Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1962. április 4. ( 9 A lámpából; elapadt a petró. Benzint lehetett volna csereberélni a katonáktól, de hát kockázatos volt azzal a világítás, könnyen robbant. Előkotorásztuk a házi eszközök lomtárából, úgyis Mondhatnám: múzeumából a valamikor ötven, vagy hatvan esztendeje használt olajmécsest s azzal derítettük világos- Kágra szobánkat. Füstölt, büdös volt, de a megszokás elviselhetővé teszi a kellemetlen szagokat is. De egyszer elfogyott a gyufa, aztán apám öngyújtója is kilehelte lelkét, kikopott belőle a szikrakő. Na most mi lesz? A tűzre, fényre szüksége van az embernek. Egy ideig átjárogatlunk a szomszédba, ott tovább kitartott a pmfa. Gyufát nem adhattak, de egy lapátnyi parazsat nem sajnáltak tőlünk. De ha nincs utánpótlás, lassan elcsurog- csepeg minden tartalék — s megbízható, tartós tűzi szerszám után kellett oézni. Élt még az a nemzedék, mely emlékeiben hordta a hajdani gyufátlanság rüzcsináló mesterségét, s a magára, városi kapcsolatok nélkül maradt falunak ezen az emlékhídon szállította egy el- togyóbbn lévő, hajlottkorú nemzedék hajdani korok tűzcsiholó masináját — a ^ovakoböl, perecre hajlított reszelőbői _erdők odvas fáiról szedett taplóból “He tűzi szerszámot. Az értők felfigyelnek a hiányra és embertársaik segítségére sietnek. Ma is látom. Guggol az aprócska üllő ruellett, meg-megcif rázza a kalapácsáét játékos, könnyed futamokkal. Fe- lesége füstmarta szemmel kavargatja az utóttykopott üstben a lompos, kéttenyér- hyi taplógombákat, s ha nagyobb adag rust krákogtatta meg torkát, hozzáöre- Redett „vénemberén” töltötte mérgét, felemlegetve volt fiatalságuk sérelmeit, mikor Kálmán bácsi még szép szál legény volt. s akkoriban a szemrevaló hitvesénél is szemrevalóbb cigánylányok epekedését simogatta szerelmes, asszonyától ellopott pásztorórákon. Kálmán bácsi az önkritikus mélabú megértésével hallgatta párja vaskos szidalmait, s hsuk püíölte, hajtogatta a vörösre piríkínálja száraz, köhögős hangon tűzcsi- ] náló portékáját: „kovakövet tessék, ko- 11 vakövet tessék...” ! i Az újság — igen, újság se hozta a j! világ híreit a falunak. A fasiszták ér- i tettek a pusztításhoz, a vasúti hidak! széttört derékkal lógtak bele a folyók j vizébe, s az építéshez értők, a vasnak, > | energiának értői még csak akkor tá-! pászkodtak fel az elmúlt háború szőr- ]! nyű kábulatából és nyúltak a szerszám <| után éhesen, elcsigázottan, hogy a falu- ] ban megállt idő láposát elvezessék, meg- JI' hozzák neki a város megif jító közelsé- ■ | gét. Hírek persze jöttek, de hát milyen ! hírek voltak azok! Hazatérő hadifog-1 lyok, kofálkodó | nők és férfiak hozták, < \ s hogy érdekes legyen, ami nem is ér- ] ; dekes, megtoldottak a híreket | Egyszer aztán, úgy május közepe-1 \ táján az újság is megjött. Rozzant kis !| teherautón jött, s „Szabadság” névre 11 hallgatott. A kisbírót végigszalajtották' ] a falun, hogy tegye közhírré a nem!; mindennapi eseményt, s azt is, hogy aj! Horthy-pénzt használják fel nemesebb '| célokra a falu tisztelt lakói, azért nem!; adnak semmit, természetbeni ellenszol- \ i gáltatásért írják ma az újságot. S meg- ]! indult a falu apraja-nagyja, tojással,!; liszttel, szalonnával, kinek mije volt.!' Egy kiló szalonna — úgy emlékszem —; i ennyiért adtak egy példányt. Néhány !; tyúkot is felkínáltak csereértéknek a! i papírra feketült gondolatért, de a sajtos;! visszaküldte: micsináljon, mire hazaér!; vele, „megeszi a fejét”... Babot nem!' fogadtak el, abból a sok is kevés, a; kocsi meg kicsi, tojás, szalonna, kol-1 bász, az igen, a lisztet is csak módjával. ! Akik sokallták a kiló szalonnát, kéve- j senként összeadták a kilónyit és fel- ■; váltva olvasták az újságot. ! Azon a napon ünnep volt a faluban ]! — mindenki újságot olvasott, melyből a i világ valódi hírei áradtak át az embe- !; rekbe. j! Abból az újságból tudtuk meg, hogy i; • vége a háborúnak ... ] > Ünnep volt akkor, azon a napon az j! én falumban, valódi ünnep ... <' Gulyás Mihály wawv.\%wv.vw.vwvvv.vw.w.swvvwvwuvwvWí FÜZES LÁSZLÓ: Libapásztor A gyerek foszló kócostorral libát1 őrzőit a páston, egy vakondtúrás volt a trónja, hogy onnan tág mezőkre lásson nyári, ragyogó délutánonMagasba törünk.. ANDERKO SANDORS Bodrog-parti tavasz Jött félve, csendesen. Tél ideje letelt, Víz-parti fűzfákra Enyhe csókot lehelt. Alvó, dermedt' rügyek Megrázkódtak tőle; Nem télről álmodtak, Biég volt belőle. y Félve nyftogatták ^ Rügy-szemecskéiket: ,4 — Bújhat már a barka* Wéb-vcndégünk j ötlet? >* Sugár-antennáján A nap vette, « üzente; r «s Jöhet barka, virág*- Őrködöm felette! ;« jf Szán üzenet tov*- Ezüst napsugáronc i — Ébredj erdő, mező, 5 Ebrt'tlj falu, város! Megindult az «et . *VíW felett, föld alatt: Virág nyíl, bogár száll, rs felpattant a lakat. fiarczi Pál: Leszállás előtt elébe indult a csodáknak. S kinyílt a messzeségek könyve, mint egy gyönyörű álom, ezer lapjáról ezer titok Jött eléje a fényes tájon, dobogó arany paripákon. A délibábok selymeiről lelkére hullt a szépség, míg a libák, mint afféle tudatlan, szájas, zsivány népség, álmai szép szegélyét tépték. Ö ostorát a földbe szúrta, trónját otthagyta másnak, zengő lélekkel, gyűlt szemekkel, mik annyi szépet, valót láttak. Sokatmondó adatok — kommentál nélkül Amikor hazánk felszabadulásának évfordulóját ünnepeljük, rendszerint visszapillantunk az elmúlt időkre, értékeljük: milyen eredményeink vannak, mennyivel haladtunk előbbre, milyen fejlődési lehetőséget jelentett népünknek a felszabadulas. Hosszas magyarázat helyett, most kommentár nélkül közlőink néhány adatot, a Központi Statisztikai Hivatal je- lentéseiíbőlLj Javult-e megyénk lakosságának anyagi, kulturális, egész ségügyi helyzete? Növeke- dett-e a város idegenforgalma, lafkáseffiátofctsága? Döntsék el ezeket a kérdéseket a következő adatok, a tények; Nem kommentálunk; * Megyénk lakossága 1049— 1960-ig közei 95 ezer fővel gyarapodott Jelenleg tehát mintegy 725 ezer ember lakik Borsodban. . A lakosság anyagi ellátottságát a kiskereskedelmi adatok is tükrözik. Ezek szerint az 1961. évi áruforgalom csak- nem 4,7 milliard forint volt. Ez 82 százalékkal főbb, mint az 1953. évds * Televízióból 1958—1961. évig 19 ezer darab, rádióból 1953— 1964. évig 125 ezer darab készüléket vásároltak megyénk lakosai.• 34 ezer darab mosógépet adtak el az elmúlt 6 évben. * Az általános iskolai osztály- teamek száma 514-el, a középiskoláké 59-el több, mint 7 évvel ezelőtt. A bölcsődéidben ti évvel ezelőtt 212 gyermeknek tudtak helyet biztosítani, 1961-ben 1763 gyermek elhelyezéséről gondoskodtak* Övodafi ellátásban' tavaly !; 8600 gyermek részesült, 1950- )! ben pedig 5300. ■; • 11 Megyénk idegenforgalma: az! utóbbi négy év alatt 483 ezer! vendég járt Borsodban. Közű-!; Kik 21 ezer külföldről érkezett, j * I 1 Egészségügyi adat: tavaly 10! ezer lakosra átlag 11,2 orvos!; jutott, tehát kétszer aranyi,!; mint 1950-ben. I1 * I | Az állami ipar teljes terme-! lése megyénkben 1949—1961-ig '\ csaknem ötszörösére emelke- 1! dett* 'I * ; Hazánk acéltermelésének ]' több mint 60 százalékát, a me-l' legen hengerelt acéláruknak !; pedig kétharmadát a borsodi !; üzemeidben állítják dó, ! • !' Kazincbarcika az elmúlt év- j tized alatt fejlődött szocialista ; I várossá Népessége 1949—1961 j! közötti időszakiban roeghárom- !! szárazodéit. ] tott reszelőkét, majd a perecformára kalapált vasdarab szisszenve loccsant az edzővízben. Háromszor kellett újrafőzni a taplót, háromszori szárítás után, hogy kilugo- zódjék belőle minden éghetetlen, s amikor készen volt az áru, Kálmán bácsi leveregette magáról a munkálkodás salakját, begörbített kezeszára kampójára akasztott egy hatalmas kosarat, bele a taplót, a válogatott, rózsaszínű kovakövet és az acélt, aztán házalni indult. Portékáját vették, mint a cukrot, s a Visszaemlékezések a kovára meg az újságra kosár lassan megtelítődött zsírral, szalonnával, liszttel, tojással, néhol kolbászt is dugtak neki, s az öregségében is szálegyenes ember meghajolva cipelte haza terhét. Ahol nem értettek a középkori tűzi szerszám használatához, Kálmán bácsi készséggel bemutatta, hogyan is működik. Lapátnyi tenyerébe szorította a taplót, hozzáigazította a kovakövet, aztán megkorcsolyáztatta az érdes reszelő- darabol a kovakövön. Szép, fehérre he- vült szikrák pattantak elő az acélból, s a borsszáraz tapló egyből tüzet fogott. Megvolt a parázs, ragyogott a tapló szürkeségén a vöröslő szemecske, s amikor egyszer-kétszer megfújta az ember a rápergetett papírdarabkákat vagy száraz falevél-törmeléket, áldott tűznyel- vecske bújt ki a tapló hidegségéből. Megvolt a tűz, mely nem kevesebb gondot okozott akkoriban, közvetlenül a második nagy világégés után falum emberének, mint régenvolt ősünknek. Persze, nekünk azért könnyebb volt a dolgunk, mert volt hozzáértő Kálmán bácsink, aki ma már az égi háborúk elcsitulása után pipás lélekembereknek
