Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-28 / 255. szám
4 ESZÄKMAGVARORSZAG Szombat, 1981. október 88. ELLENŐRZÉSEN Az este felküldte a csillagokat az égre. Ahol nem égett a villany, ott bizony csak botorkálva igazodhatott el az ember. Óvakodott, vigyázott minden lépéssel, nehogy kőbe rúgjon, vagy ami még rosszabb: valami gödörfélében törje ki a bokáját. A három csavargó azonban (most haladtak át a Petőfi téren) sötétben is jól ismerte az utat. A városszéli házak elhagyása után olyan magabiztosan lépkedtek, mintha a neonfényes főutcán sétálnának ... Nem mondom, villany alatt sem valami bizalomgerjesztők, de sötétben, túl a Tetemváron, aligha úszta volna meg valaki a velük való találkozást „igazoltatás’’ nélkül: pénztárca, jobb kabát könnyen átvándorolhatott volna, ha magányosan találkozik velük az ember. Az út erre különben néptelen. Nem is út: kitaposott ösvény csupán, amely a dombtetőn álló szalmal-Mzlakhoz vezet. Ide igyekezett a három csavargó és el is jutott minden különösebb baj nélkül. Lyukat fúrtak a szalmába, jó mély odút, amelyben elfértek mind a hárman, összebújlak, mint a disznóólban a malacok, jó vastagon betalcargatták magukat szalmával és úgy tettek, mintha aludnának. De nem aludt egyik sem. Terveket szövögettek. Az egyik azon gondolkodott, hogy On- gán van egy félreeső ház. A kert felöl könnyen megközelíthető és kutya sincs az udvaron... A másik a kiszemelt lószerszámért indul el reggel a SZEFU-telepre. Egy Béke téri fuvarossal már megalkudott rá. A harmadik bosszút forróit: „Ha holnap este az a fiú hazaindul Sáritól... megvárom a Lóverseny téren..." Odakint (mert hiszen ők mégis csak bent voltak; bent a szalmakazalban) tovább zajlott az élet: lent csörömpöltek a villamosok, a repülőtér mellett elhúzott egy vonatszerelvény és a sorompónál nagyot sikoltott, mintha megijedt volna a baktertól. Jobbérzésű ember gyönyörködött volna elolvas előtt az esti panorámában: a százezernyi víUódzó fényben, de ők bent terveztek... * Miskolc, Patak utca ennyi, meg ennyi. Lehet földszint, lehet szuterén. Ki honnan nézi... A sparhert mellett szép lány áll. Komolyan mondom: szép. De a lelke romlott. Ásít és azt mondja: — Anyu, add ide a ballon- kabátodat! — Minek? — Csak ... — Menni akarsz? — Ühm ... — Baj lesz... — Baj? Ugyan ... — Kell a kabát nekem is... — Jó! Akkor megyek anélkül. Mennie kell, hiszen randevút beszélt meg 11-re Enikővel a Polóniában .... S elmegy, haragosan, ballon nélkül. * Most 11 óra van. Ülünk a városi rendőrkapitányság ügyeletesének szobájában. Cigarettára gyújtunk, a tüzet adom, amikor megszólal a telefon. Parancsszavak hangzanak el, a parancsnok akcióba szólítja rendőreit. És ... amikor az olvasó a A jövő év második felében már famentes anyagokból készítik a konyhabútorokat Sátoraljaújhelyen A Sátoraljaújhelyi Bútorgyár dolgozói már most gondos munkával készülnek a jövő évi feladatokra. Az eddigi tervek szerint a Borsodban igen közkedvelt és tetszetős, hat darabból álló konyhabútorból 1962-ben 7 ezer garnitúrát gyártanak. Az 1930 forintért vásárolható konyhabútor-garnitúra gyártási idejét — a dolgozók által benyújtott újítások és ésszerűsítések megvalósításával, valamint a szalagszerű munkával — néhány év alatt 40 óráról 17 órára csökkentet, ék. Az üzemben, a már hagyományos konyhabútorok készítésén kívül új típusok kialakításán is dolgoznak. Jelenleg egy 160 centiméter hosszú — alul és felül háromajtós -- konyhaszekrény, a hozzátartozó étkezőasztal és két, modern vonalú ülőke tervei készültek el. Ezt a garnitúrát famentes kenderpozdorja lapokból készítik el. A prototípuson már dolgoznak a gyáriak. Közben Bodogh István, a Bútoripari Igazgatóság főmérnökének irányításával kísérleteket végeznek a „Tripó” elnevezésű pozdorja lapok felületi kezelésére. A terv szerint ugyanis 1962 második felében famentes anyagból 750 garnitúra újtípusú konyhabútort gyártanak. Ezeket a bútorokat már előre festett és fényezett pozdorja lapokból szeretnék készíteni, úgy, hogy az eddig használt, keményfából készült szegélyeket műanyag lécekkel helyettesítik. Az előkészített pozdorja anyaggal lényegesen megrövidül a gyártási idő, — de a dolgozóknak az eddiginél is gondosabban kell munkálkodniok, nehogy az előre fényezett lapok szabás közben megsérüljenek. Ezért az üzem vezetői a téli hónapokban tanfolyamokat szerveznek, hogy a dolgozók a gyártás megkezdéséig elsajátítsák az új technológiát. Az építőipar helyzete, feladatai ma egyénikbe®! Pártunk Központi Bizottsága 1960. június 29-én, második ötéves tervünk előkészületeinek tárgyalása során külön foglalkozott az építőipar előtt álló feladatokkal, az •építőipar fej* lesztésének problémáival. A tanácskozáson határozatot hozott, amely nemcsak azt jelölte meg, hogy mit vár a népgazdaság az építőipar dolgozóitól, hanem azokat az eszközöket és módszereket is, amelyekkel a kitűzött feladatok megvalósíthatók. A határozat szerint a második ötéves terv időszaka alatt jelentősen emelni kell az építőipar műszaki színvonalát, tökéletesíteni a termelés szervezésének, irányításának rendszerét, gondoskodni kell arról, hogy a termelési programnak megfelelően rendelkezésre álljanak az építőanyagok, fokozni a tudományos kutató munkát és fellendíteni az újítómozgalmat. Az MSZMP Borsod megyei Bizottsága megvizsgálta és megtárgyalta, hogy megyénk építőipari vezetői milyen intézkedéseket tettek a határozat végrehajtásának biztosítására. A párthatározatban felsorolt szerteágazó, de szorosan összefüggő feladatok között különösen jelentős helyet foglal el a termelés szervezésének problémája, a műszaki fejlesztés, amely az építőipar fejlődésének jelenleg egyik kulcskérdése is. A terms lés szervezésének egyik lépcsője a beruházások előkészítése. A vizsgálat megállapította, hogy ezen a téren az év eddig eltelt szakaszában lényeges változás nem történt. A megye építőipari beruházásainál még jelenleg is sok gondot okoz a tervdokumentációk hiánya. Elsősorban ennek tudható be, hogy az állami építőipar — annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket tett — az év első felében nem tudta teljesíteni tervét. A tervdokumentációk hiányából eredt, hogy az építőipari vállalatok nem tudtak kellőképpen felkészülni a munkára. Nem láthatták előre az anyagszükségletet, s emiatt előfordult, hogy felesleges anyagokat rendeltek meg, ugyanakkor egyes szükséges anyagok megrendelése elmaradt. Mindezek ellenére — ahogyan a vizsgálat során megállapították — az építkezések területén javult a munka, a termelés szervezettsége s jelentős mértékben megszilárdult a munkafegyelem. A termelés magasabb színvonalú szervezését a párthatározat i szorosan összekapcsolja az építőipar műszaki fejlesztésével, az ipari módszereknek az építőiparban történő szélesebb alkalmazásával, az építési idő és költségek csökkentésével. A műszaki fejlesztés jelentősége és szerepe a népgazdaság egészének fejlődésében, közismert. A nagyarányú műszaki fejlődés távlati fejlődésünknek és ezen belül második ötéves tervünknek szerves, elválaszthatatlan és az alapvető célkitűzésekből fakadó követelménye. Az új technológiára való áttérés egy-egy iparágban sokszor olyan mélyreható változást idéz elő, hogy átalakul a munka egész jellege. Ilyen változást jelent az építőipar technológiájának a második ötéves tervünkben már részben bekövetkező új alapokra való helyezése. A téglarakás ősi és nehéz munkája helyébe az előregyártott, nagyobb méretű elemek, panelek szerelés-jel- legű munkája lép. A gyökeres Befejezték az őszi vetést! A laki TI. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet tagsága — elsőként az edelényi járás termelőszövetkezetei között — befejezte az őszi vetést. Nagy szó, jelentős eredmény ez, elsősorban azért, mert Lak község megyénk és az edelényi járás egyik legészakibb községe. — Ügy érezzük, nem maradunk le az országos versenyben, — mondogatják ma nem kis büszkeséggel a lakiak. S jogos a büszkeségük, hiszen nem kevesebb, mint 460 hold kenyérgabonát és 20 hold takarmánykeveréket tettek földbe, Időben elcsépeltek az ap- rómagvakat, betakarítottak 200 holdnyi kukoricát, s még a szárat is besiiózlák (Mind a 200 holdról!). — Persze nincsenek lemaradva a mélyszántásban sem, — mondották a járási tanácson. — F.ddig 450 holdon végezték el a munkát és november 20-ra mindenként teljesítik a tervet. A lakiak példája tehát valóban nagyszerű, követendő példa. Annál is inkább, mert nem csupán az elmúlt hetekben és napokban dolgoztak jól, hanem egész esztendőben. Ez évben, — a mostoha időjárás ellenére — pótolták az elmúlt évben keletkezett mérleghiányt, s most 22—25 forintot osztanak majd munkaegységenként, ami ha nem is „rekord” a járásban, de mindenként a termelőszövetkezet erősödését, nagyszerű, eredményes munkáját bizonyítja. technológiai változáshoz hozzátartozik, hogy az építőanyagok egyre nagyobb hányada készül könnyű anyagokból, például kohóhabsalakból és gázbetonból. Megyénkben az új technológiai módszerek bevezetésében fontos előrelépést jelentett a középblokkos építkezések megkezdése, például Miskolcon a Kilián-dél lakótelepen és Kazincbarcikán. Szélesebbkörű elterjesztését még jelenleg is gátolja, hogy kevés a habosított kohósalak Az eredeti terv szerint ugyanis már özdon is meg kellett volna kezdeni a középblokkos építést. De mert a habosító berendezést ott leszerelték és átszállították a Lenin Kohászati Művekbe, az Építésügyi Minisztérium — érthető gazdasági okokból — leállította az Özdra tervezett előregyártó telep építését. Építőipari szakembereink most ismét felülvizsgálják: mi lenne célszerűbb, olcsóbb, gazdaságosabb? A habosító berendezést visszavinni Ózdra és az ott habosított kohósalakot helyben feldolgozni blokká, vagy pedig Diósgyőrből szállítani Kazincbarcikára, s onnan vinni a már kész blokkokat Ózdra. (Persze — bármelyik megoldásra esnék is a választás, ezzel csupán az ózdi blokkházak gazdaságosabb építésének problémája oldódna meg. Habosított kohósalakunk egyelőre nem lenne több sem akkor, ha Ózdon, sem akkor, ha Diósgyőrött működik a habosító berendezés.) Az új építőipari technológia velejárója a gépesítés növelése, az építési idő csökkentése A vizsgálat során a végrehajtó bizottság megállapította, hogy megyénk építőiparának gépesítése a Központi Bizottság határozatának megfelelően folyik. 1959-hez viszonyítva csaknem megkétszereződött az egy munkásra jutó gépi lóerő. Elsősorban emelő, szállító és íöldmegmunkáló gépekkel gyarapodott az építőipari géppark. Az építőipari kisgépek beszerzési problémái miatt azonban a befejező munkák gépesítése vontatottan halad. Mindössze a vakolást, a parkettcsiszolást és a meszelés! munkákat tudták ezideig kisebb mértékben gépesíteni. Az építőipari gépesítéssel feltétlenül az, építési idő csökkenésének kell járnia. Ezen a területen — mint ahogyan a végrehajtó bizottság megállapította — van előrehaladás. Az év első felében a megye nagyobb építőipari vállalatai túlteljesítették a minisztérium által ezzel kapcsolatban előírt mutatókat. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 87,1 százalékos, a 'Borsod megyei Mélyépítő Vállalat pedig 86 százalékos átfutási időt ért el. A következetes végrehajtásért A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága végső soron megállapította: az eredmények bizonyítják, hogy a borsodi építőipar vezetői, pártszervezetei foglalkoztak a Központi Bizottság határozatával. Egyes területeken azonban — elsősorban a tanácshoz tartozó építőipari vállalatoknál — eddig még nem fordítottak kellő gondot a határozat végrehajtására. Több helyen tapasztalták a vizsgálat során, hogy a határozatot tanulmányozták ugyan, de nem eléggé alaposan és részletesen. Ezért található olyan építőipari vállalat, ahol a határozatba foglalt igen fontos feladatok megvalósításáért nem tettek jelentékenyebb intézkedést. A végrehajtó bizottság értékelése kell hogy figyelmeztesse az említett néhány építőipari vállalat vezetőit, pártszervezeteit: az építőipar előtt álló feladatok megvalósítása harcot jelent. Harcot az újért, a nép- gazdasági érdek érvényesítéséért. a gazdaságossági szemléletért. azért, hogy második öt* éves tervünk eredménnyel, si** kerrel gazdagítson mindany* nyiunkat. Raűványt fit's XXIV. I-I orváth a rádióhoz ült, csavargatta a gombot. Magyar szavak ütötték meg fülét. A Kossuth-adó műsorát szűrte ki: „Kedves hallgatóink, híreket mondunk.” Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy a magyar rádió adását hallgatta. Eddig is módjában állt volna, de nem érdekelte. Mohón szívta magába a magyar szavakat; „A diósgyőri-gyárakban or- szágrászóló termelési eredmények születtek... Az egész országban készülnek április 4 megünneplésére... Munkagyőzelmekről adnak hírt bányászaink is ... A hegyeshalmi határállomásra újabb hazatérő disszidens csoport érkezett. A Hazafias Népfront megvendégelte őket...” Igazított a skájagombon; az éterből tüzes spanyol tánc zenéje szüremlctt be. Rose jött vissza. Áttetsző, könnyű selyemruhában volt. A hajába diadémot tűzött, a nyakán aranylánc ékeskedett. Vele együtt parfömillat suhant a szobába. — Hogy tetszem? A tükör előtt illegette magát, s a meglepett ember elé állt. Horváth szólni is alig tu7 dott. Roset most nagyon szépnek találta. Ránézett egy pillanatra, rajta felejtette tekintetét. — Elragadó vagy, Rose! — Valamikor így léptem fel a strip tease bárban. Sikerem volt. — Elképzelem ... — Nagy sikerem volt — mondta elmélázva Rose és Horváth mellé telepedett a kanapéra. — Kértelek, hogy mesélj nekem a magyar lányokróL — Mit mesélhetek? — Minden-t, amit tudsz róluk. — Olyan régen volt az, amikor megnéztem őket... — Nem baj, mondd el, ami eszedbe jut. Engem minden Legszívesebben felkiáltott volna, hogy Elzáról. Ehelyett ezt mondta: — Egyről is... többről is... — Ah! — Rose önkéntelenül felkiáltott, de úgy tett, mintha a kezében lévő brosstű hegyével szúrta volna meg az ujját. — Ismerem? — Lehet... — Mi a neve? — Kinek? — Annak a lánynak, akiről mesélnem kell. — Nem tudom. — Kar. így hogy tudjam, kiről meséljek? — Körülírom: szőke haja van. Kék a szeme és magas is, karcsú is... — Van egy lányismerősöm — mondta Rose és érezte, hogy nem tudja palástolni nyugalmát —, akire ráillik ez a leírás. Magas, karcsú és szőke. Csak a szemét nem néztem még meg sohasem. Ilyen lány persze sok van ... — Persze! Persze! — mondta Horváth, akinek hirtelen melege lett a sok italtól. Kábult feje zúgott a sok izgalomtól. — Ebben igazad van. Kezdjük meg a táncleckét. — Hohó, barátom, most te mesélj nekem a magyar lányokról! Megígérted. — Mit mondjak? Sokfélék Szépek és kevésbé szépek is vannak köztük. — Neked is vannak ott lányiam erdcein1» érdekel. Nagyon kíváncsi természetű vagyok... Az orvos gondolatai azonban ismét messze kalandoztak. „Mi volt az a forró kézszorítás az asztal alatt? Mit akart vele mondani? Most miért nem beszél hát? Vagy csak véletlenül történt az egész?” Nem, nem, Rose tud valamit róla, kiolvasta ezt a tekintetéből: Rose ismerné azt a tit- ko.t, amelyet ő hónapok óta képtelen megfejteni? Sokféle jelből arra a következtetésre jutott, hogy Elza is közéjük tartozik, tőle tudtak meg róla mindent; ügyességével, vagy ügyetlenségével Elza játszotta a kezükre. De jó volna ezt megfejteni! Mi történhet a háta mögött, milyen szálak ku- szálják össze a sorsát? Rose talán segíthetne ... Rose biztosan tud valamit. Elárulta a tekintete, amikor odalent a vacsoránál összevillant a szemük. — Mesélj nekem te, a német lányokról! — Egyről vagy főbbről? V-I .. . o — Nemigen. o — A rokonaid között sincse- g nek? o — Nem tudok róluk. AbgO van rokonom. o — így azt sem tudhatod O melyek a magyar lányok szo-o kásái? O — Furcsa kérdéseid vannak. § Rose elnevette magát. O — Mit tudod te, hogy mig érdekel egy magamfajta O lányt!/ g — Te mondd meg, hogyO hívják azt, akire a leírásomS ráillik? o — Elza!... g Az orvos felkiáltott. o — Elza Geissler? ... — Úgy van. Régi ismerő-o som. A Nemzetközi Vöröske-C resztnél dolgozik... § Horváth elvörösödött az iz-g Balomtól. Igen. ő is így tudja.C Elza a Vöröskereszttől keresteg fel őket annakidején Nickels-c dóriban. Eszerint mégsem tar-g tózkodik Ausztriában!... Las-c san-lassan megvilágosodotté) előtte minden: sejteni kezdteg már, mit jelentettek Elza ti-C tokzatos szaval, amikor el-g mondta neki tervét; egyszeri-c ben megértette, hogyan akarjag az. életét „rendbehozni”. Eztc akarta az első pillanat óta. 6 amipt találkoztak De miért?c Miért éppen ezt az utat vá-p lasztotta? g — Miért? Miért?. (Folyta tjük) cukrot tette esti feketéjébe, vagy fürdéshez készült, gépkocsik suhantak át a Petőfi téren. Az egyikben maga a parancsnok ült, személyesen irányította az akciót. Mögötte és a másik kocsiban is bátor rendőrök: vállukon géppisztoly, a lábuk előtt farkaskutya. A kazlat gyorsan körülvették. Felvillantak az elemlám- i>ák, csattantak a fegyverek závárai. Mindez alig egy só- hajtásnyi ideig tartott, az egyik kutya máris jelezte, hogy „fogott" és a következő percben ott álltak hunyorogva, szalmáson a rendőrök előtt a csavargók: tolvajok, közveszélyes munkakerülők. — Személyi igazolványt!... — hangzott a felszólítás. ■— Nincs... — A magáé? 1— Nincs ... — önnél? — I... i... itt van, kérem. Az éber parancsnok felismeri. — A népköztársaság nevében letartóztatom! Körözött személy akadt a rendőrök gyűrűjébe. Hamarosan a bíróságon találkozunk vele. * Polónia Étterem. A hallban ülünk. Csinos, fiatal lány libeg be. Az ajtóban megtorpan. Elvörösödik, el is sápad. A színek zongoráznak az arcán. — Csak benéztem — mondja mentegetőzve a mellettem ülő nyomozónak. — Cigarettát akarok venni... — Nem fázik? Nagy köny- nyelműség így járkálni... — Az anyám... nem adta ide a kabátot... Leültetjük. Zavarában rágyújt. A sajátjából... — Hány doboz cigaretta kell magának egy estére? Elpirul. — Megfogtak. A karjukba futottam. Nagyon kérem, ne csináljanak feltűnést. Előre megyek. Kísérjenek, ha nem hisznek, magamtól ír bemegyek ... — Könnyelműség volt — mondom a nyomozó tisztnek, amikor egyedül elengedi. — Ne higgye! Be fog menni, Sajnos, ismerem ... Igaza volt. Sz. M. egyedül is bement. Ott ült már az ügyeletes előtt. De a kérdésekre hazudik rendületlenül. Az éjszakát bizony ő is a rendőrségen tölti... * Éjfél elmúlt. A rendőr elvtársak nen\ fáradtak. A parancsnoknak még viccelődni i: kedve támad. Aztán egy pillanatra ő is elhallgat. Az ottho niakra gondol: feleségére é: gyermekére. Talán meg is csókolja őket gondolatban. Az tán.... rám is gondol, rád ii gondol; az én gyermekemre is a te gyermekedre is. A város nyugalmára. Onodvári Miklós
