Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
Csütörtök, 1962. március 1. ÉSZAKMAGYARORSZAO 3 A viIsigfszinvonalért . , ... ötéves tervről A maSOaiK SZ<3XÓ törvény a terv fő feladatai között ezt írja elő: „Folytatni kell a szocialista ipar — elsősorban a nehézipar fejlesztését. A ipar termelőerőit a viszonylag kevéssé munkaigényes, magas képesítésű munkát megkövetelő, korszerű, keresett gyártmányok gazdaságos előállítására kell összpontosítani... A fejlődés döntő láncszeme... az ipar műszaki színvonalának nagyarányú emelése, az ipari termékek minőségének javítása legyen.” ötéves tervünknek ez a törvénye elsősorban a gépiparra vonatkozik, amelynek különös jelentősége van országunk egész iparában, sőt az egész népgazdaságban. Ezért fejlesztési ütemének meghatározása, belső szerkezetének további javítása a szocializmus anyagitechnikai bázisa létrehozásának központi kérdése. A gépipar termelésének több mint 45 százaléka exportcikk. Vannak olyan ágazatok és vállalatok, amelyek előállított termékeinek 70—80 százalékát exportáljuk. A gépipar fejlesztését persze nem csupán az exportigények határozzák meg, hanem a belső szükségletek növekedése is és mindenekelőtt a műszaki színvonal emelése. A műszaki fejlesztés szorosan összefügg az egész ^ ipar fejlesztésével és a minőség javításával. De mivel a műszaki színvonalat nem tudjuk azonos mértékben, egyidőben növelni a népgazdaság valamennyi ágában, a műszaki fejlesztést a kiemelt iparágakra és az exportálható gyártmányokra kell koncentrálni. Különösen jelentős feladatok hárulnak ebben a ÖIMÁVAG kollektívájára. Mint ahogyan Munkácsy Gyula, a gyár kutatómérnöke elmondotta, annál inkább fontosak e feladatok, mert a DIMÁVAG 1962-es terve 39 újfajta géptípus gyártását írja elő. Továbbá, a DIMAVAG-ot jelölték ki az agregát-egységek készítésére is. Az agregá1>egységekből az építőkocka ejve alapján összeépíthető célgépeket hoznak létre. A szakemberek véleménye szerint ez a fejlődés iránya és nem csupán a mi gépiparunkon, hanem az egész KGST gépiparán belül. (A csatlakozó méretek azonosságával biztosítják, hogy ezekből az egységekből bárhol — bármelyik országban készítették is — összerakhatok, összeszerel hetők az lújfajta célgóptípusok.) Igen sokrétű és jelentős feladatok hárulnak tehát a diósgyőri gépgyárra ebben az esztendőben. Éppen ezért különösen fontos a műszáléi fejlesztés. Köztudott dolog, hogy még mindig súlyosak a gyár áj tál készített gépek, s kevés műanyagalkatrészt tartalmaznak. Éppen ezért a gyár műszaki kollektívája egy igen pontos, alapos műszaki fejlesztési tervet dolgozott ki. Ez a tervezet legfontosabb feladatként a gyártmány- és a gyártás fejlesztését írja elő. A gyártmányok fejlesztésénél elsősorban a szerkesztőkre vár a feladat, hogy megoldják: a készítendő gép minden tekintetben megfeleljen a legkorszerűbb követelményeknek. A gyártás fej lesztésért a technológusok tehetnek sokat. Elsősorban tőlük függ: hogyan és mennyiért állítják elő a gyártmányokat. Ez igen jó módszer arra, hogy a műszaki szakemberek megtanuljanak pénzben is gondolkodni, tehát felelősséget érezni minden egyes, általuk gyártott gépért. (Meg kell említeni. hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdaságtan tanszékén az új mérnökök képzésénél már igen eredményesen foglalkoznak ezzel. Jóelőre felkészítik őket a munka szervezésének fiziológiai és pszichológiai kihatásaira.) A macik igen íontos terü' h Hias k a lebonyolítás: a gépek kivitelezőire, készítőire vár a termelés Irányításának korszerűbbé tétele és tudományos alapokra helyezése. Ez a mű- és az üzemvezetés feladata. A gépek gyártásánál törekedniük kell a takarékossági elvek érvényesítésére, a rendelkezésre álló géppark, különösen pedig a korszerű és nagyteljesítményű gépek kihasználására. A gyártmányfejlesztésnél, elsősorban a kábelgyártó — a húzó és sodró — gépeknél nagyarányú a fejlesztés. Ezek fő célja a gépek teljesítményének növelése. Egyes gyártmányoknál már megoldották ezt, de még mindig van tennivaló az előállítási költségek csökkentésénél. Ezt elsősorban a gépek súlyának csökkentésével érhetik el legeredményesebben. A súlycsökkentést nemcsak a korszerű konstrukciók követelik meg, az nemcsak az önköltségben idézhet elő jelentős változást, de olyan fontos problémák megoldását is segíti, mint például az anyagellátás. Különösen nehézkes az importanyagok beszerzése; sok esetben jelentős a határidő eltolódás. Ezért dolgozott ki a gyárvezetés újítási feladattervet, s ezért igyekeznek a műszaki fejlesztési tervekben is az importanyagokat hazai anyagokkal helyettesíteni, vagy teljesen elhagyni. Ezzel kapcsolatban az elmúlt év sorún már születtek szép eredmények. A DIMÁVAG kollektívája 1961-ben több mint 2 millió 700 ezer forint értékű importanyagot takarított meg. S az idén a fejlődés — előreláthatóan — még jelentősebb lesz. A gyár kutatómérnöke és kutatótechnikusai elmondották, hogy csupán egyetlen területen — a sodrógépekhez szükséges csőanyag hazai előállításával — több millió devizaforintot takaríthatnak meg a gépgyár dolgozói. A gyártásfejlesztésnél elsősorban a gyártmányok techno- lógiai utasításainak felülvizsgálatát, s ahol szükséges, módosítását írja elő a gyár műszaki fejlesztési terve. A világ- színvonal megköveteli a technológiailag helyes gépszerkcsz- tést, az egyszerű kivitelezést, a fölösleges alkatrészek elhagyását és azt, hogy a gépek minél kisebb súlyúak legyenek Itt kell megemlíteni; a DIMÁVAG dolgozóinak jó eredményéhez feltétlenül szükséges, hogy a Lenin Kohászati Művekben többet törődjenek a DIMÁ- VAG-nak szállítandó öntvények minőségével. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az öntvényekben igen sok az úgynevezett fehérselejt Igen gyakran mar csak a megmunkálás során derül ki, hogy egy- egy öntvény anyaga belül zúr- vúnyos, lyukacsos, tehát selejt. A DIMÁVAG szakembereinek véleménye az, hogy anyagilag Is érdekeltté kellene tenni a kollektívát a megfelelő minőségű öntvény készítésében. Mert mint mondják, hiába terveznek meg jól egy gépet a DT- MÁVAG-ban. ha az öntvény nem megfelelő. lelentKc Problémát okoz jelentős a dimAvag„ nak a megrendelések késői beérkezése is. A megrendelések feladási határideje országosan tisztázatlan kérdés. Pedig igen fontos volna ezek összehangolása. A megrendelések késői érkezése kapkodást idézhet elő a gyártmányok műszaki elő készítésében, a nagy körül tekintést igénylő technológiai j utasítások és anyagnormák el-j készítésében, hóvégi hajrákra kényszeríti a dolgozókat, ami j rossz irányban befolyásolja az önköltség alakulását is. Nincs I idő megfontolásra, alapos előkészületekre, „kerül amibe kerül” felkiáltással sok esetben tömör anyagból kell kifaragni azt az alkatrészt, amelyet egyébként öntvényben is megkaphatnának, nem beszélve arról, hogy rengeteg túlórát emésztenek fel amiatt, hogy határidőre elkészülhessenek. A késve érkező megrendelések miatt a DIMÄVAG- ban még azt sem tudták, mit kell gyártaniuk 1962-ben, persze az évi terveket már az elmúlt év decemberében be kellett küldeniük a minisztériumnak. Eddig tizenegyszer kellett módosítaniok az 1962-es tervet. Ilyen körülmények közölt nem látszik biztosítottnak az egyenletes és tervszerű munka. Hogy az ingadozás a legminimálisabbra csökkenjen, a DIMÁVAG vezetői létrehoztak egy kooperációs főosztályt. Ennek feladata a külső- és belső igények összehangolása, a kooperáció kidolgozása. Az új főosztály eddigi eredményei biztatóak, beváltják a hozzáfűzött reményedet. A DIMÁVAG termelvényei- nek nagyobb részét exportálja. Gyártmányainak 31,1 százaléka kerül közvetlen exportra és további, több mint 40 százaléka közvetett exportra. A gyár szinte a világ minden tájára szállít. Kubától Ghánáig, Braziliától Hollandiáig ismerik gyártmányaikat. Különösen nagy a kereslet az általuk készített kábelgyártó gépekből, vasúti kerékpárokból. S ezeken felül egy igen fontos megrendelésen dolgoznak: a taganrogi szovjet csőgyár ré szére készítenek teljes berendezést annak rekonstrukció- jáhoZj A gyár előtt tehát nagyok. Ahhoz, hogy a világszínvonalat valamennyi gyártmányukkal elérhessék, gépeikkel versenyképesek legyenek a világpiacon, elismerten jó hírüket fokozhassák, elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyúr nagymúltú, s érdemekben gazdag kollektívája a sok jó elképzelést odaadó, összeforrott, jó munkával meg is valósítsa; Radványi Éva Kísérletek Szakáidon A szakúldi Alkotmány Tsz- ben 21,50 forintot ért egy munkaegység. Bár a tagság több pénzt szeretett volna, a hangulat mégis bizakodó. Az elmúlt esztendőben sok áldozatot hoztak azért, hogy megalapozzák a fiatal gazdaságot. A szövetkezet több mint 200 ezer forint tiszta vagyonnal rendelkezik. Istállót és számos jószágférőhelyet építettek. A tsz tagságát, vezetőségét a napi munkákon kívül most más is foglalkoztatja. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel kötöttek patronálási szerződést. Az egyetem nö- vénv termesztési és gépészeti kara jelentős kísérletekhez kezd a nyáron. A tervek szerint nagyobb területnek öntözésére is sor kerül. A megyei vízügyigazgatóság kutakat fúr. Ezekből nagyobb területen öntözik majd a kukoricát. A kísérletek célja az, hogy igazolják a korszerű agrotechnikai eljárások szükségességét, életképességét. Mivel négyzetesen vetik a kukoricát, meg tudják valósítani a gépi művelést, a géppel történő vegyszeres (ungazin) gyomirtást. A gyomirtó vegyszert előreláthatólag a Borsodi Vegyikombinátban gyártják majd A kísérletek bizonyára nagy érdeklődésre tarthatnak számot a környéken, ugyanis az egyetem patronálóinak az agrotechnikai kísérletek befejezésén túl az is célúk, hogy be bizonyítsák a korszerűbb eljárások gazdaságosságát. Egy anyakoca tizenhét malaca A városföldi Dózsa Termelőszövetkezet sertéstelepén az egyik anyakoca kétszer ellett egy hét alatt. Először tíz malacot fialt, majd rá három napra újabb hét malacot hozott a világra. A gyors szaporulatból tizenöt malac egészségesen fejlődik. Ilyen malacbő anyakocára még a legidősebb állattenyésztők sem emlékeznek. Társadalmi munkával ...mintegy 2,5 millió forintot takarítottak meg az államnak a ti- szakcs7iek. Mint már hírt aduink róla, december közepétől körülbelül 5.5 ezer köbméter sódert hordtak ki a falu melletti kavicsbányából a mczőcsáti országút két oldalára. Az ú.1 út építéséhez most már 8 kilométer hosszúságban húzódik a kavicshalom az országút szélén. A közúti építőmunkások prizmákba rakják a sódert, hogy felmérhessék: elegendő-e az útépítéshez. Hamarosan teljesül a tiszake- sziek régi kívánsága: jó műűt k“ti majd össze falujukat MczőcsáttaL Foto: Szabados Jó! dolgozik a tállyai kőbánya Borsod megye legnagyobb kőbányája, amely a tállyai Kopaszhegy tövében működik, igen eredményesen dolgozik. Ezt bizonyítja a vulkánikus eredetű Kopaszhegy egyre változó formája. Nemrég hatalmas robbanás remegtette meg Tállya lakóházait; ekkor bontották meg a hegy legmagasabb részét. A bánya szorgalmas és jól képzett kollektívája a terv szerint ebben az évben 682 ezer tonna követ szállít le a rakodóhelyekre. A januári tervet 134 százalékra teljesítették, ez a kezdet jó biztosíték az első negyedéves terv túlteljesítésére. A viharos télvége havai mérlege A hetek óta Európa-szerte dújó viharos télvégi időjárásnak csak egy megszelídült szárnya érte el hazánkat. Ennek ellenére az elmúlt hetekben az ország minden részéről érkeztek kárbejelentések az Állami Biztosítóhoz. Az eddigi adatok szerint mintegy négyezer lakó- és gazdasági épüle* sérült meg. Az Állami Biztosító kárbecslői a helyszínen már meg is kezdték a viharkárok felmérését. A károsult lakosság és a termelőszövetkezetek a bejelentéstől számított két héten belül megkapják a kártérítést, ami a számítások szerint meghaladja az ötmillió forintot Termelőszövetkezeteink gépesítéséről A mezőgazdasági termelés az utóbbi két évtizedben világszerte jelentősen — a lakosság számszerű növekedését meghaladó ütemben — növekedett. A mezőgazdasági termelés volumene 1949-től napjainkig mintegy 3—3,5 százalékkal növekedett az előző évek átlagához viszonyítva, míg a népesség növekedése csak 1 százalék körül mozgott. A mezőgazdasági termelés növekedése elsősorban a nagyüzemi gazdálkodás fokozódó térhódításával, másrészt a korszerű gépi technika elterjedésével függ össze. A korszerű gépi technika alkalmazása és kihasználása kisüzemi keretek között erősen korlátozott, sok esetben nem is lehetséges. A mező- gazdaságban is a nagyüzemi forma teremtette meg a modem gépek tömeges alkalmazásának és kihasználásának feltételeit A gépek jelentős szerepet töltenek be a nagyüzemek kialakításában is. . A szocialista mezőgazdaság kialakulása hazánkban is megteremtette a korszerű gépi technika alkalmazásának lehetőségeit Csak a nagyüzemi gazdaságban lehet a gépesítés előnyeit kihasználni. Ma már nem kell ezt bizonygatni termelőszövetkezeti parasztságunknak. Jól tudják, hogy a helyesen megszervezett gépi munka általában kevesebb költséggel jár, mintha ugyanazt fogattal vagy kézi erővel végzik. Ésszerű gépesítéssel az egyes mezőgazdasági munkák az agrotechni- kailag legkedvezőbb időben végezhetők el, s ezáltal növelhetők a termésátlagok, csökkenthetők a veszteségek. Tudják azt is, hogy a gépek alkalmazása jelentős mennyiségű, hasznos takarmánybázist szabadit fel, ami elsősorban a szarvas- marhatartás fejlesztésére, állati termékek jövedelmező termelésére fordítható. Megismerte és megszerette parasztságunk a gépeket, mely nemcsak megkönnyítette az ember munkáját, hanem gazdaságosabbá is tette azt. Ha mégis foglalkoznunk kell a gépesítéssel, azt egész más okok teszik szükségszerűvé. Az okot pedig úgy fogalmazhatnánk meg, hogy: a mezőgazdasági gépek beszerzése és munkába állítása nem feltétlenül vonja maga után az itt említett és a még fel nem sorolt előnyöket. A gépek csak akkor válnak hatékonnyá a mezőgazdasági nagyüzemben, akkor csökkentik a költségeket, könnyítik meg a munkát, ha alkalmazásuknak megvan a megfelelő gazdasági, technikai, anyagi és egyéb feltétele. Az ésszerű gépkihasználás cfcak úgy biztosítható, ha a tsz vezetői értenek a gépekkel való gazdálkodáshoz, ha általában jól szervezett a termelés és kellő színvonalú a vezetés. Foglalkoznunk kel] ezekkel a kérdésekkel már csak azért is. mert az 1962. évi gépi keret elosztása széleskörű vitát váltott ki megyeszerte. nemcsak az egyes termelőszövetkezetekben. hanem a járási, sőt a megyei szerveinknél is. A viták hullámai mindinkább gyűrűznek, az érvek és az ellenérvek — véleményünk szerint — kezdik kialakítani a helyes és egységes álláspontot. A kérdés mélyebb megismeréséhez nézzük meg megyénk mezőgazdasági gépparkjának alakulását 1961. december 31-ig: 1953-ban megyénkben 600 darab traktor dolgozott, 1960. XII. 31-én 155S datab traktorunk volt. A traktorállomány 1961. december 31-én 1921 darab Ebből gépállomási tulajdon: 1397 darab Tsz-tulajdon: 524 darab A termelőszövetkezetek tulajdonában lévő gépek megoszlása: G — G—35 traktor: 15,1 százalék DT—54. DT—413 traktor: 9,8 százalék Könnyű univerzál: 32,5 százalék Középnehéz univerzál: 42,6 százalék Az egy-egy tsz tulajdonában lévő erőgépek száma: 1,9 darab. Termelőszövetkezeti gazdaságonként tehát nem egészen 2 darab gép a traktorsűrűség. Ha nem az átlagos gépsűrűséget, hanem a tényleges helyzetet vesszük figyelembe, rosszabb a helyzet Termelőszövetkezeteink közül 136-nak van 1 erőgépe, ezek közül 26 a lánctalpas, illetve a kormos szántótraktor. A traktorsűrűség ilyen arányú megoszlása káros a termelőszövetkezetre is, de népgazdasági szempontból sem előnyös. Hogy mégis így alakult, annak elsősorban a korábbi években alkalmazott elosztási gyakorlat volt az oka. A megye mezőgazdasága részére kiutalt gépek elosztásánál a döntő szempont az volt hogy melyik tsz jelentkezett korábban, továbbá tudta-e biztosítani a szükséges anyagiakat. Röviden: a gépek elosztását a spontaneitás jellemezte és nem igyekeztünk azt helyes irányban befolyásolni. Mi ennek a hátránya? 1. Egy traktort megfelelő munkagépekkel ellátni gazdaságosan nem lehet. Ha pedig beszerezzük hozzá a szükséges munkagépeket, azok egy gépre vetített értéke hihetetlenül magas és a beszerzési költség csak nagyon lassan térül meg. Például teljes gépesítés esetén egy darab univerzál traktor munkagép szükséglete: 150 460 fórint (1961. XII. 31-i áron), míg ha a gazdaságnak csupán egyetlen univerzál gépe van, úgy a munkagép szükséglet: 363 160 forint. A kettő közötti különbség abból adódik, hogy teljes gépesítésnél egy egész sor munkagép áll rendelkezésre, s ezekből csak több erőgéphez van szükség 1 darabra, például növényápoló kultivátorból, vetőgépből, műtrágyaszóróból stb. csak 5 darab erőgéphez kel] 1—1 darab, míg fűkaszából, küllős- kapából, kukorica vetőgépből, rendsodróból stb. elég, ha minden második traktorhoz veszünk 1—1 darabot. 2. Ha a termelőszövetkezet az 1 darab erőgép munkagépekkel történő ellátását nem vállalta — amint ez gyakori —, úgy a traktor megfelelő kihasználása nincs biztosítva és a beszerzési érték ugyancsak lassan térül meg.
