintha velünk gúnyolódott vol­na: „Visitors welcome” — Üd­vözöljük a látogatót. Holtfáradtak voltunk, sze­münkre nem jött álom. Min­denki hallgatott, csak a csend beszélt. Keserűség szorította torkunkat. (Következik: Akoyy elképzeltük -fi-£ Pályázat a Budapesti Orvostudomány Egyetem új épületének tervezésére Az Építésügyi Miniszterin és az Egészségügyi Miniszt rium közös pályázatot hirdet Budapesti Orvostudomán Egyetem „Bote-elméleti tömi épületének megtervezésére, pályázati kiírást 30 forinté vehetik át az érdeklődők : Építésügyi Minisztérium terv zési főosztályán (Budapest, kerület, Beloiannisz utca 2-" V. emelet 5.) és a kész tervet ugyanitt kell beadni legkésől október 1-én déli 12 óráig. Diósgyőri vasas turistí önkéntes munkával kiépítik a Szinvaíorrá! A bükki turisták, a filial redi és környékbeli üdül egyik legkedveltebb kirándü helyét, a Szinva forrást, am' jelenleg meglehetősen élt nyagolt állapotban van, a d'1 győri vasas természetjárók 1 kénles munkával kiépít rendbehozzák. A sziklák! előtörő kristálytiszta forrás' kivezetését csövekkel old) meg, a íorráshely környékéi kiépítéséhez maguk term« ki a követ a környező sziK hegyekből. A több mint I hétig tartó munkán mint« 300 diósgyőri vasas turista «I gozik naponta felváltva. A épített és kicsinosított Szín’ forrást a jövő hónapban ad majd át forrásfoglaló ünrV Bégen a Bükk kedvelőinek^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom