Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-10 / 83. szám

fiSZAKMAGYARÖRSZAG Kedd, 1962. április 10. A háborús propaganda teljes megszüntetéséért 5? Csúnya ENSZ l" A genfi értekezlet úgyneve­zett teljes bizottsága hétfőn folytatta a vitát a háborús propaganda eltiltásának kér­déséről, A barmai küldött el­nöklésével lezajlott ülésen Bulgária, az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Kanada, Romá­nia, Olaszország, Anglia, Len­gyelország, Brazília és a Szov­jetunió képviselői szólaltak fel. A bolgár, a csehszlovák, a román és a lengyel küldött megelégedéssel állapította meg, hogy a bizottság előző ülésének szónokai egyedül Dean ameri­kai megbízott kivételével lé­nyegében véve valamennyien elítélték a háborús propagandát és állást foglaltak egy olyan dokumentum elfogadása jnel- lett, amely eltiltja azt. Ugyan­akkor hangsúlyozták, helyte­len minden olyan kísérlet, amellyel ki akarják kénysze­ríteni egész sor más kérdés megvitatását, amelyek ugyan kapcsolatosak a propagandá­val általában, de nem függe­nek közvetlenül össze a hábo­rús propagandával. Az ilyen kísérletek célja az — mondot­ta a csehszlovák megbízott —, hogy elködösítsék a szóbanfor- gó kérdés lényegét. Az ülés végén Zorin szovjet megbízott szólalt fel. A háborús propaganda meg­tiltásáról általában pozitív vi­ta folyt a bizottságban — mondotta. — Ez a vita azt bi­zonyítja, hogy a bizottság tag­jai látják, milyen veszély rej­lik az egyes országokban folyó háborús propaganda különböző megnyilvánulásaiban és készek határozott lépéseket tenni, hogy kiküszöböljék a nemzet­közi életBől e rendellenes je­lenséget. Ez azt mutatja, hogy teljes mértékben helyesnek bi­zonyult a háborús propaganda eltiltása kérdésének a tel­jes bizottság elé vitele. és a Közel-Kelet Szíria a Közel-Kelet egyik Igen fontos országa. Területén futnák keresztül az Irakból és Szánd-Ará­biából kiinduló kőolajvezetékek. A 185 ezer négyzetkilométernyi nagy­ságú, keleti felében legnagyobb­részt sivatagos jellegű, 4,7 millió Lakosú ország, mint ismeretes, 1958. február 1-én egyesült Egyip­tommal. Szíria 1961,-szeptember 28- ig maradt része az EAK-nak. Szí­ria kilépése ellenére, Egyiptom to­vábbra is megtartotta az Egyesült Arab Köztársaság nevet. Az utóbbi napokban feszült hely­zet alakult ki Nyugat-Szirla na­gyobb városaiban, így a közel fél­millió lakosú Aleppoban — mely az oázis jellegű főváros, Damasz­kusz után a legnagyobb lélekszá­mú település — továbbá Iíama-ban és Homsz-ban. A nemzetközi impe­rializmus fel akarja használni cél­jaira a Szíria belpolitikai válsága következtében kialakult helyzetet. E törekvéseinek katonai alátá­masztására török csapatösszevoná­sokat hajtottak végre a sziriai ha­tár mentén, valamint a Földközi­tengeren állomásozó vT. *-fio+ta hadihajóinak egy része „látogatás­ra” befutott Beirut (Libanon) kikö­tőjébe. Az imperialisták ezenkívül ismét felvetették az úgynevezett „Termé­keny Félhold” kialakításának ter­vét, melynek lényege, hogy Szíriát, Jordániát és Libanont reakciós ve­zetés alatt szövetségi államba egyesítsék. Jelmagyarázat: 1. Az Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom és Szíria) volt területe. 2. Az imperia­lizmus céljait nyíltan kiszolgáló közel-keleti államok. 3. A Közel- Kelet arab államai. A vezetés színvonala és az embernevelés Megjegyzések az EDOSZ megyei küldöttértekezletéről A küldöttek *“SKJK kultúrterem nézőterén. Bácskai Mihály csokoládégyári mérnök személyében megválasztják az elnököt, majd az EDOSZ me­gyei küldöttértekezlete a sza­bályok és a szokásos formulák szerint megkezdi munkáját. A vezetőség beszámolója sze­rint — amelyet Bujdos Mihály elvtárs, megyei titkár ismer- ' tét — az élelmezési iparban dolgozók nem dolgoztak rosz- szul. Tavaly, például a minisz­tériumi iparban 108,7, a ta­nácsi iparban Ili,7 százalékra teljesítették témáikét. A fel­vásárlásban azonban lemara­dás mutatkozott. Az üzemek­ben élénk verseny alakult ki. Tavaly 93 brigád érdemelte ki a szocialista címet, a Szerencsi Cukorgyár pedig a szocialista üzem kitüntetést akarja meg­szerezni. A beszámolóban ér­tékelik a különféle bizottságok munkáját, a tennivalókat. Nő az igény, több húst kell fel­dolgozni, több tejet kell a vá­rosba, az ipartelepekre szállí­tani, több kenyeret kell sütni, több cukrot kell gyártani. A beszámolóban sok új do­logról nem beszéltek. A fel­szólalások egy részében is ismert dolgokról esett szó. Mégis volt valami, ami na­gyon értékessé tette ezt a ta­nácskozást, éspedig az, hogy nemcsak a tennivalókat ismer­tették. hanem behatóan foglal­koztak azzal, hogy miképpen gozzanak, vezessenek az élelmiszeripari üzemekben. — A vezetés színvonalának emelése napjaink igen sokat vitatott kérdése — hangzott a beszámolóból. — Érthető, hi­szen nem közömbös, milyen módszereket alkalmazunk munkánkban és ezek mennyire segítik a termelést, a haladást, A közösség erejét még nem mindenütt hasznosítják meg­felelően. Vannak még .olyan gazdasági vezetőink, műveze­tőink, csoportvezetőink, akik beszélnek ugyan a dolgozók aktivitásának támogatáséról, de a gyakorlatban valahogy igy értelmezik: én irányítok, kiadom az utasításokat, sa dol­gozók feladata, hogy azokat egy emberként hajtsák végre. Az előadó, néhány példát is mondott. Á Sa jószen tpéteri Sütőipari Vállalatnál Olárnyik Jánosáét baleset érte: eltört a karja. A művezető még csalc nem is jelezte a szerencsétlen­séget, a jogait kereső asszonyt valósággal kiutasítják a válla­lattól. Az Ózdi Sütőipari Vál­lalat egyeztető bizottságánál előfordul, hogy egy év letelte után tárgyalnak ügyeket. Érdekes hatást váltanak ki a vezetés színvonalával, az em­beri gondoskodással kapcsola­tos szavak, Szinte látni, érezni, az emberek pillantásából, hogy ez sok küldöttet foglalkoztat. Egész társadalmunkban nagy erjedés megy végbe Űj veze­tési stílus valósul meg, az em­berek ezt óhajtják, várják, kö­vetelik. Akadnak vezető szer­vek, amelyek saját vezetésük nagyságában gyönyörködve, el­feledkeznek a tömegekről, az emberekről. Jónéhány felszó­laló igazolta ezt. Szkárogl Já­nos, a Malomipari Vállalat küldötte arról beszélt, hogy a vezetők és a dolgozók között egyik-másik munkahelyen nincs összhang. Vannak veze­tők, akik ma is durván, go­rombán beszélnek a dolgozók­kal és a bajt tetézi, hogy hiába jelzik a dolgot a felsőbb szer­veknek, a panaszt nem vizs­gálják ki, s nem törik le a helyi kiskirályok szarvát. Per­sze, nagy hiba lenríe általáno­sítani. A vezetők nagy része megértette, vagy most érti meg, hogyan kell helyesen ve­zetni. A vezetés színvonalát nem diploma, nem is minden esetben a magas szakmai tu­dás, hanem a következetes ta­nulás, az emberekkel való megfelelő törődés, a mély em­berség biztosítja. Itt van pél­dául. a Szerencsi Cukorgyár esete. A gyár igazgatója, dr. Szemere Endre érdekes dolgo­kat mond el. — A párt, a szakszervezet s a vállalatvezetés, a dolgozók­kal való beszélgetés alapján célul tűztük ki: szocialista üzemmé leszünk. Ez magas­színvonalú vezetést követel meg. A vezetéshez hozzátarto­zik az emberek nevelése is. Nagy erőt fordítunk arra, hogy megváltoztassuk, neveljük az embereket, hogy üzemünkben a kommunista erkölcs legyen a döntő ető. Félezer embert aka­runk nagy türelemmel szocia­lista emberré nevelni. S ez ne­héz munka. Többek között például 50 embert igyekszünk - leszoktatni az iszákosságróL S nincs nagyobb öröm, mint egy nevet kihúzni az italozók listá­járól, tudomásul venni, hogy egy ember másképpen él, gon­dolkozik, dolgozik. Mi bízunk az emberekben. Hiszünk ab­ban, hogy minden ember meg­változtatható. Üzemünkben például volt egy nagy lopás. Utána vezettük be az önkiszol­gáló fizetést. Hogy miért? Hi­bákat egyes emberek követnek el és nem a közösség. Tudjuk, minden az embereken múlik. Ha foglalkozunk emberi ügyekkel, megértjük a gondo­kat, segítünk, akkor a terme­léssel is foglalkozunk. Jakab András, a Borsod me­gyei Húsipari Vállalat dolgo­zója arról beszélt, hogy a ve­zetés színvonala csakis akkor növelhető, ha a vezetők és a dolgozók őszinték egymáshoz, ha nem titkolják el gondjaikat,' bajaikat, hibáikat. — Semmit sem lehet meg­oldani a tömegek segítsége nélkül — mondja. Az emberi .. -gondokkal, Hz emuerj ügyekkel való törődés persze nemcsak a ve­zetők feladata. Szokoly István, az EDOSZ megyei bizottságá­nak tagja elmondotta, hogy nagyon sok üzemben, vállalat­nál tapasztalja: a dolgozók megértik egymást s igyekeznek egymáson segíteni. Különösen megkapó ez a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban, A beteg nő­dolgozót munkatársai felkere­sik lakásán, megkérdezik: mi­lyen segítséget vár, rendbesze­dik lakását, elvér;zik helyette a szükséges bevásárlást. Az élelmezési iparban dolgo­zók munkáját a nyilvánosság alig-alig ismeri. Pedig minden­nap érezzük: vannak, munkál­kodnak. Hiszen ők juttatják eJ a fogyasztókhoz a tejet, kenye­ret sütnek, feldolgozzák a húst, cukrot gyártanak. Száraz Ist­ván, az EDOSZ központi titká­ra arról beszél, hogy az igé­nyek rohamosan növekszenek, s a lakosság egyre többet vár az élelmezési ipartól. — Hogy az igényeket kielé­gíthessük — mondja —, meg­feszített erővel kell dolgoz­nunk. De ez azt is megkívánja, hogy sokat foglalkozzunk és törődjünk az emberekkel. Van­nak üzemek, ahol sok a túlóra. A sütőiparban olykor egy-egy dolgozó havonta száz órát is dolgozik túlóraként. Igaz, van­nak esetek, amikor egy-egy feladatot más módon nem le­het megoldani, de miért nem törik a fejüket a sütőipar veze­tői, hogyan lehetne emberi túl- feszítés nélkül termelni? Pró­báljunk egyszer, vezetők és dolgozók egy nyelven beszélni. Vannak vezetők, akiket nem érdekel az egyszerű emberek erőfeszítése, csak a gazdasági mutatókat nézik, s nem veszik észre, hogy a termelést embe­rek végzik.' Az ilyen vezetők­től előbb-utóbb megkérdezik: ember, hát hogyan vezetsz te? —, Minden vezetőnek fel kell mérni a maga munkáját, meg kell vizsgálnia mukamódszerét, s úgy kell dolgoznia, ahogy a tömeg várja. A szombaton V0S<S választó küldöttértekezlet be­töltötte feladatát. Nemcsak azt szabta meg, hogy az elkövet­kező években mit kell tennie az élelmezési ipar mintegy 8 és félezer dolgozójának, hanem a jó beszámoló és a termékeny vita megmutatta, hogy a fel­adatokat hogyan és miképpen lehet és kell megvalósítani. Pártsajtő-’;ii'döttséfl utazott Lengyelországba A Lengyel Egyesült Mun­káspárt meghívására hétfőn négytagú pártsajtó-küldöttség utazott a Lengyel Népköztár­saságba. A delegáció vezetője Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottsága ágit, prop. osztályának helyettes vezetője. A küldöttség két hétig tanul­mányozza a lengyel sajtót. Orvossztrájk ? Becsben ismét kitört a tár­sadalombiztosító és az orvosok közötti nyílt harc, amely sú­lyos következményekkel fe­nyegeti a biztosított dolgozó­kat. A bécsi orvoskamara hi­vatalosan bejelentette: Ha a társadalombiztosító nem emeli 65 százalékkal az orvos-hono­ráriumokat, akkor április 18-án sztrájkba lépnek az orvosok és csak készpénzfizetés ellenében, magán pacién Soltként hajlandók kezelni a hozzájuk forduló be­tegeket. Az Osztrák Kommunista Párt nyilatkozatában az orvos­kamara reakciós vezetőit teszi felelőssé a minden mértéket meghaladó túlzott követelések­ért és rámutat a betegeket fe­nyegető súlyos incidens gazda' ságpolitikai hátterére. Az oszt-' rák tőkés körök megsemmisítő csapást akarnak mérni a társa­dalombiztosítás egész rendsze­rére. A fenyegető orvossztrájk­tól azt várják, hogy — a tuda­tosan felvetett teljesíthetetlen követelések következtében — összeomlik az egész osztrák társadalombiztosítás és beve­zethető lesz a dolgozókat űl, nagy anyagi többletkiadások­kal terhelő „orvosi költség- hozzájárulás”. — Lelkesedéssel tolt el ben­nünket az a tény, — folytatta Zorin —, hogy a vita során több felszólaló olyan intézke­dések végrehajtását sürgette, melyeket a Szovjetunió is java­sol, és állást foglalt olyan nemzetközi deklaráció aláírása mellett, amely elitéli a hábo­rús propagandát és kötelezett­séget tartalmaz arra, hogy minden országban az alkotmá­nyos eljárásnak megfelelően megteszik a szükséges törvény­hozói intézkedéseket a hábo­rús propaganda teljes meg­szüntetésére. — Ebben a légkörben — folytatta —, fülsértő disszo­nanciaként hangzott az ame­rikai megbízottnak a múl1 ülésen elmondott beszéde amelyben kétségbe próbálta vonni a háborús propaganda eltiltásának szükségességét. Ai amerikai képviselő álláspontja nem meggyőző, nem indokol! sem jogilag, sem a józan éss szempontjábóL — Nem azért érkeztünk Genfbe — mondotta a továb­biakban Zorin —, hogy általá­nos vitákat, vagy üres szófe- csérlést folytassunk a leszere­lés kérdéséről. Világos cél le­beg előttünk: Kidolgozni és megköfnj az általános és tcljcg leszerelésről szóló szerződést. Ezzel párhuzamosan felada­tunk megegyezni olyan konk­rét intézkedésekben, amelyek előmozdítják e cél elérését. A népek nem általános kijelen­téseket, hanem határozott tet­teket, gyakorlati megoldásokat várnak tőlünk. — Nem elég, ha csak kije­lentéseket tesznek a háborús propaganda megszüntetésének hasznosságáról. Határozott kö­telezettségekre, olyan határozott törvényhozási intézkedésekre van szükség minden állam részéről — ter­mészetesen saját alkotmányá­nak megfelelően —, amelyek képesek megszüntetni a világ­szerte űzött háborús propagan­dát. A szovjet küldöttség remé­li. hogy az egyetemes béke megszilárdítása érdekében a bizottság minden tagja együtt fog működni egy kölcsönösen elfogadható egyezmény megte­remtésében és akkor a bizott­ság valóban elősegíti majd a nemzetközi feszültség enyhü­lését. Rövid ügyrendi vita után elhatározták, hogy a bizott­ság legközelebbi ülésének idő­pontját később határozzák meg. Kedden a leszerelési bizott­ság tart teljes ülést. alapokmány betartása he­lyett, akkor a világszervezet nem lesz hosszú életű... cs Portugália, amely eleget szenvedett az ENSZ miatt (!> ugyancsak nem fog együtt­működni vele tovább”. A miniszter urat szemmel- láthatólag elragadta a hév. Mit is mond? Ha az ENSZ határozatban síkraszáll a gyarmatok függetlensége mellett és elítéli Portugáliát véres terrorakcióiért — ez az erkölcs és a jog meg­sértése. De ha Portugália bombázókat küld és ezer­szám irtja az angolai négere­ket — az természetesen a jó­zan ész nevében és az ENSZ alapokmány értelmében tör­ténne. Ami pedig a „sokat szen­vedett Portugália” és a „csúnya ENSZ” kapcsolatait illeti: nem tudjuk mire céloz a miniszter úr fenyegetőzésé­vel, hogy kormánya nem fog együttműködni tovább a vi­lágszervezettel. Ha jói em­lékszünk és ha jól értjük Noguero jelen nyilatkozatát' — túlzott együttműködésről eddig sem igen/volt szó „»« Alberto Franco Noguero rendkívül heves ember. Ez persze még nem lenne baj, mert Noguero úr portugál, és a portugáloknak Saiazar óta különösen sok okuk van a heveskedésre. Csakhogy ez a bizonyos Alberto Franco Noguero éppen azok közé a portugálok közé tartozik, akik miatt a többség heves- kedik — ő a rezsim külügy­minisztere. S ha egy külügy­miniszter kezd lieveskedni, akkor óhatatlanul bakot lő. Ez történt Senhor Nogueroval is, aki most nyilatkozott a New York Herald Tribune Portugáliával foglalkozó kü­lön melléklete számára. Azzal kezdte, hogy az an­golai szabadságharcosokat egyszerűen „maroknyi gyil­kos bandának” nevezte és az­zal végezte, hogy „az ENSZ szerint ezeknek a gyilkosok­nak kellene függetlenséget adnunk”. S ha már ilyen szépen belelendült, folytatta is. „Ha az ENSZ — mondta — továbbra is kitart jelenlegi vonala mellett, vagyis ha továbbra is az erkölcstelen­ség, a jog megsértése veze­ti majd a józan esz és az Az algériai békéért zás kimenetele más tekintet­ben ugyancsak negatívan üt­het vissza: nem szavazták-e meg a választók valójában a népszavazási kérdés másik fe­lét is, amely pedig újra teljha­talmat biztosít De Gaulle tá­bornoknak? Igaz, hogy gyakor­latilag eddig is minden hata­lom az elnök és kormányának kezében volt, így talán keveset változtatna a helyzeten, hogy a tábornok újabb „kitöltetlen csekket”, megszorítás nélküli felhatalmazást kapott. Akárhogyan Is van. kétség­telen, hogy egyebekben az áp­rilis 8-i népszavazás fontos ál­lomása volt az algériai béke megteremtésének, sőt az önálló algériai állam kiala­kulásának is. A franciák megkérdezése közjogi alapot teremtett az evianl egyezmény végrehajtásához: most már törvényes megalapozottsággal lehet megszervezni Algériában a másik, az algériai nép önren­delkezési jogának alkalmazását jelentő népszavazást. Minded­dig a francia alkotmány sze­rint Algéria a Francia Köztár­saság területének integráns része volt. Az a tény, hogy Algériában és a, Szaharában április 8-án már nem volt nép­szavazás; az első gyakorlati jele annak, hogy az ország el­indult a függetlenség útján. ’ A vasárnapi franciaországi népszavazás a várt eredményi hozta meg, az „igen” elsöprő győzelmével. Bebizonyosodott hogy a francia nép óriási több­sége „igent” mond az algériai békére. A közel 18 millió „igen”-szavazat mellett szinte nevetségesen csekély a „nem” szavazólapok száma, még a kel milliót sem éri el. A „nem” szavazatok mind­egyike nem könyvelhető csak­is az ultrák, vagy a fasiszták javára. Nem vitás, hogy az Észak-Afrikából, Indokínából már százezerszám hazatelepüli egykori gyarmati birtokosok „nem”-mcl reagálnak mindar­ra, amj szembeni! II a gyarma­tosítás régi formáival. A népszavazás eredményé­nek elemzésekor ki kell emel­ni: 1. az „igen” diadala kifeje­zésre juttatta a francia nép el­határozott szándékát, amely- Iyel az algériai háború végle­ges befejezését sürgeti, 2. egy­szer, s mindenkorra szerte­foszlottak az ultrák és a fa­siszták hiú reményei, hogy Franciaországban tömegbázist építhetnének ki. Mégsem lehet csak pozití­van értékelni a franciaországi népszavazást, főleg azért, mert a degaulleista propaganda az eredményeket a maga javára használhatja fel. A népszava-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom