Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

6 ESZAIIMAGYAltORSZÁQ <rfe <%lüa»ák HANGJA Három középiskola klubestje Sátoraljaújhelyen (Tudósítónktól.) Sátoraljaújhelyen, az elmúlt napokban a három középiskola tanulói részére klubestet szer­vezett a Közgazdasági Techni­kum szülői munkaközössége. Az esten a művelődési ház közreműködésével négy téma­körből szellemi fejtörőt tartot­tak, melyben a Szovjetunió né­peinek története, orosz és szovjet irodalom, művészet, a Szovjetunió földrajza, valamint a szovjet tudomány eredmé­nyeit élintő kérdések szerepel­tek. A szellemi fejtörő versenyen a Kossuth Gimnázium csoport­ja szerezte meg az első helyet, második a Közgazdasági Tech­Emberbaráti szeretetbő! — kitűnő A Miskolci Könnyűgépgyár dolgozói emberbaráti szerétéi­ből kitűnőre vizsgáztak. A múlt hónap végén háromszá­zan jelentkeztek szervezett, térítésmentes véradásra, s kö­zülük 186 dolgozótól vettek vért, hogy azt a kórházakban a bajbajutottak megsegítésé­re továbbítsák. Az első vér­adók a vállalat igazgatója, a nagyüzemi pártbizottság titká­ra, a szakszervezeti bizottság titkára, a KISZ-tiikár és a párt végrehajtó bizottság tag­jai voltak. Az üzemek dolgo­zói közül különösen az ongai üzemegység dolgozói jöttek el szép számmal a véradásra. Szántó Gyula Könnyűgépgyár nikum, harmadik a Kertészeti Technikum csoportja lett. Az első helyezetteknek a művelő­dési ház, a gimnázium, a Köz- gazdasági Technikum adott ajándékot, a többiek részére pedig a művelődési ház vezető sége 12 darab klubtagsági iga­zolványt adott át. A szellemi vetélkedő hasz­nosnak bizonyult. Az iskolák vezetői és a művelődési ház ve­zetősége úgy határozott, hogy az elkövetkező időkben is gyakran szerveznek még ilyen rendezvényeket. Fülöp László Sátoraljaújhely Villanyt szeretnénk Mióta a MIK kezelésbe vette a IV. kerületi I. kolónián lé­vő üzemi lakásokat, úgy tud­juk, a javításokat is a MIK köteles elvégezni. Ez évben a vezetékeket átépítették, s így az udvaron lévő ívlámpát, amely az udvar megvilágítását Szomjazik az 4qnes utca Két alkalommal írt már az Eszakmagyarország az Agnes utcaiak panaszáról. Panaszunk most is ugyanaz: meg mindig szomjazik az Ágnes utca. Két évvel ezelőtt ugyanis azt mondták, hogy nincs hova ve­zetni az utcai csapot, de ez a kérdés hamarosan megoldó­dott, mert az Ágnes utca 7. szám alatti háztulajdonosok felajánlották, hogy telkükből a vízcsap és a lefolyó megépí­téséhez szükséges területet szívesen a Vízművek rendel­kezésére bocsátják. A tanács illetékes szerve átiratot kül­dött a Vízművekhez és enge­délyezte a víz bevezetését, de sajnos az még mindig nem ér­kezett meg az utcánkba. Előttünk a hideg tél, és ismét kénytelenek vagyunk hóban, fagyban 350 méterről hordani a vizet. Angyal Ibolya szolgálná, az üzem terhéről le­kapcsolták. Azóta a kolóniára teljes sötétség borult. 17 család botorkál esténként a sötét ud­varon, minthogy a víz és a mellékhelyiségek is kint van­nak. Több esetben fordultunk már a III. számú házkezelőség- hez, sőt, a körzeti szerelőség is foglalkozott az üggyel, de a vitából annyi eredmény szüle­tett, hogy minden szerv a má­sikra hárítja a villany beköté­sének elvégzését. Itt van a tél a nyakunkon, hamar sötétedik, ideje volna már vita helyett — villanyt hozni a kolónia udva­rára. Illés Zoltán FIJIÖÜ Vízszintes: 1. Démokritos, az ókori ma­terializmus egyik legnagyobb képviselője mondotta a barát­ságról. (Folyt a függ. 15. sor­ban.) 12. Ez a pálca. 13. Férje. 14. Francia fasor. 15. Észak, németül. 18. Női név. 19. Belül tilos! 20. A XVII. század olasz művészete. 24. Végtelen lánc! 25. Mutató szócska. 26. Tejter­mék. 27. Nyugatnémet város. 29. Ismeretlen névjele. 30. Rö­viden oktat. 32. Háziszár- nyas. 33. Sporteszköz. 35. Me­sefilm címe. 36. Számnév. 38. Az elektromos ellenállás neve. (Főnét.) 39. A tett mozgatója. 40. Gyümölcs. 41. Nagyalakú réz fúvóshangszer. 42. Ritka női név. 43. Kettőzve: Zola re­gény címe. 44. PM. 46. Sze­szesital. 47. Hegyes szerszám. 48. Félutak! 49. Üt, latinul. 50. Élelmiszer. 51. Lóbiztatás (Első kocka kettős betű). 53. Test­rész, régiesen. 56. Nemcsak ti. 58. Megelégelt. 59. Utó ellentéte. 61. Vastartalmú ás­vány. 63. Északi állam pénze. 64. Személyes névmás. 66. Forma. 67. Szerencsejáték. 69. Néhány magánhangzó. 71. Líra kevert betűi. Függőleges: 1. T-vel a végén: a kőkor­szak egyik szaka. 2. Spanyol- országi folyó. 3. Lehetőség. 4. Ilyen lap is van. 5. Német személyes névmás. 6. Határozó­szó. 7. E napon. 8. A 26. vízsz. sor egyik fele. 9. Vágószer­számnak van. 10. Azonos más­salhangzók. 11. Szótlanul. 16. Nagy orosz író személyneve. 17. Sportolási kellék. 20. Né­met mondat. 21. Kobalt -egy- jele. 22. Nagy Károly. 23. Vá­gószerszám. 26. A déli ég­gömb egyik csillagképének neve. 28. Latin szám. 31. A nyersolaj lepárlásánál vissza­maradt termék. 34. Apósa. 36. Hangszer tartozéka. 37. Ide­gen fiúnév. 39. Költői műfaj. 45. Bolygó. 47. Kíván. 52. Á Homérosz hőskölteményében szereplő Trója város másik neve. 54. Hegyfok, angolul. 55. Német viszonyszó. 56. Kedves állat. 57. Gyakori ma­gyar családnév. 58. Megszólí­tás. 60. összejött! 62. Olt, egyik félmúlt alakja. 63. Bí­rókra. 65. Orosz mutatószó. 66. Mint, németül. 68. Szovjet folyó. 69. Éberség a feladata. 70. Igekötő. 71. Azonos magán­hangzók. Beküldendő a vízszintes 1. és függőleges 15. sor megfejtése november 11-ig. A hibátlanul megfejtők között könyvjutal­mat sorsolunk ki. A rejtvényben az o, ő, illetve ö, ő között nem teszünk kü­lönbséget. A múltheti szám­ban közölt rejtvény megfej­tése: Fehérmályva, vagy or­vosi ziliz. — A keskeny levelű ökörfarkkóró. Könyvjutalmat nyertek: Ki­rály Balázs Abaujszántó, Tóth Márta Miskolc, Tetemvár kö­zépsor 151, Kertész Imre Bódvaszilas. GYERMEKEKNEK . —— ............................ --»III«* M---------­T ői mini iiárommülió amerikainak van másodállása Az Egyesült Államokban há­rom millió embernek, vagyis minden huszadik személynek egynél több állása van. Az élet örömei bizony sok pénzbe kerülnek, úgy, hogy megszerzésük érdekében gyári munkások esti műszakban ki­szolgálnak az üzletekben, tiszt­viselők hétvégeken benzinkút- állomásokon dolgoznak, titkár, nők éjszakai állást vállalnak az élelmiszeráruházakban. Sőt, 180 ezer amerikai arra a rend­kívüli teljesítményre is képes, hogy mindkét állásban teljes műszakban dolgozzék. Nyil­ván ez az oka, hogy reggelen­ként áz autóbuszokon és a földalattikon mélyen árkolt szemű emberek alva utaznak munkahelyükre. Arthur Goldberg munka­ügyi miniszter szerint a két ál­lást betöltő emberek három­negyedrésze családos. ár majdnem egész Petro­grad (a mai Leningrád) a forradalmárok kezén volt, csak a Téli Palotát, az elűzött cár egykori lakóhelyét, s az előtte levő teret tartotta még az ellenség. Mindenképpen ki kellett verni őket onnan, és el kellett foglalni a Téli Palotát. Ez igen nehéz feladat volt. Csak a déli oldal felől lehetett támadni. Itt azonban, a palota előtt hatalmas tér terült el, amely semmi védelmet nem nyújtott a palotából tüzelő el­lenség golyói ellen. A védők nehéz, vastag gerendákból a palota elé erős falat is emel­tek, és igyekeztek azt bevehe­tetlen erőddé átalakítani. A forradalmárok azonban el­határozták, hogy legkésőbb éj­szaka elfoglalják az ellenség utolsó menedékhelyét is. A vö­rösgárdisták, a tengerészek és a katonák megkezdték a har­cot Kemény küzdelem volt Minden sötétbe merült, min­den összefolyt, nem lehetett megkülönböztetni sem az épü­leteket sem az embereket. Vaktában lődöztek a Téli Pa­lota védői, találomra céloztak a sötétben abba az irányba, ahonnan a forradalmárok tá­madtak. A Téli Palota időnként ki­vált az árnyékból. A felkelők oldalán harcoló Auróra, s a többi hadihajó fényszóróit a Néva folyó vizéről a palotára irányították. A fény végigsu­hant a falakon, kiragadta az épületet a sötétségből. A forradalmi csapatok lépés­ről lépésre foglalták el a teret. Széjjeldobálták a gerendafalat, feltépték a kapukat, s mint az áradat, úgy zúdultak a palota belsejébe. Mpitők éneke Itt jövünk együtt Mi húszán; Olajosán és Szurtosan. Messziről jöttünk Tudod-é? Munkások vagyunk Látod-é? Kezünk alatt a Munka ég; Alattunk víz van, S fenn az ég. Kopog a szögccs, Cseng a fém. Harc ez a munka, S mi magunk boldog jövőnkért dolgozunk!------ooo-----­M i melegít jobban? Munkában az építők Miskolcon, a Béke filmszínházzal szembeni, régi épület falában egy emléktábla hirdeti, hogy az ősi ..Derékpiac” első parcellá­zott t'elkén, a XVIII—XIX. századig épült. A régi építkezési sti­lus ire"-~"fásával, az épület oldalszárnyán lévő földszintes épü­letre most emeletet húznak. Sz. Gy. Hajóvontatók A VOLGA FOLYÖ mentén, Szimbirszk városában lak itt Vologya szüleivel és testvé­reivel. Egy szép nyári napon sétál­ni ment édesapjával a folyó­partra. Már éppen indulni akartak hazafelé, amikor Vologya nagy, sötét hajót pillantott meg a messzeségben. A hajó­nak nem volt sem kéménye, sem vitorlája. Nem hajtotta sem gőz, sem szél, mégis egy­re közeledett. Amint közelebb ért, Vologya látta, hogy a ha­jó orráról vastag kötél nyúlik a partra. A parton emberek húzták a kötelet. Vontatták a hajót megfeszített erővel. Rongyosak és soványak vol­tak ezek az emberek, és vala­mi nagyon szomorú dalt éne­keltek. Vologya még soha nem hallott ilyen bús éneket. Szíve összeszorult. Szorosan megfog, ta apja kezét. Akkor szólalt meg, amikor a gömyedten lép­kedő hajóvontatók elhaladtak mellettük. — Édesapám, ki az a bácsi ott? — kérdezte, és a hajó fe­délzetére mutatott, ahol arany­gombos, bársonyruhába öltö­zött ember támaszkodott a hajókorláthoz. — Ki volna más, mint a ha­jó gazdája. — övé a hajó? — cso­dálkozott Vologya. — Én azt hittem azoké, akik húzzák. — Dehogy azoké — mondta «z édesapja. — Szegények azok, mint a templom egere. Csak azért vontatják a hajót, hogy egy kis kenyérrevalót kapjanak a gazdag embertől. Vologya elszomorodott. Na­gyon sajnálta és sokáig nem felejtette el a szegény hajó­vontatókat, akik olyan rongyo­sak, szomorúak voltak, és gör­nyedt háttal dolgoztak egy kis kenyérért. MIKOR FELNŐTT, s ami­kor már Leninnek hívták, azon dolgozott, hogy minden embernek szabad, boldog éle­te legyen. Előttük volt a fény 15, széles fehér lépcső, a tágas lépcsőház a márványszobrokkal, festmé­nyekkel. Az ellenséges tiszti csapatok a lépcsőkorlátra tá­maszkodva, felülről lőttek. Oszlopok és szobrok mögé búj­va céloztak a benyomulókra. Most már óvatosan kellett előre nyomulni. A forradalmá­rok harcolva tisztították meg az ellenségtől az egyik szobát a másik után. if örülbelül másfél órai * *■ harcban megtörték a vé­dők makacs ellenállását, és az ország ellenséges vezetőit el­fogták. Petrográdon győzött a forradalom: a dolgozók kezébe került az ország vezetése. Mit gondoltok, mi melegít jobban, három ing egymás fe­lelt, vagy egy háromszoros vastagságú ing? Három ing melegebb* Ez nem annyira az ingen múlik, mint az egyes ingek közt levő levegőrétegen. A le­vegő nehezen engedi át a me­leget. Minél több a levegő­réteg az egyes ingek között* „levegőruhánk” annál átha- tolhatatlanabb, és természete­sen annál jobban, tökélete­sebben védi testünk melegét* Három ing, három levegő- réteg. De ha egy háromszoros vastagságú inget veszünk fel, akkor csak egy „levegőing” lehet alatta* A kevély fa A hatalmas fennsík kellős közepén terpesz­kedett egymagában, kevélyen a vadalmafa. Ahogy nőtt, növekedett, mind gőgösebben hordta körül tekintetét a fennsíkot körülölelő dús erdők fáin: — Látjátok, milyen nagy az én birodalmam. Égyesegyedül az enyém. Ti ott szinte egymás nyakára nőttetek abban az erdei társbérlet­ben. De lám, én az én komfortos környeze­temben jól szétnyújthatom ágaimat. És mi­lyen unalmas lehet nektek az egyhangú zöld viseletetek. Engem bezzeg fehér sziromba öl­töztetnek minden tavasszal... így hencegett. Amikor fehér ruháját leve­tette és szirmai a zöld fűre hullottak újra rákezdte: — Ugye milyen szép? Ezt is én csináltam ... Ha valaki gőgösen beképzelt, észre sem veszi fogyatékosságát. A vadalmafának még az sem tűnt fel, hogy gyümölcse ott fonnyadt el körü­lötte a földön. Előfordult ugyan, hogy az arra- járók beleharaptak egy-egy almába, de mind­járt el is hajították, mert fanyar íze még a szomjat sem enyhítette. — Ezek sem tudják, mi a jó — kiáltotta oda fitymálva az erdő lakóinak. — Csak tudnánk, mire olyan rátarti — haj­togatták egymás között az erdő lakói. Az ide- oda ugráló rigók, a levegőben suhanó fecskék össze is nevettek a háta mögött. Ám az öregebbek azt mondták: — Hagyjátok, egyedül van és nincs más öröme, mint hogy másoknál különbnek érzi magát. Egyszer aztán, hirtelen vihar kerekedett. A szél ide-oda csavargatta a fák ágait. Bent, az erdő sűrűjében a bükkök, tölgyek egymást támogatva dacoltak a zúgó viharral. Eleinte az almafa is kacéran tűrte a szél incselkedé- sét. De egyszerre dühös orkánná változott a szél, vágott, csapkodott; a magányosan álló vadalmafa éppen kapóra jött dühének: ütötte, pofozta, tépdeste ágait, majd hirtelen derékon ragadta és valósággal kettészakította törzsét... így jár az, aki pöífeszkedik és magát min­denkinél különbnek tartja. (A. O.) Roham a Téli Palota ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom