Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-02 / 259. szám

i ESZAKMAGYARORSZAfl Csütörtök, 1961, november 2. Köszöntjük a Szovjet Film Hetét és a szovjet oiíívészvendégeket u . , , , hogy művészeti életünk Mar hagyománnyá vált, egyik legkiemeikedőbb megnyilvánulása az évről évre visszatérő Szovjet Film Hete. Az egész esztendő minden időszakában örömmel és szere­tettel fogadjuk a szovjet filmművészet különböző műfajú alkotásait, mindenkor szívesen nézzük meg azokat filmszín­házainkban, de az ünnepi szovjet filmhetekre különös érdek­lődéssel készülünk. Kiemelkedően nagy filmalkotások, az egész világ érdeklődésének középpontjában álló művek, film- fesztiválok díjnyertes alkotásai, a szovjet filmművészet leg- remekebb termékei kerülnek elénk ez ünnepi alkalmakkor. Ilyenkor ismerkedünk velük, ilyenkor kezdik meg hódító útjaikat a magyar mozik vásznán, hogy hosszú hónapokig ezreket és tízezreket ejtsenek bámulatba, ezreket és tíz­ezreket hozzanak közelebb a nemes művészethez és bevéssék magukat a mozilátogató emlékezetébe hosszú időre, hogy adott esetben, ha a filmet felújítják, mindenkor örömmel tekintsük meg újra. Talán már szükségtelen is külön hangsúlyoznunk, hogy mit jelent a haladó világ számára a szovjet filmművészet és mit jelent a szovjet film a magyar közönség nemes szórakoz­tatása, művészi ízlésének csiszolása, szélesebb látókörű, kultu­ráltabb emberré nevelése szempontjából. A szovjet filmek — mint arról már számtalan példa meggyőzött — a legnemesebb művészet hordozói és a maguk sajátos eszközeivel mutatják be a szocializmus igazságát, a szocialista rend magasrendű­ségét, a szocialista ember optimizmusát és magabiztosságát. Világszerte elismerik a szovjet filmek magas színvonalát, a bennük rejlő művészi erőt. Hódít a szovjet művészet és közte nagy mértékben a szovjet film az egész világon. A különböző filmfesztiválok díjnyerteseinek sorában mindig ott találjuk a szovjet filmművészek alkotásait, vagy egyes alakítások el­bírálásánál az egyes szovjet művészeket. 1958-ban, a Brüsszeli Világkiállítás alkalmából létrehozott nemzetközi filmbizott­ság kiválogatta a világ legjobb tizenkét filmjét és e tizenkettő közül az 1935-ben készült szovjet filmnek, Ejzenstejn feled­hetetlen Patyomkin páncélos-ának adta a „minden idők leg­nagyobb filmje” kitüntető címet. Emlékezzük csak az 1958-as cannesi filmfesztiválra, a Szállnak a darvak világra szóló dia­dalára,, emlékezzünk az Emberi sorsra, vagy a Ballada a ka­tonáról című filmekre — hogy csak egyet-kettőt említsünk a ragyogó alkotások közül. Ennek a dicső sorozatnak méltó folytatója a Tiszta égbolt című film, a legutóbbi moszkvai filmfesztivál díjnyertes filmje, amelyet a Szovjet Film Hetén mutatnak be a magyar mozik. Mi teszi ezeket a filmeket felejthetetlenné? Elsősorban az, hogy mindenkor az ember áll a filmek középpontjában. Az ember a maga erényeivel és fellelhető gyarlóságaival együtt. Árad ezekből a filmekből a legtisztább emberszeretet, a szebb, boldogabb jövő igenlése. Megmutatják ezek a filmek, hogy a kizsákmányolástól megszabadult emberiségnek milyen az élete, milyen problémái adódnak és megmutatják az utat az élet adta kérdések megoldására, megmutatják a szocialista jelent és utalnak a jövőre, segítik annak építését. Mindezt pedig olyan művészi kifejező eszközökkel teszik, amelyekkel a világ egyetlen más államának filmművészete sem rendel­kezik. Ezek jellemzik a szovjet filmeket, ezért fogadják azo­kat szerte a világon tisztelettel az igazán művészi filmek ked­velői és ezért köszöntjük mi különös tisztelettel és igaz meg­becsüléssel a nekünk szabadságot ajándékozó szovjet nép filmalkotásait, amelyek nemcsak szórakoztattak és tanítottak bennünket az elmúlt évek során, de követendő példát is állí­tottak a mi filmművészetünk elé. Köszöntjük az új szovjet filmeket és köszöntjük a Szovjet Film Hetét. Különös tisztelet hangján, igaz szeretettel kell szólnunk a városunkba érkező szovjet filmművész-küldöttségről. Meleg, baráti szeretettel köszöntjük Danyiil Hrabrovickijt, a most bemutatásra kerülő Tiszta égbolt forgatókönyvíróját, vala­mint Margarita Vologyinát, az ugyancsak most bemutatandó Két élet című film egyik női főszereplőjét. Kívánjuk, rövid tartózkodásuk alatt érezzék jól magukat körünkben és azzal a biztos tudattal térjenek majd hazájukba, hogy a miskolci és borsodi dolgozók mindenkor örömmel és szeretettel várják filmjeiket, valamint a többi szovjet filmművész alkotásait. aa i j" ... a Szovjet Film Hete. Tíz- és száz­/VIa megKezaoaiK ezrek gyönyörködnek majd a mozik nézőterein, tíz- és százezrekhez jut el a szovjet nép filmművészete és az azzal tolmácsolt szocialista világ ereje, igazsága és szépsége. Az államhatalmi szervek állandó bizottságairól AZ ELMÜLT napokban tar tóttá ülését Miskolc megyei jogú város Tanácsa. Az ülésen megvitatták — többek között — a mezőgazdasági és keres­kedelmi állandó bizottság munkájáról szóló beszámolót is. A vita során felszólalt Ró­nai Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az országgyűlés elnöke. Rónai elvtárs hangsúlyozta a taná­csok állandó bizottságainak tömegmozgósító, a tanács ha­tározatainak végrehajtását se­gítő és ellenőrző, a választók véleményét, javaslatait illeté kés szervek előtt feltáró sze­repét, — s értékes tanácsokat adott az állandó bizottságok munkájának megjavításához. Rónai elvtárs igen nagy jelentőséget tulajdonít az or­szággyűlés állandó bizottságai munkájának is, s igyekszik megvalósítani azt, hogy a legfelsőbb ál­lamhatalmi szerv, az or­szággyűlés állandó bizott­ságaiban dolgozó képvise­lők a megyei, városi, járá­si, azonos, ügykörű bizott­ságokkal kapcsolatot épít­senek ki, vegyenek részt munkájukban, hogy a kép­viselők a parlamenti bi­zottságokban — ismerve megyéjük helyzetét, prob­lémáit, a választók véle­ményét, javaslatait — me­gyei szinten vitatkozhas­sanak, tegyenek javasla­tokat. Ezáltal a parlamenti állandó bizottságokban feltárul az orr szag helyzetképe, eredményei­vel és problémáival. — A vá­lasztók véleménye, javaslatai pedig a legilletékesebb helyre jutnak el. A legfelsőbb állam- hatalmi szerv állandó bízott ságainak az alsóbb államha­talmi szervek bizottságaival így kiépített kapcsolata meg­könnyíti mind a kormány, mind a tanácsok végrehajtó bizottságainak munkáját, még jobban összeforrasztja népün­ket pártunkkal és kormá­nyunkkal. Ez a szoros kapcso­lat, az együttműködés is hoz­zájárul hazánkban a szocializ­mus mielőbbi felépítéséhez. Megyénkben, a megyei szin­tű állandó bizottságok — álta­lában — jó munkát végeznek. Munkatervüket egybehangol­ják a végrehajtó bizottság munkatervével és célirányos, ellenőrző, véleményező és ja­vaslattevő munkát végeznek. 1961 I. félévében például megyei tanács 8 állandó bi­zottsága 47 ellenőrzést, illetve vizsgálatot tartott, ezek során a szakosztályokhoz küldött ja­vaslatokon és észrevételeken kívül 18 javaslatot tett a me­gyei tanácsnak, illetve a vég rehajtó bizottságnak. A me­gyei állandó bizottságok mun­káját 346 aktíva segíti. Az ak- tívahálózat bővítése feltétlen szükséges, mert csak ezen ke­resztül válhat valóra a taná­csokról szóló 1954. évi X. tör­Két félidő a pokolban Megrázó magyar filmdráma a miskolci Kossuth moziban Nem szokásunk, hogy a be- bemutatásra kerülő filmekről méltató tájékoztatást adjunk addig, amíg azt a nagyközön­ség is meg nem tekintette. Ez film azonban kivétett érdé■ meL Fábri Zoltán áj filmje két költőt is idéz, a közelmúlt köl­tészetének két legnagyobb alakját: József Attilát és Rad­nóti Miklóst. Felvetődik a kér­dés: nem nyúl-e túl magasra művészi jelszóért, hangulati meghatározóért ez a játék­film? Nem! A Bacsó Péter for­gatókönyvéből készült film művészi eszközeinek sokaságá­val megszerzi magának a jo­got erre. Fábri Zoltán ismét igazolta azokat, akik a nem­zetközileg kimagasló rendezők között emlegetik. „Ö, Európa hány határ, — minden határban gyilkosok!” — ezekkel a József Attila-i sorokkal, illetve képpé válto­zott megfelelőkkel kezdődik a film. A története — a világ jelentős filmjeihez hasonlóan — egyszerű. 1944 tapaszán Ukrajnában egy német tiszt­nek bizarr ötlete támad: Hit­ler közelgő születésnapjára futballmérkőzést kell rendezni, amelyben a jól táplált német katonákat a közelben dolgozó és már-már élő csontvázként vánszorgó munkaszolgálato­sokból verbuvált csapattal ál­lítja szembe. Ugyanis a mun­kaszolgálatosok között •van egy korábbi, kedvenc magyar fut­ballista, Ónodi is, akire valahon- nét emlékszik a német tiszt. A film: a munlcaszolgálatos csa­pat tagjaiul kiválasztott tizen­egy története — a meccset „le­fújó” gépfegyvertűzig, amely nemcsak a mérkőzési:, hanem a tragikus sorsú csapóit tagjai­nak életét is lezárja. A tizen­egy ember. különös epizódja messzemenően jelképes — egy kicsit mindannyiunkról szól. Emberi magaitartásökról és tő­lük elválaszthatatlan sorsokról, magas művészi megfogalma­zásban. Kiemelkedően értékes film a Két félidő a pokolban. Mél­tó arra, hogy a Szovjet Film Hetének időszakában a. nagy­szerű szovjet filmek mellett a magyar filmművészetet repre­zentálja. vény 1. szakasza, mely szerint: „A tanácsok az államhatalom helyi szervei és egyben a dol­gozók legszélesebb tömegszer­vezetei” ..: Ennek szellemé­ben a megyei szintű bizottsá­gok szoros kapcsolatot építet­tek ki a Hazafias Népfronttal a tömegszervezetekkel. Ez z kapcsolat eredményes, s éppen ezért tovább fejlesztendő. A járási tanácsok állandó bizottságainak munkája fejlődést mutat ugyan, mégis szükségük van végrehajtó bizottságuk tá­mogatására. A járási jogú városok bizottságaival együtt az első félévben 177 ellenőrzést, illetve vizsgálatot végeztek, s en­nek során 161 javaslatot küldtek végrehajtó bizott­ságukhoz. 1544 aktíva segíti munkájukat. A jlazafias Népfronttal és a tömegszervezetekkel azonban nincs meg a kellő kapcsolatuk. Az 1065 községi bizottság közül mintegy 800 működik. Az első félévben 764 vizsgála­tot és ellenőrzést tartottak. A tanácshoz, illetve végrehajtó bizottságukhoz 829 javaslatot küldtek, s 3706 aktíva segíti munkájukat. Hogy a tanácsi állandó bi­zottságok maradéktalanul ki­fejtsék a tanácstörvényben meghatározott feladatukat, szükséges a végrehajtó bizott­ságok segítő készsége, a Haza­fias Népfront támogatása, mind az aktívahálózat kiépíté­se, mind a feladatok megoldá­sát illetően, különösen a köz­ségi tanácsok állandó bizott­ságainál. A felsőbb szintű állandó bizottságok patronálják az alsóbb szintű bizottságo­kat, adják át a tapasztala­tokat, a jó módszereket, segítsék őket a feladatok megoldásában. Segítséget nyújt ebben a megyei ta­nács vb is, azzal, hogy novemberben minden já­rási székhelyen, a járási és községi állandó bizott­ságok elnökei részére tá­jékoztató jellegű értekez­letet tart. Ezen a megbeszélésen a mun­ka megjavítását, a soronkövet- kező feladatokat és a jó mun­kamódszereket vitatják meg. Németh Imre országgyűlési képviselő Lobogózzuk fel a házakat! Miskolc város Tanácsának végrehajtó bizottsága felhívja a város lakosságát, üzemeinckj intézményeinek vezetőit, hogy november 7-e, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére lobo­gózza fel a lakóházakat, üze­meket, intézmények székháza­it. Az ünnepi zászlódísz no­vember 5-én déltől köszöntse a közelgő ünnepet. Múzeumokba helyezik ei a gömörszöllősi kondás szarufaragásait A Borsod megyei Gömörszől- lös leözségben a tavaszi hóna­pokban, eddig ismeretlen nép­művésszel találkoztak a nép­rajzkutatók. Vida Imre, a fa­lu 35 éves kondása ostomyélre gyönyörű gyöngyvirágokat , stilizált szegfűt és tulipánokat, valamint az erdő, a mező vad-, virágait faragta. Vida Imre el­mondotta: négy évvel ezelőtt véletlenül kezdett farigcsálni- A kondások között ősi hagyo­mány, hogy ha valamelyikük­nek megtetszik a másik kon­dás faragott ostomyele, akkor, azt a tulajdonosa odaajándé­kozza. Vida Imrének is meg­tetszett egy ilyen ostor, de a tulajdonosa nem adta neki. Ezért elhatározta, hogy farag ö különbet. Azóta számos kürtöt, ivri- csanalcot. sótartót, ostornyelet és guzsalyt készített fából és szaruból, amelyekre a legszebb mintákat faragta bicskával. Ä Borsod megyei Tanács művelő­désügyi osztálya az új faragó népművész eddigi munkáit megvásárolta, és azokat a mis­kolci Herman Ottó Múzeumba szállította. Ezenkívül a tanács anyagilag is segíti Vida Imre tehetségének további kibonta­kozását. Vida Imre jelenleg egy sza­rukürtöt farag, amelyet a sá­rospataki múzeumban állíta­nak majd ki. Goethe hitellevele a lipcsei irodalmi emlékek között Goethe baráti társaságban sok vidám estet töltött Lipcsé­ben, a híres Auerbach-pincé- ben. A lipcsei múzeumban több más Goethe-emlék között őrzik a német költőfejedelem „hitellevelét” is, amelyben a következő áll: „Két üveg jó minőségű pezsgő elfogyasztá­sát igazolja Goethe”. Hatvanezer forint jutalom a megye legtakarékosabb községeinek A HAZAFIAS Népfront me­gyei bizottsága — mint isme­retes — elhatározta, hogy no­vemberben ismét megrendezi a takarékossági napokat. A me­gyei tanács és az Országos Ta­karékpénztár megyei igazga­tósága novemberben és decem­berben versenyt hirdet a me­gye legtakarékosabb községe cím elnyerésére. A megyei ta­nács 60 ezer forintot szavazott meg jutalomként a legtakaré­kosabb községeknek, amelyet a verseny befejeztével a község- fejlesztési alap javára könyvel­nek. _ A verseny feltétele, hogy minél nagyobb mértékben emelkedjék az egy lakosra jutó takarékbetét állomány. A ver­senyben az első helyezést el­érő község 25, a második he­lyezett 20, a harmadik pedig 15 ezer forintos községfejlesz­tési jóváírást kap jutalomként. Az Országos Takarékpénztár a novemberi takarékossági na­pok alatt versenyt hirdet a ter­melő üzemek között is. Szemé­lyi tárgyjutalomban részesítik a nagyüzemek üzemi bizottsá­gainak azokat a dolgozóit, akik a KST szervezésében és a tag­létszám növelésében élenjár­nak. A községekben tárgyjuta­lomban részesülnek a legjobb eredményt elérő takarékossági albizottságok dolgozói. Az elmúlt esztendőben a ta­nulóifjúság körében osztatlan őrömet váltott ki a takarékos­sággal kapcsolatos dolgozat- írás. Ebben az esztendőben minden általános és középis­kolában dolgozatot íratnak a tanulókkal a takarékosságról. \ legjobb dolgozatok készítői skolánként értékes tárgyjutal­makban részesülnek. AZ ORSZÁGOS Takarék- >énztár — mint azt Endrédy íózsef elvtárstól, az Országos rakarékpénztár megyei igaz­in tói át ól megtudtuk —. több íj. s különösen az ifjúság szá­nára érdekes takarékossági ormával serkenti megyénk akóit. a takarékbetétek elhc- yezésére. ban ver a szíve, ha egy szá ráz ág reccsen a talpa alatt. — így, így, remete úr! N haragudjék, de nekem ma biz tonságban kell Budapestre ér nem. Mintegy másfél órán át gya logoit az erdőben: lassan itt i ki világosodott, a reggeli nap fény átszűrődött a fák zöldéi lő lombjain. Nem isrperte a te repet, bár Gyarmathy kioktat ta az erdei tájékozódásra is Egyszerre megtorpant. — Úristen, hátha nem is j< irányba megyek! Tanácstalanul álldogált ott körülötte zúgott az erdő. A ta lácstalanság teljesen megza /aria, nem tudta, merre tart ion. — Mégis, meg kellett. volns i remetétől kérdeznem ... A remete! Maga előtt láttí i szakállas, csikosingű öreg- ?mber csodálkozó arcát, ami- cor felakadt, kimeresztett sze­nekkel a földre zuhant. Hal­ottá a kutya rémült, síró uga- ását, amint az erdőbe rohant ,Ha felfedezik, végem van!” Ismét futni kezdett. Nem >ánta, bármerre, csak el, mi­iéi messzebb innen, hogy •gérut.at nyerjen. Tíz perc núlva az erdő szélére ért, lem messze a fák között házak ehérlettek. — Falu lehet. Onnan is ku­yaugatás hallatszik. (Folytatjuk.) megelevenedett az erdő, őzek, szarvasok Iramodtak meg, s vitték a hírt a többieknek: embert öltek. Valahol bagoly huhogott vésztjóslóan. A remete hangtalanul zu­hant el, s a gyufásdoboz cső- . rögve gurult széttárt kezéből j messzire. XI. A meglepetés j Amikor az orvost újra el­nyelte a fák között a sejtelmes , homály, s újra felismerhetet- 1 lenné vált előtte minden, ak­kor döbbent rá, mi történt tu- 1 lajdonképpen. Megtántorodott i tettétől. Riadtan futni kéz- 1 dett, s azzal nyugtatta magát: s „mit tehettem volna mást? Ha nem én ölöm meg, a remete öl * meg engem. Utánam küldi a nyomomat követő határőröket, i s engem elfognak. Kettőnk kő- < zott ennek így kellett történni. 1 önvédelembői öltem ... Mr. i Rogger nem dicsérne meg ér- ] te, dehát kérdezem én; mit t csinált volna ő az én helyem- ,. ben?” Úgy van! Mr. Rogger és Körner is könnyen beszél a j. müncheni villában berende- r zett dolgozószobában, abszolút e kényelemben. Jönnének csak r ide: kúsznák át ilyen életve- r szély között a határt, ahol f minden fa, minden bokor mö­gött járőrt lát leskelődni az , ember, ahol retteg még a fel­szálló madártól is, s a torká­fedezhetnek feli.. .** — Menjen és imádkozzon! — kiáltotta jókedvűen és neki- vágott a ház mögötti sűrűnek Kétszáz métert haladhatott amikor más gondolata támadt „A határőrök felfedezik a nyo­momat és farkaskutyával utá­nam jönnek... A remete sze­mélyleírást adhat rólam.” Visszafordult. A kutya meg­ismerte, nem acsarkodóit rá. Horváth bekiabált a házba. A reszkető öreg ismét meg­jelent az ajtóban. — Van egy szál gyufája? — Hogyne, máris hozom. Sietve csoszogott elő a gyu­fával Horváth megvárta, amíg elválik az ajtótól, s a fe­hérre meszelt falú házikó előtt jó célpontot nyújt az öreg. Az­tán előrántotta hangtompítós belga pisztolyát és kétszer rá­lőtt. A hajnali csendben pukka­násszerű zajt csapott a fegy­ver, amikor a lángcsóva ki­lobbant a cső végén. A ma­darak riadtan rebbentek fel a fákról, s menekültek be a sű­rűbe. Az egész környéken — Hívja magához azt a dö­göt! — kiáltotta neki Horváth, — Kicsoda az úr? — kérdez­te az öregember. — Kerületi erdész. Ellenőr­zésre jöttem. — Csitri, takarodj hátra! — kiáltott a kutya gazdája. A kutya vakkantott még egyet-kettőt és elsomfordált a ház mögé. — Miért nem tartja meg­kötve? — Nem jár itt soha senki, kérem... Ki sem lehet fejezni, meny­nyire megnyugtatta ez a hír. Hangja még parancsolóbb lett. — Dél felé visszajövök. Ad­digra állítsa össze a jelentést. — De kérem, én nem vagyok erdész... — Hát akkor mi az isten ha­ragját keres itt maga? — Főerdész úr — nyafogta éneklő hangon az öreg —, hi­szen tetszik tudni, hogy én itt remete vagyok... — S ki van még a házban? — Csak én magam, kérem. Horváth halkan felnevetett: „hiszen ez remek! Akkor nem XXVIII. örülbelül egy óráig ha- ladt, kerülgette a bokro­kat. A tájékozódást nehezítet­te, hogy a zöld lombba boruló fák alján még minden sötét­ségbe veszett, s ebben a sötét­ségben hirtelen, mintha mese­beli tündérek varázsolták vol­na oda, egy erdei lakot pillan­tott meg. Már nem fordulhatott visz- sza. Mérges kutya rontott rá. Pisztolyáért kapott, s rácélzott az előtte acsarkodó állatra, de csak kattant a csapszeg, ide­gességeben nem biztosította ki a zárat __ „örült vagyok! — s zidta magát —, a fegyvert csak végszükség esetén taná­csos használnom! Még jó, hogy nem sült el... — Csitri! Elhallgass! — ki­áltott valaki a ház felől. Az ajtóban papucsban, csí­kos hálóingben öregembert pillantott meg. A kutya abba- iagyta az ugatást, de nem tá­gított a hajnali jövevény mel­lől. Az ajtó melletti alak fé­lénken előre lépett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom