Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-31 / 25. szám

2 BSZAKMAGYARORS7.AG Szerda, 1962. január 3L Nem tehet vég nélkül a német békeszerződés ibhest esz évben nagyobbak a feladatok Technikai konferencia a Lenin Kohászati Művekben Karl-Marx-Stadt (ADN) Dr. Dieckmann, az NDK né­pi kamarájának elnöke hétfőn este Karí-Marx-Stadtban, főleg értelmiségiekből álló hallgató­ság előtt a békeszerződés kér­déséről nyilatkozott. A békeszerződés megköté­sét nem lehet vég nélkül elhalasztani, belátható időn belül meg kell kötni, — mondotta. Az NDK-nak az az óhaja, hogy mindkét német állammal aláírják a békeszer­ződést. A szovjet kormány — emlékeztetett rá Dieckmann — nagyfokú jóindulatot tanúsí­tott, amikor az eredetileg ki­tűzött időponttól eltekintett. Ha azonban bebizonyosodik, hogy a másik fél a békeszerző­dés megkötésének halogatásá­ra törekszik, úgy aláírja a bé­keszerződést egyedül az NDK. val. Ez a tény majd megadja Nyugat-Németország békés erőinek az ösztönzést, hogy ugyanazon az úton haladjanak és végül is leszámoljanak azokkal, akik rettegésben tart­ják az emberiséget. Dieckmann az általános had­kötelezettség bevezetéséről szólva kijelentette, hogy a nemzeti néphadsereg létszá­mát nem emelik 90 000 főnél többre, s arról sincs sző, hogy hala­déktalanul katonai szolgá­latra hívják a hadkötc- lezctteket. Ha azonban az imperialisták mind erősebb fegyverkezést folytatnak, eljöhet az idő, ami­„Gizenga életét veszély fe­nyegeti” — írja cikkében a Renmin Ribao, a Kínai Kom­munista Párt központi lapjá­nak hírmagyarázója. A cikk rámulat, az amerikai kormány átfogó hadműveletet ■ kezdett, hogy szétverje a Gizenga ál­tal képviselt kongói hazafias erőket. Az események ismé­telten bebizonyították, hogy a kongói nép legveszélyesebb el­lensége az amerikai imperi­alizmus, amely Kongót teljes egészében gyarmatává akarja züllés zteni. FI.ISABET1IVTI.IjB Kátémra tartomány főváro­sában hétfőn fogadást rendez­tek McKeown tábornoknak, az ENSZ távozó katangaj főpa­rancsnokának tiszteletére. A fogadáson Csőmbe katangai diktátor is megjelent, sőt. be­szédet is mondott. A megjelen­teket kínosan érintette, hogy halogatni megkötését kor fokozottabb önvédelemre lesz szükség. Meg tudjuk és meg fogjuk akadályozni, hogy Németország harmadízben is világháborút robbantson ki — hangsúlyozta Dieckmann. Csőmbe a katangai és az ENSZ-csapatck baráti együtt­működését emlegette felszóla­lásában. Az ENSZ-erők és Csőmbe rendszerének parolázását egy újabb esemény is bizonyítja; Rolz-Bennett, az ENSZ katan­gai polgári vezetője, aki az angol Urquhartot váltja fel tiszt-égében, bejelentette: el­vileg hozzáiárult, hogy közös katangai—ENSZ katonai bi­zottságot hozzanak létre. NEW YORK Az ENSZ központjában kö­zölték, hogy annak az ENSZ- repülőgépnrk az utasait, ame’y szombaton kényszerleszállást hajtott végre Portu rá'-An "ólá­ban, egy-két napon belül kien­gedik Angolából. Az ENSZ négymotoros Dakota-géne a portugál gyarmaton műszaki meghibásodás miatt hajtott vénre kényszerleszállást, s uta- '••’it őrizetbe vették. A gépen 13. Kongóban á’lomásozó ENSZ- katnna is utazott. PRAG A A Nemzetközi Jogász Szövet­ség nyilatkozatot adott ki a kongói helyzetről. A nyilatko­zat többek közt hangsúlyozza, hogy Gizenga törvénytelen fogvatartóra aggasztia a világ közvéleményét, amelv a Lu- mumba-fAle katasztrófa megis­métlésétől tart. Bonn (MTI) A Szociáldemokrata Párt szóvivője felszólította Strauss hadügyminisztert: 24 órán be­lül nyilatkozzék azzal az állí­tással kapcsolatban, hogy 6 anyagi juttatás fejében köz­benjárt az amerikai hadügymi­niszternél - annak érdekében, hogy a Fibag nevű építkezési vállalat kapjon megbízást la­kások építésére az amerikai katonák családtagjai számára. SZINTE telt ház volt hétfőn délután a Lenin Kohászati Művek Művelődési Házában. Itt került sor a gyár 1962. első negyedévi technikai konferen­ciájára. A kohászat pártbizott­sága, üzemi bizottsága, KISZ- bizottsága és igazgatósága hív­ta össze legjobb szakmunká­sait, műszaki vezetőit, mérnö­keit, technikusait, hogy meg­vitassák a gyár 1961. évi ered­ményeit, megbeszéljék a tenni­valókat. A konferencia vitaindító elő­adását Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója tartotta. Beszédének elején röviden ismertette — a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján — az 1961-ben elért országos ipari eredmé­nyeket. Ezek szerint hazánk ipara az elmúlt évben 12 szá­zalékos fejlődést ért el. A Lenin Kohászati Művek­nek — az erőfeszítések elle­nére — nem sikerült lépést tartania az általános fejlődési aránnyal. Gépgyártásunk alap­anyagának jelentős részét a diósgyőri kohászok adják ugyan, a fejlődés 1960-hoz ké­pest „mindössze” 9,6 százalékos volt. S bár ez az eredmény nem rossz, mégsem éri el az ipar fejlődésének országos szintjét. Az értékelés során Valkó elvtárs elmondotta, hogy a ko­hászat 1961. évi teljes terme­lési tervét 100,1 százalékra tel­jesítette ugyan, befejezett ter­melési tervét viszont csak 97 százalékra, mivel mintegy 150 —170 millió forint értékű áru bent maradt az üzemben, nem szállították el. Exporttervük teljesítéséről szólva elmondot­ta, hogy — bár szép ered­Az SPD szóvivője bejelentette, hogy pártja rövidesen inter­pellációt terjeszt az ügyben a parlament elé. A hadügyminisztérium szó­vivője a felszólítással kapcso­latban kijelentette: Egyelőre nem foglalhat állást az ügyben, mert a hadügyminiszter jelen­leg Párizsban tartózkodik, ahol megbeszélést folytat Stikker NATO-főtitkárraL ményről számolhatnak be, hi­szen 101,6 százalékra teljesí­tették exportkütclczetségüket, amelynek forint értéke 5,2 százalékkal haladta meg a ter­vezettet — jelentős túlórázta­tásokat, vasárnapi műszakokat vett igénybe ez az ered­mény. Exportkötelezettségük- nck ugyanis mintegy 40 száza­lékát 'az év utolsó negyedében termelték meg, szállították ki. Ebből a jövőben tanulni kell. Nem szabad, hogy a munka zö­me az év végére maradjon, hogy évvégi hajrákat idézzen elő egy-egy termelési ág lema­radása. IGEN SZÉPEN alakult az el­múlt esztendőben a munka termelékenysége. Ezt bizonyít­ja, hogy a 9,6 százalékos ter­melés növelésnek 90 százalékát a termelékenység emelésével érték el a diósgyőri kohászok, s csupán 10 százalék volt lét­számnövelés eredménye. Sajnos, a termékek önköltsé­gével már vannak problémák. A gyári selejt 1961-ben közel 1 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. A magas selejtszázalék pedig több mint 10 millió forinttal növelte a termékek önköltségét. Ugyan­akkor jelentősen befolyásolta az önköltség alakulását az is, hogy nem teljesítettek a gyár műszínttervét. Ennek tudható be, hogy a Lenin Kohászati Művek 1961-ben a terve­zettnél 0,7 százalékkal drá­gábban állította elő ter­mékeit. Az eredmény a nye­reségrészesedésben mutatkozik meg. Három éven át 21—22 napi fizetésnek megfelelő nye­reségrészesedést fizettek ki a kohászatban. Most pedig — az előzetes számítások szerint az elmúlt" évi munka után — en­nek körülbelül 50 százalékát kapják. Az elmúlt év hibáiból okul­va, le kell vonni a megfelelő tanulságokat, s megállapítani a tennivalókat az elkövetkező időre — mondotta Valkó elv­társ. A legfontosabb feladatokat két pontban foglalta össze: 1. Emelni a vezetés színvo­nalát. 2. Lelkiismeretesebb, gondo­sabb üzemszervezés. Az első ponttal kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy a vezetésben meg kell változ­tatni az eddigi formát. Arra kell törekedni mindannyiójuk­nak, hogy valamennyi munka­területen érvényesüljön a kol­lektív vezetés. A személyi fe­lelősséget és a kollektív veze­tést egészséges összhangba kell hozni. Ennek a megvalósításá­ért minden alkalommal meg­vitatják a vezetőség elképze­léseit. A dolgozók, hozzáértő szakmunkások, művezetők, technikusok és mérnökök mondják el véleményeiket, észrevételeiket az elképzelések­kel kapcsolatban. Közösen, együttesen hozzák meg a hatá­rozatokat, döntéseket, amelye­ket azután következetesen vé­gig kell vinni egészen a meg­valósításig. Ez a jó munka alapja. — Inkább gondoljunk meg mindent háromszor-négy- szer, ha kell tízszer is, vitassuk meg körültekintően, de ha már egységes álláspontra jutottunk, körömszakadtáig harcoljunk megvalósításáért — hangsú­lyozta a gyár igazgatója. — Ez szerintem mindennek az alapja. A másik ponttal, az üzem­szervezéssel kapcsolatban, kü­lönösen a vcszteségidők csök­kentésére hívta fel a figyel­met. A néhányperces idővesz­teségek is jelentős problémát okozhatnak. Ezen alaposan et kell gondolkodni. Hiszen egy órai veszteség több mint 450 ezer forint értékű termeléski­esést jelent a Lenin Kohászati Művekben. A gyár valamennyi dolgozójának érdeke tehát, hogy a minimálisra csökkent­sék, megszüntessék a terme­lésből kieső órák számát. A Lenin Kohászati Művek 1962. évi terve 6,5 százalékos termelésnövelést ír elő. Ahhoz, hogy ezt a tervet teljesíthessük — fejezte be Valkó elvtárs —, igen alaposan meg kell vitatni a tennivalókat. S nem szabad szem elől téveszteni egy percig sem, hogy ebben az esztendő­ben nagyobbak az önköltséggel és a termelékenységgel kap­csolatos követelmények. Vita- csoportjaink ne feledjék: jót, olcsón és sokat kell termel nünk 1962-ben. A VITAINDITÓ beszámoló után a gyárrészlegenként meg­alakult vitacsoportok megbe­szélésre ültek össze, amelyen részletesen és konkrétan meg­szabták a saját egységük, üzemük előtt álló tennivalókat. K- ÉL A piacát féltő USA USA- Az enyém olcsóbb, mint Ahrlláé ... (Erdei Sándor rajza.) Glzewgra életet veszély fenyegeti Rf egfvcsztcgc tték-e a bonni hadügyminisztert? Szecsődl László: Korszerűség vagy dekadencia? Az egészséges 1 ^sru genkedik mindenfajta szélső­ségtől, vezető és eligazító ér­teimet keres a szellem vala­mennyi termékében és tiltako­zik ennek az értelemnek ön­kényes, öncélú megzavarása el­len. A józan gondolkodású em­berek szerte a világon eluta­sítják a burzsoá társadalmi rend hanyatlásának jellegzetes kulturális termékét, a külön­böző művészeti ágakban meg­nyilvánuló dekadens irányza­tokat is. A burzsoá dekaden­cia elszakítja a művészeteket az élettől, teljes egészében visszatükrözi a tőkés társada­lom felszíni jelenségei mögött dúló zűrzavart, az egyik nap­ról a másikra élés perspektí- vátlanságát és az értelem he­lyett az elferdült ízlésre, a be­teges emberi vonásokra apel­lál. A dekadencia fő megnyilvá­nulásai a művészetekben a kü­lönböző formalista, absztrakt irányzatok. Ezek követői nem a világot, nem a valóságot és az emberek reális viszonyait akarják ábrázolni, hanem a művész belső lelki folyamata­it, valóságtól elszigetelt egye­di érzelmeit és ösztöneit. Akad­nak soraikban jóindulatú téve- dők, valóban tehetséges művé­szek, akikben csak a kapita­lizmus sivársága gyötörte torz­képpé a reális emberi viszo­nyokat De vannak közöttük körmönfont szélhámosok is, akik a szamár farkára kötött ecsettel, ventillátorral, vágj' egy-ogy jobb sorsra érdemes iöngora elf ű reszelésével ré­szesítik „maradandó műélve­nagypénzű sznobjait. A társa­dalomtudomány pontosan ki­mutatja, hogy az ilyen művé­szeti törekvések a tőkés rend­szer hanyatlásának szükségsze­rű termékei és minden olyan korban bekövetkeznek, amely­ben az alkotó emberi értelmet erőszakkal megfosztják a ha­ladó eszmék kifejezésének le­hetőségei tői. A mi hazánkbarf a dekaden­ciának nincs társadalmi talaja. Művészeink szabadon, minden korlátozás nélkül fejezhetnek ki olyan valóságot, amely előtt a fejlődés beláthatatlan pers­pektívái bontakoznak ki és a társadalmi valóságban ható, előremutató tendenciák ábrá­zolásával jelentős mértékben elő is segíthetik ezt a fejlődést. Művészeink alkotó munkáju­kat olyan közönség számára fejthetik ki, amelynek körében — a szocialista kultúrforrada- lom következtében — évről- évre nő a művészet kedvelői­nek és értőinek száma, akik szeretettel és elismeréssel fo­gadnak be mindent, ami szép és értékes, mindent, ami mond valami jelentősét számúkra életükről, a körülöttük és a bennük lezajló nagy folyama­tok lényegéről. Ezek a gondolatok az SZKP XXII. kongresszusával kap­csolatban idéződnek fel az em­berben. A XXIX. kongresszus a kulturális és művészi élet területén is nagyon lényeges kérdéseket állított a figyelem előterébe. Az egyik ilyen kér­dés, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a szo­cialista művészetek hatékony­ságára, az ábrázolás vonzó és figyelmet lekötő voltára. A leg­sodik, ha sután, ügyetlenül, nehézkesen tálaljuk és sajnos, az undok hazugság is tetszetős­sé válhat, ha ravasz kezek vonzó külsőt formálnak szá­mára. A kongresszus felhívta a figyelmet, hogy a szocialista művészetek bátran szakítsanak a megúnt és elkoptatott kon­venciókkal, keressék az ábrá­zolás új, hatékony módszereit, azokat a művészi formákat, amelyekkel a szocialista tarta­lom a legteljesebben kifejez­hető. A kongresszusnak ezt a rop­pant fontos útmutatását a mi művészeti életünkben nem mindenki gondolja át kellő fe­lelősséggel. A művészeknek és esztétáknak egy szűk csoport­ja egyenesen félremagyarázza és olyan következtetéseket von le belőle, hogy válogatás. nél­kül szabad teret kell biztosíta­nunk az önkényes próbálkozá­soknak és meg kell vizsgál­nunk, hogy a mai modem ka­pitalista művészetnek nincse- nek-e birtokában azok az esz- közök, amelyekkel a mi szocia­lista valóságunk is jobban és teljesebben kifejezhető. Azok, akik a XXII. kong­resszusból ilyesfajta következ­tetéseket vonnak le, termé­szetesen nem dekadenciát akarnak. Legalábbis nagyon szűk azok köre, akiket a kapi­talizmus iránti rokonszonv fűt és ilyen indítékból akarják „megreformálni” kultúrpoliti­kánkat. A legtöbben új és ha­tékonyabb eszközöket keresnek a szocialista valóság művészi ábrázolására. Úgy gondolkoz­nak, hogy a tudomány is meg. újította eszközeit, a lényeget ábrázoló formát akkor, amikor a makro testek világából a mikrotestek világába hatolt. A newtoni fizika törvényei nem alkalmazhatók változtatás nél­kül az atomok világában bekö­vetkező folyamatok és össze­függések kifejezésére. Követ­kezésképpen a művészéteknek is meg kell újítaniok eszközei­ket, ha korszerűen akarják áb­rázolni korunk folyamatait, ha a mai ember lelkére akarnak hatni. Egyesek úgy vélik, hogy a művészetek ábrázolási eszközeinek megújítása során jobban kell támaszkodnunk a kapitalizmus művészetének formai jegyeire — magyarán szólva, teret kell adnunk a for­malista, absztrakt irányzatok­nak, a különböző izmusoknak, vagy legalábbis türelemmel kell lennünk irántuk, mert nem tudhatjuk, nem szárma­zik-e belőlük valami jó a szo­cialista művészetek számára. Nagyon fontos kérdés annak eldöntése, hogy felhasználha- tók-e az absztrakt, formalista ábrázolási eszközök a szocia­lista valóság kifejezésére. Vé­leményünk szerint formalista absztrakció a művészetekben dekadens jelenség, a burzsoá társadalmi rend hanyatlásának kifejeződése és általa a szocia­lista tartalom nem fejezhető ki. A szocialista művészetek lényege, hogy a világot feje­zik ki, a valóságról, a valósá­gos emberi viszonyokról adnak olyan képet, amely nem egyet­len személy véletlen konstruk­ciója, hanem éppen objektivi­tásánál fogva általános érdek­lődésre tarthat számot. A formalista, absztrakt mű­vészeteknek ugyancsak lénye­ge, hogy célkitűzésük nem a valóság tükrözése, nem a vi­lág művészi eszközökkel való ábrázolása, hanem a művész belső, szubjektív világának, illetőleg a valósághoz való vé­letlen, egyéni viszonyának a kifejezése. A becsületes absz­trakt művészek be is vallják, hogy művészi tevékenységük tulajdonképpen annyira egyé­ni, hogy a kívülálló számára a véletlen szubjektív élményen kívül vajmi kevés új ismere­tet ad. A kapitalizmus súlyos és összeegyeztethetetlen ellent­mondásokkal terhes világában egy ilyen művészi magatartás lehet indokolt akkor, ha a mű­vész nem rendelkezik olyan világnézettel, amely eligazítja őt a társadalom zűrzavarában, amely megmutatja számára azokat a tendenciákat, amelyek ebből a zűrzavarból kivezet­nek. A formalizmus és az absz­trakció tükrözi a tanácstalan­ságot, tükrözi azt a pesszimiz­must, amelyet a társadalom hanyatlása és szétbomlása kelt a gondolkodó emberben. Az absztrakt formák mögött ilyen módon a kapitalizmusban reá­lis tartalom Is húzódhat meg, hiszen az értelemnek az értel­metlenséggel való felváltása, az ember deformálása, eltorzí­tása és megnyomorítása reális következménye a tőkés társa­dalomnak. Vajon igaz-e az, hogy az ab­sztrakció a társadalmi bomlá­son és zűrzavaron kívül mást is kifejezhet. Kifejezheti-e pél­dául az emberi elmének a való­ságban való nagyobb elmélyü­lését úgy, ahogy a mikrofizika törvényei is kifejezik ezt a fo­lyamatot a newtoni fizika tör­vényeivel szemben. Nem igaz és nem is lehet ilyen párhuza­mot vonni a tudomány és a művészet fejlődése között. A tudomány azért tárt fel új tör­vényeket, mert a tudósok a valóság eddig ismeretlen és teljesen új területére hatoltak be. A művészet területe azon­ban nem változott. A művészet feladata továbbra is a társa­dalmi valóságnak, az emberek társadalmi viszonyainak, az ember és a természet viszonyá­nak sajátos módon való ábrá­zolása. Ezekben a viszonyok­ban is következtek be mély és forradalmi változások, de eze­ket a művészeteknek olyan esz. közökkel kell tükrözniük, me­lyek összhangban vannak az ábrázolt tárggyal, belőle merí­tik ábrázolási formáikat és e formák reális, értelmes tartal­mat fejeznek ki. Minden, ami ezen tűi megy, talajtalan kon­strukció, vagy pedig olyan egyéni benyomás, amely nehe­zen kelthet visszhangot a tár­sadalom széles köreiben. A szocialista művészet tehát elutasítja magától a formaliz­mus és az absztrakció minden válfaját. E törekvések a bur­zsoá rendszer hanyatlásának termékei a művészetekben. A szocializmusban új értelmet nyert az alkotó emberi törek­vés és nincs talaja annak, ami eltorzítja, meghamisítja a való­ság reális képét. A szocialista J’^v*rae‘ teknek va­lóban fontos feladatuk, hogy határozottan számoljanak lo azokkal a konvenciókkal, sab­lonokkal, amelyele károsaié, Ezek visszatartják a művésze­tek kibontakozását. A szocia­lista művészetek keressék szüntelenül azokat a formákat és ábrázolási eszközöket, ame­lyekkel hivebben és^ nagyobb hatásfokkal fejezhető Id meg­újuló szocialista életünk, ame­lyek hozzásegítik népünket ah­hoz, hogy mélyebben megértse a hazánkban lezajló társadalmi folyamatok lényegét, a ma és a jövő szép és felemelő voná­sait. E feladat megoldása so­rán a mi művészetünk az érte­lem művészete marad és nem szakadhat el a realitás, » jó­zan emberi ész és érzelmek talajától. zetben” a kapitalista tálág gyönyörűbb igazság is ellapo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom