Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

Szombat, 1061. október 28. ESZAKMAGYARORSZAG Hruscsov elvtárs zárszava a kongresszus első három napirendi pontjának vitájáról jes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irányvonalat. Erőnk a kollektív vezetésben rejlik A személyi kultusz feltételei között a párt nem élhetett normális életet Hruscsov megjegyezte, hogy a párt tevékenységének egyes időszakaiban, főleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelent­kezhetnek. „Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyő­zés és a felvilágosítás lenini módszereit” — mondotta. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára a további akban arról szólt, hogyan tor zították el Sztálin személyi kultuszának körülményei kö­zött a pártélet normáit. Sztá­lin a párt- és állami élet nor­májává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizo­nyos korlátozásait. Durván láb­bal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való vissza­élést. Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkol tusa után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergej Ordzsonikidze nem tu­dott normálisan dolgozni to­vább és hogy ne kerüljön ösz- szeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese le- gyen a hatalommal való visz- szaélés felelősségének — ön­gyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze, Sztálin első felesé­ge fivérének sorsa is. „A párt a személyi kultusz feltételéi között nem élhetett formális életet. A hatalommal Visszaélők nem kötelesek be­számolni a pártnak, kikerül­jek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kul­tusz legfőbb veszélye”. Az SZKP XX. kongresz- szusa — mondotta Hrus­csov —, elítélte a személyi kultuszt, visszaállította a törvényességet cs követel­te, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molotov, Kaganovics, Malen- Eov és a többiek pártellenes csoportja fninden módon szembehelyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. A frakciósok kísérletet tét tek arra, hogy kezükbe ragad­ják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Élőké szítették a leszámolást azok­kal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat vé­delmezték. A XXII. kongresszus sok küldöttje felháborodással be szélt a pártellenes csoport tag­jairól. Felháborodásuk érthető és indokolt. Hruscsov Vorosilovról szól­va megjegyezte, hogy őt a pártellenes csoport a Központi Bizottság elleni harcában hasz­nálta fel. Vorosilov elv társ — mondot­ta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljár­ni, mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotovval, Kaganoviccsal, Malenkowal. A frakciósok el­len vívott heves harc folya­matában, a Központi Bizottság 1957. júniusi plénumának ele­jén Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s el­ítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez tá­mogatás volt a pártnak. Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — foly­tatta Hruscsov —, segített a Központi Bizottságnak a frak­ciósok elleni harcban. Nos, er­re a jó cselekedetre válaszol­junk mi is ugyanígy és köny- nyítsük meg helyzetét. Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, A sok jót tett a pártért és a né-$ peri:. „Úgy vélem — mondott? —. hogy figyelmesen kell meg közelítenünk Vorosilov elvtár! ügyét, nagylelkűséget kell ta- núsítanunk. Hiszem, hogj őszintén elítéli tetteit és meg­bánja azokat... Hiszem, hog> Kliment Jefremovics velünl együtt tevékenyen fog har­colni pártunk ügyéért”. Nyikita Hruscsov a továb­biakban kijelentette: A XXII. kongresszus tel­Hruscsov megemlítette to­vábbá, hogy sok kongresszusi felszólalásban, aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevé­kenységéről beszélnek, különös nyomatékkai hangsúlyozzák az ő, Hruscsov személyét, kieme­lik a párt és a kormány leg­fontosabb intézkedéseinek vég­rehajtásában betöltött szerepét. „Tudom, hogy jószándék ve­zeti ezeket az elvtársakat — mondotta Hruscsov —, de le­gyen szabad teljes erővel alá­húznom, hogy mindaz, amit ró­lam mondanak, a mi lenini pártunk Központi Bizottságát, a Központi Bizottság elnöksé­gét illeti, mivel egyetlen nagy­szabású intézkedést, egyetlen felelősségteljes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk va­lakinek a személyes utasítá­sára, mindez kollektív eszme­csere, kollektív határozat ered­ménye. A mi nagy erőnk a kollektív j vezetésben, valamennyi elvi I kérdés testületi megoldásában t: rejlik.” í A marxisták—leninisták * erélyesen sík rászállnák a í személyi kultusz minden £ visszataszító jelensége el- j len, de mindig elismerték * és el fogják ismerni a ve- * zetők tekintélyét. * „Helytelen lenne azonban —i állapította meg Hruscsov —J külön venni ezt vagy azt a* vezetőt, valamiféleképpen kü-f lönválasztani a vezető kellek- -k tívától és mértéktelenül ma-J gasztalni. Ez ellentmond a* marxizmus—leninizmus elvei-c nek.” ■* „Az igazi marxistáknak—leni- j nistáknak mélységesen idegen* mind az öndicséret, mind pe-f dig egyes vezetők szerepének.* különleges hangsúlyozása, £ mértéktelen felnagyítása. Egy-* szerűen sértő számunkra, haj valaki tolakodóan megpró-* bálja különválasztani, elszige-. telni őket az elvtársak vezető; testületétől.” Nagy harcunk harmadik szakaszába léptünk Hruscsov beszéde befejező részében kijelentette: A párt első és második programját si­keresen végrehajtottuk. Most nagy harcunk harma­dik szakaszába léptünk. A le­nini párt harmadik program­ját: A kommunizmus építésé­nek programját fogadjuk el — mondott?! Hruscsov. Hangsúlyozta: „A szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energiája van, hogy az ed­dig elért magaslatokról nyíltan békés gazdasági versenyre hívhatjuk ki a kapitalizmus leghatalma­sabb országát, az Ameri­ka! Egyesült Államokat.” A két ideológia harca jelen­leg egészen más jellegű, mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudo­mányos szocializmus eszméi tö­megeket hódítottak meg, 1 és hatalmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma már nemcsak eszmeként jelent­kezik, amelynek megvaló­sítása érdekében a párt harcba szólította a dolgo­zókat; a szocializmus rea­litássá lett. „A szocializmus nem a jö-i vőben, hanem mór ma hatal­mas anyagi és szellemi java­kat biztosít azoknak a népek­nek, amelyek az ű.i élet építé­sének útjára léptek. A szoci­Az emberek mások akarnak lenni... Az abaújsxántóí fárasban befefezték a vetést Tegnap délután az abaűj- szántói járási tanácstó] a kő­vetkező szövegű táviratot küld­ték a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének, dr. Tóth István elvtársnak: „Kedves Tóth elvtárs! Bejelentjük, "°gy járásunk tcrmelőszövet­Az ipari tanulók november 4-5-i munkarendje Ä munkaügyi miniszter a November 5-i munkaszüneti bap áthelyezésével kapcsolat­ban úgy intézkedett, hogy az Iparitanuló intézetekben az eredetileg november 8-i mun­karendet november 4-én, az eredetileg november 4-i mun­karendet pedig november 5-re kell áthelyezni. A rendelke-i*s elvégez zés a tanulók iskolai-otthoni, tanműhelyi és üzemi munka­rendjére is vonatkozik. (MTI) klntése, vagy könyv olvasása után megvitatják a film, a re­gény politikai, eszmei monda­nivalóját. Belelapoztunk néhány bri­gádnaplóba. Igaz, egyik-másik elég hiányos (nem ártana, ha a brigád erre is több figyel­met fordítana); de jónéhány esetben a teleirt lapok igen sokat mondanak. A legj obijak között említhetjük a Csekő- brigád naplóját. A brigád tag­jai a központi laboratórium­ban dolgoznak. Ebben a bri­gádban különösen jó a kol­lektív szellem, olyanok egy­máshoz, mint egy család tag­jai. Naplójukból kitűnik, hogy rendszeresen megvitatják a kül- és belpolitikai helyzetet. De nemcsak hivatalos formá­ban. Megtették például, hogy egy vidám szalonnasütést ren­deztek, s ott beszélték meg, mi is történik a világban. A napló elárulja, hogy sűrűn járnak moziba, s Miskolcra a színházba, kollektiven, a csa­ládtagokkal egyetemben. Ren­deznek szellemi tusákat. Van­nak feljegyzések. amelyek azonnal megragadják az olva­sót. Íme, egy bejegyzés: „Polhammer Gyuláné, a rózsáin mlőben szenvedő Fi- czere Magdolnának elintézte a bevásárlást, élelmet készített, rendbeszedte a lakást, Mezei Margó pedig magához vette Ficzere kislányát, elvitte a bölcsödébe, este hazavitte a lakására és gondoskodott róla”. Nincs nemes megmozdulás, amelyben a szocialista ember­ré válás útján haladó brigád­tagokkal ne lehetne találkoz­ni. Ismeretes, hogy a KISZ védnökséget vállalt a Berentei PVC-üzem építése fölött. A szocialista címért küzdő brigá­dok tagjai — fiatalok, vagy idősebbek egyaránt — segítik a KISZ-t eme célkitűzéseiben; Szeptember közepe óta vasár­naponként 20—30 brigédtag mindig részt vesz társadalmi munkában. De amilyen szép ez a megmozdulás, olyan fur­csa az emberekkel való bánás­mód. Egy időben például nem gondoskodtak arról, hogy az önkéntes brigádok kocsin jut­hassanak ki az építés helyére. Valahogy nem szerencsés a munkabeosztás sem. Kivétel nélkül mindenkinek ásót nyomtak a kezébe, s földet ásattak, lapátoltattak velük; Pedig egyik-másik esetben szerencsésebben felhasznál­hatták volna ezt a segítséget — az építők őszinte örömére; Sokan akarnak más­ként, szocialista ember módjára él­ni, dolgozni, viselkedni a ve­gyikombinátban. Egyre nő a számuk, s a tagok egyre for­málódnak, változnak gondol­kozásban, érzésben. Százalék­ban ezt nem lehet lemérni, de egyszerű és mégis nagyszerű tettekben — igen. (CSB) kőzetei befejezték a kenyér- gabona tervszerinti vetését”. | Szerkesztőségünkbe a z.ádor-1 falvai Szabadság Termelőszö-1 vetkezet elnökétől érkezett a! délutáni órákban távirat,’ amelyben közlik, hogy október! 24-cn befejezték a vetést. < < • ► .... z ... felében két [ 1959 második brigád tag_ >jai határozták el a hegy tövé­iben húzódó Borsodi Vegyi- [ kombinátban, hogy szocialista •emberként akarnak élni, dol­gozni. Egy évvel később 12, ez • évben pedig 34 brigád dolgo­zott ilyen célkitűzésekkel, •ezek közül 8 másodszor, har- Jmadszor. És hogy a harminc- ,négyből mennyi kapta meg a Reimet? Ottjártunkkor erre !nem kaphattunk választ, mert •éppen akkor mérlegelték, me­lyik brigád hogyan teljesítette • ígéretét, s mint mondották, [végső soron a termelési ta­nácskozások döntenek. De tá­blán most nem is ez a lénye- >ges, hanem a mozgalom egé­sze. az, hogy egyre jobban ► beérik a vetés, egyre többen •vannak, akik mások, jobbak, [nagyszerűbbek akarnak lenni. • És ez akkor is jó, nagy dolog, [ha akadnak is olyan brigádok, •amelyek egyik, vagy másik [pont nem teljesítése miatt ► nem kaphatják meg a címet. | Nincs két olyan brigád, .amely mindenben azonos •eredményeket érne el. A kö­rülmények, az emberek jel­lemző, sajátos tulajdonságai [szerint alakulnak, kovácsolód­• nak össze a kis emberi közös- ; ségek. Kiss Ernő villanyszere- ,lő brigádja a pontos, lelkiis- •meretes munkáról ismeretes, [s arról, hogy olyan munkákat • is elvégez — például motor- [javítás —, amely nem lenne • kötelességük, mégis szakíta­lak rá időt, csinálják, mert •ezt így kívánják a körülmé­nyek, ezt óhajtja a gyár érde­ke. Ha a Kerekes András karbantartó brigádjáról esik szó, azonnal megjegyzik: — A brigád csaknem min­den tagja véradó. Példájuk hatással van a gyári véradó mozgalom fejlődésére. A szintézisben dolgozó Krisztián (volt Osvai) brigád­nál sietnek megjegyezni: — Azok hires újítók. A brigád különféle újításai­val, ésszerűsítéseivel sok száz­ezer forintot takarított meg. Egyetlen újításuk mintegy fél­milliós gazdasági hasznot je­lent. Tóth István brigádjában négy tanuló van. A brigád va­lamennyi tagja felelősséget érez nevelésükért, arra törek­szenek, hogy kiváló esztergá­lyosokat neveljenek belőlük. És hogy a szocialista címért küzdő brigádok zömmel szé­leskörű politikai, szakmai tu­dást igyekeznek elsajátítani — az már természetes. A ta­gok a legtöbb brigádban igye­keznek elsajátítani egy másik szakma ismereteit, két, vagy három gép kezelését, hogy ha valamelyik brigádtag megbe­tegszik, vagy más okból nem mehet be, ne okozzon gondot helyettesítése. Nagyon szere­lik a könyveket, a mozit, a színházat. Haneise Ernő mű­szerész brigádjának tagjai egy-egy mozielőadás megte­alista országok példája egyrej nagyobb vonzóerőt gyakorol a] világ dolgozóira. Egyre széle-j sebben és mélyebben terjednek; el a kommunizmus eszméi, azj emberek millióit serkentik tör-} ténelmi alkotómunkára.” Hruscsov rámutatott, hogy aj kommunizmus felé való egyre] erőteljesebb és gyorsuló ha-1 ladás elsöpri mindazt, amij akadályt jelent a dicső célhoz] — a legigazságosabb társada-] lom felépítéséhez — vezető} úton. j Végül hangsúlyozta, minden; szükséges megvan ahhoz, hogy] a párt harmadik programja tel-} jesedjék. ] Fergeteges éljenzést váltót-; tak ki beszédének befejezői szavai: „Erőink, a világszocia-} lizmus erői még sohasem vol-j tak olyan hatalmasak, mint} most. A program a legverö-j fényesebb, a leglenyűgözőbb} távlatokat nyitja meg a párti és a nép előtt. Felkél a kom-} munizmus napja hazánk felett!! Mindent megteszünk, hogy ön-} feláldozó munkánkkal köze-I lebb hozzuk azt az időt, ami-1 kor ez a nap fényével besugá-} rozza gyönyörű hazánk vége-} láthatatlan térségeit! Minden} erőnket, minden bolsevik ener-i giánkat latbavetjük a kommu-] nizmus diadaláért! A dicső} lenini párt vezetésével előre a} kommunizmus győzelme felé!”; | ... (jíjciiuiöríí tao-cuzkénJt ese n dűlnek ízhúittk ken j (Tudósítónktól). „;;. s a világ sohasem fogja feledni * ezeket a napokat, a moszkvai ősz történelmi napjait, ame­* lyek gyönyörű tavaszként csendülnek szívünkben”; * Gondolataim minduntalan visszatérnek ezekre a sza­* vakra, amióta telefonon beszéltem szovjet barátommal, * Michail Palant-tal, aki lelkesülten tájékoztatott az SZKP í: XXII. kongresszusáról, ©szintén szólva szívesebben vettem * volna, ha én küldhettem volna telefonüzenetet Moszkvából hazámba azokról a nagyszerű történelmi eseményekről, £ amelyeket szovjet barátom közvetlen közelről él át; Ezekben a napokban nálunk, a Német Demokratikus * Köztársaságban sincs természetesen más beszédtéma, mint * a XXII. kongresszus. Említésre méltó, hogy számos kiváló £ dolgozó, olyan munkások, mint Heinz Walter, Joachim j Stendel, Ulrich Konzak, akik Köthenben dolgoznak, most k kérték felvételüket a pártba, hogy együtt harcolhassanak * a világ 40 millió kommunistájával, a szocializmus, a kom­* munizmus és a világbéke győzelméért. A dessaui villany­Í * motor-üzemben tanúja voltam annak, hogy számos brigád képviselői felkeresték a pártszervezet vezetőségét és kér­Í ték, hogy tolmácsolják jókívánságaikat a moszkvai kong­resszus résztvevőinek. f Azokban a levelekben, amelyeket a kongresszus alatt dolgozóink a szovjet fővárosba küldtek, minduntalan fel­it merül egy gondolat: Büszkék vagyunk arra, hogy a hatal- }. más szovjet ország kommunistái — barátaink és segítőink —; * Közlik a dolgozók ezekben a levelekben, hogy új munka- J vállalásokkal igyekeznek elősegíteni a szocialista tábor erő- I sítését. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben, iskolákban £ és hivatalokban sok szó esik az SZKP grandiózus program­ja járói, ezzel együtt a szocialista országok nagyszerű távlatai- * ról is. * Különös figyelemmel kísértük Walter Ulbricht elvtárs jc felszólalását, aki mindannyiunk nevében jelentette ki: Tu- £ datában vagyunk annak, hogy a békét kellő erővel kell £ biztosítanunk, és mi teljesíteni is fogjuk kötelességünket; £ Az a feladat hárul ránk, az NDK kommunistáira, dolgozói- S ra, a szocialista táborra és minden békeszerető emberre; k hogy időben megakadályozzuk a nyugatnémet militaristák t háborús terveit. Ebből a szempontból nagy jelentősége van C a békeszerződésnek, amely lefogja a revansisták kezét, s el- P veszi kedvüket az újabb kalandoktól. Hruscsov elvtárs beszédeiből, a kongresszus vitájából H mindenki igyekszik levonni a következtetéseket saját mun- P kájára, saját magatartására, saját tennivalóira is. A wolfe- K ni festékgyárban, a hallei terület hatalmas kémiai üzemé- P ben a kutatási részleg vezetője, dr. Herbert nemzeti-díjas, k a tudományos laboratórium vezetője, dr. Wolf professzor; P dr. Seidel és mások levélben fejezték ki gondolataikat és P érzéseiket, amiket a XXII. kongresszus ébresztett bennük; P A levélben többek között ezeket olvashatjuk: „Megállapít- p hatjuk, hogy a szovjet tudomány és technika mindinkább P meghatározza az egész világon a fejlődés színvonalát. Világ- k színvonal, — ez ma a szocialista népgazdaság színvonala; P Világszínvonal, — ez immár keleti színvonalat jelent. Meg- k tisztelő kötelességünknek tartjuk, hogy szorosan együtt P munkálkodjunk a szovjet tudósokkal, ezzel is elősegítve k a német—szovjet barátság és a szocialista tábor erősítését”; P Ezekhez a kimagasló tudósokhoz hasonlóan számos ismert P személyiség, s ezer meg ezer dolgozó fejezte ki köszönetét k a Szovjetuniónak és kommunista pártjának a fasizmus alól P való felszabadításért. p Michail barátom telefonbeszélgetésünkkor közölte, hogy P mostanában fogják felavafni Moszkvában a Szverdlov téren P a munkásosztály nagy tanítójának, Marx Károlynak szobrát; k Mi ennek őszintén örülünk; P Igen. a világ sohasem fogja feledni ezeket a napokat; k a moszkvai ősz történelmi napjait, amelyek gyönyörű k tavaszként csendülnek szívünkben ;; ,­k Erich-Peier Trog 3 Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is harcolni fog a marxizmus—leninizmus- a tói való minden elhajlás ellen. 3 A párt bírálta és bírálni fogja a jugoszláv revizionizmust, bírálta és bírálni fogja a dog- 5 matizmust és a szektásságot. * Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresz- szusát teljes joggal nevez­, hetjiik a lenini párt szik­laszilárd egysége, a teljes egyetértés és összeforrott- ság kongresszusának. Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysé- ■ ge. Arra próbálnak spekulálni, : hogy kongresszusunk nagy fi- - gyeimet fordított a személyi • kultusz káros következményei- i nek megvitatására, valamint a , pártellenes frakciós csoport i végleges leleplezésére. A kom- : munizmus ellenségeinek ezek az erőlködései hiábavalók, ez­zel semmit sem nyernek. (Folytatás a 2. oldalról.) a Szovjetunióval, az SZKP- val való barátság mellett. Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. párt- kongresszus lenini irányvona­lával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek számára véget vetne a személyi kul­tusznak, lényegében véve any- nyit jelentene, mint lemonda­ni a pártban és az államban betöltött vezető tisztségükről. Persze ezt jószántukból soha­sem fogják megtenni, — je­lentette ki Hruscsov; ;,Ám nekünk meggyőződé­sünk, hogy eljön az idő, ami­kor az albán kommunisták, az albán nép hallatni fogják sza­vukat, s akkor az albán veze­tőknek felelniök kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Al­bániában való építésének okoztak” — folytatta Hrus­csov?

Next

/
Oldalképek
Tartalom