Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

Vasárnap. 1<*61

október g.

ÉSÉAKMAGY ARORSJ5AO

5

Borsod megye Idegenforgalmának helyzetet vizsgálta meg a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság

Legutóbb nagyarányú vizsgálatot folytatott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, 12 népi ellenőr és két szakértő közreműködésével s a két éve történt alapvizsgálat nyomán megvizsgálta a megye idegen- forgalmának helyzetét és a lehetőségeket.

Ami az idegenforgalom szervezését illeti, jelentős eredményeket értek el a fizetővendég szolgálat kiterjesztésében. 1959-ben a megye öt helységében, az idén pedig már tizenegy helyen működik szervezett lizetővendégszolgálat. A vendégszobák száma csaknem kétszeresére növekedett. Legná- gyobb az érdeklődés Miskolc- Tapolcán és Lillafüreden, viszont Sárospatakon például, a helyi szervezés lanyhasága miatt, alig fordulnak meg fizetővendégek. A fejlődésben jelentős szerepet játszott, hogy a tanácsi szervek, — különösen Miskolcon — ellenőrzéseket végeztek az illegális vendéglátás megszüntetéséért.

Az idegenforgalmi helyek kulturáltsága tekintetében nem egyenletes a fejlődés, sőt egyes helyeken az alapvizsgálat óta romlott a helyzet. A parkosítás — holott a lehetőség adott — lassan halad Jósvaíőn, Tokajban és Sárospatakon. Hollóstető és Aggtelek vízvezetéket kapott, Miskolc-Tapolcán fejlesztették a közműveket s ezzel javultak a közegészség- ügyi és köztisztasági lehetőségek.

Elhanyagolt állapotok Bükkszentkereszten

Említésre méltó hiba van azonban Bükkszentkereszten és Hollóstetőn, ahol megoldatlan a szeméttárolás, s így ezeken a helyeken egyáltalán nem kielégítsek a közegészségügyi állapotok. Általában a bükki tú- ristaházak összképe rossz, többek között azért is, mert viszonylag nagymértékű állattartás folyik még mindig a túris- taházak közvetlen közelében. Bükkszentkereszten a legalapvetőbb karbantartási, felújítási munkákat is elhanyagolták, leomlott a főépület mögötti támfal egy része, a használaton kívüli istálló teteje beszakadt, teljesen romos állapotban van, s (az üdülőtől néhány lépésre!) szemetet, hulladékot, mindenféle lim-lomot tárolnak benne. A túristaház elhanyagoltságát

az ott megszállt szegedi KISZ- íiatalok teljes joggal kifogásolták. Bükkszentkereszten a férőhely-növekedés helyett csökkenés következett be. Két, ösz- szesen 12 férőhelyes helyiséget étteremmé alakítottak át, a régi szállóban pedig állagmegóvás elhanyagolása "Vniatt kellett felszámolni 16 férőhelyet. Hasonló hibákat fedlek fel a népi ellenőrök Hollóstetőn is.

A vizsgálat általában azt állapította meg, hogy a kapacitásnövelésben szinte semmi előrehaladás nem történt. Mindössze Sárospatakon nyílt meg az idén új turistaszálló. Miskolc-Tapolcán növekedett a férőhelyek száma és Tokajban nyílik humarosan egy átvonuló turistaszálló. Aggteleken nagyobb fejlődés várható a 100 férőhelyes szálloda építésének megkezdésével. Sok helyütt azonban sürgős intézkedésekre volna szükség, például Sátoraljaújhelyen, legalább a Szabó Ktsz kezelésében lévő, kihasználatlan üdülő • megszerzésével, vagy Tokajban, a korábban felvetett ötlet megvalósításával.

javult a közlekedés

Az idegenforgalmi gócpontok közlekedési helyzete sokat javult. Jósvafő, Aggtelek és Égerszög közlekedése megoldódott. A Miskolc—Edelény—Jós- vafő-i út felújítása, valamint a Jósvafő—Aggtelek közötti út korszerűsítése megtörtént. Bükkszentkereszt és Hollóstető közlekedése még mindig nehézkes, különösen csúcsforgalom idején. Célszerű lenne, ha a Miskolc—Lillafüred közti városi autóbusz néhány járatát meghosszabbítanák Bükkszent- keresztig. Az égerszögi Békebarlang rendkívüli gyógyító hatását nem lehet kellően kihasználni, éppen a közlekedési problémák miatt. Sürgősen hozzá kellene fogni a tervezett másfél kilométeres bekötőút építéséhez, annál is inkább, mert a Jósvafő-Aggtelek-i út korszerűsítését végző építők részben még a helyszínen vannak.

A vendégek, üdülők, túristák ellátása általában kielégítő, mind az elhelyezés, mind pedig az étkeztetés szempontjából. De nagyon súlyos hibákat talált a vizsgálat a bilkkszent- kereszti túristaházban, amely II. osztályú színvonalat ígér, de még a III. osztályú szintet

sem üti meg. Az étterem berendezése rossz, csupasz izzólámpa világít a vendégeknek, ■a fogyóeszközök nem felelnek meg az előírásoknak. A vendégek több ízben panaszkodtak az étkezésre s kifogásolták érte a napi 12 forint térítést. A vizsgálat során megállapították, hogy mivel a napi 11.90 forint anyagfelhasználást jelent, ez valóban nem elegendő a megfelelő étkeztetés biztosítására. Megállapították viszont azt is, hogy az éttermi dolgozók sorozatos árdrágításokat követtek el, például augusztus utolsó napjaiban is júliusi primőr árakon számították a zöldpaprikát, a zöldségféléket. A debreceni sertésbordára megállapított 30,60 forint helyett. például a szelethúsokra vonatkozó 31,92 forintos árat számították és hasonló é'-a—í. gításokat követtek el.

' A javasoltakat sürgősen meg kell valósítani!

Néhány egyéb hibát is feltártak a népi ellenőrök. Így például a Miskolcra érkező idegenek panaszkodnak, hogy az állomásra érkezve csak elvétve kapnak taxit. Baj az. hogy a Miskolcra érkező külföldiek részére nem biztosították a valuta beváltását az esti órákban, noha nagyon sokan érkeznek ilyenkor. A vendégek részére a társalgók berendezése, az újságokkal, folyóiratokkal való ellátása jóformán a semmivel egyenlő, kivéve a Jósvafői Tengerszem Szállót. Végül napról-napra szükségesebbnek látszik, hogy a szállodákban több nyelven beszélő személyzet álljon a külföldi vendégek rendelkezésére. Azok a csoportos, vagy egyéni vendégek ugyanis, akikkel nem utazik tolmács, nehezen tudják megértetni magukat a szállodákban, mert Borsod megyében egyedül az Avas szállodában vannak idegen nyelvtudású portások.

A vizsgálat által feltárt hibák megszüntetésére a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javaslatokkal fordult az illetékes szervekhez. A javaslatok szerint. soronkívüli intézkedést kell tennie a Túrista Házakat Kezelő Vállalatnak, a bükk- szentkereszti, a hollóstetői tú- ristaházak mulasztásainak, elhanyagoltságának megszüntetésére. <H. E.)

Sötétben is olvasható könyv

Eg.v spanyol újságíró sötétben is olvasható könyvet készített. A világító- festékkel készüli betűket fekete papírra nyomják. Az így készült könyv egyelőre rendkívül drága.

Kap-e neonvilágítást gróf Monte Christo egykori cellája?

Marseilletől nem messzire emelkedik ki a tengerből az a szikla, ormán If várával, ahol Alexander Dumas hires „Gróf Monte Christo” című regénye játszódik le. A turisták ezrei keresik fel évente a szigetet, és látogatják meg a cellát, ahol a regény hőse sínylődött. A kirándulásnak különös romantikát biztosít, hogy a látogatók fáklyafény mellett haladnak keresztül a kastély rejtelmes, sötét folyosóin. így volt e: eddig! Most azonban viták folynak arról, hogy a fáklyák helyett ezentúl modem neoncsövek világítsák meg a vár helyiségeit, A javaslatot illetékesek azzal indokolják, hogy az elégtelen világítás következtében gyakoriak a balesetek. A vitel még eldöntetlen.

7 ezer dollár egyetlen piruláért

Péter Hundsen. chicagói ritkaság-gyűjtő 7000 dollárért adott el egy olyan pirulát, amit Ibsen még gyógyszerész- tanonc korában sajatkezüleg készített. A kis pirula tehát nagyobb anyagi karriert futott be, mint Ibsen bármelyik drámája.

Korán hanglemezek az amerikai kongresszus könyvtárában

Az Egyesült Államok kairói nagykövetének kérésére, az EAK vallásügyi minisztere az amerikai kongresszusi könyvtár részére 44 darab kétoldalas mikrobarázdás hanglemezt ajándékozott. A hanglemezekre felvették a Korán összes szúrd? t.

Első ízben történt, hogy a

mohamedánok szent könyvét hanglemezre vették. A felvétel a legjobb mohamedán prédikátorok szövegmonáását'al készült és eljuttatják a mohamedán, országok összes mecseteibe.

»NYIKESIMRE:

+

*

*

*

*

*

**•

*

A Spilberg börtönében

í.

„Vándor, szent, hová lépsz e hely. Menj « mondjad hazámnak, hogy törvényeidért kész val» veszni fia.’?

(Kazinczy)

Mellemet nyomja a súlyos nyirok-szag, s olvasom a márványba vésett verset, szívem hol lángol, hol hideggé dermed, s nem enged a reáhulló szavaknak;

szédülten fordulok, hol itt egy ablak, ami legalább csöppnyi fényt beenged, a falon bilincsek, a zord teremnek ennyi dísze volt — máig megmaradtak.

Ült szótlanul, s talán magába mélyedt esüggedetten, hogy aztán új erőre kapva nézzen büszkén megint előre,

mutatva az utat egy nemzedéknek, meglátva, hogyha már nem is remélt, a vaksötét falak mögött, a fényt.

;

I

I

*

*

„Nem lesz már a Spilberg sem az élők poklai sem az évszázadunk szégyene, hanem a vértanú honszeretet emlékműve, melyhez a felszabadult nemzedékek zarándokolnak majd.”

(Vincenzo Gioberti levele Silvio Pellico költőhöz.)

I

■fi

•fi

*

*

*

fi

+

*

*

•K

fi

+

fi

*-k-k

*

*

¥

*

t

*

¥

■fi

¥

•fi-fi-k-k-k

*-k

t

{

Piciny lányka nézi képed, Pellico, vállára omlik szép göndör haja, sötéten, mint börtönödnek fala; mosolyogni, nevetni volna most jó,

s hallgatni hosszan, hogy miről beszél.

Hangja celládat aranyfénnyel hinti be és mikor mamája csendre inti, bilincsedet nézi, ő is olyat kér.

Sosem felejtem a képet, Pellico: a kislányt s a falon bilincseid.

Ott lent, a szűk cellában, nyirkos s fojtó

árnyék-közelségedben lett először szívem boldog a földszagú — örömtől, érezve az Élet szépségeit

3. A GAZ KAMRÁKBAN

(A fasiszták Spilberg börtönében is megsemmisítő tábort akartak berendezni.)

Már nem kellett kínzó kerék s a vas sem, az Üj Világ egy gombnyomással gyilkolt, üres falak jelzik csupán, hogy itt volt a készülő sír. Nyolcvanezer ember

sírja. Bűnüket nem kérdezte senki.

Szabály szerint, rendben — ez volt a lényeg, s hamu se maradjon, ha már elégtek — az aranyfogakat előbb verték ki.

A lámpa éles fénye árnyakat szór elém: kezek, lábak, fejek mozognak, ijesztő gnómjai a folyosónak,

és jönnek egyre jönnek a falakból, s jajongva és szótlanul menetelnek — komor kísérteiéi a Jelennek.

Brno, 1961. szeptember.

cÁ muoísz háesi

C

söngettek. A konyhában egy pillanatra

megszűnt a csörömpölés, és a lakásban fülelő csend támadt. „Vajon ki lehet?”

— Imreee, Imikém, nyiss ajtót, csöngettek! — Jó, nem vagyok süket.

Aztán edény tologatás következett, és a csend megszakadt. Kisvártatva tojáshéjak reccsentek a serpenyő szélén. Egy..., kettő...) három .... négy... és utána semmi.

— Mi az, nincs tovább? Elment az... ? El. De hiszen ma vasárnap van, angyalom. Nem értem. Nem és nem. Ezt soha nem fogom megérteni.

Másodszor is csöngettek.

— Ne keverd meg, könyörgöm! Induljon csak tükörnek. Ha aztán a sistergő zsírtócsában a fehérje széle fodrot vet, akkor villával boronáid össze a sárgáját, de csak módjával, ne kutyuld, ne kavard, remegjen az a rántotta, mint a kocsonya. Érted?

Most a levélszekrény kisajtaja kezdett kattogni.

— Avakapádat! — mondtam áment néma imám végére, és elindultam ajtót nyitni.

Nem volt még szerencsém a látogatóhoz, idegen volt számomra ajtónk előtt álló külleme. Bánatos mosoly, keszeg termet, ábrándos tekintet és a lábtörlőn illedelmesen csoszogó lábak: ezek voltak a főbb vonásai.

— Tessék! — mondtam zordan, és se ki, se be terpeszbe vágtam magam az ajtóban, ö haptákolt.

— Pardon! Kerekházi Béla festőművész. Másszóval, én vagyok a kegyedék művész bácsija. Hallom a nagyságos asszony a konyhában tesz-vesz. Méltóztatna ót kihívni, őnagysága már ismer.

— Ö! — nyögtem fel egy váratlanul rámtörő látomás súlya alatt, és a lelki szemeim előtt a szekrényünk tetején porosodó Cinka Panna képe jelent meg, öt darab százforintos kíséretében. A bankók táncra perdültek. Perdültek? Odábblejtettek. — Csak ne lenne olyan nyiszlett! — viszketett a tenyerem.

A kisöreg közben felágaskodott, és a vállam felett bekiáltott a konyhába:

— Nagyságos asszony, itt van a művész bácsi, kisztihand!

A lapockám táján egy könyök bökdösődését éreztem.

— Ha jelenetet rendezel a Cinka jl ,

.....áért,

é

n megszököm. Inkább megkoplalom kenyéren, vízen azt. a rongyos ötszáz forintot, vagy

túladok a képen négyért, de nem engedem, hogy holnap az egész ház rólunk beszéljen. Érted?! — sziszegte a fülembe az angyal, és eltolt az ajtóból.

En az egész intelemből csak azt jegyeztem meg magamnak, de azt igen jól, hogy „megkoplalom”.

— Meg? Igaz is. mi lesz a rántottával? — vitt vissza a rémült gondolat a földre.

Később, mintha más planétáról érkeznének a hangok, beszédet hallottam. A művész bácsi vitte éppen a szót.

— Ki hitte volna, hogy az úr a kegyed férje? Én nem. Hát ez óriási! Méltóztasson elképzelni, nézem a noteszom, nézem a házszámot, és egyre mondom magamnak: Béluci, te megvakultál, vagy mi? Erre jön a drága nagyságos, és Béluci meg van mentve.

— Meg — csúszott ki a számon.

— Imre!

A művész bácsi szemüvege megvillant:

— Te-essék?

— Ö, semmi — mondta a feleségein.

Egy pillanatra viharelőtti csend támadt.

— Talán ... ? — kezdte feszegetni a kérdést, a művész bácsi. De a feleségem elébe vágott. Tessékelni kezdte.

— Parancsoljon! Fáradjon beljebb!

A

kisöreg zavara egycsapásra eloszlott. — Ö! — kiáltott fel. — Hercig, kedves nagyságosom. Istenkém, istenkém, a nagyságos asszonynak nincs párja. A nagyságos asz- szony egy igazi művészlélek. Egy szent. De Béluci esküszik, nem marad adósa, örömmel jelenthetem, hogy megvan a balatoni színkompozíció! Fenemális! Mennyi utánajárás, mennyi álmatlan éjszaka és mennyi... 1 Röstellkedni illett. És a feleségem röstell- kedett,

— Ugyan — turbékolta.

— Esküszöm!

— Jó, jó, üljön le, kedves művész bácsi!

És a művész bácsi leült. Leült? Elomlott. És már kattant is az asztalon lévő cigarettásdoboz teteje.

— Pardon, ha megengedik! Egyébként nem dohányzóm. Nem. Csak ünnepi alkalmakkor

szívogatok egyet-egyet, és hogy most ilyen szépen összejöttünk, hát...

Művészi füstkarikák szállingóztak a meny- nyezet felé. Amikor már egy kész olimpiai jelvény lebegett felette, megszólalt:

— Ésmintvan? Ésmintvan?

Nem álltam tovább, hogy semmibe vegyenek. Kifakadtam:

— Parancsol valamit? — Ártatlan volt a

kérdés, de ahogy én azt feltettem... A feleségem mentette meg ismét a helyzetet.

— Láthatnám azt a balatoni színkompozíciót? — kérdezte.

— Munkára, Béluci! — kiáltott magára kisöreg és azzal megelevenedett. Felugrott a fotelből és tornászni kezdett. Karjait előrelendítette, a térdein rugózott egy keveset, majd hozzálátott -a vászontekercsek kigöngyölítésé- hez. Egy perc sem telt el, és a szobánk úgy nézett ki. mint egy maszek falvédőgyáros kirakodó-sátra.

Aztán a művész bácsi a vásznak két felsó sarkát finoman megcsípte, a horpadást állával a melléhez szorította, és mint egy élő reklám ellibegett előttünk. Közben egyre mondta:

— Innen méltóztassanak megnézni! Most meg innen! így. Talán ebből a megvilágításból. Nem kell sietni a választással. Szóval ez nem? Nem tesz semmit. Majd egy másikat. Talán ez? Mi is ez? Ö, pardon, most látom, hogy a Golgotát mutatom. No, ezt ide én sem ajánlom. Egy főnöki látogatás^ és kész a káder. Véletlen volt az egész. Ugyebár megbocsátanak? Édes istenkém, még ez is járja. Nem lehet ugyebár ajtóstól. Művészi hitemre mondom, hogv nem egvéb ez. mint felvilágo- sulatlanság. Babona. Maid az idő ugyebár. A gyermekeink. Azok talán ...

A rikító színek tömege, a futószalagon gyártott mázolmányok sllánvsáea piros posztóként bántották r szememet. Bódultán hagytam ott a vízimalmokat a két jegenye között, a fehér hattyúkat kék hegvekkel övezett tóban, a szarvasbőgéseket, a déli harangszókat, a cicákat. a macskákat, a ballerlnákat, a mennybemeneteleket és még sok más egyebeket, mert vizuálisan úgy éreztem, hogy bika vagyok egy

arénában, akit a toreador ingerel. Nem mentem messzire, csak a szomszéd szobába. Ott levettem a szekrény tetejéről a mi Cinka Pannánkat. És ...

— Hát ez hogy tetszik? — kérdezgettem kajánul.

Általános lett az elképedés. A művész bácsi először a mennyezetre nézett, majd rám, aztán megint a mennyezetre, végül pedig a feleségemre. De nála elkésett. A lelkem ugyanis már az első pillanatokban elillant.

— No! — biztattam a kisöreget.

— Viccelni tetszik? — kérdezte nagysokára a művész bácsi, és próbált jóképet vágni a dologhoz.

— Tetszik ám a ... ! — kiáltottam rá. — Arra a kérdésemre válaszoljon, hogy ez hogy tetszik.

Erre a művész bácsi kihúzta magát.

— Nem értem kegyedet. Ez egy kitűnő széria. Eddig húszat adtam el belőle, és ha hiszi uraságod, ha nem, másik tízre van előjegyzésem. Sorbanállás van kérem, ön tévedésben van, ha azt hiszi, hogy...

— Ha mit hiszek?! — reccsentem rá.

— Ha...

A „ha” után nem következett már más, csak száraz hápogás. A kisöreg jóidéig úgy tátogott, mint a partra került hal. Én pedig könyörtelenül folytattam.

— Ezért a képért kért ön két részletben ötszáz forintot? Hát. rabló ön a Bakonyból? Aztán, jóuram. miért nem takarékoskodnak maguk a festékkel, miért festenek Cinka Panna kezébe hegedű helyett nagybőgőt? És a keblei, no hallja ... ?

Ez már sok volt. A kisöreg kapkodva összecsomagolt, majd mint akiben egy világ omlott össze, a képeiről jól ismert golgotái kínokkal az arcán elvonult. Az előszobán át némi taszi- gálással segítettem neki. De esküszöm! A lábtörlőben botlott meg, nem én biztattam meg á hátsórészét.

V' ésőbb jutott csak eszembe, hogy a bala- toni színkompozícióról megfeledkeztünk) én is, ő is és az angyal is.

— Ezt hogy éljük túl? — berzenkedett ben* nem a káröröm. Aztán már csak egy gondolat foglalkoztatott: — Vajon ehető-e még ax a rántotta?