Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-11 / 8. szám

4 ESZAKMAGTAROKSZAG Csütörtök, 1962. jaiinar II. A pedagógusok továbbképzéséről hetesből fakadó elszürkülés veszélye. Ezek a nevelők sok­féle társadalmi funkciót látnak el, és ilyen címen évről évre kimaradnak a fejlettebb fokú, egyéniségük fejlődéséhez kívá­natos továbbképzésről. A szün­időkben rendezett tanfolyamok csak kevesek számára pótolják a folyamatos képzésből való kimaradás hátrányait. Bevezetőben említettük, hogy új oktatási törvényünk foko­zott követelményeket állít a pedagógusok elé. Üjtipusú, nagy műveltségű, szocialista emberek kialakításán kell fá- radozniok. Ennek az elvnek kell áthatnia az oktatási-neve­lési módszereket, eszközöket a legapróbb kérdésekben is. Es szocialista építésünk holnapjával összeforrva kell segíteniük diákjaikat, hogy azok megismerjék az élet leg­különbözőbb kérdéseit. Ehhez segíti őket a továbbképzés, amelynek már Borsod megyé­ben is Vannak látható eredmé­nyei, de a nevelő-oktató mun­kában tapasztalható fogyaté­kosságok, egyben a továbbkép­zésben jelentkező feladatokra is rávilágítanak. Anélkül, hogy a türelmetlenség hibájába es­nénk, feltétlenül fokoznunk kell a nevelők eszmei, poli­tikai, szakmai fejlődésének tempóját. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, amely a napokban foglalkozott a pedagógusok to­vábbképzésének kérdéseivel, a pedagógus továbbképzési mun­ka továbbfejlesztése végett több fontos határozatot hozott. Arra kell törekedni, hogy a nevelők többsége minél hama­rabb elvégezze a dialektikus es történelmi materializmus há­roméves alaptanfolyamát, és ebbe a továbbképzési formába a következő tanévben több pe­dagógust kell bevonni. A jövő tanévben még szélesebb kör­ben kell biztosítani a pedagó­gusok továbbképzését. Világosan kell látnunk a hol­nap igényeit, ismernünk kell milyen embert igényel a szo­cialista jövő, hogyan, milyen módon kell azt nevelnünk, its, fogy ilyen embereket nevel­hessünk, ahhoz elsősorban pe­dagógusainknak kell magukat olyamatosan továbbképezniök. Benedek Miklós Becsület és bizalom A moszkvai közlekedés hatvan százaléka kalauz nélkül működik Mastakov, a Moszkvai Köz­lekedési Igazgatóság helyettes vezetője elmondotta, hogy a szovjet fővárosban jelenleg 1500 autóbusz, 900 villamos és ugyanannyi trolibusz közleke­dik kalauz nélkül. Az első „ön- kiszolgáló” trolibusz 1958-ban kezdte meg működését. Azóta kilencezerrel csökkent a kalau­zok száma, s a közlekedési esz­közök 60 százalékában egyet­len kalauz maradt: a bizalom. Az új esztendőben a városi közlekedés újabb 25 százalékát szervezik át. Ezután csak azo­kon a külvárosi vonalakon marad kalauz, amelyeken sza­kaszrendszer van, tehát nem egységes a viteldíj. A volt ka­lauzok többsége átképző tanfo­lyamra ment és gépkocsiveze­tői képesítést szerzett, vagy máshol keresett munkát. Az ál­lomások „bekonferálását” a ve­zető végzi el — mikrofonnal. Több mint 4 ezer dolgozó kötött önsegélyezési biztosítást az ózdi gyárban Az elmúlt év őszén több óz­di dolgozó kérésére és javasla­tára az Állami Biztosító lehe­tővé tette, hogy a nagy ipari üzemekben úgynevezett önse­gélyezési bizitosítást köthesse­nek. Az önsegélyezési biztosítás — amelynek díja havi 20 fo­rint — az egész családra ki­terjed. Baleset esetén a bizto­sító 25 ezer forintot fizet ki. Ha a család valamelyik tag­ját baleset éri, vagy valaki meghal; a család anyagi tá­mogatásban részesül. Az önsegélyezési biztosítás abban is különbözik az eddigi formáktól, hogy szülés, házas­ságkötés, vagy valamilyen hosszantartó betegség után, a biztosított egyszeri segélyben részesül Eddig minden biztosítási ügyet az Állami Biztosító szakemberei intéztek. Az önse­gélyezési biztosításnál a ta­gok ügyeit — a segélyügyeket — a biztosítottak által válasz­tott intéző bizottság irányítja. Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben az elmúlt két és fél hónap alatt nagy érdeklődés nyilvá­nult meg az önsegélyezési biz­tosítás iránt. Eddig több mint négyezer gyári dolgozó lépett a biztosítottak sorába. Qe.qifz.ztek A pénz számolva... No, nem a kétes értékű közmondásra gondolok. Erre az idő már rányitotta az aj­tót, és a huzat megtette a magáét. Ám vallom: a pénzt meg kell számolni. Hiába, a pénz az pénz! Mi férjek kü­lönösen tudjuk, mert otthon el kell számolni... De mit tegyen az ember fia, ha 20 forinttal fizet és 10 forintból adnak neki vissza. Ha észre­veszi, szerencséje van, de ha már ellépett a kasszától, s azután reklamál, fülébe zsongják az ismert szöveget: pénztártól való távozás után le is út, fel Is út. A hibának több oka lehetséges. Vagy a vásárló, vagy a pénztáros szórakozott. Hogy ilyenkor miként rendeződik a vita, az mór a jóindulat dolga. De lehetséges egyéb oka is: Például: fejed ezerfelé jár. Mert ugye, ez megesik. Le is olvassák az arcodról, s ek­kor, ha fizetsz, (néhol) szép lassan visszarakják eléd az aprót, aztán várnak, némi csodálkozással. Vársz te is, aztán azon kapod magad, hogy elbambultól. Szavad nincs. Átengeded a helyed, mert a könyökök is figyel­meztetnek. Kint már eszed­be jut, miért voltál bamba, de már késő. Kár az érvelés, kár minden. Engem Pesten, a Vidámparkban úgy kine­vettek a reklamálásért, hogy ha a bohóc tojást mázol a képemre, azt se szégyelltem volna jobban. A minap húszassal fizet­tem a miskolci Tanácsház téri húsboltban. Tízből adtak vissza. Az utcán vettem ész­re. Zsebem leltára is igazolt, visszaindultam. A csinos pénztáros néni mindjárt megismeri és máris előttem volt a tizes. » No, ugye, van jóindulat1 Azért mégis azt mondom: a pénzt érdemes megszámolni. Nem ért hozzá Hajnalban nyúlok a kap­csolóhoz, kattanás, majd hir­telen szemem elé tartom a kezem. A 40 wattos körte úgy világít, mint egy 100-as. Paff; Kiégett. Músiitt gyújtok vi­lágot: puff. Három-ncgy he­lyen próbálkozom még és mindenütt ez a helyzet. Az udvarból zajt hallok; a villany, a villany. Magasabb feszültség keringett a veze­tékben, s ezt a Szabó Lajos utcában sok izzó, rádió, por- szívó, hűtőgép bánta. Mit ] mond az ÉMÁSZ? Nyilait ! belém a kérdés. Felhívtam a körzeti diszpécsert. — Nem lehet, bizonyára , rossz körtét vásárolt — pró­bál nyugtatni egy intelligens hang. — De! — Kérem, nem ért a vil ­lanyhoz . : : Pulykaméreg kerülget. 3ó, ' jó, papírom nincs, mégis i hány biztosíték, villany- kapcsoló, rezsó, vasaló i'or-j dúlt meg már a kezemben! I Egyesek szerint beállhatnék ' szerelőnek. Mindezt hogyan magyarázzam meg? — Kérem, álljon fel az asztal méll ól — mondom. — Nézzen utána, ezer és ezer forint vesz kárba! Értse meg, nem viccelek. Mondom, mondom a ma­gamét, de elakad a szavam, mert leteszi a kagylót. Azóta az izgalmam elmúlt, állításaim igazolódtak. A kárt az ÉMÁSZ kifizeti. Csu­pán egy maradt meg ben­nem, a körzeti diszpécser hi­deg nyugalma: „Nem ért hozzá.; j” 1— garami — A gyógyszeripar rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy az ország gyógyszer­készletének fejlettségét. a gyógyszerellátás színvonalát tükröző gyógyszerkönyvek rö- videbb időközökben jelenjenek meg. Míg a 4. magyar gyógy­szerkönyv 1934-től 1954-ig, ke­rek húsz évig volt érvényben, az 1954-ben kiadott 5. magyar gyógyszerkönyvhöz már 1958- ban pótkötetet adtak ki, a múlt évben pedig az egészség- ügyi miniszter megbízásából Schulek Elemér professzor, európai hírű tudósunk vezeté­sével megkezdte munkáját a 6- gyógyszerkönyv szerkesztő bizottsága; Az új, 6. gyógyszerkönyv as 5. magyar gyógyszerkönyv be­vált és a gyakorlatban tovább­ra is alkalmazható eljárásait , különböző új vizsgálati mód­szerekkel egészíti ki. i Az új gyógyszerkönyv nem tartalmazza az országunkban használt összes gyógyszereket, hanem csupán azokat, amelyek a törzskönyvezés és engedé­lyezés utón huzamosabb hasz­nálatban is beváltak, időt- ] állóknak bizonyultak. Az 5; 1 gyógyszerkönyvben felvett anyagok száma 819 volt. Az új gyógyszerkönyv előkészítő bi- ; zottságához már eddig is két- * száznál jóval több javaslat érkezett. {J^ettentő Irta: Horváth József O2.od riguez j Készül a 6. magyar gyógyszerkönyv — Hogyne, Gézuka, akarom mondani, Rodriguez úr, nahál, mindig megbotlik a nyelvem... Azonnal. Már mindent élőké- ’ szítettem. Annácska, kis ga­lambom, meg kéne teríteni az asztalt. Már én bizony elszok- : tam az ilyesmitől. — Szívesen, Gulyás bácsi! — ugrott Anna, és nyomban . hozzálátott a terítéshez. — Már ezután magam sza­kács kodein! — zsörtölődött tréfásan Gulyás. — Hiszen az úrék Rózát is elvittélt. De fö, > hogy a kamra kulcsát ittliagy- ták ám! Senkit sem kellett, biztat.™ mindenki fölöttébb ió étvágy- : gyal evett. Anna különöskép- , pen, ö előszói' vacsorázott kedvteléssel, amióta a spanyol , házba került. Imre bácsi meg- \ érkezése megnyugvással töl­tötte eL Vacsora után Gulyás János, mindenki meglepetésére — friss kávét szolgált fej. — Hát ez meg mi? — kér­dezte kacagva Géza, — Hja, Rodriguez úr — fe- ; lelte hamiskásan az öreg —, a ; miniszter úr külön Is rámpa­rancsolt, hogy derekasan vi- í seljem ám gondját a Rodri- j guez úrnak. Úgy szolgáljam ki. mintha őt magát látnám el. Hát az úrék minden este meg­kávéztak, ‘ tudom, mert Róza nem is egyszer juttatott rur kém egy kortyintást. most al tán, gondoltam, vacsora utáA kávé is dukál. Aztán'., mit { tagadjam, azt. hogy ez a kis­lány végre magához tért, meg : kell valamiképp ünnepelni. : Fogyasszák csak jó egészséggel (Folytat juh J Bizony, már azt hittük, elve­szítettünk. — Mindjárt elmesélem, ho­gyan menekültem meg — mondta Anna —, de előbb ül­jünk már le végre! És még mi­előtt folytatnánk, ismerkedje­nek össze maguk is, Gulyás bácsi! ö Gulyás János, a spa­nyol követség... mije is? Nem is tudom, hogyan tituláljam, Jani bácsi! — Mindegy az, kis galam­bom. — Spanyol követség? — kér­dezte meglepődve Imre bácsi. — Ez a ház a spanyol követ­ség? — Az — hagyta rá Gulyás bácsi, miközben kezet szorított a jövevénnyel. — És maga, fiatal barátom? — meredt kérdőn Gézára. Géza elmosolyodott: — Kedves Imre bácsi, lehet, hogy furcsa lesz ez a bemu­tatkozás,- dehát... Én nem az voltam, aki vagyok, de egyszer majd megint az leszek, aki voltam ... Legjobb hát. ha azt mondom, aki éppen vagyok: nevem Diego Rodriguez, de Campoamor. spanyol követség! titkár. De azt hiszem, ezt a mai estét a kölcsönös felvilá­gosításoknak kell szemelnünk. Hiszen olyan sok mondaniva­lóval tartozunk egymásnak, nem igaz? — De, ez nagyon időszerű! — élénkült fel Anna. — Ne­kem csak egy a kikötésem: előbb vacsorázzunk meg szé­pen. — Helyes! — hagyta hely­ben Géza. — Addig, amíg asz­talt near» bontunk, minden szó érvénytelen! Jani bácsi, adna-e vacsorát ennek a kedves társa­ságnak?. halálos ellenségeik karmai kö­zül, ennyire szenvtelenül üd­vözli egymást? Közben bementek a szobába. Imre bácsi kürülpillantott, majd Géza elé állt, s az arcába nézett. Géza csak most vehet­te igazán szemügyre Anna ba­rátját. És csak most látta, mennyi derű, melegség és em­berség csillan Imre bácsi sze­me tükrében. — Nagyon ügyesen csinálta, fiatal barátom — mondta Im­re bácsi. — Remekül kivágta magát. Azért jobban kellett volna figyelnie rám, és nem kellett volna leszállnunk a megállónál, bele a járőr kar­jaiba. Biztos, ami biztos. Géza lélekben felfortyant egy kissé. Miért leckézteti őt az öreg. néhány perccel az­után, hogy bravúrosan kivág­ta öt a bajból? De Imre bácsi nem is korholó hangsúllyal je­gyezte meg ezt. Persze, hiszen a földalatti mozgalomban tör­vény ez: minél kevesebbet bíz­ni a véletlenre. — Már nem is kérdezem, magamtól is rájöttem, hogy a mi Annánkat is maga húzta ki a csávábóL De arra nagyon kí­váncsi vagyok, hogyan? Hirtelen Annához fordult: — Biztos, hogy itt nyugodtan beszélhetünk? Igen? Hát én még aznap délelőtt megtud­tam, hogy elcipeltek, Anna, redekén. Néhány perc múlva Géza megállt a spanyol ház előtt, kulcsot halászott elő a zsebéből és betessékelte Imre bácsit a kapun. Gulyás János az ajtóban várta őket: — Na, csak hogy megjöttök, Rodriguez úr! Imre bácsi fülét megütötte ez a megszólítás. Hirtelen meg­torpant. Rosszat sejtett Le­het, hogy mégis kelepcébe csalták? De hiszen ez az iga­zol tatási jelenet., — Imre bácsi! Anna volt Géza meghatottan állt, és felderült, amint Anna hangja felcsilingelt. — Jóestét, Annácska. Nos, elhoztam a barátját! Géza azt várta, hogy Imre bácsi és Anna most egymás nyakába borulnak a viszont­látás örömétől, és tán elérzé- kenyülnek. De csalódott. Imre bácsi kezetrázott a kislánnyal, i és majdnem szárazon jegyezte meg: : — Jól van, Anna. Már azt hittük, elbántak veled. — Sima volt az út? — kér­dezte Anna a két férfit. ■ — Sikerült — vont vállat ’ Imre bácsi. Géza kissé elcsodálkozott. Vajon az is a mozgalmi élet 1 törvénye volna, hogy kél en- i bér, éppen csak. kiszabadulván 1 ! xxx. 1 Az őrmester rápillantott, majd gyorsan fellapozta az út­levél et. Géza lendületesen hoz­Jzáfűzte: • — Pasaporte espanol! Ver­stehen sie ? Spanyol... ► A határozott fellépés, az eré­lyes hang használt. A hadáp- «ród őrmester tüstént visszaad- >ta az útlevelet. I Géza egyetlen pillanatot 'sem hagyott ki. Harsányan rá­szólt „apjára”, aki mellette áll­dogált: [ — Bicn muy padre! , Az öreg felnézett a „fiára”, [előre nyújtotta a nyakát, és [nagyot vakkantott: — Há? [ Géza most^egészen az öreg ► füléhez hajolt, s úgy ismételte: 1 — Bicn muy padre! Es hóra Ide rjue nos morc he mos! | Ami magyarul annyit jelent, ► hogy „minden rendben, apa, [ideje már, hogy menjünk!” [ Az öreg most bólintott Géza karon ragadta öt, és magával vonszolta, előre. ► Az őrmesternek már a szá­dján volt a szó, hogy az öreget • feltartóztassa és őt is igazol­tassa, de meggondolta magát: örült, hogy egy spanyollal végzett, miért vesződne a má­sikkal is? ’ A kiét férfi pedig határozott • léptekkel kapaszkodott fel­toló a követség utcájának mc­- szakmai munkájukban legjob- i ban felhasználni. ’ Az ideológiai és szakmai fog- . lalkozások légköre is igen so- : kát javult az utóbbi időben. A konferenciákat a vitaszellem , jellemzi. Ez a propagandisták , fejlődését is mutatja. Az ered- , menyek közé sorolandó az is, hogy a nevelök jelentős része — bár még váltakozó ered­ménnyel —, de már törekszik az elmélet megvalósítására, alkalmazására is. Iskoláinkon a nevelési-okta­tási folyamat egyre tervsze­rűbbé, tudatosabbá válik. Ezt jelzik a nevelőtestületek esz- ml, politikai, pedagógiai egysé­gének megteremtésére, további megszilárdítására törekvő erő­feszítések. Az utóbbi években javult nz osztályfőnökök munkája is. Mind többen támaszkodnak az ifjúsági szervezetekben rejlő erőforrásokra, mind több ne­velő vesz részt az ifjúsági szervezetek munkájában. Nagyban javult az iskola és a felnőtt társadalom kapcsolata is. A fejlődéssel párhuzamosan természetesen problémák is jelentkeznek A továbbképzésben bizonyos tekintetben még fennáll az ön- célúság, a formalizmus ve­szélye. Több helyen hiányos még az elmélet és gyakorlat egységének megvalósulása is. A tanultakat nem hasznosítják rendszeresen mindenütt a ne­velő-oktató munka gyakorlatá­ban, és sojc nevelőnél nem jár párhuzamosan az ideológiai és szakmai fejlődés. Sokan meg­elégszenek a marxista ismere­tek tanulmányozásával, de köz­ben elmaradnak a szocialista pedagógia elsajátításában és alkalmazásában. Ez a megálla­pítás több esetben fordítva is fennáll. Ugyancsak probléma a nevelők továbbképzésében, hogy egyes felügyeleti szervek és iskolaigazgatók megelégsze­nek a továbbképzésre mozgó­sítással, a szervezés eredmé­nyeivel, a vizsgák, beszámolók statisztikai adataival, és nem kísérik kellő figyelemmel a továbbtanuló nevelők fejlődé­sét. Súlyos problémát jelent — főképp a kisebb települések * iskolaigazgatóinál — a túlter­Uj oktatási törvényünk foki zott követelményeket állít pedagógusok ele. tizeknek társadalmat formáló felad; toknak ismeretében mind cl< sebb vonásokkal rajzolódj elénk a nevelők továbbképző sértek jelentősége és fonto• sága. A nevelök továbbképző.- általában két nagy területe folyik: ideológiai cs szakmc léten. A pedagógusok ideolc giai továbbképzését ország«: szinten a Központi Pedagógu Továbbképző Intézet irányítj a megyei művelődésügyi oszt; lyokon keresztül. A tovább képzés önkéntes jelentkező alapján történik és.a lehetősé gck — a rendelkezésre áll költségkeretek és a propagan disták számának gyarapodása val — évről évre javulnak iVlig az 1958—59-es tanévben : Borsod megyei pedagógusok 2; százaléka vett részt az ideo lógíai továbbképzésben, a mos folyó tanévben ez az arány 51 százalékra emelkedett, ami ulp szolút számban kifejezve any nyit jelent, hogy 2088 nevek vesz részt a rendszeres ideoló giai képzésben a megye közse geiböl. Ezek a nevelök lu: konferencián, illetve csoport foglalkozáson sajalílják el a: ismereteket. A legtöbben — 6' konferencia-csoport, 1416 reszt vevővel — dialektikus és tor ténelmi materializmust tanul­nak. Azok a nevelők, akik eb­ből a szervezett oktatási for­mából kimaradtok, többségük ben a járási pártszervezetek által szervezett pártoktatási formákban, vagy a KISZ- bizottságok továbbképzési for­máin képzik magukat és ha ezekhez hozzászámítjuk a kü­lönböző főiskolákon, egyeteme­kért továbbtanuló pedagóguso­kat, akkor megállapíthatjuk, hogy a megye nevelőinek mint­egy 90 százaléka vesz részt ideológiai továbbképzésben. A szakmai továbbképzés is a Központi Pedagógus To­vábbképző • Intézet irányításá­val folyik — a megyei műve­lődésügyi osztály felügyeleti hálózatára támaszkodva — munkaközösségekben, tanfo­lyamokon, ankétokon. A neve­lők továbbképzésének eredmé­nyesebbé tétele végett a most folyó tanévben létrehozták a megyei továbbképzési csopor­tot, amelynek feladata a megye és Miskolc város nevelői to­vábbképzésének irányítása, szervezése, értékelése. A továbbképzés elsődleges célja, hogy a pedagógusok ok­tató-nevelő munkája mind eredményesebbé váljék. Ennek egyik feltétele, hogy a pedagó­gusok ideológiailag állandóan fejlődjenek, pedagógiai mód­szereik megfeleljenek a szocia­lista pedagógia követelményei­nek, tárgyi ismereteik tudo­mányos megalapozottságnak legyenek. A nevelők tovább­képzésének eredményei, annak fogyatékosságai nem vonatkoz­tathatók el a nevelők munká-; jának minőségétől. Miután a nevelői munka el válasz tha tat-; lan az ideológiaitól, — az érté-, kelésben sem választható kü-; lön az ideológiai és szakmai! továbbképzés. A nevelők továbbképzése« nyomán [ < számos biztató [ eredményt ! ) < mérhetünk le. Az ifjúság neve-] lésére vonatkozó célkitűzések« ismeretesek voltak a pedagó-J gusok előtt, a célok elérését, azonban nagyban gátolta az ideológiai elmaradottság és a\ szocialista pedagógia módsze-i reiben való járatlanság. A párt; és a kormány helyes politikája] nyomán népgazdaságunk, tár-1 sadalmunk fejlődése jelentő-] sen segítette pedagógusaink] tejlödését. is, a. már több évei folyó tervszerű továbbképzési pedig évről évre jobpan tuda-i tosítja bennük a célok valódi* értelmét, rávezeti őket a he j lyes és eredményes módszerek} kialakítására, jil ka Imazására. J Nevelőink ma már igénylik a] továbbképzést, mert többségük] felismerte, hogy csak ismere-\ teinek állandó bővítése, ön-t maga folyamatos képzése útién { képes feladatainak megoldd-1 sára. Biztató az a nagyfokú] érdeklődés, amely a dialektikust és történelmi materializmus? Iránt. megnyilvánul. Ennek! anyagai, tudják a pedagógusok#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom