Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

Szombat, 1961. szeptember 16.

ESZAKMAGYARORSZAG

3

r

UJHELY, 2261...

den, ami volt, már nincs. És mondja, még a rendőr se írna fel, vagy fütyülne rám, ha átmennék az úttesten a régi tanácsháza előtt?

— Persze hogy nem. Hiszen nincs már ott járműforgalom, mint még a hétszázéves jubileumkor. Mert biztosan akkor indult el rossz helyen át a túlsó oldalra ...

— De látom — néz rám a titkár, a kétéltű rakéta indítógombján babrálva —, csodálkozik ezen a gyors fejlődésen. No, 1962 után óriás mértékben meggyorsult a világ gazdasági fejlődése. Tudja, akkor volt a világon az utolsó háborús pszichózis. Azonban 1962-ben mégis megkezdődött a leszerelés, és a gazdasági verseny az imperializmus és a szocializmus között. Azután az ezredforduló idején mindenütt a nép kezébe került a hatalom.

,,,, hallgatom a

Csodálkozva nagyszerű, meleg szavakat. Rendes, belevaló ember ez a Kolosai. Jól választott vele a város, amikor titkárrá választotta, gondolom — úgy mellékes gondolatként —, ahogy azon töprengek, mit kérdezzek még, ami azt bizonyítja: eltűnt minden, ami szükségmegoldás volt az egykori társadalmak és nemzedékek életében. De beszél ő anélkül is:

— Hatalmas kórházkombinátunk van, ott fent, két hegyvonulat között — mutatja. — Valamikor ez is nagyon hiányzott a városnak. Emlékszik, a hétszázéves évfordulón is szó esett róla. Azután ...

... Hanem az utóbbi, még el se kezdett mondanivalót kettészakítja valami óriási sivítás, csörrenés, majd egy erélyes hang:

— Titkár elvtárs, a megyétől keresik. Már tíz perce várnak és telefonhoz is hívják. — Őszinte legyek? Mint akibe a mennykő csap bele. Hunyorítunk egyet, kettőt, amolyan bárgyún, s nézzük az ajtón belépett és csodálkozva álló feketehajú titkárnőt ... Azután mint aki szép dolgokat álmodott, összemosolygunk Kolosai Árpád vb. titkárral.

— Valami nem stimmel — gondoljuk. — Ha ez titkárnő, s ha az a rettenetes sivítás odalent az utcán a kisvasút mozdonyának hangja volt, akkor az idő: anno 1961. Mert háromszáz év múlva vasút se lesz, s titkárnő se, aki mindent mindenhol, s mindig félbeszakít...

Ha már így esett, mindegy. Igaz, hogy csak szóban, képzeletben, de azért csak megjártuk mi ketten az ezeréves jubileumot, a 2261-et... S ha képzelődtünk is, — azért a valóságot láttuk.^

Barcsa Sándor

MISEI Á LIYEILTÁR

Képek a 700 éves városból

Épül a lemezárúgyár

Megérkezett a kisvonat

Újhelyi diáklányok

/Ti dákint kalapácsütések kopognak. Kőművesek dolgoznak a falon. A

C' tetőn fűrész sír, ácsok javítják az ódon ház szerkezetét. A bolthajtásos kapu alatt néha szekér zörög el mésszel és homokkal megrakva, máskor lásvonat áll meg az épület előtt és aztán csend támad újra.

Hűvös, áhítatos csönd.

Itt mindig csönd van. A szavunkat is halkabbra fogjuk.

S hűvös van, mindig hűvös.

Levéltár...

Pátens-oklevél tummá Vált az a híres gyűjtemény,

amelyet a nagy magyar nyelvújító „A jól és rosszul nevezetes emberek kéziratai” — összefoglaló név alatt mintegy 200 embertől — Bethlen Gábortól II. Rákóczi Ferencig szedett össze, sőt egynémelyiknek még rézmetszetes arcképét is mellékelte. Ezt az autogramgyűjteményt a következő „előintéssel” ajánlotta Kazinczy a kései utódok figyelmébe:

,,A Jól, vagy rosszul nevezetes embe- rek kéziratai a* szerint érdemlik figyelmünket, mint az 6 arcképeik. Masunk sem értjük, mint esik, de érezzük, hopy hozzájuk, a nem ismertekhez küzelebb tétetünk, midőn képeiket látjuk, midőn illetjük a papírost, melyen kezek nyugodott.

A továbbiakban pedig így folytatja:

. ... Kérkedés nélkül szabad említenem, hocy a’ képek és a lemásolt és eredeti kézírások az én ajándékaim. Atalhoztam azokat autosraphial pyflj- teménvemből, melyet a külföld is ismer. Kár amit itten kezdek, tovább is foly- tattassék. A maradék érdemli gondjainkat..

Sátoraljaújhely, 1831. I. 16.

Kazinczy Ferencz”

Kossuth szabályzata...

Kossuth Lajos éveken át Zemplén vármegye városi ügyésze és gyámpénztárosa volt. Innen indult el politikai pályafutása. A levéltár anyagai között számtalan eredeti Kos- suth-aláírást őriznek; néhány olyan iratot is. amelyben gyámnénztárosi mivoltára vádaskodnak. Ezek ma már mind-mind felbecsülhetetlen értékű történeti dokumentumok, ame- 'vek között a legelőkelőbb helyet óglalja el Kossuth úgynevezett szabályzata. 1827-ben szervezte meg az önkéntes városi tűzoltóságot és ma a levéltárban látható és olvasható az a saját-kezűleg kidolgozott működési rend — a javításokkal, áthúzásokkal,

a környéken terültek el és az Olaszliszkáról beszállított iratok között találták meg a nemcsak történeti, de irodalmi becsű dokumentumot, a hős végrendeletét, amelyet bö’-tö-''.si va,, , nem is érzékeltük Úgyszólván az 5ran száguldást. Percek teltek el, vagy csak pillanatok, nem számláltuk. Az elképzelhetetlenül merész utazás és a múlás furcsa surrogásától kissé még kábultan nézünk az aranytiszta üveglapon át a távoli hegyek felé és Kolosaival, a titkárral egymásra mo- solygunk.

— Itt lennénk 2261-ben. Ez itt alattunk az ezeréves Sátoraljaújhely.

— Ez lenne valóban? — Igazán határtalan érdeklődéssel szemlélem a tájat. Egyelőre még mint „ismeretlen”. Hiszen nem közelebbről, mint 1961-ből érkeztem ide felfedező körútra, s bizony a régi város úgyany- nyira megváltozott, hogy nem egykönnyen ismeri ki magát az ember. Háromszor olyan a város, mint a hétszázéves évfordulón volt, de ez természetes.

— De ott — ott — mutatok le izgatottan. — Ott még a régi. A kisvasút! A Bodrogközi Kisvasút! Hát az úgy látszik, eleve eltörölhetetlen.

Kolosai mosolyogva int nemet.

— Tévedés. Már nem az, ami volt és nem ott. Mint muzeális dolog maradt meg. Most a gyerekek játszadoznak vele. Pedig már az is nagy dolog volt valamikor 1965-ben, hogy áthelyeztük Űjhely főutcájáról a Ronyva-patak mellé. Mert ugyancsak akadályozta akkoriban a forgalmat.

— És az ott, az a hatalmas sivatag a Bodrog mellett?

— Nem sivatag az. Majd közelebb

röppenünk rakétánkkal, de így is látni rajt’ némi mozgást. Az az északi „Ürrakétaállomás”. A hétszázéves évfordulón még az alsóberecki termelőszövetkezet legelője volt. Pontosan abban az évben egyesültek a környék termelőszövetkezetei. Egyesített Újhelyi Termelőszövetkezet néven. Ma már persze nincs szükség nagy legelőkre. Hihetetlen mértékben terem a föld. És az élet feltételeit, a vitaminokat mesterségesen is előállíthatjuk. Ott, a rakétaállomástól kissé nyugatra

__

— Az a külön kis város? Pontosan kérdezni akartam...

— Igen, az az űrutazáshoz szükséges ételeket, vitaminokat előállító „Vénus” konzervgyár. Nem sokkal, talán nyolc-tíz évvel a hétszázas évforduló után építették oda, a Bodrogköz termelvényeinek feldolgozására. Akkoriban még kisebb üzem volt, de kellett, hiszen a hétszázéves, de már komoly fejlődésnek indult városban sok volt a fölös munkaerő. Kellett a gyár a munkáskéznek. No meg sok volt a gazdaságok, a termelőszövetkezetek zöldség-, gyümölcs- termése is. Felépült hát a gyár.

— Szóval ma már nincs fölös mun- kaerő?

— Ugyan — mosolyog a titkár. —] ötvenezer a lakosok száma. Három-’ szorosa a háromszáz évvel ezelőtti-’ nek, de mindenki talál elfoglaltságot | a '„Vénus” konzervgyárban, a „Für-4 mint” egyesített bodrogközi gazda-j Ságban és az „Ultra” bútorgyárban., Ez is az ezredfordulón épült és ultra-’ modern, rakétákban is használható' bútorok gyártására rendezkedett be.)

. hogy ma már ■

Igaz Ugyan, csupán két-két1 Órát dolgozik mindenki, s ezt heti: három napon tudja le. A többi sza-i bad. ,

— Ajaj, ha a mi régi időnkben Is...

— No-no, nem kell azért a mi időnket csepülni — int le Kolosai. — Egyrészt a mai emberek sokat unatkoznak. Másrészt meg a fejlődés rohamosan megindult már 1961-ben, a hétszázadik évforduló idején a város életében. 1962-ben munkához látott a---------0O0--------A fővárosban sem laláiüiő ilyet...

A címet a Magyar Televízió egyik munkatársától kölcsönöztük, aki a szeptember 16-án átadásra kerülő üzemi bölcsödét, napköziotthont és óvodát filmezte. A Sátoraljaújhelyi Szabó Kisipari Termelőszövetkezet és a KSZKB1 közös összefogásával teremtették meg a több mint 600 tagot számláló kisipari termelőszövetkezet bölcsődéjét, napközi otthonát és üzemi étkezdéjét. Szeptember 16-án, az ünnepi tanácsülés befejezése után avatják fel a kicsinyek pompás otthonát. A többmillió forintos költséggel épült, a legnagyobb művészi követelményeknek is megfelelő épület Sátoraljaújhely egyik büszkesége lesz. Miskolcon, a megyében s talán Budapesten sem található ilven impozáns épület. A város lakói szinte csodájára járnak az új intézménynek, amelyet a 10 éves fennállását ünno'-Jő kisipari termelő- szövetkezet alkotott.

Zemplén vármegye pecsétje és az 1837-ből származó okirat, amely használatit engedélyezi.

későbbi bejegyzésekkel együtt — amely Kossuth keze alól került ki.

Dobó István végrendelete

Egy másik, nagyértékű levéltári ereklye Dobó Istvántól. Eger vára hős védőjétől maradt ránk. Köztudott, hogy Dobó István birtokai ezen

ló kiszabadulása után szerkesztett. Dobó István félesége férje szabadulása után még sokáig rabságban sínylődött, így került sor a végrendelet azon kitételére, miszerint:

„20 ezer 500 magyar forintokat a* általam legjobban szeretett Sulyok Sára asszonyra és Weglesz várát rája hagyom .. .**

<p mind-mind: a kutyabőrre írott, címeres nemesi levelek, adomány- CT levelek, szerződések, periratok roskadásig a polcokon; az 1831-es kolerajárványra vonatkozó hiteles adatok, a szabadságharc ereklyéi, a dicsőséges Tanácsköztársaság dokumentumai, valamennyi nagybecsű levéltári anyag. Aki olvasni tud rajtuk, az előtt századok elevenednek meg, nemzeti múltunk hős alakjai szólalnak meg, s az adatok mellé odakerül a polcokra jelenkorunk anyaga is, Sátoraljaújhely jövőt jósoló jelenének dokumentumai is.

Erről mesélt nekünk a levéltár ezen az őszi, verőfényes délutánon.

Onodvári Miklós

A sátoraljaújhelyi levéltár legrégibb, tíz év híján hetszáz éves dokumentuma az 1271-ből származó Pátens-oklevél, amely V. István feleségétől, Kun Erzsébettől származik. Leírása szerint a Hotyka nevű területen (ma Makkoshotyka) lakó, s ugyancsak Hotyka nevű birtokost biztosítja a patakiak (sárospatakiak) foglalása ellen.

Archívum retus

1 Külön fejezeteket kellene szentelni *a sok irodalomtörténeti dokumentumnak, amelyek itt Kazinczy nevé- , vei összefüggnek. A levéltár munkatársai megilletődötten mutatják az eredeti kézírásokat, Kazinczy két- >kötetes „mutatóját”, amelynek érdekessége, hogy minden bejegyzést magyarázatokkal látott el. Kazinczy ^ugyanis a levéltári anyagok rende- I zése során kigyűjtötte azokat az .adatokat, amelyek országos érdekességgel bírnak, s a mutató megfelelő 'rovatában mindegyikhez külön kis f tanulmányokat jegyzett. A levéltárinak azon szektora, ahol a régi doku- l mentumokat őrzik, az „Archívum [vetus” (régi levéltár) elnevezést vi- fscli és itt látható az a félig kihúzott (fiók is, ahol Kazinczy utoljára dolgozott.

1 Jól és rossxul nevezetes | emberek kéziratai •••

I Azon a 21 kötetnyi könyvön kívül, ^amelyeket annak idején Kazinczy .országos jelentőségű iratnak tartott, 'felbecsülhetetlen értékű dokumen-f

lemezgyár. 1963-ban rendezték a Ronyva környékét. Hatalmas területet nyertek a víz szabályozásával. Később áttették a Ronyva mellé a kisvasutat — amiről már beszéltünk is. — A ruházati ktsz komoly gyárrá nőtte ki magát.

— Hol vannak az autók, meg a lovaskocsik?

— Ha-ha-ha ... Autók, meg lovaskocsik! Hát ki jár ma autón? Nem tűnt még fel, hogy mennyi modern, lapostetejű épület övezi a várost? ... No, hát a régi belvárost, mint szép történelmi emléket íme megőrizték a századok. Az új lapostetejű épületek pedig egyben repülőterek, illetve „rakétaterek” is. Ló pedig csak néhány darab van; a Bodrogközi állatkertben. S már a legmodernebb légpárnás autó is olyan ma, mint 1961- ben a bicikli.

Szaporán jegyezgetek, van mit. Ez a titkár nem fogy ki a magyarázatból. De nem baj, hadd csodálkozzon a XX. század, ha elolvassa. Sőt, még biztatom is.

— Ott, arról a hatalmas, sokemeletes épületről is valamit.

— A Néptanács Házáról? Az a Néptanács háza. Mert ma már Néptanács irányít, társadalmi munkában. Egy évre jelöli ki a közösség. Utána a vezetője is, a tagjai is mennek vissza munkahelyükre. Ki a „Furmint” gazdaságba, ki a „Vénus” konzervgyárba, ki a rakétaállomásra.

— Apropó. Várjunk csak. Engem mindig a mezőgazdaság érdekelt jobban. Mondjon már valamit a „Fur- mint”-ról. Mennyit ér ott egy-egy munkaegység mostanában? Mert háromszáz esztendővel ezelőtt, 1961- ben még nem mindenki rajongott érte.

— No, akkor egyesült az alsóberecki tsz Széphalommal. Pedig már abban az évben sem gazdálkodtak rosszul a krónika szerint. Persze mosolyognom kellene ezen a munkaegység kérdésen. No, de a kérdés ugye háromszázéves gondolat alapján formálódott... Ma már a szót, hogy „munkaegység” csak kevesen ismerik. Hiszen ma már nincs pénz se

__Ügy, úgy. Nem kell ezen csod

álkozni. Nem volt pénz már 2100- ban sem. Eltörölte a társadalom. Ha kíván valamit, bemegy bármely hatalmas üzletbe, vagy raktárba és kér.

— Még autót is? — csillan fel a

szemem, mert minduntalan visszatér bennem a háromszázéves, konzerválódott gondolat.

— Ugyan már! Azt különösen. Hiszen csupán gyerekjáték.

— Micsoda dolgok ezek Kolosai elvtárs. Jó dolog ám, hogy sok min-