Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap; 1962. július 22. Hétfőn írják alá a laoszi egyezményt (Folytatás az 1. oldalról.) mányi a megállapodások végrehajtásában. A tizennégyhatalmi értekez­let záróülése magyar idó' sze­rint 13 órakor befejeződött. Az értekezlet ezzel elvégezte munkáját és most már csak a megállapodások ünnepélyes aláírása van hátra, amelyre hétfőn délelőtt — magyar idő szerint 10.30 órakor — kerül sor. Genf (MTI) Genfben* ahol szombaton zá­róülését tartotta a Laosszal foglalkozó tizennégyhatalmi értekezlet, igen élénk diplomáciai te­vékenység folyik, olyan nagyjelentőségű nemzet­közi kérdésekről, mint a lesze­relés, Németország és Nyugat- Berlin problémája. Szombaton délelőtt csaknem két óra hosszat tanácskozott Dean és Zorin. Ugyancsak szombaton dél­előtt megkezdődtek Genfben azok az eszmecserék, amelyek­nek középpontjában Német­ország és Nyugat-Beriin kér­dése áll. Rusk amerikai és lord Home angol külügyminiszter külön-külön megbeszélést foly­tatott vezető tanácsadóival, hogy kidolgozza a kelet—nyuga­ti diplomáciai érintkezés során alkalmazandó stratégiáját. Rusk a kora délutáni órákban egyórás tanácskozást folytatott Schröder nyugatnémet külügy­miniszterrel. Szombaton délután Rusk felkereste Gromiko szovjet külügyminisztert, aki teára hívta meg őt. Ez a szovjet és az amerikai külügy­miniszter első találkozója az­óta, hogy mindketten Genfbe érkeztek a Laosszal kapcsola­tos egyezmények aláírására. Egy amerikai szóvivő szerint Gromiko és Rusk „a két orszá­got kölcsönösen érintő kérdése­ket vitatott meg”. Az AP amerikai forrásokból úgy értesült, hogy „ez idő sze­rint nem terveznek újabb ta­lálkozót”. A Reuter genfi tu­dósítója ezzel szemben arra számít, hogy Rusk és Gromiko még néhányszor folytat bizal­mas megbeszélést Genfben, mielőtt az amerikai külügy­miniszter a jövő hét közepén visszatérne Washingtonba: Lemnitzer tábornok Horsfad isféda Kompromisszum születik Algériában? Algír (MTI) Az algériai katonai körzetek, a vilaják vezetői szombaton reggel felfüggesztették tanács­kozásukat, hogy tájékoztassák elképzeléseikről Ben Khedda miniszterelnököt és Ben Bella miniszterelnökhelyettest. Bár e tárgyalásokat a legnagyobb titokzatosság veszi körül, egyes jelentések szerint a körzetek vezetői kompromisszumos meg­egyezés-tervezetet dolgoz- > tak ki. Eszerint az ideiglenes kormány tagjainak' ét a vilaják vezetői­nek részvételével politikai bi­zottságot állítanának fel. E bi­zottságban a hat vilaja képvi­selője és az ideiglenes kor­mányból öten vennének részt, mégpedig a kormánynak az az öt tagja, akiket a nemzeti for­radalmi tanács — „az algériai parlament” ■— Tripoliban tar­tott ülésén erre a tisztségre ja­vasolt. Közöttük lenne Ben Bella és két híve, valamint a Ben Kheddát támogató cso­port két tagja. A hírügynökségi kommentá­rok rámutatnak, hogy a most következő két nap döntő jelentőségű lesz a nézeteltérések rendezése szempontjából. Ha sikerül meg­egyezést elérni, Ben Bella a jö*. vő hét elején Algírba érkezik. A Fehér Ház közölte, hogy Lyman L. Lemnitzer táborno­kot nevezték ki a távozó Nor- stad tábornok helyébe az Euró­pában állomásozó amerikai fegyveres erők főparancsnoká­vá. Megfigyelők szerint ez azt jelenti, hogy Lemnitzer lesz Norstad utóda a NATO főpa­rancsnoki tisztségében is. Erről július 24-én dönt Párizsban a NATO tanácsa. Lemnitzer utóda a vezérkari főnökök egyesített, bizottságá­nak élén Maxvell D. Taylor tá­bornok lesz. De Gaulle tábornok szomba­ton délben az Elysée-palotá- ban fogadta Norstad táborno­kot, a NATO európai haderői­nek nyugalomba vonuló főpa­rancsnokát, aki ebből az alka­lomból hivatalosan elbúcsúzott a francia köztársasági elnöktől. De Gaulle és Norstad találko­zója tíz percig tartott. Az Elysée-palota szombaton közleményt adott ki, amelyben „élénk sajnálkozását” fejezi ki Norstad távozása miatt. A közlemény ezután hangoz­tatja, hogy „a francia kormány most tanulmányozza az Egye­sült Államok kormányának Norstad utódja kinevezésére tett javaslatát”. A párizsi közlemény a Reu­ter tudósítója szerint azt je­lenti, hogy a francia kormány még nem adta belegyezését Lemnitzer kinevezéséhez, s az AP tudósítója szerint Párizs késlelteti a döntést Norstad utódjának kineve­zése kérdésében, Harold King, a Reuter párizsi tudósítója azt hangoztatja, hogy De Gaulle és Norstad „jó kapcsolatban volt egymással és hosszú ideje nyílt titok, hogy Előrelátás Jö lesz, ha áttérsz a vegetáriánus kosztra Leó; mert előbb- ucőbb a közös piacról kell élnünk» (Endrödl István rajza) Norstad nem osztotta azt a méltatlankodást, amely Wash­ingtonban az önálló francia atomütőerő kiépítésének tervé­vel szemben gyakran hallható volt. # A 62 éves Lemnitzer tábor­nok pályafutása során parancs­noki tisztségeket töltött be a második világháború csatate­rein, részt vett az Olaszország­gal folytatott béketárgyaláso­kon és nagy szerepet játszott, a NATO-szövetségeseknek nyúj­tott amerikai katonai segítség elosztásában. 1959 márciusától júliusáig az amerikai hadsereg vezérkari főnöke volt, majd — Taylor tábornok lemondása után — ő lett a legfelsőbb amerikai katonai szerv, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnöke. Salinger, Kennedy sajtófőnöke közölte, hogy Lemnitzer szeptember 30- ig eddigi tisztségében marad. Az 51 éves Taylor tábornok 1959-ben köszönt le a vezérkari főnökök egyesített bizottságá­nak elnöki tisztségéről, mert a nyugati kommentátorok szerint nem értett egyet az Eisenho- wer-lcormány katonapolitiká­jával. Taylor azt a felfogást hirdette, hogy az Egyesült Ál­lamoknak és a NATO-nak nem szabad egyedül az atomfegyve­rekre támaszkodnia, hanem ki kell építeni a hagyományos fegyveres erőket is. Kennedy 1961. július 1-én Taylor tábor­nokot személyes katonai ta­nácsadójává nevezte ki. As USA-han képestéh ki u perui államcsíny végrehajtóit Perez Godoy tábornok, a pe­rui katonai junta vezetője pénteki — első ízben tartott — sajtóértekezletén felkérte az Egyesült Álla­mokat, ismerje el a katona- kormányt. Perez azt bizonygatta: ^Kor­mányának nincsenek politikai ambíciói.” Itt meg kell jegyez­ni. hogy a junta legalább egy évig teljhatalmú ura akar mai rád ni az országnak, mivel csak jövő év július 10-re tűzött ki választásokat. Perez Godoy tá­bornok azt is hangsúlyozta, hogy Kubát nem ismeri el, „mert kommunisták vezetik”. Végül közölte: Prado elnö­köt tíz napon belül szabadon- bocsátják, az országos válasz­tóbizottság tagjait pedig ,,az elnökválasztási eredmények meghamisítása miatt” bíróság elé állítják. A Perui Dolgozók Szövetsé­gé úgy döntött, hogy hétfőtől kezdve általános szrájkot indít. A munkások mindaddig nem fognak dolgozni — hangzik a I határozat —. amíg Prado el­nöknek meg nem engedik, hogy I törvényesen kijelölje utódját és a kongresszus nem folytathatja működését. A New York Times limai tu­dósítója jelenti, hogy a perui államcsínyt végrehajtó tisztek az Egyesült Államokban kaptak kiképzést és az amerikai segélyprogram biztosította számukra a Prado-kormány megdönté­séhez szükséges anyagi esz­közöltek Limában-, Peru fővárosában folytatódnak a katonai junta elitem fellépő munkások és diá­kok tüntetései — közül a UPI hírügynökség. A motorizált rendőri alakulatok sikertelen kísérleteket tesznek, hogy könnyfakasztó gázzal kerges­sék szét a tüntetőket, akik né­hány perc múlva ismét felso­rakoznak a város más körzetei* 'ben. Bolosi «1 o m I»a Nem először teszek vallo­mást arról, hogy szeretem a kirakatokat nézni és különösen szeretem a szép és ötletes ki­rakatokat. Elszomorít, ha a ki­rakat ötletszegény, he nem szé­pen rendezett, ízléstelen. Bosz- szant, ha kirakatról kirakatra járva egyazon ötlettel találko­zom mindig, ha egyazon kira­kati díszek emelik ki a leg­újabb cipőmodell, kombiné- és csemegeárúk előnyös oldalait, Bosszantanak az együgyű fel­iratok, amelyek arra serkente­nek, hogy húst a húsboltban, cipőt a cipőboltban vegyek. Vagy azok az árcédulák, ame­lyek semmit nem mondanak az áruról, hanem a bundára, vagy kucsmára tűzött árcédulán ezt olvashatom: „Téli viselet”. Egy pillanatig nem gondoltam soha arra, hogy bundát valaki strandköpenynek vásároljon, mint ahogy az sem jutott eszembe, hogy fürdőruhát sí­kiránduláshoz vegyek, mert ilyet is olvastam egy fürdőruha árcéduláján: „Meleg napokra.”' A napokban végre találkoz­tam egy eredeti ötlettel. Ilyen nem volt, nincs és — bízom .benne — nem lesz. Az egyik 1 Széchenyi utcai ruhabolt ki­rakatában néhány gomba lát­ható. Szabványos, szép kalapod gomba, papírmasséból készít- ve, a bolondgombákra emlé­keztető színekben és egy hat­hónapos elefántbébi termeté­nek megfelelő nagyságban. A gombák között néhány ruha. és egy transzparens, amin ez olvasható: „Az erdőben sok gomba., Üzletünkben sok ruha Között válogathat,.”1 Megkapó az ötlet és megkapó a kiírás módja. Ugyanis a táblán úgy vannak a betűk elhelyezve, hogy a. „Között válogathat” pontosan két sor magasságú és mindkét előző félmondat foly­tatásaként egyaránt olvasható. Érdekelt, hány féle ruha között válogathatok tehát. Megnéztem, mit mond a gom­bákról az Új Magyar Lexikon. Feltételezem, hogy a kirakat tervezői nem az élesztőgom­bákra, meg egyéb mikroszko­pikus jelenségekre gondoltak, hanem a kirakatban is be­mutatott, az erdőkben talál­ható gombaféleségekre, a vá­laszték — női ruhák viszony­latában — nem is olyan nagy, hogy azzal büszkélkedni kell­jen még akkor sem, ha a ter­vezők a mérgező gombákatj köznyelven: a bolondgombákat is hozzászámították. Azok kö­zül egyébként sem akar senki, válogatni. A kirakat egyébként — bal nem is vall jó ötletgazdagságra — erősen formabontó, bolond^ gombás jellegénél fogva elüt a többitől. Ennél a kirakatnál meg kell állni... m ÜNHOD ■ hűlő forrósé­lemezek gukkai a há­tukat melengették. Az egyiket elszórakoztatta a cigaretta, amelynek füstje odakívánko­zott a hátuk mögé, a vasak melegével ölelkezni, hogy gyor­sabban szálljon fel a kormos mennyezetre. A másik nem szívlelhette a dohányt. Minek gyilkolja még azzal is a tüde­jét? Van része a füstből úgyis. Amikor az olló szétnyílik, s otromba csőre összecsattan, a forró lemezről elkékült rozsda­szemek vágódnak az arcába. Tuszkol az ember, meg raga­csosat köp tőle. — Furcsákat szoktam néha gondolni — mondta a nem­dohányos. Cimborája kampóra görbí­tette jobbkeze mutatóujját, a körömre igazította a csikket és elpöccintette. — Talált! — nevetett a nem­dohányos. A cigarettacsutka megragadt egy tenyérnyi vason, csakha­mar el is füstölt, mert vörös­lőit még az a darabka vas. — No. nyögd ki, min járatod az eszed’ — Majd még kinevetsz. — Ha hülyeség. — Nem hülyeség, csak.; — Mi az, hogy csak? ... — Gondoltál már irodalomb­ra? Hallottál te már Sekszpir- ről? Á dohányos megvakarta a Sfcezeiejét, aztán az állát simo­gatta meg. Sercegett a kétna­pos sörte a vastagbőrű tenyér­től. — Szóval nem hallottál! — kárörvendezett a nem-dohá­nyos. — Az nem biztos! — Eszik, isszák? — kaján- kodott a nem-dohányos. — Olvassák — mondta csen­desen a dohányos. Nem volt biztos a dolgában, de úgy rém­lett neki, valahol már hallotta ezt a furcsa nevet, talán a rá­dióban, vagy csak úgy az utcán. A nem-dohányosnak elment a kedve a további évődéstől. Ügy látszik, a munkatársa is tud egyet-mást róla, az is le­het, hogy nálánál is többet, ha ilyen pontosan ráhibázott, ak­kor meg jobb, ha nem kérke­dik a tudományával, hanem elmondja, amit ő tud. — Igazad van, olvassák. író volt, igen nagy író. — Ugye, eltaláltam! — ütötte hátba a dohányos. — Azt hiszed, csak te olvasol? — Én is csak egyet olvastam tőle, azt is büntetésből. — Büntetésből? — hülede- zett a dohányos. — Még ilyet se hallottam! — Elmondjam, hogy volt? — Sikta után. Már jön a góré, vége az ebédidőnek. Munka után együtt indultak a vonathoz. Ötven kilométerről hordják a gyárnak huszonöt­éves fiatalságukat* az otthoni alvás pihentségét odaadják a vasaknak, a vasak meg pénzt adnak cserébe. Korai volt még az idő, be­tértek egy korsó sörre. A nem­dohányos alig várta, hogy le­telepedjenek s megeressze me- sélhetnékje gyeplőjét. — Voltál fogdában kato­náéiul ál? — Nem is egyszer! — derült fel a dohányos ábrázata. — Én csak egyszer. Tíz na­pot. A főhadnagyunk kemény ember volt, de azért semmi­ségért nem osztogatta a zárkát. Egy reggelen kutya hideg volt, nem akarózott felkelni. Persze, csak úgy egy-két percet kés­tünk. Berobban a mi főhad­nagyunk a szobába, mond egy cifrát, aztán csak nekiesik az ágyaknak. „Már ez is ágyve­tés?” — kiabálja és cibálja le a takarókat, hajigálja a pad­lóra. Az én takarómat úgy sikerült megrántania, hogy a matrac is a földön találta ma­gát. És a matrac alól kiesik vagy öt ponyva. A ládában ilyesmit nem lehetett tartani, vizitkor egyből szemetszúrt volna. — Kié ez a szennyirodalom?! — teszi csípőre a kezét. — Enyém, főhadnagy elv­társ! — vágódok eléje. — Századgyúlés! —kiáltotta. De szégyelltem magam! Égett a képem, mintha csalán­nal csapkodták volna meg. Gromiko és Mosk megbeszélése A lengyel nép nagy ünnepére Ma ünnepli a lengyel nép felszabadulásának tizennyolca­dik évfordulóját. A tizennyol­cadik július 22. azon emlékeze­tes nap óta, amikor a szovjet csapatok diadalmasan nyugat felé törve, elérték a Lengyel Népköztársaság nyugati hatá­rát és a hiílerj Németország szívébe hatolva, felszabadítot­ták a lengyel nép sok vértől áztatott hazáját. Nem könnyű évek következtek utána. Há­romszázezer városi és négy­százötvenezer falusi épület, az ipar hatvannégy százaléka pusztult cl, nem kevesebb, mint 45 százai ékkap csökkent a nem­zeti vagyon, és — utolsónak, de nem utoljára —, hatmillió lengyel állampolgár életét ol­totta ki a német megszálló ha­talom. Ezt a veszteséget kel­lett pótolniok, mégpedig nem akárhogyan, nem a letűnt, pusztulásra Ítélt régi világ egy­szerű visszaállításával, ám az új szocialista lengyel társada­lom megteremtésével. Ez volt a feladat — „s ez nem is kevés”, de a lengyel nép az azóta eltelt idő alatt megoldot­ta. Megoldotta, mégpedig úgy, liogy a régi korhadt polgári Lengyelország helyére felépí­tett Lengyel Népköztársaság ipari termelése ebben az esz­tendőben nyolc és félszer ak­kora, mint az 1938-as volt. Mi több, a nehezebben fejlődött mezőgazdaság 19(il-es termelő­je is 37 százalékkal szárnyalta túl a háború előttit. így aztán az is természetes, hogy a nem* zeti jövedelem ma már három* szorosa a háború előttinek. A gazdasági alap megterem­tése karöltve haladt a szocia* lista országokra jellemző kul- túrforradalommal, a kettő ha­tott és visszahatott egymásra. Ennek eredménye a lázas is­kolaépítés és az. hogy a lengyel újságok és folyóiratok egyszeri évi összpéldányszáma megha­ladja a kétmilliárdot. Ezek az eredmények termé­szetesen a béke védelmezőinek oldalára állítják azt a Lengyel- országot, amely saját bőrén, hatmillió honpolgár meggyilko­lása árán tanulta meg, mi is az a militarizmus, amely most leg­veszélyesebb formájában, Nyu- gat-Németországban üti fel a fejét, mégpedig azoknak a ka­tonai vezetőknek irányítása alatt, akik részt vettek Hitler idejében a lengyel nép leigázá­sában. Ezért támogatja a Len­gyel Népköztársaság minden erejével a német kérdés megol­dásának hruscsovi tervét; amelyhez méltán csatlakozik Rapaczky lengyel külügymi­niszter elgondolása a közép- európai atommentes zóna meg­teremtéséről. Mert a béke, és csakis a bé­ke az. amelyben Lengyelor­szág tovább építheti azt, amit tizennyolc évvel ezelőtt meg­kezdett­hetett szeretni. Képzeld, felkapd egy koponyát, és elkezd beszél-^ ni hozzá. Ezt a részt meg isK tanultam belőle, kitelt az időm-í bői, tíz nap alatt elolvastam S vagy háromszor a könyvet. ft — Tudod még most is, amitr betanultál? — akasztotta meg^ a mesélőt a dohányos. § — Már nem, kiment a fejem-§ bői. Azért akarom megvenni, r de egyedül nincs bátorságom S beállítani a könyvesboltba. § — Megyek én veled. ft — No, akkor mehetünk is. § Könyvhét Volt éppen. A két§ fiatalember megállt az egyikft sátornál és meresztette a sze-í mét a töméntelen könyvre. Be-S lelapoztak egyikbe is, másikba § is. A nem-dohányosnak há-K- romszor is kezébe akadt a-t Hamlet, de csak letette. § — Mit parancsol? — kérdez-§ te szolgálatkészen az elárusító-^ nő. S — Sekszpir Hamletját —S mondta zavartan a nem-dohá-ft nyos. e — Ott van a kezében! í­— Ez lenne az? Olyan furcsái neve van az írójának. S — De Sekszpirnek ejtjük. § Megpirosodott a arca. Gyorsan fizetett és el-S siettek. § — Lebőgtél — nevetett a do-ft hányos. *;• — Nem baj — mondta a má-5 Sik. — Még egyszer nem fogok, j Megtanulom a nevét is, ahogy § írják. r gíulyás Mihálj? Ä Onnan egyenest a zárkába kí­sértek. Ülök a priccsen nagy bána­tommal. Egyszer csak nyílik az ajtó. Jön a főhadnagy elvtárs. Hóna alatt egy vékonyka könyv. NekemáU. — No, Kovács, maga is jól eljátszotta előttem a becsüle­tét. Ponyvát olvas! Szép dolog, nem mondom. Azt hittem, hogy maga különb ember, van ízlése. Maga, kérem, ellensége önmagának. Tudja, mennyi szép könyvet írtak már össze? Ha ezer esztendőt élne, akkor se bírná elolvasni. Maga meg ponyvával lopja az idejét. Itt van, ezt olvassa, Sekszpir Ham­letié. Aztán majd kikérdezem. És dühösen rámvágta az ajtót. Belefogtam abba a könyvbe, el is aludtam mellette. De pa­rancs az parancs. Akár smak- kol, akár nem, teljesíteni kell. Harmadnapra végeztem vele. Bizony, megkönnyeztem. Volt abban is csihi-puhi, meghal benne egy tucat ember, de az más volt. A jányt a fiú kergeti zárdába, mert rossz vélemény­nyel van a nőkről. Az apját az anyja tétette el láb alól a sze­retőjével. Az apa szelleme visz- szajár és noszogatja a fiát, áll­jon bosszút a gyilkosokon. A fiú teljesen megutálja a csa­ládfáját, kiábrándul a világból és olyanokat mond, hogy meg­áll az ember esze. Szegény lány, pedig, hogy szerette Ham­letet! öngyilkos lett. Furcsa egy alak volt az a Hamlet, olyat is mondott, amivel nem értek egyet, de mégis meg Iß-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom