Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-12 / 85. szám

4 ESZAAMAGYARORSZAQ Csütörtök, 1962. április K. Ä tokaji SZÖVOSZ-iskolában MINTHA egy kis üdülőtele­pen járnánk. A szép épületek között virágágyak, kavicsos út, fasorok- A sportpálya végében folyik a Bodrog. Jókedvű lányok és fiúk min­denfelé. Kezükben könyv, vonalzó, kö/zőkészlet. Tanulók. — Az ország minden tájáról vannak itt Többnyire falvak­ból jöttek. A szövetkezetek ke­reskedelmi tanulói. Két év gya­korlati munka után kerülnek ide — Csintalan Józseftől, a tokaji SZÖVOSZ-iskola KISZ- titkárától tudjuk meg: össze­sen 310 fiatal tanul itt. — És hogyan tanulnak? — Kérdésünkre sorolni kezdi: 3,56 volt a félévi tanulmányi átlag, tanulópárokat, tanulókö­röket, tanulmányi versenyeket szerveztek ... Mi azonban más válaszra várunk: hogyan, mi­lyen körülmények között, aka­rattal, kedvvel tanulnak itt a fiatalok? „Többnyire falvakból jöt­tek” — mondotta a KISZ-títkár. Az ország távoli részeiből is. Bizonyára akad közöttük, akit a szülei nem szívesen, sőt, nagy idegenkedéssel engedtek el ebbe az iskolába, s akikhez most is aggódó levelek érkez­nek: hol laktok, hogyan tanul­tok, hogyan éltek? Bejártuk az iskolát. A tan­termekben a már mindenütt megszokott rend, tisztaság, fe­gyelem fogad. Tizenhat háló­szobát láttunk. A fiúk épüle­teiben éppoly patyolat-ágyak, szőnyegek, hangszóró a falon, mint a lányokéban. Az étterem hatalmas, akár egy táncterem. — Annak is használjuk. Sőt a filmvetítéseket és a műsoros előadásokat is itt szoktuk meg­tartani. Itt van ugyanis a szín­pad és sokkal több néző fér el ebben a teremben, mint a kul- túrhelyiségünkben ... Mert az is van ám ebben az iskolában. Mégpedig kettő: egyik a tanulók, másik a ne­velők és a dolgozók számára. Mindkét kultúrhelyiségben kü­lön rádió, televízió. Az egyik­ben könyvtár. — Az elmúlt évben a SZÖ- VOSZ hárome/.er forint értékű új könyvet vásárolt az iskolá­nak. — Galambos Jenőné ne­velő szerint a tanulók egyik legkedveltebb szórakozása az olvasás. — A könyveken kívül Pedagógus lakásszövetkezet Sárospatakon A Pedagógus Szakszervezet Borsod megyei Bizottságának közbenjárására tavaly ősszel Sárospatakon állami beruhá­zásból három, egyenként 12 la­kásos bérház építését kezdték meg az iskolakert melletti fel­ken. Az első sárospataki bér- '.ázak lakói pedagógusok lesz­nek, akik lakásszövetkezetet szándékoznak alakítani. Az időjárás enyhültével gyors ütemben folynak a munkála­tok. A tervek szerint ugyanis a vízvezetékkel, összkomforttal ellátott lakásokba még szep­tember «lőtt beköltözhetnek majd a pedagógus-családok. Megkezdődtek az építési munkálatai annak a kéteme­letes diákotthonnak is, ame­lyet a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet számára létesít a Művelődésügyi Mi­nisztérium. A korszerűen fel­szerelt, modern pedagógiai el­vek figyelembe vételével ké­szülő diákotthonban 120 hall­gatót helyeznek el. Ez is és az intézet is központi fűtőberen­dezést kap. Sátoraljaújhelyen befejezés­hez közeledik egy nagyszabású bérházépítkezés. Itt, a volt me­gyeháza szomszédságában há­rom bérházat építenek. A mo­dern épületek már tető alatt van­nak, így minden remény meg­van arra. hogy a boldog tulaj­donosok hamarosan át is ve­hetik az új lakások kulcsait. Tehetséges férfi énekeseket keresnek 3 Zeneművészeti A Zeneművészeti Főiskola te­hetséges férfi énekeseket ke­res. A jelentkezéseket írásban kell benyújtani a Zeneművé­szeti Főiskola titkárságához, lakcím és név feltüntetésével. A jelentkezési korhatár 18—25 év, a szükséges iskolai végzett, ség: érettségi, vagy ezzel egyenrangú képesítés. Előze­tes énektanulás nem szüksé­ges, csak képzésre alkalmas, szép hang. A meghallgatáson — csakis magyar nyelven — népdal, műdal, vagy ária ad­ható elő. A zongorakíséretről a főiskola gondoskodik. Jelent­kezési határidő: 1962. április 25. A meghallgatás időpontja 1962. május első fele. A jelent­kezőket írásban értesítik. A I főiskola mindenekelőtt vidéki­ek jelentkezését kéri. Az uta­zási költséget mindenki maga viseli. Sikeres éneklés esetén az il­lető felvételi vizsgára jelent­kezhet a főiskola 1962—63-as tanévére; természetesen újságokat is rendszeresen olvasunk. Minden egyes tanulónk megrendelte a Magyar Ifjúságot, s minden osztály közösen vesz két Nép- szabadságot és két szövetkeze­ti újságot. A klubszobákban az ország többi napi- és hetilap­ját,' folyóiratát is megtalálják a tanulók. Rendszeresen tartanak saj­tóvitákat is. Ezeken az össze­jöveteleken főleg a külpoliti­kai eseményeket beszélik, vi­tatják meg. — Kéthetenként klubelőadá­sokat tartunk. Ezeken esztéti­kai, erkölcsi kérdésekről be­szélgetünk ... Érdekes, mindössze 20—25 perces előadások ezek, utána a jelenlévők kérdeznek. Igaz, eleinte vontatottak voltak ezek az előadások, pedig a té­ma mindig érdekesnek bizo­nyult. Egyszer például a babo­nákról és a kuruzslókról be­szélt az előadó. A tanulók nagy figyelemmel hallgatták, mégsem szóltak hozzá. — A nevelők észrevették, hogy a vita este a hálókban kezdődött el — meséli Galam- bosné. — Gondoltunk egyet: beosztottunk minden szobába egy-egy nevelőt és ők is be­kapcsolódtak a tanulók be­szélgetéseibe. így igen bizal­mas és érdekes viták alakul­tak ki például a vallással kap­csolatos kérdésekről is. A fia­talok lassan minden problé­májukat feltárják előttünk. A nevelők az osztályfőnöki órákon is igyekeznek megis­merni a tanulók gondolkodá­sát, életfelfogását. — Miért lettem kereskedel­mi tanuló? Miért szeretem a szakmámat? Elkerülhető-e a háború? Hogyan nyilvánul meg cselekedeteinkben a szü­lői szeretet és a hazaszeretet? — Ilyen és hasonló kérdések­re adnak választ a tanulók az osztályfőnöki órákon. S a KISZ-taggyűléseken is beszél­getnek ilyen témákról. Az iskolában népszerű kul- túrszakkörök működnek. A táncszakkömek 51, az ének­karnak 102 tagja van. Sokan járnak az irodalmi, a dekorá­ciós és a kézimunka szakkör foglalkozásaira is. A tanulók zenekart is alakítottak. Az is­kola tangóharmónikát, dobot, gitárt vásárolt számukra. Sokat sportolnak itt a fia­talok. A fiúk legszívesebben futbaloznak, a lányok ping-, pongoznak, röplabdáznak. Nemrég társadalmi munkában építettek egy teniszpályát, s most kosárlabda, kézilabda és futópálya építését tervezik. VIDÁMAN, gondtalanul, egészséges környezetben élnek, tanulnak itt a fiatalok. S mi­korra visszatérnek falujukba, nemcsak a kereskedelemmel kapcsolatos tudnivalókat sajá­títják el. R A. Ősi népszokásokat — énekes, táncos játékká dolgoztak fel a tardi fiatalok Borsod megyében, a Mező­kövesd és Szentistván utáni harmadik matyó faluban, Tar- don is megalakult az öntevé­keny népi együttes. Ezek a művészeti csoportok a pedagó­gusok vezetésével és az idős dolgozók segítségével össze­gyűjtik, majd feldolgozzák a már feledésbe merülő matyó népszokásokat, népi balladá­kat. Ezeket a népi értékeket zenés, táncos, énekes népi já­tékként mutatják be a kör­nyező községekben. A tardiak több hónapi munkával közsé­gük egyik kedves régi népszo­kását, a farsangbúcsúztatót, vagy ahogy az öregek nevez­ték, a „remélés” című népi já­tékot dolgozták fel színpadra. Az ősi szokás szerint a farsang végén a tardi legények ünnepi népviseletbe öltözve keresték fel a falu fonóházait és ott népdalokkal köszöntötték a ház gazdáját. A legények egy rudat is magukkal vittek, amelyre a háziasszony szalon­nát tűzött, a gazda pedig bor­ral kínálta őket. így folytatták énekelve útjukat. Abban a házban, ahol a legtöbb lányt találták, letelepedtek és vidám táncmulatságot tartottak. így búcsúztak a farsangtól, re­mélve, hogy a tavasz mielőbb beköszönt vidékükre. Ebből az ősi népszokásból készített zenés, dalos, énekes népi játékot a 24 tagú tardi matyó népi együttes és azt a Ságvári Endre Kulturális Szemle megyei bemutatóján adja elő. Élet a hegytetőn... Alkotó tevékenységével, életgazdagító tetteivel íme meg- £ állíthatatlanul egyre magasabbra lép az ember. Kissé le- X nyűgözve, kissé megbűvölten állunk a több mint félezer ❖ méter magas tokaji hegy, a Kopasz tetején. S ahová néhány X évvel ezelőtt még a fürge gyermeklábak is csak fáradtan X feszülve, sziklákat, bozotokat, szivdobogtató_ meredélyeket X leküzdve vitték fel az erdei rejtélyeket kereső, sejtő ember­kéket, oda most kemény, sima műúton, szeszélyesen ka- £ nyargó szerpentinen kényelmes kocsi röpített föl, percekre >> szűkítve az egykori nehéz órákat! £ S íme hová tűnt az egykori szürke, mély kráter, ahon- nan évezredekkel ezelőtt a hegyalkotó láva ömlött for- £ tyogva, s ahonnan a remegő gyermekszív minden pillanat- X ban új természeti csodák füstfellegeit várta? Nincs, a múlté. .;. De helyette új, reális „csodák” ámítanak. Antennák surrognak £ a szélben, elektromos hullám okát életté, szóvá, beszéddé, tetté X formáló fémkorongok csillognak a délutáni napfényben. Az £ eseményeket képernyőn látható, való mozgássá formáló tele- X viziós adó antennái feszülnek. S a hűvös szél tanyáján a fenn- £ síkon csákányok, lapátok csörrennek. Nehéz teherkocsik hoz- X zák az építőanyagok száztonnáit, s a sziklába épített funda- £ mentumra szemmellátható gyorsasággal emberi kezek épi- £ tik a még nagyobb reális „csodák” alapjait. Néhány hónap múlva, ott, ahová az őzek is csak ritkán £ léptek, hatalmas adótorony közvetíti majd képekben orszá- X gok életét, emberek tetteit, távoli, más tájakon élő építő £ emberek otthonai felé... X Monumentális? Igen! Csodálatra méltó? Igen! S talán ❖ többet nem is vársz a holnaptól? Vársz. Mert ott lent, a X hegy északi és keleti lábánál íme végeláthatatlan tenger X csillog. S a „tenger” hullámaiban facsoportok dideregnek. £ Fehérfalú, apró pásztorkunyhók áztatják lábukat. A Tisza, a X Bodrog szűk medre nem képes gyorsan továbbítani a he- £ gyekből áramló, tavaszi esők, hóolvadás táplálta áradatot az X igazi tengerhez. Tímár, Rakamaz, Tokaj, Bodrogkeresztúr £ házait fenyegeti az ár. És nyugat felől sötét, sűrű, félelmetes X villámokkal pásztázott viharfelhő közelít, újabb víztöme- X gekkel fenyegetve. Pedig már nem kellene! £ Üj, alkotó, viharfelhőt oszlató „csodákra” van hát szük- X ség. S a valamikor csak viharjárta hegytetőn csillogó anten- ■£ nák, korongok, televíziós adócsövek immár a tegnapéi. X Nagyszerű emberi gondolatokra, emberi tettekre van szük- £ ség. Olyan tettekre, amely gátat szab a folyók árjának, X amely megvédi a természet kegyetlen „tetteitől’ a tápláló, ❖ a termő földet, az embert, s amely eloszlatja a viharfelhő- £ két természetben, életben, társadalomban egyaránt. X Lehetséges ez? Igen lehetséges. Hogy mennyire lehetsé- £ ges, azt letagadhatatlanul bizonyítja a már való tett, a való X emberi „csoda”, hogy élet költözött, az ember uralkodik ott, £ ahol még néhány évvel ezelőtt is csak a természet, a viharos X szél lakott: a hegytetőn! ♦> 5 Barcsa Sándor ❖ <• •> <• * * <• <• * * ••• <• •> Trópusi díszhal kiállítás Diósgyőrött A diósgyőri gyárak dolgozói közül számosán töltik szabad idejüket díszhalak gyűjtésé­vel, tenyésztésével. Az akva­risták — a helyi TIT szerve­zettel karöltve — a Lenin Ko­hászati Művek filmszínházá­nak egyik termében kiállítást nyitottak gyűjteményükből. Ezen negyven medencében, akváriumban, több mint két­száz sziporkázóan színes, ke­cses trópusi díszhalat mutat­nak be az érdeklődőknek. A kiállítás érdekes, változatos anyagában — többek között — látható a dél-amerikai vizek­ben honos vörös és kék neon­hal, a guyanai rózsahal, a kongói lazac, a kínai paradi­csomhal, az indiai ékfarkú razbora és a ritkaságnak szá­mító húsevő tengeri rózsa. Az üdítő látványt nyújtó, de egy­ben tanulságos kiállítást már az első napokban több mint ezren tekintették meg. A ven­dégkönyv bejegyzései — köz­tük több szovjet turista- csoporté — mind a legnagyobb elismeréssel szólnak a ritka látványosságról. A kiállítás hátralévő napjaira egyébként a miskolci iskolák több mint ezer diákjának látogatását je­lentették be. Vidéki üzleteket létesít a Miskolci Fodrász Ktsz Több .járás panaszolta, hogy egyes községekben nincsenek férfi és női fodrászok, a fod­rász ktsz-ek csak a városi bol­tok fejlesztésére fordítanak gondot. A Miskolci Fodrász Ktsz •> * •> •> •> •> ❖ •> •> ö •> <• •> * •> * * * •> * ■> •> •> ❖ * * •> * * * * * * * * * < Átalakul az építőipar ság a legnagyobb munkahe­lyen is alig látni embert. Az ipar megerőltető fizikai mun­kafolyamatait rendre gépek vették át és e néhány év fejlő­désének eredményei nyomán nincs is az országban olyan társadalmi réteg, amely az em­bernyúzó saroglyázást, a tégla- és habarcshordást vállalná. Az állami, tanácsi és szö­vetkezeti építőiparban ma már emelő, kotró, ásó, sokfajta ne­hézgép, valamint kisgépek ez­rei működnek, mintegy 240 ezer lóerő értékben, amelyek a munkát az ember számára nemcsak könnyebbé, de a nép­gazdaság épülésére gazdaságo­sabbá és gyorsabbá teszik. Újfajta építőanyagok Évezredeken át az ember erejével megmozgatható sza­bályos, szabálytalan kő, majd a döngölt föld, a vályog, ké­sőbb pedig az égetett tégla volt a domináló építőelem. A modern építőipar technológiá­jában egyre inkább a helyszí­nen, de főként a telepített üze­mekben előregyártott nagy­elemek felhasználása nyomul előtérbe, amelynek alkalmazá­sa révén egyetlen művelettel több száz, sőt több ezer tégla­méretnek megfelelő szerkeze­tet emelünk be. Ennek ha­zánkban manapság három vál­tozata ismeretes: a közép-, a nagyblokk és a szobafal mé­retű panel. Második ötéves tervünk utolsó szakaszában állami lakóépületeink nagyobb része már helyi, vagy telepí­tett üzemben, előregyártott . a második Az építőipar világháború előtt még világszerte a kisipar, legfeljebb a manifaktura szint­jén vesztegelt. Szükségszerűen így volt ez az építőanyaggyár­tás legtöbb ágazatában is, ame­lyek fejlődését a stagnáló épí­tőipar nem túlságosan serken­tette. Az építőipar mai rohamos fejlődését nagyrészt három té­nyező magyarázza. Egyik és i,legősibb” oka, hogy a tőkés már az első világháború óta teljesen elhanyagolta a lakás­építést. A lakóházépítés nem volt megfelelő tőkebefektetés és a tőke elsősorban a gyorsan gyümölcsöző könnyűipar felé áramlott. A két világháború között a tőkés országokban fő­ként luxuslakások épültek és a szélesebb néprétegek lakásigé­nyeit a tőke teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Mi­után pedig a két világháború között az ipar fejlődésére tő- késvilág-szerte nem elsősorban az új gyárak építése, hanem a rekonstrukció volt jellemző, az ipari építkezésben sem mutat­koztak érdemleges eredmé­nyek. Rendkívül jelentős tényező­ként esett latba a második vi­lágháború pusztító hatása. Egész, Európában a lakások milliói pusztultak el. vagy ron­gálódtak meg. ezzel egyidejű­leg az európai országok egész torában nagy társadalmi átala­kulás következett be. Tőkés országokban a pusztulás nyo­mán kiugró szükséglet, a szo­cialista országokban a társada­lom szerkezeti átalakulása és a tárgyi szükséglet együttesen az építőipari tevékenység olyan iramát diktálják, amelyek már csak új, forradalmi módszerek­kel követhetők. Az új helyzet­ben az építőiparnak egyidejű­leg meg kell találnia a techni­kának és technológiának olyan eszközeit és módszereit, ame­lyek lehetővé teszik a tömeg­arányban jelentkező szükség­let kielégítését. Mindez természetesen csak azért megoldható feladat, mert az elmaradott építőipar lénye­gében fejlett gép-, villamossá­gi, vegyi- és egyéb iparokra támaszkodhat, amelyek saját eredményeiket az építő- és építőanyagipar fejlesztési szük­ségleteire is mozgékony módon alkalmazhatják. A munka nehezét gépek végzik A két fő jellemző a gépesí­tés és az előregyártás. utóbbi azonban egymagában is a gé­pesítés adott fokát tételezi fel. Felszabadulásunk előtt ■ né­hány primitív anyagfelvonön kívül az egész magyar építő­iparban,— de a tőkés országok zömében is — teljesen isme­retlen volt a korszerű emelő­gép, a földgép és minden egyéb ma már elterjedt építőipari géptípus. Az anyagot a munka­helyen mind függőleges, mind vízszintes irányban emberi erővel, legjobb esetben is kézi targoncán, vagy csörlőkkel mozgatták. Ugyanez vonatko­zott minden földmunkára. Többszintes házak építéshe­lyén a függőleges irányú anyagmozgatás még alig hús? évvel ezelőtt is fáraói ember- kínzás volt, amelyre csak a falusi szegényp irajsztság nyo­mortól űzött leányai, asszonyai vállalkoztak. A szegénypa­rasztság lányai és asszo­nyai, mint valami szomorú precesszió, filléres órabérekért látástól vakulásig saroglyázták az építőanyagot. Természetes, hogy e munka­helyek képét a gépesítés teljes hiánya határozta meg. A falu­si parasztlány és parasztasz- szony munkaereje sokkal ol­csóbb volt a leghitványabb gépnél. Teljesen elhanyagol­ható tényező volt a tőkés szá­mára, hogy a saroglyacipelés- re néhány parasztlánnyal ke­vesebbet. ’vagy többet állít be. Az építési munkahelyek desz­kából összeeszkábált labirin­tusain valósággal nyüzsgött a (főként női) munkaerő. Az építőipar minden irányú anyagmozgatását, a nehéz föld­munkát ma már modern gé­pekkel végzik és ha nemrégi­ben a munkahelyeken még a nyüzsgés volt jellemző, manap­Mosoly-verseny az Egyesült Államokban Az Egyesült Allamok-beli Sunny Cornerben megrendez­ték a „legbarátságosabb mo­soly” versenyét. Verseny köz­ben számos küzdő arcizom- ficamodással kidőlt. A győztes a teljesen eladósodott Jimmy Lofthouse lett, aki ellen, mint kiderült, 22 ízben alkalmaztak végrehajtási eljárást; ezek nyomán elhatározta, hogy eddigi tevékenységét kiter­jeszti vidékre is. Az 1962-es tervek alapján mintegy fél­millió forint költséggel több új, vidéki fodrász szaküzletet létesítenek. Ezenkívül köriil- belül egymillió forintot költe­ni nek a már meglévők korszerű- sítésére. £ Az elmúlt hetek során a sajó- Xkazai bányatelepen — az asz- £szonyok és lányok kérésének £ megfelelően — női fodrászatot létesítettek. A Szerencsi Cso- £koládégyár nődolgozói szintén Xaz elmúlt napokban vették bir- ■> tokukba a gyári fodrászatot, £llalmaj községben, ahol eddig .jnem működött fodrász ktsz — £új férfi és női fodrászatot léte- £ sítettek. X A napokban adják át ren- £del tetősének a Léhi Állami XGazdaság dolgozóinak kérésé­ire létesített férfi és női fodrá­szatot. X A Miskolci Fodrász Ktsz, £— mint Sági Vilmos elvtárs, a ^szövetkezet elnöke közölte —■ fáz év hátralévő részében még £ három községben létesít férfi Xvagy női fodrászüzletet. £ A lakosság kívánságainak ^megfelelően a Miskolci Fod- Xrász Ktsz szocialista szerző- £dést kötött az ózdi, a putnoki; Ja sátoraljaújhelyi, az ónodi > fodrászszövetkezetekkel, A ^szerződés értelmében a mis- ;• kolci fodrászok szakmai segít- £séget nyújtanak vidéki kollc- jigáiknak. j: Hanzelka és Zikmund a 71. országot látogatja :• A két csehszlovák világjáró« ■IHanzclka és Zikmund jelcn- :-lcg Indonéziában tartózkodik. :|Ez a 71. ország, ahová 15 év •■alatt ellátogattak. Követkéz* :• úticéljuk Ausztrália. Üj-Zé* • land és Japán, sőt tervbcvcttélí szovjet Mirnij kutatóállomá« ^meglátogatását az Antark­tis zon. blokk-, vagy panel-fajtákból, típustervek szerint készül. Mi­nél nagyobb mértékben lép előtérbe a nagypaneles építés­mód, annál jobban domboro­dik ki az építéstechnológia korszerűsége, amelynek leg­főbb jellemzője, hogy az ipar­ban a szerelő-jellegű munka- folyamatok válnak uralkodóvá. Forradalmi módon átalakul te­hát az építőipar, amely né­hány esztendőn belül döntő mértékben szerelő-jellegű nagyiparrá válik. Az építőiparban ^ csak most tört be az ipari for­radalom, amely a nehéz- és könnyűipar különböző ágaza­tában fnár mintegy évszázad óta érezteti hatását és a tőkés konjunktúra szeszélyességétől függően már több, hat-nyolc évtizede csodálatos technikai eredményekben manifesztáló­dik. Az építőipar és vele teljes összhangban az építőanyag­ipar napjainkban világszerte gyorsított ütemben pótolja sú­lyos lemaradását és már az ed­digi^ eredmények is indokolt derűlátásra jogosítanak. Az építő- és építőanyagipar fej­lett nehéziparunk eredményei­re és a szocialista országok nagy munkamegosztására, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának erejére támasz­kodva, néhány esztendő alatt pótolja lemaradását: hamaro­san alkalmassá válik arra, hogy a párt és a kormány cél­kitűzéseinek megfelelően, az ország minden rendű-rangú építőipari igényét kellő időben , és minőségben kielégítse.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom