Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

▼asámap, 19C1. október 1. ÉSZAKMAGTARORSZAC s Az üzemi tanácsokról Töprengés ecet ügyben Az ellenforradalom leverése után, a konszolidáció kezdeti időszakában létreho­zott üzemi tanácsokról nálunk még ma is vegyes elképzelés él — sokszor elvtársaink fejében is. Egyesek valamiféle „politi­kai manővert" látnak abban, hogy 1957-ben pártunk java­solta (!) az üzemi tanácsok lét­rehozását. Szükség volt rá ak­kor — mondják —, mert az ellenforradalom idején meg­szervezett, úgynevezett mun­kástanácsok „népszerűek" vol­tak, „nagy volt a tömegbefo­lyásuk" — és feloszlatásuk után „valamivel ellensúlyozni kellett" a tömegek - szenvedé­lyét. .,Porhintés a munkásság szemébe” — terjesztették ak­kor a vereséget szenvedett el­lenséges elemek, s elhitték, akik átmenetileg befolyásuk alá kerültek, meg azok is, akik a politikában kevésbé voltak járatosak. Az ilyen nézetekre és a rosszindulatú propagandára azóta az élet erősen rácáfolt. A hangoskodók letűntek a po­litikai élet porondjáról, a ké­telkedők pedig meggyőződhet­tek róla, hogy' az üzemi taná­csok életrehivása nem valami­féle „kompromisszum" volt a győzelmes munkáshatalom és az ellenforradalmi munkásta­nácsok között. A korábbi, helytelen nézetek és a megtévesztő propaganda hátasa azonban itt-ott még ma is él. Rendszerint az üzemi ta­nácsokkal szemben fellelhető közömbösségben, igazi szere­pük és jelentőségük fel nem ismerésében, lebecsülésében, vagy túlbecsülésében, általá­ban a bizonytalankodó hozzá­állásban egyes igazgatók, szak- szervezeti vezetők vagy párt­munkások részéről. Ha nem is mondják ezt ki nyíltan, egye­sek ma is úgy vélekednek: az üzemi tanács „nem egy fontos szerv” — az csak egy „fiók- intézménye” a szakszervezet­nek, a munkásság nagymúltú tömegszervezetének, — és az üzemi tanácsok .,lassacskán majd önmaguktól megszűn­nek" ... A bizonytalankodók­tól gyakran hallunk olyan hangokat is — „önigazoláskép­pen” —, hogy pártunk VII. kongresszusán a Központi Bi­zottság beszámolójában ..egy szó sem esett" az üzemi taná­csokról, azt egyszerűen „el­hallgattuk” ... Mondani sem kéll, hogy akik helytelen elképzeléseikben ez­zel „érvelnek", vagy ezzel ,,nyugtatják” önmagukat — nem tanulmányozták figyel­mesen a Központi Bizottság beszámolóját, mert ebben Ká­dár János elvtárs — többek között — ezeket mondotta: „A beszámoló kerete nem engedi meg. hogy valamennyi tömeg­szervezet és tömegmozgalom kérdésével külön foglalkozzak. Itt a szakszervezetek, a Kom­nek Se már teIjesen k«z * l.unik az egyemeletes epü fri Az Utcai oldalát ki ^«tettették, ~ 'Sen ötlete- gyerr^T™ - játszadozó fa]t™Er.ö, SUráÍt lá‘katjuk is kitalál* az idegenek _ r . hálhatják: gyermekek szamara épül ez a ház roda]nt-.eye'mekek leendó bi* Mjralíák” féE a kinőttek be° .J játszás Az_cP'tkf:íés lehat még tart. Mióta is, Sütő elvtárs? — Több mint egy éve. 19ß« tavaszan kezdték meg — tájé-! koztat a Borsodi Vegyikom- binat igazgatója. Az épület óvirt"-11 f BVK bölcsődéje és ovodaja lesz. hiW/wuíenntÜnk boss2ú ideig húzódik az építkezés. Tálán 2222 sur«os az új bölcsőde és ovoda a vállalatnak? Ellenkezőleg. — válaszol S?e*dnkre,l majd elmondja: n^y a^ epuletre már régóta "ff* “ukseg volna. Most icnen v 3 BVK~nak a lakóte- £wí Van,.eg-V >akásbói átala­óvodája a" kÍttőbÖ1CSÖdeff‘ * «0 férAh„i kett°ben összesen nek iM uVQn' do kénytele­■>«*'<. VK. dolgozóinak gyermekei szamára? sy eimekei; elJíárSs,jn^ ~ Sütő! okát: megmagyarázza az[ A városi bölcsőde és óvoda! a, Jelenlegi követeimé-! nyékhez képest. Ezért a ka-{ ztncbarcikai tanács új bölcső-I ' °°° í világ első aolomala hengersora Automa^ hengersor, ilyet' szén nettl ,s.n,cr a Világ. Hi­séhez a5ro*áljainak elhelyező-] W.i .CB“Ubb fcl kilométer] 5 fhh. t*arnokra van szükség.] alig in" aZ °riiisi csarnokban! *c.sz ember, hiszen az' a'” .alal>jan, automatika-! sa*» működik. | cl^ktr„mLEersor -»Sva” az! különb “S szamoIógép. Ai vahh?< mS ““»«‘cck ide to-l rabbitjük a gépek működésé-! re vonatkozó információt ^ hengersor különböző pontjaf- rol to.bmint 20 rögzített^ 6 tavoll.,,1 szabályozható tele-' vizio-kamcra vetíti a vezérlő fülkében elhelyezett ernyőre' a munka égési meneté*. I Ez az egyed iilálló hengersor' T?* xT'V, fan<a*ia. "cm álom.' ** Lrali Gépgyár konsíruk- ,0r” teremtették meg. ' dét és óvodát építtetett, amelj már készen is van, de a be rendezéssel ott is késleked­nek. Hiányzik még a kerítés és az ételhordó lift felszerelé­se is. Ezeket azonban hamaro­san elkészítik és remélhetőleg december 31-ig teljesen ké­szen átadhatják rendeltetésé­nek az új épületet. A BVK-dolgozók gyermekei­nek elhelyezését azonban el­sősorban az üzemi bölcsődén és óvodán belül kell megol­dani. — Mi 5 millió 30 ezer forin­tos költséggel megrendeltük az új épület elkészítését a 31. számú Állami Építőpari Vál­lalatnál. S hogy tavaly ó_ta még mindig nem készült el, ez már a kivitelezők hibája. — így vélekedik Pintér Kál­mán is, a BVK beruházási osztályának vezetője. — Ki tudja mikorra lesz készen ez a fontos épület? Mit válaszol erre a kérdés­ié a kivitelező — a 31. számú Állami Építőipari Vállalat 121. számú építésvezetőségé­nek dolgozója — Kovács György? — Ez év végére befejezzük a munkát;« s Szeretnénk, ba így lenne, K. A. munisla Ifjúsági Szövetség és a Nötanács munkájával kap­csolatos egyes kérdésekről lesz szó. A tapasztalatok és felada­tok azonban értelemszerűen alkalmazva vonatkoznak vala­mennyi tömegszervezet és tö­megmozgalom munkájára." (Köztük nyilván az üzemi la- nacsok munkájára is!) De egy­szerűen nem is igaz, hogy a Központi Bizottság beszamo- oja .,elhallgatta” az üzemi ta­nácsokkal kapcsolatos állás­pontját. Ha röviden is, de Ká- dár elvtárs érintette ezt a kér­dést is. A Központi Bizottság beszámolójában ez áll: „Kívá­natos, hogy a pártszervezetek támogatásával a szakszerveze- tek fejlesszék az üzemi taná­csok tevékenységét is." Hol van itt „elhallgatva” pártunk felreertnetetlen álláspontja az üzemi tanácsok szerepével, je­lentőségével kapcsolatban’ _ M iért van tehát egyes üze­mekben bizonytalankodás? — Mi indokolja helyenként a bi­zalmatlanságot az üzemi taná­csokkal szemben? Szerencséire pártbizottsága­ink s a pártszervezetek több­ségé gondosan tanulmányozta a VII. pártkongresszus határo- zalait, útmutatásait, s nz üzemi tanácsok kérdésében is tisztán lat, céltudatosan harcol a kon­gresszus határozatának végre­hajtásáért. A Miskolc városi pártbizottság például nemrég felülvizsgálta négy miskolci nagyüzem — a Lenin Kohá­szati Művek, a DIMAVAG. a Könnyűgépgyár és a Nehéz- szerszámgépgyár —, valamint a miskolci bányák üzemi taná­csainak munkáját. A tapasz­talatokat a végrehajtó bizott­ság kibővített ülésén megvi­tatták, és a vb határozatokat hozott az üzemi tanácsok sze­repűnek fokozására, az üzemi munkasdemokrácia fejleszté­sére. Teljesen indokolt ez mert — a vizsgálat tapaszta­latai is ezt bizonyították —. az űzetni tanácsok szerepének no­velese, végső soron a szocia­lista munkásdemokrácia fej­lesztéséi jelenti. A végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés a íelülvizs- gálát tapasztalatairól és a vb ülésén lezajlott vita is igen ta- nulságos volt. Ezen az ülésen is érződött kissé a „vegyes el­képzelés" ... Végülis a végre­hajtó bizottság a VII. kong­resszus határozataira és örven- detesen előretekintve az SZKP XXII. kongresszusa program- teryezetének számunkra máris tanulságos útmutatásaira is utalva — kialakította a helyes álláspontot: az üzemi tanácsok szerepel növelni, fejleszteni kell mert ezek - ahol műkö­désükre a pártszervezetek s a szakszervezetek és maguk a dolgozok is nagy gondot fordí­tanak — máris a kommunista önigazgatás, a munkásomaaz- Sntés csirái az üzemekben. Olyan intézmény, fórum. 2 liter ecet miatt megingott háziasszonyi tekintélyem. Bár ebben nem az ecet „a ludas”, hanem én, mert a „rossz há­ziasszonyok" módszerével akartam beszerezni... Az eset így történt. Egyik délután paprikát szándékoztam besavanyítani. A bevásárlásra munkaidő után került sor. Minden dol­gozó háziasszony így van ezzel: munkaidő után szerzi be a háztartáshoz szükséges dolgokat. Én is. Amikor a. sa­vanyításhoz való kellékeket, paprikát, káposztát haza­cipeltem, nagyot sóhajtottam: — Na, ez is megvan. Most már csak ecetet kell vennem! Bátran, de mint később ki­derült, hiú reménnyel nyitot­tam be az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat 32. számú boltjába, ahol már sokszor megfordultam, de az udva­rias, figyelmes kiszolgálásról nem a legjobb tapasztalato­kat szereztem ... Talán mert sok a vevő? Sietniük kell az eladóknak? Igaz, a vevők sem mindig angyalok, de valahogy mégis úgy érzi itt magát az ember, mint a hívatlan ven­dég, akivel nem szívesen fog­lalkoznak. — Két liter ecetet kérek! — Nincs. Mindössze egy fél liter van a boltban — közölte az eladó. — Elfogyott talán? Vagy „hiánycikk" az ecet? A kérdésre később a bolt­vezető helyettes adott választ. De milyen választ! A boltban csak palackozott ecetet tartanak. Minthogy azonban „kevés az üveg” — kevés a palackozott ecet is, a múlt hónapban például egy deci sem volt és különben is: „egy jó háziasszony nem az esti órákban megy bevásá­rolni" — intézte el az ecet- problémát az üzletvezető he­lyettes. Azóta dilemmában vagyok. 1. Nem vagyok jó háziasz- szony, mert délután fél hal­kor akartam ecetet besze­rezni. 2. Velem együtt nem jó háziasszonyok mindazok a dolgozó nők, akik hivatalok­ban. gyárakban, üzemekben töltik a napot és munkájuk végeztével délután intézik be­vásárlásaikat. 3. S végül: ha jó háziasz­szony lennék és reggel, vagy délelőtt mennék a 32-es bolt­ba ecetet vásárolni, kap- nék-e? Ezt az üzletvezető helyet­testől is megkérdeztem. A válasz természetesen az volt: akkor se kapnék, hiszen a boltból kifogyott... Az eset ótd Így elmélke­dem: szocialista kereskedel­münk sok elismerést vívott ki magának, az üzletek ízlésesek, korszerűek, a polcokon roska- dásig áll az áru, s ecetben sincs hiány. A palackozott eceten kívül hordós ecetet is elegendő mennyiségben küld a nagykereskedelmi vállalat, ha rendelnek a bolt részére. Az igaz. hogy ebből kiszol­gálni több fáradságba kerül, mint a palackozott ecetet ki­adni. Nos, hát én vagyok a rossz háziasszony? Vagy talán a „harminckét- tessel" van valami baj?!.^ Boróczki Edit amely lehetővé teszi, hogy a munkások, mérnökök, techni­kusok ezrei és tízezrei hallas­sák hangjukat, fejtsék ki vé­leményüket, javaslataikat a dolgozókat, közvetlenül és köz­vetve érintő nagyon fontos kérdésekben. Ilyen kérdések például a tervek elkészítése és megvalósítása, a munka ter­melékenységének növelése, a műszaki fejlesztés, a technolú- giai és gyártási folyamatok tökéletesítése. a különböző gazdasági mutatók állandó ja­vítása. a munkafegyelem, az alapvető bérügyi, szociális és kommunális kérdések stb — Csak szakítani kell a most még egyes üzemekben kiala­kult helytelen gyakorlattal, hogy tudniillik a tényleges munkásdemokráciát formális demokráciává alacsonynak le. Mert jelenleg egyes üzemek­ben még gyakori, hogy az üzemi tanácsüléseken „hivatá­sos" — sokszor előre kijelölt hozzászólók kapnak első- sorban szót és a felszólalók többnyire kisebb-nagyobb be­osztásokban dolgozó vezetők Hamis elképzelés az, amit egyik, a vitában részvevő elv- tars a Miskolc városi párt- végrehnjtóbizottság ülésén lé­nyegében így fogalmazott meg: Szükséges, hogy előre kijelölt hozzászólók szerepeljenek, mert ehhez bizonyos beszéd- kulturára, kifejező készségre J?" s.zd^ksfS- a napirenden levő kérdések specialistájának kell lenni. Egyszerűen nem ’Oaz az. hogy bárki. akit a dolgozok bizalma beküldött az üzemi tanácsokba el ne tudná monda.ni, sokszor nagyon is okos javaslatát, vagy vélemé­nyei bármely kérdésről —egu- lakkal is! Szakítani Kell tehát a tényleges munkás- aemokrációt csorbító efféle káros szemlélettel is. összegezve • dzem’ taná­5 • csaink tehát n«m azonosak az ellenforra­dalom által félreérthetetlenül ellenséges politikai céllal lét­rehozott ellenforradalmi mun­kástanácsokkal. Nem valami- fele „politikai manőver” hozta létre, hanem újjászervezett partunk javaslatára az üze­mek dolgozói választották, mely alkalmas intézmény a szocialista munkásdemokrácia fejlesztésére. Erre pedig — az ellenforradalom előtti időszak tanulságai alapján is — igen nagy szükség volt 1957-ben is van jelenleg is, és a jövőben egyre nagyobb szükség lesz Az üzemi tanácsokkal szem­ben helyenként tapasztalható bizalmatlanság és bizonvtalan- kodas teljesen indokolatlan és tarthatatlan. Pártszervezete­inknek. szakszervezeteinknek — a VII. kongresszus útmuta- tasa szerint — nagy gondot Kell forditaniok az üzemi ta­nácsok tevékenységének fej­lesztésére. Csépányl Lajos A sárospataki pedagógusok felelősségérzete A sárospataki Rákóczi Általános Gimnázium tanárai leve­let írtak a sátoraljaújhelyi járási pártbizottsághoz. A level arról tudósit, hogy a gimnázium nevelői gyűlésükön foglal­koztak napjaink egyik legégetőbb nemzetközi problémájá­val: a német kérdéssel. íme, beszéljen a levél önmagáért. „Mélységesen átérezzük, hogy mennyire veszélyezteti a világ békéjét az az állapot, amit az imperialista kormányok Nytí- gat-Németország felfegyverzé­sével, a nyugatnémet revans- politika támogatásával és a nyugat-berlini kém- és dii'er- zánsközpont létrehozásával te­remtettek. Egyetértünk azokkal az in­tézkedésekkel, amelyeket a Né­met Demokratikus Köztársaság kormánya a szocialista tábor országainak támogatásával ha­tárainak védelme érdekében tett. Meggyőződésünk, hogy fel kell számolni a második világ­E sorok néni kívánnak kommentárt, csupán annyit jegy- . zünk meg. hogy örvendetes és megnyugtató a sárospataki gimnázium pedagógusainak e leveléből áradó felelősségérzet* a nemzetközi helyzet helyes értelmezése: s az, hogy szüksé­gét érezték annak, hogy véleményükről tájékoztassák a párt- bizottságot. A levelet ötvennégyen Írták alá a sárospataki Rákóczi Általános Gimnázium tanárai, valamint adminisztra­tív és technikai dolgozói. háború örökségét, még ebben az évben meg kell kötni a né­met békeszerződést, hogy ez gátat emeljen a nyugatnémet militarizmus és revanspo’jtika elé. Az agresszorokat a halan- dorpolitikától nem az enged­mények. hanem a Szovjetunió vezette szocialista tábor hatal­mas ereje és határozott bcke- harca fogja visszatartani. Mi, pedagógusok, akik a ma­gyar dolgozó nép legféltettebb kincsének, ifjúságunknak szo­cialista emberré formálását vá­lasztottuk élethivatásunknak, átérezzük, hogy a béke megvé­dése és megőrzése olyan cél, amiért minden áldozatot meg kell hozni." Cserépváralja és cserépváralják évben, alig-alig jöttek ide pe­dagógusok, hiszen még a sá­rospataki Felsőfokú Tanító­képző Intézet se bocsátotta út­jukra növendékeit. Felelős szerveink — helyesen — áthe­lyezéssel próbálkoztak. Ered­mény? Két pedagógus inkább kivette a munkakönyvét! (Le­mondott a pedagógus pályáról, mégsem vállalja az áthelye­zést.) Három pedagógus pedig a már ismertetett nyilatkoza­tot küldte a járási tanácsnak. Említettük már, hogy Cse­répváralja nem különösebben ideális hely. Nincsen villanya, habár a következő években, vagy évben már lesz. Tizen­nyolc kilométerre van az állo­mástól, de naponta kétszer jár oda és kétszer vissza a busz. Egy fiatalembernek természe­tesen más vágyai is vannak — szórakozás, megfelelő időtöl­tés, kulturális környezet — amit az említett falu bizony még nem nagyon tud biztosí­tani. De nem is Cserépváralja a lényeg itt és nem is az érin­tett pedagógusok. Megyénkben több ilyen falu is van még, sőt ilyenebb és sajnos, a peda­gógusokról is elmondhatjuk ugyanezt. A fiatal pedagógusok egy részéről. — No, most mindjárt jön a hlvatásérzet, a világító fáklya, a népművelés és népoktatás áldozatokkal járó, de nagyszerű munkája — mondhatnák, akik akarnák. Vállalom a íellengzősség, a köz­hely vádját, de amikor először hallottam erről az ügyről, va­lóban erre gondoltam. Való­ban ezek jutottak az eszembe — egy kis mellékízzel. És eszembe jutott még sok min­den. Például az az idős peda­gógus Bogácson, aki nem lenne hajlandó városban tanítani, mert megszerette, a magáénak vallja a falut. Talán érdemes azt is megjegyezni, hogy ami­kor ott jártunk, egyik kartár­sával azon töprengtek: honnan lehelne a színpad kulisszáihoz néhány Iccét szerezni. Vag.v az a fiatal pedagógusnő. aki a fő­városból került Bükkzsércre és amikor este — petróleum lámpa mellett — beszélget­tünk, többek között körülbelül ezt mondta: „Amikor Pesten vagyok szüleimnél, szinte szá­molom az órákat, hogy mikor jöhetek haza.” Haza, Bükk­zsércre. Vagy az a sok idős pe­dagógus. akikkel a megye leg­távolabbi. ha ügy tetszik leg- eldxigottabb helyein találkoz­tam. és akik büszkén hívtak osztályukba: hallgassam meg. hogyan szavalja ez a kislány Adyt. vagy nézzem meg. mit tudnak már a politechníkások. Eszembe jutottak azok a nyug­díjas pedagógusok is, akik most a vasgyári Dolgozók Ál­talános Iskolájában tanítanak és aki kiül az igazgató azt mondta, hogy úgy kell „kiva- kami” őket az óráról. És azok a pedagógusok is eszembe ju­tottak. akik a faluban öreged­tek meg és most művelődési otthonban tevékenykednek. Soha nem lehet megkérdezni tőlük, hogy miért csinálják mindezt, mert ez náluk vala­hogyan annyira magától érte­tődő. annyira természetes, leg­feljebb azt lehet kérdezni, hogy fáradtak-e, de erre csak nevetnek: ugyan, egy pedagó­gus? És itt igenis eszébe jut az embernek a hivatás. Tisztán, töményen, mellékíz nélkül, és nem hat frázisként. Gyakran beszélgettünk már és beszélgetünk is fiatal peda­gógusokról. A fiatal pedagógu­sok kérdése — probléma. So­kan közülük vonakodnak az eldugott helyekre menni, és amint a példa mutatja, képe­sek inkább lemondani állásuk­ról is, ha nem tartják megfele­lőnek a kijelölt falut. Azonban hibát követnék el, ha nem be­szélnék arról a bizonyos másik oldalról is. Ismeretes, hogy a kezdő nevelők bizonyos nehéz­ségekkel találják szembe ma­gukat. Egy falu számos prob­lémát tartogat — anyagiakban. A lakás, az élelmezés, hogy csak a legfontosabbakat említ­sük, mind-mind olyan kérdé­sek. amelyek súlyos helyzete­ket idézhetnek elő. Nagyon fontos, hogy a falu vezetői is támogassák a kezdő nevelőket és adjanak meg munkájúkhoz minden segítséget. Kétségte­len, hogy sok probléma szövi át a kezdő pedagógus életét De tiszta szívvel állíthatom: nem több. mint a más terüle­tek kezdő fiatalembereinek életét. És még egyet: ezekkel a kezdeti nehézségekkel, a ne­velő életének ámj'oldalával tisztában van minden fiatal­ember. aki erre a pályára teszi fel életét. Tudták ezt akkor is, amikor a tanítóképzőbe, vagy az egyetemre jelentkeztek. Tudták, és — amikor jelent­keztek — vállalták is mindezt. MÉG EGGYEL TARTO­ZUNK az igazságnak. Cserép­váralján már betöltötték az üres helyeket. Budapestről jöt­tek ide pedagógusok. De van még nálunk néllány ilyen Cse­répváralja, ahol szükség van a nevelőkre. És a mi pedagógu­saink nem mernék vállalni a nehezebb munkát? Aki való­ban pedagógus, aki valóban ezt választotta pályájául — és nyugodtan írhatom: hivatásául —. az meri. És mindenütt meg­állja helyét, mert öröme telik a munkában. Priska Tibor Mikorra less készen? Besxcljíetcs a BVK épülő böít’.áö<lc-ővo«lá,{áról ÜT *“ 3 [1 „ALULÍROTT FELELŐSSÉ­GIEM teljes tudatában ki jelen­etem, hogy a népgazdasága ér- [jdekből történő, szeptember rj22-i hatályú áthelyezési utasí- r|tásnak nem teszek eleget, még rabban az esetben sem. ha a rjmunkakonyvemet önkényesen ^kilépett bejegyzéssel kapom „kézhez.” j] Három, pontosan ilyen szö- “vegű nyilatkozatot olvastam — “természetesen névvel, dátum­ainál — a mezőkövesdi járási “tanácson. Fiatal pedagógusok “írták, akik az áthelyezési uta- “sításnak nem tesznek eleget, Ijnem akarják felcserélni eddigi “helyüket, egy másikkal, mert “ez a másik nem felel meg. “Nincs villany, messze esik a ^vasútállomástól, kis falu, szó­ival nem egy ideális hely. Az 2említett falu — Cserépváraljá- 3ról van szó — nggyon nehéz Dkörülmények között kezdte az Dúj tanévet. Különféle okok Emiatt egy pedagógusa maradt Gaz iskolának és hetekig ez az [jegy ember volt kénytelen dél- “előtt és délután is tanítani. “Ehhez az állapothoz szükség- hitelen a kommentár. A járási Jjés megyei szervek kötelessé- rgüknek tartottak, hogy né- ihány pedagógust irányítsanak „Cserépváraljára, s így az iSkó­ciában normális körülményeket fteremtsenek. Tudott dolog, ( hogy megyénkben általános is- j kólái nevelőkből egyelőre hiány van. Az elmúlt három

Next

/
Oldalképek
Tartalom