Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

ÉSZAKMAGTARORSZAG Szerda, 1961. október 4. « Vasárnap •• Felnőtt iskolásoknál Ki mennyi munkaegységet szerzett a vakációban ? ... iskolás ifjúsághoz, hogy a nyári szünidőben tőlük telhe­tő módon vegyenek részt a mezőgazdasági munkákban, i A borsodi diákok becsület­tel eleget is tettek a felhívás­inak, s a nyári mezei munkák­éban is derekasan megállták a melyüket. Százával lehetett lát- 5ni gimnazistákat és techniku- srni tanulókat a határban, akik írészt vettek a növényápolási, jcséplési munkákban, szorgal- Drnasan dolgoztak a mezőkön, «Bizonysága ennek az a sok­asok pecsétes írás is, amelyet ^szeptember folyamán küldtek )be a középiskolai KlSZ-szer- ívezetek a megyei bizottságra, «ahol éppen ezekben a napok­iban folyik az egyes iskolák Rkiszistái által végzett nyári Smunkák értékelése. ) A nagymúltú sárospataki «Rákóczi Gimnázium tanulói Jpéldául önkéntes nyári műn- Ritájukkal, összesen 1377 mun­kaegységet szereztek, ezenkí­vül 2674 munkaórát teljesítet­itek. Közülük különösen ki- Remelkedik Orosz Ibolya IVí ^osztályos tanuló, akinek t Jkárolyfalvi Szorgalom Tsz ke' Rreken 100 munkaegységet íri Jjavára, aztán Varga József, Ráki a dorkói Aranykalász Tsz- jben kapálással, aratással és jcsépléssel 80 munkaegységét ’szerzett, míg Pirigyi Tibor [Lácacsékén 252, Drubáz Fe- ! renc Bodrogolasziban 224, Po- jgány Mária Dorkón 185 órai [munkát teljesített. * S HA hozzátesszük, hogy [mindezt a pihenésre való nyári • vakációban végezték, csak el­ismeréssel szólhatunk szorgal- imas, dolgos borsodi kiszista diókjamsróij ÁZ ELMÚLT tanév végén a KISZ Borsod megyei Bizottsá­ga felhívással fordult a közép­300000000000 ;ooooooooo< eredetét, de ebben a kézben...( igen, ebben a kézben autó* van, villa van, elegáns, mo-( dem villa a Genfi tó partján;* ezt a kezet meg kell ragadni,) bele kell csapni és az ajánla-* tot — még nem tudja, milyen) feltételekkel — el kell fogad-* ni! Ez a gondolat fellelkesítet-j te, s már nem törődött azzal,< hogy mit akar tőle a titokza-j tos kéz: csalást, lopást, kém-( kedést, törvénytelen női mű-j téteket, vagy pénzhamisítást;; mindegy, hogy mit akarnak.^ csak pénzhez jusson, vagyon-c hoz, gazdagsághoz: jól meg-* alapozott élete legyen és ebbe; bekapcsolhassa Elzát, Ilyenkor* még jobban lelkére ült a fél-( tékenység. Nevén szólongatta* a lányt, s a körmét rágta elke-( seredett dühében, ha arra gon-C dőlt, hogy mindez hiú ábránd £ csupán, hiszen Elza is azok kö-C zé tartozik, akiket a lágerban? megismert; miközben ő itt kö-C zös jövőjüket színezi, a lány? valahol önfeledten forr össze« egy másik férfivel. Mindúnta-C lan kínozta a kísértés, hogy? utána rohanjon és megkeresse? valahol. Ilyenkor őszinte per-' cei voltak; belátta, hogy gyen-C ge ember és egy erős akaratúr barátra van szüksége, aki gyá-r molítja, támogatja, s idejeko-> rán megállítja. Ha kell. ráki-9 ált: elég volt, rossz útra té-l ved tél! jj (Folytatjuk.) remek táncjátékban: a jó' ki reográfia, a táncosok nagyszi rű teljesítménye, Behár j* hangszerelt muzsikája és Daróczi Bárdos Tamás vezeti szimfónikus zenekar együttI munkája hosszú időre emlék< zetes táncjátékkal ajándékt zott meg. A más táncszámok zenei k\ séretét népi zenekar látta l dicséretesen. részben Bük Dezső, részben pedig Mészáré Tivadar vezényletével, A zl nekar önálló számaiban - Mészáros Tivadar vezetésévt — általában többet és jobba nyújtott, mint a tánc kíséreté ben. Elsősorban Kodály Kálk> kettősének és Dinicu Pacsit tájának bemutatásával nyúl tollak remeket. Jó klarinétszá lót hallottunk Zsákaí László tói és igen ügyes volt Rád Ferenc cimbalomszólója. Népi zenekari kísérettel hal' lőttük a két ismert magyarnótt énekest: Máté Jolánt és Fuskál Sándort. Mindkettő megérde• mellen aratott vastaptokbcrt megnyilvánuló sikert. A BELÜGYMINISZTERI- UM Duna Művészegyüttesét régen láttuk Miskolcon, öröm­mel tapsoltuk jólsikerült mű­sorát. Benedek Miklós túlkarrikírozta volna a cigány- tánc-motívumokat és — érzé- sünk szerint — az ismert, sok­szor ősi magyar motívumokat megőrző cigánytáncok helyett, helyenként szinte persziflálta azokat. Nem tartjuk szeren­csésnek a jólsikerült műsort ezzel a számmal zárni. Sokkal hatásosabb lett volna záró­számként a szünet előtti mű­sor-részt bezáró, Madrid ha­tárán című, nagyméretű és igen igényes tánckompozíció, amelyet az együttes a Spanyol- országban küzdött nemzetközi brigádok emlékének áldozva tűzött műsorára. Náfrádi László döbbenetes erejű táncjátékot alkotott, (A többi táncokat is ő koreogra- fálta.) Behár György zenéje már elöljáróban a Madrid fa­lai előtt álló harcosok forró indulatait, harckészségét, el­szántságát < idézte és maga a tánckompozíció is mindvégig feszült drámát adott. Hősöket láttunk, akik a harc szüneté­ben haza gondolnak, szülőföld­jükre, akik minden percben készen állnak a további harc­ra, akikben a harcos kedv, az igaz ügyért vívott harc tüze mellett helyet kapnak a fi­nom érzések is és akik hős­ként tudnak meghalni. Gyö­nyörűen tükröződött mindez a 4­J A MISKOLCI közönség nem ^panaszkodott az elmúlt hónn­apokban: ismert, világhírű kül­dés belföldi népi együttesek ke­resték fel a várost és jólsike- +rült műsoraikkal emlékezetes Jélményt nyújtottak a folklor- aművészet kedvelőinek. Ebben Ja rangos sorban, illetve ennek ^folytatásaként jelentkezett a jBelügyminisztérium Duna Mű­vészegyüttese, amely az elmúlt + hétfőn este a Miskolci Nemze- Jti Színházban mutatkozott be *a miskolci közönségnek, — Jmegérdemelten igen nagy si­ti ke rr el. 4* J A műsor és ezzel együtt az Jegyüttes tevékenysége három 4-részre bontható; népi tánc, ^zenekar, ének- és hangszerszó- 4-lófc. Természetesen ez a há­jrom tevékenység szervesen tikapcsolódik egymáshoz, szoro- Jsan. ölelkezik egymással. 4- A tánckar hat táncot muta- itott be. Közülük a Kunsági ípásztortánc. a Székely tánc j(Pontozó) és az Üveges tánc — 4-bár nagy sikert aratott és a + táncosok ügyességét, jó gya- J korlátát tükrözte — a már * jólismert népi táncok ösvé­nnyé n haladt, sem koreográfiá- 4-jában, sem kivitelezésében {nem nyújtott újat, különösen 4-kiemelkedőt, — de gyönyör- íködtető volt. Rendkívül ötle- i-tes, vidám táncjátékot láttunk JFarsang címmel. Régi falusi ifarsangi hagyományok, a le- Jgények és lányok farsangi já­tékainak egész sora kapott Üt Í művészi feldolgozást és tük­rözte remek koreográfiában a *derűs farsangi hangulatot. A *műsorzáró Cigánytánc mintha TÁNCDRÁMA A MADRIDI HŐSÖKRŐL A Duna Művészegyüttes miskolci estiéről é Tkolgozólc Általános Iskolája. Ez olvasható J egy hosszúkás épület homlokzatán Diós­4-gyérben a kohászat mellett, a gyárkémények í szomszédságában. Ebben az iskolában, ahol a í legtöbb diák 30—40 év között van, rendkívül Jnagy a forgalom. Reggel 7-től este 9-ig taní- ftanak. Valósággal tömöttek a tantermek, hi- Jszen az iskolának jelenleg 809 tanulója van. iEs mintha ezzel a nagy forgalommal azt pél­dáznák: be akarják pótolni a sok évvel ez- 4 előtt elmulasztottakat, amit nem is a saját ^hibájukból kellett elmulasztaniok. Most újra (•diákokká válnak és az általános iskola osztá­lyait végzik dicséretes szorgalommal, nagy 4 igyekezettel. 4 Az elmúlt évben — a kezdetnél — még ló- icákon ültek, kevés volt a felszerelés és mind- lösszé három pedagógus tanított. Most azonban ^Balogh Sándor igazgató büszkén mutogatja a y szépen berendezett tantermeket és elégedetten t közli azt is, hogy már nyolc függetlenített pe- hdagógus végzi munkáját. A pedagógusok kö­pött három nyugdíjas is van, akik hatalmas hkedvvel dolgoznak. Szünetben jártuk az osztá­lyokat, de az egyikben néhány perccel csenge- \ tés után még tartott az óra. Bódi Kornél bácsi, "az egyik nyugdíjas pedagógus magyarázott a [táblánál. [ — No, ezt az órát elhúztuk egy kicsit — -mondta mentegetőzve az osztály felé. — Nem baj! — hallatszott onnan. — En kés volt, megérte. És Bódi bácsinak újra eszébe jut még j lami. — Figyeljenek csak ide! — Újra a táblái fordul és magyaráz. A tanulók felálltak n a pádból, köréje sereglenek és figyelik. N megy ki senki. — Akik azt hiszik, hogy itt könnyen kap, a bizonyítványt, azok tévednek és tévedtek — Ezt már Balogh igazgató mondta később. Az első évben ilyenek is jöttek hozzánk, azok le is morzsolódtak. Mert itt is tanulni 1 És nagyon érdekes anyag a felnőtt emt Rengeteg ismerete van, de nem mindig kei az összefüggéseket, a „miértet”. El tudja m dani például a nagyolvasztó adagolási s rendjét, de azt már esetleg nem, hogy mi kell így adagolni. Mi azt is el szeretnénk él hogy kutassák, megértsék a jelenségek pl érdeklődjenek. Felhívjuk a figyelmüket hány könyvre, folyóiratra, a rádió előadásai És öröm nézni igyekezetüket, szorgalmúi A fegyelem? Felnőtt emberek járnak i Jr*~ akik tudják, miért tanulnak. Sokat nekik az iskola, nemcsak a bizonyítványt, val többet ennél. Erről ők tudnának beszé a legtöbbet, ők, akik most pótolják, amit va mikor elmulasztottak, amit valamikor ez< nek a hosszú kéményeknek a gazdái elveti tőlük'... (Pt — Mind a négy vasárnapraj „beneveztünk” — mondja* hozzánk lépve az egyik har-? madéves tanuló, Kaderják* Csaba. (A KISZ segítségét? ugyanis négy vasárnapra kér-» ték a berentei építkezéshez.)? Egy nagy habarcskeverő gép» felől lányok nevetése hallat-? szik. j — Hogy fogod azt a lapátot * te?!.., így sokkal könnyebb.? — Haha ... nézzétek csak* Marit! Olyan pettyes lett,? mint a pulykatojás ... Kellett4 neki fröcskölni a habarcsot! ? Baranyai Éva, Sípos Mária,4 Bús Vilma, Hlavács Antónia,?? meg a többi lány is a 101. szá-? mű intézet növendéke. Leendő?? fodrásznők, kozmetikusok. Bó-J ta János, a vegyiművek egyik?? fiatal gépésze irányítja mun-? kájukat — szintén társadalmi* munkában. Az intézet oktató-J ja, Mátrai Imre együtt fény-* képezi le őt is a lányokkal. J Sajószentpéterről jöttünk ? Valamivel távolabb tőlük, 3 egy vakolatlan épület laposj tetején fiúk fütyörésznek. De* hiszen nem a füttyszó a leg-* érdekesebb most. Sokkal fi-J gyelemre méltóbbak mozdu-* lataik. Nagy lendülettel eme-J lik a széles „szívlapátot” —* mintegy 15 kiló salakot hajít-J va jó néhány méterrel távo-* labbra. De ezek „csak” a fel-J sók, a tetőn állók. Akik a? ■földről hányják fel nekik az* ! anyagot, azoknak még nehe-J |zebb a munkájuk. * ; — Sajószentpéterről jöttünk,J | a 103. számú Iparítanuló Inté-* i zetből — adják meg a íelvilá-J ’ gosítást érdeklődésünkre. —* I Ennél az épületnél csak kilen-?t \ cen vagyunk. Kelemen István? ; brigádja. Az iskolából még J 41-en másfelé dolgoznak. J ! Kilenc fiú eltüntet egy sa-J ! lakhegyet. És azért ugye, még-J iscsak érdekes, hogy kézben* ; fütyörésznek? s ■, ■, J A helybeliek' ! S a vidám dallamot messze? ; viszi az októberi szél, a ha-J talmas gyárudvaron. Még aj | fatelepnél is halljuk, ahol a* ! hosszú deszkaszálakat rakjákJ halmokba a kazincbarcikai Iá-* nyok. Az ipari továbbképző J iskola és a kiskereskedelmi 4 vállalat kiszesei. Pintér Mag-J dolna a „brigadérosuk”. ^ — Szorgalmasak a gyere-* kék, — jegyzi meg egy idősj munkás, Miklós János bácsi,? aki ezen a vasárnapon is be-J jött munkahelyére, hogy se-? gítsen a fiataloknak. Kazincbarcikáról is vannak? tehát itt. S Berentéről? Az* szinte természetes, hogy aj helybeliek eljöttek. Taláíko-* zunk a Borsodi Hőerőmű né-J hány fiataljával, s a vegyi-* művek kiszeseivel is. J A Kommunista Ifjúsági? Szövetség védnökséget vál-J lalt a vegyipar fölött. És ez? nemcsak szavakban nyílva-* nul meg. ? Ruttkay Anna l végénél nézelődő, ha odáig 1 tudna kiáltani. Dehát nagy út ■ ez az emberi hang . számára, könnyebb a lábbal megtétetni. ■ S ha pedig már a „sereg” kö­■ zelébe ér valaki, dehogy mer­• né a kérdés utolsó szavát is • kimondani a szálastermetű, meg a zömökebb, izmos fiúk . előtt. Mi is megrövidítettük a kérdést. — Perecesiek vagyunk. Bá­nyásztanulók a 104-es intézet­ből, — halljuk a választ a csá­kányok és lapátok zajában. S az izzadt, munkásnadrágos, gumicsizmás fiúk egy csoport­jából vidáman felénk kiálta­nak: — Ránk nem is kíváncsiak? Mi vagyunk az élbrigád! — és mindenáron bizonygatni akar­ják: hiába igyekeznek a töb­biek, ők 11-en „lepipálnak” mindenkit. — Ki a vezetőtök? — Párkányi Zsolt — s a ha­talmas lapátok olyan könnye­dén mozognak a kezükben, mintha nem is nedves földdel lennének púpozva. — Perecesről százan jöttünk tanulók, meg hat nevelőiS| — Itt vannak a „ 101 -esek” is 1— mutat újabb csoportra Né­meth Antal elvtárs, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, — az ő autóbuszuk 45 tanulót hozott Miskolcról, Több mint 200 KISZ-fiatai dolgozott vasárnap Berenté* az épülő vegyiművekben — társadalmi munkában. — Ti négyen fejtsetek a csá­kányokkal, Gyurka, meg én la­pátolunk, hárman pedig hord­játok a földet a nagy halom­hoz ... — Hét, ti ott! Melyik brigád vagytok? Nincs kedvetek át­jönni a polimerizációs üzem­hez? Csak utánam! ösz- szegyűjtjük a hulladékvasakat. — ... Sej! „Mert aki lusta, mert aki lomha, kiskapuban nem várja a lány!... Sej! Mert a legény, ha legény iga­zán ...” Csendes megbeszélé­sek, kiáltások, nótaszó. Járjuk a hatalmas, épülő gyárat. S ha behunyt szemmel járnánk, a hangok akkor is elárulnák: jól szervezett, szorgalmas és kedv­vel végzett munka folyik itt. De nézzük csak. kik dolgoznak így ezen a vasárnapon? Perecesi bányásztanulók A vegyiművek cellaterme jó­kora épület — még félig ké­szen js. A hatalmas téglafalak, betonoszlopok, vásállványok mellett eltörpül az ember. Tör­peseregnek tűnik messziről a körülötte kavargó fiúcsoport is. — Kik vagytok, kisember­kék? — legszívesebben így kérdezné tőlük az udvar túlsó j Javaslat — postai kézbesítés tárgyában Nemrégiben történt velem a következő eset. > Csomagot kaptam. Azaz... éppen az a dolog lényege, j hogy nem ment ez ilyen egyszerűen. Kaptam is meg nem is. s Ugyanis a csomagot délelőtt kiszállították, s mivel zárt aj- ' tokra találtak, tudomásomra hozták a csomag meglétét egy 1 cédula segítségével, amelyen az állt, hogy délután ennyi meg I ' ennyi óráig atvehetem a küldeményt a pályaudvari posta- hivatalban. Mindjárt elindultam a pályaudvarra. Negyedóra. Oda­adtam a cédulát a postahivatalnoknak és leültem a várako­zók padjára. Félóra. Valami zavar is támadhatott a csórna- ; I gok körül, mert egyízben közölték, hogy „azonnal itt lesz”, azután ismét eltelt egy negyedóra. Mire megérkezett a postás a csomaghalmazzal, többen ! dühösködtek. Aztán megtörtént a kiosztás, s elkésett ijedt- ! séggel konstatáltam, hogy a csomag romlandó. A cédulán ugyan volt nehány rejtélyes szócska, de senki sem hitte volna, hogy az „romlandót” jelent. Milyen szerencse, hogy ; I még ma eljöttem érte! No mindegy, fő, hogy megvan. Haza- ; vittem — ez volt az utolsó negyedóra. Útközben kiszámol- 1 tam, hogy idestova másfél órámba került a csomag megszer- ! zése. ! Ezután a kis fejszámolás után megértettem a sorstársak | dühösködését. Hiszen végeredményben azért adják postára a; csomagot, hogy a címzettnek házhoz szállítsák. De vinné az \ ördög ezt az elvet: sokkal fájdalmasabb, hogy a drága időt, rabolja el a csomagok utáni futkosás. Az az idős ember, aki- [ vei együtt szorongtunk a pádon, talán délután moziba szere- ; tett volna menni. A fejkendős nénit esetleg az unokájától j fosztotta meg az a másfél óra. Jogos volt a bosszúságuk? < Jogos, bizony. < / Ezért állok elő a javaslattal, azaz kérdéssel: nem le-! i hetne-e a postánál is bevezetni a „délutános műszakot”? | 5 Nem lehetne-e valamiképpen orvosolni ezt a fonák helyze- ! 5 tét, hogy a rendszerint délelőtt dolgozó emberek laká- ] < sára pénzt, levelet, csomagot ugyancsak délelőtt kézbesít \ ' a posta? \ Bizonyára orvosolható. 1 í Érdemes, szükséges is töprengeni rajta! J (H. E.) OOOOOOOQOOOOOOOOOOQOOOOOQ0OOQOOOOOQOOQOOOOOQ1 kétségbevonták diplomáját... Ettől kezdve ismét ivásnak ad­ta a fejét, csak Elza tartotta benne a lelket, aki időről-idő­ve felkereste. Beszélgettek mindenféléről, otthoni dolgokról, Horváth is­merőseiről, magyarországi : kapcsolatairól, a hazai viszo­nyokról. Elza a magyar ügyek- : ben meglepően tájékozott volt, s Horváth minden esetben alig várta az újabb találkozást. Belopózott szívébe a kedves, : szőke lány, aki puszta meg je- 1 lenesével is kárpótolta csaló­dásaiért. Hamarosan rájött, , hogy szereti Elzát. Elza mel­lett talán helyre tudná hozni : kisiklott életét is... Az emlé- 1 kezetes karácsonyesti találko- • zás után Elza lett a men teán- < gyala, s esténként gyakran ál- < matlanul forgolódva találgat- 1 ta: vajon merre jár, gondol-e : rá? Ezernyi kétség gyötörte, s 1 mennél jobban gyötrődött, an- ; nál jobban űzte ösztöne a ■ lányhoz. Elza mellett ismét 1 megkóstolta a barátság és a ] szeretet boldogító, meleg ér- 1 zését: ez a kapcsolat sarkallta: , meg kell valósítania dédelge­tett álmait; joga van az élet- 1 hez, joga van a boldogsághoz; 1 s ha csak egy percig, egy mű- 1 ló pillanatig tart ez a boldog- , ság, már akkor is érdemes volt érte élni. Megérezte, hogy El­zán keresztül egy titokzatos * kéz nyúl feléje: eey kéz. j amelynek még nem ismeri az azon az éjszakán nekivágott az ismeretlen világnak. Vágyai, álmai egy elképzelt ausztriai, vagy svájci magánklinika felé hajtották, ahol idővel majd előkelő vendégeket fogad, autón jár és mindenfelől dől hozzá a pénz. Mélyet lélegzett, amikor a határon átlépett. Si­került! Mennyi izgalommal, félelemmel járt és mégis mi­lyen könnyen ment... Senki nem vette észre, nem lőttek rá a határőrök, nem állították meg szökés közben. Miskolcon élő özvegy édesanyjának a Szabad Európa .adásában üzent. „Szabad földre érkez­tem. Egyelőre Ausztriában ma­radok.” De a valóság hamar kiáb­rándította. Minden terve, el­képzelése meghiúsult. A ma­gánklinika felállításához sok pénz kellett és a pénz mindig messze gurult tőle. Méltóságán alulinak tartotta, hogy odaáll- jon százegyediknek a munka- közvetítő irodák ajtaja elé. Hiába kilincselt kórházról- kórházra, nem kellett még mű­tősnek sem. Utóbb nyíltan is előtt szabadult a börtönből, amelyre tiltott női műtétek végrehajtása miatt ítélték. Diplomájától megfosztották, odahaza a börtönbüntetés ki­töltése után sem folytathatta orvosi pályáját. — Nyugaton korlátlanok a lehetőségek — biztatta a lány —, ne csüggedjék él, itt bol­dogulni fog... Elza megjegyzése gyógyír volt első csalódásaira. * Amikor dr. Horváth Kál­mán előtt az ellenforradalmá­rok kinyitották a fegyház ka­puját. már az utcára érve dön­tött; Nyugaton keresi meg sze­rencséjét. Eltagadja büntetett előéletét, politikai menedékjo­got kér. Már a börtönben, ami­kor hírét vette a rendszer el­leni felkelésnek, kiszínezte, mit tesz majd és ez a valóság­tól való távolság ködében elő­ször reálisnak, szépnek tűnt. A váratlan szabadulást egy új élet kezdetének tekintette. Újjászületés volt számára ez a nap a börtönben eltöltött ti­zennyolc hónap után. Még III. • A polip kinyújtja csápjait E lzával 1956 decemberé­ben, a disszidált magya­rok részére rendezett kará­csonyi ünnepélyen ismerked­tek össze. A 34 éves, magas, kékszemű, szőke lányt a Nem­zetközi Vöröskereszt bécsi missziójának funkcionári Hsa­ként mutatták be. Az ünnep­séget követő vacsorán kétszer is beszélt vele. Bár Elza ide­gen, német akcentussal be­szélt, jól megértették egymást. Elza szívélyes, kedves volt, Horváth sokat beszélt, 5 a lány az elbeszélés némely részleté­nél hangos felkiáltással adott kifejezést együttérzésének. Meghatotta ez a közvetlenség és az elfogyasztott ital hatásá­ra azokra a részletekre is ki­tért, amelyeket józan fejjel óvatosan elhallgatott volna. Ez akkor fel sem tűnt. Elza ügyesen gombolyította a be­szélgetés fonalát. Természetes- IM5K natott, ha elmondja, hogy Magyarországon disszidálása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom