Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

XV11. évfolyam, 219. szám 1961. szeptember 16, szombat VTtög pröleTOrrcn, égyestffiefeW A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A héts&n&adik évforduló Hét, viharokkal, gondokkal teli évszázad, egy történelmi idő­szak múlt cl megyénk szerény, csöndes határvárosa, Sátoraljaújhely fölött. Hét olyan évszázad, amelyek során háború és béke, pusztítás és építés, gond és bánat, nemzedékek és társadalmi rendszerek egy­aránt többször váltogatták egymást. Gondok, s örömök múltak nyomtalanul a századok homályába. Nemzedékek jöttek, s mentek el. Ki épített, ki rombolt. Ki követ-kőre rakott, hogy az egykori ár­pádkorabeli településből falu, majd a falubői város fejlődjön, ki nekiveselkedve kívánt mindent a földdel egyenlővé tenni. Am, hogy az alkotás, a haladás szelleme mindig is erősebb a rombolás, a pusz­títás szelleménél, azt ime: fényesen bizonyítja, hogy a város áll! A város, Sátoraljaújhely, — amelynek két évtizeddel a legna­gyobb pusztítás, a tatárjárás után, mint a dokumentumok bizonyít­ják, V. István adományozott városjogot —, áll. S nagyobb, szebb, mint bármikor volt. Mert a városlakó nemzedékek többsége mindig megtalálta a módját, hogy megőrizze magának városát: hogy felrak­ja a ledöntött falakat, hogy a pusztítás helyén új élet sarjadjon. Hiába akasztotta hát meg a kisváros fejlődését a XV—XVI. század- fordulón a Mátyás király halálát követő anarchia, hiába szüntette meg szabad mezővárosi jogát a gőgös feudalizmus, hiába dúlták a labancok, a habsburgok, s 1919-ben a fehérterroristsk. Ä város áll, mert lakóinak többsége, az alkotó, élni, építeni, alkotni szerető többség erősebb volt minden pusztító akaratnál. A kisváros hatalmas levéltárában megcáfolhatatlan dokumentu­mok őrzik, milyen jelentős szerepet játszott Sátoraljaújhely törté“ nelmünk konfliktusaiban. És soha nem állt a rosszabb, az igazság­talanság oldalán. Ma is hűen őrzi a levéltár Rákóczi kurucainak névsorát. Azon kurucok névsorát, akik innen indultak el, hogy el­sőként mindenkinél, Rákóczi mellé állva, harcoljanak a független­ségért. Itt dolgozott mint ügyész, itt érlelte magában a forradalmi gondolatokat Kossuth Lajos. S hogy szerette a városkát, becsülte lakóit, hiven igazolják az általa írt sorok: .. A sors onnan el­szakított, de a szeretet és kegyeletes ragaszkodás él szivemben a város iránt, büszkeséggel tartom magam újhelyi magyar embernek neveztetni.” S a forradalmi eszmék, a forradalmi gondolatok, ha egyszer lángba borultak, azokat többé nem olthatják el sem évszázadok, sem évezredek. Hiába botoztak, s gyilkoltak Sátoraljaújhely városá­ban a Rákóczi szabadságharc leverése, a 48-as szabadságharc leve­rése után. 1918 őszén elsőként az országban itt, Sátoraljaújhelyen ragyogott fel fényesebben a lenini szikra. Itt, elsők között az or­szágban vette kezébe a hatalmat — és minden hatalmat — a mun­kás-paraszt katonatanács. És 1919 januárjában az újhelyiek már fegyverrel harcoltak, fegyverrel védték meg az éledő fehérterroris­táktól, a fegyveres tiszti bandáktól a kommunista pártot. Sátoralja­újhely szabadságszerető neve becsülettel harcolt, védelmezte a Ta­nácsköztársaságot. A kommunisták, a direktórium tagjai: Gáborszki Mihály, Kiss I,ászló, Talpas Ferenc elvtársak és mások bátran néz­tek szembe Horthy, a fehérterror vészbíróságával, bátran vállalták a szabadságért, az egyenlőségért, az egyetlen igaz társadalomért a halált. ' • » És Sátoraljaújhely legjobbjai harcoltak a Horthy-fasizmus el­len, harcoltak Hitler eszméje ellen a legnehezebb körülmények kö­zött is. A felszabadulás után. 1945 tavaszán, a megyeszékhelyről a kommunista párt harcosai bátran irányították a harcot a proletár- diktatúra megvalósításáért, A szebb, a jobb élet megteremtéséért. Igaz, maga a város, mint határvároska, néhány évig nem fejlődött sokat iparilag. Azonban fejlődött mint iskolaváros, a kultúra, a ta­nulás egyik híres fellegvára lett. Több mint 1200 középiskolás diák készül a nagyszerű alkotó életre a városka középiskoláiban. S néhány évvel ezelőtt, az ötvenes évek elején, megkezdődött a város ipari fejlesztése is. Jelentősen bővült, országos hírűvé nőtt a Dohány­árugyár, a Bútorgyár, s ma épül a város szélén a Fémlemezipari, va­lamint az Épületasztalos- és Faipari gyár. A holnapba néző város. Talán így jellemezhetnénk a legjobban, a leghívebben megyénk kö­zel 17 000 lakosú szép, romantikus kisvárosát. Az ünneplés nem áll meg a város, nem áll meg a megye hatá­ránál. Megyénk százezrei köszöntik a sátoraljaújhelyieket. Küldik el­ismerésüket a hősi múltú Ujhelynek. s kívánnak sok-sok boldogságot, sikert, eredményekben gazdag holnapot, S eljönnek az ünnepségek­re az ország távoli részéből is százak és százak, hogy együtt ünne­peljenek Ujhcly lakosságával, az öreg. de egyre fiatalodó, egyre erő­södő várossal, a tegnap kis- és a holnap nagyvárosával. B. S. Érdemérmet alapított a 700 éves város A sátoraljaújhelyi városi tanács a közelmúltban határozatot hozott, hogy mindazokat, akik a város fej­lesztésében, a történelmi dokumen­tumok felkutatásában, a jubileumi ünnepségek előkészítésében nagy szolgálatot tettek, jubileumi érdem­éremmel tüntetik ki. Az érdemérem megtervezéséi'« a sátoraljaújhelyi képzőművészeket kérték fel. A sok-sok pályázat közül az nyerte meg a bíráló bizottság tet­szését, amely egyik oldalán a város fia: Kossuth Lajos arcképét mutatja, a másik oldalon pedig két dátum 1261—1961 évszámbélyegzőt Sátoral­jaújhely neve koszorúzza. Az érmét a budapesti Ötvös- és Vésnök Ktsz készítette el, s már varrják a medá­lia függőjét, a sárga-piros szalagot. Az ünnepi tanácsülés után mintegy 86 sátoraljaújhelyi lakos és több ve­zető személyiség kapja meg a város érdemérmét, mintegy kifejezésekép­pen annak, hogy a sátoraljaújhelyi emberek megbecsülik mindazokat, akik városuk fejlődéséért, a munkás­mozgalom szervezéséért és erősíté­séért sokat tettek. AAAA AA A A* A régi zempléni megyeháza. Jelenleg a sátoraljaújhelyi városi ta­nács épülete. Kossuth Lajos 1831-ben erről az erkélyről szólt Zem­plén népéhez. Autóbuszjárat Ujhelyen A jő öreg vicinális, amely a Hegy­közből és a Bodrogközből szállítja az utasokat, már eltörölhetetlenül a vá­ros képéhez tartozik. A sátoraljaúj­helyiek persze amellett, hogy sze­retik is e kivénhedt, de egyre fiata­lodó jószágot, néha görbe szemmel tekintenek rá. Mert a belső forgalom lebonyolításában nem sokat segít. No meg ott van a vasútállomás. Ha valaki Sátoraljaújhely felső végéhez akar a vasútállomásról eljutni, bi­zony hosszú félórákig gyalogolhat, örökös panasz volt tehát Sátoralja­újhelyen a belső közlekedés, a for­galom lebonyolítása. A 15 éves sok­sok fejlődés ellenére csak most ju­tottak oda a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium vezetői, hogy a 700 éves várost helyi autóbuszjárat­tal ajándékozzák meg. A városi tanács végrehajtó bizott­ságával a közelmúltban közölték, hogy szeptember 16-án megindítják a helyi autóbuszjáratot. A vasútállo­másról az SZTK, a Főtér, a Közte­mető érintésével közlekednek majd az autóbuszjáratok. Szó van arról is, hogy kedden és pénteken, amikor a Bodrogköz lakói Sátoraljaújhelybe igyekeznek, kisegítő autóbuszjáratot állítsanak be. A 700 éves város lakói boldog örömmel nyugtázták a hírt, hisz nem V. E2SHSE5ESe5ESE5HSÍSE5ESZ5Bs^5S5ÍS2s25E5ESÜSB5H5E5E5ZSS5E5B5H5ÍSE5Z5H5Z5E5Z5HSH5aSH5H5Z5Z5HSZ5HSH5?5Z5H5S5Z52Sa5a5H5ZSS5ESZ5a5Z5ESH5a5HSESZ5SSa5HSHSS525H5H5E5Z5HSE5E5HSE5HSHSZSS kell majd órák hosszat gyalogolniok, hogy a nagykiterjedésű helység egyik pontjától a másikig elérhessenek.---------ooo--------­Vi rágkiállítás az évforduló alkalmából Ä .sátora.ljgújhelyiek jól ismerik Kélec.sényi Zoltánt, az'SZTK.nyugáU- mazott' tisztviselőiét, akit tréfásan csak úgy becéznek: a virágos ember. Kelecsényi Zoltánnak évek óta van egy érdekes szenvedélye. A különbö­ző földrészeken élő káhtuszfajtákat gyűjti. Otthonában minden klíma megtalálható, hogy a gyönyörű dísz­növények megfelelő környezetben fejlődhessenek. A kaktuszgyüjtő la­kását sokan keresik fel a városból, hogy gyönyörködjenek az értékes nö­vényekben. A várossá való kinevezés 700. évfordulója alkalmából Kelecsé­nyi Zoltán felajánlotta, hogy a mint­egy 140—150 fajta kaktuszt kiállítá­son mutatja be a város lakóinak, vendégeinek. A Kossuth Lajos Műve­lődési Ház vezetői örömmel vették az ajánlatot, s helyet biztosítanak az országszerte ismert kaktuszgyűjte­ménynek. Előkerült az elveszettnek hitt ereklye Sátoraljaújhelyét valamikor a hon­foglalást követő időkben alapították. Érthető tehát, hogy a város minden lakosa szorgos ügybuzgalommal ke­resi, kutatja mindazokat a doku­mentumokat, ereklyéket, amelyek a város alapításával kapcsolatosak. lő esztendeig hiába nyomoz­tak A~te®prtéhösébb ereklyét- a hon-*- foglalás .kocából származó tarsoly- lemez után„ A második világháború dúló-vihara közben, hogy-hogy nem, elveszett a.nagy kincset érő tarsoly- lemez. Országos szervek is . keres­ték, de mindhiába. Már-már elve­szettnek hitték, . gondolván, hogy mint értéktelent, valaki eldobta, vagy esetleg külföldre került. Ez év tavaszán egy magánszemély azonban a városnak ajándékozta a sokat érő tarsolylemezt. Értékét fel­becsülni szinte lehetetlen, hiszen a szakértői vélemények között vannak olyanok, amelyek aranyat vélnek felfedezni benne. A tarsolylemezt most a sátoralja­újhelyi levéltár vastag páncélszek­rényében őrzik, S a hétszáz éves ju­bileumi ünnepségek alkalmával be­mutatják á város lakóinak, az idese- reglett "vendégéknek. Innen szólott Kossuth Lajos... Sátoraljaújhely 700 éves

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom