Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

4 RSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961, október J» H A N G 31A Mikor lesz készen az új állomás? Mind többen kérdezik ezt a kazincbarcikai utazóközönség közül, s bennünket, vasutaso­kat is sokat foglalkoztat ez a kérdés. Ugyanis már régen el­múlt május harminc, július és augusztus is, az október 1-i határidő is lejárt. Közelednek a hideg őszi napok, s a szocia­lista város lakosságát, s az itt dolgozó munkástömegeket nem tudja kielégíteni a régi kis ál­lomás. Az utasok a vágányok közé szorulnak, ami viszont szabálytalan, csak a vasutasok éber szeme óvja meg őket a balesetektől. Már áll az új, nagy épület, két nagy váróte­remmel, büfével, utasellátó pa­vilonnal. Itt található a mál- házó helyiség, a jegypénztár, nagy előcsarnokkal, már fel­szerelték a neonokat, készen van a vízvezeték, csak az utolsó simítások vannak hátra. Né­meth József építésvezető felvi­lágosítása szerint azonban az új épületet nem adhatják át addig, amíg a szennyvízcsa­torna el nem készül. Sok bonyodalmat okoz, hogy ilyen sokáig kell rá várni. Be hón Rózsa Kazincbarcika Miért nem áll meg aas autóbu*s a kórháznál is ? A napokban Edelényböl Miskolcra utaztam a 13,42-kor induló autóbuszban, amelyben a Szentpéteri-kapui kórháznál heves szóváltás keletkezett az utasok és a jegykezelő között. Ennek a járatnak a kórház elé érkezése ugyanis egybeesik a látogatási idővel. Sok utas azért jött Miskolcra, hogy a kór­házban fekvő hozzátartozóját meglátogassa, sajnos az autó­busz nem állt meg a kórház előtt, a jegyvizsgáló arra hivat­kozott, hogy távolsági járat és a kórháznál nincs megálló helyük. Szerintünk nem elég körültekintő az AKÖV vezetősége, mert nem veszi figyelembe, hogy a járat érkezése egybeesik a látogatási idővel, s a kórházba érkező utasok a most ér­vényben lévő rendelkezések szerint kénytelenek a Szeles utcáig utazni és onnan egy helyi járattal visszamenni, vagy két és fél kilométert gyalogolni. Az anyagi ráfizetésen kívül ez sok időveszteséget is jelent. Mindezeket a Szeles utcán lévő forgalmi irodában akar­tam a panaszkönyvbe bejegyezni, de a forgalmista, miután kifaggatott panaszom felől, közölte, hogy panaszkönyv nincs az irodában, észrevételemet — mondta — közölhetem levél­ben a József Attila utca 36. szám alatt lévő forgalmi iro­dával ... Fekete István Edelény Akadályok egy szivattyúállomás átadása körül A vállalatunk előtt álló nagy feladatok megoldása végett és a szivattyúüzem pontosabb munkája miatt úgynevezett szivattyú próbaállomást készí­tettünk, amelyet azonban a ki­vitelező vállalat nem tud át­adni, mert a kecskeméti laka- tosárugyár 24 vasablakot még mindig nem szállított le, pedig a szállítás visszaigazolt határ­ideje március volt. Azóta már kétszer kértek határidő módo­sítást, de az is lejárt. Kérjük a vállalat kollektí­váját, tegyenek meg mindent, hogy rendelésünket teljesítsék, mert ettől függ, hogy az új léte­sítményben meginduljon a munka. Szántó Gyula Könnyűgépgyár Miskolc Munkavédelmi versenyben vagyunk A MÁV Miskolci Fűtőház s az főnökségének dolgozói az el- után múlt három év alatt szép eredményeket értek el a munkavédelemben. 1959-ben például munkavédelmi hóna­pot rendeztünk, 1960 júniusá­ban ismét rendeztünk munka- védelmi heteket, s ezek kö­vetkeztében csökkent a sze­mélyi balesetek száma. Ké­sőbb versenyre hívtuk a fe­rencvárosi fűtőház dolgozóit, így elért eredmények most a szombathelyi fűtőház dolgozóival vagyunk versenyben. A balesetek szá­mának csökkentését a bal­eseti gócok feltárásával, s azok megszüntetésével, szak­mai felvilágosító munkával és az aktívan működő munka­védelmi őrjáratok kiszélesíté­sével akarjuk elérni. Pusztafalvi Tivadar Miskolc, Fűtőház UttőMás a Bükkben A néphadsereg napja tisz­teletére úttörőavató ünnepsé­get tart ma a Miklós úti álta­lános iskola úttörőcsapata a Bükkben. Ez az úttörőcsapat — amely a Bükki Ifjú Partizánok el­nevezést viseli — felszabadu­lásunk évfordulóján az el múlt évben emlékművet ava­tott a Bükkben. A LétráS' tetőn felállított emlékművet a Bükkben hősi halált balt szovjet katonák, partizánok tiszteletére állították. Tavaly óta ennél az emlékműnél rendezik meg az ünnepségei­ket a kispajtások. Ezen a va­sárnapon is külön autóbuszok­kal érkezik ide 200 úttörő. Az ünnepség első program­jaként megkoszorúzzák a szovjet emlékművet, majd műsort adnak a néphadsereg napja tiszteletére. Ezután ke­rül sor 70 kispajtás úttörővé avatására. Délután tréfás versenyekkel, játékokkal szórakoznak a paj­tások, s este tábortüzet gyúj­tanak. Az úttörőcsapat ünnepségén jelen lesz az iskolát patronáló Könnyűgépgyár munkásőrsé­ge, az MHS és a megyei Ki­egészítő Parancsnokság több elvtársa is. Szerzetesek fosztogatták a gondnokságuk alatt álló templomot A napokban vád alá helyez­tek két olasz szerzetest, ugyan­is 600 ezer fontnak megfelelő műkincset loptak el és árusí­tottak különböző régiségkeres­kedőknek. A műkincseket egy híres nápolyi templomból, a XVII. századi Gerolomini ko­lostor templomából lopták, amely gondnokságukra volt bízva. Guido Martinelli és Alessandro Vesco szerzetesek évek óta háborítatlanul foly­tatták a templom kifosztását annyira, hogy még a műem­léknek nyilvánított templom orgonáját is áruba bocsátották. A Windsori víg asszonyok Shakespeare vígjátékának bemutatója Miskolcon Két évvel ezelőtt látott hozzá a Miskolci Nemzeti Színház a megtisztelő, nemes, nehéz feladat megvalósításá­hoz: minden évadban bemu­tatni Shakespeare egy-egy da­rabját. A Vízkereszt-tel kezd­ték a sort, majd az elmúlt évadban a Romeo és Júliát láthattuk. Most évadnyitó da­rabként mutatták be a nagy drámaköltő bohózat! színekkel erősen színezett víg játékát, A windsori víg asszonyok-at. Shake spear enek ez a vígjá­téka sok vonásban eltér többi reánkmaradt vígjátékától. Nemcsak szerkezetében, a ko­molyabb érzelmi elemek mel­lőzésében, hanem főképpen azért, mert a fondorlatos cse­lekmény végső kifejlődésében csaknem minden szereplő fel­sül és a bolondját járja. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy a jellemek rajzában túl­emelkedik a csak bohózati jel­legen: a játék résztvevői — bár a karikatúra határán jár­nak — valódi emberi jellemek. De legfőképpen az különböz­teti meg ezt a művet Shakes­peare többi vígjátékától, hogy vezető szereplői, a cselszövé- nyek irányítói polgárok, a megerősödő és anyagilag is szilárd alapokon álló polgár­ság tagjai, akik nem hajtanak okvetlenül fejet a nemesi cím és rang előtt. Shakespeare fel­lépése idején Angliában már a polgárság tör utat magának a hatalomhoz. Hátrálnak a feudalizmus erői, fellendül a manufakturaipar. fejlődik a kereskedelem. Ennek az idő­szaknak optimizmusa, élet­kedve, izmosodó nemzeti ön­tudata tükröződik Shakespea- renek a XVI. század utolsó év­tizedében született vígjátékai­ban és különösen A windsori víg asszony ok-ban. A windsori víg asszonyok >olgári szereplői nemcsak hogy iem hajtanak fejet a nemesi :ím és rang előtt, hanem le is lézik és ki is csúfolják a feu- lális világ olyan képviselőit, nint Falstaff lovag, Sir Ewans ászteletes, nemes, nemzetes és ritéziő Silány békebíró és tár­sai. Nyíltan jelentkezik ebben i műben az osztályellentét, nindvégig szatirikus éllel és rilágos állásfoglalással a pol- Járság mellett. Shakespeare- íek egyetlen más művében se elentkezik ez az állásfoglalás lyen markáns vonásokkal. ^ Sir John Falstaff, a más Shakespeare-! művekből is­iiért vakmerő, életvidám lo- lag, sokféle kalandok derűs löse, ebben a vígjátékban üre­sedő, letört, kisstílű szélhá- nossá lesz, akinek legfőbb woblémája a mind több pénz negszerzése, akár a legbecste- enebb úton is, hogy léha élet­módját fenntarthassa. Ezért próbálkozik egyszerre két pol­gárasszony szerelmét is meg­nyerni, mert a polgárasszo­nyokkal teremtendő kapcsolat­tól erszényének duzzadását re­méli. Az egykori kalandhős lo­vagot éppen a két windsori vi­dám polgárasszony ötletes­sége, furfangja teszi végleg ne­vetségessé és lehetetlenné egész Windsor polgársága előtt. De ugyanakkor nevetsé­gessé válnak a feudális osztály más képviselői is: Silány béke­bíró és unokaöccse, nemes Nyurga Abris, aki csak a va­gyonáért akarja feleségül venni Page, a jómódú polgár lányát. Végezetül nevetségessé válik az a polgár is, aki lá­nyát erőszakkal nemes úrfihoz akarja adni, s nevetségessé vá­lik az oktalanul féltékenykedő másik polgár is. Két osztály képviselői áll­nak szemben egymással a víg­játékban: a gazdagodó polgár­ság és a pénzéhes, de szegé­nyedő nemesség. Mindkettő a maga hibáival és mindkettő­nek hibáit — a szembeállítás ellenére — egyaránt kipellen­gérezve, nevetségessé téve. Shakespeare vígjátéka, Fal­staff alakja az európai prózai színpadokon igazában nem lett népszerűvé. Annál nagyobb te­ret kapott az operaszínpadon, ahol előbb Nikolai, majd ké­sőbb Verdi muzsikájával lett népszerű. Magyarra először 1845-ben fordították le, majd több nehézkes fordítás után. 1929-ben Hevesi Sándor ültette át magyar színpadra. Bár az­óta Devecseri Gábor is lefordí­totta, a Miskolci Nemzeti Szín­ház Hevesi ízes, szellemes át- költésében mutatja be Falstaff és a windsori víg asszonyok derűs históriáját. Ha a miskolci előadást érté­kelni kívánjuk, elsősorban azt kell megnéznünk, mennyiben váltotta valóra a fentiekben vázolt szerzői koncepciót. Bár az előadást egészében jólsike- rültnek mondhatjuk, meg Ítéli azt is mondanunk, hogy bizo­nyos fokig elmarad a korábbi két Shakespeare darab elő­adása mögött. Orosz György rendezésében vidám, derűs, mozgalmas játékot láttunk, teli sok ötlettel, de hiány­zott belőle az éles társada­lomrajz, a feudális nemesség és a polgárság világos, ha­tározott szembenállása. Nehéz megállapítani, mennyiben a rendező és mennyiben a sze­replőgárda felelős azért, hogy a polgárság nem kerekedik fö­lébe a nemességnek, két na­gyon hasonló társadalmi osz­tály űz tréfát egymással, el­mosódik a műben az osztály- ellentét. Feltétlenül a rendező javára kell írnunk a játék gördülékeny ség ét, a forgó al­Ki ölte meg Napóleont ? Egy svéd orvos laboratóriu­mi vizsgálat alá vette Napo­leon egy megmaradt hajfürt­jét és megállapította, hogy az nagymennyiségű arzént tartal­maz. Ezek alapján feltehető tehát, hogy Napóleont arzén­nal megölték. Teljes bizonysá­got azonban kizárólag Napo­leon földi maradványainak megvizsgálásával lehetne sze­rezni. Kérdés, hogy a svéd or­vos felfedezése elegendő súly- lyal bír-e ahhoz, hogy Napó­leonnak a párizsi Invalidusok templomában lévő sírhelyét megbolygassák. ÓNQDVÁRI MIKLÓS kalmazásával és a nagyszerű pantomim-szerű átkötésé beiktatásával elért filmszer pergést, az újszerű ötleté egész sorát; egészében atf hogy — a fentebb említett fo gyatékosság ellenére is — de rűs Shakespeare-i vígjátéké jelenített meg a színpadot Nem tartjuk helyesnek az elé adás végén a tapsokat meg köszönő, körhinta-6zerű foí gást; a színházhoz, a bemuts tott műhöz és a szereplőkbe egyaránt méltatlan ez a cií kuszporondról kölcsönzött szí replő-felvonultatás. Ugyancsak a rendezőt df cseri a zenei betétek, átkötő é aláfestő zenék remek alkalmi zása. Virágh Elemér lián gúla tos muzsikáját a Kalmár Pé tér vezényelte zenekar jól tol mácsolta, szerves részévé vál a játéknak, jól festette alá f cselekményt. Wegenast Róbet kitűnő érzékkel komponált, öt letes díszletei hiteles kömye zetet teremtettek, A részbe! jelzett, nagyszerű hatású dísz letek az előadás legfőbb erős ségei közé sorolandók. A har madik felvonás látványos tűn dértáncáért Gyuricza Ottót dl csérjük. Falstaff alakját Fehér Tibot keltette életre. Vérbő, mind' végig a művészi ízlés határait belül maradó, mértéktartó ko1 médiázása, az öregedő lovaf komikus vonásainak markáns megjelenítése — jellemző játé­kára, azonban adós maradt an­nak érzékeltetésével, hogy Fal­staff — lecsúszottsága ellené« is — nemes lovag; lovagi egyé­niségének korábban jellemző vonásaiból ebben a darabban is valamivel többet kellett volna megmutatni. A feltö­rekvő polgárság képviselői kö­zül Fordot Ruttkai Ottó alakí­totta, sok színnel gazdagítva az oktalanul féltékeny férj he­lyenként szánandóan nevetsé­ges, végül a lovag fölé kere­kedő alakját: a másik polgár, Page alakja — Györvári János formálásában — nem mutatta meg elég erőteljesen a polgár­ság erkölcsi fölényét a nemes­séggel szemben, túlzottan egy­síkúra fogott alakjával inkább a polgár tűlrajzolt karikatúrá­ját adta. A két windsori víg asszony — Lóránd Hanna és Nádassy Anna — képviselte leginkább a darab osztály^, lentéteket élesen bemutató jel- legét. Derűs játékuk mindvé­gig egyenletesen mutatta meg öntudatukat, magabiztosságu­kat, a léha nemesség iránti ’megvetésüket. \ .............. O Kevés alakítási lehetőség Ojutott a darab szerelmespárjá- Qnak. Szekeres Ilona és Forgács OTibor a szerepük adta lehető­sségeken belül kedveset, ernié- Okezeteset nyújtottak; talán § Forgács maradt kissé adós an_ nak érzékeltetésével, hogy a Onemes úrfi szerelmének is a oPénzszerzés volt egyik mozga- Otója. Éles karikatúrában állí- Otóttá elénk Németliy Ferenc OEwans tiszteletest, ragyogó fj_ ggurát formált Sztankay István Oa francia Caius doktor alakjá­éból, erőteljesen karrikirozva a oszeles, parancsolgatáshoz sz0. Qkott, a vívásba szinte belebo- glondult, de a jó hozományt Sígérő házasságra kész doktor ^jellemvonásait. Horváth Sán- Ddor Silány békebírója egyenle. ítes, jó alakítás. Igen jólsike, 3rült, derűs folt Verebéig Iván ágyává Nyurga Ábrisa; Somló 5Ferenc helyenként modorossá- 3got tükröző fogadósa olykor o túlnő szei'epén. Ragyogóan fel. Sépített, egységes, kitűnő alakí­tást nyújtott Vargha Irén a Dházasságközvetítő vénlány, sok p vidám komédiázással formált Salakjában. Az előadás legjobb­jai közé sorolhatjuk. A kisebb Jszerepek közül Pákozdy János ^remekül jellemzett Rugby Jam- jkóját kell kiemelnünk. Fal- Jstaff cimboráinak szerepében Sérdekes színfolt volt Bánó Pál, JDobránszky Zoltán és Gyar- imathy Ferenc. Kedves volt 5Matetics Éva kisinasa. Bősze \Péter folyton rágcsáló inas- jalakja — darabról-darabra is- ímételve — kezd szürkén meg­szokottá válni. > Benedek Miklós önmagukat is, amikor mind e ketten havonta hazudják i Magyarországra küldött leve­lekben: „Jó állásom van égj bécsi textilkereskedőnél, ak; üzleti ügyekben rendszereser utazgat. Megígérte, hogy en­gem is magával visz, most ép­pen az autóvezetést tanulom .. Megtakarított pénzemből haza- küldhetnék, ha a magyar bank kifizetné.. Jólesik néha nekik is eláb­rándozni ezen a hazugságszülte mesén, hiszen a valóságban kö­zönséges kerítők. Ha a Royal- ban, vagy máshol szerzett pén­zes gavallér már eleget ivott, és a keze az asztal alá téved, a fülébe duruzsolják kedvesen: „Ügy lesz, drágám, de előbb mulassunk egyet a Holdfény- bárban ...” A bár tulajdonosnője ellátást és némi százalékot ad minden új vendégért. A részeg francia néhányszor elfogta a magát kellető Anna pillantását, barátságosan visz- szamosolygott, de nem intett neki, hogy üljön át az asztalá­hoz. — Je n’ amié pás les filettes flattenses... — morogta és új­ságjába mélyed! Anna gúnyolódva biggyesz­tette el a szájá! — Disznó! — tört ki belőle1 magyarul, bár nem értette, mit! mondott a francia. i — Trotyli! — sziszegte Klári! és tüntetőén az ajtó felé for-' dúlt. j A szürkeruhás, magas férfi] sfckor haladt el az asztaluk) ílőtt ] (Folytatjuk.) < mellett élemedett korú, ősz­hajú francia öregúr ült. Előtte üres gines poharak sorakoztak, s magában mámorosán mono- logizált: — Ella va avoir une vie heu- reuse... ella va avoir une vie heureuse... Frakkos pincér haladt el nesztelenül mellette. A francia sasszeme azonna lecsapott rá és megállította: — lei on parle frangais? A pincér hajlongva mutogat­ta, hogy a kéi'dést nem értette. Az italtól megmámorosodott francia elvörösödve ütött az asztalra és heves mozdulat­tal seperte félre az üres poha­rakat. — Atil oublié les mots fran­gais? A jelenet nem keltett nagy feltűnést. A pincér mosolyogva faképnél hagyta és intett egy arra haladó inasnak, hogy szedje össze az asztal alá hul­lott pohárszilánkokat. A bejárat mellett két ma­gyar lány ült. Coca-Colát szür- csöltek. Már félórája figyelték a részeg franciát. A pohárcsör­gésre ismét felkapták a fejü­ket. Egymásra néztek, majd a franciára, s magukat kelletve küldték feléje szerelmes tekin­tetüket. Egyelőre azonban sem a francia, sem a többi vendé­gek nem vették észre őket. Anna és a bécsi alvilágban Szösz! néven ismert szőke ba­rátnője, Klári egy éjjeli mu­latóhely alkalmazottai, akik a nyugati propagandától megré- szegülve, az ellenforradalom utolsó napjaiban disszidáltak. Azóta kiábrándultán becsapják 1 azonáltal messzire kirítt a törzsvendégek közül, akik több­nyire sötét ruhában ültek az asztaloknál. Amikor belépett, fekete csontkeretes szemüvegét pára lepte be: zsebkendőjével gon­dosan megtörölgette. Testtar­tása és mozdulatai, amikor szemüvegét ismét feltette, el­árulták, hogy keres valakit. Pár pillanatig mozdulatlanul állt az ajtóban é$ csalódottan hordta körbe tekintetét a szí­nes lampionokkal díszített ter­men. A kávézó vendégserege sok­féle nemzetiségű emberből te­vődött össze: bécsiek, tiroli sportolók, vékonypénzű disszi- dens magyarok, kéteshírű nők, amerikai és nyugatnémet tu­risták iddogáltak és hangosan beszélgettek az asztaloknál. Bá­beli hangzavar volt, amelyben a tiroli sportolók vitték a prí­met. Feltehetően a második pohárnál, a jókedv poharánál tartottak már, mert egymást biztatva múlták felül énekük­kel az agyonsanyargatott Wur­litzert, amely talán századszor recsegte el ezen a napon a nép­szerű slágert: „Ich liebe dich . .." Az amerikai turisták asztala úti csomópontjára, a főpálya­udvarra egymásután érkeztek a tartományokból a hosszú sze­relvények, amelyek ontották a fővárosba igyekvő turistákat, külföldieket, munkásokat és jólöltözött úriembereket. — Vonat érkezik Salzburg­ból ... Grazból... Linzből — ismételte szüntelen a hangos­bemondó, miközben a pálya­udvar előtti téren hullámzott az embertöineg. A villamosok, autóbuszok és a tovasuhanó taxik körforgalma egy percre sem szünetelt, sőt megélénkült, ha a megafon újabb vonat ér­kezését jelezte. Az állomás előtt egymást értek a kocsik: lótás-futás mindenütt, kiabá­lás, zavaros lárma, amelybe német, angol, francia szavak vegyültek. Mindenki rohant, az emberek sietve húzódtak be a hideg elől a jólfűtött szállo­dákba, meleg lakásokba, pára- és alkoholgőzös vendéglőkbe, ahol dermedt ujjaikat kéjesen megmelengethették a forró teáscsésze oldalán. * Este, nem sokkal hét óra után, magas, barna férfi tele­pedett le a Royal-kávéház egyik sarokasztalánál. Szürke, egysoros öltönyt viselt, mind­I. Egy bécsi mulatóban A z este és az éjszaka kö­** zott elmosódott az átme­net. A sötétség észrevétlenül telepedett rá a városra. Sűrű köd gomolygott a házak felett, amely elől sietve zárkóztak be az emberek. A gyéren világí­tott utcák tompán fénylő asz­faltján a járművek csak lépés­ben közlekedhettek; behatolt a köd minden zugba, az átlátha­tatlan, opálszerű szürkeséget az üzletek színes neonreklámai sem törték meg. A fojtogató, nehéz pára hideg közegként töltötte ki az épületek közötti térséget. A hőmérő higanyszála rohamosan süllyedt, estére már dermesztővé vált a hideg: az Alpok felől újabb fagyhullám 6epert végig a tájon, csontke­ménnyé fagyott a föld. Olykor szél rázta meg az útmenti fá­kat, amelyeknek ágairól — mintha apró karácsonyi ezüst­csengettyűk muzsikáltak volna — zizegve, csengve hullt alá a zúzmara. Karácsony másnapja volt. Becs, az osztrák főváros zajo­san élte a maga világvárosi életét. A fontos nemzetközi út­vonalak, Kelet és Nyugat vas-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom