Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-15 / 111. szám

2 ESTAKIWAGTARORSZAG Kedd, 1962. májas 15. Töretlen lendülettel folytatódik a spanyol sztrájk Már egy hét telt ei azóta, hogy Franco diktátor az ország három északi tartományában, Asturiában, Biscayában és Guipuscioaban — amely a spanyol sztrájkmozgalom köz­pontja —, kihirdette a rendkí­vüli állapotot. A kegyetlen in­tézkedések ellenére azonban tovább tart a bányászok és munkások sztrájkmozgalma. Most már a nyugati hírügynök­ségek és lapok tudósítói is egyöntetűen elismerik, semmi esetre sem igaz a kormánynak az az állítása, hogy a sztráj­kolok tömegesen térnek visz- sza munkahelyükre. Még azok is, akik egyik nap felvették a munkát, a másik nap már is­mét a sztrájkolok között van­nak. A hétfői hírügynökségi je­lentések á következőképpen számolnak be a sztrájk tovább­terjedéséről. A Madridtól délre lévő La Mancha-ban 8000 bányász szüntette be a munkát. A Penarroya-i bányában hét- százan rendeztek ülősztrájkot. . A Rio Tinto-i bányavidéken változatlanul tart a sokezer bá­nyász sztrájkja. Az AP értesü­lése szerint a bányavállalko­zókhoz tartozó más üzemek munkásai bejelentették, hogy a sztrájkoló bányászokkal való rokonszenvük kifejezésére, ők is beszüntetik a munkát. A zaragozai munkások közöl­ték, hogy hétfőtől kezdve „las- sított-munka” sztrájkot kezde­nek. Barcelonában vasárnap újból röplapok jelentek meg, ame­lyek e fontos ipari körzet dol­gozóit általános sztrájkra szó­lítják fel. Az UPI hangsúlyozza, habár a szakszervezetek vezetői azt állítják, hogy a sztrájk kifeje­zetten gazdasági jellegű, a munkabeszüntetés terjedelme arra mutat, hogy nagyon is politikai jellegű mozgalomról van szó. Világszerte egyre többen fejezik ki szolidaritásukat a sztrájkoló spanyol munkások­kal. így szolidaritási üzenetet küldött, illetve fogadott el a spanyolországi antifasiszta há­borúban részt vett olasz kom­munisták csoportja. A Bolgár Szakszervezet Köz­ponti Tanácsa, a Szovjet Ifjú­sági Szervezetek, a Holland Fémipari Munkások Szakszer­vezete, az Uruguayi Szakszer­vezetek Általános Szövetsége és a Kínai Országos Diákszö­vetség. Eugenie Cotton felhívása a világ asszonyaihoz Eugenie Cotton, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­ség elnöke a közelgő moszkvai leszerelési és béke világkong­resszus alkalmából felhívást intézett a világ asszonyaihoz. A felhívás rámutat, hogy erre a találkozóra a történelem döntő órájában kerül sor, ami­kor az emberiségnek válasz­tania kell a béke és a meg­semmisülés között. A nőknek tevékenyen részt kell venniök a kongresszus munkájában és tolmácsolniok kell véleményü­ket, hiszen szenvedélyes és határozott hívei a békének. Eugenie Cotton asszony fel­Pcrrizs—Algír-í 0 =51 . — Elnököm, tegnap megint 80 halott volt Algériában! — Most képzelje el, ha nem vigy áznánk úgy a rendre, mennyi lenne!!! hívja a világ nőszervezeteit, hogy minden erejükkel moz­dítsák elő e rendkívül fontos kongresszus sikerét.-----oOo-----­M erényletet kísérellek meg Sukarno elnök ellen Djakarta (MTI) Nyugati hírügynökségek a djakartai rádió adására hivat­kozva közlik, hogy merényle­tet kíséreltek meg Sukamo elnök ellen. A gyilkossági kí­sérlet sikertelen maradt, Su­kamo elnök nem sérült, meg, környezetének öt tagja azon­ban megsebesült. Az indonéz biztonsági szervek a merény­lőt, aki a Dar Ul Iszlám elne­vezésű szélsőséges nacionalista szervezet tagja, letartóztatták. Fárasztó megbízatások... Az elnök elvtárs most nincs itthon. MÉK igazgatósági tag és ülést tartanak Miskolcon... — Az elnök elvtárs most a bodrogközi belvízrendezési tár­sulat megbeszélésén van. ö az elnöke... — Az elnök elvtárs most sincs itthon, de ha szerencséje van, a tanácson még megtalál­ja. Éppen vb-ülést tartanak... Nem tudnám megmondani, hányszor fogadtak és örven­deztettek meg bennünket ezzel a hírrel a tiszakarádi Uj Élet Termelőszövetkezet irodáján. És sajnos, nem csupán bennün­ket ért ilyen sorozatos meg­lepetés, hanem a termelőszö­vetkezet tagjait, a járási me­zőgazdasági szervek képviselő­it és másokat is... — Az elnök elvtárs most éppen más ügyeket intéz...! Erről beszélgettünk Batta Dezsővel, a termelőszövetkezet elnökével, őszintén szólva kis­sé bosszús mosollyal tárta szét kezét: — Bizony ez így volt, s rész­ben még ma is így van. Annyi a megbízatásom, annyi helyen vagyok igazgatósági, vezetősé­gi, bizottsági tag, hogy sokszor két-három helyen is jelen kellene lentiem egyszerre Évek óta érzem, hogy ez sok egy kicsit, hogy ez nem rend­jén való dolog, hiszen van eb­ben a járásban, vagy ebben a községben több olyan elvtárs, aki az én feladataim közül bármelyiket elláthatná. És több időfn jutna az igazi mun­kára ; a termelőszövetkezet problémáinak intézésére, mert úgy hiszem, ez sem utolsó do­log. S Batta elvtársnak teljesen ÍJjabb OAS-merényletek Franciaországban Az OAS franciaországi ter­rorbandái szombaton és vasár­nap plasztikbombával többhe- lyiitt megrongálták a vasúti síneket. A vasúti szabotázs­akciók a Sálán által kidolgo­zott terv fontos részét képe­zik. Beziers közelében szom­batra virradó éjjel a bizton­sági jelző készülék az utolsó pillanatban állított meg egy 100 kilométeres sebességgel haladó gyorsvonatot, amelyen 540 utas volt. Vasárnap Nancy és Tóul közelében robbant plasztikbomba a vasúti pálya­testén: A szabotázst a vasúti pályamunkások idejében ész­revették és megelőzték a ka­tasztrófát. Vasárnap este tűz keletke­zett az Humanité nyomdájá­nak pincehelyiségében. A tüzet gyorsan eloltották. Egyelőre nem sikerült megállapítani, véletlen vagy merénylet okozta-e a tüzet. Az OAS ban­ditái nemrégiben az egyik gépteremben helyeztek el plasztikbombát, amelyet az utolsó pillanatban sikerült ár­talmatlanná tenni. igaza van. Természetesen nem véletlen dolog, hogy a külön­böző párt- és tanácsi, szövet­kezeti és gazdasági, társulati és társadalmi szervezeteknél lehetőleg olyan ember ségítsé- gét igénylik, aki ért a dolgok­hoz, akinek munkája valami­lyen módon összefügg az adott megbízatások formájával, tar­talmával. Az is természetes dolog, hogy minden esetben figyelembe kell venni a ráter­mettséget, a szakképzettséget. Batta Dezső, a tiszakarádi Uj Élet Termelőszövetkezet elnö­ke sokoldalú, fáradhatatlannak látszó, sokat bíró ember. — Mindenben számithatunk rá — mondják a járáson, s bi­zonyos megyei szerveknél. — Amit vállal, azt becsülettel teljesíti. Mégis azt kell mon­dani, — s hogy igaz, azt éppen ő maga bizonyítja —, hogy a több megbízatás egy ember számára azt jelenti: sehol nem tud teljes értékű munkát végezni S különösen elgondolkoztató dolog ez egy ma még gondokkal, problémákkal küzdő termelő- szövetkezet elnökének eseté­ben. És sajnos, nem ő az egye­düli ilyen tsz-elnök... Imre József elvtárs, az ede- lényi járási pártbizottság első titkára jegyezte meg nemrégi­ben: — Éppen a napokban be­szélgettünk Galkó Lajos bácsi­val, az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnökével. Idős ember, kiválóan irányítja a termelőszövetkezetet, azon­ban annyi más megbízatása van, hogy már nem bírja szusszal, ö maga is kérte, mi is helyesnek látjuk, ha meg­szabadul egy-két fölösleges megbízatásától. Hiszen nem igaz, hogy egy-egy meg­bízatásra rajta kívül nem ta­lálhatunk megfelelő embert. Mert ő akkor használ, akkor segít legtöbbet, ha idejének jelentős részét a termelőszö­vetkezet erősítésére, a több­termelésre fordítja. ^ Két tsz-elnök nevét említet­tük, azonban megyénk számos helységében tapasztalható, hogy a már erősebb, példamu­tatóan gazdálkodó közösségek elnökeit számos mellékmunká­val halmozzák el. Több tsz­vezető tagja a járási pártbi­zottságnak, tagja a járási ta­nácsnak, a különböző állandó bizottságoknak, a helyi tanács végrehajtó bizottságának, a MÉK-nek, a SZÖVOSZ-nak, a MÉSZÖV vezetőségének. Hasz­nos munkát végeznek ott? Igen, ezt nem lehet tagadni, hiszen valahány helyen hozzá­értő vezetőkre, igazgatósági tagokra van szükség. Az azon­ban kevésbé kerül szóba; — Aztán mondd csak elv­társi bírod te ezt a rengeteg munkát? Nem akadályoz ez téged a termelőszövetkezet ve­zetésében? — Mert ha meg­kérdeznék, bizonyára hasonló válaszokat kapnának:» — Bizony, kevesebb jobb lenne. Fárasztó ez. Alig akad idő a magánéletre, a tanulásra, a különböző termelőszövetke­zeti problémák alapos boncol­gatására. De hát... ha hívják az embert. — S éppen ezen a híváson lenne helyes dolog változtatni. A falu, a termelőszövetkeze­tek gondjait, munkáját ismerő ember tudja; milyen feladatok­kal, milyen ezernyi apróbb-na- gyobb' problémával veszi kö­rül az élet, a változás, a fejlő­dés akarása a termelőszövet­kezetek vezetőit. Nincs olyan nap, hogy tizen, húszán ne ke­resnék a tagok közül egyéni kérelmekkel. Nincs olyan nap, hogy ne keresnék a szakembe­rek, a brigádvezetők, mert va­lami közbejött. S ha nincs ta­nács, nincs megoldás, ez újabb károkat okozhat az egész kö­zösség, az egész népgazdaság száméra... Az helyes, ha a járási ta­nács az állandó bizottságok munkájában, vagy éppen a ta­nácsi munkában számítanak a termelőszövetkezetek ráter­mett, képzett vezetőire. Egy dologra azonban ügyelni kell: ne mindig, s ne minden meg­bízatással egy és ugyanazon embereket keressék meg. A termelőszövetkezeti vezetők legfontosabb feladata a ter­méshozamok növelése, a több árutermelés, az önköltség csök­kentése, a falu, a termelőszö­vetkezet gyümölcsöző egységé­nek formálása, kovácsolása. Ehhez azonban idő, erő kell, s hogy később is legyen muní­ció; tanulni kell. Azonban mindezt akadályozzák a fölös megbízatások. Mennyivel többet segíthetne, mennyivel hasznosabb munkát végezhetne egy-egy hozzáértő termelőszövetkezeti elnök, ha számos, más emberrel helyet­tesíthető megbízatását „lead­va”, vállalná, mondjuk, egy szomszédos, gyengébb termelő- szövetkezet patron álását?! Barcsa Sándor Lenin a kozmoszró Nemrég találkoztam Alek- szandr Magaram idős, nyug­díjas festőművésszel, aki Moszkvában lakik. Az ősz mester az első világháború idején, mint politikai emigráns Svájcban gyakran látta Lenint, akinek arcképét is megfes­tette. „1916 augusztusának vé­gén Montreuxbén — olvassuk Magaram visszaemlékezései­ben — felültünk a' hajóra, amely a Genfi tavon szállította az utasokat. Az égbolt ki­mondhatatlanul ünnepélyes volt, bársonyos sötétjén fénye­sen . ragyogtak a csillagok. So­káig szótlanul néztük a lát­ványt ...” Lehetséges, hogy van élet a naprendszer más bolygóin is Aztán beszélgetni kezdtek a csillagokról, a vallási legen­dákról, a mindenség végtelen­ségéről. A festő néhány olyan megjegyzést tett, amely — mint most mosolyogva emlé­kezik rá — nem volt éppen szerencsés. Lenin kedvesen és türelmesen igazította helyre. — Dehát az élet? — kérdez­tem. — A megfelelő körülmények között élet is mindig volt — felelte Lenin. — Nagyon is le­hetséges, hogy a naprendszer bolygóin, s a világmindenség más helyén van élet. Meglehet, hogy ezek az értelmes lények az illető bolygo gravitációs, légköri és egyéb viszonyai kö­vetkeztében másként, a nli ér­zékszerveinktől jelentősen el­térő szervekkel érzékelik a külvilágot. — Gondolja csak meg — folytatta Lenin —, hogy még nemrég is azt hitték, hogy az óceán mélyén, ahol óriási ere­jű a víztömeg nyomása, nem lehetséges az élet. Most viszont már megállapított tény, hogy az óceán mélyén is élnek kü­lönböző lények, amelyek hoz- záidomultak az ottani viszo­nyokhoz. Tehát az élet, mint láthatja, olyan körülmények között is létezik, amelyekről korábban azt hitték, hogy ki­zárják ennek lehetőségét. Per­sze, még itt is sok minden van, amit egyelőre nem tudunk, de a jóistennek ehhez semmi köze... — fejezte be gondo­latmenetét Lenin. Aligha kell hangsúlyozni, hogy Lenin fentebb idézett-ki­jelentései milyen rendkívül ér­dekesek. S még hány felbe­csülhetetlen értékű gondolatot kell kibányászniok a történé­szeknek, amelyet Lenin az űr- korszak tudományos és filozó­fiai kérdéseiben kifejtett. A feladat nehéz. Azokban az. időkben, amikor Lenin élt és dolgozott, az űrkorszak hajnal­pírja még csak halványan de­rengett, a hivatalos tudomány mit sem akart tudni róla. Nem mindennapi elme kellett ah­hoz, hogy valaki felismerje és megfelelően értékelje e hajnal­hasadás első sugarait. Lenin ilyen, nem mindennapi elme volt. Mi most igyekszünk fel­kutatni a nyomokat, amelyek a világűrkutatás kérdései iránti érdeklődéséről tanús­kodnak. S találunk is ilyen nyomokat. De hadd említsek most egy másik, érdekes epi­zódot. „És ön elsőnek fel is repül ?“ 1920 végén Moszkvában ülést tartott a feltalálók kormányzó­sági konferenciája. Egy Can- der nevű fiatal mérnök beszá­molt a bolygóközi, sugárhajtá­sos repülő-léghajó tervéről. Cander még diákkorában meg­ismerkedett Ciolkovszkij mun­káival, s a nagy tudós eszméi­nek bajnoka lett. (Cander 1930-ban halt meg, barátaihoz és munkatársaihoz írott utolsó levelében ez állt:: „Előre elv­társak, csak előre, emeljétek mind magasabbra a rakétákat — a csillagokig!”) Azon a bi­zonyos ülésen ott volt Lenin is, aki — mert a teremben sötét volt — tenyerét ellenző gyanánt a szeméhez emelve fi­gyelte, hogyan szaladnak fel s alá a táblán az előadó össze- krétázott, vékony ujjai — Lenin Candert hallgatta. Ami azután történt, arra Cander így emlékezett vissza: „Eleinte nagyon izgatott vol­tam és idegeskedtem, de lát­ván, hogy Vlagyimir Iljics mi­lyen figyelmesen hallgatja be­számolómat, megnyugodtam, s lelkesen beszéltem tovább az én konstrukciómról, arról, hogy milyen lehetőségei van­nak az ember utazásának más bolygókra, s ismertettem szá­mításaimat. Az előadás végez­tével Leninhez hívtak. Ügy éreztem, rendkívül nagy za­varban vagyok, de Vlagyimir Iljics olyan érdeklődéssel kér­dezgetett munkámról és ter­veimről, hogy végül talán túl­ságosan is kihasználtam idejét: részletesen beszéltem neki munkámról, és arról az ál­momról, hogy bolygóközi ra­kétajárművet szerkesszek... Vlagyimir Iljics megkérdez­te: És ön elsőként fel is re­pül? Azt feleltem, hogy más­ként. el sem tudom képzelni, mert nekem kell példát mutat­nom, utánam majd felrepülnek mások is. A beszélgetés végén Vlagyimir Iljics keményen ke­zet szorított velem, sok sikert kívánt és támogatást ígért.. Arról, hogy a fenti epizód milyen fontos, nem kell sokat beszélni. Az itt leírt eset egye­lőre az egyetlen, történészek által ismert tény, amely arra utal, hogy Lenin közvetlen érintkezésbe került a szovjet asztronauták alkotóműhelyé­vel. A lenini gondolat‘ bevilágí­totta az űrkorszak kezdeteit. Van itt valami, ami újra meg újra szinte elképeszti az em­bert. Gondoljunk csak az idé­zett epizódra. 1920 telében já­runk, a moszkvai utcákon hó­buckák, köd, hideg, a szárított hal, amit az emberek észnek, csontkemény, az ipar romok­ban hever. S egy fiatal szovjet mérnök — lábán halinacsizma, nyakában sál — lesoványodott ujjaival egy űrhajó tervrajzát vázolja fel a fekete falitáb­lára. És Lenin hallgatja ezt a fiatal mérnököt, helyeslőén bó­logat, a tervezőnek megígéri a szovjet hatalom támogatását. Micsoda anyag ez a történé­szek és az írók számára! A lenini gondolatnak milyen új és lényegében még feltárásra váró rétegei! „Át kell értékelnünk valamennyi elképzelésünket!” Az élet nem földi formáinak, s az emberiség más világok­kal való kapcsolatának kérdé­sét Lenin filozófiai és világné­zeti szempontból nagyfontos­ságú kérdésnek tekintette. Ez­zel kapcsolatos a harmadik'ér­tékes tanúvallomás, amely csak a közelmúltban lett az olvasóközönség közkincsévé. Jelizabeta Drabkina idős bolsevik asszony tavaly decem­berben „Nincs lehetetlen!” címmel cikket közölt, amely­ben beszámol egy beszélgetés­sel kapcsolatos történeti kuta­tásairól. A beszélgetés a szov­jetek VIII. kongresszusának napjaiban, a Nagy Színház színpada mögött, egy szobában zajlott le, s egyik résztvevője Lenin volt. Az idő tehát 1920. december vége. Lenin beszélt, hallgatói a kongresszus részt­vevői voltak: Mescserjakov, Dvolajckij, Sztyepanov Szkvor- cov és más elvtársak. Ott volt az akkor még nagyon fiatal Liza Drabkina is. A beszélge­tés az atomenergia körüli kér­désekről folyt: nemrég érke­zett a hire, hogy - Rutherf ord- nak sikerült az atommaghasí­tás. Szó került az űrrepülésről is. Drabkina világosan emlék­szik rá, hogy Lenin beszélt erről. S mi megerősíthetjük Drabkina visszaemlékezéseit azzal, hogy Lenin éppen ezek­ben a hetekben hallgatta meg Cander már említett előadá­sát. Ugyancsak ebben az idő­ben találkozott Lenin Herbert Wells-szel, aki feljegyezte Lenin szavait: „Lenin azt mondta; az Időgép című regényt olvasva, megér­tette, hogy az összes emberi elképzelések egyes egyedül a mi bolygónk arányaira vonat- j koztatva alakultak ki. Ezek az elképzelések arra a feltétele­zésre alapultak, hogy a tech­nika soha nem lépi túl a földi határokat. Ha tehát — foly- ' tatta Lenin — sikerül bolygó­közi kapcsolatokat teremte­nünk, akkor át kell értékel­nünk valamennyi filozófiai, társadalmi és erkölcsi elképze­lésünket. S ebben az esetben a technika immár határtalanná vált ereje véget vet az erő­szaknak, mint a haladás egyik tényezőjének...” Évtizedek teltek el azóta, hogy ezek a szavak elhangzot­tak, s a technika ereje a győz­tes szocializmus kezében túl­lépett a földi határokon. Egy­idejűleg ugyanaz az erő a má­sik oldalon a Szovjetunió ra- kétaegy.ségeiben összpontosítva az egész emberiség biztonságá­nak záloga lett, kiküszöbölve a háborúk végzetszerű elke­rülhetetlenségét és megterem­tette az alapot ahhoz, hogy „vége legyen az erőszaknak,- mint a haladás egyik tényező­jének”. Lenin messzire előre látott, s tudós géniuszának nagysága rendkívül jól mutatkozott meg ebben az epizódban. A kozmosz korszaka — a leninizmus korszaka. A fel­adat — amit az jelent, hogy az űrkorszak fényében élesebb , megvilágításba kell helyez­nünk a filozófiai, a társadalmi és az erkölcsi elképzeléseket — még megoldásra vár. S ezt «. feladatot a szovjet nép fogja megoldani — Lenin tanítvá­nyai, a szovjetország filozó­fusai és tudósai. Vlarjyimir Lvov gj j§' Ford.: Serény Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom