Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
Vasárnap, 1961. szeptember 3. ESKAKMAGTARORSíAO 3 m — Hol randevú znak az újváro- á fiatalok? Zavarát alig-alig tudta elfojtani, az- Lán mégis mosolygós-komolyán válaszolt: — Hát.., hogy is mondjam?! Mikor hol. Hisz any- nyi szépség van a mi városunkban. Sok szép terünk, parkunk van. Ezeknek nagy részén már mi, itteni fiatalok ültettük el a facsemetéket. Aztán vannak eszpresszóink. Itt van mindjárt az alkoholmentes „Miénk”-presszó. Aztán a „Béke”, ahol táncolni is lehet. A szórakozásra ezer lehetőség van itt. Négy mozink van már, s az egyikben gyakran tartanak színházi előadást is. Aztán itt van a könyvtárunk. Több mint 16 ezer kötet könyv áll a rendelkezésre. Éshát mi magunk is igyekszünk bálokkal, rendezvényekkel, kirándulásokkal szaporítani a lehetőségeket. Mert a mi városunknak még a környéke is gyönyörű.---------ooo--------E gy „titok“ kipattan... A város egyik éttermében minden asztal foglalt. Egyik asztalnál magános férfi ül. Odatelepszünk, s a városról beszélgetünk. — Én nagyon szeretem a várost. Nincs ennél szebb! — mondja szinte áhítattal és áradozva beszél róla, meglepően jó és pontos adatismeret- teL — Ugye, maga is a város építőihez tartozik? — Sajnos, nem — mondja kissé zavartan. — Voltaképpen nem is tartozom a városhoz, csak itt lakom. Nem vagyok bányász, nem vagyok építő, vegyipari munkás. Egy ktsz- ben dolgozom. — Minden munka fontos. — Nem is arról van szó, hanem az építésről. Azt akarom mondani, hogy én ugyan egyetlen téglát sem tettem arrébb, mégis úgy érzem, minden téglában benne van az én munkám is. Van nekünk egy szokásunk: szombat délutánonkint a ktsz-ben hár- man-négyen összeállunk és körülsétálunk a városon, megnézzük, mennyit változott az elmúlt héten. Igen jó érzés látni, hogy fejlődik a város. Ezt elmondani nem is tudom. Ezt csak érezni lehet... Itt nem születnek gyerekek .. • Az „ifjú gárda1 és a park-felelősök Az újvárosi fiatalok rendkívül lelkesek. örömeik, problémáik a városukkal kapcsolatos. Éppen ezért, egy- cgy összejövetelen, értekezleten, tanácskozáson minduntalan újabb és újabb ötletek vetődnek fel. Egy ilyen tanácskozáson határozták el a KISZ- fiatalok, hogy megalakítják a városi „ifjú gárdát”, amely szinte mindenütt ott lesz, ahol a többi fiatal. A harminc tagú gárda megalakult, s valóban lelkesen tevékenykedik. Fel-% adata, hogy részt vegyen a külön-£ böző rendezvények szervezésében, s* főként hogy vigyáz, őrködik a fiata-* lok felett. Időről-időre végigjárják a* város szórakozó helyeit, s ha valahol;; olyan fiatalra akadnak, aki megfe- + ledkazett a szocialista városhoz méltó£ magatartásról, azt figyelmeztetik, el-* beszélgetnek vele. S az eredmény?* Kazincbarcikán csak nagyritkán ta-á látható olyan fiatal, akit figyelmes-* tetni kell. S többnyire az sem hely- £ beli... { De az úttörők is szeretik, lelkesed-£ nek városukért. Óvják, vigyáznak* szépségére. A tizenhat tantermes köz- í ponti általános iskola úttörői például* park-felelősöket jelölnek ki maguk* közül, akiknek feladata, hogy őrköd-í jenek a parkok tisztasága, épsége £ felett. Ezzel is jelentősen hozzájárul-* nak, hogy kevés olyan szép, tiszta * várost lehet látni, mintáz új Kazinc-* barcika. * Összeállította: * caoría Barna — Radványi Évaf Foto: Szabados György f Kazincbarcika — szocialista város Szimpatikus fiatalember Dob- ránszki Mihály, a kazincbarcikai városi KISZ-bizottság titkára. Napbarnított arcán gyakran fut végig mosoly. Sokat és szívesen beszél városukról, amelyben ő is már több éve él. Munkája? Hát igen, az van, hisz a fiatalok városában a KISZ-szervezetneik különösen sokrétű, szerteágazó a feladata. A teremben, ahol beszélgetünk, sokan vannak. Egyszercsak valaki megkérdezi; — Miért mondjuk, hogy szocialista város Kazincbarcika? Kissé meglepett csend fogadja a kérdést. Itt ezt olyan természetesnek veszik, mint azt, hogy ilyenné lett és hogy van. Aztán sorról, sorra, minden jelenlévő mond valamit. Dob- ránszki elvtárs végül összegezi: — Szocialista, mert a mi rendszerünk szülötte, és mert mindany- nyian így élünk, dolgozunk itt. — A város legifjabb honpolgárát keressük — állítunk be az Újváros kórházába. Az igazgató mosolyogva tárja szét karját. — Sajnos, a mi kórházunkban újszülött nincs, s a városban sem születik gyerek. A városba csak jönnek emberek, de nem születnek. — Hát ez meg hogy lehet? — A barcikai asszonyok már nem otthon, hanem szülőotthonokban — Putno- kon vagy Sajó- szentpéteren — szülnek. A tanácsot megköszönve, a sajó- szentpéteri járási szülőotthonba robogunk. Itt több barcikai ifjú honpolgár tartózkodik. Itt találkoztunk Barcika legifjabb lakójával, Roó Sanyikéval. Igaz, nem Barcikán született, hanem Sajószentpéteren, dehát végeredményben a cikk megjelenésekor már Barcikán lakik. A vele való interjúból — miután éppen ebédutáni álmát töltötte — nem lett semmi. A mama elárul egyet s mást. Az ifjú szülők élete pontosan olyan, mint sok-sok Barcikán lakó fiatalé. A fiatal mama — akkor még lány — 57-ben került szüleivel az új városba. A 31-es Építőipari Vállalatnál dolgozik. Munkaközben megismerkedett egy hegesztővel, Roó Sándorral, aki 1954-ben került ide. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből házasság lett. Lakásuk még nincs, a szülőknél laknak. Hogy mi a legnagyobb óhajuk? Ki lehet találni. — Szeretnénk mi is lakást kapni — mondja a mama. — Igen, ez a vágyunk és Sanyikéból nagyszerű embert nevelni.-OQO0 bányászok városa A bányászok azt mondják: Kazinc- Jbarcika a mi városunk, hiszen mi »vagyunk itt a legtöbben. Németh I. »István, a Terv-táró csapatvezető vá- Ijára is hasonlóra céloz a beszélgetésünk elején. Aztán elneveti magát J — Eszembe jutott, hogy az első »időkben, mi bányászok, mennyire ^idegenkedtünk attól, hogy ide kölÍ tözzünk. Kicsit félelmetesek voltak ezek a magas házak. És most? A »magam részéről talán el sem tudnám Jmár képzelni másutt az életemet J Németh I. István 1939-től bányász. »1940-ban került a kazincbarcikai J Terv-táróhoz. Akkor még kezdetle- Jges, éppen induló feltárás volt S } ma már? » — A várossal együtt a bányánk Jis rohamosan fejlődik. Állandóan í gépesítjük. A megyében a mi bá- Jnyánk a második, ahol diesel-moto- J ros mozdonnyal szállítjuk felszínre »a szenet. Ezt nemrégen kaptuk, »munkánkat jelentősen könnyíti. J Aztán ismét Kazincbarcikára, a vá- *rosra és az évfordulóra terelődik a »szó: » — Nekünk, bányászoknak kettős *ez az ünnep. A 10. éves évfordulóval Jcgyütt ünnepeljük a bányásznapot is - — a tizenegyediksí... Kazincbarcika lO éves Ma tíz éves Kazinc barcika-Újváros..'. Mindössze tíz. Es mégis, éveinek számához képest, nagysága jelentős. Közel 2500 lakásában több mint 11 ezer ember él. De nem is ezek a statisztikai adatok teszik varossá, méghozzá szocialista várossá az új Kazincbarcikát. Hanem az itteni emberek, azzal, ahogy élnek, dolgoznak. Az újvárosi emberek, akik szeretik, magukénak vallják, összeforrtak házaival, tereivel, virágos, szép parkjaival, akik valamennyien részesei a uáros létrehozásának, s akiknek jó része már akkor idekötötte életét, amikor még csak rajzokon, aprócska makettokon létezett, abból látták, milyen is lesz öt, tíz vagy tizenöt esztendő múlva az a szántó, amelyen elkezdték az alapozást. __________________ K azincbarcika sokarcú város. Ha megkérdezünk egy pedagógust, azt mondja: a fiatalok városa. S ez így ) igaz, hisz lakóinak átlagos életkora 29 év. Ha bányász- szál beszélünk, kijelenti: a bányászváros. És ebben is van valami, hiszen az itt élők negyven százaléka bányában dolgozik. Ugyanakkor a vegyimunkások városa is, mert itt laknak a vegyikombinát dolgozói és itt telepednek le majd a most épülő új vegyiművek munkásai is. ... És ennek a sokarcú városnak lakói most, a mai napon boldogan és büszkén ünnepük a város születésének 10. évfordulóját. Szeretettel köszöntjük őket. A% elsők között érkezett Hol rántanál a fiatalok? Pintér Judit tizenhét éves. Itt született Kazincbarcikán. A régi Kazincbarcikán, amely még község volt S most itt lakik, itt él az Újvárosban. Egészségtől, életerőtől rózsás arca bíbor- pirosra gyűlt, amikor megkérdeztük tőle, mint legilletékesebbtől: A városjövője Az Újváros építésére eddig kormányunk mintegy 770 millió forintot fordított. Az ipari létesítményekkel együtt pedig közel négy és félmilli- árd forintot tesz ki a beruházás ösz- szege. Itt működik az ország egyik legnagyobb hőerőműve, az igen nagy- jelentőségű vegyipari kombinát és épül az új vegyiművek. Második ötéves tervünk további fejlesztést irányoz elő Kazincbarcikán. Az ötéves terv időszaka alatt újabb kétmilliárd 280 millió forintot költenek a fejlesztésére. Az Újváros ebből kétezer lakást kap, tehát a második ötéves terv idején közel megkétszereződik. — Már azt hittem, — kezdte kicsit meghatódottan —, hogy elfeledkeznek rólam, rólunk, az első építőkről. \ — Mennyien vannak még itt az elsők közül? — Kevesen. Kit erre, kit arra sodort az élet. Talán harmincán, negyvenen. Itt van például Grozsnyik Pál művezető, a technikum építésénél, ugyanott kitűző Barvitz János. A gépészeten dolgozik Szeifert Pál, Szarvas Lajos, Herceg Lajos anyagos, a PVC-gyár építésénél és ... Velük gyakran találkozom. Beszélgetünk, milyen sivár volt itt tíz éve az élet és milyen szép is ez a város. Szemeth elvtársnak nagy része van az új Kazincbarcika építésében. Alig van épület, amelynek alkotásában részt ne vett volna. — Szereti a várost? — Szeretem-e? Ha nem szeretném, nem volnék itt. Igaz, itt a lakásom, 1953-ban kaptam. A feleségem a kórházban dolgozik. Most is — bár betegállományban vagyok —, gyakran elmegyek a Vegyipari Technikum építéséhez. Ezt már úgy is figyelem, mint apa. Kislány'om ebben tanul tovább. Most lesz harmadikos. A másik lányom a nyolcadik általánosba jár. No de hát a feleségem dolgozhatna másutt is, a kislányaim járhatnának j iskolába Pesten is. Pest az nagyon I szép. Pesten van minden. Csak éppen — Kazincbarcika nincs. Magános, negyvenhét év körüli férfi — Szemeth Jenő elvtárs — álldogál merengő arccal az új Kazincbarcika ház- és parkrengetegében. 1949-ig kőművesként dolgozott, s az új város első építői között, mint főművezető érkezett ide. Hogy mire gondol? Talán arra, maga sem sejtette, hogy az ő és családjának sorsa, jövője, mennyire összeolvad, egyr- befonódik az új Kazincbarcika jövőjével. *
