Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
▼asSrnap, 1962. július 22. ESZAKMAGYAKORSZÄG 3 Aratnak az egész megyében 404)015 holdról vágták, le szombat estig a termést A jó idő hatására egész Borsod megyében meggyorsult az egyik legnehezebb nyári munka, az aratás. Az utóbbi napokig az ózdi járásban, továbbá a hegyközi községekben még csak készülődtek, de most már itt is megkezdődött az aratás. Amint a megyei tanács főagronómusától, Lipcsei Attila elvlárstól értesültünk, szombat estig mintegy 40 000 holdról vágták le megyénkben a kalászost. A gabona nagy részét betakarították, és tárolják. Az őszi árpa 65, az őszi búza 21. a rozs 5 százalékát és a tavaszi kalászosok egy részét is learatták. A déli járásokban, ahol magasabb a napsütéses órák száma, teljes lendülettel folyik a munka. Különösen jó hatással volt erre a napfényes, szárazabb idő. Megyénkben a mezőcsáti járásban érik be legelőször a kalászos, itt végeznek legelőször az aratással. Az itteni hét kombájnt szállítógépek is kísérik, hogy semmi fennakadás ne legyen a betakarításnál. A legtöbb munkát most a szerencsi, a mezőcsáti, a mezőkövesdi és a sátoraljaújhelyi járás déli részén végzik. Érdekes az a klima- tikai változás, amely megyénk különböző pontjain tapasztalható. Bár valamennyi járásban aratnak, de a hegyközi községekben, a sátoraljaújhelyi, az edelényi, az ózdi járás északi részein még zöld a gabona, az őszi árpa. A szakemberek és a gazdálkodók véleménye szerint egy hét, de legfeljebb 10 nap múlva itt is megpendül a kasza, íelzúgnak a gépek. Megelégedéssel nyilatkozott Lipcsei elvlárs arról is, hogy a héten számos helyen kiadós csapadék hullt. Kedden hirtelen olyan nagy- mennyiségű eső hullott, hogy elborította a földeket, a kapásokat. Ez különösen sokat segít. Régi közmondás: ha aratásban esik az eső, jó kukoricatermésre lehet számítani. Remélhetően az időjárás nem cáfolja meg a reményeket. Ahol gondosan művelték a földeket, ott igen sokat fejlődtek a kapások, a kukorica számos helyen elérte már az embermagasságot. Az eső azért is jól jött, mert az idén a kukorica tőszáma számos helyen eléri a 18 — 20 000-es átlagot holdanként. Igen örvendetes az is, hogy jó ütemben halad a nyári szántás, a tarlóhántás. Megyénkben mintegy 150 000 holdon kell elvégezni a nyári szántásokat. Eddig mintegy 7000 holdon fejezték be a nyári mély- és mélyítő szántást. A csapadék jó hatással van erre a munkára, s most minden helyen földbe kerül a másodvetemény is: a muhar, a silókukorica, takarmánykáposzta és sok egyéb értékes takarmánynövény. Ez különösen a takarmánygondok megoldásában segít. Az aratás és általában a mezőgazdasági munka képe eddig pozitív, és várhatóan a továbbiakban sem lesz semmilyen fennakadás. Termelőszövetkezeteink tapasztalatai gyarapodtak és számos új gép veszi át a legnehezebb mezőgazdasági munkát. MUNKÁBAN A mezőkövesdi Uj Élet Tsz határában mintegy 20 asszony vetette a fürtös uborkát héten. Képünkön Gyenes András kertész, Murányi Jánosnéval (kalapban) és Nyeste Mátyásnéval megbeszélik a munkát. A mezőcsáti járásban jó! halad az aratás Nyilatkozik Fodor István elvtárs, a gépállomás igazgatója Pearattáfc a tiszabábolnai Rákóczi Tsz G0 holdján a borsótermóst. A földekről szekerek hozzák a csépelnivalót. Szánté elárvult a Mezőcsáti Gépállomás. A máskor gépektől, sürgő-forgó emberektől tarka udvar mozdulatlan., csak a gépműhelyben hallani a munka zaját, s az irodában találni egy-két embert. Fodor István elvtársat kerestük, a gépállomás igazgatóját, s éppen szerencsénk volt, A gépek, s az emberek nagy részét most a határban lehet találni. Mindjárt meg is ragadtuk az alkalmat, hogy érdeklődjünk a nagy nyári munkáról. — Általánosan 17-én kezdődött el járásunkban az aratás. Sajnos, még nem tudunk teljes erővel dolgozni, mert itt- ott nedvesnek bizonyult a gabona, s ezért helyenként leállítottuk a gépeket, illetve áteső portosítotJtuk. Ettől függetlenül azt mondhatom, hogy még ilyen szervezetten, ilyen eredményesen nem indult meg az aratás, mint az idén. Előreláthatólag .három héten belül végzünk valamennyi kalászos levágásával. Elkészítettük az aratási terveket, de olykor előfordul, hogy újabb problémák állanak elő, s ilyenkor azonnal intézkedni kell. Nem számítottunk arra, hogy a tiszatarjáni Alkotmányban és a tiiszatoeszi tsz-ben olyan gyorsan felfut a munka és ezért magtisztító cséplőgépet kellett átcsoportosítani. Az AFOR-t elismerés illeti Az elmúlt évekhez viszonyítva, az üzemanyag ellátás is sokkal jobb, egyenletes. Az ÁFOR időben biztosít üzemanyagot, s itt a gépállomáson is intézkedtünk, hogy az üzemanyag ellátás folyamatos le-r gyen. Egy 22 ezer literes tartályt helyeztünk föld alá, s gépesítettük az üzemanyagszivattyúzást. Nincs most már egyetlen gépünk sem, amely üzemanyag hiány miatt állna. A 47 kombájn, a 8 aratógép s a 6 darab rendrearató, akadálytalanul dolgozhat. Egy személy kezébe az irányítást Kisebb hibák is tapasztalhatók. Egyik-másik termelőszövetkezetben nem egységes az irányítás. Másként intézkedik az elnök, másként az agronó- mus. Az a feladat, hogy lehetőleg egy személy kezébe kerüljön a gépirányítás, mert. úgy zökkenőmentesebb, folyamatosabb a munka. Mi a gépállomáson azt várjuk a tsz vezetőitől, hogy szoros kapcsolatot tartsanak velünk, lehetőleg ragaszkodnak azokhoz a szerződésekhez, amelyeket megkötöttünk, mert csak ezzel tudjuk biztosítani a gyors aratást, a szemveszteség nélküli betakarítást Több falapmunkát! Most az aratással egyidőben igen sürgős tennivaló a nyári mely- és mélyítő szántások elvégzése. A Mezőcsáti Gépállomás 6 és félezer holdat vállalt. Hasonlóképpen kell tenniök a termelőszövetkezeteknek is. A közös gazdaságok 7 darab lánctalpas traktorral rendelkeznek, s mivel ez kimondottan talajművelő gép, további 3 ezer holdnak a szántása válik lehetővé, s így mintegy 9 ezer holdnyi nyári talajmunkát lehet elvégezni a járásban. örömünkre szolgált az is, hogy a program szerint küldendő 5 kombájnt megkaptuk, s már ezeket is munkába tudtuk állítani. Még csak annyit, hogy’ a gépállomás irányító munkájában jó hasznát tudjuk venni az ultrarövid hullámú adó-vevő rádióberendezésnek, s így közvetlen kapcsolatot tudunk fenntartani Mezőcsát, Ernőd és Hejőpapi között — mondotta Fodor elvtárs. Élet tagjaitól. Már élköszönnék, de van még valami marasztaló. Valaki megjegyzi: — Már ha erre téved az újságíró, ne engedjük el olyan könnyen ... Már-már valamilyen tréfára gondolok, talán összekötnek búzakötéllel, mert olykor ez is megesik az aratók között. De nem. Mégsem erről van szó. Egy idősebb, soványas, napbarnította asszony a szószólója a többieknek. Azt mondja, villany kellene. Kezdetben nem értem, mert mór messziről látni a dorogmai villanykarókat. Van is villany a község legtöbb házaiban, de ott, ahol az itt dolgozó aratók laknak, az újtelepen, ott még nincsen. — Hej, pedig milyen jó lenne — veti közbe valaki. — Ha bekötnék a villanyt, holnap már villanyvasalót vennék, aztán jöhetne a mosógép is... Szóval ez volt a marasztalás oka, enélkül nem lehetett eljönni, s azt igen a lelkemre kötötték, hogy megírjam. Biztosan sok pénz kellene a villanyvezetéshez, hogy van-e rá elegendő nem tudom, de hát a kérés az kérés, s ellent mondani nem lehet Vagy 50—60 házról van szó. Valaki bütyköst emel a szájához. Borra gondoltam, de nem, víz van a korsóban. Persze időnként más is járja. A falusi kocsmáros felrakja a boltot egy szekérre, aztán ki- hajtat a sörrel, a borral, a gyerekeknek való hűsítőkkel és csokoládékkal a határba. Meg is érdemlik ezek a dolgos emberek, s azt hiszem, a kis- inasok, a lánykák is a csokit a jó ebédért. Környékbeli legények, jó lesz vigyázni, mert a dorogmai lányok már tudták hogyan vezet az út a férfiszív- hes... Garami Eraú EBÉDKÖZBEN Tiiszadorogmón délre kondul a harang. Érces hangja éLhal- liatszik a Tiszáig. Pajkos szél továbbítja a déli üzenetet a habárba, s megáll a surranó kasza a búzában. Az arató megbillenti a 'kalapját, vállára hajtja a kaszát, s megindul a búzaikereszbek felé. Itt már várnak rájuk a virultarcú bak- fisüiányok. A heveniyészett asztalra, a tarlóra terített leendőre kirakják a kenyeret, kanalat, kést, meg amit otthonról hoznak. Megmozdulnak a kis gazdasszony szívek. Vajon, Mik-e az ebéd? S ez nem okoz kisebb izgalmat, mint az évvégi vizsga. A szülök már hajnalban útrakelnek, csak épp a jószágot látják el. Az asszonyok a férjeikkel tartanak, mert itt a dorogmai határban még nem jut mindenhová gép, s a kasza után markot kell szedni. Otthon marad az apró inas-sereg. Ilyenkor a foenitudo kaslánykák fityulát kötnek a fejükre, s komolysággal, egy kis fensőbbséggel arcúikon, kiadják az utasítást: . — Gyuszi, te vágjál fát, Anna, te pedig ügyelj a tűzre! S mégy a nagy sürgés-forgás otthon, s persze ehhez a képhez hozzátartozik az is, hogy meg kell fogni, az udvarban a csirkét, vagy a kiszemelt kakast, amit a családi tanács éppen a fazékba szánt előző este. Még kora reggel van, de néhány do- rogmai portán a gyerekek lázas sietséggel készülnek, hiszen a délelőtt „hamar” elszalad, s az ebéddel késni nem lehet. így képzeltem el magam előtt a kis dorogmai polgárokat, akik a Tisza-part menti búzíaitáJbliák aratóihoz hozták az ebédet. Éppen ebéd 'közben találtam őket Volt, aki mákostésztát viiliázott, mások még a húslevesnél tartottak, a húst eszegették. Szóval volt mit teríteni, volt mivél élhallgattatni a belső mocorgást... Érdekes élmény az aratók között tartózkodni. Vidámak, szíves beszédűeik, a kaszáik ott pihennek a formásra rakott kereszteken, a vidám gyereksereg meg kacarászva szaladgál a kévék között, el-dLbújnak a keresztek mögött, a kis szakácsnők is örömtől pirosak. Sikerült az ebéd. S ahogy erről beszélgetünk, az anyai szívek is megmozdulnak. Az elismerésre ilyen gondolatok fordulhatnak meg bennük: — Az én lányom. Meg is kell neki tanulnia. A kis Beríci Zsófi még csak 13 éves. De otthon már ő is kötényt kötött. Most is ő főzte a húslevest. A kakastól sem félt, fogta a kést, s úgy eilnyisszan- to’tta a nyakát, mint a parancsolat. Aztán nem féltéi, amikor a kakast levágtad? — Nem ón! — válaszai komolykodva a kis boglyasbajú. Aztán azt is megtudom, hogy még az idegen is megkóstolhatja azt a zöldibabot, édesbabot, húslevest, amit ő főz. Kállai Marika még fiatalabb 12 éves. ö a húsleves mellé mókositésztát is készített. A tálba csakúgy pereg a tészta, mintha a legügyesebb szakácsnő főzte volna, s látom az arcán, hogyha nem restellne, meg is kínálna. hogy néhány városi asszony még irigykedhet is rájuk. Természetesen nem mindenütt a gyerekek főznek, van ahol otthon maradnak az öregele, de van olyan csalód is, ahol mindent önmaguknak kell csinálni. Ügy mint Orsós Béláéknál, ahol a fiatalasszonynak is, meg a férjnek is jókor, már 3 óratárba. A gyerekek még picik, ők még nem tudnak segíteni. S hogy ez a segítség került szóba, kissé komolyabbra fordul a társalgás. Ugyanis art találom kérdezni a kis Zsófitól, meg a Marikától, hogy tud- nak-e markot szedni? A szülők elnevetik magukat, s szinte egyszerre felelik. — Nekik nem kell még marnák, hiszen itt már haladni kell, nehéz lenne követni a kaszást ... sebb földön, úgymond, a magukéban, s ott nem kellett úgy iparkodni. Ha lemaradt valaki, hót istenem. A tsz-nél már más. Nem hajszolnak itt sem senkit, de az iparkodás önként adódik. Egyik pár viszi a másikait, meg aztán szépen is lehet keresni az aratásban. Egy- egy pár teljesít 4 munkaegységet is. Ügy 32 forintot ígér a munkaegység. Nem nagy pénz, Elcsotlátam ezeket a csöppnyi háziasszonykákat. S van is rajtuk csodálni való. Hiszen olyan önállóak, magabiztosak, kor fel kell Ítélniük, előfordul, hogy hajnalban kezdenek a kenyérsütéshez, s közben megfő a leves, a rizseshús is, s azért még időbe kiérnek a haKorábban másként volt. Az asszonyok közül sokan gyerek korban kezditek a munkát. 12— 13 évesek voltak, már markot szedtek. Igaz, akkor még kis kicsit az árvíz is megzavarta a dorogmai alkat, de hiába, még fiatal a nagy család. Két éve annak, hogy mindenki a közöst választotta. Ilyen hát az aratás a dorogmai határban, s mindezt egy kévén ülve tudom meg az Üj kot szedni. Aztán nem is birJól esik az otthonról hoz»tt friss ebéd. Foto: Szabados György
