Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

4 ESZAKWTAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. január 14. Meditáció a nézőtéren Ü lök a Miskolci Nemzeti Színház sötétbe borult nézőterén. A magasságot fény­pászmák szövik át, a színpadon viliódznak a lények. Néhány perce kezdődött meg Brecht drámájának, az Arluro Ui-nak előadása. Már többszőr láttam az előadást, most is feszülten figyelek, mert mindig felfedezek benne valami újat, valami apró megragadót, de figyelmemet nem kerüli el a nézőtér sem. A sötét nézőtér neszeiből próbálok következtetni arra, miként íogadja a közönség ezt a szokatlan — tartal­mában, szerkezetében, előadásmódjában a szokványostól messze elütő — darabot. Talán a tizedik vagy tizenkettedik előadása folyik a darabnak. A játék gördülékenyebb, csiszoltabb előadásról-előadásra. És előadás- iól-előadásra többen ülnek a nézőtéren, mind többen jönnek el. hogy Brecht művét lássák. Sok nézőnél az érdeklődés még nem a Brecht iránti tiszteletből, nem az új színpadi kifeje­zési forma iránti érdeklődésből és nem a darabban tárgyalt történelmi kor jobb meg­értésének vágyából, hanem puszta kíváncsiság­ból fakad, vagy azért jönnek el, mert megvan a bérletük. Akik azonban eljönnek és a szék­sorokból nemcsak nézik a színpadi mozgást, de látják is a történéseket és a színpadon áb­rázolt, vagy csak jelzett megnyilvánulások mögött meglátják az összefüggéseket, érzékelni tudják a szerző és a rendező koncepcióit, azok felejthetetlen élménnyel lesznek gazdagabbak. Bátran állíthatjuk, hogy estéről-estére mind többen lesznek ez utóbbi kategóriába tartozók. Persze, aki úgy ül be Brecht darabjához, mintha szórakoztató darabot várna és a szín­padtól pusztán szórakoztatását várja — csaló­dik. Az Arturo Ui lebilincsel, feszült izgalom­ban tart, örökre szóló élményt ad, de nem sorolható a szórakoztató megnyilvánulások kategóriájába. Merész tett, bátor vállalkozás volt az Arturo XJi bemutatása, de c nélkül nincs előrehaladás a művészeiben. Színházművészetünk nem re­kedhet meg a szokványos keretek között pergő, vagy csak a szórakoztatást célzó darabok be­mutatásánál. A miskolci színház évek óta szem előtt tartja ezt az elvet és anélkül, hogy a csak szórakoztatásra vágyó nézők igényeinek kielégítését csökkentette volna, elindult az új színház útján. Pavel Kohout Ilyen nagy szere­lem-je, Arbuzov: Egy szerelem története, Arthur Miller Pillantás a hídról című drámája már ennek az útnak a mérföldjelzői és ennek az útnak a folytatása — bátran mondhatjuk: magasra ívelő folytatása — az Arturo Vi. A színházban megvan a törekvés, hogy mind szélesebb közönségtömegeket ismertessen meg a modem drámával, mind nagyobb közönség­tömegek értsék meg: a színházművészetnek nem az illúziókeltés képezi kizárólagos fel­adatát, nemcsak gyönyörködtetnie, elandalí­tania kell, hanem kell, hogy az értelemhez is szóljon, gondolkodásra, magunk és a bennün­ket körülvevő világ vizsgálatára indítson. Színházunk az utóbbi években j<" szolgálja ezt a társadalomformáló feladatot és hogy még nem talált teljes megértésre a közönség minden rétegében, annak oka nagyrészt ezek­nek a drámáknak újszerűségében, kifejezési formáinak szokaBánságában keresendő, rész­ben pedig abban, hogy művészi ízlésnevelé­sünk és bizonyos mértékig művészi intézmé­nyeink korábbi helytelen műsorpolitikája nem segítette kéLlő mértékben ennek az újnak jó megismerését és megszeretését. F igyelem a nézőtéri neszeket, hallgatom szünetben a beszélgetéseket, magam is tucatnyi nézővel beszélek. Megoszlanak, sok­rétűek a vélemények. Van, aki egészében el­veti a drámát, mert nem kapta meg a szín­háztól azt a szórakozást, amelyet mint szín­háztól mindenkor elvár. Ezek szerencsére mind kevesebben lesznek. Vannak, akik fiatal ko­ruknál fogva nem a kortárs szemüvegén ke­(QeíUmtö resztül ismerik az. ábrázolt kort és iskolai tör­ténelem-oktatásunkban sem kaptak elegendő és alapos ismeretet erről az időszakról, de mint színpadi érdekesség, erősen vonzza őket a darab, vitáznak róla és ha a mondanivalót nem is értették meg egészében, esztétikai, dra­maturgiai, szcenikai oldalakról megközelítve a színpadon látottakat, formálnak véleményt a darabról. És vannak — ezek vannak a leg­többen —, akik élénken vitáznak a látottak­ról, egymás szavaiba vágva egészítik ki az észleleteket, mindegyikük hozzátéve egy-egy apró megfigyelést a vita közben kialakuló képhez. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez utóbbi kategóriába sorolt vitázók mindegyike barátjává vált a Brecht képviselte színpadi megjelenítési formáknak, mindegyikük mara­déktalanul érti a mű mondanivalóját, egyetért a kifejezési formákkal, de már az a tény, hogy egészségesen vitáznak róla, biztató, mert a mű bizonyos mértékig elérte célját, széles tömegeket indított gondolkodásra és a gondol­kodáshoz, vitához megfelelő indító-alapot adott. Legutolsóként említhetjük azokat, akik megértették egészében a drámát, akik egyet­értenek a modem színjátszási irányzatokkal és akiknek nem okoz hiányérzetet az, ha a szerző, a rendező és a színész nem akarja mindenáron illúziókba ringatni, hanem csak vázlatos ábrázolásmóddal, jelzésekkel akarja a valóságra rádöbbenteni. Brecht és a brechti színjátszás ma még nem a legszélesebb színházlátogató tömegek sajátja. Az értők közül is sokan csak irodalmi különc­ködést látnak benne, de nem érzik maguké­nak. Kultúrnevelési feladat Brechtnek és a modern drámáknak közelebb hozása a közön­séghez, de előbbre kell lépnünk ezen az úton. Oda kell hatnunk, hogy a felnövekvő új szín­házlátogatók már ne különcködést lássanak benne, s ne a csak szórakoztató darabokat tekintsék színházi játéknak, bátran, érdeklődve tekintsék meg a szokványostól eltérő, nagyobb értelmi munkát igénylő műveket is. Az Arturo Ui bemutatását sajnos nem előzte meg elég felvilágosító munka. Nemes feladata lett volna például a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi és művé­szeti szakosztályának, hogy a bemutatás előtt és azt követően iktassa programjába Brecht­nek és munkásságának széleskörű megismer­tetését, tartson ebből a témakörből előadást mind több helyen, üzemekben, munkásszállá­sokon es mindenütt, ahol tömegekhez lehet eljuttatni a tudás fényét. Nem elégséges, ha ezt a munkát kizárólag a színház igazgatója látja el alkalomszerűen. Néhány közösségben már tartottak vitát a darab megtekintése után a színház tagjainak, illetve a darab néhány szereplőjének részvételével, de mindez még kevés. Kívánatos Jenne mind több üzemi vita es elengedhetetlenül szükséges, hogy a diákok csoportos látogatásai előtt az iskola megfelelő Útmutatást adjon számukra. XTégéhez közeledik az előadás. Ui, a geng­sztervezér habzó szájjal handabandázik egy toronyszerűség tetején, majd pojáca mód- •>“F?> kötélén csúszik le a szédítő magasból a földre. Leveszi a jellegzetes Hitler-bajuszt és ezzel a színész kilép a szerepéből. Már nem Arturo Ui es nem Adolf Hitler áll előttünk hanem egy ember mai társadalmunkból aki a bajuszra intve figyelmeztet, hogy lásson is ne csak nezzen szemünk, mert. ez Itt (a bajusz jelképezte gengszter) majdnem a világ ura lett es bár a nép elsöpörte, korai még örül­nünk, „meg termékeny az öl, honnan kijött Ezért nem elég csak néznünk, hanem lát- nunk és értenünk kell Brecht drámáját és allami es társadalmi vonalon mind többet tenni érte, hogy napról-nanra többen értsék meg a művet és mondanivalóját. Benedek Miklós Irta: Horváth József az odriguez j Kulturális hírek a nagyvilágból Új operaház Vuhanban A háromszáz éves hagyo­mányokra visszatekintő kö­zép-kínai operairodalom új színházai kapott Vuhanban. Az operaház újév napján kezdte meg működését. Igaz­gatója Csen Po-hua, híres kí­nai színésznő, aki ennek az operairodalomnak női szere­peit szokta alakítani. Két hí­res alakítását, „A szépség le­győzi a zsarnokságot” és „A szilvafa kétszer virágzik” cí­mű operákat filmre is vették és egész Kínában nagy siker­rel játszották. Drámai és zenei fesztivál Izraelben Izraelben 1962. augusztus 15- től szeptember 10-ig drámai és zenei fesztivált tartanak az ország különböző részén, töb­bek között a caesareai római - kori amfiteátrumban. A fesz­tiválon részt vesz többek kö­zött Pablo Casals, Igor Stra­vinsky és a kiváló angol szí­nész: John Gielgud. Jövő Ősz­szel megrendezik Izraelben a második hárfaversenyt is. Szentivánéji álom — balett A New York City Balett idei évadjának csúcspontja lesz a Szentivánéji álom ba­lett, amelynek Mendelssohn zenéjét a zeneszerző más mű­vei is kiegészítik. A balett koreográfiáját Balanchine ké­szítette, Tilániát Diana Adams, Oberont Edward Vilella tán­colja. Csajkovszkij zongoraversenye egymillió lemezen Az egymillió példányszámos hanglemezrekordot Csajkovsz­kij B-moll zongoraversenye crte el. Van Criburn fiatal amerikai zongoraművész elő­adásában Az eddigi rekordot 600 000 példányszámmal a Tos­canini vezényletével előadott Beethoven IX. szimfónia tar­totta. Zeneszerző az ütőhangszernél Herbert Karajan vezényle­tével a Berlini Filharmoniku­sok Zenekara mutatta be elő­ször Werner Thaerichen „Ver­senymű zongorára és zenekar­ra, Op. 39” című művét. A negyvenéves zeneszerző, a Ber­lini Filharmonikusok egyik muzsikusa, az ütőhangszerek­nél maga is közreműködött az ősbemutatón. »lu^iiimiinBimmmtBuumiunuiuuumuuilUUUUItiUllUIUUiüUmiillllillllllllllllllllHIiniillUlIISÖ*^ I Egészségesebb emberek — falun is Az egészségügy idei felada­tairól szólván, dr. Simonovits István, az egészségügyi mi­niszter első helyettese el­mondta, hogy sok inás között tovább kell dolgozni a város és a falu közti különbség el­tüntetésén. ,,Ez az egészség­ügy fejlesztésének fő irány­vonala,” Mi történik ennek érdeké­ben? Elsősorban az, hogy az 1902-ben beállítandó 1600 kórházi ágy legnagyobb ré­szét a járási kórházak kap­ják. A 25 újonnan felépíten­dő szakrendelő közül is 20 já­rási székhelyre kerül. Két megyében — az egyik éppen Borsod megye lesz — kísér­letképpen bevezetik azt a rendszert, hogy a falu egész­ségügyének irányítása a já­rási egészségügyi osztályok feladata legyen. Ezek a kitűzött céL meg­valósításának anyagi feltéte­lei. De vannak más feltéte­lek is. Mégpedig elsősorban az: orvossal is jobban lás­suk el a falvakat, többen le­gyenek, akik önként, hivatás- tudatból választják a falusi orvos nehéz, felelősségteljes, de nemes szerepét. Ennek ér­dekében az eddiginél is több gondot kell fordítani az or­vosképzésre. A minisztéri­umban külön bizottság fog­lalkozik az orvosképzés re­formjával. Az egyetemek professzoraival együttmű­ködve tisztázzák azokat a feltételeket, amelyek a maga­sabb színvonalú elméleti és gyakorlati képzést elősegítik. Hivatásszeretettől áthatott, kiválóan képzett, jóképes­ségű és szakmailag is állan­dóan fejlődő orvosok kelle­nek a falunak is. Nagyon nagy munka vár még azokra, akik feladatuknak tekintik, hogy a falu egészségügye fel­emelkedjék a város immár magas és egyre emelkedő színvonaléra. Szépek ezek a célok és a ráfordítandó anyagi és szel­lemi erőkkel meg is lehet ezeket valósítani. El fogjuk érni, hogy egészségesebb em­berek legyenek, magasabb egészségügyi kultúra legyen a falvakban is. Nem értik meg Mindnyájan láttuk már a közlekedési rend pirosnyak­kendős, ifjú őreit az utcá­kon. Láttuk, hogy milyen buzgalommal és milyen ügye­sen végzik munkájukat. So­kan talán azt is tudják, hogy ezek a kis közlekedési rendő­rök a legjobb tanulókból, a legpéldásabb magaviseletű, legkiválóbb diákokból kerül­nek ki. Viszont akadnak, akik az ő feladatukat, szerepüket, te­vékenységüket nem értik. Nem értik, mert haragsza­nak. Egy jólöltözölt, fiatal nő például azzal hívta fel magára az utca figyelmét, hogy a sípoló, s utána siető úttörőknek, alaposan kifa­kadt. Lecsibészezte, leköly- közte a gyerekeket és a köz­beszóló, a gyerekek pártjára álló férfinek egyenesen ezzel válaszolt: mi köze magának ehhez? Amikor aztán megje­lent a rendőr, kénytelen volt belátni, hogy valóban komoly az ügy, hogy való­ban „van hozzá közük” az úttörőknek. Nem úszta meg bírság nélkül a közlekedés szabályainak megszegései. Dehát nem is annyira ez a lényeg ebben. Hanem az: nem értik meg a hozzá hasonlók, hogy a „gyerekek” nem mindig „gye­rekes” dolgokat csinálnak. Sőt! Rá lehet a gyerekekre bízni fontos és felelősségteli feladatokat is, például azt, hogy őrködjenek az utca rendjén. Ezek a gyerekek a maguk korosztályának nagy­szerű kis képviselői, s az a munka, amit most végeznek, későbbi mégnagyobb mun­kák előjátéka csupán. Olyan nagy munkáké, melyet majd évek múlva a kommuniz­must építő társadalom, tehát a társadalom minden egyes tagja végezni fog. Olyan munkáké, amelyeket éppen ezek a gyerekek; az akkori felnőttek végeznek majd. Dehát, ha ennek megérté­sét még mindenkitől nem is várhatjuk, elvárjuk azért az úttörőmozgalom, a tanuló, okos, fejlődő ifjúság, a ma­guk területén, a maguk ko­rában kitűnő fiatalok, meg­ható buzgósággal fáradozó gyerekek megbecsülését. Ezt bizony el is várjuk, s jó lenne, ha nem mindig az egyenruhás felnőtt előtt pá­rologna el az a felháborodott „mi köze hozzá ...” H. E. XXXIII. — Nos, a „jámbor parasz­tok,, negyedannyi terményt sem voltak hajlandók adni ehhez a gyalázatos háborúhoz, mint amennyit Hitler és Horthy remélt tőlük! Hát ez nem harc? Nem szembeszegü­lés? Ehhez nem keli bátorság? Ugye. Aztán nem tudom, szá­mon tartotta-e, hányszor ren­deltek már el az ország urai általános mozgósítást? Hány­szor hirdették ki, hogy megla­kol, aki nem teljesíti úgyne­vezett „hazafias”, „honvédel­mi” kötelezettségét. Es ez az ország, meg a főváros, most is zsúfolva van katonaszökevé­nyekkel, a behívóparancsok megszegőivel. Hát ez nem a tömeg harca az uralmon lévők ellen? És ez megalkuvás? Gyá­vaság? Nem, ehhez bátorság kell, és még valami: céltuda­tosság is. Először is, ezek az emberek tudják, hogy a fasisz­ták elvesztették a játszmát, a szovjet győzni fog, s ezzel együtt mi is megszabadulunk az ezeréves szolgaságtól. Má­sodszor: ezek az emberek a maguk módján is siettetni akar­ják ezt a folyamatot. Világos ez? Géza bólintott. Mindazt, mmt Imre bácsi felvázolt, rop­pant logikusnak és világosnak érezte. — Akkor hát, már csak egyet kell megértenie, elvtárs — folytatta Imre bácsi. — Hogy ezt a tömegharcot, az egész nemzet harcát a kommunista párt vezeti, szervezi, bátorítja, ösztökéli. Igen, azon vagyunk, hogy ez a harc, amely a sok-sok egyéni erőfeszítésből tevődik össze, szervezett és egyirányú legyen. Különben nem hozna eredményt a tömegek hősies­sége. Hát ezért igyekeztem én hangsúlyozni, barátom, hogy az egyéni hőstett önmagában nem okvetlenül olyan értékes és hasznos, mintha a hősök mindannyian beilleszkednek egy szervezett harcba, a küz­dők fegyelmezett, egységes arc­vonalába. Hosszú csend támadt. Végül Gulyás bácsi igyekezett véget vetni a hosszú eszmecserének; — Én azt mondom, tegyük el magukat holnapra. Rodriguez úr, nem tudom, jól gondol­tam-e. Annuska itt lakna ná­lam ezután is, a kedves vendégünk pedig odaát, ma­gánál Géza csak nehezen tudott felocsúdni sűrű gondolataiból. — Persze, így lesz a legjobb. Jani bácsi. Altkor hát búcsúz­zunk Is el, jöjjön, Imre bácsi. Jó éjszakát! A két férfi átment Géza la­kásába. Ezután már csak kö­zömbös apróságokról esett szó köztük. Hamarosan lefeküdtek. Géza sokáig nem tudott el­aludni. Megpróbálta meg­emészteni a hallottakat. Ne­hezen ment, hiszen mindez vadonatúj volt számára. De el­ismerte, hogy Imre bácsi egész fejtegetése „a talpán áll”, egyetlen ellentmondást sem ké­pes felfedezni benne. Különben is, hisz neki. Igen, nagyra tart­ja. Nem pusztán azért, mert ki­derült, hogy a kommunista mozgalom egyik vezető alakja, hiszen ő maga is azt mondta: ez nem rang, hanem felelős­ség. De emberi értékei máris nyilvánvalóak voltak Géza előtt. Még amit az este rosszallt: azt, hogy Imre bácsi megkor­holta kissé, még ezt is javára tudta most. Hiszen ahhoz bá­torság, emberség, gerincesség kell, hogy valaki azon melegé­ben megkritizálja jótevőjét. Bi­zonyos, hogy ennek az ember­nek nincs hazugság és képmu­tatás a szívében. Akkor pedig tiszta ember. Csak az az egy nem akart Géza fejébe férni, miért ellen­zi Imre bácsi, hogy ő megtán­coltassa ezeket a gazembere­ket? Miért? Tán féltékeny vol­na? Eh, ez ostobaság! — ker­gette távol magától a valóban bizarr gondolatot. Jó, el kell ismerni — töprengett —, józan és logikus érv' az. hogy a szer­vezett, egységes harc eredmé­nyesebb, célravezetőbb, mint a szétforgácsolt egyéni hősiesség. De vajon a kettő ellentmond-e egymásnak? Egyelőre nem tudott zöldág­ra vergődni e kérdések felett. Hanem azt kezdte firtatni, mégpedig könyörtelen őszinte­séggel, hogy vajon milyen in­dítékokat tudna ő felhozni sa­ját álláspontjának védelmére? Mivel is magyarázza meg elha­tározását Imre bácsinak? S akkor Géza rádöbbent, hogy ő egy kicsit csakugyan hős szeretne lenni. Hős? És ki előtt? — faggatta önmagát kíméletlenül. — Hát magam előtt! — pró­bált kapásból és önérzetesen válaszolni a kérdésre. Megfo­gadtam, hogy sok mindent terjesztek és jóváteszek... Meg kell tennem, hogy megállhas­sak önmagam előtt! Ez szép és nemes eltökéltség — incselkedett vele a gondo­lat. De... Hát igen, az apám előtt is szeretnék hős lenni. Mennyire örülne a derék öreg, s hány­szor elmondogatná: mi lett az én szobatudós fiamból... Hát mégis! És ... Anna. Most vallotta be először ön­magának, hogy tetszik neki ez a lány. Talán már több is ez, mint gyöngéd vonzalom. Szovjet orvosnő előadása Miskolcon Grigovjevna Sikunova moszk­vai orvosnő, kandidátus, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája tudományos osz­tályának vezetője. A TIT me­gyei elnöksége nevében Kár­páti Zoltán megyei titkár és ?dr. Nemecskay Tivadar, az ►egészségügyi szakosztály elnö- >ke fogadta a szovjet orvosnőt. Este 7 órakor az Egészségügyi Szakiskola dísztermében Siku­nova elvtársnő nagy érdeklő­déssel kísért előadási tartott „Étetrekeltés a klinikai halál­ból” címmel. A kedves vendég szombaton a TIT és az MSZB P funkcionáriusainak kíséretében megtekintette Lillafüred és a Bükk nevezetességeit, majd Egerbe utazott. L. G. Sikunova miskolci látogatása sokáig em­lékezetes marad Miskolc orvos- társadalma számára.-------Q------­C serepes dísznövények — lu!i! nélkül A Kertlmag Vállalat szakem­berei hosszas kísérletek alap­ján kidolgozták a szobanövé­nyek úgynevezett vízkulturás nevelési módszerét A városi háztartásokban eddig gondot okozó virágföld beszerzés, illet­ve utánpótlás nagyrészt meg­szűnik, az új módszer szerint ugyanis steril kavicsban gyö­kereznek majd a dísznövényeit, s vízben oldott állapotban ve­szik fel a fejlődésükhöz szük­séges tápanyagokat. A poxha- dás megakadályozására a víz­be faszenet tesznek. | Az eddiginél kényelmesebb •és higiénikusabb vízkulturás j [dísznövénytermesztés eltör- ; Ijesztése érdekében a magyar- >szombatfai kerámiagyár máris [többezres szériában kezdte <meg a kettős beosztású és ízlé­ses kivitelű, zománcozott ces* j .répedények készítéséi, ' 1 A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat egészségügyi szakosztályának és a Megyei Kórház tudományos bizottsá­gának meghívására pénteken este Miskolcra érkezett Lényi Anna pedig bátor lány, hős, lány. Szelíd és fiatal, mégis harcos, edzett és tapasztalt. Igen, és mi van ebben rossz? Én ennek a bátor és harcos Annának imponálni akarok! Ebből nem engedek. Ejnye, hogyan is kezdődött ez? Anna eleinte gyanakvó volt, jó, ez érthető. De egy kis­sé még most is az. És van sto­ben a gyanakvásban, tétova bizalmatlanságban egy kis fö­lényérzet is: a bátor, harcos ember fölényérzete azokkal szemben, akik nem vállalnak akkora kockázatot, és nem vi­szik a bőrüket a vásárra na­ponta háromszor. De Annának meg kell tud­nia, hogy én sem lélek az ár­nyékomtól. Bebizonyítom egy­szer, kétszer, tízszer. És akkor majd Anna... fel tud nézni rám ... Ezzel a gondolattal, s ezzel az eltökéltséggel aludt el. Már félszunnyadtában hős lovaggá emelkedett, és elnyerte Anna tündérszép szerelmét... Másnap, mire felkeltek, Gu­lyás bácsi asztalt terített mindannyiuknak. Jó étvággyal falatoztak. Géza jókedvű volt. — Minden rendben, Imre bácsi! — közölte vidáman. — Telefonon beszéltem Hévízzel. — Nofene — kapta fel a fe-4 jét Imre bácsi. — Ilyen korán?< — Igen, azért hívtam fel az< öregeket korán, még hajnal [j előtt, mert gondoltam, hogy" Ilyenkor még csak Franciscoi lesz talpon. Nem is tévedtem." S amit ő mondott, nekem elég.< (Folytatjuk.) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom