Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-28 / 73. szám
ESZAKMAGYAROUSZAG Szerda, 1962. március 28.. Erélyes akció Algériában az DAS ellen — a karhatalom tüzelt a tüntető ultrákra Az algériai fasiszta zendülő- ket az elmúlt 48 órában két súlyos csapás érte. Az egyik Jouhaud ex-tábornok letartóztatása, a másik a francia karhatalom erélyes fellépése Algírban, amellyel keresztülhúzta Salannak az ultra-tömegek általános harcbavetésére ir nyúló tervét. Jouhaud volt tábornokot egész vezérkarával együtt fogták el. Jouhaud az OAS nyugat-algériai erőinek főparancsnoka volt, Sálán három hadvezére közül az egyik, aki orani származásánál fogva kitűnően ismerte működési területét. Az OAS kalózrádiója hétfőn elismerte, hogy Jouhaud letartóztatása érzékeny veszteséget jelent, ugyanakkor a harc folytatására biztatta híveit. Még súlyosabb lélektani csapást jelentett a fasiszta összeesküvők számára a karhatalom határozott fellépése Algírban. Az OAS miközben híveit a tilalom ellenére a Bab-el- Oued-et körülzáró drótakadályok ellen küldte, a házak ablakaiban elhelyezkedett orvlövészeivel tüzet nyittatott a katonákra és csendőrökre. A francia lapok tudósítói rámutatnak, hogy ekkor — ezúttal először — a francia katonai erők tüzet nyitottak a tüntető európai ultrákra. A sortűz következtében negyvennél több ember életét vesztette, közel 150 pedig megsebesült. A francia laptudósítók hangsúlyozzák, hogy mindez bizonyára elkerülhető lett volna, ha a francia hatóságok már szombaton és vasárnap betiltották volna az ultrák mindhevesebb provokatív tüntetéseit. A nyugati hírügynökségek jelentik: Az Algériai Köztársaság I ideiglenes kormánya hétfőn Rabatban megtartott szűkebb- körű ülésén ismét az ideiglenes végrehajtó szerv felállításáról tanácskozott. Abderrah- man Faresz igen megelégedetten nyilatkozott a kérdésben eddig lefolyt megbeszélésekről. A kormány ezen kívül az FLN jelenleg külföldön lévő, vagy bebörtönzött kádereinek Algériába való visszatéréséről és az FLN-nek a rá váró békefeladatokhoz illeszkedő átszervezéséről tárgyalt. De Gaulle „erőteljes igent** kért... De Gaulle hétfő esti rádió és televíziós beszédével megnyitotta az április 8-i népszavazás kampányát. „Erőteljes igent” kért a francia választóktól az eviani egyezményekre. és beszédének ezt a részét — akárcsak az algériai zendülés felszámolásának szükségességét hangoztató szavait — helyesléssel fogadta a francia közvélemény. A különböző politikai pártok állásfoglalásai után nem kétséges, hogy a francia nép április 8-án egységesen jóváhagyja az algériai tűzszüneti egyezményt és annak következetes végrehajtását. Párizsi politikai körökben nem tartják kizártnak, hogy a pozitív szavazatok száma eléri a 90— 95 százalékot. De Gaulle beszédének befejező részében ugyanakkor nem titkolta, hogy a népszavazás eredményét salát személyi hatalmának ioNa ugye v- Jimmy, teljesen leszereltél! (Szűr-Szabó József rajza) kozására akarja felhasználni és eddigi poétikájának á'ta'ános he'ycsléscként kívánja értelmezni. A Szovjetunió elleni egyidejű kirohanásával ugyanakkor minden kétséget eloszlatott ennek a politikának a reakciós jeliege felöl. A francia demokratikus sajtó a beszédet kommentálva rámutat; a francia nép április 8-án csak az algériai békére szavaz igennel, de továbbra is nemet mond a degaulleista hatalom egyéb területeken folytatott politikájára. Ouc'os a francia kormány S70viefeSlenes lépéséről „Döntés, amely ellenkezik Franciaország érdekeivel” — ezzel a címmel foglalkozik Jacques Duclos az Humanité keddi számában a francia— szovjet diplomáciai viszállyal. „A francia kormány döntése, amellyel visszahívta moszkvai nagykövetét és felszólította a Szovjetunió párizsi nagykövetét. hogy utazzék Moszkvába, a degaulleista politika reakciós jellegét bizonyítja” — írja a Francia Kommunista Párt titkára. A cikkíró rámutat, a francia kormány kifogásolja, hogy a Szovjetunió elismerte az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát, ugyanakkor az eviani egyezményen a francia kormány minisztereinek neve ott szerepel Krím Bel- kaszem, az algériai kormány miniszterelnök helyettesének neve mellett. A Szovjetunió lépése következetes érvényesítése annak a külpolitikai vonalvezetésnek, amely sohasem szűnt meg harcolni a gyarmatosítás ellen. „Túl az algériai kérdésen, valójában a degaulleista külpolitika egészéről van itt szó. A francia kormány döntése a maga módján folytatása annak a politikának, hogy Francia- ország visszautasította a részvételt a genfi leszerelési értekezleten, és hogy De Gaulle elutasít mindennemű tárgyalást a Szovjetunióval a német kérdésről és Nyugat-Berlin ügyéről.” Haitiről, vagy ahogy az amerikai kézikönyvek nevezik: a világ első független néger államáról ritkán esik szó a hírügynökségi jelentésekben. Francois Duvaiier, akit 1957-ben választottak elnökké — mint a New York Herald Tribune írja, meglehetősen gyanús körülmények közepette —, gondoskodik róla, hogy országában temetői csend legyen. Ha azután Haiti mégis beszédtémává rukkol elő, akkor valami rendkívüli esetnek kell történnie. Most is ez történt. A Port- au-Prince-1 hatóságok minden diplomáciai udvariasságot mellőzve ajtót mutattak az angol követnek. A követ, mellesleg a diplomáciai kar doyenje, ugyanis elszólta magát. Egy amerikai újságírónak azt mondta, hogy „ha segítjük Haitit, akkor egy gengszter hatalmon maradásához nyújtunk segédkezet”. Az újságíró megírta lapjában ezt a Duval ierra nézve egyáltalán nem hízelgő véleményt, azzal, hogy; egy európai diplomatától szárma-’ zik. A New York Herald Tribune megjegyzi, hogy a Haitiba akkreditált diplomaták zömének ugyanez a véleménye, csak éppen nem ildomos ezt nyíltan hangoztatni. Végtére is Duvaiier Washington és a Wall Street, jóvoltából került az elnöki székbe. Hogy megválasztása körül történt némi suskus és hogy ő maga gengszter — hát istenem. Még mindig jobb elnöknek egy gazember, aki engedelmes, mint egy olyan ember, aki hazája és népe érdekeit fölébe helyezi a State Department óhajainak. Nyilván így vélekednek Washingtonban. Az angol követ örülheti hogy egyszerűen megúszta a kiutasítással. Mert amikor hangosan kimondta, hogy Duvaiier gazember, voltaképpen annak washingtoni barátait, a Wa’lstreet-i pártfogókat hozta kínos helyzetbe. Mert hogy is mondja a közmondás? Madarat tolláról, embert barátjáról... Buenos Aires drámai éjszakája - Forrponton az argentin válság A hétfőről keddre virradó éjszakán Buenos Aires a peronisták múlt vasárnapi választási győzelmével kirobbant válság legdrámaibb óráit élte át. A fegyveres erők vezetői egy hete többé-kcvcsbc következetesen Frondizi távozását követelik, mert szerintük az elnök a felelős a peronista erők előretöréséért. A különböző fegyvernemek között mindeddig ellentét volt azonban az alkotmányos formák betartásának kérdésében. Hétfőn este azonban a három fegyvernem vezetői: Raul Poggi tábornok, a szárazföldi hadsereg parancsnoka, Augustin Pena ellentengernagy, a hadiflotta parancsnoka és Cayo Alsina brigádtábornok, a légierők főnöke elhatározták, hogy közös frontot alakítanak ki az elnök ellen. Aramburu tábornok, volt argentin elnök, akit Frondizi kért fel közvetítésre, ezek után hétfőn este felkereste az államfőt és írásban szólította fel lemondásra. Aramburu hangsúlyozta, hogy Frondizi távozása az egyedüli eszköz az alkotmányos folytonosság fenntartására; „Éjfél után Aramburu közölte, hogy Frondizi visszautasította a felszólítást és kijelentette: „Nem mondottam le és nem is fogok lemondani”. A tábornok ezek után nyilatkozatot tett: „A köztársaság súlyos veszélyben van” — mondotta, s hozzáfűzte, hogy a megoldás csak Frondizi elnök lemondása lehet. Röviddel ezután a három fegyvernem vezetői külön- külön tanácskozásra ültek ösz- sze. A megbeszélések éjjel két óráig tartottak. Ugyanakkor Frondizi hívei az elnök otthonába siettek: odaérkezett Jose Maria Guido, a szenátus, valamint Federico Fernandez de Monjadin, a képviselöház elnöke Is. Mindenki úgy vélte, hogy a katonai államcsíny csak órák kérdése. Míg a katonai vezetők tanácskoztak, Rawson tábornok, a Buenos Aires-től mintegy 300 kilométernyire lévő Tandil városában állomásozó harmadik lovashadosztály parancsnok» felszólította az összes katonai parancsnokokat, távolítsák el. erőszakkal Frondizit az elnöki székből. A tábornok i közölte, hogy menetkészültségbe helyezte egységét. Hajnali két órakor azonban bejelentették, hogy a három fegyvernem vezetői kedden még egy utolsó kísérletet tesznek a válság „alkotmányos” megoldására. Az AFP jelentése szerint az argentin fővárosban úgy vélik, hogy a három fegyvernem vezetői egységesen szólítják fel lemondásra Frondizit. A hírügynökség megjegyzi: szemmel látható, hogy Frondizi makacssága olyan helyzetbe hozta a katonákat, aminőre nem számítottak. Kevés a valószínűsége azonban annak, hogy az elnök enged az újabb felszólításnak. Az elnöki palota őrségét a hajnali órákban újabb 150 katonával erősítették meg, ami. igazolni látszik Frondizi kijelentését: „Csak fogolyként, vagy halottként távozom”; fl XXII. keaujresszDs és a vegyipar fejlesztése Irta: Lini István technikumi igazgató a . — leninizA marxizmus mus klasszikusai sokat foglalkoztak a műszaki fejlődésnek a termelő erőkre gyakorolt hatásával, a tudomány és a technika legfontosabb irányainak, s ezek gazdasági és kulturális kihatásainak vizsgálatával. Marx, Engels és Lenin sokszor hangsúlyozták a vegyiparnak a társadalmi fejlődésben betöltött szerepét. Egy évezred alatt alakult Iá az első vegyipari ágak nagyon kezdetleges, többnyire véletlen megfigyeléseken alapuló technológiája.. Hosszú időn keresztül a vegyi termelési folyamatok — néhánynak, például a fémolvasztásnak kivételével — nagyon elmaradtak a mechani- . kai termelési folyamatok fejlődése mögött, s a. szó szükebb értelmében vett vegyi termékek csupán segédanyagok voltak. Ebben az időben valóban a mechanikai termelési folyamatok fejlődése tette szükségessé vegyipari vállalatok létesítését a savak, lúgok, sók, vagyis az úgynevezett „vegyi alapanyagok” előállítására. A szerveskémiai termékek előállítása csak később indult meg. A vegyipar kialakulásában és fejlődésében új korszak kezdődött a szintetikus vegyi anyagok megjelenésével és a szerves szintézis sokféle ágának rohamos kifejlődésével. A kommunista párt és a szovjet kormány már a népgazdaság helyreállításának kezdeti szakaszán felismerte, hogy a műszaki fejlődés egyik legfontosabb iránya a népgazdaság valamennyi ágának tervszerű kemizálása, mert a termelés kémiai módszerei .oldják meg az ésszerű, gazdaságos anyagfelhasználás és megmunkálás műszaki és gazdasági problémáit és segítségükkel újabb természeti erőforrások állíthatók a szocialista társadalom szolgálatába. 1929-ben az SZK(b)P ,,Az Északi Vegyipari Tröszt működéséről” szóló határozata megállapította: „a vegyészeti tudományt számos, fontos felfedezés a termelőerők fejlődésének egyik alaptényezőjévé, az anyagi kultúra új eszközeinek forrásává tette. A proletárállam feladata tehát, hogy minden érejével fejlessze' a kemi- zálást és a vegyipart”; A kemizálás a népgazdaságban a technikai haladás fő irányvonalát szolgálja, amikor szilárdítja és bővíti a kommunizmus anyagi és technikai báAz SZKP XXII. kongresz- szusa sokat foglalkozott a vegyiparral. Hruscsov elvtárs elöadój beszédében, a felszólalók hozzászólásaikban, végül a kongresszus határozataiban sokszor találkozunk a vegyipar fejlesztésének kérdésével. Hruscsov elvtárs, előadói beszámolójában — értékelve a Szovjetunió iparában végbement fontos minőségi változásokat — a vegyiparról ezeket mondotta: „A vegyipar mind nagyobb mértékben használja fel nyersanyagként a földgázt és az olajgázt. Ennek eredményeképpen jelentősen csök- kenthettük a termékek önköltségét, nagy mennyiségű élelmiszer alapanyagot takaríthattunk meg. Az idén több mint 130 millió púd szemesterményt takarítunk meg csupán azáltal, hogy nem élelmiszeralapanyag- ból állítjuk elő az alkoholt. Hat év alatt több, mint kétszeresére növekedett a műanyag- és múszáltermelés.” A kommunizmus anyagitechnikai bázisának megteremtésében fokozódik a vegyipar jelentősége. A nagyarányú fejlesztés körvonalazására idézzük Hruscsov elvtárs szavait: „Rendkívül nagy jelentőségre tesz szert a vegyipar. Húsz év alatt termelése a cikklista jelentős bővülésével egyidejűleg, körülbelül tizenhélszeresőre emelkedik. Nagy arányban elterjed a polimerkémia, a műanyagkémia. A műgyanták és műanyagok gyártását hozzávetőleg hatvanszorosára növeljük. A közszükségleti cikkek gyártása szempontjából különös jelentőségű műszálgyártás hozzávetőleg tizenötszörösére nő. A műtrágyagvártást kilenc —tízszeresére kell emelni.” A mezőgazdaság *££ sával kapcsolatban Hruscsov elvtárs kijelentette; ..Most az egyik legidőszerűbb feladat a vegyipar fejlesztése, a műtrágya és ezen belül a nitrogénműtrágya-gyártás növelése. Ugyancsak növelni kell a her- bicidek és más gyomirtó és növényvédő vegyszerek gyártását. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a műtrágyagyártás egyenrangú a mezőgazdaság gépesítésével, mert ez is, az is a mezőgazdasági termelés növelésének döntő feltétele.” A termelőerők elosztásának előirányzatánál nagy vegyipari komplexumok szervezéséről beszél a program. Fzeket azokon a vidékeken kell létrehozni. ahol nagy mennyiségben található olcsó földgáz és kőolajgáz. íme. ' néhány kiragadott példa, melyek mutatják, hogy milyen óriási méretű lesz a vegyipar fejlődése a Szovjetunióban a kommunizmus építésének időszakában. A vegyipar fejlesztésének jelentőségét a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésében talán így foglalhatnák össze: A kemizálás sok nehéz népgazdasági és műszaki feladat megoldását teszi lehetővé. Ezért fontc* feladat a vegyipar erőteljes fejlesztése, a korszerű kémia eredményeinek teljes felhasználása a népgazdaság valamennyi ágában, ami megnöveli a pépi vagyon gyarapításának új, tökéletesebb és olcsóbb termelőeszközök és szükségleti cikkek előállításának lehetőségeit. Ez jelentősen fokozza a társada’mi munka termelékenységét és lehetővé teszi a szocialista termelés belső tartalékainak komplex kihasználását. s így a kemizálás továbbfejlesztése lehetővé teszi a kommunizmus építésének egyes fázisaiban jelentkező konkrét feladatok teljesítését. Amikor a XXII. kongresszus programjának a vegyipar fejlesztéséről szó'6 részeit áttekintjük, felvetődik a kérdés; ebben a vonatkozásban milyen előirányzatokat ír elő a magyar vegyipar második ötéves terve. Elevenítsünk fel néhány adatot. Vegyiparunk második ötéves tervének irányvonalát a Központi Bizottság 1960. június 29-i határozata jelölte meg. Eszerint a magvar vegyipar fejlesztése az alábbi fontosabb feladatokra terjed ki: — a műtráwa-, a gyomirtó-, a növényvédő- és az egyéb vegyszerek gyártásának fokozása a mezőgazdasági terméshozamok növelésére; — a műanyag- és műszáltermelés fokozása ipari nyersanyagbázisunk szélesítésére; — gyógyszer- és gumiabroncsgyártásunk, valamint szintetikus mosószer-, lakk- és festékanyagtermelésünk korszerűsítése és fejlesztése. A műtrágyaipar a legnagyobb mértékben fejlesztett iparágak közé tartozik. 1965-ig nitrogén-műtrágyatermelésünket 4,5-szeresére, szuperfosz- fát-termclésünket pedig több mint 3-szorosára növeljük. Jelentős fejlődés, hogy 1965-re az összes nitrogénműtrágya mennyiségének 90 százaléka lesz földgáz bázisú és így ebben a tekintetben megközelítjük a legfejlettebb országok műszaki színvonalát. Ennek gazdasági hatása sem lebecsülendő, mert évente félmilliárd forintra becsülhető az a megtakarítás, ami ilymódon áll elő a jelenlegi kokszbázishoz viszonyítva. A mezőgazdaság terméshozamának növelésében a vegyiparra egyéb feladatok is hárulnak. A növényvédőszerek termelésének bővítése a legnagyobb jelentőségű. Az ötéves terv folyamán hozzákezdünk egy olyan nagyszabású növényvédelmi program megvan lósításához, amely nem is fejeződik be a tervidőszak végéig. hanem 15 évig tart. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy 1975-ig a jelenlegi kár n felére csökkenjék. Ez 1975-ig mintegy 6 milliárd forint megtakarítását jelenti. A legtöbb tennivaló a műanyag- és műszálipar fejlesztésében mutatkozik, mivel itt jelentkezik a legnagyobb lemaradás. A Központi Bizottság által megielölt feladat megvalósításaként azt tervezzük, hogv a második ötéves terv végéig műanvaptermel ősünket 4-szercsére növeljük 1958-hoz viszonyítva. Mű szál termel ésfi eket közel kétszeresére növeljük. Vegyiparunk legkorszerűbb iparága a gyógyszeripar. Meglévő gyáraink bővítésével és rekonstrukciójával az iparág termelését 1965-re az 1958. évinek kétszeresére növeljük. A gyógyszeriparral körülbelül azonos mértékben kívánjuk fejleszteni gumiiparunkat. Ezen belül majdnem 50 százalékkal nő a pneumatik-terme- lés, és az igények megkövetelik a műszaki gumiáruk gyártásának megkétszereződését is. Ezt a fejlesztést rekonstrukciókkal hajtjuk végre. Kőolajfeldolgozásunkat nagy feladat elé állítja a rohamosan növekvő üzcmanyagszükséglct kilógítése, amely szükségessé teszi, hogy feldolgozó kapacitásunkat megkétszerezzük. A fejlesztés eredményeképpen a második ötéves tervben vegyiparunk megkétszerezi terme lését. Vegyipari programunk megvalósítására fordítjuk az összes ipari beruházás egyha- todát. A beruházásra szánt, összeg nagyságát szemlélteti, hogy amíg 1950—1954 között csak öt új vegyipari üzem, illetve nagyobb üzembővítés készült el a vegyiparban, 1955 és 1960 között tizenöt ilyen tétellel bővült vegyiparunk. 1961— 1965 között pedig 35 nagyobb üzem bővítését kívánjuk elvé gezni. Miért jelenti a vegyipar fejlesztése ötéves tervünk egyik legfőbb célkitűzését? Erre a kérdésre 2^1 ben Kádár elvtárs szavaival válaszolhatunk: „Ez a terv — mondotta Kádár elvtárs az országgyűlés 1961 októberi ülésszakán — nemcsak egyszerűen a második ötévek terv, hanem az az ötéves terv. amelvneK éveiben Magvarorsz.ágon befe« jeződik a szocialista társadalom megalapozása és telje* lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére.’! Ha egy követ elszólja magát...
