Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

2

ESZAKMAGYARORSZAG

Szerda, 1961. szeptember IS.

Közös közlemény

a csehszlovák kubai tárgyalásokról

Prága (MTI)

Szeptember 11-én Prágában csehszlovák—kubai közös közleményt ír tak alá, abból az alkalomból,' hogy Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke küldöttség élén Csehszlovákiába látogatott.

A közös közlemény aláírói egyetértenek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet alakulásara nagy hatást gyakorolt a szocialista társadalmi rendszer gyorsütemű fejlődése, a Szovjetunió kimagasló sikerei a rakétatechnikában.

A két fél elitéli az imperialista politikusok háborús fenyegetőzéseit és követeli, hogy mihamarabb egyezzenek meg a szigorú nemzetközi ei---------oOo--------KA

íQ-gyaltorlalok 3 Baltí-iengeren

Sajtójelentések szerint hétfőn délután a Nagy-Beit-übölben és a Balti- tenger nyugati részén megkezdődtek a NATO haditengerészeti gyakorlatai, amelyekben a Balti-tengeren állomásozó nyugatnémet haditengerészeti erőit vesznek részt. (MTI)

lenőrzéssel megvalósítandó általános és teljes leszerelésben.

Ä közös közlemény — amelyét a két ország államfője írt alá, bejelenti, hogy Osvaldo Dorticos meghívta Kubába teendő látogatásra Antonin Novotnyt, aki-a meghívást elfogadta.

A látogatás időpontjáról később döntenek.

A Times

a Szovjetunió leszerelési javaslatairól

London (MTI)

A Times írja vezércikkében:

Őrültség volna, ha a Nyugat elutasítaná a szovjet leszerelési javaslatait azzal az ürüggyel, hogy ez puszta propaganda. Természetesen minden politikai javaslatban van bizonyos propaganda elem, de a leszereli Koreai Munkapárt EV. kongresszusa folytatja munkáját

A Koreai Munkapárt IV. kongresszusának kedd délelőtti ülésén megkezdődött a vita a Központi Bi zottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolói alapján.

Az ülésén felszólalt többek között F. R. Kozlov, a szovjet pártküldött- seg vezetője, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság “titkára.

A Szovjetunió — mutatott rá a szovjet- pártküldöttség vezetője — határozottan támogatja a koreai népnek azt a követelését, hogy halaIsmét kiéleződött az olasz—osztrák viszony

Az újabb olaszországi terrormerényletek ismét kiélezték az olász—■ osztrák viszonyt Jellemző, hogy a szélsőséges pángiermán soviniszta politikai körök mindig éppen akkor indítanak újabb merényletsorozatot, amikor kilátás van a feszültség enyhítésére. Osztrák politikai körökben rámutatnak: Kreisky osztrák külügyminiszter éppen a minap jelentette ki, hogy Ausztria hajlandó lemondani az ENSZ dél-tiroli vitájáról, ha reményt lát a probléma békés megoldására.

Bécsben szerdára várják az olasz, kormány tilakozó jegyzékét. Érdemes rámutatni, hogy Róma csak Bécsben tiltakozik, s feltűnően kíméli bonni NATO-szövetségesét, holott a legutóbbi olaszországi bombarobbanások miatt Rómában letartóztatott öt merénylő között három nyugatnémet állampolgár volt.

Az olasz rendőrség —* mint ismeretes — letartóztatta a 26 evés Albert Meurert, a 29 éves. Johann Kleint és a 25 éves August Schleglt, Mindhárom a szélsőjobboldali- nyugatnémet diákszövetség nürnbergi szakosztályának tagja. Az osztrák Helmuth Wintersberger maga is megsérült egy sajátkészítésű plasztikbombától, amely idő előtt aktatáskájában robbant fel. A letartóztatottak között van a linzi Anselm Golöwitsch, aki a szélsőjobboldali '„nagynémet" irányzatú osztrák, úgynevezett „szabadelvű” párt diákszövetségének tagja, és egyébként egyik volt vezetője az Ausztriában betiltott ,.nemzethű ifjak szövetségének”. (MTI)

déktalanul vonják ki az amerikai csapatokat Dél-Koreából. Támogatja továbbá a KNDK kormányának azt a javaslatát, hogy állítsák helyre az ország egységét. Kozlov végül felolvasta az SZKP Központi Bizottságé nak üzenetét, majd átnyújtotta az SZKP Központi Bizottságának ajándékát. (MTI)

—------oOo

M

egkezdődtek a szovjet — kubai tárgyalások

Kedden a Kremlben szovjet— kubai tárgyalások kezdődtek. A tárgyalásokon kubai részről dr. Osvaldo Dorticos Torrado köztársasági elnök és kísérete, szovjet részről Leonyid Brezsnyev, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács első elnök- helyettese és más vezető személyiségek vesznek részt. Megvitatják a két országot érdeklő kérdések széles körét. (MTI)

lési tárgyalások azon a feltevésen alapulnak, hogy sikerük mindkét oldalnak érdekében áll. A szovjet javaslatokat bíráló szellemben kell megvizsgálni, de nem kákán csomót kereső, mindenáron gáncsoskodó szándékkal. Hruscsov múlt pénteken alkut ajánlott, amelyről még sokat fogunk hallani. A lap hangoztatja, hogy ezt az ajánlatot komolyan meg kell vizsgálni, majd megállapítja:

Ha>az ellenőrzés -és a leszerelés igazán párhuzamosan haladna, úgy volna alap, amelyen á leszerelési tárgyalásokat folytatni lehetne.

Francia lapok

a De Gaulle elleni merényletről

A baloldali lapok tiltakoznak az ellen, hogy a kormány az államfő el leni merényletet politikai célokra használja fel. Az Humanité rámutat, hogy a degaulleisták most erőfeszítéseket tesznek a pillanatnyi helyzet kiaknázására és megpróbálják igazolni az alkotmány hírhedt 16. szakaszának további alkalmazását, amely lehetővé teszi De Gaulle számára a diktatúra gyakorlását. A lap leszögezi, hogy a 16. paragrafus lényegében a munkásosztály és a demokratikus mozgalmak ellen irányul. A történtek csak még jobban megerősítették a kommunisták jelszavainak helytálló voltát, büntessék meg könyörtelenül a pártütőket, hajtsanak végre tisztogatást a hadsereg és a rendőrség soraiban, vessenek véget a 16. szakasz alkalmazásának, tartsák tiszteletben a demokratikus szabadságjogokat.

Bensőséges koszorúzást ünnepség Torinóban Kossuth Lajos mellszobránál

Torino (MTI)

A torinói „Italia 61.’’ kiállítás második magyar nemzeti napján, kedden. reggel a magyar delegáció megtekintette a nemzetközi munka kiállítást.

Délben a Piazza Cavouron ünnepélyes keretek között megkoszorúzták Kossuth 'Lajos mellszobrát.

Megjelent Torino polgármestere, a városi tanács számos tagja és az „Italia 61.” vezetősége, magyar részről. Nádasdy. Kálmán, az Operaház igazgatója, a magyar küldöttség vezetője, Simó Gyula, hazánk római követe, Pataki János, a magyar kiállítás kormánybiztosa, Kalmár György helyettes kormánybiztos és Fazekas István, Monok község tanácselnöke. Az ünnepi aktusra kivonult az olasz hadsereg egy diszszázada. A torinói

lakosság ellepte a teret, amelynek egyik, emléktáblává jelölt házában évekig élt és dolgozott Kossuth Lajos.

A torinói helyőrség zenekara eljátszotta a magyar és az olasz himnuszt, majd elhelyezték a szobron a magyar Risorgimento Bizottság és Torino város koszorúit. Egyidejűleg leleplezték a szobor talapzatánál elhelyezett fekete márványtáblát, amely a Risorgimento századik évfordulója alkalmából tömör sorokban emlékeztet á két nép közös harcára. A márványtáblát Torino városa ajánlotta fel. A város tanácsa és lakossága nevében Amadeo Peyon polgármester mondott ünnepi beszédet.

— Kossuth Lajos neve szent név Torinóban, és egész Olaszországban — mondotta, majd különös szeretettel üdvözölte Monok, Kossuth szülőföldjének tanácselnökét, hiszen a szobron is szerepel a magyar község neve.

Magyar részről Nádasdy Kálmán, a küldöttség vezetője megköszönte Torino városának tiszteletét Kossuth emléke iránt, „örülünk annak — mondotta —, hogy a Risorgimento századik évfordulóján a magyar kulturális megnyilvánulások alkalmából Torino vezetőivel és népével együtt áldozhatunk Kossuth emlékének és szolgálhatjuk a magyar és az olisz nép megértésének és barátságának ügyét.”

Délben Arpesani nagykövet díszebédet adott a magyar küldöttség és a magyar művészek tiszteletére. Szeretettel köszöntötte a magyar díszelőadás szereplőit: Székely Mihályt, pálánkay Klárát, Lakatos Gabriellát, Fülöp Viktort és Harangozó Gyulát.- néhány sorban

OTTAWA.

Diefen baker kanadai miniszterelnök az alsóház külpolitikai vitáján állást foglalt „Berlin nemzetközivé tétele mellett”. A város új státusát — mondotta — az ENSZ jelenléte szavatolná.

BRÜSSZEL.

Spaak, a NATO volt főtitkára hétfőn kijelentette, a Nyugatnak Berlin kérdésében „pozitív politikát” kell elfogadnia, még október 10., a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusának megkezdése előtt.

HAVANNA

Beck János, a Magyar Népköztársaság kubai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szeptember 11-én, hétfőn átadta megbízólevelét Fide! Castro Ruiznak, a Kubai Köztársaság miniszterelnökének. A megbízólevél átadásánál jelen volt Olivares megbízott külügyminiszter. A magyar nagykövet megbízólevelének átadása után megkoszorúzta Jose Marti emlékművét.

OSLO

A norvégiai parlamenti választások végleges eredménye a kedd reggeli órákban még nem volt biztos. Az előzetes számlálás azt mutatta, hogy a kormányon lévő Norvég Munkáspárt valószínűleg elveszíti parlamenti abszolút többségét

MOSZKVA

Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, kedden kíséretével felkereste Lenin és Sztálin Mauzóleumát és elhelyezte koszorúját.

BERLIN

Mint korábbi jelentéseink már hírül adták, Berlinben a fasizmus áldozatainak emlékünnepségén hét európai ország képviseltette magát antifasiszta küldöttséggel. A Neues Deutschland keddi száma közölte az NSZK, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Anglia antifasiszta küldöttségeinek közös nyilatkozatát; amelyben támogatják az NDK kormányának a német probléma békés megoldására irányuló politikáját.

HELSINKI

A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának hétfőn közzétett határozata kimondja: a világbéko megőrzése és megerősítése érdekében el kell érni a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelést. Ez egyben az atomfegyver eltiltását is jelentené — ahogy a Szovjetunió javasolta.

Napjainkban, amikor oly sok sző esik a német békeszerződésről, amikor Nyugat-Berlin rendezésének kérdése napirendre került, a nyugati vezető hatalmak politikusai egyre inkább és egyre gyakrabban hivatkoznak állítólagos „berlini jogaikra”. A jogok hangoztatása során görcsösen azzal érvelnek, hogy egyedül ők tartották be pontosan a nagyhatalmak Németországra vonatkozó egyezményeit. Azt állítják, hogy „háborús jogaik” vannak Németországban, de mindenekfelett Nyugat-Berlinben, s e jogok alapján katonákat állomá- soztathatnak Berlinben, használhatják a Berlinbe — Kelet-Németország területén keresztül — vezető utakat, s az úgynevezett „légifolyosón’’ olyan gépek repülhetnek, amilyenek akarnak, mert hiszen a nyugatiaknak ehhez „joguk” van.

A „jogok” körül csapott ilyen lárma hallatára önkéntelenül is felmerül az óhaj: nézzük meg már jobban, hogyan is állnak valójában ezek a jogok? Érdemes megnézni, mit foglalnak magukban ezek a megállapodások, s egyúttal azt is tisztázni, ki tartotta be a megfogadottakat, s ki nem. Az ilyen kutatást nagyban elősegíti az, hogy ezek a megállapodások eléggé világosak, cikkelyeit csümi-csa- vami. félremagyarázni nem igen lehet. Ám valamit mégis tenni kell, s ezért a nyugatiak nem konkrétan, hanem csak általánosságokban hivatkoznak az egyezményekre, s hangzatos, semmitmondó szólamokat ismételgetnek.

A történelmi adatok birtokában ismeretes, hogy a Németországra vonatkozó megállapodások több nagy fontosságú találkozóhoz, nemzetközi konferenciához kapcsolódnak. Ezek sorrendben a következők voltak:

1943. november 28 és december 1 között Teheránban. Az értekezleten résztvett: Sztálin, Roosevelt és Churchill.

T945 februárjában a jaltai értekezlet zajlott le. Ezen ugyancsak Sztálin, Roosevelt ég Churchill vett részt.

Szerződésszesrők

1945. július 17-én kezdődött meg a potsdami értekezlet, melyen Sztálin, Churchill és a közben elhunyt Roosevelt utóda, Truman vett részt.

Vegyük sorba ezeket a konferenciákat és megbeszéléseket, s vizsgáljuk meg, mik is történtek ezeken. Azt előre kell bocsátani, hogy e három értekezlet döntései alapján készültek később, — illetve menetközben — részlet, de fontos részletkérdésre — például Berlin megszállására vonatkozó megállapodások.

1943. Teherán

A teheráni értekezleten elsősorban katonai kérdések forogtak napirenden. A kormányfők a háború befejező szakaszának haditerveit egyeztették. Itt a győzelmet követő rendelkezéseknek, a háború befejezése utáni rendszabályoknak még csak a körvonalai bontakoztak ki. Ám már itt ünnepélyesen megfogadta a három nagyhatalom kormányfője, hogy a fasiszta Németország számára egyetlen egy út van csak, a feltétel nélküli kapituláció. A kormányfők abban is megállapodtak, hogy a győzelem után is fenntartják szövetsége- si kapcsolatukat, amint a teheráni nyilatkozat kimondja — „olyan béke felépítésére, melvet a világ népeinek túlnyomó többsége teljes odaadással támogat és amely számos nemzedéken át megkíméli a világot a háború borzalmaitól és szenvedéseitől.,.”

1945. Jalta

A jaltai értekezlet egy lépéssel tovább ment a megállapodások terén, hiszen ezt a hadihelyzet is lehetővé tette. Itt már kimondták: a tartós béke megóvása’ érdekében „szilárd biztosítékot kell teremteni a német militarizmus esetleges úiiáéledésével szemben.” Tovább: „a szövetségesek'

megszállják Németországot, gondoskodnak Németország teljes leszereléséről és lefegyverzéséről. Németország jóvátételt fog fizetni, s tetteik súlyának megfelelően megbüntetik a náci háborús bűnösöket...” (Hogy ez miként történt, arról a Népszabadság németországi riportsorozata adott ízelítőt.)

A jaltai egyezmény megkötése után Churchill bejelentette az angol parlamentben: „A jaltai megegyezés biztosítja számunkra és egész Európa számára, hogy megszabaduljunk attól a lidércnyomástól, amit az újra és újra feltámadó német veszély jelentett . 1.”

1945. július 17. Potsdam

Ez a konferencia már a náci Németország térdrekényszerítése után következett be. Potsdamban azért ültek össze a győztesek, hogy megfogalmazzák azpkat a megállapodásokat, amelyek a német militarizmus garázdálkodásának a végét jelenthették. A potsdami értekezleten a győztes hatalmak megállapodtak, hogy csapataik megszállják Németországot a következő célból:

— Németország teljes lefegyverzése és leszerelése; a hadiipar céljaira felhasználható egész német ipar felszámolása vagy ellenőrzése;

— a német népet meg kell győzni árról, hogy teljes katonai vereséget szenvedett és nem kerülheti el a felelősséget a saját magának okozott szerencsétlenségért, minthogy kíméletlen hadviselése és a nácik fanatikus ellenállása rombolta szét a német gazdaságot és tette elkerülhetetlenné a káoszt és szenvedéseket;

— meg kell semmisíteni a Nemzeti Szocialista Pártot, annak szervezeteit és az általa ellenőrzött szerveket,

fel kell oszlatni valamennyi náci intézményt és gondoskodni kell arról, hogy azok semmiféle formában újjá ne szülessenek és elejét kell venni minden náci és militarista tevékenységnek vagy propagandának...”

Ha csak egy pillantást vetünk e három cikkelyre, láthatjuk, hogy a nyugati hatalmaknak a legkisebb gondjuk is nagyobb volt, mintsem ezeket végrehajtsák és betartsák. Annakidején, 1945 májusában, a győzelem napjaiban pedig sok-sok ünnepélyes ígéret, fogadkozás elhangzott sokak szájából. Clay tábornok — jelenleg Kennedy elnök nyugat-berlini „nagykövete” (!?) — például így szónokolt: a „béke szempontjából létfontosságúnak tartjuk a német hadiipar kapacitás megsemmisítését” és „minden német fegyverkezési lehetősség csírájában történő elfojtását”, továbbá „a német nagy vezérkar felszámolását” stb., stb. Alig telt el másfél év. Clay tábornok vezető gazdasági szakértője már így nyilatkozott: „Vigye el az ördög Németország demilitarizálását. Mi újra fel fogjuk állítani a trösztöket, vissza fogjuk adni az iparvállalatokat régi, megbízható tulajdonosaiknak és igazgatóiknak. Szükségünk van rájuk és nekik is szükségük van ránk. Olyan Németországot csinálunk a nyugati övezetekből, amely kielégíti igényeinket..

Amerikában az erőpolitika hívei leírták, mit értenek az „igényeink” szó alatt. Tervszerűen készültek arra, hogy bevonják Nyugat-Német- országot a nyugati imperialista körök befolyási övezetébe s így Nyugat előretolt hadászati állást alakíthat ki magának Közép-Európában, ahonnan bomlasztani tudja a haladás, a béke pozícióit Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon és más szocialista országokban.

1952-ben Eisenhower tábornok) mint NATO-főparancsnok, a következőket írja: „Nyugat-Némctország- nak, mint Európa földrajzi központjának nagy hadászati jelentősége van. A NATO-haderök Nyugat-Né- metországgal az oldalukon Közép- Európában szilárd, egybefüggő arcvonalat alkothatnak majd a Keleti- tengertől az Alpokig.”

íme, kik rúgták fel, kik szegték meg az ünnepélyes Ígéreteket, a teheráni, a jaltai, a potsdami egyezményeket. A célok világosak voltak) megszüntetni a népeket fenyegető veszélyt, a német miltarizmust, gúzs- bakötni a német náci katonai vezetők kezét, hogy ne játszhassanak a tűzzel. Ezért történt Németország megszállása, ezeket az egyezményeket kellett volna valóra váltani. Ám a nyugatiak nem ezt tették, védőszárnyuk alatt kiterebélyesedett, újjáéledt a német szoldateszka, olyan hétpróbás nácik ülnek a NATO-ve- zérkarban, mint Heusinger tábornok) Speidel, s még jó néhány hozzájuk hasonló kardcsörtető generális.

Vajon azoknak, akik Ily nyilvánvalóan, ily szemérmetlenül sárba tiporták a saját maguk által is elfogadott egyezményeket, van-e alapjuk arra, hogy ,,jogaikról” beszéljenek? Van-e joguk arra, hogy olyasmit követeljenek egy szuverén, független államtól, amelyhez sohasem volt jogalapjuk.

Nagy zenebonát csapnak az imperialisták a berlini kérdés körül, ám addig nem jutottak el, hogy belássák: a népek jól megjegyezték maguknak a német fasizmus rémtetteit, jól ismerik a német militarizmus soviniszta, támadó, revansvágyó jellegét, s azok, akik ezt a szörnyet újból feltámasztották, akik e szörny kezébe fegyvert adnak, nem beszélhetnek jogról, amelyet elsősorban ők mocskoltak be.

Juhász Kárai?