Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 85. szám
Csütörtök, 1963. április 13. ESZAKMAGTARORSJÜAG 3 Megkezdték az üzemi próbákat a sajószögedi aiállomáson Sajószöged község határában épült fel a szovjet—magyar energiaösszeköttetést megteremtő, korszerű transzformátor állomás. Ezen az új létesítményen keresztül a Szovjetunióból annyi villamosenergiát kapunk, amennyit a Tiszapal- konyai Hőerőmű jelenleg termel. Az állomás a 220 kilovoltos szovjet energián kívül fogadja majd a tiszapalkonyai, a berentei és a tiszalöki erőművekben fejlesztett 120 kilovolt feszültségű áramot is. A magyar erőművekben termelt energiát az állomáson 220 kilo- VQltra transzformálják fel és a szovjet árammal együtt a Béke-távvezetéken Budapestre továbbítják. A sajószögedi alállomás építését 1959-ben kezdték meg. A munkát végző, különböző vállalatok építőj és szerelői elhatározták, hogy a határidőket lerövidítik, s így a népgazdaság számára fontos létesítmény — egy vezetéken — 19(52. június 30. helyett már április Végén fogadhatja a szovjet energiát. A dolgozók versenyének eredményeként az egyemeletes, úgynevezett vezénylő házban, valamint a 220 és 120 voltos szabadtéri állomásokon az idei szeszélyes tél ellenére is tervszerűen dolgoztak Számos helyen a befejezéshez közelednek a szerelések, s a 220 kilovoltos szabadtéri részen megkezdték aj üzemi próbákat. A VERTESZ dolgozói feszültség alá helyezték a szakaszoló berendezéseket és a különböző megszakítókat. A próbák jelenleg is folynak és előreláthatólag április 20-án kezdik meg a négy, nagyteljesítményű transzformátor felfűtését. A sajószögedi alállomás — az üzem vezetője szerint — április végén egy vezetéken már fogadni és továbbítani tudja a Szovjetunióból érkező villamosenergiát,; Bontják az ózdi 3-as számú kohót Az Özdi Kohászati Üzemek 3-as számú nagyolvasztóját az idén korszerűsítik. A kohóban már napokkal előbb megszüntették a termelést és most hozzáláttak lebontásához. A körülbelül egy hónapig tartó bontási munkák után kezdik meg az eddiginél mintegy százharminc köbméterrel nagyobb térfogatú új vasolvasztó építését. A kohó alapját előbb azonban megerősítik, vagyis a talajt cementtejjel fecskendezik, injekciózzák be, s úgy építik rá a több, mint másfélezer tonna súlyú új építménjd. A korszerű műszerezettségű, automata vezérlésű új kohó építésére 80 millió forintot irányoztak elő és azt a tervek szerint ez év utolsó negyedében helyezik üzembe. A nagyarányú korszerűsítési munkában tíz vállalat mintegy 500 dolgozója vesz részt. Az új olvasztó termelésével lényegesen javul majd a gyár acélművének nyers vascllátása. Több mint száz üzemi feladat megoldásában segítenek a diósgyőri kohászfialaiok A Lenin Kohászati Művekben tavaly 1880 fiatal tett eleget az Ifjúság a szocializmusért mozgalom feltételeinek. Az idén sokkal nagyobb az érdeklődés e hasznos kezdeményezés iránt. Eddig háromezerhar- mincan jelentették be részvételüket a mozgalomba. A jelentkezők több fontos feladat megvalósítását, mint például a vasiszap nagyobb arányú hasznosítását, az ércszállítás gépesítését, a hengerműi darujavítások ésszerűsítését tűzték ki célul. Ezenkívül a gyár különböző üzemeiben, munkahelyein működő nyolcvankét KISZ-alapszervezet mindegyike külön is vállalta valamilyen kisebb nagyobb, egy, vagy több helyi probléma megoldását. így a karbantartók a gépalapok ásásával, mások fémgyűjtéssel, vagonbuktató berendezés mielőbbi üzembehelyezésével támogatják üzemüket. A kohászfiatalok így az idén több, mint száz vállalati, illetve üzemi feladat megoldásában tevékenykednek majd, s ezekre a munkákra körülbelül hatvanezer órát fordítanak. S ami talán ennél is fontosabb; az idén a tavalyinál ezernél is többen tanulnak valamilyen formában. Világtörténet — tíz kötetben A Kossuth Könyvkiadónál összeállították már a tízkötetes világtörténet sorozatot. A régen várt — és nagy űrt pótló — sorozat tudományos alapossággal tárja az olvasóközönség elé a társadalom fejlődését, a legősibb időktől a második világháború végéig. Az egyes köteteket színes térképek, illusztrációk, névmutatók, kronológiai táblázatok és nemzetközi történeti, irodalmi jegyzékek egészítik ki. Az előjegyzések megkezdődtek: az egyes kötetek ára előreláthatólag 160 forint lesz. A világtörténet sorozat első kötete az ösközösségi társadalom történetét, a korai rabszolgatársadalmak kialakulását és fejlődését tartalmazza. A második kötet az ókori világ, a harmadik és negyedik a középkor, az ötödik, hatodik, hetedik az újkor, a nyolcadik, kilencedik és tizedik a legújabb kor története. Huszonhét országba exportálják már a DIMÁVAG termékeit A DIMÁVAG termékei, a különböző kábel-, szerszám- és présgépek, lemezvágó ollók és a többiek iránt évről évre növekszik a külföld érdeklődése. Az exportra kerülő gyártmányok- nagyarányú emelkedésére jellemző, hogy 1952-től szinte megtízszereződött a diósgyőri gépgyár külföldre irányuló forgalma. Az idén a gyár termékeinek mintegy hetven százalékát juttatják cl a külkereskedelmi szervek közvetlen, illetve közvetett formában exportra. A gyártmányok keresettségére, versenyképességére mutat, hogy az idén újabb vevők, így Olaszország. Hollandia és a nemrégiben függetlenné vált afrikai ország, Ghana lépett a rendelők sorába. Ez utóbbinak például jelentős értékű kábelgyári berendezéseket szállítanák. Ebben az évben összesen már huszonhét külVWWWAVWVWWAW ■W‘VWWW,WWWWtfV%^,WVW^JWWSOrf,,> A szocialista ember nevelése A napokban a Szerencsi Cukorgyárban jártam, ahol jelenleg karbantartási munkálatok folynak. Mindjárt a bejáratnál érdeklődéssel olvastam a karbantartási munkaverseny eredményeit. A gyár 285 dolgozója közül 225-en versenyeznek a Szocialista brigád címért. A gyár bejárata fölött lévő feliratból azt is megtudtam, hogy a párt VII. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyben elért eredmények alapján elnyerték a SZOT és a Miniszter- tanács vándorzászlaját. A szerencsi járási pártbizottság vb-ülésén éppen aznap értékelték a járás ipari üzemeinek 1961. évi munkáját és e szerint a Szerencsi Cukorgyár büszkélkedhet a legjobb eredményekkel. A sikerek oka alapvetően abban van, hogy a gyár vezetői megértették pártunk VII. kongresszusának határozatát: tanítsuk meg az embereket szocialista módon gondolkodni és élni. A vezetők saját példamutatásukon túl, igen sokoldalúan és jó módszerekkel törekszenek a szocialista embernevelésre. Különösen megragadta figyelmemet a dolgozókkal való közvetlen kapcsolatuk, törődésük az emberekkel nemcsak a munkahelyen, de a magánéletben is. Például rendszeresen elbeszélgetnek az alkoholistákkal. Igyekeznek felderíteni annak okát és segítséget nyújtani a gyógyuláshoz. Érdeklődnek, hogy a hadsereghez bevonult dolgozóik hogyan állnak helyt a honvédségnél. Február elseje óta a dolgozók több mint fele önkiszolgálással veszi fed fizetését. A szocialista brigádok tagjai rendszeresen látogatják a munkásakadémiát, sokan közülük pártoktatáson bővítik politikai ismereteiket. Tizennyolcán általános iskolába, hatan technikumba, nyolcán gimnáziumba és ketten egyetemre járnak. A dolgozók észrevételeit, javaslatait, kéréseit az igazgató füzetben tartja nyilván, amelybe az intézkedés is bekerül. Mindezek azt a célt szolgálják, hogy az emberek ráébredjenek: egymás megbecsülésével, közös erővel sokkal többre lehet haladni az életben. A szocialista brigádok tagjainak nemcsak politikailag és szakmailag kell képezniük magukat, hanem műveltségben és magatartásban is példamutatónak kell lenniök. Ezt csak közös összefogással lehet elérni. Az „Egy mindenkiért — mindenki egyért” szellem > kell, hogy áthassa a brigádokat.. A Szerencsi Cukorgyár vezetőinek és dolgozóinak törekvése azt a célt szolgálja, hogy már most megteremtsék a lehetőségét a szocialista munkaverseny mozgalom magasabb fejlődési fokának, a Szocialista üzem címért indítandó versenv kialakulásának. Nem kétséges, hogy törekvésüket siker fogja koronázni! Bogár Károly IVWWVVWWWWVWVWWWMWWWWWViáWWWWV Háborúellenes magyar kisfilmek Moszkvában A Béke-Világtanács elnöksége, amikor július 9-re világ- kongresszust hívott össze Moszkvába a leszerelés és a béke kérdéseinek megvitatására, azt is bejelentette, hogy a nagyszabásúnak Ígérkező eseménnyel egyidejűleg bemutató sorozatot rendeznek a szovjet fővárosban olyan filmekből, amelyek a háború ellen emelik fel szavukat. Az Országos Béketanács vezetői megállapodtak a filmfőigazgatóság illetékeseivel, hogy a magyar filmművészet is részt vesz ezen az eseményen. A közelmúltban megnézték az elmúlt évek riport- és dokumentum- filmjeit, valamint más rövidfilmjeit, s kiválasztották „követeinket”. A döntés értelmében július elején Moszkvában a háborúellenes filmek seregszemléjén a Párbaj című rajzfilm. valamint a Variációk egy témára című. kisfilm képviseli hazánkat. földi országba, köztük — a baráti államokon kívül — Chilébe, Argentínába, Indiába, Szíriába, vagyis Ausztrália kivételével minden földrészbe eljut már a diósgyőri gépgyári dolgozók kezemun- kája. Sirályok a Bodrogon EIkomorodva figyeljük a vonat ablakából a megáradt Bodrogot. Egyetlen végeláthatatlan tenger az egész folyó. Se partja, se hullámtere sehol, a nektárt termő hegyek lábaitól messze nyúlik, le egészen a sík vidékig. Távolabb egybefolyik a Tiszával. Azt se látni a sok víztől: melyik a Bodrog, s melyik a Tisza. Szennyes, iszapos hullámok hömpölyögnek fenyegetve, feltartóztathatatlanul. Az ártéri legelők kútjait teljesen elborították, a kútos- tor már egyáltalán nem látszik, csak egy-egy magasabb gém hegye feketéink imitt- amott. A füzek, a mocsári tölgyek nyakig fuldokolnak a sok víztől, amely las- san-lassan ékes koronájukat is elnyeléssel fenyegeti. Egyszerre — honnan, honnan nem — valahonnan északi irányból, hatalmas madársereg bukkan elő. Majdnem elhomályosítják a bágyadtan tűnődő Napot is. Csattog a szárnyuk, sikong a hangjuk. Játékosan himbálnak le a víz színéig, aztán hirtelen felcsapnak a magasba, meg-megvillantva fehér hasukat a csendesen permetező áprilisi fényben. Bukfenceznek, tombolnak, határtalan jókedvükben. — Sirályok, megjöttek a sirályok! — mondja valaki a vonatban, majd tovább magyarázza: — Ritkán szoktak errefelé megjelenni. Most mégis itt vannak. Úgy látszik, a megáradt vízben érzik a tengert .., Az űrhajózás napja A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége — megemlékezésül a szovjet embernek a világon először végrehajtott űrrepülésére — április 12-ét az „űrhajózás napjává” nyilvánította. Azon á napon, amikor a földgolyót bejárta a hír, hogy az ember meghódította az eget, s az első űrutas szerencsésen földet ért; azon a napon, amikor a világ százégynéhány nyelvű rádiója szakította meg adását, boldogulásáért harcolnak. S azon a napon, amikor Moszkvában a Balzsuk Szálló felől a Vörös térre özönlött, ömlött, hömpölygött, áradt az ünneplő tömeg, s milliók arcán, millió árnyalatban, színben, pompában ragyogott, buzgott az öröm — már tudtuk, hogy nemsokára követni fogja őt a másik, akit csak úgy ismertünk, mint „H-es számú űrhajósjelölt”, de akit nemsokára úgy ismertünk meg, mint German Sztyepanohogy az örömhírt közölje, egy nevet ismételtünk szüntelenül. Jurij Gagarin, a huszonhét éves szovjet őrnagy nevét, aki ott repült felettünk, háromszáz kilométeres magasságban a szívünktől és mégis annyira a szívünkben. Azon a napon szinte másodpercek alatt duplájára szökkent az emberiség érverése, mindenki a rádiókészülékek mellett szorongott, szabadjára engedett képzelettel, izgatottan csüngtünk a híreken és az örömtől fuldokolva ittuk az emberi akarat, a tudás és az ész soha nem hallott győzelmét. S azon a napon, amikor az űr Kolumbusz Kristófjára gondoltunk — amikor a hírekben csak arról érkezett tudósítás, hogy Gagarin őrnagy jól érzi magát, s az embert szállító űrhajó sikeresen halad kijelölt pályáján — azokra a szovjet emberekre, szovjet tudósokra is gondoltunk, akik előkészítették ezt az utat, megépítették a szputnyikokat. akik a tudományok békés felhasználásáért küzdenek, akik évtizedek óta mindenekelőtt és mindenek fölött az emberiség vies Tyitov. S tudtuk, hogy a világűr meghódításáért, a végtelenség titkainak megismeréséért folytatott versenyben előbb-utóbb felzárkózik melléjük az amerikai űrpilóta is. John Glenn lett a világűr harmadik utasa. S amikor a moszkvai ünnepélyes fogadtatást nézve a televízió képernyője előtt ültünk, s láttuk, hogy csillog az öröm a pionírok szemén, öreg munkások elégedett arcán, katonák büszke homlokán, az asszonyok boldog tekintetén a vörös és világoskék zászlók erdeje alatt, arra is gondoltunk — és gondolunk ma, a világűr meghódításának történelmi évfordulóján is —, hogy bárcsak ebben versenyezhetne már a két világrendszer a hidegháborús politika által kiváltott fegyverkezési hajsza helyett. A Szovjetunió és a béketábor országai mindent elkövetnek ezért. Következetesen és fáradhatatlanul küzdenek a békéért. (O. NI.) — Fantasztikus, csodálatos! — ismételgettük a gépkocsiban. Izgatottan hallgattuk a rádió híreit. S mintha még a kerekek is gyorsabban forogtak volna — vágj’ az idő telt hihetetlenül gyorsan? Még ki sem beszélgethettük magunkat, máris felbukkant előttünk a ra- kacai táj képe. Távolban a völgyzáró gát építkezése látszott, idébb a Rakaca patak medre szelte át az élénkzöld mezőt. Szép tavaszi nap volt. Talán a legszebb az addigiak között. — Vajon errefelé hallották-e már a hírt? — ez a gondolat zsongott, zsibongott bennünk, s talán legszívesebben felmásztunk volna a patakparton dolgozó óriási földkotró exkavátor legmagasabb pontjára, hogy onnan kiálthassuk szét mindenkinek: csodálatos távolságokat ér el az ember! Az emberi értelem ... Az exkavátoron dolgozó három munkáshoz fordultunk. — Hallották? — Nem. Mit? — néztek ránk meglepődve. — Hány órától dolgoznak itt? — Reggel 6-tól. — Akkor még nem is hallhatták, hiszen 8,55-kor ért földet! — Ki? Honnan? — kérdezték izgatottan. Boldogan újságoltuk a hírt Gagarin őrnagyról s az űrhajóról... A kotrómester (Czár Vencel Kalocsáról) társaira nézett: — No. fiúk, sokfelé jártunk már, bebarangoltuk majdnem az egész országot, sok érdekességet láttunk, s hallottunk, de ilyet még soha! Igaz-e? A fiúk — a kunszentmiklósi Laczák Ferenc és a görbeházai Volosinovszky János gépészek szélesen elmosolyodtak. Aztán egymás vállára csaptak és már azt kezdték tervezni: talán egj’szer ők is kapnak egy különleges megbízatást, talán még a Holdon is dolgozhatnak majd exkavátorukkal. Mert ők bizony elmennének! Mi az, hogy elmennének! Ha „meghirdetnék, azonnal jelentkeznénk” ... 1961 április 12-én Rakacán — Csakhát — Czár Vencel a homlokára tolta az olajos sapkát —, a derék szovjet exkavátorosok biztosan ott is megelőznének bennünket... Dübörgött a hatalmas gép, mi már nem is értettük a munkások szavát, de még messziről is láttuk, ahogy lelkesen magj’aráztak egymásnak. Valamivel odébb, a Rakaca partján két juhászemberrel találkoztunk. Nyájat legeltettek. Az exkavátor zaja betöltötte a vidéket, de ez egyáltalán nem zavarta a békésen legelésző juhnyájat. Két juhász meg a nyája — tűnődtünk egy pillanatra — ilj’en képet évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is láthattak Rakacán. Mégis más most a kép. A háttérben húzódó monumentális építkezés, meg ez a zakatoló gép, ez teszi mássá. Belenőttek a régi tájba: az új, az évszázadosba. — Az első ember a világon, aki ilyen útra vállalkozott!.''.'. Gagarin a neve, Jurij Gagarin ... Szovjet. Meghódították a kozmoszt... A juhászok előbb csak néztek ránk, hallgattak, aztán lassan ők is átvették lelkesedésünket, öt perc sem telt el és egyszeriben nagyon beszédesek lettek: — Egyszerű emberek vagyunk mink, kérem. Ä legnagyobb esemény az volt az életünkben, amikor beléptünk a közösbe. Más emberek meg micsoda világraszóló dolgokat művelnek! Ezt én azelőtt sohasem hittem volna ... Ugye, nagyszerű dolog ez kérem? S megindult a beszélgetés Biró Gyula, meg Varga Vince között Az egj’ik a szendrői Szabad Föld Termelőszövetkezet birkáit legeltette, a másik a szalonnái Boldva Völgye Tsz tagja. Itt a mezőn a patak volt a határ köztük, de hát azt egyszerűen átlépi az ember, s kettesben mégiscsak könnj’ebb a dolog, így került össze a két falu, a két tsz embere, s így hányják-vetik meg a közös problémákat és a világ híreit. — Nekem az apám is juhász volt — szólt Biró Gj’ula. — Mindig sok érdekességet mesélt az életéről, de ilyen nagy eseményt ő sem tudott mondani... — Mi is hallgatjuk mindig a rádiót, meg az újságot is olvassuk — veti közbe Varga Vince —, hát most már arra vágjunk kíváncsiak, hogy mit szólnak ehhez az amerikaiak? Ök mivel lepik majd meg az emberiséget? ... * Egy hét múlva ismét lázas izgalommal újságoltunk egy hírt: — Hallottátok?! Kubában partra- szálltak az USA által támogatott fegyveres zsoldos csapatok!.., R. A.
