Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

Vasárnap, 1961. november 9. «SZAKMAGYARORSZAG 5> KÉT ELET Üj szovjet film 1917-ről Oj FOQALOM A zok, akiknek drága 19t7 emléke, nem tudják el­fogódottság nélkül nézni a Nagy Októbert megidéző fil­meket. Az új szovjet film, a ».Két élet” újra a nagy időkre emlékeztet. A szovjet filmek sorában már több elődje van a Két életnek. A forradalomról szóló filmek népes családjá­ban az új film a legelőkelőbb helyek egyikét foglalja el. Té­mája révén elődeihez soroljuk ugyan, szemléletében és a meg­oldásokban azonban lényege­sen eltér azoktól. Szembetűnő új vonása, hogy a történelmi eseményeket az emberek, a *, közkatonáik” kusza-szövevé- nyű életén keresztül láttatja velünk. A korábban a szerep­lők ábrázolásában gyakran al­kalmazott fekete és fehér szí­nek itt széles skálára bomla­nak, hangsúlyt kapnak az ár­nyalatok. A történelmet megtanuljuk ez iskolában, megtaláljuk a könyvekben. A művészetnek a történelem visszaadásán túl kezdődik a feladata. A Két élet alkotói eredményesen, he­lyenként bravúrral oldották meg feladatukat. Mondaniva­lójukat keretes elbeszélésben tálalják. November 7-én szovjet tu­ristahajó köt ki Dél-Francia- ország egyik városában. Voszt- rikov nyugalmazott tábornok két fiatalember társaságában ünnepli az évfordulót. A fiata­lok unszolására emlékeiről me­sél. Emlékezése során elénk tárul saját 1917-es élete, to­vábbá barátaié, ismerőseié. Ezek a barátok, ismerősök: oro6z katonák, parasztfiúk. munkások, varrólányok, gró­fok és polgárok, köztük mo- narchisták, eszerek, anarchis­ták, kadétok és bolsevikok. A íorgatókönyvíró korrajz igénye Tolsztoj remekművét, a Há­ború és békét juttatja eszünk­be. A film nem a nagy forra­dalmárok tevékenységé­nek bemutatásával remekel, a tépelődö, igazságot és utat. ke­reső emberek vívódásának megrajzolásával ad maradan­dó élményt. Különösen Voszt- rikov közkatona sorsa köti le figyelmünket, ösztönösen von­zódik az igazsághoz, golyója nem téveszt célt. A paraszt­fiúból lett katona azonban kezdetben nem találja igazi helyét. Megtéveszti Borozgyin hadnagy liberalizmusa, amely kétkulacsosságba torkollik, hisz az eszereknek, mert föl­det Ígérnek, önmaga is az eszerékhez csatlakozik. Kez­detben bizarr ötletnek tűnik, hogy szerelmes lesz egy elbű­völő szépségű grófnőbe. Csak kezdetben, mert később — gra­tulálunk az írónak — kitűnik, hogy miként nyerte vissza a muzsikfiú emberi önérzetét, méltóságát. A grófnő és fivére földig alázzák Vosztrikovot. Ez is, meg az eszerek mind nyilvánvalóbb árulása hozzá­segítik, hogy megtalálja az igazi forradalmárokat, a bolse- vikokat. Vosztrikov szerepét Nyikolaj Ribnyikov alakítja. Ribnyikov a realista színját­szás iskolapéldáját adja. Az öntudatra ébredő katona mu­zsikfiúra sokáig emlékeznek a film nézői. Méltó partnere a „másik ol­dalon” Nascsekin herceg ala­kítója, Vjacseszlav Tyihonov. Ez a fiatal arisztokrata leköpi a muzsikokat, és képes lenne életét adni istenített cárjáért. „Pozitiv” hőse az arisztokrá­ciának, a történelem azonban negatív hőssé degradálja. Ami­kor Vosztrikov már nyugal­mazott tábornokként jár Fran­ciaországban, Nascsekint gör- nyedlhátú, lakájmodorú pin­cérként látjuk viszont. Irina, Nascsekin herceg húga szere­pét a szovjet filmhét megnyi­tóján megyénkben járt Mar­garita Vologyina alakította. Részben hálás, részben hálát­lan szerepet játszott. A repre­zentatív szépségű arisztokrata nő megformálása viszonylag egyszerű feladat elé állította. Hasonló sorsra jutott Álla La- rionova, Nyina — Nascsekin menyasszonya, később Vosztri­kov felesége — szerepében. A Két élet által adott tabló Nyikolaj Ignatyev bolsevik munkás és Nyusa varrólány szerelmének bemutatásával lesz még gazdagabb. A lány­korában közönséges, vcszeke- dőkedvű, szép Nyusa, Ignatyev oldalán formálódik emberré. Ösztönösen is tisztelője lesz férje eszméinek. Férjét le­csukják, ő egyedül marad. Amikor az utcán a burzsoák, kispolgárok és csavargók szit­kozódva beszélnek Leninről, ő — a volt tudatlan varrólány — szembeszáll velük. Az el­Nckem ugyan nem új. Találkoztam már •ővele nem egyszer. Vaskos törvénykönyvekben, félandzsás paragrafusok között, újsághasabokon, kommentárral is megtisztelve. A minap azonban vonaton akadtam össze vele. — Hova-hova, nagyapa? — Pestet nézni! — Az igen! — csettintett az a nem-tudom-ki fiatalember. — De felvitte az isten a dolgát,! — Most már ráérek — harsogta az öreg lát­ható jókedvvel. — Hogy-hogy? — kíváncsiskodott amaz. — Csak nem adták ki az útját Pista bácsinak? — Még hogy nekem, az utamat? — nevetett Pista bácsi. — Az elnökünk még marasztalt is, de én nem engedtem a negyvennyolcból. Ele­gem volt. no, annyit dolgoztam már élelem­ben, igazán megérdemlem, hogy pihenjek. Tíz esztendős se voltam, oszt már fél kommenciót vittem haza. A grófnak volt egy csomó libája, azt őriztem. — Hány éves teccik lenni? — Vagy háromszor annyi, mint te — het­venegy. — Ki se nézné magából az ember! — hüle- dezett. egy asszonyság. — Én ha ötvennek gon­doltam. Pista bácsinak jólesett a bók, mert meg- pödörintette galambősz bajszát, mely akkora volt, mint két csokor árvalány haj — Pedig nem henyéltem, azt elhiheti. Egy héttel ezelőtt még húsz kocáért feleltem, meg majdnem tízszer húsz malacért. Sertésgon- tíozó voltam a téeszben. — Akkor maga nyugdíjas! — fette le az új­ságot egy élte delelőjén lévő férfi. — Az en — bólintott rá az öreg nem kis büszkeséggel. — Már egy lél esztendeje. — Es mennyit kap? — Négyszázötvenet. —■ Nem sok — jegyezte meg az újságolvasó. — Nekem elég. Jön még hozzá a háztáji föld, ván egy tehénkém, meg még bírom any- nyira magam, hogy keressek hozzá egy ke­veset. — Jó dolog az, hogy mar a parasztok is nyugdíjhoz juthatnak, nincsenek kiszolgál­tatva rossz kölykök kénve-kedvének — mon­dotta egy szemüveges férfi, majd így foly­tatta: — Azelőtt csak hallomásból ismerte a pa­rasztember a nyugdíjat Ha cseléd volt és el­szállt felette az idő. vehette a koldustarisz­nyát, az uraság nem ismert szánalmat. Ha va­gyona volt, akkor is mi végre jutott? A gye­rekek szétmarták a földet, csak addig volt kedves, amíg vártak tőle. amikor nevükön volt a birtok, a szobából is kitúrták, kilökték az istállóba, s alig várták, hogy lezárja szemét. Pista bácsi szórakozottan hallgatta az okos beszédet, megértőén bólogatott, aztán egyszer csak fehéringes mellére csuklóit a feje, álomba ringatta a vonat egykedvű billegése. De a beszéd az ment tovább, az új fogalom­ról, mely elvitte a falunak is az öreg emberek - nyugodalmát... G. M. A Diósgyőri Vasas Kulturális Napok elé Holnap, november 6-án este ünnepélyes keretek között kezdődik meg a III. Diósgyőri Vasas Kul­turális Napok rendezvény­sorozata. Három héten ke­resztül két-három napon­ként kerülnek sorra a szórakoztató, ismeretterjesz­tő jellegű rendezvények, hogy a diósgyőri dolgozók újabb ezreihez juttassák el a tudást, erősítsék szocialista tu­datukat, emlékezetes esteket szerezzenek számukra. A ren­dezvények során többször ta­lálkozunk majd a diósgyőri kultúrmunkásokkal: színját­szók, szavalok, énekesek, tán­cosok, zenészek adnak számot felkészültségükről, tesznek ta­núbizonyságot a vasas szak- szervezetben folyó kulturális F ilmszeminárium A sátoraljaújhelyi művelő­dési ház filmszemináriumot szervez a KISZ-fiatalok ré­szére. A szeminárium hét elő­adásból áll, melyhez mindig egy-egy film is kapcsolódik. Az előadásokat és a filmeket úgy válogatták ki, hogy azok megfelelő összhangban legye­nek egymással. A Magyar Ta­nácsköztársaságról szóló elő­adáshoz például A 39-es dan­dár című filmet vetítik, a Van­nak-e csodák című előadáshoz a Szentpéler esernyőjét. A filmszeminárium — az is­meretterjesztés egyik ügyes, szórakoztató módja — valószí­nűleg gyorsan meghódítja a fiatalokat. írók és munkásolvasók találkozója, opera — operett-est a Diósgyőri Vasas Kulturális Napok első napján A Diósgyőri Vasas Kulturá­lis Napok rendezvény-sorozata hétfőn, november 6-án este kezdődik a Bartók Béla Mű­velődési Házban. Gácsi Miklós országgyűlési képviselő, a Le­nin Kohászati Művek főmér­nöke ünnepi beszédben emlé­kezik a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulójá­ra, majd a Tiszta égbolt című filmet vetítik. 8-án, szerdán este hat órakor írók és mun- kásolvasók találkozója lesz a művelődési ház könyvtári ol­vasótermében. A találkozón részt vesznek: Balázs Anna és Molnár Géza írók, valamint a Szépirodalmi Könyvkiadó Vál­lalat vezetői. Másnap, 9-én es­te a Diósgyőr vasgyári Szimfo­nikus Zenekar ad koncertet dr. Bánhegyi László vezényleté­vel. A hangverseny műsorá­ban a legszebb opera-operett számok szerepelnek. Közre­működik Udvardy Tibor. Gen- csi Sári, Koltay Valéria és Puskás Sándor. tevékenység magas színvonalá­ról, hirdetik a szocialista kul­túra magasfokűságát. A most, immár harmadszor megrendezendő Diósgyőri Va­sas Kulturális Napok bizonyos vonatkozásban eltérnek az elő­ző, hasonló jellegű rendezvény- sorozatoktól. Most nem a lát­ványos, a szórakoztató műso­rok dominálnak maid — lesz természetesen az is a sorozat műsorában —, hanem a szo­cialista kultúrának és azon belül a szakszervezeti kultúr- munkások által végzett tevé­kenységnek az értelemhez ható oldala kerül majd előtérbe. író — olvasó — kön yv­!•_ j - találkozó szerepel a kiaao sorozat legelején. Az elmúlt évben igen nagy siker­rel zajlott le hasonló,, rendez­vény, amelyen a legilletéke- sebbek, a munkásolvasók vi­tatták meg a Szépirodalmi Könyvkiadóval és néhány író­val a könyvkiadás terveit. Most is hasonló megbeszélésre keiül sor és ez hihetőleg olyan hasznos és gyümölcsöző lesz, mint az elmúlt évben volt. A Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövetsége is ellátogat az ünnepi időszak­ban a diósgyőri dolgozókhoz, hogy értékes előadásával sok új ismeretet adjon. Műszaki vonatkozású és politikai jel­legű ismeretterjesztő nagyelő­adások találhatók továbbá a műsorban, amelyek a diósgyőri dolgozók műveltségének eme­lését, világnézetének további megszilárdítását célozzák. Ter­mészetesen helyet kap a mű­sorban a művészet is. Több rendezvényhez kapcsolódik művészi műsor, lesz külön mű­vészeti est is, szerepléshez jut a Diósgyőrvasgyári Szimfo­nikus Zenekar és külön est jelenti majd a fennállásának 10. évfordulójához érkezett és rövid múltja ellenére igen sok eredménnyel büszkélkedő Diósgyőri Vasas Művészeti Együttes ünneplését. Az együt­tes a jubileumi ünnepségen legszebb számaiból nyújt át majd egy gondosan válogatott csokrot a diósgyőri dolgozók­nak. A diósgyőri munkáskultúra Ilire messze túlhaladt a megye határain. A gazdag hagyomá­nyok jó talajul szolgáltak a szocialista kultúra vetésének Diósgyőrben és napjainkban olyan munkáskultúráról be­szélhetünk, olyan művészeti csoportokkal és olyan együt­tessel számolhatunk, amely több esetben szerzett már dicső hírnevet Diósgyőrnek az or­szág legkülönbözőbb pontjain rendezett kulturális megnyil­vánulásokon, dicsőséget szer­zett a Szovjetunió városaiban, a baráti államokban és két al­kalommal Franciaországban bizonyította be — az ott ren­dezett fesztiválokon résztvevői kapitalista országokból jött csoportokat fényesen felül­múlva — a szocialista kultúra magasrendűségét,­Köszöntőik a 111 DiósJ iwszomjuk győri Vasas Kulturális Napokat, a vasas szakszervezeten belül folyó kulturális tevékenység diós­győri seregszemléjét, további fejlődésének jelentős mérföld- jelzőjét. oooooooQOQooooQoooaooooQQOOooooooooooooooooooooooooooQ oooooooooo cxxx)oooQOooooooooocxx3oooacxxxx>ooooooooooooooooo XXXI. Horváth csodálkozva, a meg­lepetéstől csaknem tátott száj­jal nézte a lányt. Szinte hinni sem akart szemének. Rose lenne hát? Ugyanaz a Rose, aki a „szanatóriumban” olyan kéjes vágyakozással szorítot­ta meg az asztal alatt kezét, hogy majd felszisszent tőle és az agyába futott a vére. „S én ... én ... le akartam róla vetni azon az estén a tüll ru­hát. En... én... én akartam levetkőztetni Rosét. Könnyü- vérű szeretőnek néztem a ta­pasztalt kémnőt. Az ezredes babájának, vagy mit tudom én kinek. Milyen nyugodtan beszél, milyen határozott, mintha nem is ezer veszély között, ellensé­ges területen, hanem valahol a Stax-vendéglő teraszán ül­nénk. Meg kellene kérdezni, m-fty Elzával találkozott-e tnár, de nem.., ez lehetetlen, Rose nem találkozhat itt Elzá­val és. én sem. — Tudom, hogy fáradt vagy — mondta a lány, aki nem olvasta ki a férfi gondo­latait —, de mégis utaznod kell. Nincs vesztegetni való időnk. Mi már csak akkor pi­henünk meg, ha visszamen­tünk, mert addig... addig Magyarországon folyamatos izgalomban leszünk. Félsz? — Nem! — felelte meggyő­ződéssel az orvos. Meglátod, ügyes leszek, magam robban­tom fel ezt a nagy kohót... Rose azonban leintette: — Ekkora buzgóságot nem kérünk. Még otthagynád a fo­gad. Jó lesz arra más is. Rád még számítanak odaát: Kör­ner és Mr. Rogger egy hónap múlva veled akar vacsorázni... s könnyen lehet, hogy lesz ott még valaki... — Elza? — kérdezte 'dege­sen és meglepetve az orvos. Kose tekintete elborult. De csatk egy másodpercig tartott, a másik nem vette észre. Hang­jában valami sajnálkozásféle vegyült. — Nem tudom ... Lehet... csak gondolom. Mr. Rogger nagyon zárkózott természetű, nem szereti a nap’ társaságot. Elzát csak látásból ismeri, egyszer én mutattam be neki... — Mit gondolsz, itt van még Magyaroi’szágon? — kockáz­tatta meg mégis Horváth. — Aligha! Már visszament azóta, s te meg se kíséreld, hogy utána érdeklődjél. Elzá­nak sohasem szabad megtud­nia, hogy mire vállalkoztáL Fél ettől a veszélyes foglalko­zástól... Utólag sem nyugod­na meg soha. — Pedig... érte teszem! — mondta leplezetlen őszinteség­gel az orvos. Rose hozzáugrott, haragosan tapasztotta a szájára a kezét. — Csitt? Ilyet sose mondj Rörnerék előtt, de még előt­tem sem többet. — Bocsáss meg, Rose! De­kát ... tényleg így van. Nekem már nem számított az életem, én már valahogy kiábrándul­tam mindenből, az öngyilkos­ság gondolatával foglalkoztam, amikor megismerkedtem vele. S azóta ... minden másként van ... azóta... élni akarok. Már teljesen besötétedett, Rose felkattintotta a villanyt. — Nem! Oltsd el! — kérte az orvos. — Jobb így. Bántja a szememet. Álmos vagyok. Rose a rekamiéra telepedett, s elmélázott. — Szereted? — Azt hiszem... igen! Sóhajtott, mintha csalódást okozott volna neki ez a kije­lentés, Horváth észrevette, megsajnálta egy kicsit. — Bocsáss meg. Rose. Té­ged is szeretlek. Mindig jóba­rátod leszek, mert valahogy ügy érzem, hogy hozzád is húz valami, de ugye, megérted? ... — Megértelek — mondta halkan Rose — és igazad is van. De azért azt, amit az imént mondtál, ne mondd többet. Elza is alighanem ... szeret téged ... egyszer mesél t nekem rólad, s láttam a sze­mén, megéreztem a hangján» egyszóval tudom én azt. Meg-' érdemlitek. hogy egymásé le-' gyetek; hát akkor... vigyázz] magadra nagyon. Ügy kapaszkodott Rose sza-] vaiba. mint a zuhanóember a' mentőkötélbe. — Mesélj róla, kérlek, me-i sélj róla, Rose. Hiszen most! már tudod, hogy szeretem!. mondd el, hogy mit mondott! neked. Rose sokáig gondolkodott. Nehezen kezdett hozzá, mint-] ha fájnának neki ezek az em-] lékek. Tudod, egy este nálam] vacsorázott. Sűrűn megláto­gatott, mert nincs más barát­nője. S beszélgettünk... ssze-( relémről, mindenféléről. Ak­kor mondta, hogy ismer egy! Horváth Károly nevű magyari orvost. Elmondta, hogy s mint] éltél Nickelsdorfban, aztán Bécsben, ahol szintén talál­koztatok. — Folyton terád gondol, és amikor karácsonykor csak éj-] fél utánra ért oda a megbe-i szélt randevúra, sírva keresett« az utcákon és a lakásodon. j — Ne mondd! ] — így van — mondta Rose] — nekem elmondta. Én tudom« biztosan, hogy szeret. Horváth kimond hatat lan uh boldog volt.- (Folytatjuk.I * Történelmi és mezőgazdasági művek >az Akadémiai Kiadónál Ev végéig or Akadémiai • Kiadó több történettudoma* jtiírt és mezőgazdasági tárgyú >müvet jelentet meg. A törié- jnettudományi munkák köziil > aktualitásával emelkedik ki •Zstgmond László A német im~ )perializmus és militarizmus i újjáéledésének gazdasági és \ nemzetközi tényezői című • monográfiája. Megjelenik ]Gnust Péter; Acsády Ignác i történetírása ,és Diószegi 1st• ] ván: Ausztria—Magyarország i és Bulgária a San Stefano-i ] béke után című tanulmánya is. )Az utolsó negyedévben tát lnapvilágot Ludwig Feuerbach \A kereszténység lényege című i munkája is. A mezőgazdasági tárgyú kr* i adványok közül különösen a ]Búzatermesztési kísérletek 11952—1959. és a Kukoricát er­• meszfési kísérletek 1958—1960 'című kötetek érdeklik majd a i szakembereket. A nagyüzemi >gazdálkodás kérdései sorozat* i ban legközelebb Pósvai Lajos: i Gazdaságos takarmányadagok ] összeállítása grafikus eljárás- i sál, és V/it then Béla: A jőve- ]delmezőség vizsgálata a terme- ilőszövetkezct ékben című íc* 'nulmánya jelenik nvcg, lenforradalmárok áldozatai lesz, ott hal meg az utcán, gyermekével a szíve alatt. E zen a filmen a bolsevi­kok inkább irányítói, mint szereplői az eseményeknek. Lenint is csak egyszer látjuk, amikor az emigrációból meg­érkezik a pétervári állomásra, mégis, szinte állandóan érez­zük jelenlétét, pártja erejét. A megérkezését: mutató jelenetek a film legszebb percei. A pán­célos tetején szónokol, mi csak távlatból látjuk. Hangját sem halljuk. A fényszórók a Leni­nért lelkesedő tömegei pász­tázzák. A szónoklatot, a tömeg emelkedett, forradalmi hangú latát a zene fejezi ki. A zene motívumai és a bravúros ren­dezés, fényképezés a maradan­dó filmélmények sorába tar­toznak. Hasonlóképpen még egy alkalommal remekelt a rendező és az operatőr: ami* kor a lázálmaival a pétervári utcákon kóválygó Nascsekin herceg vízióit mutatja. A rendezést dicsérik még a tömegjelenetek is. Ezek a fel­vonulások, tüntetések teljes hitelességgel elevenítik meg a forradalmi napokat. A Két élet ebben a vonatkozásban is kor­rigálja több, korábbi hasonló témájú film gyengéit. Mint ál­talában az egész filmben, a tö- megjclcnetck esetében is meg­ragadó a film realizmusa. TT gy szép élménnyel gaz­dagabban hagyjuk ott a mozi nézőterét. A film egésze helyett azonban mintha egy­két részlete tenne ránk mara­dandóbb hatást. A kétrészes mű kissé szétfolyik, a rende­ző — Leonyid Lukov — és a forgatókönyvíró — Alekszej Kapler — nem tudják végig biztos kézzel kezelni a gazdag anyagot. Nagy Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom