Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
ESEAKMAOTARORSTA« TuánMP, IMS. Mnribr TL FÜZES LÁSZLÓ: HAZAFELÉ Raktáron a füstölnivaló MJsJcoScoo, a G&möri Pályaudvar melletti Dohánybeváltónál, végefelé tartanak a nagy munkák. Ebben az időszakban szállítják; be a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a füstölnivalót, vagyis a szárított és bálákba csomagolt dohányt. Természetesen, az átvételre váró mennyiségtől függ, hogy meddig húzódik a szezon. Kevesebb, de jobb! Dr. Bernáth Zsigmond üzemvezetőtől kérdeztük meg, milyen volt az idei dohány- termés, vagy ahogyan ők mondják: az anyag. A száraz nyár, miként más növényeknél, így a dohány esetében is éreztette hatását. De nem túlságosan jelentékenyen, illetőleg inkább minőségi termést érlelt. A mennyiségi hozam természetesen kisebb, mint más esztendőidben volt, aggodalomra még sincs ok, mert ezt kárpótolja a minőségi változás. — A dohány jó szárazságtűrő növény — mondta Bernáth Zsigmond — volt olyan területünk, amely egész nyáron egy szem esőt sem kapott, mégis 5—6 mázsás termést adott egy katasztrális hold. Beszél a dohány... Miután Bernáth Zsigmond elmondta, hogy az 1962-es szerződéskötésekkel megyei szinten 107 százalékra állnak és a jelenleginél még jóval nagyobb területre volna szerződési hajlam, ha a termelő egységek megfelelő szárítási lehetőséggel rendelkeznének, egy érdekes tapasztalatot közölt: Aki dohánnyal foglalkozik, sokféle jelből következtethet arra, hogy milyen a termelő szakképzettsége, mennyire ért e növény termeléséhez. A levelek színe, illata mutatja, hogy időben törték-e le, helyesen szárították, kezelték-e, amíg az a beváltóba került. — Az idei átvétel során minden esetben következtetni tudunk a kapott anyag alapján arra, hogy hány éve működik az illető termelőszövetkezet. A kezdő, egy, vagy két éve közösen dolgozó termelőktől hitványabb anyagot kaptunk, bár ez nem minden esetben az emberek hozzá nem értéséből, hanem az adottságok, megfelelő szárítási lehetőségek hiányából származott. A legjobb anyagot Ra- dostyán, Edelény, Tiszaluc termelőszövetkezetei küldték, ezekkel igazán elégedettek vagyunk. Hat és félezer mázsa már raktáron Az átvétel október 15-én kezdődött, azóta folyamatosan szállítottak az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, s minthogy már csak az igrici állami gazdaságban van kint egy kisebb tétel, a munka e része hivatalosan is befejezettnek tekinthető. A miskolci Dohánybeváltóhoz összesen 6 és félezer mázsát kitevő anyag érkezett, amelyet rövidesen Nyíregyházára szállítanak át. Itt gépi, vagy mechanikai úton (sokkal olcsóbb, mint a természetes fermentálás) fermentálják, s /újból visszaküldik Miskolcra, úgynevezett utóérlelésre, tárolásra. Megjelent a peronoszpóra Nagy ijedelmet okozott, amikor 1960 késő őszén hazánkban is megjelent a do- hány-peronoszpóra. Szerencsére, akkor már nem tudott kárt tenni a termésben, mert annak nagy részét letörték, de féltek a termelők és a szakemberek, hogy „pótolja” ezt majd lűöl-üen ... Ez a veszedelmes ellenség egy kísérleti anyaggal Németországon keresztül, Amerikából került hozzánk és a Növényvédő Állomás a tanáccsal karöltve, hadjáratra kelt ellene. Sokfelé permeteztek és segítségül szegődött a peronoszpóra elleni küzdelemhez a száraz időjárás is, így ismét nem tett sok kárt — Az a tapasztalat — mondta Bernáth Zsigmond —, hogy a termelők kezdetben idegenkedtek a permetezéstől, pedig a védekezésnek ez az egyetlen hatásos módja. Nem beszélve arról, hogy államköltségen történik, a Növényvédő Állomás végzi el. Fontos tehát, hogy a jövő esztendőben, különösképpen, ha nedves, páradús időjárás lesz, a termelők mindenütt elősegítsék és támogassák ezt a munkát. A termés megvédése közös érFosxforeamhálé ruha A textilipar, miután a vegyi-, az üveg- és a fémiparral már szövetségbe lépett, nem elégszik meg a szintetikus-, az üveg- és a fémszállal, hanem össze akar házasodni a nyomdaiparral is. A nyomdaipartól olyan festéket kért a Magyar Selyemipari Vállalat, amely- lyel ha átitatják a selyemfonalat, az csillogóvá, foszforeszká- lóvá válik. A „világító” textilanyagot estelyiruhára szánják. Most próbálkoznak gyártásával és minden remény megvan arra, hogy a következő farsangkor sok jánosbogár-jelmezt készíthetnek majd maguknak a bálozók. Az újszerű textil különösen hangulatvilágításban, vagy éppen rövidzárlat esetén előnyös: sötétben is felhívja a figyelmet az esetleg petrezselymet áruló táncosnőre.------o-----— A Miskolci Könnyűgépgyár dolgozói 17 hidraulikus kanalas emelőt, s 12 hidraulikus bálafogót készítettekei so- ronkívül. A diesel-motoros emelőtargoncához szükséges alkatrészeket a Román Népköz, társaság megrendelése alapján gyártották le. dek. Ö. M. Szolmizáló gyerekek Mint sárga dzsinn, a hóesésben villamos robog át a téren, visz haza, hol már vár az ágyam, elfáradtam a rohanásban, reggeltől estig, hajt az élet, a nagy gondok s a semmiségek. A Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat szakszervezeti küldöttgyűléséről még pár lépés, s az esti órák a gondok görcsét majd feloldják. A szolfés oktat fa célja a hallás fejlesztése. A budapesti Csobánc úti zenei óvodában Forral Katalin óvónő felügyelete alatt Juhász Mónika és Szalal Erika szolmizálnak. Csütörtökön délután a Hámor Étteremben került sor a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat szakszervezeti küldöttgyűlésére. A beszámolót a régi szakszervezeti bizottság megbízásából Árva Sándor titkár tartotta. Foglalkozott a beszámoló a szakszervezet különböző területeken végzett munkájával, eredményeivel, többek között a dolgozók szakmai és politikai fejlődésében elért sikerekkel Leszögezte, hogy a munkaverseny szervezésében, lebonyolításában, hatalmas előrelépés történt az elmúlt három évben: számos szocialista címért küzdő brigád alakult, a fiatalok jól dolgozó KISZ-bri- gádokba tömörültek, sokan kapták meg a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést, számos újítási javaslat született, javult a dolgozók viszonya az önkiszolgáló éttermekhez és más korszerű vendéglátói módszerekhez. Mindennek a vállalat dolgozóinak életszínvonalában is megmutatkozik az eredménye. 1958-ban a vállalat még 2 millió forintos adóssággal zárta az évet, a következő évben az adósság első felének kifizetése mellett 7 napi keresetnek megfelelő nyereség- részesedést osztott, 1960-ban a második részletet is kiegyenlítették és már 10,5 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak a dolgozók, s a tavalyi év eredményei azt mutatják, hogy a nyereségrészesedés , az eddigi növekedés arányában emelkedett ismét Foglalkozott továbbá a beszámoló a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak munkájával. Különösen a fegyelem megszilárdítása, a törvényesség betartása, a munkaerkölcs javítása terén értek el jó eredményeket. Megemlékezett a beszámoló a munkavédelem javulásáról, a társadalmi bt róságok működéséről, valamint a kulturális és a sportmunka eredményeiről is. A hozzászólások foglalkoztak azzal, hogy helyes, ha a vállalat vezetői kikérik a dolgozók véleményét, erőteljesebben támaszkodnak kezdeményezéseikre, nagyobb bizalmat tanúsítanak irántuk. Két küldött is szóvátette, hogy az eddiginél jobban meg kellene becsülni a régebbi dolgozókat, éppen a törzsgárda kialakítása érdekében. Többen beszéltek arról, hogy a vendéglátó dolgozói egyre inkább tisztában vannak azzal, milyen fontos az ország dolgozóinak egészsóge, munkakedve, egyre növekvő igényei szempontjából a közétkeztetés folytonos javítása. Az egész küldöttgyűlésen végigvonult a nagy kérdés: a vállalat által kitűzött cél, a szocialista vállalat cím elnyerésének kérdése. A küldöttgyűlés valamennyi résztvevője megegyezett abban, hogy a szocialista bri gádmozgalmat, a munkaverseny magasabb szintű szervezését, a munkafegyelem, munkaerkölcs további javítását, mindenkéopen folytatni kell. H, E, § § ÓNODVÁRI MIKLÖS: í TÜZSZÜNET § ff Barátom mesélte el ezt a tór§ ténetet: j Tudod, mint sok helyen, ná- §lunk is magasra szökött a mi- ffnap a „világvége-láz”. Köze- slebbi ismerőseim körében nem ysok ügyet vetettek rá, kinevetitek az együgyű jóslatokat, akár csak jómagam is. Mit mondjak? Egy kissé haragudtam rágtok is. Amikor az újságokban ff— eltekintve a valóban komoly 2 tudományos cikkektől — az Sapró élcelődéseket olvastam, § arra gondoltam: mi a csudáS nak kell erről ennyit beszélni! Az emberek a végén még el § találják hinni... No, mérgelődtem, szidtam magamban az e újságot is, a hívő öregasszonyo- xkat is, akik szén teltgyertyáért 5 sorakoztak a parókián, de legein kább azokat, akik ezt a masz- §lagot összekotyvasztották. § Ötöd-, hatodnapra napirendire tértem a dolog felett, ff Vigye el a macska! Ilyesmi „miatt nem izgatom magamat! JHa hiszik, higyjék... Majd Részhez térnek február ötödiké S után. A családomban minden rendben volt. A fiam még csak §négy éves, neki fogalma sincs ff a bolygók együttállásáról. Nem c- is gondoltam rá, hogy megma- ■Sgyarázzam neki. Van nekem § dolgom elég, nem fogom a „vi- fflágvége” mesével az időt töltetni. Ugyanezen a véleményen S volt Klári, az asszony is. § Este. C De reggelre valahogy. „ \ Várj csak, hadd mondom végig! Lakik a mi utcánkban egy idős házaspár. Nevezzük őket igy: Szalma bácsi és Szalma néni. öregek. A bácsi hetvenkettő, a néni hatvanöt éves. Papíron... az anyakönyvi bejegyzés szerint. Mert, ha Szalma bácsira ránéznél, azt mondanád: „ide a rozsdás bökőt, hogy nem több hatvannál... Julis néni meg, akár férjhez is mehetne.” S ezt valóban nem udvariasságból mondom. Nagyon szeretjük őket, gyakran össze is jövünk, és csak akkor látszanak hetvenkettőnek, amikor a világ mai dolgairól esik szó, vagy ha a földszintes kis házban, ahol ők laknak, megszólal a régidivatú kakukkos óra. Ilyenkor az öreg ásít egyet, és azt mondja: — Mán' nekem öcsém takarodó. Elülök a tyúkokkal. S „el is ül” nyomban. Bezzeg hajnalban, amikor más még a fal felé fordul, Szalma bácsi már talpon van. Matat, puto- kovál a ház kőiül, amit este ide rakott, most oda teszi, két percig nem tud meglenni munka nélkül. Ilyen természetű Szalma néni is. Amikor hozzánk eljön, pedig igazán vendégként fogadjuk, ott sem tud egyhelyben maradni. — Adja csak ide Klárikám, majd megstoppolom én azt a zoknit. S ha egyszer Szalma néni megstoppol valamit... Máskor meg, min Eh a a lánya, vagy menye lenne, így egzecí- roztatja Klárit: — Jaj, lelkem, hogy néz ki a gang? Adja ide gyorsan a seprőt... Mosógéppel mos? Elszakítja az inget... Az égből dobálják maguknak a pénzt?... Már megint új cipőt vettek a gyereknek? Oh, vérzőszívű szűzmáriám, az én fiam (a háborúban elesett szegény) bocs- korban, meg szalmából font botosban járt hatéves koráig. Maguk meg? Mindig új cipő. mindig a prekeó. Így mondja: exprekcó ... Minek az? Mi van abban a fekete lében? Urizá- lás, pénzszórás ... Eh, nem lesz magukból semmi!... Csak nem sértettem meg, Klárikám! Rendszerint a másik szobából hallgatom, hogyan idomítja az asszonyt. Olykor messze szalad kissé, de ezt Klári is, én is megbocsátjuk neki. Én? Sőt!... Mert Klári kezén valóban olvad a pénz, mint a meleg sütőben a vaj. Már gondoltam is rá, hogy Szalma nénivel kezeltetem a kasszát, ha nem félnék attól, hogy majd túlságosan a fogunkhoz veri a garast. Ezt teszi otthon is. A házban Szalma néni hordja a kalapot, ami azt jelenti, hogy nála van a pince kulcsa is. A pincében pedig három hordó bor, ahová Szalma bácsi szeretné megkönnyíteni a bejárást. Hasztalan. Az asszony vigyáz a borra is, Szalma bácsira is, mint a hétfejű sárkány. Van hát valami abban, amit én régóta sejtek, hogy az öreg azért is örül a mi látogatásainknak, mert Szalma néni olyankor szó nélkül oldja meg a köitény madzagját, tudniillik, oda van fűzve a kulcs, s csak a szemével int: — Hozhatsz egy kan csóvál. Egyébkor — esküdni mernék — még az ágyba is magával viszi a kulcsot. A bor? Bornak bor. De savanyú! Csak Szalma bácsi vedeli, és a hatodik pohár után, ki tudja hányadszor, elkezdi: — Sarajevónál, öcsém, ezt még nem mondtam el, ezt hallgassa meg. Kívülről tudom. De ha nem mondaná, hiányozna. Azt hinném, hogy beteg. Sorolja kilencig. Akkor megszólal a kakukkos óra. Szalma bácsi ásít egyet, és hirtelen fordulattal befejezi: — A bosnyákok mind elfutottak, én meg öcsém... elülök. Előbb még kitölti a kancsó- ból a bort, hogy amíg alszik, nehogy visszavigye az asszony, és soha nem mulasztja él, hogy így búcsúzzon: — Éljen II. Rákóczi Ferenc és Szalma János! Mire az öregasszony mordul egyet döcögősen. — Feküdj le, vén bolond. Szeretjük őket. Aranyos öregek. Sok kellemes órát szereztek már nekünk, és életünk, barátságunk tisztán csordogált, mint az üde hegyi patak egészen február negyedikéig. Atycor következett be az Ösz- szecsapás, az öregasszony any- nyit prézsmitált, hogy egy pillanatra Klári is megingott. Klári! Az én feleségem! Klári, a felvilágosult asszony! Reggel, február negyedikén a szokottnál tovább lustálkodtam. Ébren voltam már, ha- nyattfekve, az ágyban gondolkoztam. Hallom ám, hogy odakint a konyhában pusmorog- nak. Megtanulják a rend és tisztaság szeretetét Is. Hálótermeiket, a tanulószobát, a társalgót ók takarítják. Szégyen Is lenne, ha a látogatók a legkisebb porszemet fedeznék fel valahol. Csordás Magdolna és Barczikai Gizella vidám nóta közben takarítják a kollégium társalgóját. Foto: Szabados Kék villámként most fény cikázik a völgyön át a szemhatárig. S a gondok malma halkan indul, őröl holnapi szép napombóL Otthon a kedves vár, s az este, halk boldogsággá csendesedve, Mankóra nevelés a kollégiumban A miskolci Herman Ottó Leánykollégium jó hírnévnek örvend. Az innen Kikerülő fiatalok bátran megállják helyüket az életben. A kollégium vezetősége szigorúan ellenőrzi a lányok tanulását, állandó figyelemmel kíséri iskolai előmenetelüket. A bentlakó lányokat a fizikai munka szeretető re is megtanítják. Vasárnaponként nagy a sürgés-forgás az épületben, ilyenkor a lányok maguk főzik az ízletes ebédet. Hágen Márta és Matisz Piroska tiszteletben főszakácsok buzgólkodnak a főzésnél. Mögöttük Acs Anna és Széli Erzsiké hámozzák a vacsorához való krumplit. A
