Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1961, december *. Gheorghiu-Dej beszámolója a Román Mimiiáspái'fl Központi Bizottságának plenáris illésén ♦ A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága november 30 és december 5-e között plená­ris ülést tartott. Az ülésen Gheorghiu-Dej, a Központi Bi­zottság első titkára eielterjesz­tette a Szovjetunió Kommu­nista pártja XXII. kongresszu­sán részt vett román pártkül­döttség beszámolóját, Gheorghiu-Dej aláhúzta, hogy az SZKP XX. kongresz- szusa óta eltelt hat év alatt megvalósított eredmények tel­jes mértékben beigazolták nemcsak a gazdaságpolitika, az építés terén, hanem a személyi kultusz erőteljes elítélése te­kintetében is a kongresszusi határozatok helyességét. Gheorghiu-Dej hosszasan foglalkozott ' Sztálin személyi kultuszának káros, kihatásával, s hangsúlyozta: ha nem lett volna Sztálin személyi kultu­sza, a szovjet társadalom elő­rehaladása kétségkívül gyor­sabb’lett volna, a szovjet nép még nagyobb sikereket ért volna el. Sztálin személyi kultusza Romániában is megnyilvánult. A személyi kultusz befolyása alatt az országban lábra kap talc a lenini normákkal ellen­tétes módszerek, megszegték a pártélet demokratikus szabá­lyait — mondotta Gheorghiu- Dej. A Központi Bizottság első titkára ezután hosszasan fog­lalkozott a Pauker—Luca, majd pedig a Chisinevschi—Con­stantinescu pártellenes frakci-j ós csoport tevékenységével. Gheorghiu-Dej ezután a i nemzetközi helyzetről szólt. A német kérdést érintve hangsú-I lyozta, hogy e probléma meg­oldása létfontosságú az euró­pai és a világbéke megőrzése szempontjából. Gheorghiu-Dej hangsúlyozta, hogy igen fontos szerepet töl­tene be az egész nemzetközi helyzet egészségessé tétele szempontjából egyes atom­mentes Övezetek kialakítása. Ezen övezetek eszméje egyre jobban gyökeret ver a nemzet-* közi életben. ♦ Beszédének befejező részé-* ben Gheorghiu-Dej hangsú-* lyozta, hogy az SZKP prog-£ ramja a román nép napsuga-* ras jövőjét is megtestesíti, ép-* pen ezért az SZKP XXII.J kongresszusának okmányait* széleskörűen tanulmányozni fogják Romániában. (MTI) ♦ * «• Csötat az ipari terítés Nyuija’-Némfifországlian! Általános sztrájk a Dominikai Köztársaságban üteme 1960 őszétől 4,9 száza j lékkai csökkent. ♦ A nyugatnémet gyáriparosok* szövetségének jelentése sze-í rint az ország vas- és acélipa-* rának termelése az utóbbi há ' rom hónap alat+ 6,7 százalék kai csökkent. (MTI) dohány |jj] cukornád íj^frekJÓ & kávé ^cukorgyártás ^ rumgyártás BR.’BraiíHa (BrüNy.l.) "BritNgugaNndi» francia (Holl.)-Holland : Orvosrataláltak... ► ív erekes Ferenc, a kázsmárki Zrínyi Tsz tagja, 55 éves korában, éleiében először kórházba került. Wines külö- | nősebb betegsege, csupán — ahogyan ó mondja — „restül” I hall a bal fülére. Van már vagy négy esztendeje — még egyé­> r.iieg gazdálkodott akkor —, hogy huzatot kapott a dohany- ’ pajtaban. Innen ered a csökkent hallása. • Kezeltetésere egészen mostanáig, több ok miatt nem ke- ' rült sor.' Eleinte mondani sem akarta senkinek. Valahogy úgy volt vele — mint sokan azelőtt falun — „szégyellte” baját... I Aztán meg léit is az orvosi beavatkozástól. Voltak persze énnél nyoinusabb okok is: a kilenc holdas kis gazdaság — amelyen gazdálkodott — nemigen bírta volna el, hogy — akár csak egy hétre is — otthagyja a gazda. Minden évszak­nak megvolt, megvan a maga dologideje. Még ilyenkor, december elején is, amikor már portán van, ami termett és földbe került a jövő évi lcenyérnekvaló — otthon van a jó­szág, amivel sok a baj kora reggeltől késő estig, aztán az őszi mélyszántás, az értékesítési gondok, meg sók más egyéb a porta körül.— Melyik egyénileg gazdálkodó parasztember ért rá — még télen is — kórházba menni olyan nyavalyával, ami „ráér” holnap is?,... Pedig sok ilyen „ráérő” betegséget hurcolt éveken, sokszor egész életén át a magyar paraszt... Kerekes Ferenc se gondolt a kórházi kezelésre egyéni gazda kólában, mert költséges dolog az „maszek” alapon. Csaknem 100 forintba keiül naponta és ha műtétre van szükség, az természetesen még ezen leiül... — Szóval az előítéletekből fakadó indokolatlan szégyenkezés — az orvosi tudománytól, az orvostól és a kórháztól való idegenkedés, az egyéni kisgazdaság korlátái,és anyagi meggondolások miatt is — maradt a baj. Maradt sok paraszti családban egészen addig, míg a szövetkezeti gazdálkodás útjára nem léptek. A szövetkezet persze nem olyan „varázsszer”, ami falun minden problémát — köztük évszázados bajokat is — egy csa­pásra megold. Azokra is sor keiül. De az máris látható, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével sók olyan lehetőség nyílt meg a parasztcsaládok előtt, amely azelőtt nem álltren- • delkezésükre. Ilyen lehetőség — többek között — az SZTK- tagság is: ingyenes orvosi ellátás, kórházi kezelés — ha szük­séges, operáció fs — akkor, amikor éppen a dolgozó egészsége, gyógyulása megkívánja. Kerekes Ferenc tsz-tag is ezért jöhetett be a kázsmárki tsz-ből Miskolcra, a Semmelweis Kórházba, hogy „restül” halló fülét rendbehozzák. Mar látható: az új paraszti élet körülményei között el­tűnőben vannak már az okok, amelyek a Kerekes Ferenceket korábban távol tartották az orvostól, a kórházi kezeléstől. Egészen bizonyos, hogy sem a kázsmárki nagyüzemi gazdaság — a tsz —, sem Kerekes Ferenc nem „sínyli” meg a 8—10 napos kórházi kezelést, mert a tsz-tagsággal együtt Kerekes Ferenc SZTK-tag lett. Kérdezze meg bárki, azt válaszolja, hogy nyugodtan feküdt be a kórházba, mert 320 munkaegy­sége már be van dolgozva, s a természetbeni juttatásokon felül — az aszályos nyár ellenére is — ez több mint tízezer forintot ér... fW em tudom pontosan, hány Kerekes Ferenchez hasonló ^ ’ helyzetben lévő parasztember él csupán Borsod me­gyében. De azt tudom, hogy amikor pártunk ajánlotta, és szer­veztük a szövetkezeteket — többek között — erre is gondol­tunk: a szövetkezeti paraszt előtt kitáruló új élet sok olyan lehetőségére, mely egészségesebbé, kulturáltabbá, gazdagabbá teszi a falusi ember éleiét és közelebb hozza az ipari mun­kásság, a városi lakosság életkörülményeihez. Meg azt is tudom, amit sok, korábban kételkedő tsz-paraszt is kezd már megtanulni: jó dolog a szövetkezet... Cscpányi Lajos December 16-ig lehet jelentkezni az egyetemi felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokra nyelv, biológia; fcérrria; földrajz és — a műszaki egyetemeken — rajz. Ezekre az önköltséges tanfolya­mokra jelentkezhetnek a 30. élet­évüket be nem töltött, érettségizett fiatalok, munkaadójuk javaslatá­val, Illetve — munkaviszonyban nem állók — az érettségiztető Is­kola Igazgatójának javaslatával; to­vábbá munkaadói javaslattal azok <a 22. életévüket már betöltött, de [40 évesnél nem idősebb, érettsé­gizett dolgozók, akik az egyetem; (főiskolai) levelező, vagy esti okta- I tásban részvételre jogosultak, í A kérelmeket — általában — de I comber lö-ig kell benyújtani, azon- 'ban a tanfolyamot rendezd szerv I — indokolt esetben — e határidőt | meghosszabbíthatja. i Azok a jelentkezők; akik a «•*- i lasztott egyetem (főiskola) azékbe- i lyén laknak, az Illetékes dékánt hivatalba, az összes többiek a la­kóhelyük szerint illetékes megyei művelődésügyi osztályra (megye Jogú városban lakók a városi ta­nács művelődésügyi osztályára, fő­városi lakosok a fővárosi tanács oktatási osztályára) nyújtsák be felvételi kérelmüket. A tanfolyam részvételi dB« — többtárgyas tanfolyamok esetében,- személyenként 43* forint, esytér- gyas tanfolyamokon (tanfolyamon­ként) 23* forint. A részvételt dijat munkaviszonyban átló dolgozónak az üzemi azakszervereS bizottság megtérítheti. A tanfolyamokon — általiba« — 19*2. Január *-!g (többtárgyas tan­folyamokon legkésőbb január öl­ig, egytárgyas tanfolyamokon pe­dig legkésőbb február l-4g) fceC megkezdeni az oktatást. Többtár­gyas tanfolyamokon *34; egytár- gyas tanfolyamokon 120 az oktatási órák s^áma. Knnek raegfeWSeá a heti óraszám többtárgyas tanfolya­mokon •—1«; az egytárgyaaokoB körülbelül *—« lesz. A tanfolyam* foglalkozásokat munkanapokon ál­talában n.so és ti &ra között tart­ják. Az üzem kérésére *s egyetemek az tizemben is szervezhetnek elő­készítő tanfolyamot, ha az ottani hallgatók létszáma miatt ez szük­séges és az oktatás tárgyi felté­teleit az üzem biztosítja. Az oktatást legkésőbb jiintan 30-ig minden tanfolyamon be bel fejezni. A jelentkezőket a fel vételükkel kapcsolatos döntésről, iUetve a to­vábbi tennivalókról Írásban érte­sítik. A tanfolyamokra történt ja. lentkezés, illetőleg íelyétet rest helyettesíti az egyetemi felvétcí- hez szükségéé szabályszerű jelené« ke zést A művelődésügyi miniszter ren­; delkezése értelmében az idei tan-, ' évben Is országszerte megszerve­zik a felsőoktatást intézmények . felvételi. vizsgáira előkészítő esti tanfolyamokat, amelyeken a kö- ' vetkező szaktárgyakat oktatják: : matematika, fizika, magyar nyelv és irodalom; történelem,- orosz álltunk meg, a telep szélső] házában kaptunk egy albérleti j szobát. Mit mondjak a lakás­ról? Egrenyíló, kis lyuk, vala­mikor istálló volt. A bányából közben átmen­tem egy másik bányavállalat­hoz. Es nagy erő hajtott, meg­mutatni, hogy akarok és tudok j becsületes, rendes ember lenni. Tavaly igen-igen nagy dolog; történt velem. Egyik nap sokan, állták körül a verseny táblát. ] Odamentem én is, hát ott lát-, tam saját fényképemet azt élenjáró dolgozók között. A] szívem majd ketté szakadt azi örömtől, amikor megkaptam a ] kiváló dolgozó kitüntetést, a vele járó pénzjutalommal együtt. Nemrégiben még igen nagy gond emésztett. Mint mond­tam, feleségemnek volt egy kislánya, aztán született egy kisfiúnk, majd az asszony is­mét állapotos lett Nagyon főtt a fejem, mi lesz velünk abban az égrenyíló helyiségben? A bányánál megígérték a lakást de hát miért adnák pont ne­kem? Es most mégis itt lakunk az újvárosban. Lakást kaptunk. Asszonyom boldog. Hát hogyne lenne! Szeme ragyog, mint a gyémánt, amikor rúgkanálózó kicsi fiúnkat füröszti. Es én, ha hazajövök a bányából, csak nézem, nézem őket, a kacagó, nevető asszonyt, a családot, az újszülöttét, aki önfeledten nyújtja lei rózsaszínű kacsóit anyja felé. ügy gondolom, dés véget ért. Családom, ott­honom. van, munkámat meg­becsülik. Révbe értem ... Feljegyezte: Csorba Barna Egy ember révbe ér... ■ minden idegen volt már ott . Valartii visszahúzott a bányá- . ba. Volt velünk az elítéltekkel a bánya megbízottjaként eg) mérnökember, K. L. öt keres­tem meg. Ismer, tudja hogyar viselkedtem, segítsen, hogy z ■ bányában, mint szabad embei dolgozhassak. Mintha csak fi­gyelmeztetés lett volna, ugyan­, ahba az aknába kerültem i vissza, ahol dolgoztam, még ugyanarra a szalmazsákra is ahol mint elítélt aludtam. E2 nagyon elgondolkoztatott. Most már szabad ember vagyok, de ha belevetem magam az élet­be, ki tudja, nem csinálok-e megint valami szörnyűséget? Nem jó lesz ez így. Nagyon kezdett hiányozni az asszony, egy élettárs. Az aknában is. Gépkezelő volt. Az egyik szomszéd községből járt be. Közel dolgoztunk egymáshoz, gyakran beszélgettünk. Né­hányszor el is kísértem egy darabig. Komolynak látszott, tetszett nekem. Volt benne va­lami rokonvonás. Csalódott. Volt valakije és... De külön­ben erről minek beszéljek? Egyszer aztán a bányában, füstreváráskor megmondtam neki. — Megtetszettél, feleségül veszlek. Azt mondta, szívesen jön, hiszen ő is szeret és tudja, hogy gyermekének is apja leszek. Az összeházasodás után először falujukban lak­tunk. nlhőrlpthen. Onnan már toltak kifelé minket, kellett a hely, így aztán'« bányatelepen tak kevés fényt; Meg-meg- recsegett egy faácsolat, olyan­kor azt sem tudtam, hová búj­jak. Először igen nehezen ment a munka; Lassan azon­ban beleszoktam, beletanítot­tak. Meg is kedveltem. Igye­keztem jól dolgozni, hogy megpróbáljam helyrehozni, amit elrontottam, 160—180 százalékokat értem el; 1956 végén harmaddal sza­badultam. Igaz, ez már a má­sodik szabadulás volt. Először az ellenforradalom szabadított ki minket, de Inkább ne sza­badított volna. Jó volt szabad emberként - mozogni, de nem esett jól az étel és éjszakán­ként nem bírtam aludni. Azon rágódtam, hogy az én szabad­ságom csak lopott szabadság, mert még van vagy öt törlesz­teni való év, A lopott szabadság után na­gyon rossz érzés volt újra cel­lába kerülni. Szerencsémre, nem kellett sokáig ott marad­nom. 1956 végén egyik nap hivattak az irodába. A házi­tanács elé kerültem. Nem akartam hinni, szinte beleszé­dültem, amikor közölték ve­lem, hogy mivel tíz éven ke­resztül rendesen viselkedtem, jól dolgoztam a külmunkán, őt évet elengednek. Azt taná­csolták, viselkedjem rendesen, igyekezzem beilleszkedni a be­csületes emberek sorába. Siettem haza. Jó volt újra érezni anyám; testvéreim sze- retetét. Az első napokban na­gyon boldog voltam, de aztán egyre nyugtalanabb lettem, — elindultunk hazafelé. Út­közben összetalálkoztunk egyik haragosával. Szó szót követett, aztán összeakaszkodtak. Bo­lond fejjel beleavatkoztam. Arra emlékszem, hogy egyszer én is alul voltam, és valaki szorongatta a torkomat. Nagy darab, erős fiú volt, de egyszer aztán lefordult rólam, és ott volt a kezemben a bicska — véresen; Jött a bírósági tárgyalás, ítélethirdetés, büntetés. Szán­dékos emberölésért 15 év várt rám. Hogy mit éreztem? Majdnem beleőrültem. Órákon át tépelődtem, mit is tettem részeg fejjel, miért kellett ne­kem a kocsmába menni, inni, miért kellett ahhoz az ember­hez nyúlni, aki nekem nem vétett. Józanul nem tettem volna. Az ital vitt rá. Ha kö­tél vagy kés akad akkor a ke­zembe, ma már nem élek. A tett miatti vergődés az ön- gyilkosság ' felé kergetett. Tíz évig jártam a bűnhődés útját. És nem is a börtönélet volt nenéz. Nehezebb teher nyomott engem annál: a lelki­ismeret. 1952 decemberében aztán külmunkára az egyik bányába mentem dolgozni. Nem láttam én bányát azelőtt sosem. Nem tudom elfelejteni a bányával való első találkozást. Éppen karácsony estére mentünk le először, csak úgy körülnézni. Furcsa volt. Nálunk otthon ilyenkor betlehemesek jártak, karácsonyfát állítottak, a bá­nyában meg köröskörül sötét­ség, csak a bányászlámpák ad­November elején * kőkként érkeztünk Kazinc­barcikára, a Május 1 utcai la­kások egyikébe. Amikor ke­véske bútorommal, családom­mal betelepedtem a lakásba, úgy elfogott az öröm, hogy le kellett ülnöm. Szerettem vol­na táncra perdülni, de csalt ültem, ültem és szívtam egyik cigarettát a másik után. Nagy dolog nekem ez a lakás. És csak azok tudják, mit érezhet­tem, akik ismerik története­met, bűnömet, elbukásomat, felemelkedésemet. Egyik Kazincbarcika kör­nyéki bányában dolgozom, Nem idevalósi vagyok. Sza­bolcsban, P. községben szü­lettem. Ott is éltem 18 eszten­dős koromig. Apámnak volt vágy 12 hold földje, közép­parasztnak számított volna, tíehát kevés volt ez a föld he­tünknek, mivelhogy öten va­gyunk gyerekek. Így aztán én elmentem egy fakitermelésbe dolgozni. A mi falunk nagyon szegény és elhagyatott volt. Földbe- süppedt, szalmatetős kicsi há­zak. Szalmatetős házban lak­tak még a nagygazdák is. Es­ténként petróleumlámpával, mécsessel világítottunk. (Az elmúlt télen vezették be oda a villanyt.) Volt egy kocsma, ott jöttünk össze vasárnap estén­ként. Ittunk, legénykedtünk. Én magam sosem vétettem a légynek sem. Egyik vasárnap mégis verekedésbe kevered­tem, és ... Ej, nem jó érre gondolni sem! Tettemre nincs mentség, nincs magyarázat. Ügy történt, hogy egyik ba­rátommal — miután alaposan a pohár fenekére nézegettünk A Deutsche Zeitung und Wirtschaft Zeitung című nyu­gatnémet pénzügyi lap jelenté­se szerint az elmúlt év végén még csúcsponton volt kon­junktúra egyre inkább hanyat­lik a Nemet Szövetségi Köz­társaságban. Az iparfejlesztés A Dominikai Köztársaság-{ ban a Tr'ujillo-család 3 évtize-< des diktatúrájának megdöntő-* sét nemcsak az ország fővára-< sa nevének, „Ciudad Trujillo”-* nak „Santo Domingo”-ra való* visszaállítása jelzi, hanem! egyúttal a forradalmi tömeg-* mozgalom nagyarányú felien- ( dülése is mutatja. 4 A demokratikus szabadság-< jogok védelmezésére a 48 500 i négyzetkilométernyi nagyságúi köztársaság több városában ( tömegtüntetésekre, és a 300 000 ® lakosú fővárosban utcai har-J eokra került sor. Legutóbbi < jelentések szerint a novemberi 30-án kitört általános sztrájk* teljesen megbénította a fővá-? ros gazdasági életét. * A dominikai reakciós belső* erők erkölcsi és esetleges ka-* tanai támogatására az Ameri-1 kai Egyesült Államok hadi-* tengeri flottájának . több hajó-* ja a Dominikai Köztársasági felségjvizéíri.' Vagy azok hatá-e ráfi1 horgony zottríe." * A négymillió lakosú Dorai-* nikai Köztársaság mezőgazda- sági ország. E fő gazdasági ág foglalkoztatja a lakosság nyolc­tizedét. A mezőgazdaság leg­fontosabb növényei közé a cukornád, a kakaó, valamint a dohány tartozik. A kis köztár-1 saság ipara tj termékek feldol­gozására korlátozódik. A leg­fontosabb cukorgyárak és szeszfeldolgozó üzemek a déli partvidék városaiban települ­tek. A kis ország gazdasági életét az amerikai, főleg nz USA-tőke uralja. — Terra —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom